Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-10-07 / 41. szám

Amit egyházunkról minden evangélikusnak tudnia kell KRÓNIKA (Folytatás.) A bizonyságtevésre való készsé­günk bizonyítéka az is, hogy van Teológiai Akadémiánk és Lelkésznevelő Intézetünk Az Ágostai Hitvallás V. cikke sze­rint Isten külön egyházi hivatalt alapított az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására. Mi magyar evangélikusok hisszük ezt, ami mindenekelőtt abban mu­tatkozik meg, hogy minden gyüleke- tünk lelikészi hivatalt tart fenn s en­nek ellátását igehirdetőkre: lelké­szekre bízza. De megmutatjuk ezt abban is, hogy ennek a hivatalnak a fennma­radását a jövőben is biztosítani tö­rekszünk. Mindenekelőtt úgy, hogy gondoskodunk az evangélium hirde­tésére és a szentségek kiszolgáltatá­sára készülő teológusaink kiképzé­séről, azért, hogy erre a szolgálatra alkalmas ifjak léphessenek majdan a lelkészi szolgálatban már megfá­radt és nyugalomra vágyó lelkészek helyébe. Tehát egyek vagyunk abban, hogy minden gyülekezetünknek köteles­sége a saját lelkészéről való gondos­kodáson túlmenően az is, hogy a jö­vendő lelkészek képzését végző Teo­lógiai Akadémiát és Lelkésznevelő Intézetet támogassa. Egyházegyetemünkinek ez az intéz­ménye ma Budapesten működik. Az Akadémia VI., Lendvay u. 28. sz. alatt végzi nagyjelentőségű mun­káját. Itt folynak az előadások. Itt tanulnak meg a teológusaink héberül, görögül, latinul, németül vagy an­golul. Itt ismerkednek meg az ó- és újszövetségi kinyilatkoztatással, an­nak magyarázatával, az egyház tör­ténetével, hitvallási iratainkkal, a vallás és a filozófia történetével, ko­runk kérdéseivel, a gyakorló lelké­szi szolgálat teendőivel. Mindebben segíti őket a lelkészi képesítésű ta­nárok és előadók lelkiismeretes mun­káján felül az Akadémia szép könyvtára. A Lelkésznevelő Intézet a VIII., Üllői út 24. sz. alatt van elhelyezve a Magyarországi Evangélikus Egy­házegyetem székházában. Itt laknak és étkeznek teológusaink. Ezenkívül itt foglalkoznak gyakorlatilag az egyházi zenével, s itt vitatják meg : otthon-órákon és egyéb összejöve­teleken kérdéseiket egymással és a meghívott előadókkal. Bizonyságtevésünk jele ez az in­tézményünk, s jele ennek az is, hogy nem hiába tartjuk fenn. Mert évről évre mindig van .annyi ifjú jelent­kezőnk, amennyi elegendő a lelké­szi utánpótlás biztosításéhoz. Ugyan­akkor, amikor több nyugati és észa­ki országban nagy lelkész- és teo­lógushiány mutatkozik, mi elmond­hatjuk Isten iránti hálával, hogy minden évben annyi ifjú lép be Teoló­giánk kapuján elsőévesként és 5 év múlva annyi ifjú lép ki rajta vég­zett teológusként, sokszor még több is, mint amennyi a szolgálatból ki­dőltek helyébe állhat. S azt is elmondhatjuk, hogy Teo­lógiai Akadémiánk a külföldi evan- gélikusság körében is jóhírnek ör­vend. Teológusainkat olyan tanárok tanítják, akiknek neve általában messze földön ismert. S amióta a Teológiai Akadémia Budapesten mű­ködik, azóta tanáraink egyre job­ban fáradoznak azon is, hogy a gyü­lekezeteink is minél jobban megis­merjék őket. Emellett tevékeny mun­kásai egyházi sajtónknak s a külön­böző szakbizottságoknak. Tudomá­nyos felkészültségük nagy segítséget jelent mindnyájunknak, mind evan­gélikus egyházunk sajátos problé­máinak, mind pedig az Egyházak Vi­lágtanácsában együttmunkálkodó egyházak közös kérdéseinek a meg­oldása szempontjából. Nem minden ország evangélikus- sága mondhatja el, hogy van saját Teológiai Akadémiája és Lelkész- nevelő Intézete, s ha van, hogy az a hivatásuk magaslatán álló teoló­giák közé tartozik, örüljünk hát és örvendezzünk, hogy a mi egyházunk bizonyságtevését Isten már régtől fogva mindmáig ezzel is megáldotta és segíti. Egyházunk bizonyságtevésében fontos munkát végez Egyházegyelen lünk Gyülekezeti Segélyosztálya A Gyülekezeti Segély a régi Gusz­táv Adolf Gyámintézet utóda. Az 1953. évi zsinat VIII. töltényeikké szerint feladata az, hogy az épít­kező, szervezkedő vagy nagy szór- ványú gyülekezeteket segítse temp­lomok, istentiszteleti helyek, gyüle­kezeti házak és paplakok építésében és karbantartásában. Bevételi for­rásai: perselypénz, offertorium, gyűj­tések és adományok. A Gyülekezeti Segély ezen a né­ven 1954. óta működik, s már mű­ködésének első évében messze túl­szárnyalta, megkétszerezte a volt Gusztáv Adolf Gyámintézet egyévi eredményét. A következő 1955. év­iben pedig már saját előző évi ered­ményét is felülmúlta. 1954-ben 236 387 Ft volt a Gyüle­kezeti Segélyre való adakozás végösz- szege. Ebből egyformán 80 802 forin­tot kapott a Budapest-Zuglói és a Budapest-Pesthidegkúti gyülekezet, mindkettő a már régebben megkez­dett, de még befejezésre váró új temploma építésére. Az ezen felüli több mint 70 000 forintot pedig más, ugyancsak építkezési gondokkal küzdő gyülekezetek kapták szerte az országban, összesen mintegy 100 gyü­lekezet. 1955- ben 270 121 Ft volt a Gyü­lekezeti Segélyre való adakozás or­szágos végösszege. Ebből 161 952 fo­rintot osztottunk szét nagyobb ösz- szegekben Vasasnak, Csengődnek, Révfülöpnek, Hemádbüdnek, Kis­kunhalasnak, Esztergomnak, Csepel­nek, Répcelaknak és Magyarbán he­gyesnek; 108 169 forintot pedig ki­sebb összegekben osztottunk szét új­ra csak mintegy 100 gyülekezet kö­zött. 1956- ban még nem tudjuk mennyi lesz a Gyülekezeti Segély végössze­ge, de reméljük, hogy legalább any- nyi, mint amennyi az előző évben volt. Mert immár nincs egyetlenegy gyülekezetünk sem, amelyik ne igye­keznék buzgó részt vállalni ebben az áldozathozatalban. Jellemző erre, hogy noha zsinati törvényünk meg­engedi, hogy minden gyülekezet visszatarthatja magának a Gyüleke­zeti Segélyre gyűjtött összeg 25 szá­zalékát, 1954-ben mindössze 84 egy­házközségünk élt ezzel a jogával, 1955-ben pedig általában mind befi­zette ezt a 25 százalékot az egyház­megyék pénztáraiba, hogy ezek osz- szák szét Gyülekezeti Segélyként a legjobban rászoruló egyházközségek­nek. Nem is szólva azokról a példák­ról, hogy volt gyülekezetünk, Rév­fülöp, amely lélekszámúhoz mérten 4,— forinton felüli átlagban adako­zott a Gyülekezeti Segélyre, 15 gyü­lekezetünk 2,— forintos, illetve két forinton felüli lélekszámátlagot ért el, 80 gyülekezetünk pedig egy forin­tos, illetve egy forinton felüli lélek­számátlagot. Mindezek szép példái egyházunk bizonyságtevésének a Gyülekezeti Segély révén, templomukat szerető egyszerű hívek szent vallástétele, amellyel más egyházközségekben élő hívő testvéreiket is hozzá akarják segíteni ahhoz, hogy nekik is legyen templomuk, paplakjuk, gyülekezeti házuk, s ha van, azokat ki tudják javítani. Egyházunk bizonyságtételéhez tar­tozik szeretetintézményeink fenntar­tása Egyházegyetemünk Diakóniai Osztályán belül. összesen 17 szeretetintézményünik van. Ezek közül egyben, a Budapest II., Báthory László u. 8. sz. alatt, részben öregeket, részben nyomo­rék, illetve idióta gyermekeket gon­dozunk: 17 öreget, 40 nyomorék és 54 idióta gyermeket. Egy másikban pedig, a Békéscsabai Evangélikus Szeretetház és Árvaházban, részben öregeket, részben árvákat: 21 öreget és 18 árvát. Ezeken kívül van még 12 külön öregek számára fenntartott ottho­nunk. Budapesten a II., Modori u. 6. sz. alatt, ahol 24 öreget, és Zug­lóban, ahol 40 öreget, Albertirsán, ahol 24 öreget, Pécsett, ahol 28 öre­get, Győrött, ahol 38 öreget, Bör- csön, ahol 16 öreget, Sopronban, ahol 10 öreget, Nyíregyházán, ahol 7 öre­get, Kistarcsán, az Evangélikus Papnék Otthona, ahol 22 öre­get, Gyenesdiáson, a Kapernaum, a Nyugdíjas Evangélikus Papok Ott­hona, ahol 14 öreget gondozunk. Van egy kizárólagosan árvák szá­mára fenntartott otthonunk, a Luther Leányárvaház Szarvason, ahol 20 árva él együtt. Van két külön idióta gyermekek részére felállított otthonunk, a Bony­hádi Egészségügyi Gyermekotthon, ahol 32 idiótát ápolunk, és a Nyír­egyházi Élim Egészségügyi Gyer­mekotthon, ahol 28 idióta gyerme­ket gondozunk. Szeretetintézményeintoben össze­sen 227 öreg, 38 árva, 40 nyomorék és 114 idióta gyermek él. Mellettük összesen 103 alkalmazottunk végzi az ellátás, ápolás és nevelés mun­káját. Az egyház szeretetszolgálatáról szóló 1953. évi VIII. törvénycikkünk 1. §-a azt mondja: »-A keresztyén szeretetszolgálat az egyháznak az a munkája, amelyet az egyház a ke­resztyén hit gyümölcseként Krisztus felebaráti szeretetre intő parancsára és példája nyomán végez.-« A szeretetintézményeinkről fen­tebb közölt adatok elég beszédesen bizonyítják, hogy arra törekszünk, hogy egyházunkban a keresztyén szeretetszolgálat ne csak a zsinati törvényünkben legyen meg, hanem a valóságban is. Mint evangéliku­sok, akik azt valljuk, hogy az ember ingyen, kegyelemből, hit által üdvö- zülhet csupán, a keresztyén szere­tetszolgálatra különösen elkötele­zettnek tudjuk magunkat. Hogy sen­ki reánk ne piríthasson Jakab apos­tollal, hogy »a hit, ha cselekedetei nincsenek, ’megholt ő magában«. Vagy János apostollal, aki így szól: »Ha azt mondja valaki, hogy: Szere­tem az Istent, és gyűlöli a maga atyafiát, hazug az; mert aki nem sze­reti a maga atyjafiát, akit lát, ho­gyan szeretheti az Istent, akit nem lát?« Ezért egyházunk Jézus Krisztusról szóló bizonyságtevésében szeretettel fordulunk az öregék, az árvák, az idióta és a nyomorék gyermekek felé. Igyekszünk gondjukat viselni azon a szeretetszolgálaton felül, ame­lyet a magunk családjában és gyü­lekezetében végzünk saját betegeink, szegényeink és segély reszorult jaink felé. Egyházunknak ugyancsak a ke­resztyén szeretetszolgálat területére tartozó bizonyságtevése, hogy gon­doskodik nyugalomba vonult lelké­szeinek nyugellátásáról, valamint a lelkészek özvegyeinek és árváinak s általában hátrahagyott családtagjai­nak az ellátásáról. Ezt a szeretet- munkát magára nézve minden egy­házközségünk kötelezőnek tartja s az Egyházegyetem Nyugdíjosztálya által évről-évre megállapított nyug­díj járulék megfizetésével támogatja. Nyugd íj osztályunk jelenleg közvetve vagy közvetlenül összesen 334 személy nyugellátásá­ról gondoskodik. Ezek közül 126 a lelkész, 150 a lelkészözvegy, 58 a lelkészárva és egyéb volt egyházi alkalmazott. Hogy milyen nagy szám ez, ezt akkor láthatjuk meg, ha tud­juk, hogy jelenleg a különböző be­osztásban szolgáló lelkészeink szá­ma összesen 450. Ami azt jelenti, hogy csupán egynegyedével keve­sebb a Nyugdíjosztály ellátottjainak a száma a szolgáló lelkészek számá­nál. De a nyugdíjasainkról való gon­doskodásunk nem csupán a nyugdí­jak folyósításából áll. Ezen felül Nyugdíjosztályunk minden nyugellá- tottunk után betegségi biztosítási járulékot fizet az SZTK-nak, és még segélyben is részesíti a nyugeldátot- takat, vagy olykor azok közvetlen hozzátartozóit is temetés és más rendkívüli esetek alkalmával. S évenként 7—7 ezer forint erejéig tá­mogatja a nyugdíjasok részére tar­tott évi offertorium terhére a sze- retetintézményeinik között felsorolt gyenesdiási Nyugdíjas Evangélikus Papok Otthonát és a kistarcsai Evangélikus Papnék Otthonát. Mindezeken felül áll a szolgáló lelkészeknek és azok feleségeinek, valamint sok-sok egyszerű evangéli­kus hívünknek időnkénti vagy ál­landó adománya, amelyet a Nyugdíj- osztálytól függetlenül juttatnak el pénzben vagy természetbeni ajándé­kokban hol ennek, hol annak a lel­készárvának, lelkészözvegyinek, vagy nyugalmazott lelkésznek. Azt mondja Pál apostol: »Míg időnk van, cselekedjünk jót minde­nekkel, kiváltképpen pedig a mi hi­tünknek cselédeivel«. Egyházunk en­nek a parancsnak engedelmeskedik akkor, amikor általában különösen a hittestvérekkel igyekszik jót ten­ni, ezen belül pedig kiváltképpen kész az áldozatra azért, hogy az egyház volt szolgáinak valóban nyu­galmat biztosítson. A szeretetszolgálat terén egyhá­zunk bizonyságtevésének eszközei még az üdülőink Az 1953. évi VIII. törvénycikk sze­rint egyházunkban üdülőket az Egy­házegyetem vagy az Egyházkerület tarthat fenn. Ennek megfelelően az Egyházegyetem tulajdonába és gon­dozásába 2, a Déli Evangélikus Egy­házkerület tulajdonába és gondozá­sába 1 üdülőnk tartozik. Az Egyházegyetem egyik üdülője Balatonszárszón van, közvetlenül a víz partján, 8—10 méterre a Bala­tontól, olyan helyen, ahol még a legkisebb gyermek- is nyugodtan, magában fürödhetik, mert egyenle­tesen és lassan mélyül a tó medre. A parttól jobbra, szinte közvetlen közelből a túlsó parton Tihany lát­ható, balról messzebb pedig a Ba­dacsony. Gyönyörű, amikor Tihany alá az innenső partról, a szomszédos Balatonföldvárról, naponként több­ször is kisuhannak a vitorlások. Kár, hogy sokszor hazazavarja őket a hir­telen támadt nyári vihar, amely Ba­dacsony felől szokott kerekedni. Ilyenkor tarajos tengerré válik a Balaton, amely máskor oly lustán és mozdulatlanul terül el az ég alatt, mintha maga is a nyaralók­kal együtt csupán abban gyönyör­ködnék, különösen a naplementekor, hogy fölötte hányféle színben ját­szik az ég. Az Egyházegyetem másik üdülője a Mátrában, a Mátraszentimre köz­séghez tartozó Bagolyirtáson van 837 méter magasságban. Vannak, akik jobban kedvelik ezt, mint Balaton­szárszót. Mert inkább az erdőt sze­retik, mint a vizet, s az egészségük­nek nagyobb szüksége van a mátrai jó levegőre, mint a fürdésre, örül­nek annak, hogy itt még nyáron sincs kánikula, télen pedig mese­beli hősöknek érezhetik magukat, mikor gyalog vagy sível járnak a zuzmarás fák alatt. Nem is szólva a LISZT FERENC zongoraverseny- volt Budapesten 1956 szeptemberé­ben, két héten át. Hazánk fővárosa nemzetközi szellemi gócponttá vált. Húsz nemzet 54 ifjú zeneművésze mérte össze tehetségét és felkészült­ségét. Liszt zenéjét játszották, főleg a magyar zeneköltő életművének kései, legérettebb alkotásait. Az egész zongoraverseny Liszt Ferenc emlékezete volt, felidézte a na-gy komponistát, rámutatott a magyar sorsot elmondó művészetére, arra a hangra, amely annyira rokon költé­szetünkkel és képzőművészetünkkel. Mi magunk sem ismerjük az igazi Lisztet, a II. rapszódia, a Szerelmi álmok és a Les preludes népszerű dallamai mögött egy olyan zene- költő húzódik meg, akinek van mondanivalója a mai kor emberé­hez is. Megrázó és fölemelő, áhítat­tal és emlékezéssel elborító költő művei a Liszt-művek. A versenyen nemzetközi bíráló bizottság elnökölt. A művészi vetélkedés eredményét a háromezer embert befogadó Erkel Színházban hirdették ki s adták át a nyerteseknek a díjakat. A zsűri az első díjat a szovjet VIaszenkonak. a másodikat a magyar Bacher Mihály­nak, a harmadikat megosztva a szov­jet Bermannak és a' kínai Liu Shi- kunnak ítélte oda, a többi helyezést szovjet, francia, bolgár, fiatal zongo­raművészek kapták. Kimagasló tel­jesítményeiért a zsűri több magyar és külföldi művészt tüntetett ki öt­ezer forintos jutalmakkal. A díj­kiosztás után következett az ünnepi hangverseny. A négy első nyertes a Magyar Állami hangversenyzenekar­ral előadta a Liszt-műveket. Liu Shi- kun az Esz-dur zongoraversenyt, Bacher Mihály a Haláltáncot, Lev Vlaszenkoaz A-dur zongoraversenyt, Berman pedig az Esz-dur koncertet játszotta, mint a döntőben is. Az egyes versenyszámokat és a záró hangversenyt a budapesti rádión kí­vül közvetítette Európa szinte vala­mennyi számottevő rádióállomása. De elvártuk volna, hogy ilyen nagy nemzeti ünnepségre nagyobb, mély­rehatóbb rendezéssel és propagan­dával hívják fel az ország egész la­kosságának figyelmét. BASILIDES MÁRIA halálának 10. évfordulójáról az elmúlt héten emlékezett meg a Rádió emlék­műsorral és több újság méltatta művészetét. Tóth Aladár cikkében megható szavakkal állít emléket Basilides Máriának. Többek között ezeket írja: »A nagyok között is egyike volt azoknak, a kiválasztottaknak, akik csodálatos teljességgel tud­ták betölteni hivatásukat, akik a művész-élet belső és külső küzdel­mein, megpróbáltatásain keresztül eljutottak a beteljesülés boldogító harmóniájához. Ilyen teljességhez csak az a művész juthat cl, akiben, mint Basilides Máriában, a leg­hatalmasabb művészi erő, a leg­magasabb erkölcsi erővel párosul... A füle süket volt a hiúság vásárá­nak hangjaira, az intrikusok sutto­gásaira, a művészet tőzsdeügynökei­nek árfolyam-kiáltásaira, egyedül csak müvészlelke benső sugallatára figyelt, annak a basilidesi léleknek a zenéjére, amelyben legtisztább visszhangra találtak a legnagyobb muzsikák, hogy azután diadalma­san áradjanak szét egy feledhetet­len althang forró, hatalmas egyéni zöngésében. ... impozáns, minden hivalkodást megszégyenítő önérzet volt Basili­des Mária tántoríthatatlan művészi magatartásában. De az igazi művé­szi önérzet mellett megvolt benne %z igazi művészi alázat is... Nem patetikus gesztussal, hanem egyszerűen, szerényen, mintegy magátólértetődően. Kötelességtudá­sában nem volt semmi póz, semmi tavaszról, amikor üdezöldek a fák, s az őszről, amikor a rozsdás erdők színe talán még a Balaton fölött esteledő ég színpompájánál is válto­zatosabb. Ugyanez nyújt üdülést a Déli Egyházkerület üdülőjében Mátra- szentistvánon is. Innen, közvetlenül az üdülő mögött felnyúló hegyge­rincről, igen koráin hajnalban, jó időben, távcsövön látni lehet a Ma­gas Tátrát is. Egyébként ez az üdü­lőnk, ha Isten segít, pár év múlva saját termő gyümölcsösének a kö­zepén áll, 9 holdnyi területén 1800 gyümölcsfa nő, valóságos kis erdő a mátrai erdőségben. Talán a leg­szebb erdő és a legszebb látvány, amelyben pihenő, új erőt gyűjtő lel­készeink és alkalmazottjaink igazán kedvűik szerint gyönyörködhetnek majd. Akkor bizonyára még híre­sebb lesz ez az üdülőnk az ellátá­sáról« Nagy áldás, hogy egyházunk ezek­ben az üdülőkben biztosítani tudja az egészségükben megrokkant, vagy a szolgálat végzése közben kifáradt munkásainak a pihenését és egész­ségük megerősödését. Mert hiszen mindnyájunk egyik legfőbb kincse I az egészség. Ezért egyházunk fontos J ridegség, mert a kötelességtudás gyökere maga volt a mindig áldo­zatkész, mindig csak adakozó sze­retet.« Jól visszhangoznak ezek a szavak azoknak a lelkében, akik Basilides Máriát és művészetét ismerték a Deák téri templom oratórium-est­jeiről. a szeretetvendégségek dobo­gójáról. Ilyennek ismertük őt az egyházban is. Evangélikus volt. A MAGYAR ÍRÓK szeptember 17-én Budapesten, az új városháza nagy tanácstermében közgyűlést tartottak, hogy üj elnökséget válasz- szanak Szövetségüknek s változtas­sanak annak alapszabályain. A Szö­vetség elnöke, Veres Péter, megnyi­tójában azt hangsúlyozta, hogy a pártonkívüli milliók demokratikus kormányzása a szocialista forrada­lom legfőbb próbatétele ma minde­nütt, nálunk is. »A szocialista világ- rendszernek meg kell teremtenie és hitem szerint meg fogja teremteni azt a funkcionális demokráciát, amely a forradalmi szuverenitás tiszteletben- tartásával minden állampolgár és minden társadalmi kategória számá­ra, tehát az írók részére is bizto­sítja az 'elemi emberi jogokat, közte a gondolkozás és véleménycsére szabadságát és lehetőségét is, ami az írónak életfeltétel« — mondotta Veres Péter. Ugyanott Képes Géza, a költő, mint az írószövetség titkára, beszá­molójában lándzsát tört az írói sza­badság mellett. »És az írói szabad­ságot az 1954. márciusi cikkhez kap­csolódva, amely azt mondja, hogy nagyobb szabadság, nagyobb felelős­ség — ezt a dialektikus fogalompárt megtartva és nem méricskélve a szabadságot és a felelősséget, így fogalmaznám meg: teljes szabadság teljes felelősség« — fejtegette Ké­pes Géza. » A beszámoló felett megindított vi­tában sok író vett részt, valamennyi hangsúlyozta az írói szabadságot és felelősséget, sokan megrótták az ed­digi irodalom-politikát, általános helyeslés közepette, követelték az egyetlen érték elismerését: a te­hetségét. Az írószövetség e közgyű­lésen új elnökséget választott, amelynek tagjai legnagyobb élő íróink lettek: Déry Tibor, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Németh László, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Tamási Áron, Tersánszky J. Jenő és Veres Péter is. Az új elnökség elnökül másnap újra Veres Pétert választot­ta meg. SZÉKELY BERTALAN, a hires magyar festőművész, kedvenc tar­tózkodási helyén, a Gödöllő melletti Szadán, melyet több tájképén a mes­ter megörökített, szeptember 9-én Székely Bertalan-emlékmúzeumot avattak. A kis múzeum a művész egykori házában kapott helyet. A múzeumot a szadaiak társadalmi munkában hozták létre. Az avatás után megkoszorúzták Székely Ber­talan síremlékét a szadai temetőben, BARANYÁBAN tizennégy helyen, főleg járási székhelyeken, népfőisko­lát létesítenek. A főiskola résztvevői négy tagozat előadásait hallgathat­ják. A négy tagozat: előkészítő, ál­talános ismereteket nyújtó, nevelés- tudományi és mezőgazdasági. BUDAPESTEN az Országház kongresszusi termében három napon át ülésezett a magyar könyvkiadás konferenciája. Elhatározták a ma­gyar könyvkiadás fellendítését, a jobb minőséget a könyvek külseje dolgában s csak a feltétlen értékű írásművek kiadását, a könyvek jobb elosztását és hathatósabb propagan­dáját. szeretetmunkája alkalmazottai felé abban nyilvánul meg, hogy az üdü­lőket fenntartja. Természetesen a lelkészeken és alkalmazottakon kí­vül egyházunk világi vezetői, fel­ügyelői, presbiterei és ezek család­tagjai, sőt híveink is igénybevehe- tiik üdülőinket. Mert végeredmény­ben ezek az üdülők, ha az alkalma­zottak számára tartatnak is fenn, az egész magyar evangélikusságot szolgálják. Tehát mind rendelkezé­sünkre áll valamennyiünknek, Ba­latonszárszó 73 személyinek, a nyári hónapokban, Mátraszentistván 54 személynek az év nagyobb részében, Bagolyirtás 16 személyinek az egész éven át. (Folytatjuk.) Grünvalszky Károly EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország? Evangélikus Egyetemes Egyház Saltóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili. Puskin u. 12. Telefon: 142—C74. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, felévre 30.— Ft egész évre 60.— Ft. Csekkszámla- 20.412—VIII 10 000 példányban nyomatott JÖKAI-SOROZATOT indít a kö­zeljövőben a Szovjetunió Állami ! Szépirodalmi Könyvkiadója. Az ! orosz Jókai-sorozat 1957 és 1960 közt jelenik meg. 2-564538, Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom