Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-08-05 / 32. szám
Dr. \. C. Fry püspök és M. Boegner lelkész hirdette az igét a Deák téri templomban A madridi teológia bezárásának ügye a központi bizottság előtt Az Egyházak Világtanácsa gyakorlata szerint az ökumenikus gyűlések alkalmából tartott ünnepi istentiszteleteket a vendéglátó egyházak szokása és liturgiája szerint tartják. A központi bizottság galyatetői ülésezése alkalmából Budapesten három ökumenikus istentiszteletet tartottak, mégpedig a Deák téri lutheránus, a Kálvin téri református és a Nap utcai baptista templomban. A Deák téri istentiszteleten az ol- tári szolgálatot D. Dezséry László püspök, a gyülekezet lelkésze végezte. Az első igehirdetést dr. F. C. Fry New York-i lutheránus püspök, a központi bizottság elnöke tartotta 1. Móz 16. 13 alapján. Igehirdetésében többek között ezeket mondotta: — Isten mindig olyan embereken keresztül beszól, akik nem a saját mondanivalójukat mondják, hanem a magasságos Istentől kapott üzenetet. A modern ember is hiszi’ hogy Isten szava meghallható. Őrá hallgatunk, amikor lelkiismeretünkre hallgatunk. Hadd intselek benneteket, hogy ez nem mindig megbízható. A lelkiismeretűnk olyan mint egy kisgyermek, aki vezetőre szorul és ennek a vezetőnek Isten igéjének kell lennie. — Tragikus lenne, ha csak Isten hangjára gondolnánk és Isten szemére nem. A mi korunkban, az atomkorban az ember látja ugyan Isién nyomait, de nem gondol az Isten tekintetével. Az is jelent valamit, ha valaki azt hiszi, hogy egy másik ember látja cselekedetét, de az örökkévaló jelentőségű, hogy Isten lát bennünket. — Ha ez félelemmel tölthet el bennünket, ugyanúgy töltsön meg forró reménységgel is. Isten tud rólunk, mielőtt megszületünk, tudja milyen próbák jönnek életünkre és lelkünkre. Nem lehetnek olyan kérdéseink és gondjaink, amelyeket Isten ne látna. Komoly vigasztalásunkra lehet, hogy Iste>n mindig készít számunkra kiutat. Isten szeme azokon van, akik félik Őt és alázatosak. — Tudjuk azt is. hogy Isten látja a jövendőt. Érdekli Őt a jelen, de még inkább a holnap. Mi úgy véljük, hogy megláthatjuk az igazságot, de az ember csak a dolgok felületét láthatja. Isten ennél sokkal többet is lát. ö nem hunyja be szemét a világ gondjai és nyomorúságai előtt, hanem hirdeti, hogy kinyújtja kezét minden ember felé. — Isten látja életünket. Tekintete mint a tűz. Igazság és szeretet együtt. Együttérzés az emberrel, s egyben hívás is: ember, jöjj felfelé! Az örökkévalóság fénye ragjog ránk. Isten békessége, amely minden emberi értelmet felülhalad, őrizze meg lelkete- ket Jézus Krisztusban. Ámen. Dr. Fry igehirdetése után a Lutheréiba adta elő a Halleluját Händel Messiásából. Boegner lelkész 1. Kor 12, 12 és 27 verse alapján egyebek között ezeket mondotta: Az egyház azoknak a gyülekezete, akiket Isten igéje gyűjtött össze, annak hirdettetése által. Ez az ige van megírva számunkra a Szentírásban és ez jelent meg testben, a mi Urunk Jézus Krisztusban. És azok tartoznak ehhez az egyházhoz, a Krisztus gyülekezetéhez, akik feltárják a szívüket és életüket az előtt az ige előtt és követik azt fiúi engedelmességgel. Az egyház azoknak a gyülekezete, akik a Jézus Krisztus hívására hittel válaszolnak. Ez azt jelenti, hogy elfogadják engedelmesen az Ő szavát és ez az engedelmesség párosul bennük a szeretettel és a bizalommal az élet egész odaáldozásával. Mi mindnyájan, ti akik engem hallgattok és én, aki hozzátok szólok, mindnyájunknak el kell fogadni Jézusnak, ezt a szavát, úgy mint az ő követelményét és ugyanakkor felséges Ígéretét is máhaz- zánk. Vannak olyanok is, akik azt képzelik maguk felől, hogy megélhetnek gyülekezeti közösség nélkül, kezükben a Bibliával és fejükben azzal a gondolattal, hogy ők Istennel közösséget ápolhatnak anélkül, hogy valamely gyülekezethez tartoznának. Nincs igazi, hitelre méltó keresztyén élet, amelyik ne egy gyülekezetnek a közösségében folynék. És ne higgyétek azt, hogy benne maradhattok ebben a közösségben, ha pusztán arra gondoltok, hogy a láthatatlan egyháznak a tagjai legyetek. Mert lehetetlenség, hogy aki Jézus Krisztusnak a tagja, az megélhessen anélkül, hogy ne ragasz(Folytatás az 1. oldalról) szükségben levő egyházaknak és egyháztagoknak. Ebben az összefüggésben hadd emeljem ki elnökeink pünkösdi körleveleinek szolgálatát, amelyek, úgy látszik, hogy nagy érdeklődést keltenek mindenfelé a helyi gyülekezetekben. A harmadik kérdés tekintetében, hogy vajon az EVT növekedése harmonikus növekedés-e, úgy látom, hogy a fő probléma itt az, hogy vajon a teológia és cselekvéseink, véleményünk és munkásságunk lépést tart-e egymásssal az életünkben. Vannak olyanok, akik máris úgy érzik, hogy az EVT túlságosan is sokat foglalkozik teológiával. A magam részéről azt mondhatom, hogy éppen ellenkezőleg, sőt éppen abban van gyengeségünk, hogy keveset foglalkozunk vele. Van ugyan teológiát bizottságunk, biblia- tanulmányozó bizottságunk, de kevés időt szentelünk azoknak a kérdéseknek teológai megvizsgálására, amelyek az EVT életében jelentkeznek. Pl. az EVT és a missziói munka kapcsolata, az egyházközi segély, az evangelizációs munka, és a missziói feladat összefüggése stb., stb., mindez teológiai kiértékelésre vár. Bizony, az EVT hivatalos alkalmazottai túl vannak terhelve adminisztrációs munkával és nem érnek rá csöndesen és elmélyedő módon teológiai tanulmányokat folytatni. Az a reménységünk, hogy különböző teológiai fakultások rövidesen sok segélyt nyújtanak számunkra munkánk megkönnyítésére. Igen fontos megemlékezni arról az új viszonyról, amely az EVT és a missziói mozgalom között van, pontosabban az EVT és a Nemzetközi Missziói Tanács között az utóbbi évek során kialakult. Talán nem ifi kéll megismételnünk, hogy az ökumenikus mozgalom mennyit köszönhet a missziói mozgalomnak, hogy csak egy példát említsek, a Nemzetközi Misz- sziói Tanács megalapítója volt a mi első tiszteletbeli elnökünk, John R. Mott... Úgy látjuk, hogy megérett az idő arra, hogy a két mozgalom egészen eggyé váljon. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG JELENLEGI ÜLÉSE Olyan esztendő ez az idei, amelyben az EVT a világ két olyan pontján tarthatta gyűléseit, amelyeken eddig nem lehetett jelein. Ez év kezdetén Ausztráliában gyűlése zlün.k, szoros kapcsolatban az ausztráliai és újzélandi egyházakkal. És most első ízben találkozhatunk Magyarországon és ezzel együtt tulajdonképpen Kelet-Európábán, ahol eddig nem képviselt egyházak Is részt vesznek ülésünkön, mint a kínai és romániai egyházak képviselői. Ez egybe esik azzal a kívánságunkkal, hogy személyes kapcsolatot létesítsünk minden egyházzal tagjaink között, hogy necsak a vezetőikkel találkozzunk, hanem gyülekezeteikkel és a gyülekezeti tagokkal is. Mostani ülésünkre a meghívást a magyar egyházaktól 1954-ben kaptuk és 1955-ben fogadtuk cl. Ekkor még sokkal korlátozottabbak voltak a kapcsolatok a föld e részén élő egyházak és más ré- részén élő egyházak között. Közben jelentős változás történt a nemzetközi légkörben is, amely lényegesen megkönnyítette ennek a gyűlésnek az előkészítését. A meghívás elfogadásával az EVT megmutatta ismét, hogy saját életét éli és teljesen független minden politikai vagy gazdasági rendszertől és ideológiától és a világ minden részén hajlandó bizonyságot tenni. Ugyanakkor hisszük, hogy az egyházak különböző rendszerekben élve tudnak és kell is, hogy tudjanak tanulni egymástól. A közös javítás lehetőségében élünk akkor, ha látjuk egymást és ez talán a legértékesebb dolog az ökumenikus mozgalomban. Ha mindnyájan arra gondolunk, hogy saját szemünkben is lehet gerenda, sokkal alázatosabban fogunk kérdezni a felől a szálka felől, amelyet testvérünk szemében vettünk észre. És ez egyúttal abban is segíthet minket, 'hogy saját szálkáink ne váljanak gerendákká. Az evangélium, amelyben mi hiszünk, univerzális, sőt kozmikus. Csak ez az univerzalitás tarthat meg minket. Egyúttal az egyház mindig növekedőben is van. Ügy értve ezt a növekedést, hogy belenövünk valamibe, jobban mondva valakibe, a főbe, a Krisztusba (Bf 4, 15). Pontosan huszonöt évvel ezelőtt halt meg az ökuménikus mozgalom egyik legnagyobb megalapítója: Nathan Söderblom érsek. Az egyik legjelentősebb mondata, amelyre gyakran kell gondolnunk az ökuménikus mozgalom keretében, az volt, hogy az ökuménikus mozgalomban az egyházak körben állanak, egy olyan körben, melynek a középpontja a kereszt. Amikor minden egyes egyház e felé a középpont felé, a kereszt felé mozog, akkor kerül egymáshoz mindenki közelebb, mindenki, aki ugyana felé a központ felé törekszik. Isten segítsen meg bennünket, hogy mozgásunk iránya mindig ez legyen. ködnek határozott akarattal a Krisztus gyülekezetéhez, és ne keresné a közösséget azokkal, akik szintén hisznek őbenne, ugyanabban a faluban, vagy ugyanabban a nagy városban. Mert éppen a látható helyi gyülekezet által kapcsolódik bele ki-ki az országos egyházba és az országos egyházon keresztül mindazoknak az egyházaknak a világközösségébe, melyek ezen a földön élve együtt alkotják a Krisztus testét, az Ő egyházát. Lám, micsoda felséges hivatás ez mindnyájunk számára! Ti a Krisztus testének tagjai vagytok, ebből az következik, hogy hivatásotok van, küldetésetek van arra, hogy munkálkodjatok és szolgáljatok. Nem csupán arról van szó, amit a gyülekezetben, az istentiszteleteken kellene teljesítenetek, hanem arról, hogy nemcsak vasárnap, hanem hétköznap is, ahol a ti életetek folyik, ott végezzétek ezt a szolgálatot, a szeretetnek a feladatát. Ti és mi, a Krisztus gyülekezetéhez tartozunk, amely áthágja minden fajnak, nemzetiségnek és nyelvnek a határait. Semmiféle határ, semmiféle vasfüggöny nem tépheti szét a Krisztus egyházának, az Ö testének az egységét és nem szüntetheti meg annak a közösségnek az egységét, melyet az Ö tagjai bírnak az Ö testében. Ti és mi, az Isten egyazon családjának a tagjai vagyunk. Es nekünk mindany- nyiunknak a Krisztus iránti hűségben és engedelmességben kell járnunk az Ő követésében a magunk útját, tudva azt, hogy mi mindnyájan egy ugyanazon egyházhoz tartozunk, amelyik itt él ezen a földön és él az örökkévalóságban a mennyben is. Micsoda felhívás ez Ihát az egymásért való imádkozásra! Az Egyházak Világtanácsa központi bizottsága vasárnap esti ülésén megkezdte az első főtéma tárgyalását, amelynek címe »Prozelitizmus és vallásszabadság«. A téma előadója Angus Dun, a Protestáns Püspöki Egyház washingtoni kerületének püspöke. Hétfőn reggel a központi bizottság meghallgatta a tanulmányi bizottság jelentését, majd dr. F. C. Fry elnök beterjesztette a végrehajtó bizottság jelentését. Ennek során Fry elnök ezt mondotta: »A végrehajtó bizottság ausztráliai gyűlésén sok időt szenteltünk a jelenlegi ázsiai fejlemények megtárgyalására. Dr. Mani- kam, aki most már Manikam püspök, letette azt a tisztséget, amit eddig viselt, mint az EVT és a Nemzetközi Missziói Tanács keletázsiai titkára. Főleg az ő munkájának köszönhető, hogy az ázsiai egyházakban erős a meggyőződés, hogy elérkezett az idő, amikor átveszik Ázsia felelős cvangélizációját, és ez megfelel annak az új kívánságnak is, ami az Ázsián belüli együtt- munkálkodás és kezdeményezés tekintetében a bandungi konferencián is kialakult. Ez az, amiért az egyházak egy csoportja megszervezte a kelet-ázsiai tanácsot az ökumenikus misszióval kapcsolatban.« A végrehajtó bizottság a központi bizottság elé terjesztette azt a határozatát, amelyet július 27-én, bécsi ülésén hozott: »A végrehajtó bizottság megállapítja, hogy annak a tiltakozásnak ellenére, amelyet az elmúlt februárban ausztráliai ülésén hozott, és azoknak a nyilatkozatoknak ellenére, amelyeket különböző országok egyházai fejeztek ki, a madridi evangéliumi teológiai főiskola még mind máig zárva van, mert nem kapott működési engedélyt. A végrehajtó bizottság ismételten kifejezésre juttatja ama komoly meggyőződését, hogy Spanyol- ország, mint az Egyesült Nemzetek tagja, erkölcsi felelősséggel tartozik a vallásszabadság elvednek oly értelmű tiszteletben tartásáért, amint azok az ENSZ alapokmányában és az Emberi Jogok Deklarációjában kifejezésre jutottak. Ennek értelmében a teológiai főiskolának meg kell kapnia az engedélyt, hogy teljesítse feladatát és lelkészeket nevelhessen a spanyol evangéliumi egyházak számára. A végrehajtó bizottság komolyan szorgalmazza, hogy a teológiai főiskola működhessék és működési joga azonnal elismertessék.« A jelentés megállapítja, hogy szélesedik a Világtanács és az abban még részt nem vevő egyházak közötti érintkezés. Kiemeli a kínai egyházak hamarosan remélt részvételét a tanács munkájában, valamint, hogy a moszkvai pátriarkátussal való levélváltás bizonysága szerint elérkezett ! az idő a Világtanács és az orosz egyház képviselőinek találkozására. A központi bizottság július 30-i határozatában kiemeli: »Jelentős, hogy az örmény egyház püspökeinek gyűlése elvileg elhatározta, hogy egyházuk, amelynek székhelye a Szovjetunióban van és tagjai mindenütt megtalálhatók a világon, felvételét kéri az Egyházak Világtanácsa tagjai közé.« Hétfőn délután és este a szakbizottságok folytattak megbeszéléseket. Fuglsang-Damgaard dán érsek és Fry, a központi bizottság elnöke átvették teológiánk tiszteletbeli doktori oklevelét Július 29-én, vasárnap délelőtt 11 órakor Deák téri ökumenikus istentisztelet kezdetén adta át az Evangélikus Teológiai Akadémia a tiszteletbeli teológiai doktori oklevelet Hans Fuglsang-Damgaard dán érseknek és Franklin Clark Fry, az Amerikai Egyesült Lutheránus Egyház elnökének, a Lutheránus Világszövetség elnökének és az Egyházak Világtanácsa központi bizottsága elnökének. Az ünnepségen megjelent Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, dr. Tóth Endre és dr. Pap László református teológiai dékán, Széchey János methodista szuperintendens, valamint az istentiszteletre Galyatetőről Budapestre érkezett mintegy 5Ö külföldi vendég, közöttük dr. H. Lilje püspök, a Lutheránus Világ- szövetség elnöke, C. E. Lund-Quist, a LVSZ főtitkára, Czymorek sziléziai lutheránus szuperintendens, Niemczik varsói professzor, Argay György kolozsvári evangélikus püspök, Nikolainen finn professzor. Az ülést és az utána következő istentiszteletet hangfelvételre vette a Rádió, filmfelvételeket készített az amerikai kolumbiai és a stuttgarti televízió. Dr. Pálfy Miklós dékán ünnepi beszédében többek között ezeket mondotta: Boldogok vagyunk, hogy most ennek a kitüntetésnek a befejező aktusaként, itt Magyarországon és 3ze- mélyesen adhatjuk át a volt Soproni Evangélikus Hittudományi Kar jogutódjának, az Evangélikus Teológiai Akadémiának a tanára kara részéről tiszteletbeli teológiai doktorainknak az okleveleket. — Boldogok vagyunk, hogy ezt az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának a magyarországi ülése alkalmával tehetjük meg, amikor a világ keresztyén egyházainak sok-sok képviselőjét üdvözölhetjük meleg testvéri szeretettel hazánkban és ebben a gyülekezetben. Örül a szívünk, hogy ennyi tanú előtt adhatunk hálát Istennek azért, hogy ezt az alkalmat megteremtette számunkra! Örül a szívünk, mert most ennyi tanú előtt vallhatjuk meg, hogy a mai naptól kezdve még nagyobb reménységgel és — ha lehetséges — még nagyobb szeretettel tekintünk tiszteletbeli teológiai doktorainkra és egyházaikra, amelyeknek méltó képviselőit üdvözölhetjük bennük. Legyen továbbá ez az akadémiai ünnepi ülés szent elkötelezés arra, hogy a ma itt megpecsételt kötelék tiszteletbeli teológiai doktoraink és akadémiánk között kapcsolja össze szorosan egyházunk híveit is az egyház Fejének és Urának, a világ Megváltójának a hűséges követésében! Őbenne növekedjünk, hogy egymás szeretetében megerősödhessünk! öt dicsérve és igéjét tisztán és igazán hirdetve keressük és találjuk meg egyházaink, népeink és az egész világ forrongó kérdéseire a helyes választ! öt magasztalva és követve legyünk különböző nyelveken, de egyakarattal és egy szívvel méltó tanúi abban a világban, amely rajtunk és bennünk, hitünkben és cselekedeteinkben keresi és találja meg az evangélium erejét és hatalmát minden hivőnek üdvösségére! Legyenek ezután is bátor és hűséges harcosai az ökumenikus mozgalomnak, amelyben I önök is, mi is azon fáradozunk, hogy az egyházak felismerjék és megismerjék egymásban a testvért, hogy a cselekvés egységét alkossuk meg az ige jobb megértésére és ennek az igének egyre jobb, igazabb és hitelesebb megszólaltatására a mindenkori világhelyzetben! Mi tudjuk, hogy önöket az emberiség minden egyes tagjáért érzett felelősség hozta ide. Mibennünk, a magyarországi evangélikus egyházban is ez a felelősség dolgozik, amikor együtt vagyunk a keresztyén- ség nagy családjában. A tiszteletbeli teológiai oklevelek átadása után egyházunk nevében D. Dezséry László püspök üdvözölte a díszdoktorokat, majd dr. Fuglsang- Damgaard érsek köszönte meg a teológiai doktorátust: Mélyen tisztelt Dékán Űr, Professzor Urak, Püspök Űr, Kedves Gyülekezet! Testvéreim a Jézus Krisztusban! Köszönetét mondunk önöknek azért a szép diplomáért, melyet most nyújtottak át nekünk. Köszönetét mondunk én és kedves barátom, Fry elnök úr, azért a beszédért, mellyel a diplomát átnyújtották nekünk, a keresztyén testvériségnek és a keresztyén érzületnek ezért a megnyilatkozásáért. Köszönetét mondunk azért a szép alkalomért, amelyet ennek a diplomának az át- nyújtésára rendeztek, különösen azért, hogy ez a gyülekezet közepette történik meg. Ezáltal A Pesti Evangélikus Egyházmegye a budapesti és pestkörnyéki evangélikus ifjúság részére augusztus 8-án ifjúsági csendesnapot rendez a fóti Mandák Intézetben. A csendes nap összefoglaló címe: Ifjúságé a jövő. A programban áhítat, biblia-körök, előadások vannak, amelyeknek során ökumenikus és ifjúsági probléklfejczésre jut, nemcsak a teológusok közötti testvéri kapcsolat, hanem a testvéri kapcsolat egyházaink és gyülekezeteink között is. Gondolataink visszaszállnak közé! égy évtizeddel ezelőttre Lundba, arra a napra, amikor a Magyarországi Evangélikus Egyház teológiai fakultása nekünk adományozta a tiszteletbeli doktori címet. Nagyón ünnepélyes, díszes és az én számomra felejthetetlen alkalom volt. Most az egykor, a tíz évvel ezelőtti idő és a jelen nyújtják egymásnak kezüket. A teológiai doktorátust adományozzák önök nekünk. Reméljük és kívánjuk, hogy ami itt most történik, az egység előbbrevltélére szolgál. A teológia Istenről szóló tudomány, ahogy 6 a Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott a mi számunkra. Mi a teológiánkat azon az alapon akarjuk folytatni, atnely Jézus Krisztusban vettetett. Ezen az alapon akarunk tovább dolgozni, előbbre vinni a teológia munkáját. Tudjuk azt, hogy nincsen senkiben másban üdvösség, csak a Jézus Krisztusban. Sok országból jöttünk ide. Szívből örülünk, hogy együtt lehetünk önökkel az önök szép országában. De ha mi különböző népek közül és különböző országokból jövünk is, mégis egyek vagyunk egy közös nagy célban. Ez a cél az egyház egysége a Jézus Krisztusban. Azt kívánjuk, hogy ami ezekben a napokban történt és majd történik, segítse elő ezt a nagy célt, ennek a megvalósulását. Hirdetni akarjuk a Jézus Krisztusban adott bűnbocsánatról szóló evangéliumot, az »egyedül hit által« evangéliumát. Azért könyörgünk, hogy teljesüljön a mi Urunk Jézus Krisztus imája, amelyben az övéi egységéért könyörgött. Ebben a hitben, ennek a hitnek a testvéri egységében mondunk köszönetét önöknek, kedves professzor urak, ennek a diplomának az átadásáért azzal a könyörgéssel és kívánsággal, hogy ez a testvéri egység növekedjék, virágozzál? és viruljon közöttünk! mákat fognak megbeszélni. Aznap a fóti református egyházközségben ökumenikus esten vesz részt H. R. Weber lelkész, a Világtanács laikusmunkák osztályának titkára és B. T. Molander lelkész, a Világtanács ifjúsági munkák osztályának titkára, és ezzel kapcsolatban meglátogatják az ifjúsági konferenciát is. Nikolainen finn professzor a fóti gyülekezetben Nikolainen helsinki professzor, a finn egyház külügyi bizottságának titkára augusztus 1-én, szerdán, Koren Emil esperes kíséretében meglátogatta a fóti gyülekezetét. Igehirdetéssel szolgált a gyülekezetnek, majd elbeszélgetett a presbiterekkel és látogatást tett a Déli Egyházkerület Mandák Intézetében, Ifjúsági esendesnap Foton
