Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-08-19 / 34. szám
A PRESBITÉRIUM GALYATETŐN A GALYATETŐ NAGYSZÁLLÓ, a SZOT pompás üdülője igen alkalmas színterévé vált az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága idei ülésének. Az eddig leglátogatottabb központi bizottsági gyűlés minden részvevőjét befogadta, csak a magyar részvevők szorultak a mátra- szentistváni evangélikus üdülőbe és a mátraházi református üdülőbe. Jó gondolat volt ide hívni a gyűlést. Ez a gyönyörű üdülő mindennel rendelkezik, ami ekkora konferencia zavartalan munkájához szükséges. Már első nap este kialakult a gyűlés élete. A nagy előcsarnokokban, s a szép kávézóban mint a kaleidoszkóp képei, változtak a csoportok szinte fél- óráként, a legváltozatosabb összetételben. A beszélgető csoportokban valódi nemzetközi élet és hangulat alakult ki. Sokan gondolják, hogy itt folyt a leglényegesebb eseménysorozat. Itt készültek az interjúk, a riportok hazai és külföldi világlapok, rádiók, televíziók számára, itt kötöttek friss barátságokat külföldiek magyar egyházi vezetőkkel, itt alakult az az egységes állásfoglalás, amely számos fontos határozat előfeltétele volt. Mint a parlamentek »folyosói«, működtek ezek a társalgók, s ismét ízelítőt kaptunk abból, hogy az emberi személyes érintkezés, az eszmecsere, maga a beszélgetés milyen hatalmas áthidaló eszköz az egyvérből- teremtett emberiség életében. O A BESZÉLGETÉSEK középpontjában természtesen az egyház élete és szolgálata állott. A mondatok így kezdődtek: »az én egyházamban ...« »a mi hazánkban ...« Mily nagy dolog közvetlenül hallani más országok, más egyházak, távoli testvérek beszámolóit, hallani, miképp működik Isten Szentlelke minden nyelven és népben az ö országa eljöveteléért. Ezeken a beszélgetéseken a beszámolók tarkaságán is átvilágított két nagy felismerés: az egyház a földön sehol sem él gondtalanul, az egyház mindenütt érzi, hogy erejét meghaladó nagy feladatai vannak a mi nemzedékünk életidején. Valószínűen ebben a két felismerésben lehetséges egyedül a testvéri megértés távoli egyházak képviselői között. Mert ez a két felismerés szabadít meg a nagyképűségtől, a farizeusi önbizalomtól és tesz alázatossá kit-kit a maga munkája értékelésében, a másik munkája elismerésében és a közös meghajlásban a kegyelmes Isten előtt, akinek kegyelme éltet minket mindenütt a földön annak ellenére, hogy készületlenek és gyengék vagyunk a feladathoz képest, amely most kötelez. A másik dolgába avatkozásnak, a másik gyengéi firtatásának kísértései bizony ott lebegtek e beszélgetések fölött... Hisszük mégis, hogy Galyatetőt is felhasználta Isten az egyházak testvériségének építésére. A magyar gyülekezetek mindenesetre azért imádkoztak, hogy ez a hét az egyházak egymásra figyelésének és közös Istenre figyelésének alkalmává legyen. * OLYAN EZ a Központi Bizottság az Egyházak Világtanácsában, mint egy presbitérium az egyházközségben, vagy akár a mi egyetemes presbitériumunk. Gyűlésén szervezeti, anyagi, személyi és elvi kérdések egyaránt szerepeltek. Néha nagyon unalmasnak látszott, máskor feszültek körülötte a falak. A tanácskozások sokszor nem sok teológiai tudást, bibliai igazságot, keresztyén meggyőződést mutattak. A felszólalók a mi mostani világunk viszonyaival ismerős, tapasztalt embereknek látszottak, akik a józan eszüket veszik elő (vagy még azt sem), amikor beszélnek. Mégis, az egész munka, az egész együttlét az egyházé. Valamilyen módon, Isten láthatatlan keze alatt, a mindenhol élő gyülekezetek előtti felelősséggel kellett keresniük mégis a helyes határozatokat. A Központi Bizottság évenként gyűlésezik. Vajon mi marad meg a határozataiból az Isten rostáján, a gyülekezetek hálás emlékezetében? Most azt hisszük, hoztak ilyen határozatokat. A nemzetközi kérdésekről az egyház felelős szavával tettek egyhangú nyilatkozatot. Az egyház óvó szava különösen figyelemre méltó módon nyilatkozott meg a tömegpusztító fegyverek gyártása, kipróbálása ellen. Számottevő lépés történt az orosz ortodox egyház felé, a kapcsolatok felvétele irányában. A kínai keresztyénség felé szeretet, érdeklődés, az újra felveendő kapcsolat kívánsága nyilatkozott meg. Ráterelték a figyelmet egy nagyon fontos kérdésre, amit úgy nevezhetnénk, hogy egyházak békés egymás mellett élésének egyik előfeltétele: az Egyházak Világtanácsa tagegyházai között szűnjék meg az erőszakos vagy csalárd lélekhalászat. A határozatok között úgy látszik egy sincs, amely a nemzetek, vagy az egyházak közötti feszültséget növelte volna. És ami a legnagyobb eredmény: kétségtelenné lett, hogy az Egyházak Vi- iágtanácsa át tudja törni az úgynevezett vasfüggönyt, ha akarja. A Világtanács vezetősége többször hangsúlyos kifejezését adta az egész vi- lágkeresztyénség örömének, hogy a gyűlés Magyarországon lehetett. íme, ez biztosan megmarad Isten rostáján, a gyülekezetek hálás emlékezetében: Isten áldását adta a magyar protestantizmus kitartó, békéltető szolgálatára a kettészakított világban élő egyházak kapcsolatainak fenntartásáért. Ebben az áldásban részesült az Egyházak VÍlágtanácsa is, amikor az akadályokat a maga területén legyőzte és a meghívásunkat elfogadta. A »presbitérium« bizony felelős az egész gyülekezetért... oo A GYŰLÉS ESEMÉNYE a magyar protestantizmus számára Ting püspök volt, a kínai egyházak küldötte, aki bájos feleségével (egyben munkatársa is) az érdeklődés középpontjába került. Méltóan képviselte hatalmas hazáját. Egyháza missziói múltjából jól ismerte a nyugati praktikákat, világosan tudott különbséget tenni az igazi egyházi és a hamis hangok között. Szolgálata révén nem maradhatott kétség aziránt, hogy hazája egyházai végleg leszámoltak a nyugati missziókhoz fűződő rossz tapasztalatokkal, de hálásan őrzik az értékes missziói segítségek tapasztalatait is. A hatalmas ország önálló és öntudatos egyházáról tett bizonyságot. Üdítő volt a határozottsága és keresztyén szelídsége. A másik nagy esemény a mi számunkra a romániai protestáns egyházak küldötteinek köztünk időzése volt. A romániai magyar evangélikusok püspöke Argay György, a szász evangélikus egyház püspöke Müller Frigyes, a romániai református egyház püspökei: Vásárhelyi János és Arday Aladár, régen várt kedves vendégeink voltak. Beszámolóik a romániai egyházi életről biztatóak voltak, a Központi Bizottság tagjai és vezetősége nagy hálával emlegették a jelenlétüket. Első alkalommal találkoztak az Egyházak Világtanácsa vezetőivel. Ismét a testvéri nagy öröm vette körül Varga Imrét is, a csehszlovákiai református egyház püspökét, aki már jól ismert közöttünk. * DICSÉRET a galyatetői SZOT- üdülő vezetőségének és munkásainak! A tisztaság, a rend, a zavartalanság, a jó ellátás, mint egy ilyen nagy létszámú konferencia fontos feltétele — az ő munkájuk örvendetes eredménye. A nemzetközi nagyszállók színvonalán, világviszonylatban is jót nyújtottak. Dr. Fry, a Központi Bizottság elnöke méltán megköszönte az üdülőt a magyar egyházaknak és a magyar kormánynak, azon az ünnepi ebéden, amelyet az Elnöki Tanács elnöke adott a gyűlés részvevői tiszteletére a parlamentben. »Nem szoktuk igényelni magunknak gyűléseink alkalmával a legjobbat. Sokszor igen kezdetleges körülmények között gyűléseztünk már — mondotta Fry dr. — De hálásak vagyunk, hogy a magyarok a legjavát adták nekünk annak, amijük van. Csak sajnáljuk, hogy erre a tíz napra elvontuk ezt a nagyszerű üdülőt a magyar munkásoktól.« Beszédében ezek szép szavak voltak. De dicséret a közlekedés, a posta dolgozóinak is! A galyatetői posta elsőrangúan dolgozott. A világ minden tájára percek alatt teremtették az összeköttetést. Budapesttel úgy beszéltünk, mint Budapesten. A posta kedves figyelme volt, hogy külön bélyegzőt használt a központi bizottsági gyűlés emlékére. Azt mondják, máris értékes az ezzel a bélyegzővel pecsételt levélbélyeg. A külföldiek sok magyar bélyegsorozatot vásároltak. A bélyeggyűjtők is megtalálták tehát az örömüket. © SZÓLNI KELL a magyar evangélikus és református egyház lelkészeiről is, akik különböző szolgálatokban dolgoztak a Központi Bizottságnak. A szállodaportás is lelkész volt, aki öt nyelven tudott érintkezni a külföldiekkel. Szálláscsinálók, utazás- szervezők, pénztárosok, tolmácsok, újságírók, gépírók, sokszorosítók sokoldalú munkáját végezték lelkészek. Ebben is kipróbált most minket Isten. Központi hivatalaink tapasztalt munkatársai most nagyon hasznosakká váltak. EGYHÁZAINK vezető lelkészei, esperesei, teológiai tanárai közül azok, akiknek nem jutott Galyatetőn férőhely és beosztás, naponként egymást váltva látogatták meg a gyűlést. Hamar beilleszkedtek a gyűlés forgatagába. Értékes ismeretségeket kötöttek a külföldi részvevőkkel. így szélesedett vendégeink ismerete a magyar egyházakról. Kölcsönösen hálásak lehetünk érte. Külföldi vendégeink azonban kétségtelenül a gyülekezetekben kerültek legközelebb a magyar egyházakhoz. Az a közel hatvan külföldi, aki prédikált valamelyik gyülekezetünkben, mind arról tett bizonyságot, hogv felejthetetlen emlék marad számára a magyar templomi gyülekezet. Különösen az éneklés hatotta meg őket és természetesen a templomi gyülekezetek tömege. Templomaink ismét zsúfolásig teltek. Az egyik külföldi püspök sofőrje egy nagy vidéki gyülekezet templomajtajában könnyezve beszélt arról, hogy harminc éve kíséri főnökét mindenhova, de ilyen gyülekezetét és így éneklő gyülekezetét még nem látott. Az egyik lutheránus vezető férfiú azt mondta a Deák téri megnyitó istentiszteletről, hogy talán még sohasem volt ilyen megindító istentiszteleten. Hála legyen érte Istennek! © SOK KÜLFÖLDI dicsérte szépen megművelt földjeinket, a magvar föld gazdagságát. Az atkári termelőszövetkezeti szőlőben tett kirándulás mély benyomást gyakorolt. Sokan a külföldiek közül nem is láttak még ekkora szőlőt egy tagban és nem ittak ilyen jó borokat. A legtöbben mégis a szövetkezeti tagok jókedvét, derűjét, vendégszeretetét dicsérték. A magyar ember itt nagyon közel került az öt világrészről egybesereglett egyházi tekintélyekhez. A megértés és a barátság így születik jóakaratú emberek között. Tulajdonképpen már csak Galyatetőn éltük át igazán, milyen nagy feladatra vállalkoztunk, amikor otthont adtunk ennek a gyűlésnek. Nagy vállalkozás volt, de Isten megáldotta bátorságunkat. A gyülekezetek imádsága és áldozatkészsége kísérte ezt a vállalkozást. Ami ajándék pedig adatott általa, az Onnan felülről jött, a világosság atyjától. D. Az Egyházak Világtanácsa határozatai a kínai egyházakkal kapcsolatban és az orosz ortodox egyházzal elkészítendő tárgyalásokról Mint jelentettük, a Központi Bizottság tárgysorozatában foglalkozott a Világtanács és az orosz ortodox egyház kapcsolatával. Dr. Fry elnök beszámolt arról, hogy Nyikoláj met- ropolita és a Világtanács vezetői között az együttműködés és a kapcsolatok kiépítése érdekében levélváltás folyt s a Központi Bizottság ausztráliai ülésén állást is foglalt a kapcsolatok kiépítése mellett. Beszámolt arról is, hogy Nyikoláj metro- polita egy a Fry elnökkel folytatott beszélgetés során hangoztatta, hogy a Világtanács evanstoni nagygyűlése, az ott elhangzott állás- foglalások lehetővé tették a kapcsolatok felvételét, a közvetlen tárgyalásokat és az együttműködést számos kérdésben: így a béke, a társadalmi haladás kérdésében. Nyikoláj metropolita és Fry elnök közös javaslatba foglalták azt a lehetőséget, hogy a Világtanács és az orosz ortodox egyház kisebb létszámú küldöttségei kezdjenek közvetlen tárgyalásokat egymással. Erre valószínűleg 1957 januárjában Párizsban kerül sor. Egy későbbi tanácskozáson Jakab philadelphiai metropolita, a konstantinápolyi ortodox ökumenikus pat- riarkátus képviselője kifejezte: a Világtanács munkájában résztvevő or-' todox egyházakat örömmel tölti el a tárgyalások megkezdődése. Ezután a Központi Bizottság határozatot hozott az előkészítő tárgyalások megkezdésére. Az erre kiküldendő bizottság elnöke Fry püspök lesz, aki Visser’t Hooft főtitkárral együtt választja ki a bizottság többi tagját. Határozat a kínai egyházakkal kapcsolatban Ismeretes, hogy a Központi Bizottság tagjai és a Világtanács vezetői milyen nagyra értékelték azt a tényt, hogy Kuang-su Ting kínai anglikán püspök a kínai egyházak megfigyelőiéként részt vett az üléseken. Ting püspök az ülések során nagy érdeklődéssel várt beszámolót tartott a kínai egyház helyzetéről, hitbeli útjáról és az egymásért könyörgés fontosságáról. Ting püspök beszámolója után R. B. Manikam indiai lutheránus püspök, az Egyházak Világtanácsa volt ázsiai titkára számolt be a Kínai Népköz- társaságban tett útjáról. Elmondotta* hogy maradandó benyomást keltett benne a kínaiak anyagi megszilárdulása, a koldulás és a prostitúció megszűnte, a becsületesség növekedése, a munkanélküliség felszámolása. »Egész Ázsia Kínát és Indiát figyeli és végül a tények önmagukért fognak beszélni« — jelentette ki a püspök. Lelkesen szólt a kínai egyházak önállósulási mozgalmáról és egységtörekvéseikről. A Központi Bizottság egyik ülésén Fry elnök javaslatára a következő határozatot hozta a kínai egyházakkal kapcsolatban: »A Központi Bizottság mély megelégedését fejezte ki, hogy R. Manikam püspök látogatása és K. H. Ting püspöknek a jelen gyűlésen való részvétele útján a Kínai Népköztársaság egyházai és a Világtanács ismét kapcsolatba léptek egymással. A bizottság örvendezik azoknak a tényeknek, melyeket a beszámolóban az egyházak élénk életéről hallott. A Központi Bizottság meg van győződve arról, hogy a Világtanács képviselőinek látogatása a Kínai Népköztársaság egyházainál hozzájárulni a Világtanácsban képviselt keresztyén közösség jóakaratának* megértésének és testvériségének növekedéséhez. A Központi Bizottság ezen túlmenően kifejezi azt a reményét, hogy az elmélyült barátság elősegíti majd a népek szabadsága, igazsága és igazságossága békés világának építését.« Népünk Augusztus húszadika megünneplésére készülünk. Valaha ezen a napon egy emberre emlékeztünk, Istvánra, aki a keresztyénséget és a rendezett állami életet hozta el Magyarországnak. Történelmi szerepe ma is megkapja az őt megillető megbecsülést. Az ünnep azonban sokat bővült azóta: egy ember ünnepéből a magyar nép ünnepévé fejlődött. Augusztus húszadika új alkotmányunk ünnepe, azé az alaptörvényé, amely történelmünkben először mondja ki, hogy a mi hazánkban minden hatalom a dolgozó népé. Országunk így válik valóban a magyar nép országává. Alkotmányunk elveinek megvalósulása az életben állandóan folyik. Napjainkban különös hangsúly van ezen. Kormányzatunk az elmúlt hetekben többféle módon is bizonyította, hogy a hatalom a mi hazánkban a dolgozó nép kezében van, ott a helye s jó helye van ott. Az elmúlt hetekben megerőrödött országgyűlésünk tekintélye, nagy jelentőségű lépések történtek a parlament munkájának, vezető szerepének hangsúlyosabbá tételére. A legutóbb lezajlott ülésszak már ennek az alapvető szerepnek a jegyében ment végbe. Többek között ennek jele volt az a nagyszámú interpelláció, amely az ország életének sok jelentős kérdését vetette fel a kormány tagjai előtt s azok nemcsak a képviselőknek, de általuk az országnak adtak feleletet. Alkotmányunk útját mi, evangélikus keresztyének is jó útnak ismerjük fel. Zsinatunk döntésével mali re nepe gunkénak valljuk ezt az alkotmányt és népünkkel együtt valljuk, hogy ezen az úton kell tovább haladnunk. Tovább — mert alkotmányunk szellemében még sok tennivalónk van. Népünk soraiban mi is szívesen megtesszük, ami rajtunk áll, hogy ezek a tennivalók eredményesen végbemenjenek. Az alkotmány alapjain történt meg egyházunk és államunk megegyezése és alakult ki jó viszonya. Ez a kapcsolat éppen népünk érdekében, népünkre tekintettel jött így létre: a mindennapi kenyérért serénykedő munka, a békés munka megőrzésére törekvés az a terület, ahol elsősorban találkozunk és együtt haladunk. Bízunk abban, hogy ez az együttműködés mindkét részről erősödni fog népünk javára. Augusztus húszadika az új kenyér ünnepe is. Egy esztendő fáradságos munkája után az egész ország hálát ad ezen a napon a mindennapi kenyérért. Az új kenyérben egy kicsit megint csak népünket ünnepeljük: az egyénileg vagy szövetkezetben dolgozó parasztokat, akik verítékkel,” fáradsággal munkálkodva adták erejüket a mindnyájunk kenyere meg« születéséhez. Ezen az ünnepen Istennek adunk hálát azért, hogy népünk az elmúlt években nagy eredményeket érhetett el és újabb eredmények felé haladhat tovább. Istennek adunk hálát, hogy egyházunk is szabadon élhet népünk új országában. Neki köszönjük mindennapi kenyerünket s azokat, akik kenyerünkért fáradoznak: szeretett magyar népünket. „A szegletkő Jézus Krisztus, akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által" S
