Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-09-02 / 36. szám

A két tűz közé szőrűit ember (Gál 5, 16—24.) Talán nincs kínosabb és élkéserí- tőbb állapota az embernek, mint amikor elveszíti önállóságát. Amikor csődöt mond értelme, akarata és sa­ját életén is tapasztalja, amit sokáig nem akart elhinni: hánykolódik két hatalmasság között! Önállótlanná, bábbá válik és némán gyötrődve fi­gyeli: melyik hatalom lesz úrrá raj­ta. A fenséges ember vásári porté­kává lesz és alkuszik érte Krisztus és a bűn! Megalázó állapot! Ilyenkor szeret­nénk magunkkal elhitetni, hogy úrrá tudunk lenni a kísértésen és a ma­gunk erejével meg tudunk kapasz­kodni a Krisztusban. Aktívak, moz­gékonyak és cselekvők akarunk len­ni, mért szégyenteljes és lesújtó len­ne beismerni tehetetlenségünket, erőtlenségünket. És hányódunk a két tűz között! Egyszer elbukunk, egyszer — úgy érezzük — győzünk. így megy ez napról-napra. Közben pedig nyilvánvalókká lesznek legrejtettebb titkaink. Amiket legjobban szeretnénk takar­gatni: előállnak, fölénkiyagasodnak. Az előbb még édes, kívánatos meg­keseríti szánkat és egész életünket. De ha egyszer győzünk itt a két tűz között: magasra emelt fővel sze­retnénk mutogatni diadalunkat! Büszkén és győzelmes szívvel szerel­nénk megállni még az Isten előtt is. Milyen kevesen vannak, milyen na­gyon kevesen léhétnek, akik együtt tudják mondani a költővel: »És hogyha néha-néha győzök, ö járt, az Isten járt előttem, Kivonta kardját, - megelőzött.« * Azért élünk két tűz között, mert vezetett emberek vagyunk. Vezető nélkül lépésnyire sem jutunk. Ve-: zető kell a bűnhöz és vezető kell aj Krisztushoz. Megállás és pihenő' nélkül így megy ez minden nap. Szinte borotvaélen járva, megalázva és felmagasztalva, bűnbe esve és megtisztítva éljük életünket. Nincsenek bűneink, mert a Krisztus elfcdezte azokat, de nincsenek habáraink sem, mert iegönállóbnak tetsző cseleke­deteink is a Szentlélek műve bennünk. Micsodánk van hát? A nyugtalanságunk és mégis nyu­galmunk, a vívódásunk és mégis békességünk, szégyenünk és bűnbo­csánatunk, szomorúságunk és mégis örömünk. Sohasem csak az egyik és sohasem csak a másik. Mindig mind­kettő együtt és egyszerre! Mert két tűz között — a bűn égető tüze és a Szentlélek megtisztító tüze között — élünk! Hála legyen az Is­tennek ezért a nyugtalan, nyuga-y lomért, békétlen békességért. Azért, hogy nincsén semmink és mégis mindenünk van a Krisztusban. Fekete István Ifjúsági munkánk néhány kérdése Az elmúlt hónapokban egyik leg- többet vitatott probléma ifjú­ságunk nevelésének, helyzetének a kérdése. Sajtó, rádió, film, parlamen­ti beszámoló, vitaestek, mind vala­milyen formában igen komolyan fog­lalkoznak ifjúságunkkal. A nehéz­ségek őszinte feltárásából nyilván­való, hogy nem egyszerűen csak be­szélgetési téma, nem egyszerűen csak „divat-« ma az ifjúságról beszélni és konstatálni a múltat, hanem az ifjú­ság jövőjéről van szó. JPbben a. kérdésben az egyház nem •*-y hallgathat farizeus módra. Kell, hogy legyen, — sőt van is — mondani­valója és van tennivalója. Nem­csak azért, mert a Jézus Krisz­tustól kapott missziói parancs az egyház számára minden területen, mindenki felé érvényes, nemcsak azért, mert a gyermekkeresztséget vallva és gyakorolva az egyház fe­lelős tagjainak hitéért kora gyermek­ségüktől, nemcsak azért, mert az egyháznak is létkérdés, hogy a mai fiatalokból milyen emberek lesznek. Nemcsak azért és nemcsak arról kell az egyháznak nyilatkoznia, hogy va­jon hogyan tudja a maga mondani­valójával és a maga eszközeivel ke­resztyén nevelésben részesíteni az if­júságot — vagyis hogyan tudja ke­resztyén hívőkké nevelni őket — ha­nem arról is szó van, hogyan tud ab­ban segíteni pedagógusoknak, a csa­ládnak és a társadalomnak, hogy em­bereket, igaz, szociális gondolkozású, hazafias magyarokat neveljen a mai ifjúságból. Ezt a segítséget, ezeknek a feladatoknak a vállalását az egész magyar nép elvárja attól az egyház­tól amelyik együtt akar élni a nép­pel. Az emberré nevelés programja a mi programunk is. Az egyház ezt tudja vállalni a maga helyén, a maga területén, a maga eszközeivel azok között a fiatalok között, akiket elér. Ez nem ellenkezik az evangé­lium hirdetésével, avval a feladattal, hogy az egyháznak a keresztyén if­júság felé is hirdetnie kell az üdvös­ség Ígéretét, az evangélium örömüze­netét; sőt a bűnbocsánat hirdetésé­ből és elfogadásából fakadó új élet, új ember nagyon is egy avval. JP bből következik az, hogy amikor mi az ifjúsággal foglalkozunk (gyülekezeti ifjúsági bibliaórákon, konferenciákon, stb.) nem nézhet­jük őket, kérdéseiket, problémái­kat, céljaikat, vagy problémátlansá- gukat és céltalanságukat szűk „sovi­niszta« egyházi szempontból. Persze ennek ellenére világosan látnunk kell, hogy elsősorban a magunk te rületén, a magunk munkájában kell felvetni a kérdést: vajon mindent megtettünk-e és jól tettünk-e az ifjú­ságért? Vajon az, amit mi mondunk, amit mondani tudunk, érdekli-e az ifjúságot? Akkor tudjuk jól megköze­líteni a kérdést és a mostanában nyilvánvalóvá lett nehézségeknek a megoldásában akkor tudjuk igazán segítőkészségünket nyilvánítani, ha a magunk portáján körülnézünk: mit rontottunk el, mit nem tettünk meg, mit kell másképpen tennünk? Az a csőd és eredménytelenség, ami — ezt őszintén, becsületesen meg kell vallanunk — az egyház ifjúsági mun­káját is kiséri, még csak sürgősebbé teszi munkánkat. Sok mindent újra kell kezdeni, sok mindent új alapok­ra kell helyezni, sok mindent újra kell fogalmaznunk, sok mindenről nyíltabban és szélesebb alapokon kell beszélnünk. És ez az egész egy­ház feladata. Lelkészeké, szülőké, presbitereké, gyülekezeti tagoké. Dol­gozzunk, beszéljünk, gondolkozzunk együtt közösen arról, hogyan tudná az egyház elmondani a rábízott mon­danivalót az ifjúságának úgy, hogy az igazán hitetépítő, elevenítő, előbbre­vivő legyen? Hogy az nemcsak az egyház, hanem egyúttal egész népünk számára is hasznos legyen. Tlyen ránklartozó probléma a hit- oktatás. Hogyan tudjuk ezeken az alkalmakon a gyermekeket egész­séges, józan hitéletre nevelni, hogyan találja meg a hitoktatás az iskolai neveléssel az összhangot, hogyan se­gíthet hozzá a hitoktatás ahhoz, hogy gyermekeink egyházunkhoz hű hí­vek és becsületes honpolgárok legye­nek? — ezek a kérdések, amikre cse­lekedetekkel kell választ adnunk. JPgészen kiszélesíti a problémát a családi nevelés kérdése. Egyház­tagjainknak, keresztyén szülőknek le kell vetkőzniük azt a múltból hozott magatartást, hogy a gyermekek ne­velése az iskola és az egyház dolga. A családi élet tisztasága, a szülök Isten és ember előtti felelős gyer­meknevelése, velük való állandó tő rödése — ez az, amiről beszélnünk kell, A családi élettel és a szülők fe­lelősségével való törődés azonban fel­veti egész egyházi munkánk helyes­ségét, vagy helytelenségét. Elég ered­ményes-e az egyháznak munkára igehirdetése a felnőttek, a szülők felé ahhoz, hogy felébressze bennük ezt a felelősséget? És ha nem, ho­gyan lehet azzá? Nyújt-e az egyház igehirdetése olyan tanítást a szülők­nek, ami eligazítja őket rájuk háruló feladatukban? És ha nem, hogyan nyújthat? A következő probléma a házasság kérdése. A házasság nincs az egyházhoz kötve — mondja Luther —, weltliches Ding (világi dolog). De mégiscsak az a helyzet, hogy inkább az egyházhoz tartozik, mint a váló­peres bírósághoz. A fiatalság nagy kérdése a házasság, a szexuális élet. Az egyház a maga tanításával hozzá­járulhat ahhoz, hogy ne végződjék olyan sok fiatal házassága válással. Elmondottuk-e a keresztyén fiatalok felé, amit. ezen a téren el kell mon­danunk és ha nem, hogyan mond­juk el? 1A indannyiunknak tapasztalni kell, hogy mennyire más a mai fia talság és mennyire más az életkörül­ménye, mint a miénk volt. Szélesebb lett a látóköre, az érdeklődési köre, sokkal több mindenre van lehető­sége, mint azeWtt. És mégis sokszor az a panasz, hogy a mai fiatalság egy része érdeklődésnélküli, közöm­bös, céltalan, enervált. Hogyan tud az egyház segíteni ennek levetkőzésé- ben? A maga erkölcstanával hogyan tudja a keresztyén fiatalokat jövőbe látó, célért küzdő és afelé törő ifjú­sággá segíteni? Munkára, tanulásra buzdítani, kulturális, szellemi téren előbbrevinni? Hogyan tudja beépí­teni őket a másokért élő és dolgozó közösségbe? Tele vagyunk kérdésekkel. Nem­csak ezekkel, hanem sokkal többel. Az egyház egész népének, a ké resztyén embereknek is össze kell fogni, hogy előbbrejussunk azoknak a kérdéseknek a megoldásában amit Isten az egyházra is bízott őszintén, becsületesen, nyíltan, bi­zalommal és felelősséggel cseleked­jünk és gondolkozzunk erről Jt G GYÜLEKEZETI HÍREK Rádiós félóra lesz a Petőfi Rádió­ban 1956. szeptember 2-án fél 9 óra­kor. Igét hirdet dr. Ottlyk Ernő teol. tanár. A LAJOSKOMÁROMI gyülekezet augusztus 19-én ünnepelte 150 éves fennállását. A zsúfolásig megtelt templomban ünnepi istentiszteleten dr. Schlitt Gyula, bonyhádi lelkész, a gyülekezet volt lelkésze hirdette az igét. A díszközgyűlésen számosán üdvözölték a jubiláló gyülekezetei. Az Evangélikus Teológiai Akadé­mia vezetősége örömmel közli, hogy felszerelésének pótlására eddig 1000 forint érkezett. Hálásan köszöni az eddig beérkezett adományokat és bizalommal kéri a további támoga­tást. Az angyalföldi gyülekezet szep­tember 2-án délután 5 ófakor a templom alagsori termében szerétet- vendégséget tart. A műsor kereté­ben előadást tart Koren Emil espe­res. A PESTHIDEGKÜTI egyházköz­ség és a Budai Evangélikus Szeretet- intézmények mintegy háromezer fo­rintos költséggel egyesült erővel helyreállították a pesthidegkúti templomépület közönsén használt lépcsőházát. családi hír Karner Ágoston soltvadkerti sé- gédlelkész és Koltai Ibolya szep­tember 2-án tartják esküvőjüket a soltvadkerti templomban. Szcntpétery Péter csengődi lelkész­nek és feleségének, dr. Tatay Mar­gitnak fiú gyermekük született. Ne­ve: Péter-Pál. — Bolia Árpád rákos- palotai segédlelkésznek és feleségé­nek, Kádcn Helgának augusztus 4-én leánygyermekük született. Neve: Márta. Takács Jánosné, született Tóth Zuzsanna augusztus 25-én, súlyos be­tegség után meghalt. Elhunytban a hódmezővásárhelyi lelkész feleségét gyászolja. A temetési szertartást Kálmán Lajos nagymágócsi lelkész végezte. Idősebb nő elmenne könnyebb háziét fásba. Cím a kiadóhivatalban. Bereczky Albert református püspök betegsége A Református Világszövetség európai területi bizottsága ülésén a Nyugat-Németországban tartózkodó Bereczky Albert református püspö­köt agyvérzés érte. Jelenleg a brémai kórházban fekszik. Orvosi jelentés szerint szellemi és beszélőképessége ép, több napi ápolásra szorul. Egész­ségi állapotáról újabb jelentés nem érkezett. KIS KRÓNIKA 1= DARVAS JÓZSEF Hunyadi-regé­nyét, A törökverö címűt, új kiadás­ban jelentette meg az Olcsó Könyv­tár. * ADY LAJOSNÉ, Ady Lajos egy­kori debreceni tankerületi főigazga­tó felesége, az Ady-család utolsó tagja, Budapesten meghalt. A Ke- repesi-temetőben helyezték nyugo­vóra aug. 2-án, az Ady-sirboltban. * PETŐFI SÁNDOR válogatott köl­teményeinek gyűjteményét Bakuban kiadták azerbajdzsán nyelven, na­gyon szép kiállításban. * MOLNÁR FERENC: Pál utcai fiúk című klasszikus ifjúsági regé­nye M. Lesná fordításában most je­lent meg szlovákul a pozsonyi ifjú­sági könyvkiadónál. * BERZSENYI EMLÉKMÚZEUMOT rendeznek be Niklán, Berzsenyi Dá­niel lakóhelyén. Niklán a Berzse­nyi-házban eddig egy szobában őriz­ték a nagy költő emlékeit. Most az egész házat múzeummá alakítják át. * MAGYARORSZÁG részt vesz az 1958. évi világkiállításon. Ez a ki­állítás Brüsszelben lesz. Magyar- ország megbízásából szakemberek jártak már kint. hogy tanulmányoz­zák a magyar pavilion megépítését. A magyar kiállítási terület a Szov­jetunió és az USA területei között van háromezer négyzetméteren, év­százados fák között. A magyar pa­vilon modern formájú lesz, de ki­domborítja a magyar építészeti jelle­get. A magyar kiállítás bemutatja az ország gazdasági és ipari erejét, fel­sorakoztatja a magyar szellemi élet produkcióit. * GYÖNGYÖSÖN Mátra-múzeum nyílik meg még ebben az évben. Az új múzeum ismerteti majd a Mátra egész természetrajzi, mezőgazdasági, ipari, néprajzi és egészségügyi anya­gát és történetét. Készülj az ige hallgatására ! 1956. szeptember 2. — Szentháromság után 14. vasárnap. Gál 5, 16—24.; Lk 11, 11—19. — Liturgikus szín: zöld. A mai evangéliumnak három vonását kell kiemelnünk: m Jézus azt várja, hogy bízzunk az ő szavában. Ezt a tíz bélpoklost nem ott helyben gyógyítja meg, hanem azt parancsolja nekik: menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak — mert a papok állapították meg akkoriban, hogy ki gyógyult meg ebből a szörnyű betegségből és ki nem. A tíz embernek úgy ahogy volt, betegen, el kellett indulnia azzal a hittel, hogy mire a papokhoz érnek újra egészségesek lesznek. Az igazi keresztyén hitnek példái ők, mert kételkedés nélkül elindultak: rábízták magukat Jézus szavára, hitték, hogy akkor is igaz ez a szó, ha még nem látni is a beteljesedését. Így kell nekünk i3 mindennél többre tartani Jézus szavát, az evangéliumot. S Jézus azt várja, hogy Istennek adjunk dicsőséget. Az az egy samária- beli, aki gyógyultan visszatért (hálát adni, az adott egyedül Istennek dicsőséget. Mert ő bizonyságot tett arról, hogy Isten csodája ment végbe rajta, hogy Jézus szava valóban meggyógyította őt. "Milyen kevés az ilyen ember! Lám itt is tízből egy tud hálás lenni Istennek azért, hogy segített rajta. Ez az evangélium nemcsak eszünkbe juttatja sok hálátlanságunkat, hanem példát állít "elénk és arra indít, hogy ne csak mondjuk, hanem éljük a hálaadó zsoltár szavait: »Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről!« (Zsolt 103, 2.). Ki-ki maga tudja, mennyi mindenért adhat hálát Istennek. ® Jézus azt ake--ja, hogy »megtartassunk«. <19. v.) Többel akar, mint a testi gyógyulásunkat. Mert tudja, hogy van a bélpoklosságnál is szörnyűbb baj: a »bűn-baj«, ahogyan Luther sokszor mondta. Igazi lelki poklosság ez. amely elborítja egész életünket, elválaszt embertársainktól és azzal a veszedelemmel fenyeget, hogy végleg elválaszt Istentől. Ezért nem elégszik meg Jézus azzal, hogy csak azt mondja: meggyógyultál. Ezért mondja ennek az egynek: a te hited téged megtartott. Ezért volt igazuk atyáinknak, mikor ennek a történetnek olvasásakor arra emlékeztek, hogy Jézus megszabadított minket »a bűn szörnyű fekélyétől«, mint a mai imád­ságban is olvashatjuk. Ez az ö igazi akarata Velünk. Isten adja nekünk Szent Lelkét, hogy mindig magasztaljuk Öt jótéte­ményeiért. _______________________ Muntag Andor Kö zös imádságunk Lk 17,11—19. — Irgalmas Istenünk és jóságos Atyánk! Milyen nagy a Te kegyelmed! Milyen jóságos a Te atyai szíved! Milyen nagy a Te szereteted, jóságod és irgalmad irántunk! Szégyenkezve vallom Előtted, hogy sohasem ismertem meg igazán a teremtés és gondviselés, a meg­váltás és megszentelés nagy jótéteményeit, Sohasem adtam érte hálát igazán és nem tiszteltelek érte illően. Látom és vallom, hogy kisebb va­gyok minden irgalmasságodnál, amelyet anyám méhétől cselekedtél raj­tam. Megvallom, hogy legkisebb jótéteményedre sem vagyok méltó, sőt méltó vagyok haragodra és ítéletedre. Csupa kegyelemből és jóságból mégis irgalmas voltál hozzám, méltatlanhoz. Nem érdemeltem meg, nem is érdemelhetem meg, és soha örökké meg nem érdemiem. A Te kegyelmed­ből vagyok, ami vagyok. Bocsásd meg nagy hálátlanságomat, és adj ér­telmes, hóládatös szívet, hogy megismerjem, hogy Te vagy minden jó ado­mány forrása. Add, hogy hálás legyek azok iránt is, akik által jót cse­lekszel velem, hogy érted szeressem és tiszteljem őket, viszont is szolgáljak nekik és jót tegyek velük, könyörögjek is értük, sőt még ellenségeimet is szeressem és jót tegyék velük. Add, hogy hálás legyek mindenkor, hogy jótéteményeidért boldog szívvel és tiszta lelkiismerettel dicsérjelek és magasztaljalak Téged örökké Jézus Krisztus Urunk által. Ámen. t Arndt Jánós, 1612 Szülők imádsága gyermekük iskolába lépésekor. — Mindenható Isten, teremtője mindannak', ami él! Igazi Atyja minden gyermeknek mennyen és földön! Angyalok és emberek legfőbb Ura! örökkévaló jog szerint ren­delted törvényedben, hogy Néked szenteltessék a föld termésének első zsen­géje-és minden ember és állat első szülöttje. íme, én a Te nyomorult szol­gád, aki áldásodból kaptam ezt a gyermekemet, átadom és mély alázattal ismét odaá'dozom Néked, az én Teremtőmnek, Atyámnak és Uramnak, hogy Istenem légy nékem gyermekeimnek örökké. Bizony kegyelmet, sok­szoros kegyelmet nyertünk mi hívők mind, hogy az emberek közül megvál­tottál minket első zsengéül Néked és a Báránynak (Csel 14, 4.). Bizonyítsd meg ezt, én Irgalmazóm, ezen a gyermekemen is, hogy az elpecsételtek közé számláltassék és elnyerje az örökséget azokkal, akiket Te megszen­telsz. Amikor ezt a gyermeket az ifjúság nevelőjére bízom, hogy növeked­jék bölcsességben és tudásban, kérlek Téged, add neki ehhez áldásodat, hogy Szentlelked segítségével megértse azt, ami tetszik Neked, és tanuljon parancsolaíaidban járni. Uram! A Te félelmed a bölcsesség kezdete. Töltsd be, ó Szentlélek, gyermekem szívét félelmeddel, világosítsd meg az értelem világosságával a Te tetszésed szerint, hogy amíg élteted, növekedjék a Te dicsőségedre, felebarátai javára és maga üdvösségére. Hallgasd meg ezt az én imádságomat, szerető Atyám, és teljesítsd szolgád kérését. Jézus Krisz­tusért, Szószólónkért és Közbenjárónkért, aki a kis gyermekeket, amikor hozzá vitték, karjára vette, megölelte és megáldotta. Ámen. Comenius Ámos János (1592—1671) ________________________Közli Prőhle Károly, Bi bliaolvasó HETI IGE: Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéte­ményéről. Zsolt 103, 2. Szeptember 2. Vasárnap — 1 Krón 29, 9—21/a. Mindent amink van, azt Istentől kaptuk. így ha valamit, adunk az Ö egyházának a céljaira (templomépítés, gyülekezeti munka stb.), akkor tulaj­donképpen csupán abból adunk valamit vissza, amit nekünk ajándékozott Szeptember 3. Hétfő — Ézs 40, 26—31. Isten, aki teremtette az egész világot és azóta is fenntartja, gondot visel minden emberre, vigyáz reánk. Tőle kapunk erőt hivatásunk, szolgá­latunk jó elvégzésére, Ö segít bennünket gyengeségeinkben és erőtlensé­günkben. Szeptember 4. Kedd — 1 Tim 1, 12—11. Isten kegyelme, amely a Jézus Krisztusban van, abban mutatkozik meg a legteljesebben, hogy bennünket, bűnös embereket naponként megtart, az igaz életre vezet és végül a mi Megváltónkban való hit által üdvösséget ad. Szeptember 5. Szerda — 1 Krón 11, 15—20. Dávid hálatelt szívvel fogadja azokat a nagyszerű ígéreteket, amelye­ket Istentől kapott. Egy pillanatra sem feledkezik meg arról, hogy nem érdemeiért, hanem Isten kegyelméből történik minden körülötte. Ezt kell nekünk is mindig szem előtt tartanunk! Szeptember 6. Csütörtök — 2 Tessz 2, 13—11. Pál apostol hálát ad Istennek, hogy a tesszalonikaiak meghallották és befogadták az evangéliumot, az üdvözítő Igét. Adjunk mi is hálát azért, hogy hozzánk is eljutott és közöttünk is gyökeret vert a Jézus Krisztusról szóló igehirdetés, hogy mi is keresztyének lehetünk. Szeptember 1. Péntek — Fii 1, 12—18. Mindenképpen Jézus Krisztusról bizonyságot tenni! — ezt mondja ebben a néhány sorban Pál apostol. Mindenképpen Róla kell prédikálni, mert ahol ez a bizonyságtevés elhangzik, ott emberek térnek meg, emberek jutnak üdvösségre. Szeptember 8. Szombat — Fii 1, 19—26. A keresztyén ember tudja, hogy életének végső célja az üdvösség; Erre várunk és végeredményben ezért élünk. Azonban azt is tudjuk, hogy míg élhetünk, azokat a dolgokat kell hűségesen elvégeznünk, amiket Isten reánk bízott* Vámos József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom