Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-09-30 / 40. szám

Amit egyházunkról minden evangélikusnak tudni kell Qrünvalszky Károly egyetemes főtitkár, Budapest-józsefvárosi lelkész ezen a címen körlevelet küldött gyülekezete tagjaihoz. A közérdekű kör­levelet közzétesszük. Sokakkal beszélgetve azt tapasz­taltam, hogy híveink általában tá­jékozatlanok egyházunk életében. Legfeljebb ebben, vagy abban jár­tasak, sokszor bennfentesek. De át­fogó képük. egyházunk életéről ál­talában nincs. S ez nagy baj most, amikor ntegkezdtük a Magyarorszá­gi Evangélikus Egyház Központi Alapjának a szervező munkálatait, mert ez a munka eleve kudarcra yan ítélve akkor, ha nem él mind­nyájunkban egységes kép egyhá­zunkról. A Központi Alap szüksé­gességét ugyanis csak az láttathat­ja be velünk, ha részeiben és egé­szében is ismerjük egyházunkat s ez összefogásra késztet valameny- nyiünket a Magyarországi Evangé­likus Egyházért. Éppen ezért — tekintettel arra, hogy Isten olyan posztra állított, ahonnan egyházunk életét részei­ben és egészében is áttekinthetem, az Egyházegyetem tanácsa pedig megbízott azzal, hogy a Központi Alap szervezését irányítsam — kö­telességemnek érzem, hogy híveink előtt feltárjam egyházunk életét, bizonyságtevését, bizonyságtevésé­nek gyengéjét, s végül rámutassak arra, hogy mit cselekedjünk. Egyházunk bizonyságtevése •Elsősorban a Szentlélek feladata az, hogy a világon Jézus Krisztusról bizonyságot tegyen. De nyomban utána a mi 'feladatunk is. Erre utal Jézus János evangéliuma 15. részé­nek 26—27. versében: »Mikor pedig eljő majd a vigasztaló, akit én kül­dök néktek az Atyától, az igazság­nak" Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd énrólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek.« Egyházunk bizonyság tevésén gondolkozva, én most ebben a két ipóndatban a hangsúlyt a második­ra szeretném tenni, ennek is az első három szavára: »de ti is.« Afelől ugyanis semmi kétségünk nem le­het, hogy a Szentlélek buzgólkodik a bizonyságtevésben. »De« kéhdés, hogy >mi is« buzgólkodunk-e ugyan­ebben; hogy mi, magyar evangéli­kusok is vállaljuk-e a Jézus Krisz­tusról való bizonyságtételből a vi­lágon reánk háruló részt? Első tekintetre úgy látszik, hogy igen. Bizonyítékai ennek mindenekelőtt a gyülékezeteink. A Déli Evangélikus Egyházkerü­lethez tartozó Bács-Kiskun egyház­megyében 11 egyházközségünk van, a Kelet-Békési egyházmegyében 16, a Nyugat-Békési egyházmegyében 13, a Csongrád-Szolnoki egyházme­gyében 12, a Pesti egyházmegyében 17, a Pest megyei egyházmegyében 31, a Somogy-Zalai egyházmegyében 24, a Tolna-Baranyai egyházmegyé­ben 34. Az Északi Evangélikus Egyházke­rülethez tartozó Borsod-Hevesi egy­házmegyében 17 egyházközségünk van, a Budai egyházmegyében 9, a Fejér-Komáromi egyházmegyében 22, a Győr-Soproni egyházmegyében 31, a Hajdú-Szabolcsi egyházmegyé­ben 6, a Nógrádi egyházmegyében 20, a Vasi egyházmegyében 27, a Veszprémi egyházmegyében 33. Hazánkban tehát a 425156 lelket számláló evangélikusság összesen 323 gyülekezetben éli a maga egyházi életét. Mindez szép bizonyítéka annak, hogy a Jézus Krisztusról való bi­zonyságtevésben igyekszünk mun­kálkodni Isten Szentlelke által, aki kezdettől fogva gyülekezeteket te­remt ott, ahol az evangélium hirdet­te tik. A fenti számok ugyanis azt je­lentik, hogy Bács-Kiskunban, ahol 22 958 evangélikus él, átlagban min­den 2087-re esik egy egyházközség; Kelet-Békésben, ahol 49 709 evangé­likus él, átlagban minden 3106-ra; Nyugat-Békésben, ahol 53 398 evan­gélikus él, átlagban minden 4017-re; Csongrád-Szolnokban, ahol 9539 evangélikus él, átlagban minden 795-re; Pesten, ahol 48 432 evangé­likus él, átlagban minden 2849-re; Pest megyében, ahol 38 283 evangé­likus él, átlagban minden 1235-re; Somogy-Zalában, ahol 17 445 evan­gélikus él, átlagban minden 727-re; Toina-Baranyában, ahol 21 248 evan­gélikus él, átlagban minden 626-ra; Borsod-Hevesben, ahol 7327 evangé­likus él, átlagban minden 431-re; Budán, ahol 16 264 evangélikus él, átlagban minden 1809-re; Fejér-Ko- máromban, ahol 16117 evangélikus él, átlagban 732-re; Győr-Sopronban, ahol 31 319 evangélikus él, átlagban minden 1010-re; Hajdú-Szabolcsban, ahol 23 833 evangélikus él, átlagban minden 3972-re; Nógrádban, ahol 16 821 evangélikus él, adagban min­den 841-re; Vasban, ahol 26 982 evangélikus él, átlagban minden 998-ra; Veszprémben, ahol 26 483 evangélikus él, átlagban minden 802-re. Országos átlagban pedig általában minden 1331 evangélikusra esik egy egyházközség. Természetesen a valóságban ez nincs igy. Mert nem átlagban ennyi vagy annyi evangélikus tart fenn egy egyházközséget, egyházmegyén­ként, illetve országosan, hanem a legkülönbözőbb egyházközségeink lélekszáma. A legnagyobb a Kelet- Békési egyházmegyéhez tartozó Bé­késcsaba, 26 000 lélekkel, a legkisebb a Győr-Soproni egyházmegyéhez tartozó Magyarfalva, 109 lélekkel. A többi egyházközség lélekszáma a kettő között ingadozik. De akárhogy is van, tény az, hogy ma hazánkban 323 evangélikus gyü­lekezet hirdeti vasárnapról vasár­napra, »hogy Jézus Krisztus Űr az Atya Isten dicsőségére«. Sőt, nem­csak vasárnaponként teszünk erről bizonyságot, hanem hétköznapokon is. És vasárnapokon sem általában csupán egy istentiszteleti helyen és egy alkalommal gyülekezetenként, hanem többször és töl?b helyen. Mert gyülekezeteink nagyobb részé­nek több istentiszteleti helye, sőt temploma van, s egy-egy helyen és templomban több istentisztelete. Milyen szép bizonysága ez annak, hogy mi magyar evangélikusok igyekszünk Isten munkatársai lenni az egyház építésében! (Folytatjuk.) POSTALÁDA A bizonyságtételről a családban Nemrégen nyilvánosan válaszoltunk P. 1. olvasónk levelére, melyben kötendő házasságával kapcsolatos problémáiban keresett eligazítást. E válaszra több levél érkezett olvasóinktól. A levelekben mutatkozó öröm bizonyítja, hogy az ilyen kérdéseket őszintén meg kell tárgyalnunk egy­más között. A levelekből kiemeljük K. G. szilsárkányt és B. B. győri olvasónk le­velét, akik cikkünk mondanivalóját olyan módon fejtik tovább, hogy aZ ismét olvasótáborunk elé kívánkozik. Mindkét levélírónk erősen hang­súlyozza a Szentírás középpon­ti és alapvető helyét evangélikus hi­tünkben. K. G. ilyesféleképpen ír: »>P. I. tudassa vőlegényével, hogy hi­tünk szerint Megváltó Krisztusunk egyetlen és igazi szava hozzánk a Szentírás. Ebben van az ő szava, ki­nyilatkoztatása és mennyei Atyánk akarata. A Szentírás Krisztus hely­tartója« B. B. pedig ezt mondja: •»Istennek az emberi együttélés rend- ' jére vonatkozó akaratát és szerete- tét csak a Szentírásiból tudjuk meg­ismerni és megértem.« Ezért hely­teleníti, hogy válaszunkban az »»igei útmutatás«« ellen hadakoztunk, habár elismeri, hogy ezzel sok visz- szaélés történt egyes közösségekben. De attól tart, hogy P. I.-t »»ez a mpndat elriasztja a Bibliára hivat­kozástól.« így folytatja: »»A Szent­írás nem . papiros-pápa számunkra, hanem hitünk és életünk alapja az a bizonyságtétel, melyet benne írásba , foglaltak és az az igehirdetés, me­lyet ennek alapján ma hallunk. Nem katolikus értelemben vett dogmákat áÜítunk egymással szembe, hanem Istentől kapott bizonyságot emberi vélekedéssel szemben. Ezért ragasz­kodunk evangélikus hitünkhöz há­zasság esetén is, mert úgy látjuk, ma is. egyházunkban találjuk meg leg- . világosabban Isten igéjét.« »»Ezért olyan élettársat keresünk, akivel nemcsak együtt örülünk, küzdünk, hanem akivel együtt tudunk imád­kozni és beszélgetni üdvösségünk dolgáról, is. Ezért nem lehet kizárná az élettárs keresésénél az igeolvasás és hallgatás útmutatását«. Bizonyos, hogy az igazi élettársat nem bibliai versek fogják megmu­tatná senkinek sem. Ilyen értelem­ben hárította el az igei útmutatást múltkori cikkünk és valószínűleg B. B. sem ilyenre gondol. Az vi­szont valóban nagyon fontos, hogy életünk minden részletében Isten igéjéből nyerjünk erőt és eligazítást, hiszen ez az életnek kenyere. _ | . | A nyitott Szentírásnak ott a L- helye minden keresztyén család asztalán — s ez talán még fokozot­tabban áll a vegyes házasságban élő, vagy arra készülők esetében. Ha ezek az emberek maguk akarnak harcolni egymással, kétségtelenül elveszítik a küzdelmet. Így írtuk cikkünkben is: »»Ha mindketten az igazság után vágyódnak, Isten igazsága után, ak­kor alázatosan haladni is fognak fe­léje, míg ha a maguk igazságát akar­ják a másikra ráerőszakolná, mind­ketten távolodni fognak az igazság­tól.« Az előbbrejutásért, az egymás megértéséért, a hitbéli közeledésért, az Isten békességéért vívott együt­tes küzdelmükben egyetlen fegy­verük, tanécsolójuk, vezetőjük a Szentírás. Ha P. I. és a vegyeshá­zasság komoly problémáival küszkö­dő többiek naponként őszinte imád­sággal előveszik és együtt olvassák az Isten igéjét, akkor biztosan előbbre jutnak a hitben, az igazságban és be­teljesedik cikkünknek az a mondata, amit ebben az összefüggésben K. G. levélírónk is hangsúlyoz: »Ha őrá figyelve küzdenek, biztosan elérik a hervadhatatlan koronát.« 1 .5 i A másik pont, ahol B. B. levele ' további gondolkodásra késztet, a mély lelki élet kérdése. Arra em­lékeztet, hogy ez lehet csak frázis is, vagy emberi dogmákhoz való kö­töttség. Kétségtelen, hogy a másik fél igazi lelki életre segítése során nemegyszer olyan őszinteségre van szükség, amely bátor kézzel bírál, vagy leleplez. Kétségtelen, hogy éppen Isten igéje alapján nemegy­szer fel kell tárnunk, hogy milyen messze van a mély lelki élettől a má­sik vallásfelekezet vallásgyakorlábá­nak nem egy részlete. K. G. is em­lékeztet pl. a szentek tiszteletére, ezt még megtoldhatjuk a Mária-kultusz- szal és még más olyan hitbeli vagy erkölcsi tételekkel, amelyekről külön is érdemes lenne beszélni. Lapunk már többször utalt is ilyenekre, de ezekkel nem lehet eleget foglalkozni. Egyet azonban ne felejtsünk: mindezt mindig pozitívan és sze­retettel kell tennünk. Nem szabad és nem lehet ugyanazzal a fegyver­rel visszaütni. Csak Isten igazságá­val harcolhatunk és ebben, mint mondtuk, egyedül a Szentírás a megbízható fegyverünk. Nem a mi dolgunk tehát, hogy leleplezzük a hamis lelki életet, hanem az a dol­gunk, hogy a Szentírással a ke­zünkben Isten Szentleikét engedjük munkálkodni hivő bizonyságtételün­kön keresztül annak érdekében, hogy a másik megerősödjön (s ve­le mi is) az igazságban. A vegyesházasság az evangélikus ember számára a hitbeli hűség kér­dése. A megismert igazságot, evangé­likus hitét semmiképpen sem sza­bad a kísértésnek áldozatul enged­nie. Az esetek többfélék, de mindig meg kell találni a lehetőséget arra, hogy a gyermekek evangélikusok legyenek. Evangélikus ember nem adhat reveízálist. Hitünk nem indíthat bennünket szeretetlenségre, sőt inkább óv tőle. De szeretetünk, szerelmünk sem in­díthat hitünk semmibevevésére, kö­zömbösségre vagy megalkuvásra, ha­nem inkább hitünk megbecsülésére, Isten szeretetének hálás fogadására és továbbhirdetésére. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, szeptember hó 30-án Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 7 Hafenscher Károly. — Fasor de. fél 10 Mezősi György, de. 11 Mezősi György, du. 7 Mezősi György. — Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Sülé Károly, — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sán­dor. du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Bolla Árpád. — Utász u. 7. de. 9 Bolla Árpád. — Vafda Péter u. 33. de. fél 12 Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Muntag Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Muntag Andor. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 Rimár Jenő. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Üjpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Duna­keszi de. 9 Matuz László. — Pesterzsébet de. 10 Madarász István, du. 7 Madarász István. — Soroksár-Üjtelep de. Fél 9 Mada­rász István. — Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály, du. 5 Tóth-Szöllős Mihály. Bécslkapu tér de. 9 Bodrog Miklós, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Juhász Géza. — Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos. du. 5" Komjáthy Lajos. — XII.. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkút (Szent- István u.) de. fél 11 Groó Gyula. — Kelen­föld de. 8 Bottá István, de. II Bottá István, dtt. 5 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi út 138. He. 9 (úrv.) Rezessy Zoltán dr. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Buda­fok de. 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország! Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII. Puskin u. 12 Telefon: 142-C74. »'.erkesztésért és kiadásért felel; D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.—- Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 0ÖÖ példányban nyomatott 2-564253. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) Luther a vasárnapi igéről (Mt. 22, 34—46.) Az első és legnagyobb parancsolat a következő: Ne legyen más iste­ned. A farizeusok és írástudók azon­ban eltértek ettől és egyik balvéle- ményből a másikba estek, és amikor a legfőbb parancsolat felett vitat­koztak, egyik úgy fogta fel azt, mint áldozást, a másik mint alamizsna­osztogatást, a harmadik mint böjtö­lést, vagy különös ruházatot. A lényeg amint látjuk, így az emberek Isten parancsától és igéjétől eltér­nek és más cselekedeteket tűznek maguk elé saját okoskodásuk sze­rint, Isten beszédének mellőzésével. A tökéletesség Istennek félelmében és szeretetében, valamint embertár­sunk iránti jóltevésben áll, mert másféle cselekedeteket Isten nem parancsolt meg. * Észszerűtlenség és vakság követ­kezik abból, ha valaki a külső cse­lekedetekre helyezi a fősúlyt, me­lyeknek kiváló látszata és tekinté­lye van (különös napokat tartanak meg, feltűnő ruházatot viselnek, nem úgy s nem azt esznek és isznak, amint s amit más eszik és iszik, sitt».), de emellett mellőzik a legma- gasztosabb cselekedeteket és paran­csokat, melynél fogva Istent szeret­ni és másokkal jót tennünk kell. A farizeusok éppen azért keresik a legfőbb parancsolatot “a törvényben, mert egyikük sincs tisztában vele s egyik ezt, a másik meg amazt tartja legjobbnak. * Őrizkedjünk tehát a tévelygéstől és kerüljük az önmagunk által ki­eszelt vallásosságot. Viszont a Kátét ne tartsuk jelentéktelen könyvnek, midőn másoknak azt akarjuk érté­sére adni, hogy mit cselekedjenek. A két nagy parancsolat magában fog­lalja mindazt, amit a jócselekede­tekre vonatkozólag tanítunk és hir­detünk. Ebből a forrásból fakad a többi mind és ebbe tér ismét visz- sza. * Mit parancsol Isten, hogyan szol­gálhatunk neki? Világosan áll az igében: Ha Istennek akarsz szolgál­ni, nem szükség messze menned és a távolban keresned, se pedig pénze­det felajánlanod. Szeresd Istent és felebarátodat. Tehetné-e még köny* nyebbé és adhatná-e olcsóbban Isten a maga szolgálatát, mintha azt mondja: Szeresd felebarátodat, tégy vele minden jót és én azt úgy te­kintem, mintha énvelem cselekedted volna? Csodálatos tudomány ez! Bi­zonyos dolog tehát, ha valamely szegény keresztyénnek, egy öltönyt, egy inget, sőt csak egy ital vizet is nyújtasz, azt magával az Űr Krisz­tussal cselekedted és ebben ne te­gyen különbséget senki. * Aki tudná, hogy amit felebarátjá­val cselekszik, azt az Istennel cse- lekszi, a világ hűtlensége felett szí­vében megrettenne. Ámde nem hiszi senki, amit az Űr Máté 25. részében mond. Senki sem akarja szívébe venni, senki sem igyekszik feleba­rátjának szolgálni, ki-ki önmagának él s csupán a maga hasznát lesi. S így míg a felebaráti szeretet által Istennek szolgálhatna, az egész vi­lág az ördögnek szolgál, mert a fe­lebaráti szeretetet oly kevésre be­csüli. * Az ige második mondanivalója Krisztusra vonatkozik és arra szol­gál, hogy megértsük, mi módon jut­hatunk e földi élet után örök bol­dogságra. A törvény ugyan arra szol­gál, és azért is adatott, hogy keve­sebb bűnt kövessenek el az embe­rek, de ezáltal a bűnt még nem vét­kezhetjük le. A törvényen kívül szükségünk van tehát egy más tu­dományra is, mely arra tanít meg, hogy a bűneinktől miképpen szaba­dulhatunk. A törvény ugyanis mivel azt tökéletesen betölteni képtelenek vagyunk, csupán a rossz lelkiisme­retet ébreszti fel. Ezért félünk Isten haragjától és ítéletétől. A törvény viszont jó eszköz arra, hogy mégis« merjük, kicsoda Krisztus és mit cse­lekedett ő. Az ö cselekedete a meg­váltás. Krisztus a mentségünk. Ha ugyanis szegény bűnös vagy, ki Is­ten parancsát megszegte, tekints ide: Krisztust azért küldi Isten, hogy bűneidért eleget tegyen. Mit aggód­nál tehát bűneid felől, ha azokat ilyen hatalmas Űr vállalta magára, és intézte el. Minden attól függ te­hát, hogy az Ő szenvedését és halá­lát erős hittel és bizalommal maga­dévá tedd. A Ráday Gyűjtemény Évkönyve Űj színnel gazdagodott a hazai protestáns egyházi irodalom, amikor a Dunamelléki Református Egyház- kerület Ráday Gyűjteménye ez év derekán közrebocsátotta első Év­könyvét. Előszava ugyan általános­ságban »tudományos Itötelesség« tel­jesítésének érezteti e közrebocsátást, és ez valóban az egyetemes magyar művelődésnek eseménye és nyere­sége. de mégsem esünk a szűklátó­kör hibájába, hogyha különösképpen is a hazai protestantizmus gyarapo­dását látjuk benne. Kettős az'Évkönyv jelentősége. Az egyik az, hogy megismertet a Ráday Gyűjtemény létrejöttével, szerveze­tével, 1955. évi működésével. Az egy­házkerületi Levéltár és a Ráday Könyvtár egyesült benne szervezeti­leg a múlt év elejével. Szabályren­delete is sokat mond a hozzáértőnek, de közvetlenül is mutatja működé­sét főigazgatójának, Pap László ■teológiai akadémiai dékánnak a be­számolója az 1955. évről. Ez a be­számoló többek között azzal a két tanulsággal szolgál, hogy egy ilyen könyvtárt és ■ levéltárt Jpnörito gyűjteménynek szüksége van nagy­ságával arányosan egyfelől megfe­lelő számú tudományos munkatárs­ra, másfelől elegendő anyagi fede­zetre. A Ráday Gyűjtemény eddigelé minden—-tre megmutatta, hogy a foglalkoztatott tudományos munka­erőkkel és felhasznált anyagi eszkö­zökkel arányosan tud létrejönni a közhaszon, beleértve ebbe az egy­házi hasznot is. Igaz, elkerülhetet­len, hogy az egyházi szükségleteket megkülönböztessük, melyek közülök az első-, másod- és sokadrendűek, de viszont az is igaz, hogy ezeknek a szükségleteknek a kielégítését nem lehet egymástól elszigetelni. Például: a múlt emlékeinek a semmibevétele megfoszt minket attól a jogtól, hogy a hitelesség igényével beszéljünk egyházunk múltjáról; a történelmi háttér és alapismerete nélkül pedig aligha tudjuk okosan végezni egy­házi munkánkat. Az Évkönyv másik jelentősége az, hogy katalógusokkal, a Rá-day Le­véltár ismertetésével és történelmi dolgozatokkal bizonyítja a Gyűjte­ményben folyó munloa lendületét. Valamennyi dolgozat a Gyűjtemény­ben található sokrétű, sokszínű anyagra épül. Huszár Lajos, a Ma­gyar Nemzeti Múzeum Éremtárá­nak igazgatója, az éremgyűjtő Rá­day Gedeonról, Mályusz Elememé Császár Edit »A Rádayak és hazai színjátszásunk« címmel értekezik. A többi munkatárs mind a Gyűjte­mény dolgozóiból került ki. Benda Kálmán, a Levéltár vezetője, a Le­véltár ismertetésén kívül Alvinczi Péter kassai pap történeti feljegyzé­seit mutatja be, Segesvári Viktor, a Ráday Könyvtár létrejöttét kutat­ja, Zsindely Endre Ráday Gedeon életét és munkásságát ismerteti; Ezek a tanulmányok is többé-ke- vésbé egyháztörténelmi érdekűek is, de leginkább ilyen Csáji Pálé és Né­meth Balázsé. Az előbbi Csider Szabó Pál lelki énekével foglalkozik; az utóbbiénak a tárgya Munkácsi Al­bert ormánysági református lelkész forradalmi tevékenysége 1948/49-ben. Mindkét dolgozat a közvetlenül nyúj­tott ismereten kívül azáltal is tanul­ságos, hogy figyelmeztet az ősi kö­vetelményre: a részletek aprólékos, gondos vizsgálatára kell épülnie a múltunkról való beszédnek, külön­ben hamissá válik. Csáji Pál dolgo­zata pedig még külön is biztatás a XVIII. századi hazai pietisták tanul­mányozására közvetlenül az emlé­kekből. Nem nyugodhatunk addig, amíg alaposabban nem ismerjük meg a XVIII. századi hazai pietizmust, kivált ennek összefüggését a felvilá­gosodással, továbbá esetleges kapcso­latát a hazai református puritaniz­mussal. Ebbe a kutató munkába azonban bele kell kapcsolódniuk azoknak a híveinknek is, akik hazai protestáns egyházi—kegyes­ségi irodalmunk régi emlékeit őrzik,, és talán nem is sejtik, milyen se­gítséget tudnának nyújtani az egy­ház történészeinek, ha e régi emlé­keket számukra hozzáférhetőkké tennék. Sólyom Jenő dr. A KERESZTYÉN DIÁKVILÁG­SZÖVETSÉG háromévenként tar­tandó nagygyűlését most tartották meg Tutzingban (München közelé­ben), az Evangélikus Akadémián. Negyvenhét országból több mint 200 delegált vett részt a tíznapos gyű­lésen, amelyet első ízben rendezett a németországi Keresztyén ’ Diákszö­vetség. A gyűlés dr. Lund-Quistot, a Lutheránus Világszövetség főtitká­rát — aki egyetemista korában éve­ken keresztül tevékenykedett a Diiákvilágszövetség munkájában — elnökhelyettesévé választotta. A NÉMET Demolcratikus Köztár­saság kormányának engedélyével a németországi evangéliumi egyház nyilvános utcai gyűlést tart szep­tember 15-én és 16-án a belmisszió céljaira, november 21. és 25-én az egyházi nevelőmunka céljaira. Eb­ből az alkalomból D. dr. Grüber prépost nyilatkozatot adóit ki, mely­ben többek között az irgalmas szama­ritánus példázatára hivatkozva kéri a híveket a szeretet parancsának teljesítésére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom