Evangélikus Élet, 1956 (21. évfolyam, 1-44. szám)

1956-07-15 / 29. szám

A keresztyének egysége A múlt évben az egész világ protestáns egyházi sajtóját bejárta egy megrendítő fénykép. Fából készült, szegényes imaház füstölgő romjai láthatók rajta, a romok közt térdelő, síró emberalakokkal. A kép a délame­rikai, római katolikus többségű Kolumbia állam protestáns-üldözéseinek egyik szomorú jelenetét örökíti meg. Melléje önkéntelenül odakívánkozik egy másik felvétel, amely — két évvel ezelőtt — ugyancsak végigjárta a vi­lágsajtót: ez annak az evanstoni világkonferenciának a megnyitó ülését áb­rázolta, amelyen különböző színű, nyelvű és felekezethez tartozó keresztyé­nek 140 egyháztestből, az öt világrész 54 országából együtt tanácskoztak a keresztyének egységéről. Melyik kép jellemző a Krisztus követőire? Melyik felel meg igazán Urunk akaratának? Nem nehéz a felelet. jWTindnyájan egyek legyenek, amint Te énbennem, Atyám, és én Te- benned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk — így imádkozik Jézus a főpapi imádságban (Jn 17, 21). Krisztus tanítványai csak azok lehet­nek, akiknek fáj a keresztyénség szétszakadozottsága. Akik egymás zakla­tása, háborgatása helyett imádkoznak és türelmes szeretettel fáradoznak a keresztyének egységre jutásáért. Mégis évszázadoknak kellett eltelniük, hogy a gyűlölködő széthúzás vagy a közönyösség szellemének helyét a világ- keresztyénségben elfoglalja az egység vágya, a törekvés az egyházak újra­egyesülése után! A keresztyén egység-mozgalom ma már nem szórványos próbálkozás, nem néhány lelkes ember ügye csupán, mint a múlt századok­ban. Hatalmas világmozgalommá lett, amely tagegyházain keresztül jelenleg már közel 200 millió keresztyént képvisel. lyfint az egyik vezető mai teológus megállapította, a XX. század öku- ménikus mozgalmának »forradalmi lépése« az volt, hogy az egyházak különállásának minden ténye ellenére már meglevő egységükből indult ki. A különálló egyházakat összeköti szakadásaiknál mélyebb, rejtett egységük Jézus Krisztusban. A világ egyházaiban közös a keresztség, közösen hasz­nálják a Szentírást, együtt imádkozzák a Miatyánkot és jórészt együtt vall­ják az Apostoli Hitvallást is. Hisszük: Jézus Krisztusnak van hatalma arra, hogy ezeken keresztül hitet ébresszen, Isten országának fiakat támasszon még ott is, ahol emberi látásunk szerint tévedések, helytelen tanítás, és szo­kások egészen elhomályosítják az evangéliumot. Ezért hisszük azt is, hogy a földi egyházak sokasága ellenére van egy anyaszentegyház, melynek hatá­rai messzebb nyúlnak egyetlen egyház látható határainál. De ez a Jézus Krisztusban meglevő rejtett, titokzatos egység és a lát­ható, külső összekötő szálak csak annál fájdalmasabbá teszik a szemmel látható szakadásokat, ellentéteket a keresztyének és egyházak között! Nem minden különbség egyben szakadás is! Ahogyan a más szín, nyelv nem akadálya a Krisztusban való egységnek, ugyanúgy nem lehet igazi elvá­lasztó ellentét keresztyének között a másféle istentiszteleti rend, másféle egyházi szokások vagy egyházszervezet. Mennyire különböznek például az északi evangélikus egyházak díszes papi istentiszteleti öltözékei, gazdag énekes liturgiája a mi egyszerű Luther-kabátjainktól vagy istentiszteletünk­től, anélkül, hogy az egyház egységére veszedelmet jelentenének! A szaka­dás a keresztyenek közt abban jelentkezik igazán, hogy a Krisztus igazsá­gában nem tudnak egyek lenni. Nem egyformán értjük a Szentírást, Isten igéjét. Nem egyformán tekintünk a keresztségre. És — ami talán minden szakadás közt a legfájdalmasabb — nem tudunk együtt járulni ahhoz a szentséghez sem, amelyet pedig Urunk halála előtt az egység kötelékéül szerzett (1 Kor 10. 17). Különféle egyházi szokások, istentiszteleti rend és szervezeti formák közül egyszerre több is helyes lehet. De az igazság csak egyféle lehet! Isten igéjének két, egymással ellenkező értelmű magyará­zata, kétféle hit nem lehet egyszerre igaz! Valamelyik álláspontnak téves­nek kell lennie! Ezért felületes és hamis az a sokat hangoztatott nézet, hogy »nem főntos, mit hiszünk, csak higgyünk«, és »az ellentétek az egyházak, a keresztyének között a papok és teológusok találmányai«. Bárcsak ilyen könnyen túltehetnénk magunkat az Isten igéje, a Krisztus igazsága körül támadt sokévszázados ellentéteken! Ahhoz azonban, hogy keresztyének és egyházak között igazi, teljes egység jöhessen létre, mindenekelőtt az Isten igéjében, a Krisztus igazságaiban szükséges az egységrejutás. Az. hogy egy értelemre jussunk az evangélium, a keresztség és az úrvacsora felől! Enél- kül a belső, hitben és igazságban való egység nélkül felületes és homokra épül minden külső, pusztán szervezeti vagy érzelmeken alapuló vélt egy­ség. Viszont a közösen vallott evangélium és a szentségekben való egységre­jutás hamarosan megtermi a külső, teljes egységet is a keresztyének között. 1T ezdeti másirányú próbálkozások és még most is megtalálható más- fajta meggyőződések ellenére az említettek igazságát az ökuménikus világmozgalom is felismerte. Ma az ökumené a keresztyén hitben, az igaz­ságban történő egységrejutás útján keresi az egyházak, a keresztyének egységét. Azon fáradozik, hogy az egyházak együtt figyeljenek a Szentírás igéjére. Abban keressék a feleletet eltéréseikre, különbségeikre. Ehhez az szükséges, hogy az egyházak együtt legyenek, együtt fáradozzanak Isten igéje teljesebb megértéséért, és ez az isteni ige győzhesse le szakadásaikat. Az Egyházak Világtanácsának tanulmányi főosztálya, nagy világkonferen­ciái elsősorban azon fáradoznak, hogy a keresztyének a hitben, az igazság kérdésében közelebb kerülhessenek egymáshoz. Ez bizony a nehezebb, a lassúbb út a keresztyén egység felé! Emberileg szinte kilátástalannak látszik. Hiszen mindegyik egyház, mindegyik keresz­tyén felekezet a maga hitét tartja az igaznak, a Krisztusban kinyilatkozta­tott igazságnak! Viszont e nélkül az erőfeszítés nélkül minden más megol­dás. szervezeti külső egység, cselekvésbeli egység stb. csak felszínes meg­oldás marad. Csak ha az igében és a szentségekben egyek tudunk lenni, lényegében egyféleképpen értjük a Szentírást, vagyis közös hit alakul ki, akkor omlanak le majd az egyházak és keresztyének közt emelkedő külön­féle válaszfalak. Hogy ez megvalósul-e itt a földön, és mikor következik majd el, ez az egyház Urának titka. Nem nékünk, egyházaknak és keresz­tyéneknek, hanem Néki van hatalma arra, hogy evangéliuma erejével le­győzze a tévedéseket, eltávolítsa az elválasztó akadályokat. Csak a feltá­madt Krisztus köztünk munkálkodásába vetett hit szabadíthat meg a keresztyén egység jövőjének kérdésében minden fáradt kishitűségtől vagy türelmetlen emberi sürgetéstől. Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy ölhetett kezekkel kell vámunk. A Krisztus evangéliumának hatal­mába vetett hit arra indít, hogy addig is, ellenségeskedés és az ellentétek kiélezése helyett, szeretettel viseltessünk egymás iránt, egyek legyünk az imádságban egymásért, és együtt keressük a Szentírásban az eggyé tevő igazságot. Azt a Krisztust, aki azt mondotta magáról: »Én vagyok az igaz­ság« (Jn 14, 6). Ha majd nemcsak a szeretet, hanem az igazság is egy lesz a keresztyének között, akkor valósul meg igazán a keresztyének egysége. Ezért imádkozni és ezen fáradozni — ez az a feladat, amelyet Isten a ma élő keresztyén nemzedékre bízott! Hisszük is. kívánjuk is, hogy a közeli mátrai ökuménikus találkozó újabb lépés lehessen a keresztyének egysége felé vezető úton! Dr. Nagy Gyula D. dr. Vető Lajos püspök és dr. Pálfy Miklós dékán elutazott az arnoldshaini konferenciára Mint jelentettük, az Egyházak Vi­lágtanácsa a Német Szövetségi Köz­társaságban, a Maina-Frankfurt kö­zelében levő Amoldshainban tanul­mányi konferenciát tart »A felelős társadalom nemzeti és nemzetközi ügyekben« téma megtárgyalására. A magyarországi protestáns egyházak küldöttsége július 7-én, szombaton délben a menetrendszerű bécsi re­pülőgéppel indult el a konferenciá­ra. A küldöttség tagjai D. Bereczky Albert, Péter János és D. dr. Vető Lajos püspök, dr. Pálfy Miklós dé­kán. Nagy Barna és Varga Zsig- mand teológiai professzorok, a kül­döttség tagjai, egy megelőző kon­ferenciára már korábban Arnolds- hainba utaztak. A küldöttség bú­csúztatására egyházunk részéről megjelent a repülőtéren dr. Sólyom Jenő prodékán vezetésével a Teo­lógiai Akadémia tanári kara, Tes- sényi Kornél püspöki titkár, Zay László ügyvivő lelkész és Juhász Géza segédlelkész. Elutazása előtt D. dr. Vető Lajos püspök a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Iroda mun­katársának : Imádságok az egyház egységéért Isten, aki az eltévedtet vissza­tereled, az elszéledtet összegyűj­tőd, az összegyűltét megőrződ, kérünk, áraszd ki kegyesen egy­séged kegyelmét a keresztyén népre, hogy elvetvén a meglha- sonlást, egyesüljünk egyházad igazi pásztorával, Jézussal és méltóképpen szolgálhassunk Té­ged. Jézus Krisztus Urunk által. Ámen. Középkori imádság. © Urunk, Istenünk! Könyörgünk egyházad minden tagjáért, mind­azokért, akik hozzád tartoznak bárhol a világban. Te nevezted egyházadat testednek, menyasszo­nyodnak, házadnak, nyájadnak, szőlődnek. Könyörgünk Hozzád, szentséges Atyánk, szeretett Fiad alkotásáért, halála gyümölcséért, mert halála által van az egyház­nak élete. Könyörgünk az egyház növekedéséért: hogy benne gyüle­kezzék minden nép a föld végső határáig, hogy az igazság ismere­tére eljussanak mindazok, akik nem ismernek Téged, hogy az egyház elvégezze a világban igéd hirdetésének szolgálatát, hogy tá­guljon határa és növekedjék tá­bora. Könyörgünk az egyház egy­ségéért: hogy mindazok, akik ne­vedről neveztetnek, Űr Jézus, egyek legyenek, ahogyan Te egy vagy az Atyával és a Szentlélek­kel, mert csak egy hit van, egy Űr, egy keresztség, egy Isten és mindnyájunk Atyja. Könyörgünk az egyház tisztaságáért: hogy a föld sója legyen, megújítsa és megtisztítsa a világot, lerombolja a sátán hatalmát és szent népet készítsen az Úrnak teljes szent­ségben. Könyörgünk az egyház bé­kességéért: hogy békességet vi­gyen a világba és teljességre vi­gye békéltető munkádat, mert bé­kességet hirdettél azoknak, akik távol vannak, és azoknak, akik közeledben vannak; békességedet hagytad tieidre. Könyörgünk az egyház tanításáért, hogy igaz és egészséges legyen és tanúskodjék az igazság leikéről. Könyörgünk a fa minden ágáért, a test min­den tagjáért, a nyáj minden bá­rányáért, házad minden gyerme­kéért, a hívők egész gyülekeze­téért, mindazokért, akik nevedről neveztetnek, ó Krisztus. Könyör­günk azért, hogy minden seb meggyógyuljon és egyesüljön mind­az, ami elszakadt, hogy minden tévelygés pusztuljon és minden nép üdvözüljön Jézus Krisztus Urunk által. Ámen. Amsterdam, 1948. (Közli: Prőhle Károly) — Mint ismeretes, az Egyházak Világianácsának központi bizottsága július végén Magyarországon tartja meg ülését. Az ülés napirendjének egyik igen fontos témája az egyházak szerepe a felelős nemzetközi társa­dalom kiépítésében. Az Arnolds- hainban rendezendő konferencia ezt a kérdést vizsgálja majd meg. A téma lehetőséget nyújt ah­hoz, hogy elemezzük, mit tehet­nek a keresztyén egyházak a népek sorsát és békéjét közelről érintő problémák megoldásának elősegítésére. Külön albizottság foglalkozik majd az atomenergia békés célokra történő felhasználásával, a leszerelés kér­déseivel, a nemzetközi helyzetben bekövetkezett békés változásokkal, megvitatják az ázsiai és az afrikai népek megsegítésének kérdéseit és sok más olyan problémát, amely a nemzetközi közvéleményt foglal­koztatja. — Az Egyházak Világtanácsa az utóbbi időben jelentős teret szentel A második gyenesdiási kántorkon­ferencia június 26—29-ig tartott. A részvevők lelkes csoportjairól szeret­nék beszámolni. A RÉSZVEVŐK három csoportja közül a legnagyobb volt a papnéké. Országszerte ők vállalkoztak, hogy a némán álló orgonákat ismét meg­szólaltassák. Az egyház és gyüleke­zetük érdeke volt szemük előtt, mi­kor elvállalták ezt a nehéz szolgála­tot, noha erre maguktól sohasem gondoltak. Legtöbben még gyermek­korukból magukkal hozott zongora­tudásuk alapján kezdtek el orgonái­nk Nagy jelentőségű a szolgálatuk, mert sok helyen a gyülekezet énekét felfrissítették, előjátékokban pedig olyan zenei színvonalat nyújthattak, amelyet sok esetben elődeiktől nem is várhattunk. A papi ház fáradságos hétköznapjai után vasárnapról va­sárnapra hűséggel szolgálnak fér­jük mellett. Csendes szolgálatukat becsüljük meg azzal, hogy szerény­ségük ellenére is rendezzük tisztelet­dijukat és jogállásukat. A MÁSIK CSOPORT a hivatásos kántoroké és nyugalmazott tanítóké, ők egy egész életre választották ezt a pályát. Sokaknak szívből jövő hi­vatásukká is lett. Bizonyára nem egy olyan kántorunk van, mint amilyen az aktuális nemzetköz; problémáik tanulmányozásának. Az a vélemé­nye, hogy az egyházaknak részt kell vállalniok a népek közeledése elő* segítésében. A magyar egyházak, amelyek részt vesznek a Világtanács munkájában, igen nagy gonddal foglalkoznak ezzel a munkával. — Magam az arnoldshaini ta­nácskozás után a kelet-európai ál­lamok képviselőjeként részt veszek az egyházak nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottsága, a CCIA ugyan­csak Nyugat-Németországban, a Karlsruhe közelében fekvő Herren- alban megrendezésre kerülő gyűlé­sen is. Itt kezdődik meg az arnolds­haini tapasztalatok feldolgozása. Bí­zom abban, hogy a két tanácskozás módot nyújt arra, hogy az egyes egyházak képviselőinek álláspontja közelebb kerüljön egymáshoz, s a Világtanács munkássága is hozzájá­ruljon a népek és az egyházak kö­zötti teremtő kapcsolatok elmélyí­téséhez. a mi konferenciánk kedves Bánó bácsija, ötvenegy év óta kántorizál, de idős fejjel is még mindig fejlődni és tanulni kíván. Azért is jött kö­zénk! Az életben nemcsak az orgo- nálás jelentette számára a kenyér- keresetet. Nehéz földmunkában megerősödött kézzel mégis a konfe­rencia legmozgékonyabb ujjú rész­vevői közé tartozott, mert naponta gyakorol. A HARMADIK a fiatalok csoport­ja. Tizenkét éves kisfiú, a konfe­renciánk kedvence is közéjük tar­tozott. ők most kezdik, de nagy len­dülettel és fiatalos elhatározással, övék lesz a jövő és boldogok, hogy a szabályos és helyes orgonálásról nem életük derekán vagy alkonyán kell hallaniok; ők már helyesen in­dulhatnak. Mások is voltak közöttünk, de lel­kesedésben nem maradtak el a fen­tiek mögött. A részvevők énekes­könyvünk Űj Része háromnegyedé­vel megismerkedtek. Több előadást hallgattak az énekekről és sok él­ményt vittek haza magukkal. Elha­tározásuk, hogy mindezt a gyüleke­zeteknek átadják. Ezzel is gazda­gabb lesz egyházunk Isten dicséreté­ben és magasztalásában. Trajtler Gábor l). Dezséry László püspök cs Csepregi Béla lelkész finnországi Arjának eseményei D. Dezséry László püspök és Csep- regi Béla lelkész mint ismeretes, egyházi meghívásra Finnországba utaztak. Helsinkibe repülőgépen ér­keztek július 2-án. A repülőtéren Ür. Nikolainen> professzor, az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának tagja fogadta őket. Dr. Nikolainen professzor egyben a finn egyház Külügyi Bizottságának titkára is s a bizottság elnökének, az akkor ép­pen Izlandban tartózkodó Sormunen érseknek nevében is köszöntötte a püspököt. Megérkezésük estéjén Toivo Laitinen, a finn egyház tábori püspöke vacsorát adott a vendégek tiszteletére. Dezséry püspök és Csepregi lel­kész július 3-án reggel Ouluba ér­kezett. Itt Paavo Viljanen esperes, aki az első világháború után hosz- szabb időt töltött hazánkban, vala­mint Armas Leinonen, a Finnországi Békeegyesületek Központi Egyesüle­tének elnöke fogadta őket. Ezen a napon velük folytattak tanácskozá­sokat. Július 4-én Dezséry püspök a békeegyesület 50 éves jubileumi gyűlésén beszédet mondott. Találko­zott és hosszabb beszélgetést folyta­tott Heliövaara püspökkel. Július 5-én Csepregi Béla prédikált a jubi­leumi nagygyűlésen, a nagygyűlés­nek több mint 30 ezer részvevője volt. Ugyanezen a napon Tapainen esperes lakásán kávéra látta ven­dégül a püspököt. A fogadáson 30 lelkész volt jelen, akikkel a püspök hosszasan elbeszélgetett. Július 6-án Tamperébe utaztak, itt Simo Talvitie- vel találkoztak, aki a második világ­háború után, mint egyetemi hallgató járt hazánkban. Július 7-én, szombaton Lapuaban Lehtinen püspökkel találkoztak és tárgyaltak. Július 8-án, vasárnap Dezséry püs­pök Kalattiban részt vett a nyugati finnországi ébredési mozgalom, az ún. imádkozok jubiláris ülésén. Az ülésen négyezerén jelentek meg, kö­zöttük Kekkonen köztársasági elnök is. Dezséry püspök a templomi ün­nepségen hosszabb beszédet mon­dott, az ünnepség után pedig alkal­ma volt arra, hogy a fogadáson Kek­konen köztársasági elnökkel is elbe­szélgessen. Szállásra a püspököt ugyanahhoz a parasztcsaládhoz osz­tották be, ahol a köztársasági elnök is megszállt. Július 9-én Dezséry püspök és Csepregi lelkész Turkuba utazott. Kántorok között Gyenesdiáson ...SOKAN EGY TEST VAGYUNK A KRISZTUSBAN.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom