Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-08-05 / 32. szám

Egyek a hitvallásban és a hasznos munkálkodásban ARCKÉPEK A GALYATE TŐRŐL PÁL LEVELE A RÓMABELIEKHEZ Különbség, különbség, különbség. — Háromszor ismétlődik ez a szó a vasárnapi oltári igében, a 4—6. vers- bem Ez a háromszoros ismétlődés ar­ra tanít bennünket, hogy Isten népe nem uniformizált tömeg, hanem egy­mástól különböző emberek közössége. Különböznek az egyházban élő em­berek egymástól először is egyéni­ségükre nézve, mert Isiten elhívása nem öli meg az egyéniséget, hanem megszenteli azt. A személyiségnek a teremtésiben nyert adottságai meg­maradnak a gyülekezeti életben is. — De a különbséget elsősorban nem ez teszi. Isten Szentlelke maga teszi különbözővé az egyház tagjait. Isteni gazdagságából a kegyelmi ajándékok­nak, a. szolgálatoknak, az isteni erő munkáinak sokféleségét osztja szét a tagok között. Így tűnik ki a gyüleke­zetben az egyik a bölcsesség beszédé­vel, a másik az ismeret beszédével, egyik a hitével, a másik a gyógyítás kegyelmi ajándékával, némelyik a csodatevő erők munkáival, némelyik a prófétálással, némelyik a lelkek közti különbségtevéssel, másik a nyelveken szólás megmagyarázásá­val, vagy más a Délektől kapott aján­dékkal Helytelen tehát, ha valaki típuske- reszrtyénekké akarja formálni az egy­ház tagjait. Isten Szemléikének gaz­dagságát tagadja és szegényül meg az Olyan szándék, amely ugyanazt a ke­gyelmi ajándékot, ugyanazt a szolgá­latot vagy az isteni erőnek ugyanazt a megnyilatkozását várja és követeli mindenkitől. Az egyház egysége a Lélekben van. — A Lélek először is a hitvallásban egyesíti az egyház tagjait. Mindazok, akiket Isten Lelke megragadott, egyek abban, hogy Jézust Megváltó­juknak és Uruknak, és az egész vi­lág Megváltójának és Urának ismer­ték fel. Bármennyire különbözzenek egymástól egyéniségükben, lelki ado­mányaikban, szolgálatukban, a rajtuk keresztül megnyilatkozó isteni erő­ben, együtt vallják a Lélek által adott felismerés alapján, hogy »Űr a Jézus.« — A Lélek továbbá abban egyesíti az egyház tagjait, hogy min­dent haszonra ad. — Mindaz, amit a j a Lélek -tagjainak, vagy az egész kö­zösségnek együtt ad, ugyanazt a célt szolgálja. A Lélek ezek által a ke­gyelmi ajándékok, szolgálatok, isteni erők által hívja, gyűjti, világosítja meg, szenteli meg és tartja meg a Krisztusban való hitben az embere­ket szerte a világon. Ezek által ter­jed az evangélium, épül és erősödik az egyház. — Akiket Isten Lelke megragadott, egyek abban, hogy min­den adottságukkal Isten országának előrehaladását: az emberek hitrejutá- sá-t és hitben megmaradását munkál­ják és egyben Isten akaratának tel­jesedését a világban: az igazságossá­got, jogosságot és békességet. — Ahol csak élnek, szólnak vagy cseleksze­nek az egyházban vagy a mindennapi életben, hasznos embereknek bizo­nyulnak. A Lélek ma sem akar bennünket uniformizálni, de a hitvallásban és a hasznos munkálkodásban eggyé akar bennünket tenni. Isten iránti enge­delmességben és testvéri szeretetben így keressük és szolgáljuk a keresz­tyén egységet. Mezősi György ŰJ AGENDA KÉSZÜL SZÜKSÉG VAN ŰJ AGENDÄRA. Lelkészeink régóta sürgetik. Azt vár­ják, hogy jól alkalmazható, világos útmutatást adjon az istentiszteleti cselekmények rendjéről, -különöskép­pen pedig jó és bő választékot nyújt­son gyülekezeti imádságokból. Ért­hető és jogos ez a kívánság. Az utolsó magyar agenda 1932-<ben jelent meg. D. Raffay Sándor püspök munkája: a maga nemében értékes, a maga ide­jében hézagpótló, de sajátosan egyéni jellegű agen-d-a. Azóta negyed század telt el, s ezalatt egyházunk mélyre­ható változásokat élt át. A teológiai megújhodás, és az ébredés gazdagítot­ta egyházunk életét. A megújult tar­talom új formákat keres. Megismer­kedtünk más országokban élő evan­gélikusok és más felekezetek isten- tiszteleti életének formai és tartalmi gazdagságával, és felismertük az egy­ház múltjának liturgiái értékeit. Sze­retnénk, ha mindezek legjava az agendán keresztül is gazdagítaná gyülekezeteinket. Istentiszteleti éle­tünk gazdagításának sürgető igényét elégíti ki egyházunk vezetősége azzal az elhatározásával, hogy az új agen- dát rövid -időn. bel-ül, de mégis gon­dos munkával elkészítteti és megje­lenteti, AZ ŰJ AGENDA EGYSÉG FELÉ TEREL. Most csak fő istentiszteleteinknek van egységesen megszabott rendje 1936 óta. Egyéb cselekményeknél, ke­reszteléseknél, esketésnél stb. szű- kebb vagy szélesebb körre terjedő helyi szokások és a leikész egyéni el­gondolásai érvényesülnek aszerint, hogy milyen agendát vesz kezébe vagy mi-lyen irányzatot követ. Ez a sokféleség csak részben nevezhető gazdagságnak, de többnyire zavaró. Az egységesítés az agendának egyik legnehezebb célkitűzése. Hisszük azonban, hogy lehet majd úgy meg­szerkeszteni az agendát, hogy gátat vessen az egyéni ötletszerűségeknek, de mégse kösse béklyóba a lelkésze­ket és a gyülekezeteket, hanem a jó helyi hagyományok kímélésével egészségesen tereljen egy bizonyos egység felé és alkalmas kereteket szabjon istentiszteleti életünk fejlő­désének és gazdagodásának. AZ ŰJ AGENDA MINDNYÁJUNK AGENDAJA LESZ. Az utolsó magyar agenda egy em­ber munkája volt, s ezért lényegében magánagenda. Az új agenda csak úgy lehet mindnyájunk agendája, ha készítésénél közreműködnek egyhá­zunk széles körei. Lelkészeink között sokan vannak, akik a liturgiái kér­dések egyik-másik területén különö­sen is jártasak, vagy jól ismerik egyik-másik ország vagy felekezet istentiszteleti életét. Igénybe veszünk minden ilyen szaktudást, sőt bizto­sítjuk a lehetőséget a lelkészek és a gyülekezetek széles köreinek hozzá­szólására. A részletmunkákat szű- kebbkörű munkaközösség irányítja és fogja össze, azután az egyetemes közgyűlés elé viszi, hogy egyházunk magáénak vallhassa a közös munka eredményét. HASONLÓ MUNKA FOLYIK VILÁGSZERTE. Nemcsak az evangélikus egyház­ban, hanem az egész keresztyénség- ben. Amilyen mértékben ébred a ke- resztyénség igazi lényegének és hi­vatásának tudatára, olyan mérték­ben törekszik arra, hogy istentisz­teleti életéinek formája és tartalma megfeleljen ennek a hivatásnak. A közelmúltban egész sor új agenda jelent meg, néhol most készül. A mi munkánk ennek a világszerte folyó munkának egy része, s ezért termé­szetes, hogy szeretnénk felvenni a kapcsolatokat ezen a vonalon is, kü­lönösen a világ lutheranizmiusával, hogy tapasztalataikból tanuljunk. Ezzel is szeretnénk érvényesíteni is­tentiszteleti életünk jó értelemben vett egyetemes keresztyén és egy­úttal evangélikus jellegét, hogy a legkisebb helyen folyó istentisztele­tünk is tudatosítsa, hogy az egyete­mes keresztyénség és evangédikusság része vagyunk. ­AZ ÜJ AGENDA A LELKÉSZI MUNKA MINDIG KÉSZ SEGÍTŐJE LESZ. Ez persze nem jelenti azt, hogy lelkészeink az agenda segítségével könnyebbem, gópiesebben és ezért lé­lektelenebből végezhetik szolgálatu­kat. Sőt éppen az az agenda célja, hogy lelkészeinket és gyülekezetein­ket Istien színe elé állítsa, megszó­laltassa Isten igéjét és késztessen Is­ten imádására lélekben és igazság­ban. Ehhez kérjük már most is hí­veink imádságát, hogy az új agenda az evangélium ügyének és a Szenitlé- leknek alkalmas eszköze legyen. Prőhle Károly ■»Az egyház nem kerülheti el és nem akadályozhatja meg, hogy kö­zösségében képmutatók, azaz hamis testvérek is legyenek.« — »Ha nem akarnák megtűrni a gyomot, akkor bizony egyház sem lehetne. Mivel ugyanis az egyház nem lehet gyom nélkül — ha a gyomot ki akarnák szaggatni, ez annyi volna, mintha magát az egyházat akarnák kiirta­ni. A rajongók, akik nem akarják megtűrni maguk közt a gyomot, azt érik el vele, hogy már búza sincs náluk. Azaz: mert ők csupa tiszta búza és tiszta egyház akarnak lenni, ezzel a roppant nagy szentségükkel oda jutnak, hogy náluk már éppen­séggel nincs egyház, hanem ők egé­szen és tisztán az ördög szektája.« (Dr. Luther Márton) EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII. Puskin u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetést árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott ______ 2­563440. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) D. T. Niles ceyloni methodista szuperintendens az ökumenikus mozgalom közismert személyisége. Hazájának egyházi viszonyai felől elmondta, hogy 1840- ben érkeztek az első metodista misszionáriusok Ceylon szigetére s az ő munkájuk gyümölcseként ala­kult ki a jelenleg 370 ezer hívőt számláló ceyloni metodista egyház, A hét egyházkerületben szingaléz, tamil és angol nyelven folynak az istentiszteletek. A ceyloni meto­dista egyház életének három fő problémáját emelte ki. Az első fel­adat, hogy a hinduizmus és a budd­hizmus követőit nyerjék meg az evangéliumnak. Ez természetesen igényli a nemkeresztyén vallások alapos ismeretét. A második fő kér­dés anyagi helyzetük. Az egyhá’zi bevételek 33%-át képezi az Angliá­ból juttatott segély, amely azonban kilenc éven belül meg fog szűnni. Most tehát az anyagi önellátás prob­lémáját kell megoldaniok. Ezen a ponton alkalom nyílt arra, hogy el­beszélgessünk a magyarországi egy­házaknak az anyagi önellátás érde­kében tett lépéseiről. Harmadik ki­emelkedő gondjuk a ceyloni egy­házak közötti egység és megértés munkálása. A ceyloni anglikán, bap­tista, metodista, presbiteriánus egy­házak a világkeresztyénség egységé­nek szolgálata mellett keresik a hazai ökumené útját is. Szellemes hasonlattal fejezte ki D. T. Niles az ökumenikus mozga­lom helyzetét, amikor azt mondta, hogy most még csak udvariunk egy­másnak, még nem vagyunk eljegyez­ve sem, hát még milyem messze van a házasság! Az ökumenikus mozga­lomnak igen nagy jövőjét látja, hi­szen egyre több egyház kapcsolódik be abba, de ugyanakkor egyre in­kább elmélyül az egység érdekében végzett teológiai munka is. Magyarországi tapasztalataival kapcsolatban elmondta, hogy már huszonegy évvel ezelőtt járt hazánk­ban, amikor egy bulgáriai ifjúsági' konferenciáról Genfbe utazva, két napot töltött Budapesten. A magyar- országi egyházi élettel a július 29-i Kálvin té»i ökumenikus istentiszte­leten találkozott. Már előre tudta, hogy mennyi erő rejlik a magyar gyülekezeti éneklésben. azonban minden várakozását felülmúlta az, amit látott és hallott, a szíwel- lélekkel éneklő gyülekezet részéről. Igen örült, hogy a magyarországi egyházi élet külföldön is megjelent képviselőm kívül most megismer­kedhetett a magyar gyülekezetek egyikével is. Dr, Jackson amerikai néger babtista lelkész Dr. Jackson csikágói néger bap­tista lelkész tízezer lelkes gyüle­kezet igehirdetője. Ez Amerikában a legnagyobb baptista gyülekezet. Dr. Jackson nemcsak hatalmas gyülekezete lelkiéletét irányítja, ha­nem egyben elnöke az ötmillió hívőt számláló amerikai nemzeti baptista uniónak. Amikor az Egyházak Világtanácsa galyatetői ülésezésének egyik szüne­tében megkérjük, mondjon pár szót nemzetközi egyházi szolgálatairól, elmondta, hogy a múlt évben bap­tista delegáció vezetőjeként járt a Szovjetunióban is, az ottani baptis­ták meghívására. Kéthetes látoga­tása során prédikált Moszkvában, Léningrádban, Kijevben, Ogyesszá- ban, Szimferopolban, Jaltában, Har­kovban. Mindenütt nagy tömegek voltak a templomokban, sok hívő­vel és lelkésszel beszélgetett és ke­resztyén testvéri barátságot kötött. Ennek bizonyságaként Zsitkov moszkvai baptista elnök-lelkész ve­zetésével öttagú szovjetunióbeli delegációt látott vendégül az ameri­kai baptista egyház és személy sze­rint dr. Jackson is. A szovjet ven­dégek számos amerikai baptista templomban hirdették az igét, töb­bek között Jakcson csikágói gyüle­kezetében is. Amerikai és angol lekészcsere- akcióban is részt vett dr. Jackson, magyarországi útja után pedig Jugo­szláviába fog ellátogatni. Mindenütt boldogan tesz bizonyságot arról, hogy Krisztus a világ reménysége, akiben egymásra találnak a külön­böző népekhez tartozó keresztyének. Az amerikai négerkérdést illetően dr. Jackson kiemelte az amerikai egyházak szerepét. Számos nyilatko­zatban és igehirdetésben figyelmez­tették az amerikai egyházak a köz­véleményt Istennek a fajok egyen­lőségét követelő akaratára. Sok em­ber van Amerikában, aki nem haj­landó elismerni a négerek szere­pét az amerikai fejlődésben. Ezek azonban ellentétbe kerülnek az Egyesült Államok alaptörvényeivel is, amelyek hangsúlyozzák az embe­rek egyenlőségét. A keresztyén bi­zonyságtétel nem szűnik meg hir­detni, hogy Jézus Krisztusban leom­lanak az embereket egymástól el­szigetelő válaszfalak. Dr. Ottlyk Ernő XII. — Isten szolgálatában. — 6, 12—23. AZ- ŰJ EMBERRŐL szólt az apos­tol legutóbb s most arról ad számot: milyen az új ember új élete. Az új ember nem elképzelit lény, nem kép csupán, hanem valóság: élő emiber. Éppen az életben mutatkozik meg az új. »Hála Isteninek-“ — kiált fel az aipostol, nem vagytok a törvény alatt, a bűn többé rajtatok nem uralkodik. Szabadok vagytok. Csak aki megpró­bálta már, hogy mi a fogság, mit je­lent börtönfalak, vagy szögesdrótok mögött ülni, az tudja, mát jelent ez: szabadok vagytok! De ez a szabadság nem gazdátlan­ság. »Kegyelem alatt vagytok, az igazság szolgái vagytok, Isten szolgái vagytok«, figyelmeztet PáL Az ember sohasem önmagáé, mindig valakié. S e tekintetben végeredményben csak kétféle lehetőség van: a bűné az ember vagy Istené. Az új ember sza­badsága abban van, hogy Isten a gaz­dája; felszabadult az Isten szolgálatá­ra. »Az Űr szolgálata a legnagyobb szabadság«, vallotta az egyház ősidők óta. Kegyelem alatt élni azt jelenti: fegyelem alatt élni. EZ A SZOLGÁLAT azért szabad­ság, mert önkéntes. »Szánjátok oda magatokat« — kér szívhezszólóan az apostol. Istennek nincsenek zsoldosai, nincsenek jobbágyai és rabszolgái; csak szabadsághősei vannak, csak ön­kéntesei, akik ingyen vették a ke­gyelmet és hálából szolgálnak. Jutal­muk nem fizetség, hanem kegyelmi ajándék. Ennek a szolgálatnak a gyümölcse a megszenteltetés. A »szent« szóval és származékaival: szentség, meg­szentelés, a protestáns ember nem­igen tud mát kezdeni. Pedig alapvető bibliai fogalmak ezek; csak később tapadtak hozzájuk idegen képzeteik: az emberi érdem, erőfeszítés, öu&a- nyangatás, élettől való elszakadás képzetei. Pál a Szentírás nyelvén a megszentelés annyit tesz: Isten egyre inkább a magáévá tesz, Krisz­tus magához von bennünket. Nem mi »csinálunk« magunkból szenteket — hogyan is tudnánk —, hanem mi szentek vagyunk, mert Krisztus tu­lajdonába vett minket, ránk ütötte a nevének bélyegét. Szentek az Űj- testamentum nyelvén a krisztusköve- tők, a keresztyének. EZ PERSZE nagyon nagy dolog. Valaki egyszer az mondotta: Krisztus állandó jelenlétében kell élnünk! Isten országának egy nagy szolgájá­ról azt olvastam egyszer: egy pilla­natra sem feledkezett meg Isten je­lenlétéről! Ez a mindennapi életben kemény harcot jelenít a bűnnel. »Szánjátok oda a ti tagjaitokat, ne a bűnnek, hanem Istennek!« Tagjadnr kat, vagyis testünket, lelkűinket, sze­münket, kezünket, időnket, pénzün­ket, magunkat s mindazt ami a miénk — Isten fegyevereáüL Ahol fegyverek vannak, ott harc is van s ez a harc állandó. A bűnnel nem le­het fegyverszünetet kötni s ez bizony fárasztó dolog. Elitagadhatatlanul megmutatkozik kinek-kinek az életé­ben, hogy kit szolgál, kinek a zászlaja alatt harcol, kinek engedelmeskedik, kit vall urának: a bűnt-e vagy Krisz­tust. »Militia Christi«, vitézkedés Krisz­tus zászlaja alatt, így hívták reformá­tor őseink a keresztyén ember életét. Ennek az életnek a távoli látóhatárá­ra tekint az apostol, amikor azt mondja, hogy a vége nem a halál — az a bűnnek a keserű fizetsége rab­szolgáinak —, hanem az örök élet Kétféle élet, kétféle vég. A kettő va­lóban úgy különbözik egymástól, mint ég és pokol. És harmadik lehe­tőség nincsen. Groó Gyula Ezzel a címmel jelent meg a na- I pókban Sajtóosztályunk kiadásában Karner Károly teológiai professzor legújabb könyve. Ez a cím természe­tesen főképpen a szavak tartalmával igényli figyelmünket, de a szavak hármas kapcsolásával arra is alkal­mas, hogy rávezessen a könyv sajá­tosságának a látására. Ez az érdekes sajátosság pedig ez: egység a többfé­leségben. Mindenekelőtt figyelemre méltó, ho-gy a könyvbeli igetanulmányok az ez év elején tartott Országos Esperesi Tanulmányi Hét számára készültek, most pedig abban a bizonyosságban kerültek ki a sajtó alól, hogy a gyü­lekezeti tagok' ugyanazzal a haszon­nal olvassák majd, mint amellyel a Tanulmányi Hét résztvevői hallgat­ták. A teológiai munka eredményei­ben részesedés nem a papok kiváltsá­ga, hanem a gyülekezetek minden tagjának jogos és elismert igénye. Ez a könyv meggyőzően mutatja, hogy a Biblia tudományos vizsgálata és a ke­resztyén életben szükséges ige-»tamu- lás« voltaképpen ugyanabból az egy törekvésből való: mentői jobban, iga­zabban, gyümölcsözőbben megismerni Isten igéjét. Ennek a könyvnek az a különleges­sége, hogy a szerzője teológiai aka­démiai tanár, hivatása szerint a tu­dományos munka embere. Többek között éppen a Római Levélről is írt könyvet a tudományosság teljes igé­nyével. A szerző személyében is meg­van tehát az egység a többféle egy- házbeli szolgálat között A legfontosabb azonban, hogy e könyv segítségével meglássuk a cso­dálatos összefüggést aközt, amiit a Római Levél az első fejezetekben tartalmaz, és aközt, amit a 12—15. fejezetekben olvasunk. Erről a négy utóbbi fejezetről (15, 13-ig) szól ez a könyv. Ez az elkülönítés éppenséggel nem kisebbítése a Római Levél előző részének, sőt — ellenkezően — fon­tosságának elismerése. De viszont ez úgy történik, hogy érvényesíti ezek­nek a többnyire másodrendűeknek vélt fejezeteknek a jelentőségét. Pál Mint igaz embert ismertem meg. Annak idején elsőéves káplán ko­romban az ő egyházszeretete, hűsége példamutató volt számomra. Fagyos téli napokon a reggeli istentisztelete­ket, zuhogó esőben vagy rekkenő hőségben a temetések kántori szol­gálatát mindig pontosan, becsülete­sen ellátta. Egész családját egyházi szolgálatra nevelte. Egyik fia pap, a másik egyházi tanító volt Alberti­ben, veje ugyancsak egyházunk lel- nítója az alberti gyülekezetnek. Egy nemzedék tőle tanulta a betűvetést és a Tranoscius énekek szeretetét. késze, ö maga 38 évig volt kántorta- Beteg szíve miatt évek óta nyugdíj­ban volt, átköltözött Irsára, ahol el­vállalta a gyülekezet kántori szolgá­latát; Ez időtől kezdve új gyülekeze­I apostol nemcsak úgy, függeléksze- rűen kapcsolt intelmeket az első 11 fejezetben levő fejtegetéseihez, ha­nem olyan tanítást adott iitt, amely éppen annyira szükséges nekünk, mint az a tanítása, hogy a Krisztus evangélioma Istennek hatalma min­den hivő üdvösségére. »Az apostol Isten irgalmasságára hivatkozik, ami­kor intelmeivel a gyülekezet felé for­dul-« — írja Karner Károly. Ez az utalás azt »mutatja, hogy Isten irgal­massága nem akar kiemelni minket világunkból, melyben élünk, hanem inkább hitünkkel együtt bele akar ál­lítani abba, hogy ott éljünk és szol­gáljunk Urunknak«. Egész életünkkel szolgáljunk az Istennek! Ennek a fel­hívásnak a jegyében áll a 12—15. feje­zet, bármilyen viszonylatban nézeti is velünk az apostol Isten rendelke­ző akaratát. A 15. rész 13. verséig ter­jedő magyarázat semmi kétséget nem hagy afelől, hogy Isten előtt egyedül Krisztusért vagyunk »kedvesek«, de viszont rádöbbent arra, hogy hazug­sággá válik az a keresztyénség, amely nem keresd és nem cselekszi az Isten kedves akaratát, ez pedig az, hogy szeressük embertársainkat. Ez így persze csak egy ízét vesztett szólam, de az igét csonkítanánk meg, ha más­képpen próbálnánk összefogni a rész­letező tanításokat. Karner könyvének olvasása éppen arra jó, hogy egyszer­re kényszerít rá a mindennapi kérdé­seinkben Isten kedves akaratának a megítélésére, és nem hagyja feled­nünk azt, hogy a világban forgolódá- surnk, az emberek közti viselkedé­sünk csak akkor kedves Isteninek, ha megvalósul életünkben a szeretet kö­vetelménye. Más szóval: úgy kell él­nünk, az »embereknek«, hogy ez az élet ne mondjon ellent annak, amit Pál így mondott: »ha élünk, az Ür- nafc élünk«. Ez az éiatbeli egység a fő monda­nivalója az »Isten, világ, felebarát« című új könyvének. Tanít a Szent Lélek által meghatározott »isten- tiszteletre«, arra, hogyan szolgáljuk és tiszteljük az Úristent a jelenvaló világban felebarátaink javára. Sólyom Jenő dr. tében szolgált azzal a hűséggel, amelyről mindenki Ismerte őt Alberti testvér-gyülekezetében. El lehet róla mondani, hogy mind­halálig hű volt Urához és gyülekeze­téhez. Július első hetében régi gyü­lekezetében helyettesítette a kántort a reggelű istentiszteleten. Egyik reg­gel útközben agyvérzést kapott és le- szédült kerékpárjáról. Július 20-án, 71 éves korában halt meg. A két gyü­lekezet nagy részvéte mellett temet­ték el Albertiben. Temetésén Vállint János esperes hirdette az igét, a sár­nál Rosziik Mihály és Pátkai Róbert lelkészek búcsúztatták. — Emléke le­gyen áldott! Hűséges szolgálata indít­son másokat is a mindhalálig való hűségre. J. G. »Isten, világ, felebarát« Ponlcsán Mihály f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom