Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-02-12 / 7. szám

% EVANGÉLIKUS ELET Az egyháztörténeti tudományok művelése teológiánkon Lapunk múltlieti számában hirt adott arról, hogy az Egyházegyetem Tanácsa januári ülésén fontos határozatokat hozott a Teológiai Akadémiá­val kapcsolatban is. Ezek közül most csak azt emeljük ki, hogy az egyház­történet tanárai közül dr. Wiczián Dezső a keresztyén egyháztörténetet a 16. századig, dr. Sólyom Jenő a 16. századtól a 18. századig, dr. Ottlyk Ernő pedig a 18. századtól napjainkig adja elő. Kimondja még a határozat azt is, hogy Wiczián Dezső munkaidejének felét, a másik két egyháztörténész pedig munkaidejének jó részét levéltári kutatómunkára köteles fordítani. Mit jelent ez a határozat a lelkész­képzés szempontjából? Egyházunk­nak milyen reménységei fűződnek ehhez a döntéséhez? Miben támogat­ják ezek a döntések egyházunkat mai feladatainak megfogalmazásában és jó megoldásában? ELŐSZÖR is megszűnik az a gya-i korlatban már régen elavult rend­szer, hogy hallgatóink külön hallgat­ták a világkeresztyénség egyházai­nak a történetét és külön a hazai egyházak történetét. Ebből adódott, hogy lelkészeink nem kaptak világos képet arról, Hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház története ezer meg ezer szállal fűződik az egyetemes ke-, resztyénség életéhez. Hatások és kölcsönhatások határoz­zák' meg múltbeli szolgálatát. Szer­vezetében és célkitűzéseiben soha­sem volt független a világkeresztyén­ség egyházaitól, hanem az egyetemes anyaszentegyház tagjaként élt és vé­gezte munkáját. Ez a tény készteti arra, hogy a világkeresztyénség egy­házaival szoros közösségben fogal­mazza meg mai feladatait és teszi kötelességévé, hogy ökumenikus szol­gálatait halálosan komolyan vegye. Ha kell, példamutatóvá legyen má­sok szemében ebben a történelmi helyzetben, amelybe mint az jgét tisztán és igazán hirdető egyházat Isten a Magyar Népköztársaságba beleállította. Ezek a döntő szempontok sokkal jobban kidomborodnak az egyház- történet előadásában, ha minden egyes korszakban együtt tudjuk nézni egyházunk életét és szolgálatát a világ többi keresztyén egyházának az életével és azzal a móddal, aho­gyan feladataikat megoldják. Igen nagymértékben megtermékenyíti majd ez az együttlátás maguknak a professzoroknak a munkáját is és érthetőbbé, teológiailag elfogadható­vá teszi hallgatóink és lelkészeink számára is egyházunknak sok-sok mai döntését és feladatvállalását az ökumenikus munkában és általában mindabban, amit így szoktunk helye­sen és röviden megfogalmazni: Egy­házunk szolgálata a világban és a világért! MÁSODSZOR igen fontos neve­lési tényezővé lesz az így előadott egyháztörténet hallgatóink hivátás- tudatának a kialakulása és megizmo­sodása szempontjából is. Mindig vallottam és hirdettem, hogy az egyház múltjának a helyes feltárása és értékelése egyik legal­kalmasabb eszközünk a teológiai ok­tatásban és nevelésben, hogy hall­gatóink és lelkészeink tisztába jöjje­nek szolgálatuk értelmével, céljá­val és »hasznával«. Csak az egyház története nyitja meg fiatal emberek értelmét és teszi fogékonnyá szívét annak az igazságnak a meglátására, hogy az egyház Isten akaratából van, hogy miért van, mire -van és milyen szerepet játszik az egyház Isten világmegváltó tervében? Az egyház történetének az adatai, taní­tásai igen alkalmasak arra, hogy fiatal teológusok, segédlelkészek és lelkészek szemét is megnyitogassák az egyház létének és szolgálatának a helyes értelmezésére. Arra, hogy az egyház léte nem függ sem a hűtlen szolgáktól, sem a társa­dalmi formáktól. A szolgálata azonban annál jobban kötve van azokhoz az emberekhez, akikhez hangzik és az életnek ahhoz a társadalmi valóságához, amely­ben az igét hallgató emberek benne élnek és dolgoznak. Az egyháztörténet hamisítatlanul bizonyítja és tanítja továbbá, hogy az egyházat — a magyar evangélikus egyházat is! — mindig az Isten ígé­reteihez tapadó és igazodó, az Isten emberséges akaratát meghalló ke­resztyén ember, tehát a hivő bizoda- lomban élő és cselekvő ember értette meg helyesen és szolgálta jól! Az Isten igaz ígéreteit komolyan vevő hivő bizodalom tartotta meg mindig az egyházat egyháznak. Sohasem ma­radt el Isten ítélete egyházán, annak teológiáján, igehirdetésén és egész szolgálatán, ha megcsappant benne az Isten ígéreteibe kapaszkodó re­ménység, az Isten bűnbocsánatot ajándékozó szeretetéből élő felelősség a másik ember, minden ember, az egész világ és annak aktuális kérdé­sei iránt! Sohasem maradt el Isten ítélete, ha az egyház igehirdető szol­gálatában és hitből folyó kötelessé­geinek á sorában elhalványult az emberré lett Krisztus és ezért em­bertelenné, idegenné, érthetetlenné, tehát semmitmondóvá sorvadt a hite és a cselekedete is! Az egyház tör­ténete arra tanít bennünket, hogy az egyházi abszolutizmus és öncélúság, a hamis szorgoskodás elképzelései mindig csődöt mondtak. Meghiúsul­tak, mert beleütköztek Isten szerete- tébe és Krisztus új parancsolatába, A restaúfációs bizakodások és pót­lékkeresések nem az Istentől és igé­jéből vannak! Az a hivő bizodalom és szilárdság vari Istentől, amely tudja és vallja, hogy az egyházban egyes ajtók becsapódnak. De azokat nem a szél, hanem Isten csapja be! Tehát az egyház története tanít meg bennünket arra is, hogy nem­csak a keresztyén ember, hanem maga az egyház is Isten/ bűnbo­csátó szeretetéből él és végez­heti munkáját. Ez a szeretet szabadítja fel az egy­házat és vértezi fel az "egyház ige­hirdető szolgálatában álló embereket az »egy a szükséges dolog« elvégzé­sére. Nagyon jól. tudjuk, hogy mindezt csak az az ember tudja megmutatni az egyháztörténeten keresztül, aki maga is egész tudományos felké­szültségével és személyes állásfog­lalásával vállalja az egyháznak ilyen szolgálatát és személyes döntését meggyőző erővel tudja és akarja vallani azok előtt, akik most készül­nek egyházunk szolgálatára. HARMADIK jelentősége a fenti I határozatnak, hogy egyháztörténé-1 szeink és velük együtt hallgatóink is felfigyelnek egyházunk múltjára és odaszánják magukat egyházunk múltjának »értelmes és célirányos« kutatására. Ez a múlt kötelez! A le­véltári kutatásnak kell megvilágí­tani a hallgatók és egyházi közvé­lemény előtt egyaránt, hogy miben és mire kötelez?! Előttünk nem két­séges, hogy egyházunk múltjának a levéltári felkutatása és feltárása megerősít majd bennünket abban, hogy helyes és igaz úton járunk. Hogy akkor vagyunk hűségesek egy­házunk múltjához, ha úgy szeret­jük egyházunkat, hogy szeretjük népünket és hazánkat és felelős­séget vállalunk népünknek mos­tani legégetőbb kérdéseiben: a béke, a kollektív gazdálkodás, a munkás-paraszt összefogás, az irodalmi s általában a kulturális nevelés új feladatainak a meg­oldásában. Jól tájékozott egyháztörténészek, szolgálatukat jól értő és gyakorló lelkészek kellenek ehhez! S éppen azért születtek meg a fenti egyháztanácsi határozatok, hogy ezt a célt mielőbb elérjük! Ha egy­háztörténészeink célirányosan vég­zik előadói és kutató munkájukat, vagyis mindig azt tartják szem előtt, ami az egyházat egyházzá és életét a felebaráti szeretet valóságává te­szi az emberek üdvössége és jóléte szempontjából, akkor a fenti egyház­tanácsi döntésekhez fűzött 'remény­ségeink valóra válnak és hallgatóink helyes nevelése és oktatása terén nagy lépést tettünk előre. Ehhez kérjük mindnyájan Isten áldását. Dr. Pálfy Miklós Bell chichesteri püspök a tömegpusztító fegyverek eltiltását követeli George Bel! chichesteri püspök, az Egyházak Világtanácsa tisztelet­beli elnöke, az angol felsőház tagja már eddig is többször szót emelt a tö­megpusztító fegyverek használata ellen. A püspöknek most a brit Nemzeti Béketanács kiadásában röpirata jelent meg, amelyben az atom- és hidro­génfegyverek teljes eltiltását követeli. Bell püspök a röpiratban felhívás­sal fordul a világ valamennyi államférfidhoz és hangsúlyozza, hogy a világbékét veszélyeztető problémákat türelmes és nagy körültekintést igénylő tárgyalásokkal lehet csak megoldani. Az általános lefegyverzés is csak így valósítható meg. A püspök a röpiratban elítéli azt a nyugati mili­taristák részéről hangoztatott hamis állítást, hogy a hidrogénbombák gyár­tása megakadályozza a háború kitolásét. Anglia legtekintélyesebb napilapja, a TIMES, nyílt levelet közöl a püspöktől, aki erkölcsi és nemzetközi jogi vonatkozásban egyaránt éles Ítéletet mond azok ellen, akik még mindig nem mondtak le az atomzsarolás politikájáról. Bell püspök a nürnbergi nemzetközi bíróság ítéletére is hi­vatkozik, amely a totális háborút az emberiség ellen elkövetett bűntett­nek minősítette. Eisenhower amerikai elnök és Eden angol miniszterelnök megbeszéléseinek küszöbén felhívta a felelős amerikai és angol államfér­fiakat: kötelezzék el magukat a. hidrogénbomba használatáról való le­mondásra. Bell püspöknek a Times január 17-i számában megjelent levelét az alapbiakban teljes egészében közöljük. »Uram! A hidrogénbomba problé- lyos megsértése, mint a máját pillanatnyilag elfedhetik ki­sebb bajok, de — amint On helyesen állapítja meg január 14-i vezércik­kében — az ránehezedik férfiak és nők lelkiismeretére és nyugalmára mindenfelé a világon. Ez erkölcsi kérdés; és mint ilyen, különösén érinti az Egyesült ’ Államok elnöke és miniszterelnökünk között küszö­bön álló megbeszéléseket. A civilizált nemzetek már régen felismerték, hogy a hadviselést kor­látok közé kell szorítani. Az 1907. évi hágai konferencia világosan ki­mondta, hogy »a hadviselő felek nem szabhatják meg korlátlanul azo­kat az eszközöket, melyekkel kárt okozhatnak az ellenségnek«. A was­hingtoni békeszerződés (1922) és a genfi jegyzőkönyv (1925) ugyancsak megtiltják a mérges gázok vagy a baktériumfegyverek használatát^ Ez elv érvényességének legutóbbi bi­zonysága (ami a Szövetséges Hatal­makat illeti) a háborús bűnösök ügyének az 1945. évben elkezdődött nürnbergi tárgyalásaiban található. »Az emberiség ellen elkövetett bün­tettek«, »háborús bűnök« sorában találjuk felsorolva a »gyilkosságot, a kivégzést..: és más, a polgári la­kosság ellen elkövetett cselekedete­ket«, melyeket »a szokásos hadviselés törvényei megsértésének« minősítet­tek és ezek magukban foglalják »a fővárosok, városok, falvak, vagy a katonai kényszerűség által nem iga­zolt helyek rombadöntését és elpusz­títását« (természetesen a régi hadvi­selési szabályok értelmezése szerint). A főbb Siáborús bűnösök tárgyaié­nál az ítélethozatal előtt a nemzet­közi katonai bíróság elítélte a totá­lis háború náci fogalmát. Ez a dolog lényege és íme itt vannak a bíróság szavai: »A totális háborúnak ilyen értelmezése nem tekinti többé érvé­nyesnek azokat az erkölcsi eszméket, amelyek a háború humánusabb foly­tatását célzó megállapodásokat át­hatják. Mindent alárendelnek a kér­lelhetetlen háborús céloknak.« A hidrogénbomba felhasználása az erkölcsi eszméknek nem kevésbé sú merges ga- zak használata és a baktérium­hadviselés. A hidrogénbombának felhasználása erkölcsileg nem igazol­ható, mert 1. a kívánt céllal arányban egyál­talán nem álló óriási mértékben okoz pusztulást, sőt valószínűleg megsemmisítést; 2. lehetetlen a katonai célpontok megkülönböztetése a lakónegyedek­től; és 3. a rádióaktív részecskék elterje­dése oly mérgezést okoz, »hogy a hidrog'énbombákkal folytatott há­ború az emberi nem végét is jelent­heti« (Bertrand Russel és nyolc más tudós 1955. júliusában tett kijelen­tése szerint). Az elnökhöz és a miniszterelnök­höz fordulok azzal, hogy nézzenek szembe ezzel az erkölcsi problémá­val és állapodjanak meg politikai irányelvekben, mielőtt még túl késő lenne. Ebben az irányban jelentene valamit, ha különbségtételt állapí­tanának meg a hidrogénbombák és oly atomfegyverek között, amelye­ket — a végső szükségben — az agresszió ellen használnak fel. De különösen arra kérem őket, hogy ha még nem szánták el magukat min­denféle nukleáris fegyver meg­felelő nemzetközi biztosítékok mel­letti tökéletes eltiltására, úgy leg­alábbis kötelezzék magukat, hogy minden további robbantásról lemon­danak, és hogy sohasem lesznek az elsők, akik a hidrogénbombát fel­használják.« EVANGÉLIKUS ELET A Alagyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dczséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egv hóra 5.— H. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre GO.— Ft. Csekkszámla: 20.412—Vili. 10 000 példányban nyomatott 2-5G0376. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) II Gyülekezeti Segély moll évi eredménye gyülekezeteink egymásért érzett növekvő felelősségéről készéi Amikor a Q^ülekezeti Segély egy­házmegyei előadóinak őszi gyűlését tárgyalás, közben meglátogatta Ján Chabada, a szlovákiai evangélikus egyház vezető püspöke, ránézett a Gyülekezeti Segély évi munkájának statisztikai táblájára s arról beszélt, hogy bár a szem csak neveket és számok erdejét látja, ez a táblázat mégis az élő egyház tükre. A Gyülekezeti Segély évi jelenté­sét készítve ez a 18 nevet és 216 számadatot mutató táblázat számom­ra mesebeli beszélő tükörré válik, amely gyülekezeteink egyre nö­vekvő szeretetéről szól. Elmondja a tükör, hogy évi munkánk 270121,83 Ft-os végeredményével 33 234.08 Ft-tal emelkedett az előző évihez viszonyítva. Gyüle­kezeteink túlnyomó többsége nehi- csak megértette a »négy templom« kérését, hanem ezzel az eredménnyel tanújelét adta annak is, hogy meny­nyire megérti a közös szükség közös összefogásának követelményét, lelki érettséget tanúsított arra, hogy a Központi Alap belső hit­beli alapját is meg fogja érteni s egyházunkban egyre jobban tuda­tosul és gyakorlatban valósul az egyház bibliai képe: egymásnak tagjai vagyunk. Ezzel az eredménnyel egyre jobban közelítjük meg az országos célkitű­zést, az egyforintos lélekszám sze­rinti átlagot, hiszen a tavalyi 0,55 forintos átlag után az idei 0,63 fo­rintra emelkedett. A szórványok és kis egyházközsé­gek iránti megértő szerétéiről is szépen beszél a tükör. A végered­mény említett összegéből országos ki­osztásra majdnem pontosan ugyan­annyi került, mint tavaly: 161 952 48 forint. Az emelkedés tehát az egyházmegyében osztódott szét: összesen 108 169,35 forint. 35 283,75 forinttal több, mint az előző évben. Ebben az összegben a megértő sze­retet különösen is azáltal fejeződik ki, hogy az egyházközségek legtöbbje a részére jogos százalék visszatartá­sáról lemondott az egyházmfegyei szétosztás javára. Az országos gyűjtésnek több, mint cgyharmadát szórványgyii- Ickezetck kapták. Az együttérző szeretet abban is megnyilvánul, hogy az egyházme­gyék testvéri összefogással több ezer forintot küldöttek a saját szétosz­tásra rendelkezésükre álló összeg­ből a két leginkább szórvány- jellegű egyházmegyének, a csongrád- szolnoki s a borsod-hevesi egyház­megyének. Beszél a tükör az egyházmegyék kimagasló buzgóságáról is. Példamu­tatóan .messze kiemelkedik, a győr- soproni egyházmegye azáltal, hogy a számszerűleg is legelői járó összege: 33 707,40 forint mellett, (amelyet csak a veszprémi egyházmegye elő­zött meg 35,26 forinttal a Gyülekezeti Segély keretében) külön is gyűjtött a börcsi imaház építésére 20 906,60 fo­rintot. Ez az egyházmegye tehát 54 614 forintot forgalmazott a Gyü­lekezeti Segély keretében, s ezzel 1,66 forintos egyházmegyei lélekszám szerinti átlagot ért el. Ezt a külön teljesítményt nem számítva a veszp­rémi egyházmegye jár elől összeg­szerűen is (33 742,66 Ft) és átlagban is (1,24). Közvetlenül utána a tolna­baranyai egyházmegye áll 1,18 forin­tos átlaggal, majd a somogy-zalai kö­vetkezik 1,16 forinttal. Meghaladta még az 1,— Ft-os átlagot a borsod- hevesi egyházmegye (1,01) erősen megközelítette a vasi (—,98), s a fe­jér-komáromi egyházmegye (—,95). Az országos átlagon felül van még a nógrádi (—,85), a hajdú-szabolcsi (—,77), a csongrádi-szolnoki (—,67) s a pestmegyei egyházmegye (—,64). Külön figyelemre méltó tehát, hogy mindkét legjellegzetesebben szór­vány-egyházmegye meghaladta az országos átlagot. Összegszerűség sorrendjében így következik egymás után az első öt egyházmegye: veszprémi, györ-soproni, vési, pestmegyei és tolna-baranyai egyházmegye. Az elmúlt évii eredményhez viszo­nyítva két egyházmegye visszaesést mutat (kelet-békési és pesti), az ösz- szes többi emelkedett. Az előbbinél az említett békéscsabai renoválás, utóbbinál a Deák-téri gyülekezet visszaesése szorította le az ered­ményt. Ez azért következett be, mert a gyülekezet minden erejét a Deák téri parókia 800 000 forintot kitevő renoválására kellett irányítani. Szá­zalékosan legjobban a tolna-baranyai, a győr-soproni, veszprémi, és vasi egyházmegyék emelkedtek. A számok tükre kimagasló gyüle­kezeti. teljesítményekről Is beszél. Négy gyülekezet szárnyalta túl a 3,— Ft-os lélekszám szerinti átla­got. Kővágóörs 4,34 (Révfülöpi fillá­ja külön 2,— Ft-os átlagot ért el!) fzmény 4,22, Felsőnána 3,01 és Kis- mányok 3,— Ft. Ha Nagybarát 2.11-os átlagához hozzászámítjuk a börcsi külön adakozását, 5,33 az át­laga. Meghaladta a 2,— Ft-os átla­got 22 gyülekezet. Az 1,— Ft-os átlagot több, mint száz gyülekezet haladta meg. A gyülekezeteknek tehát közel a fele elérte ezt az átlagot. A Gyülekezeti Segély részletes évi jelentése az Egyházegyetem Taná­csának rendes évi számadó gyűlése elé fog kerülni, de addig is hála­adással és köszönettel nézhetünk bele a számok tükrébe. A begyűlt összeg szétosztása rész­ben^ még folyamatban • van. Mint említettem, az egyházmegyékben maradt 108 169,35 Ft-ot szétosztot­ták szórványok és kis gyülekezetek között. Az országos megsegítésre feljött 161 952,48 Ft-ot az Egyetemes Tanács határozata alapján eddig a következőképpen folyósítottuk: a »Négy Templomért« akció kereté­ben Vasas 47 000 Ft. Révfülöp 30 000 Ft, Csengőd 37 000 Ft és Hernádbüd 10 000 Ft. Ezeken túl összesen 22 327 Ft-ot osztott szét Kiskunhalas, Esz­tergom, Csepel, Répcelak és Ma- gyarbánhegyes között olyan parókia és templomtatarozási tartozások ki- egyenlítésére, amelyek további or­szágos kölcsönfolyósításokat gátol­tak. Az ezentúl fennmaradt összeg részben, még nem folyt be. Mint már ismeretes, az Egyház­egyetem Tanácsa 1956. évre újra »Két templomért« akciót indított a Somogy meggy esi s a börcsi templo­maik befejezésére. Ezek mellett hét kisebb segítségre szoruló épülő vi­déki templomot szándékszik befeje­zésre segíteni s ha ezévben is foly­tatják a gyülekezetek az egyre emelkedő lelkes segítő támogatáso­kat, úgy egyre több gyülekezet áld­hatja Istent, hogy az anyaszentegy- házat sok tagból álló egy testként építi. Koren Emil ISTENTISZTELET1 REND Budapesten, február hó 12-én Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. II (úrv.) Dóka Zoltán, clu. 6 Madocsai Miklós. Fásor de. 11 Sólyom Jenő dr.. du. 7 Dulcz Pál. — Damjanich u. 28/b. de. fél KJ Oyün gyösi Vilmos, du. 5 szeretetv. — Dózsa Gv. út 7. de. fél 10 Dulcz Pál. - Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Gyimesy Károly dr. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de, 10 Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 Bolla Árpád. — Vajda Péter u. 33. de. fél 12 Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Muntag Andor, du. 6 Dóka Zoltán. -- Gyarmat u. 14. de. fél 10 (úrv.) Scholz László. — Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Duna­keszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre. — Soroksár-ÜjteJcp de. fél 9 Bencze Im<*e. — Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákoscsaba de. 9 Békés József, du. fél 7 Békés József. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth- Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos, de. 11 Sztehló Gábor, du. 7 Várady Lajos. — To- roczkó tér de. fél 9 Sztehló Gábor, — Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor. de. 10 (úrv.) 'Sárkány Tibor. du. 5 Komjáthy Lajos. — XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. 7 Ruttkay Elemér. — Diana u. 17. de. fél 9 Danhauser László. -- Pcsthidegkút (Szent István u. 9.) de. fél 11 Danhauser László. — Kelenföld de. 8 Muncz Frigyes, de. 11 Mttncz Frigyes, du. 6 Bottá István. — Németvölgyi út 13S. de. 9 Bottá István. — Csillaghegy' de. fél 10 Kaposvári Vilmos. ________ KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK A KANADAI egyesült egyház ez év júliusában négy-hat egyházi ve­zető személyiségből álló delegációt küld a Szovjetunió egyházainak meg­látogatására. A látogatásra szóló meghívást a moszkvai patriarkátus észak- és dél-amerikai cxarchája, Borisz érsek nyújtotta át, amikor két másik ortodox egyházi képviselővel együtt Kanadában tartózkodott. A meghívást már akkor elfogadták. Az orosz egyházi képviselőket — Borisz érseket, Ruszeckijt, a moszkvai teo­lógiai akadémia rektorát, valamint Gorbacsevet, az akadémia inspek­torát — több kanadai városi gyüle­kezet is meghívta. A vendégeket az egyesült egyház torontói konferen­ciáján nagy szeretettel köszöntöttek és több egyházi intézmény megláto­gatására kérték fel. A kanadai egy­ház nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottsága ebédet adott tiszteletükre. A NYUGAT-NÉMET SZÖVET­SÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN napon­ként kb. húsz ember követ el ön- gyilkosságot — közli az Egyházak Világtanáesa kőnyomatosa. Az 1953-as és az 1946-os számadatok­kal való összehasonlítás azt mutat­ja, hogy az öngyilkosok száma mint­egy 140 százalékkal megnövekedett. A nyugatnémetek között halálozást okozó tényezők sorában az öngyil­kosság a tizenkettedik. Az öngyil­kossági arányszám a legmagasabb Dániában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom