Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)
1956-07-29 / 31. szám
Áldott aki jő as Úrnak nevében űzzél köszöntötték hívei a Jeruzsálembe vonuló Ür Jézus Krisztust. Van egy olyam magyar evangélikus templomkert, amelynek a bejárata fölött ezt a feliratot olvashatják, akik a templomot felkeresik. Ezzel az ősi köszöntéssel fordul a Magyarországi Lutheránus Egyház az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának a tagjai felé is, amikor hazánkba jönnek és idei gyűlésüket megtartják. Éppen két esztendeje, hogy a magyarországi testvér protestáns egyházak az Egyházak Világtanácsának észak-amerikai nagygyűlése alkalmával meghívták a központi bizottságot hazánkba. Szívből hálásak vagyunk, hogy meghívásunknak eleget tesznek. Mindenekfelett köszönjük Istennek, hogy az emberiség történelmének irgalmas irányításával ennek lehetővé tételéről atyailag gondoskodott; A központi bizottság komoly és megfeszített ütemű munka végzésére jött hazánkba. Az az egy hét, amelyet a Mátrában tölt, jelentősen meghatározhatja a több mint 170 tagegyháznak és e tagegyházak közel 180 millió hívének, sőt talán az egész keresztyénségnek az elkövetkező években folyó életét és munkáját. Nagyon fontosak a témák, amelyekkel a központi bizottság a kiadott tárgysorozat szerint foglalkozni fog a keresz- tyénség belső élete és a világhoz való magatartása szempontjából egyaránt. Komoly lépéssel viheti előbbre a Krisztus testének, az egyháznak az egységét és sokat tehet a megosztott emberiség egységének a munkálásáért is. Mint evangélikus lutheránus keresztyének, külön is szeretettel gondolunk hittestvéreinkre a központi bizottságban. Sok nagy lutheránus egyház vezető emberére, a Lutheránus Világszövetség jelenlevő vezetőjére és kérjük Istent, hogy nagy reformátorunk tanaihoz és evangéliumi szelleméhez híven végezzék munkájukat Isten dicsőségére, az egyház javára és az emberiség üdvére. A hét, amelyen a központi bizottság ülésezik, istentiszteletekkel kez- dődik és istentiszteletekkel végződik. Fővárosi és vidéki gyülekezeteink számos templomában fogják Isten igéjét hirdetni külföldi vendégeink és fognak gyülekezeteinkkel együtt imádkozni munkájuk sikeréért. Ez is hozzátartozik az ökumenikus munka lényegéhez: Isten ezeket a találkozásokat felhasználhatja .arra, hogy a magyar keresztyének és a távoli országok egyházai között a személyes kapcsolatot személyesen erősítse, mélyítse és tisztítsa hitünket feltámadott Urunkban, az egyház egyetlen és örök fejében, akinek egy teste az egész keresztyénség. »Áldott, aki jő az Ürnak nevében .. .« Amikor Urunk nevében Istennek ezzel az igéjével köszöntjük a központi bizottságot hazánkban, imádkozó lélekkel kívánjuk: legyen bőséges áldás azon a munkán, amelynek az elvégzésére eljöttek hozzánk. D. dr. Vető Lajos A bizalom és szeretet légkörében Az Egyházak Világtanácsának központi bizottsága igen fontos kérdéseket tárgyal magyarországi ülésén. Az egyik: »A felelős társadalom nemzeti és nemzetközi ügyekben.« Az a két jelentés, amelyeket az arnoldshaini tanulmányi konferencia megfogalmazott, rendkívül sok olyan problémát vetett fel és terjeszt a központi bizottság elé, amelyek igen mélyen érdeklik és érintik a magyarországi evangélikus egyházat is. Jóreménységgel nézünk a tárgyalások elé, Amoldshainban olyan bizalmas és meghitt légkör alakult ki a különböző társadalmakban élő egyházak küldöttei között, hogy a magyar- országi eredmények már sokkal pozitivabbak, teológiailag meg- alapozottabbak, tehát egyházia- sabbak lesznek. A mai nemzetiközi politikai és gazdasági helyzetben ez lenne méltó az Egyházak Világtanácsához! Tudják ezt a küldöttek is. Ezért keresnek határozott és egyértelmű választ a világot részekre szakító politikai és gazdasági szándékokra és tényekre. Krisztus nyomdokain járva, tehát a szeretet parancsolatának a szellemében kell megbírálnunk mindazt, ami szétválaszt bennünket és a népeket. Ennek a parancsolatnak a jegyében kell azonban kimunkálnunk mindazt az egyházak hangján, ami összeköt bennünket egymással. Ezért helyeseljük azt, hogy pl. az arnoldshaini konferencia megalkotta a nyitott társadalom fogalmát. Tudjuk, hogy ezt a fogalmat nem egyforma tartalommal töltik majd meg a konferencia tagjai. Ez így is van rendjén, hiszen nem azonos társadalomból tekintünk ki és nem azonosak a látásaink. Meg kell beszélnünk a különbségeket! Ezért leszünk együtt! A nyitott társadalom fogalma jelentse azt, hogy ismerjük meg egymást abból a helyzetből, amelyben élünk és szolgálunk, egymás problémáihoz a megérteni akarás szellemében nyúljunk hozzá. tehát a szeretet melegsége járja át szándékainkat és tetteinket, fgy tudjuk munkálni az egyházak egységét és így példázzuk ki Krisztust a világban. Azt a Krisztust, aki parancsolatokat adott nekünk, de egyúttal be is töltötte azokat, ö a mi Bíránk. Előtte lelepleződik a mi vétkünk és szeretetlenségünk! De Ö adja az új Lelket is. Mint meg- ítélteket és kegyelemben részesül- teket hív bennünket az új közösségbe Övele, ahol meg tudunk bocsátani egymásnak s ahol ez a megbocsátó szeretet gyökerestül tépi ki szívünkből a gyanakvást is. A központi bizottság ülésén második főtémaként a prozelita-fogdo- sás, népiesen a lélekvadászás kérdése szerepel. Mindahhoz, amit erről az Evangélikus Életben már elmondottunk, a következőket szeretném hozzátenni. A magyarországi evangélikus egyház nem mond le arról, hogy Krisztus parancsának engedelmeskedve és reformátorunk örökségét megőrizve nyíltan hirdesse minden embernek a Krisztusban felismert megmentő, üdvösséget adó és új életet teremtő igazságot. Hiszen ennek az igazságnak a hirdetése egyúttal a szeretet parancsolatának az igazi betöltése is! A prozelita-fogdosás azonban nem a Krisztusban megismert igazságból, nem is a felebaráti szeretet szolgálatából indul ki, hanem az önfejű presztízskérdés és saját táborának a szaporítása érdekli és vezérli. Módszereiben nem kényes, mert a »totális« igazság birtokában képzeli magát s ez a »hit« totálissá, sőt agresszívvá teszi módszereiben is. Elsősorban a katolikus; egyház képviseli ezt az álláspontot az egész világon, amely az evangéliom igazságát azonosítja önmagával, az »egyedül üdvözítő egyháznak« abszolutizálja magát, amelyen kívül nincsen üdvösség. Ezt a totális igényt, amelyben a bűnbánatnak semmi nyoma nincsen, az Egyházak Világtanácsának meg kell bélyegeznie, bármelyik egyházban jelentkezzék is! Világosan meg kell mondani, hogy az ökumenikus tagság nem jelenti az egyes egyházak teljes bizonyságtételének a megrövidítését, megnyomorodását vagy éppen megváltoztatását, hanem éppen a hitvalló magatartás és szolgálat kiteljesedését. Dr. Pálfy Miklós Imádságok az egyház egységéért Űr Krisztus, Közbenjáró Isten és emberek között, aki kereszted vérével megbékéltettél mindent a meny- nyen és a földön ! A Te kegyelmed azt hajtotta végre szenvedésed győzelmi jelvénye által, amit kezdetben is megjelentett az angyal testi születésedkor és hirdetett minden meny- nyei sereg : Dicsőség a magasságban Istennek mindenkor, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. A kereszt győzelme után pedig a Te irgalmad felajánlotta ezt és odaajándékozta tanítványainak, hogy arról ismerhessék meg az emberek szolgáidat, hogy egymás között tökéletes békességben és egyetértésben élnek. Add hát, Urunk, hogy tiszta és őszinte testvéri szeretetben járjanak 'azok, akik kereszted jelvényét hordozzák homlokukon. Ámen. Missale Mozorabicum, VI. század M Áldott légy örökké, irgalmas Jézusom, 1 , hogy testedben lerontod a választó falakat és igazi egységbe tereled nyájadat. Közöttünk is építsd egyházad egységét. Törd össze egészen a magunk igazságát, hogy hittel megragadjuk igéd igazságát és Benned egyek legyünk az egy Lélek által. Ámen. Keresztyén Énekeskönyv, 1965. Közli: Prőhle Károly Helyes úton Augusztus első napjaiban szentelik fel a japáni Hirosimában a Világbéke Templomot. A Süddeutsche Zeitung jelentése szerint München városa az új templomba egy szószéket adományozott, amelynek anyaga Európa különböző országaiból való. A zöld márvány Norvégiából, a vöröskő Romániából, a gránit Belgiumból, a mozaik köveket Magyarország, Görögország és Svédország szállította. A templom a végzetes 1945. augusztus 6-ára fog emlékeztetni, amikor az első atombomba 250 ezer életet oltott ki. Az atombomba ledobásátöl nemcsak lakóházak, de templomok is dőltek romba. A pusztaságon felépült új templom intő jel, hogy az emberiségnek nem a rombolás, hanem az építés a dolga. Ahogyan e templom anyaga különböző népek munkájának gyümölcse, úgy kell az embereknek Japánban és Németországban, Norvégiában, Romániában, Belgiumban, Magyarországon, Görögországban, Svédországban és mindenütt a világon összefogniuk a világbéke megőrzésére, a tömegpusztító háború elkerülésére. Az új templomból sok imádság száll majd Istenhez, hogy adja áldását az emberek béketörekvéseire, őrizze meg gyermekeink boldog mosolyát és ne engedje, hogy azt a háború a rémület riadtságára vagy a halál révületére torzítsa. A keresztyén emberek szívéből nemcsak Hirosimában, hanem mindenütt a világon fel kell fakadnia az imádságnak, mert Isten ránk bízta a világért való imádkozás szolgálatát. Legyünk egyek ezen a helyes úton ! TESTVÉRI SZÍVVEL A MAGYARORSZÁGI Evangélikus Egyház boldog, hogy 1954 nyarán az Egyházak Világtanácsa evans- toni (Chicago — USA) nagygyűlésén meghívhatta az Egyházak Világtanácsának központi bizottságát Magyar- országra. Hálát adunk Istennek, hogy már akkor olyan erősen bízhattunk a nemzetek békés együttélésében s a nemzetközi helyzet javulásában, hogy egyházunk belső helyzete lehetővé tette, hogy a világkeresztyénség ilyen szolgálatára vállalkozhatott. Nagy megtiszteltetés és öröm, hogy az Egyházak Világtanácsa központi bizottsága elfogadta ezt a meghívást s hogy íme itt van közöttünk csaknem kétszáz külföldi atyafi öt világrészből képviselvén a legkülönbözőbb egyházakat. Az Egyházak Világtanácsa most közvetlenül találkozik a magyar néppel. Találkozik, gyülekezeteinkkel, amelyek hosszú idő óta oly szeretettel érdeklődnek a világkeresztyénség közös ügyei iránt. Milyen ez a mai Magyarországi Evangélikus Egyház, amely testvéri szeretettel fogadja a külföldi testvéreket? EGYHÁZUNK nem is félmilliós jellegzetes szórványegyház, amely városon is, falun is másvallású tömegek között elszórtan él, de hivatása teljes tudatában hirdeti a bűnbocsánat és üdvösség evangéliumát, Jézus Krisztus evangéliumát a lutheri egyházak szent tradíciói szerint. Isten igéjének hatalmából élő egyház, amely 1521 óta van jelen a magyar nép között és amely Isten akaratából és irgalmasságából sok megpróbáltatásban edződött arra, hogy gyakorolja az egyedül kegyelemből, egyedül hit által folyó egyházi és keresztyén életet. Egyházunk a magyar nép körében jó bizonyságot szerzett, mert nemzedékről nemzedékre arra igyekezett, hogy Isten kezében eszköz lehessen az egész nép javára. Lelkesítette a magyar népet a szabadságért, a kultúráért, az. emberi jólétért folytatott nehéz történelmi harcában'. HitvaUásos egyház, amely a többi egyház között testvéri megértésre talált, mert saját hitéhez ragaszkodott, de mindig kész volt a keresztyénség más családjaival békében élni és együttműködni a keresztyénség közösen felismert jó szolgálataiban. Olyan egyház vagyunk, amely különösen a második világháború befejezése után sokat imádkozott az emberiség békéjéért és amely Kelet és Nyugat felé nyitva tartotta kapuit és szívét, hogy Isten eszköze lehessen a megbékélésben az emberiség épülő testvériségének szolgálatában. Olyan egyház vayunlc, amelyet hívei hite és egyházszeretete tart fenn növekvő áldozattal, de amely gondokkal küzd, hogy az egyház és állam szétválasztásául kapcsolatban felépítse önálló háztartását. Egyházunk történelmi új helyzetében többször tévedhetett és mulaszthatott, de olyan egyház szeretne lenni, amely mindig készséges tanulni és engedelmeskedni Istennek. TUDJUK, hogy Isten igéje élő és ható. Ezt napról napra tapasztaljuk abban, hogy híveink hitrejulnak és hitben megmaradnak. Felajánljuk szolgálatainkat az Egyházak Világtanácsának és Isten iránti hálával köszöntjük vendégeinket. Az egyszerű magyar dolgozó emberek, ha kedves vendéget kapnak, megterítik asztalukat s megosztják szívüket az atyafiakkal. így szeretnénk mi is vendégszeretők lenni az apostoli intelem szerint és testvéri szívünkre hallgatva. Kívánjuk, hogy a központi bizottság ülését gazdagítsa gyülekezeteink imádsága és áldozata, mi pedig gazdagodjunk a közös hitből s a testvéregyházak tapasztalataiból. Azt várjuk, hogy a központi bizottság magyarországi ülése az egyház- történetben feljegyzett üléssé lesz, mert előmozdítja egyházak és népek között a testvériséget és az együttműködést a jóban. D. Dezséry László KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG A KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG semmi más, mint cselekvő hit. Felbontva így is mondhatjuk: Istenben elrejtőző hit, amely egyidejűleg fáradhatatlan, tevékeny szeretet is a világban, fgy találjuk ezt az Ágostai Hitvallás egyik sarkalatos, bár kevéssé ismert mondatában: »A keresztyén tökéletesség ugyanis ez: Is« tent igazán félni és mégis bízni Benne, Krisztusért hinni, hogy Isten kiengesztelődött irántunk, Tőle kérni és várni segítséget a hivatásunkkal járó minden dologban — eközben pedig fáradhatatlanul végezni a jó cselekedeteket az emberek közt és hivatásunknak élni« (XXVII. cikk). LEGELŐSZÖR IS: nem hangzik-e idegenül, a keresztyén szóhasználatban egyáltalán tökéletességről beszélni? Hiszen Isten színe előtt halálunkig bűnnek terhelt, kegyelemre szoruló emberek maradunk. Hogyan lehetnénk akkor hát tökéletesek? Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a tökéletességnek ez a jelentése a klasszikus görög gondolkodásból származik. A tökéletesség ott a hibátlan, ideális, önmaga számára elégséges emberség. A Szentírás azonban nem tud ilyen emberi tökéletességről. Noé, az Isten embere, tökéletes volt, mert Istennel járt, 1 Móz 6, 9. A bibliai értelemben vett tökéletesség pontosan az ellenkezője az önmagának elégséges, másra nem szoruló életnek! Azt jelenti: egészen Istenre szorulni, bűnbocsátó kegyelméből élni. Hinni annyi — mondotta valaki —, mint megszabadulni önmagunktól és engedni, hogy Isten cselekedjék az életünkben. A keresztyén tökéletesség innen nézve nem más, mint szüntelen bizodalmas imádság, bűnbocsánatért és mindennapi kenyérért. Éhezni Isten beszédére, szomjazni az úrvacsora kegyelmére. Istenberi bízni és valóban Tőle várni életünkben minden jót — mint a hitvallás mondja. De nehogy valaki azt gondolhassa, hogy ez valamilyen rajongást, az emberi élet konkrét valósága fölötti el- siklást, a világtól való visszahúzódást jelent, ott a hitvallási tétel második fele. A keresztyén tökéletesség: egészen Istené lenni a hitben, s ugyanakkor egészen a felebaráté lenni a szeretet cselekedeteiben. A Hegyi Beszéd szerint a tanítványnak tökéletesnek kell lennie, mint a meny- nyei Atya tökéletes, Mt 5, 48. Isten tökéletessége pedig a Krisztusban önmagát kiürítő szeretet. Akkor leszünk tehát a-Szentírás értelmében tökéletesek, ha Istennek ez a szere- tete veszi hatalmába az életünket, megszabadít önzésünktől és szabaddá tesz a felebarátért élő, cselekvő sze- retetre! Ennek a szeretetnek nem valamilyen különleges szent cselekedeteket kell keresnie. Nem is kell nagyon keresnie: csak meg kell látnunk azokat a konkrét feladatokat, meg kell hallanunk azt az állandó hívást, amit szeretetünk számára a család gondja, földi hivatásunk napi feladatai, az emberek közt forgolódá- sunk, szélesebb távlatban az egyház nagy kérdései és a világ gondjai jelentenek. A szeretet felelősségében élni és cselekedni másokért — ez az a tökéletesség, amely a Krisztus népének sajátja. MÉG CSAK ARRA FIGYELJÜNK, hogy a keresztyén tökéletesség: a kettő így együtt és elválaszthatatlanul. Hitünk halottá merevednék, ha önző módon csak önmagával, az egyház csak a saját életével lenne elfoglalva, és hiányoznék belőle a másokért élő, aktív szeretet. Viszont a szeretetünk is hamissá, üressé és gyökértelenné válnék, amint elfogyna mögüle a hit eleven bizodalma, elrejtőzése Krisztusban, a naponkénti bűnbocsánatban. Csak a Krisztusra építő, bűnbocsánatból élő bizodalmas hit »termő hit«: termi szüntelenül a szeretetet, a cselekvő és felelős keresztyén élet gazdag termését. Ezt a tökéletességet, az Isten kegyelméből és szeretetéből élők és cselekvők tökéletességét, ajándékozza Krisztus ma is nékünk az egyházban, és küld vele szolgálatra a világba. A szeretetben fáradhatatlan, a bizo- daíomban kimeríthetetlen hit — ez az Isten fiainak tökéletessége. Dr. Nagy Gyula „Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Űr az Atya Isten dicsőségére” (fu 2,11.)
