Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-08-12 / 33. szám

Az egyház akkor teljesíti feladatát, ha Isten igéjét világosan és tisztán hirdeti ■» mondotta Lilje püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke vecsési prédikációjában A vecsési gyülekezet kettőp ün­nepet ült augusztus 6-én. Ez alka­lommal emlékezett meg arról, hogy tíz évvel ezplőtt kapta az Egyházak Világtanácsától azt' a ígtemplopipt, airily ben a német csapatok által háborúban felrobbantott temploma helyett azóta is hangzik Isten igéje a vecsési gyülekezetben és ven­dégül E-átta Hans Lilje hapraoveri püspököt, a Lutheránus Világszö­vetség elnökét és A. Mobb$ svájci leikészj, akik igehirdetéssel szol­gáltak a gyülekezetben. Lilje püspök Zs}d 2,3 alapján prédikált. Bevezetőben a világ- lutherápusság és a német lutherá­nusok üdvözletét tphnácsolta- •-■Bennünket egy rendkívül egyszerű dolog kapcsol leginkább össze: Is­ten igéje a mi Unjpk Jézus Krisz­tusról — jpopdotta Jplje püspök. — Az ekpújt héten a világ minden tájáról összegyűlt keresztyének tanácskoztak. Megtapasztaltuk, hogy 4 mi Urunk Jézus Krisztus szerete- tének és kegyelmének nincsen határa. Semmi lényeges különbség nem volt nyugatiak és keletiek, fehérek és feketék között. Mindnyájunkat összekapcsolt az üdvösségről szóló ige.« A püspök a továbbiakban a? Isten igéje melletti állhatatos meg­állás mellett szólott, majd a szülő­ket intette gyenpekeiknek hitben való nevelésere. »•Az egyház akkor teljesíti az emberek között és a társadal­makban feladatát, ha az Isten igéjét világosan és tisztán hir­deti« 1— mondotta. Lilje püspök ezután a Krisztus­ról szóló evangélium valóságáról szólott, kiemelve, hogy Jézus Krisz- tusról a leghatásosabb bizonyság- tétel . az Ö története. A kővetkezők­ben az ige összekapcsoló erejéről szólt ég gzt mondta: »Előttünk áll a nemzedékek hosszú láncolata, mely összekapcsol bennünket mind­azokkal a keresztyénekkel, akik Jézus Krisztus idejében éltek és ima élnek. Ebből a láncból egyetlen szem sem hiányzik. Szakadatlanul tart Jézps Krisztustól a mai napig. Sok minden jön erre a világra és megint elmúlik, de Jézus Krisztus és a róla szóló örömhír megma­rad.« Emlékeztetett Lilje püspök arra, hogy az örömhírt Isten köve­tednek az apostoloktól Lutheren és különböző országok reformáto­rain keresztül a mai igehirdetőkig tartó sorozata hirdeti nekünk és az igazságra úgy találunk, ha ezeknek a tanúknak bizonyságtéte­lét egybevetjük. Prédikációjának következő ré­szében Lilje püspök arról szólt, hogy milyen csodálatos dolog, hogy az ige átszármazott hozzánk, majd így folytatta: »Testvéreim, ha meg­maradtok az üdvösségről szóló ige mellett, akkor erős marad a szíve­tek és segít nektek az életben és a halálban is. Istepbep pen? fogtok csalódni. Nipps ember, aki hitt Jé­zus Krisztusban és Jézus ne tar- totía volna meg ígéreteit. Az üdvösség igéje értünk van.« »Isten igéje mind nagyobb erőt ad nekünk, amíg erre az erőre szükségünk van. Jézus Krisztus azt mondta, ha te velem ma­radsz, én is veled tartok. Isten áldjon meg titeket és bizonyítsa meg ennek az igének az igaz­ságát mindnyájatok életében, hogy sokat megtapasztalhas­sunk az Ő dicsőségéből« — fejezte be igehirdetését Lilje püspök, Az istentiszteleten prédikált még A, Mohba svájci le}kész is, 1 jp 1, 7 alapján.- »Járjatok a világosságban és pe maradjatok tétlenül — mon­dotta. — Menjetek előre, járjatok p hitnek ebben az erőteljes lendü­letében. Váljunk valamennyien Is­ten templomává és járjunk az <5 világosságában. Ez a világosság mindig és mindenüvé elkísér, a hét­köznapi hivatásteliesítésbe a mun­kahelyünkön, mindenhová.« A zuglói gyülekezetbeB J, Cullberg sv|d püspök és n. Weber svájc} lelkész, prédikált. A vendégeket itt is 3 presbitérium fo­gadta és Scholz László lelkész Üd­vözölte, Az istentisztelet után a lel­kész a gyülekezet jelenlétében meg­köszönte a vendéggzolaálatot és is­mertette a templomépítés munkáját. J. Cyllberg püspök Jn 15, 1—5 alapján prédikált. '»Isten emberi kezekre bízta az egyház vezetését.« »Szüntelenül kapcsolatban kell lennünk Krisztussal. Az igének ez az alaphangja; aki énbennem ma­rad, az terem sok gyümölcsöt, He­lyes dolog azt mondani, hogy a ke­resztyén életnek a mindennapi élet­ben kell megmutatkoznia. A mj nagy kérdésünk, hogy miképpen vihetjük OZt végbe. Ezért újra meg újra meg kell keresnünk a forrást: Isten igéjét. Ez az egyetlen járható út, amelyen kapcsolatot tarthatunk Jézussal.« R. Weber svájci ielkész a többi között ezeket mondta: »A ti isten­tiszteletetek az áldás után kezdő­dik. Most itt Isten tenyerében hord minket, most vele együtt vagyunk szoros közösségben, amelyet a leg­jobban az úrvacsora közösségében érzünk. De az áldás után Isten szétküld a világba. A világ a szán­tóföld, mi vagyunk a jó magok, Nincs jó vetés és gyümölcs, ha a jó mag el nem hal. Adja Isten, hogy ilyen szétszórt jó magok legyünk. Adja Isten, hogy a világ világos­sága legyünk.« A kelenföldi gyülekezetben ©y. K. H. Wolf teológiai tanár, a bosseyi ökumenikus intézet igaz­gatója és dr. B- Johansson, a Svéd ökumenikus Tanács főtitkára hir­detett igét. Dr. Wolf Mt 5, 13—16 alapján Szólott a gyülekezethez. »Az egy­háznak — mondotta — a világban, az emberek között adott Isten fel­adatot. Sónak és világosságnak kejl lennie. Az Egyházak Világtanácsa is hordozza ezt a feladatot. Nem az a célja, hogy hatalomhoz jus­son, hogy befolyásos szövetség le­gyen, hanem az, hogy sóként meg­őrizze az emberiséget a romlástól és világosságként utat mutasson a sötétségben. Ezt a feladatot ismerik fel egyre jobban és teljesebben a világ egyházai mindenütt«. Dr. H. Johansson igehirdetésének alapigéje Jn ä, 17 Volt- Igehirdeté­sében a történelemben állandóan munkálkodó Istenről tett bizony­ságot. istenről a legnagyobb bi- *onyságtételünk éppen ez lehet. 1 Izrael népében, Jézus Krisztusban I és a mai egyházakban is Ő mun­kálkodik szüntelenül. Nagy bátorí­tás ez az ige az egyházaknak min­denütt a világon. Befejezésül át­adta a gyülekezetnek a svéd egy­ház üdvözletét ég azt az ígéretet, hogy a magyar egyházzal közös­ségben fognak imádkozni az embe­riség békéjéért és az igazság győ­zelméért. Az igehirdetés után a vendégek hosszabban elbeszélgettek az egy­házközség presbitereivel, dr, Wolf professzor pedig részletesebben be­számolt intézménye munkájáról, A budavári gyülekezetben G. Nqth német lutheránus püspök és Gh- West svájci lelkész prédi­kált. Noth püspök Lk 13, 17 alap­ján mondott igehirdetésében a többi között ezt mondta: »Minden gyü- I lekezelnek tudnia kell, hogy Isten 1 népéhez tartozik. Ez azért van, mert Isten szeretető hetört a világ­ba s Jézus magára vette az egész világ minden baját.« Ch. West Mt 9, 35—38 alapján a keresztyén küldetésről szólt. Ez az irgalmasság gyakorlásában mutat­kozik meg. Az irgalmasság, amivel Jézus összetöri hamis gondolatain­kat, öröm és nem teher, amit pedig végeznünk keli, feladat és nem szenvedés. A szolgálatra naponta adódik lehetőség, és nem szabad kérdeznünk: alkalmasak vagyunk-e rá, mert a szolgálatot Isten adja és áldja meg. A kőbányai gyülekezetben A. T. Nikolaipep helsink1 profesz- szor, a finn egyház külügyi bizott­ságának titkára' és dr. W. Niem- czyk lengyel teológiái dékán hir­dette az igét. Nikplaingn professzor Mt 11, 28 versével köszöntötte a gyülekezetei és kifejtette: Jézus Krisztus ma is él, s az egész ke- resztyénsóg az Ö nevében énekel és imádkozik együtt. A hitet éb­resztő munkát Isten a Szentlélek által végzi, s a Szentlélek a maga módján, szabadon munkálkodik. Walter Niesnczyk dékán 1 Kor 15, 58 alapján többek között ezeket mondotta: »A kimeríthetetlen lelki­erő forrása a feltámadt Krisztusban vetett hit,« "Cselekvésünk, tetteink kapcsán felvetődik a cél kérdése. De mindig kapcsolódik hozzá a másjk kérdés js: munkánk ered­ményességének, vagy hiábavalósa» gának kérdése. Akik Jézus Krisztus nevében cselekszenek, bizonyosak lehetnek abban, hogy munkájuk, fáradozásuk sohasem hiábavaló az Ürhan,« Az irsai gyülekezetben dr. B- F. Schuh amerikai lutherá­nus püspök és R. E. Maxwell svájci lelkész prédikált. Az oltári szolgá­latot Baszik Mihály albertj lelkész ég Váiint Jángs esperes, irsai lel­kész végezték. Igen sokan jöttek el a szomszédos gyülekezetekből is. Dr. Schuh püspök ismertette egy­házának életét és átadta üdvözle­tüket. Maxwell lelkész prédikáció­jában ezt mondta: »Bármi válasz- szón is el bennünket egymástól, határok és távolságok, van egy szent kötelék, amely egybeforraszt bennünket, a békesség, hit és szere­tet köteléke. Tudjuk, hogy az embe­riség akkor tanulja majd meg, hogy vpn egység, ha mi ezt az egy­séget a mi Urupk Jézusban, az Öbelé vetett hitben megtaláljuk.« A debreceni gyülekezetben K. Philipe« indiai lelkész prédikált július 29-én Jn L 1—14 alapján- Ige­hirdetését népes gyülekezet hallgatta végig. Bevezető szavai után, melyben köszöntötte a gyülekezetét, többek között a következőket mondotta: »Mi képtelenek vagyunk arra, hogy Isten előtti igazságunkat magunk munkál­juk, de elküldötte szent Fiát, hogy munkálja közöttünk Isten igazságát.« «Ezzel vezet el az Ű útjára és tanít meg járni azon ég élni a mindennapi életben, A legkülönbözőbb módon szolgálhatjuk Istent. Egyikünk talán cipész, a másik tanító vagy állami funkcioniárius, vagy egyéb munkás. Azzal, hogy mindannyian a legjobb munkát adjuk, misszionáriussá vál­hatunk és az embereket Istenhez ve­zethetjük.« A fóti gyülekezetei augusztus Lén meglátogatta Níkolai- nen finn professzor Koren Emil espe­res kíséretében. A gyülekezet nagy szeretettel fogadta kedves vendégét. Nikplainen professzor Lk VJ, 32, alap­ján igét hirdetett. Igehirdetésében a következőket mondotta: »Az Isten népének mindig egyenes útja van és az a feladata, hogy ezt az egyenes célú utat megőrizze, Nagyon szeret­jük ezt a földet, amelyen keresztül vezet a mi utunk az Isten országa felé, Bizonyára tj magatok sem tud­játok elképzelni az életeteket más­hol, csak ezen a magyar földön, ahol éltek és ahol kenyereteket keresi­tek. Mi sem tudjuk máshol elkép­zelni életünket, csak hagánkban. ©e mindkettőnk országán keresztül ve­zet út az Isten országa és az Ő nyája felé- A Krisztus egyházának mindig, de ma különösen is az a feladata, hogy megmutassa ezt az utat,« Isten, világ, felebarát Karner Károly professzor ige- tanulmányai Km 18—15 alapján Ara: 8,— Ft Evangélikus Egyetemes SítjtéBszUly gujapest, V||I„ Puskin gtea 1?. Csekksaámlasaám: 'i'HWílS. Készülj az ige hallgatására l 1956. augusztus 12. — Szentháromság után 1). vasárpap. Lk 18, 9—14 — I. Kor 15, J—IQ — Liturgikus szín: zöld. A farizeus és yám§zedő jól ismert példázatát Jézus azok ellep piep- dotta, akik a maguk igazságában bíznak és embertársaikat semmibe se veszik. E A farizeus igazán kegyes ember Valamennyiünket megszégyenít, mert aki közülünk a legkegyesebb, fele annyit se tesz meg, mipt az a farizeus. Ez a példázat nem a kegyesség ellen szql. A könyörgésben, böjtölésben, templombajárásban, tized-fizetésben és tiszta életben pél­dánk lehet ez az ember. Jézus nem a kegyességet pellengérezi ki ebben a példázatban. m A vámszedő nyilvánvaló bűnös. Jézus sp itt, se másutt nem men­tegeti egy szóval se a vámszedőket, hanem őket bűnösöknek mondja, Ez a példázat nem mentegeti a bűnt. Félnünk kell a vámszedők kapzsi­ságától és gonoszságától, amely az emberek ártalmára van. Jézus nem ebben állítja elénk példának a vámszedőt. ® A farizeus a maga kegyességében bízik. Azt gondolja, hogy a böj­töléssel, tizeddel és egész szent életével megfizette a béléptidi'jat Isten országába. Ez a példázat ez ellen a hamis hit ellen szól. Aki ke­gyességében bízik, az kegyetlenné válik embertársai iránt és megveti, semmibe se veszi őket. Igenis kegyesnek kell lennünk, de üdvösségünket nem szabad a kegyességünkre építenünk. m A vámszedő elismeri, hogy csak Isten irgalma mentheti meg őt. Tudja, hogy önmagában elveszett ember, aki csak kárhozatot érde­mel Istentől. Ez a példázat a Krisztusban vgló hitre tanít. Abban példa a vámszedő, hogy magát bűnösnek vallja és Isten irgalmára hagyatko­zik. Ez az az alázat, amelyet Isten felmagasztal. Jézus ebben a példázatban összekapcsolja az igaz hitet és a felebarát iránti szeretetek Aki magát igaznak tartja és azt hiszi, hogy így megsze­rezte az üdvösséget, az mindig lenézi, megveti felebarátját; aki pedig megalázkodik Isten előtt és Isten irgalmaságában bizakodik, az tudja sze­retni igazáp a felebarátját, mert aki Isten irgalmasságából él, az tud is irgalmasságot gyakorolni. Muntag Andor Közös imádságunk SZENTHÁROMSÁG UTÁN p. VASÁRNAP 1 Kor 15, I—10. Ür Isten, mennyei Atyánk! Te akartad, hogy szeretett Fiad feltáma­dása után Űrként jelenjen meg tanítványai előtt, hogy a Te békessége­det adja nekik és teljes legyen örömük őáltala. Hálát adupk Neked, hogy minket is fejüdítettél békességgel és örömmel, és hogy még ma is hirdet- teted a bűnök bocsánatát az ő nevében. Képünk Téged: segíts meg min­ket, hogy megerősödjünk és szilárdan álljunk a hitben, befogadjuk és meg­tartsuk igédet, vigasztalásoddal legyőzzünk minden szomorúságot és szo- VPgást, és állhatatosan szeressünk Téged és felebarátunkat utolsó óránkig. BglJgass meg minket Jézus Krisztusért, a mi feltámadt Megváltónkért. Ámen, Diederici Manuale eeclesiasticum 1718. Lk 18, ft—44. Uram, mindenható Istenem! Szívek és vesék átiátója és vizsgálója! Te ismered minden gonosz kívánságomat, gondolatomat és cselekedetemet. Bármit panaszolnék Előtted, Te azt mér előbb tudod, és bármit óhajtanék, jó} látja azt előre a Te felséges 6zemed. De mégiscsak terheinek és szo­rongatnak bűneim, amelyeket ellened, mennyei Atyám, és felebarátaim ellen itt a földön elkövettem- Bizony, súlyos és sokféle bűn az. Ez kény­szerít engem arra, hogy nyilvánvaló bűnös módjára őszinte és bűnbánó szívvel, alázatosan boruljak le kegyelmes és irgalmas orcád előtt és szilárd hittel és bizalommal kiáltsak Bodzád: Isten, irgalmazz pékem, szegény bűnösnek, Jézus Krisztus, a Te szeretett Fiad, a mi Urunk és Üdvözítőnk által. Ámen. Keller Mihály, Hálaadás. Bálát adunk Neked Mennyei Atyánk, hogy végtelen hatalmaddal te« Fenhettél mindent, végtelen bölcsességeddel kormányzói mindent, végte­len jóságoddal táplálsz és sikerrel koronázol mindent, Kérünk is Tégedet, add meg nekünk, a Te gyermekeidnek, hogy egykor a Te országodban Fiaddal együtt részesüljünk az örök élet italában, amelyet megígértél és elkészítettél mindazoknak, akik szeretnek Téged, Jézus Krisztus által. Ámen. Rotterdami Erasmus, 1535. .................., ................ _ KÖZ#! PRÖHLE KAROM? Bi bliaolvasó HÉT* JGB! Hasonlatosképpen fi ifjabbak engedelmeskedjetek a vé­neknek, mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot intsétek fel, mert 83? Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pe­dig kegyelmet ád. — Pét 5, 5. Augusztus 12. Vasárnap — 1 3ám 1, 1—28. A? Istenben való mélységes hit, az Őhozzá való végtelen birodalom indítja Annát arra, hogy szüntelenül kérje Urát. Ez a hit valóságosan tudja, hpgy senki más csak az Isten képes arra, hogy kérését teljesítse- Merjünk mi is ilyen bátran és állhatatosan könyörögni Istenhez lelki és testi jókért, Augusztus 13. Hétfő — Lk 14, 7—11. A? alázat nem valamiféle magunkra erőszakolt (igen sok esetbon ön­telt), hanem önként adódó magatartás. Az az életfelytatás, amely a má­sik embert, a felebarátot megbecsüli és benne meglátja a testvért Jézus Krisztusban­Augusztus 14. Kedd — 1 8ám 14, 40—51. (Ezt az igét valamivel élőbbről, a 24, verstől kell elolvasni. Csak így érthető az, amit aÄjelölt szakasz elmond.) Isten sohasem kívánja azt, sőt egyenesen megtilt^* hogy az Ö nevében — bármilyen igaznak látszó, kegyes okból — gonoszt cselekedjünk­Augusztus 15. Szerda, »— Lk 7, 1—10. A kapernaumi századost hite vitte el Jézushoz. Hitte azt, hogy Jézus emberszeretete, az emberen való könyörülje meg fogja segíteni. Ebben nem is csalódott, mert Jézus Krisztus valóban azért jött e világra, hogy szolgáljon. Augusztus 16, Csütörtök — Csel 13, i#«-25. Egy gonosz élet vége: ez Beródeg halála. Az Isten Igéje tovább ter­jed — pedig mindenáron meg akarta akadályozni — s egyre többen csat­lakoznak a hívek seregéhez, Ne álljunk ellent, hanem becsüljük meg az igét. Augusztus 17- Péntek —; Gal l, 11—24. Pál apostol nem a maga gondolatait hirdette, hanem és ezt egész élete bizonyítja — Istenről, Jézus Krisztusról tett tanúbizonyságot a Lélek által, gzért adnak ma is útmutatást és hitet az ő szavai. Augusztus 18. Szombat — Ef 8, 1—7. Isten kegyelme, a Jézus Krisztusban képes a bűnös embert meg­igazítani, igazzá tenni. Képes arra, hogy a bűnében élő — a valóságban Isten számára meghalt — embert igaz, megváltott emberré tegye, Vámos József A Budapest-fasori gyülekezetben Q. K- Bell chichestor} püspök, az Egyházak Világtanápsa tiszteletbeli elnöke és F. Müller, az erdélyi szász lutheránus egyház püspöke szolgált- A vendégeket a presbitérium fo* gadta és Gyöngyösi Vilmos lelkész köszöntötte. »Nagy ökumenikus találkozók’ Fói hazatérve — mondotta Bei) püspök — mindig ag a kérdés fog­lalkoztat, hogy gyülekezeteimnek hogyan tudok beszámolni arról, amiről tárgyaltunk- Véjpn meg- értik-e és vállalják-e azokat a gél- kitűzéseket, amelyekben mi, 9? egyházak vezetői megállapodtunk, ég annak megvalósításában ho­gyan tudják kivenni a maguk ré­szét, Az egyház sokban hozzájárult az elmúlt időben ahhoz, hogy a világban olyan légkör alakul­jon ki, ahol az emberek és pé­pek megértik egymást, Galya­tetőn nagyot léptünk előre ezen az úton a jobb légkör ki­alakításáért. Hogyan vehetik ki a mostani cél­kitűzéseinkből részüket a gyüleke­zetek? Nyilván úgy, ha minden gyülekezet és a gyülekezet minden tagja magáévá teszi ezeket a cél­kitűzéseket és a mindennapi élet­ben, ahol él, szolgálja az emberek békés együttélését.« Müller püspök arról tett bizony­ságot, hogy akik az evangélium 1 mellett hűségesen megállnak és j összefognak, azok megtapasztalják 1 Isten áldását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom