Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-20 / 47. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET Békéscsaba megújította 200 éve épült kis-templomát Hazánk legnagyobb evangélikus gyülekezete a békéscsabai. A város közepén a hatalmas, 74 méter magas tomyú »nagy-templommal« közvet­lenül szemközt áll a régebbi »kis- templom« jóval alacsonyabb, zömök tornyával, »a hitbeli erő és szilárd megállás jelképével«. Csali az tudja megérteni, hogy ez a két egymással szemközt álló templom állandó hasz­nálatban van és nem egyszer zsúfo­lásig megtelik, aki ismeri a békés­csabai méreteket és a békéscsabai evangélikusok templomszeretetét. Október 30-án, vasárnap szentelte fel D. Dezséry László püspök a ki' vül és belül egyaránt megújított 210 éves ún. kis-templomot. A templom Tessedilt Sámuel csabai tartózkodá­sa idején épült. Akkor még egy ha­jóból á^ló, torony nélküli imaház volt, de messze vidék első égetett téglából emelt temploma. Építését 1745 tavaszán kezdték meg és még ez év november 10-én, Luther Már­ton születésnapján szentelték fel. 1773-ban kereszthajóval bővítették, II. József türelmi rendeletének meg­jelenése után két évre, 1783-ban ké­szült el tornya. 1859-ben nagyarányú renoválás és belső átépítés következ­tében új alakot öltött a templom. 1895-ben ugyancsak számottevő ta­tarozásban részesült. Azóta csak 1920—30 között végeztek rajta ki­sebb javításokat. A mostani tataro­zásnál nagy gondot fordított arra az egyházközség tanácsa, hogy a templom műemlék jellege megőriz­tessék. A szükséges költségeket, 204 ezer forintot 2100 névtelen hivő adta össze. A példás gonddal végzett munkát három gyulai és három csa­bai mester vállalta. Mivel a hatalmas gyülekezetnek harmada sem fért volna el a kis- templomban, az ünnepi istentiszte­letet a nagy-templomban tartották. Először Mekis Ádám esperes, püs­pökhelyettes, a csabai gyülekezet egyik lelkésze prédikált szlovák nyelven, majd magyarul D. Dezséry László püspök hirdette az igét. A szlovák nyelvű énekes oltári szolgá­latot Kiss György igazgató-lelkész látta el. Zsid 12, 1—6. alapján tartott igehirdetésében Dezséry püspök a következőket mondotta: Ha mi Jé­zus Krisztust akarjuk követni, vele együtt akarunk küzdeni a küzdőté­ren, akkor azt kérdi tőlünk: vajon az ellen akarunk-e küzdeni, mint Ö, vagy pedig valami más éllen. Jézus Krisztus a bűn és a sátán ellen küz­dött. Ma sokan teljesen helytelenül úgy értik a küzdőteret, amelyről az ige beszél, hogy azok ellen kell küz­deni a keresztyéneknek, akik má­sok, mint ők, akik a másik oldalon állnak. Ügy gondolják, mi vagyunk Isten pártfogói, mi védelmezzük az Ó ügyét az istentelenek ellen. Az ilyen nézetekből csak hib^s szolgá­latok származhatnak. Jézus Krisz­tus ellenfelének nem az embert látta, még Pilátust, Kajafást, Júdást, vagy Pétert sem. Nem az ember el­len, hanem arról ugyanis, hogy szükségesnek tartjuk-e a templomot éppen ebből a szempontból. Az emberek is megkér­dezhetik: miért kell két ilyen nagy templom Békéscsabán egymással szemközt. Kérdésük mögött azonban ez áll: mindaz, ami a templomban fo­lyik, az emberiség nagy ajándé­kait, az emberiség békéjét, hala­dását, építő munkáját segíti-e. Van valaki, aki ezeket a nagy em­beri értékeket állandóan veszélyez­teti és támadja. Ez az ellenség a sátán. Mikor Jézus Krisztus őt a saját palotájában támadta meg, mi- bennünk támadta meg, mert a bűn miatt, mindenüvé befészkeli magát, életünk legmélyén is meg tudja vetni lábát. A küzdelem ellene, vagyis a mi bűnünk ellen folyik. Né- künk Jézus Krisztus szemével kell látnunk a világot, a mi küzdőterün­ket, vele együtt kell szeretnünk az embert és azon a ponton kell éppen segítségére lennünk, ahol nem tud segíteni magán: a bűn elleni küzde­lemben — mondotta a többi között a püspök. Istentisztelet után a kis-templom- ban az oltárnál mondott imádsággal és a 90. zsoltár szavaival áldotta meg a püspök a derűs, világos szí­nekbe öltözött templomot. A gyüle­kezet énekkara Melds Ádám esperes vezetése mellett énekelt. Az ünnepi díszközgyűlést, amelyet akis-templomban tartottak meg, Ko­vács Pál felügyelő nyitotta meg. Kiss György igazgató-lelkész ismertette a templom történetét és a tatarozás le­folyását. Külön kiemelte Kerepeczky János gondnoknak a renoválás ügyében kifejtett buzgó fáradozását. A Kelet-Békési Egyházmegye nevé­ben Mekis János felügyelő köszön­tötte a közgyűlést. — A gyülekezet ezután közös ebéden látta vendégül a renoválásban részt vett dolgozókat és a megjelent vendégeket. Bach J. S. ünnepi miséje (h-moll) Sokak előtt érthetetlen, hogy Bach, az ortodox lutheránus, miséket komponált. Pedig egyszerű a magya­rázata. Tudvalevő, hogy Luther a misét, mint a délelőtti liturgia for­máját, nem törölte el, csupán meg­fosztotta azt áldozati jellegétől. Ö maga liturgikai tanulmányaiban mindig a »mise« (Messe, missa) el­nevezést használta, s a mise rend­jében (Ordinarium missae) megtar­totta annak un. állandó szövegű ré­szeit (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus és Benedictus, Agnus Dei). Ezeket a mise-részeket akkoriban mindig az énekkar (kórus) énekelte, csak az ún. változó szövegű részeket (pl. fő­ének, offertorium-ének, úrvacsorái ének) énekeltette a gyülekezettel, így magyarázható az az énekes ze­netörténeti tény, hogy a reformáció kora óta egészen Bach-ig az evan­gélikus zeneköltők egész sora kom­ponált miséket. Bach a h-moll Ünnepi misén kí­vül még négy rövidebb misét is komponált, melyeket többször elő is adtak működése helyén, a leipzigi Szent Tamás templomban, istentisz­teletek alkalmával. A mise szövege a maga egészében egy felülmúlha­tatlan szépségű fenséges költemény, mely a vallásos érzések legmélyebb és legmagasabb régióit egy csodála­tos csokorba foglalja össze. A h-moll mise Bach egész életművének talán a legmonumentálisabb alkotása, s nemcsak a mi Egyházunknak, de az egész világ egyetemes keresztyénsé- gének egyik legnagyobb egyházze­nei kincse. E muzsika minden üte­me, mondhatni: minden hangja, méltó párja és tolmácsolója a szöveg költői tartalmának. Bach, mint ahogy a kantátáit és a passióit, a miséit is énekkarra, ének-szólókra, és zenekarra komponálta. Zalánfy Aladár A mise eredeti szövegének magyar fordítása A% atomvonat“ útja a bűn ellen és az emberért küzdött. Ezért kívánja meg tő­lünk, hogy teljes testvériséget erezzünk az emberiséggel. Azt kérdi tőlünk ma Isten: aka­runk-e úgy szeretni, ahogyan Ö szeretett, tudunk-e úgy áldoza­tot hozni, ahogyan Ö tette, lá­bunkon van-e a békesség saruja és magunkra öltöttiik-e az 0 egész fegyverzetét. Amikor a templom re­noválásáról volt szó, tulajdonképpen ezekről a kérdésekről volt szó; Budapesten már sok ember látta az Országos Béketanácsnuk a Társa­dalom és Természettudományi Is­meretterjesztő Társulattal együtt rendezett vándor-atomkiállítását és okult belőle. A fővárosban három villamoskocsin helyezték el a gazdag i anyagot, amely az atomenergia két­féle felhasználását mutatja be, a pusztulást, amelyet annak bűnös használata idézett vagy idézhet elő, és azt a jövőbeli távlatot, amelyet az atomenergia békés felhasználása jelent az emberiség számára. A kiállítás most két vonatkocsiba szerelten járja az országot. Min­denütt nagy tömegek keresik fel az »atomvonatot« országjáró útján. Csak dicsérni lehet az Országos Béketanács kezdeményezését, hogy ilyen módon alkalmat ad népünk széles rétegeinek", hogy az emberi­ségnek ebben az élet-halál kérdésé­ben tanuljanak, és az élet melletti döntésükben megerősödjenek. Meg vagyunk róla győződve, hogy ahol egy-egy pályaudvaron az' »atomT vonat« megáll, az evangélikus gyü­lekezetek tagjai is ott vannak a né­zők és a békemunkában ezáltal is megerősödők között. Az »atomvonat« a közeljövőben a következő utat teszi meg: november 21—22: Kecskemét; november 23— 24: Cegléd; 25: Tatabánya; 26—27: Komárom; 28—29—30: Győr; De­cember 3—4: Veszprém; 5—6: Pápa; 7—8—9: Szombathely. KYRIE 1. sz. (Kar): Urunk, Irgalmazz nékünk! 2. sz. (I. és II. szoprán-duett): Krisztus, ke­gyelmezz nékünk! 3. sz. (Kar): Urunk, ir­galmazz nékünk! GLORIA 4. sz. (Kar): Dicsőség a magasságban Is­tennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek. 5. sz. (Szoprán-ária): Dicsérünk Téged, áldunk Téged, imádunk Téged, dicsőí­tünk Téged. 6. sz. (Kar): Hálát adunk Né­ked a Te nagy dicsőségedért. 7. sz. (Szop­rán-tenor duett): Úristen, mennyei Király, mindenható Atya, az Urnák egyszülött Fia, Jézus Krisztus, legfölségesebb Úristen, Isten­nek Báránya, az Atyának Fia! 8. sz. (Kar): Ki elveszed a világ bűneit, irgalma zz né­künk. hallgasd meg könyörgésünket. 9. sz. (Alt-ária): Ki az Atya jobbján ülsz, irgal­mazz nékünk! 10. sz. (Basszus-ária): Mert Te vagy egyedül szent, Te vagy egyedül Ur, Te vagy egyedül a Legfölségesebb, Jézus Krisztus, 11. sz. (Kar): a Szentlélekkcl az Atya-Isten dicsőségében. Amen. CREDO 12. sz. (Kar): Hiszek egy Istenben. 13. sz. (Kar): mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében. 14. sz. (Szoprán—alt duett): És az egy Ur Jézus Krisztusban, Isten egy­szülött Fiában, aki az Atyától minden idők előtt született Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, igaz Isten az Igaz Istentől, született, nem teremtetett, az Atyával egy lé nyegíí, aki által minden teremtetett, aki ér tünk, emberekért és a mi üdvösségünkért le szállott a mennyekből. 15. sz. (Kar): És tes tét öltött a Szentlélek által Szűz Máriából és emberré lett. 16. sz. (Kar): És megfeszít, tetett értünk Pontius Pilátus alatt, kínzatott és eltemettetett. 17. sz. (Kar): És feltárna dott harmadnapon az írás szerint, és fel szállt a mennyekbe, ott ül az Atya jobbján és ismét eljövend dicsőséggel ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége. 18. sz. (Basszus-ária): És a Szentiélekben, az Urban és éltetőben, aki az Atyától és Fiútól származik, akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, aki a prófé­ták által szólt. És az egy, szent egyetemes és apostoli Egyházat. 19. sz. (Kar): Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára, és várom a holtak feltámadását és a jövendő örök életet. Amen. SANCTUS és BENEDICTUS 20. sz. (Kar): Szent, szent, szent a seregek Ura Istene! Telve az ég és föld az Ö dicső­ségével. 21. sz. (Kar): Hozsánna a magas­ságban. 22. sz. (Tenor-ária): Áldott, aki jő az Urnák nevében. (Itt megismétlődik a 21. sz.) AGNUS DEI 23. sz. (Alt-ária): Isten Báránya, ki elve­szed a világ bűneit, irgalmazz nékünk! Is­ten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, 24. sz. (Kar): adj nékünk békességet. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, november hó 20-án, vasárnap Deák tér de 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. II (úrv.) Dóka Zoltán, du. 7 Hafenscher Ká­roly. —- Fasor de. fél 10 Dulcz Pál, de. Ii (úrv.) Dulcz Pál, du. 7 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa György út 7. de. fél 10 Sülé Ká­roly. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. — Rákóczi út 57 b. de. 10 (szlovák) Szllády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácso­nyi S. u. 31. de. 10. — Thaly Kálmán u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sán­dor. — Kőbánya de. 10, du. 6 egyházzenei est. — Utász u. 7. de. 9 Korén Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Bolla Árpád. — Zugló de. 11 (úrv.) Muntag Andor, du 6 Muntag Andor. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. — Rákosfalva de. fél 12 (úrv.) Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor Andrá?, du. 7 Rirnár Jenő. — Váci út 129. de 8 Gádor András. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2c. de. II Szimonidesz Lajos. — Pesterzsé­bet de. 10. — Soroksár-újtelep de. fél 9. •— Rákospalota MAV-telep de. fél 9. — Rp; Nagytemplom de 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresz­túr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rá­kosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9. du. fél 7. — Cinkola de. S (gyerm.), de. 10, du. fél з. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Kis- tarcsa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11 du. 5. — Pestlőrinc Erzsébet-telep de. 8. — Kispest de. 9, de. 10, du. 6. — Wekerle- telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza, de. I! Vaiady Lr.os. du. 7 lelkész:: .elés. — Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor. de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, du. 5 Komjáthy Lajos. — XI k. farcsay V. u. 11. de. 9 Dan­hauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkut (Szent István u.) de fél íl Groó Gyula. — Diana и. 17. de. fél 9 — Budakeszi de. fél 10 Rutt­kay Elemér — Nagykovácsi du. 3 Groó Gyula. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., de 11 (úrv.) Rezessy Zoltán dr., du. 6 Bottá István. — Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá István — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 11 Visontai Róbert. — Nagy­tétény de. 8 Visontai Róbert. —- Kelenvölgy de. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva de. 11 Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10, du. 7. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142-074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezsérv László szerkesztő. Előfizetési arak: Egy hóra 6.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412— VIII. 10 000 példányban nyomatott 2-555221. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) A tatabányai gyülekezet 25 éves jubileuma November 13-án, vasárnap ünne­pelte a tatabányai gyülekezet fenn­állásának 25 éves jubileumát. Ez al­kalomból látogatást tett a gyüleke­zetben D. dr. Vető Lajos püspök, Tessényi Koméi püspöki titkár és Turcsányi Károly kerületi lelkész kíséretében. A hatalmas területen elhelyezkedő bányaváros egyes telepeiről egybe- gyűlt a hívek serege a lutheri me­legséget, áhítatot, pedáns rendet és testvéri légkört árasztó megújított tatabányai kis templomiban, hogy az ige alapján útbaigazítást, vigaszta­lást, hitet nyerjen Istentől. D. dr. Vető Lajos püspök Zsolt. 16, 5—11. 'versei alapján szólt a gyülekezethez. »A 25 éves jubileumát ünneplő gyülekezet elsősorban Isten legna­gyobb ajándékának örvend: az ige hirdetésének. Isten igéje belső örömöt szerez. Utalt arra, hogy mennyire tud örülni a zsoltáríró a földi dolgok­nak. Isten szeretetét elsősorban ab­ban látja, hogy anyagi javakban ré­szesülhetett, úgyhogy teste is bizton­ságban lakozik, és nem pusztul el éhen. Mi, keresztyének persze ennél többet tudunk életről- halálról, ez azonban nem gyöngíti le az igét ab­ban az irányban, mintha elegendő lenne nekünk egyfelől kellemes »lel­ki« állapotba ringatni magunkat, másfelől Isten földi ajándékait meg­vetve, a feltámadás reménységével rajongó módon »vigasztalódnunk«. Az egyháznak is az a feladata, hogy törődjön népünk és az em­beriség sorsával. Isten boldognak akarja látni gyermekeit ebben a földi életben és az örökkévaló­ságban. Ebben a boldogságban növekedjen ez a gyülekezet s ezt szolgálja mások felé is, mert így tölti be Isten akarata szerint rendeltetését« — fejezte be beszédét a püspök. Az istentisztelet után megtartott ümiepi gyűlésen Selmeczi János he­lyi leikész felolvasta az egyháziköz­ség történetét. 1930 őszén kezdődött meg Tatabányán a rendszeres lelké- szi szolgálat. A mai Tatabánya terü­letét alkotó akkori Felsőgalla, Alsó- galla és Bánhida községekben a bá­nyavállalat megindulása előtt jófor­mán nem is élt evangélikus. Az evangélikusok száma évről évre nö­vekedett. Az 1900-as években a négy községben 122 evangélikus, 1929-ben már közel ezer lélek él, bár az emlí­tett községek egyházilag részben Szend, részben Oroszlányhoz tartoz­tak, az itt élő evangélikusokat a. ta­tabányai református lelkész gondoz­ta. A munka megindítója D. Kovács Sándor teológiai tanár, későbbi püs­pök volt. 1930-ban kezdte meg a gyü­lekezet megszervezését Kalavszky Kálmán, a gyülekezet első lelkésze. Az egyházközség anyagilag a bánya- vállalatra támaszkodott, és ebből ké­sőbb sok nehézség támadt, mert meg­nehezítette a gyülekezet anyagi ön­állóságának és felelősségtudatának kifejlődését. Ez a nehézség azonban mindjobban eltűnik és helyet ad a hívek fokozódó anyagi felelősségérze­tének, mely kész a jelenlegi és vár­ható egyházi anyagi terhek viselésére. 1952-ben az egyházközség megszer­vezte a második lelkészi állást is és a gyülekezetét két lelkészi körre osz­totta: a Felső- és az Alsóvárosira. Az ünnepélyen D. dr. Vető Lajos püspök köszöntötte a gyülekezetei a2 egyházkerület, Garami Lajos egyhá- zasdengelegi lelkész a volt segédlel­készek, ifj. Lábossá Lajos lelkész az Alsóvárosi lelkészi kör nevében. Me­leg testvéri szavakkal köszöntötte a gyülekezetei a helyi református lel­kész is, valamint az ország minden részéről írásban lelkészek, segédlel­készek és a gyülekezet barátai. Az ünnepély után D. dr. Vető La­jos püspök még megbeszélést tartott a presbiterekkel, érdeklődéssel hall­gatta meg a presbiterek véleményét az aktuális gyülekezeti kérdésekben, a megoldási terveket illetően és fel­merülő egyéb problémákban útbaiga­zítással szolgált a gyülekezet vezetői­nek. — Az Alsóvárosi templomban a. délelőtti istentiszteleten Turcsányi Károly kerületi lelkész végezte el a szolgálatot. D. dr. Vető Lajos püspök Buda­pestre való visszatértében rövid láto­gatást tett a csabdi gyülekezetben, ahol felkereste Németh Géza lelkészt is megtekintette az annakidején sú- yos háborús károkat szenvedett és nagyobb részt helyreállított templo­mot, parókiát és a romjaiban szinte eljesen felépült községet. —e—e— KERESZTYEN ENEKESKÖNYV a Dunántúli Énekeskönyv rövidített kiadása Üj Résszel és imádságokkal, 512 oldal, egészvászon kötésben — — — 40,— Ft félvászon kötésben — — — — — — — — — 30,— Ft Az Űj Rész imádságokkal, külön, 240 oldal, fűzve------------15,— Ft fé lvászon kötésben — — — — — — — — — 20,— Ft Megrendelhető a lelkészi hivataloknál november 20-ig Emikor élénk képzelöerejű em- berek tollából megjelenik egy-egy jól megirt könyv, érdeke­sen és fantasztikusan ábrázolva va­lamit abból, amit az emberiség fej­lődése ígér, ami valóban »a jövő szá­zad regénye«, akkor — ami igaz, igaz — nagyon sok ember úgy véli, hogy az a könyv valóban csak a fantázia szülötte, »úgyse lesz ebből semmi-«. Hallatlanul érdekes dolog aztán olyan korban élni, amikor a »jövő századiból szemünk láttára lesz a »ma«. A mi nemzedékünk • számtalan ilyen meglepetést ért már meg. Él­nek talán közöttünk idős emberek, akik emlékeznek még a vasút hős­korára. Többen vannak, akik törté­neteket mesélhetnének arról, ami­kor meglátták az első gépkocsit. A budapestiek a lóvasútra emlékez­nek, az első döcögő villamosra, a vi­dékiek a gőzgépre, meg a traktorra. A gyerekek pedig ma már szinte a kiflivel együtt ismerik meg és kérik játékaik közé a villamost, az autó­buszt, a teherautót, a lépegető eksz- kavátort s a többi, nekik már egé­szen természetes dolgot, amiről nagyapáink talán még csak nem is álmodtak. Ezekben az esztendőkben mi újra tanúi lehetünk egy talán minden ed­diginél hatalmasabb »álom« megva­MEGVALÓSULÓ ÁLMOK lósulásának. Iskolás gyerek korunk­ban még nagy érdeklődéssel olvas­tunk »,fantasztikus« beszámolókat egy-egy atommag-hasítási kísérlet­ről, nehezen betörő nyelvvel tanul­gattuk a »cykloiron« kifejezést (és jóformán csak sejtettük, hogy mi le­het). Bólogattunk rá, ha a negyvenes évek harmadán egy könyv — rövi­den említést téve az »atomrombolá­si kísérletekről« — szűkszavú is­mertetését azzal fejezte be: sok év vagy évtized múlik el, mire az em­beriség ennek valami hasznát látja. Nincs másfél évtizede sem... Ma már tudjuk, hogy az atom­energia szó az emberiség számára nemcsak a pusztulás, a gyilkolás, a tömeghalál rémét mutathatja, ha­nem a virágzó jövőjét is. Ma már nem álom, hanem valóság az, hogy az atomhasadásból villanyáramot le­het nyerni. Ma már nemcsak tudó­sok kísérletezési izgalma kíséri a neutronok útját a nagy kísérleti te­lepeken, az atommáglyákban, ha­nem az egész világ izgatott figyel­me: vajon milyen újabb és újabb lehetőségek tárulnak fel előttünk? Miért van mindez? Mindenekelőtt azért, mert az embernek minden élő­lénynél erőteljesebb tulajdonsága, hogy előre akar haladni, újabb és újabb lehetőségeket keres, amelyek­ben élete könnyítésére, szebbé, job­bá tételére találhat továbbjutást, így fejlődött az emberiség a fel­emelt és hegyesre pattintott kő, vagy az összedörzsölt két fadarab energiájának hasznosításától a máig, amikor már az atommagban rejlő, az anyag szemmel nem látható ele­mi részecskéjébe rejtőzött hallatla­nul hatalmas erő felszabadítása és az emberiség igájába törése dolgá­ban nem is a küszöb előtt, hanem a küszöbön túl vagyunk. Keresztyén szempontból azt mondhatjuk: Isten oltotta az emberbe ezt a törekvést azzal a parancsával: hajtsátok igá­tokba a földet. Ez ma már nem a jövő, hanem a jelen eseménye. A föld eddigi, úgy­nevezett hagyományos energia-forrá­sai, a szén- és olajtelepek, ha nem is évek, de évtizedek múlxxi kime­rülnek. Ez még csak a jövőben kö­vetkezik be, de az atommag szétha- sítása már szolgáltat villanyáramot s az lakóházakat, kolhozokat és ipartelepeket lát el fénnyel, erővel. A gyógyászatban máris gyógyít az a rádióaktivitás, amit többé nem kell a ritka, drága és csak kevés helyen alkalmazható rádiumból nyerni, ha­nem a kísérletek »mellékterméke­ként« máris meglevő, ún. kobalt 60 izotópból, olcsóbban, könnyebben hozzáférhetően. Habár ezzel új gyógymód nem született, de a meg­lévő megkönnyebbedett és több be­teg számára hoz gyógyulást. De az orvostudományban új uta­kat is megnyit az atommaggal való kísérletezés. A mezőgazdaság, az ipar, szinte az élet minden területe óriási forradalomban van, mert soha remélt lehetőségek nyílnak Élelmiszerek tartósítása, a szervezet eddig semmiképpen sem megközelíthető belső ökonomikus titkai, új módszerek, az anyagok új tulajdonságai: ez kézzel elérhető, megragadható közelségben van már. Egy-két évtizede a fiatalkor ter- vezgetésének középpontjában az autó meg a repülőgép állt. Ma már a gyermekek is tudnak az atom­energia hasznosításáért végzett kí­sérletekről, az iskolában tanulnak róluk. Az újságok minden nap hoz­nak róluk egy-egy új hírt és a világ népeinek együttes ereje küzd a tu­dósok becsületével együtt az atom­mag titkának az emberiség szolgála­tába állításáért. Mirajtunk is, vala­mennyiünkön múlik, hogy az atom­energia az emberiség számára régi, hatalmas álmok megvalósulását hoz­za és ne örök, halálos álmot.. Zay László 1 /

Next

/
Oldalképek
Tartalom