Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-07-03 / 27. szám

* EVANGÉLIKUS ÉLET CL nemzet nap.őszátnaócd NÉPÜNK MŰVELŐDÉSÉBEN a nemzet napszámosainak, a »teátris- táknak« nagy érdemük van. A nem­zet magára eszmélése idején a szí­nészek mindig az gísp vonalban áll­tak és a szó SZQFQS értelmében éle­tüket sem kímélve, küzdöttek a ma­gyar nép jövője, jóléte, műveltsége érdekében. Nem véletlen, hogy leg­nagyobb íróink olyan szoros kapcso­latban álltak a színészettel, spt, kö­zülük nem egy maga is szolgált a művészetnek és a nemzetnevelésnek ezen a fontos posztján. A vándor- színészek, a nemzet napszámosai igazi hősként küzdöttek a mi né­pünkért, nem egyszer beírva nevü­ket történelmünk legszebb lapjaira. Szegénységet, nyomort, betegséget, vihart és a? elnyomók (Joliét egy­aránt vállalták, mert szívükben lánggal lobogott két olyan szent ér­zés, amely gazdaggá, igazzá, jó lel­kiismeretűvé avatta és a nép hálá­jára érdemesítette őket: szívükben élt a nép szeretete es a művészet szere te te. A NÉP mindenkor hálás is volt «■napszámosamak« szolgálatáért — ám nem így a nép ellenségei. A szí­nészeket lenézték, senkiházinak bé­lyegezték s ha »jobb családból szár­mazó« ember erre a pályára mert lépni, családja és osztálya biztosan megtagadta. Az idője folyamán a színészi munka megbecsülése per­sze fejlődött, de csak napjainkban mondhatjuk el, hogy ma már a szí­nész az egész társadalom megbe­csült dolgozója, sőt: élharcosa. Vo­natkozik ez a megélhetés kérdéseire is. de ennél talán még fontosabb a művészi elismerés a megfelelő mun­kalehetőség, a fejlődés biztosítása. Különösen fontos ez a vidéki szín­játszás szempontjából. Itt talán még inkább elmondhatjuk, hogy a szín­padi dobogó a művelődés fellegvá­ra. S a vidéki színésznek is biztosí­tani kell, hogy hivatását valóban jól és eredményesen végezhesse, hogy legyen alkalma a fejlődésre, a művészi érlelődéire — és hogy ne érezze magát hátrányban, mert »vi­déki«. ESZTENDŐNKÉNT a magyar színművészet seregszemlét tart, hogy az év eredményeit számbayegye s a közvetlen feladatokat felmérje. E 'idén a »Magyar színjátszás ünne­pi hete« keretében a budapesti és a vidéki színházak mutatták be évi műsoruk legjavát, hogy a közönség és a szakértők egyaránt mérleget ■ készítsenek színrnűvgszetűnkről. A mérleg feltárta a hiányosságokat is, de megmutatta azt is. hogy az utób­bi évek fejlődése tovább haladt és az új magyar színműr'észet alkal­mas arra. hogy népünket jóra, igaz­ra és szépre nevelje. Az ünnepi héten előadásokat tar­tott a debreceni, szolnoki, szegedi, pécsi, békéscsabai, győri, kecskeméti és miskolci színház. Az alábbiakban kjalön is megemlékezünk három elő­adásról, hogy kedves Olvasóinkat ezzel is buzdítsuk: látogassák ezeket az előadásokat, szeressék a »nemzet napszámosait« és aho) s amikor le­hetséges: használják fel nemzeti művelődésünk e komoly eszközét a maguk s ezzel együtt népünk előre­haladására. Z. jó. A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ egyik előadásán a Csárdáskirálynőt mutatta be. A darabról magáról csak annyit: szórakoztató, habár kevés eszmei mondanivalója, tanító, nevelő ereje van. A pécsi színház előadásé­nak azonban hem a darab, hanem a kiváló színészi játék volt az erős­sége. Szabó Samu Kossuthaiíjas ere­deti egyéniségével, kiváló játékával igazi művészi élményt ad s egyúttal oszlopa az előadásnak. Megérdemelt taps kíséri, éppen úgy, mint Baross János sokat ígérő komédiázó tehet­ségét, gazdagon kibontakozó játékát. E két legkiválóbb mellett SZ együt­tes sok értékes szereplővel dicseked­het. (z) A BÉKÉSCSABAI JÓKAI SZÍNHÁZ Arbuzov ismert szovjet drámaíró Tanja (Második szerelem) című da­rabját mutatta be. Tanja, a fiatal asszony csak férjének akar élni, ezért abbahagyta egyetemi tanulmá­nyait. Férje azonban másba szeret, akiben a dolgozó nő eszményképét látja. Tanja csak kisfiának halála Után döbben rá, hogy helytelen volt elhagynia férjét. Tanulni, küzdeni kezd, orvos lesz és kötelessége telje­sítése közben találja meg a második szerelmet és az igazi boldogságot. A társadalomban meglelt életpél az egyéni boldogságot is meghozza. (O.) A GYŐRI KISFALUDY SZÍNHÁZ Sásdi Sándor »Nyolc hold föídr című drámáját hozta színre. A nagy- feszültségű és kiváló dráma a fel- szabadulás előtti falu életének egy tragédiáját mutatja be: hogyan haj­szolja halálba az egyszerű kanász- lányt a maga kulák-érdekeiért a sem Istent, sem embert nem ismerő gő­gös paraszt-anya. A földért való küz­delemben feláldozza fia boldogságát, a kanászlány életét, bármit, de — »a nyolc hold föld megmaradt«. — Az előadás legnagyobb erőssége a kiváló tehetségű Petur Ilka nagy­szerű alakítása- (b. é.) Felvétel a Teológiai Akadémiára Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket Óhajtjuk. ezjrányú kérvényeket f. évi július 31-ig nyújtsák be a dékáni hivatalba (Badar pest, VI., Leudvay utca 2ß.) A felvételi kér­vényhez a következő okmányokat kell mellé­kelni: a) születési bizonyítvány, b) a leg­magasabb iskolai végzettség bizpnyíty^nya, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyít­vány, amely a kérvénybe) lakosát, szociális helyzetet szüleinek a foglalkozását és kere­seti, íjl szociális viszonyait feltünteti. d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) kereszte­lés bizppyítvány. f) konfirmálást bizonyít­vány, p.) az illetékes lelkész és esetleg vajtástariitó lelkész bizonyítványa, minden­esetre annak a lelkésznek a bizonyítványa, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. h) esetleges egyházi mű­ködésről szóló bizonyítvány. Mellékelni kell továbbá olyan részletes önéletrajzot, amely feltárja a kérvényező családi és' társadalmi körplményeit. valamint a lelkészt szolgálatra indulás okait. Áz okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatokat is lehet mellékelni. Á másola­tokat »egyházi belhasználatra# megjelölés­sel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. A tanulmány jfjp'pt esztendő­A fenti kérvénnyel egyiejőben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkész­nevelő Intézetbe. Ez a kérvény is a dékán­hoz küldendő részletes önéletrajzzal. A férfi­hallgatók bentlakás! kölelezpttségérpl. a nő­hallgatók elhelyezéséről, a tarts .díjról, stb. gz Intézet igazgatója ad felvilágosítást levglbelj megkeresésre. .... . ' ­19 55; július 3. — Szentháromság u. 4. vasárnap. »Isten hívása és földi hivatásunk« — Liturgikus szín; zöld. Igék; Jer 7, 1-7 — Lk 16, 10-12 — G^l 5, 13-14. József Attila: A SZÁMOKRÓL Tanultátok-e a számokat? Bizony számok az emberek is, mintha sok I-es volna az irkában. Hanem ezek maguk számolódnak és csodálkozik mod fölött az irka, hogy mindegyik csak magára gondol, különb akar lenni a többinél s oktalanul külön hatványozódik, pedig csinálhatja a végtelenségig, az 1 ilyenformán mindig 1 marad és nem szoroz az 1 és nem is oszt. Vegyetek erőt magatokon és legelőször is a legegyszerűbb dologhoz lássatok «­adódjatok össze, hogy roppant módon felnövekedvén, az Istent is, aki végtelenség, valahogyan megközelítsétek. EVANGÉLIKUS FÉLÓRA lesz jú­lius 3-án, vasárnap reggel fél 9 óra­kor a Petőfi Rádióban. Igét hirdet S5ay László ügyvivő lelkész. A BÉKÉSI gyülekezetben szolgált június 19-én Mekis Ádám esperes és beiktatta hlégyessy Béig új felügye­lőt és Babinszki Pál úi presbitert,, ö. Qavrik Lászlóné és M. Liptálc Erzsébet egyháztagok művészi fes- I tésű új oltárterítőt adományoztak 1 ez alkalommal, A PEST MEGYEI Egyházmegye lelkészt munkaközösségi ülésén, jú­nius 22-én — Korim Kálmán úr­vacsoraosztása után — Nagyboestkai Vilmos vezetésével közös biblia­tanulmányozás folyt, majd Medvei Mátyás a diakóniáról, 7,ászkaliczky Pál pedig a Konfirmációs Kátéról tartptt előadást. Az ülés Válint Já­nos esperesi beszámolójával ért vé­get. KÖRMENDEN szolgált június 19-én Füíöp Dezső esperes. A gyü­lekezet e vasárnap offertoriumát a büki templom renoválására aján­lotta fel. AZ ASZTAL A Biblia gondolatvilágában mély­séges és sokoldalú jelentősége van az asztalnak és ez a jelentés tudva- tudatlanul. mého-l homályos sejtés­képpen, néha ösztönös szokásként ott él a népek életében. Az asztal az étkezés helye. S az étkezés már magában véve sem egyszerűen táplálékfelvétel. Az em­ber nem gép; mely időnként felveszi a működéséhez szükséges üzemanya­got, mindegy: hol és hogyan. Áz ét­kezés: Isten kezéből újra nteg újra való elfogadása az életnek, örvende­zéssel és »hálaadással. Az élet aján­dék és titok s az élet fenntartása nem kevésbé az. Milyen különös és mi­lyen jelentős, hogy Isten első paran­csa és tilalma az emberhez egy étke­zési parancs és tilalom: A kertnek minden fájáról ehettek... de a kert­nek közepén van egy fa, arról ne egyetek ... S néha, amikor legkevés­bé várnék, emberéletek nagy fordu­lóin, döntő órákban Istennek az az egyszerű parancsa az emberhez: egyél, mert erőd felett való utad van (I. Kir. 19, 5—8), — ... Ezért az asztal a Bibliában oly gyakran esik az oltár közelébe. Az asztal, melyen Ábrahám megven­dégelte tudtán kívül Isten követeit (1. Móz. 18) kissé oltár is. A Szövet­ség Sátrában ott állott a »kenyerek asztala« az áldozati oltár mellett és a sátor előtt áldozati lakomára ült asztalhoz Izrael népe, ugyanannak az áldozatnak húsából, melynek Isten­nek szentelt részei az Űr oltárára kerültek. Isten asztaiközössége. Isten házanépe így egész Izrael s ebben már Az veti előre fényét. Aki majd Isten asztalához hívogatja mind a bűnösöket. Mit jelentett az asztal Jézus életében? Legcsodálatosabb példázataiban úgy szól Isten országáról, mint királyi la­komáról (Mt. 22), ahol elkészítve az ebéd, terítve áz asztal, minden kész s várja a királyi gazda vendégeit, hogy letelepedjenek és »egyenek ke­nyeret Isten országában« (Lk 14, 15). A mennyei Atya ünnepi asztalhoz ül­teti tékozló gyermekeit — s Jézus egy vacsorán vesz búcsút övéitől, önma­gát emlékezetül kenyérben és borban adja gyülekezetéinek e visszajövete- lóre előrepillantva azt ígéri, hogy »majd újonnan iszom veletek a szőlő­tőikéinek gyümölcséből Isten országá­ban« (Mk. 14, 25 és Dk. 22, 18). — A Feltámadottat a kenyér megszegésé­ről ismerik meg az emmausi tanítvá­nyok s győzelmes életének valóságát akkor értik meg igazán, amikor leül velük ismét, mint azelőtt és eszik »lépesmézet és halat« (Lik. 24, 30—43). S hányszor rótták meg álszent ellen­ségei, mert asztaléhoz fogadta a vám­szedőket parázna nőket és egyéb »bűnösöket« ez azt jelentette: kitárta előttük üdvözítő közösségének egész gazdagságát, mindem fenntartás és feltétel nélkül, mérhetetlen szeretet­tel és irgalmassággal! Ezért az asztal ma is emberi közösségünk mélységes jelképe és valósága. Nem ok nélkül tud a tételes törvény is arról, hogy a családi közösséghez tartozik a közös asztal S annak fel­bomlása esetén szól »ágytól és asz­taltól való elválásról«. Nagy dolog, amikor a szüld fenyítő szigorúsággal kénytelen eltiltani az asztaltól fe- gyelmetlen gyermekét s ma is van jelentősége annak, ha leülünk valaki­vel egy asztalhoz egy falat kenyér­re, korty borra s pár igaz szóra. Becsüljük meg a család aszta­lát. Legyen ünnep, amikor munka végez­tével leülhetünk mellé és megszeg­hetjük a kenyeret hálaadásai, meg­emlékezve arról, hogy Isten gondol visel rólunk; amint eddig, bizonnyal ezután is. örvendezzünk a közösség­nek, amit az egy asztal meghitt kö­zelsége ád és továbbépít, éljünk ez­zel az alkalommal s gyakoroljuk, amikor csak lehet. S az asztali áldás tegye valósággá Annák jelenlétéi közöttünk. Aki ahhoz a másik asz­talhoz hívogat minket, ahol az élet kényesével és italával táplál örök életre és szerez velünk s nekünk is egymással elszakíthatatlan közössé­get. Az otthon asztalának öröme és közössége is itt újul meg mindig, mert ebből él s ezen épül: az Unnak asztalán. Groo Gyula A VASI Egyházmegye június 21-én Szombathelyen tartotta lelké- szi munkaközösségi ülését. Nyirő Jó­zsef áhítata és úrvacsoraosztása után Szabó Lajos, Tekus Ottó és Fliegen­schnee Frigyes tartott előadást, illet­ve vezetett megbeszélést, majd Fü- löp Dezső esperes számolt be aktuá­lis ügyekről. RÁKOSCSABÁN június 19-én Schreiner Vilmos sájtóosztályi segéd­lelkész hirdette az igét. A RÁKOSSZENTMIHÁLYSdS- halmi Egyházközség június 26-án hálaadó istentiszteleten emlékezett meg lelkésze: id. Tóth-Szőllős Mi­hály lelkésszé szenteléséneik 35. év­fordulójáról. A KISBABOTI gyülekezet az el­múlt évben javíttatta templomát, ezidén pedig a tornyon is elvégezték a renoválási munkákat, a lelkész­lakon végzett nagyobb javításokkal együtt. A torony és parókia javítása közel 15 ezer forintba került, mely­nek jó részét a hívek adták össze. BODONHELY — Kisbabot fiók­gyülekezete — templomépítésbe kez­dett. A meglevő torony mellett tet­ték le az alapot. A kis gyülekezet eddig 1(1 ezer forintot adakozott erre a célra. CSALÁDI HÍR: Dóka Zoltán se­gédlelkésznek és feleségének, Lakos Magdának június 27-én leánygyer­mekük született. Neve: Mária. A vétek visszavág Diadal! Győztél! — s így vagy vétkesebb, mint ha áldozat lennél. Ostoba, mit másba martál, benned ég a seb, s magad elől nem futhatsz sehova. S ha fenn talán meg is bocsáttatok, itt lenn a földön haltig hordozod, amit szereztél, annyi vád lakik szívedben és szürkíti homlokod — ki gyorsan vét, búk arra hamar tárnak, s a tanulságba lassan belegörbed. BODROG MIKLÓS qst vqlna, hß élne. hetvenöt esztendős (i860, június 10-én született Nagykároly­ban). De már harminchét éve ott alszik a bu­dai lankán, a Farkasréti temetőben. Elnéztem egyszer november elsején délután, hogyan szálltak sírjára a fehér virágok. Magános asz- szonyok vitték oda, keresve-kutatva, hol van, megálltak, elolvasták a nevét s lehajoltak fö­léje a virággal. Nincs szebb, mint ez a halk, önzetlen emlékezés, az olpasóé, aki nem ro­kon, nem ismerős s ugyanakkor igazi érdek­lődő, akinek minden rokonnál több köze van ahhoz a sírfioz. Kaffka Margit olyan őszin­tén szólt minden magyar asszony nevében, hogy a névtelen virágszál a halottak emlék­napján a magyar nők tiszteletadásának szá­mít. Mert aki egyedül, önszántából, egy könyv emlékét őrizve a szívében kisétál egy sírhoz, jobban tiszteli meg az írót, mintha ott feszeng a színházi székben, amikor ünnepségét tart­ják. A nemzeti emlékezés — ez az írók hal­hatatlansága — ilyen spontán szerétéiből áll össze. Itt is, ott is felemeli egy kéz a virágot s megindul vele a kézzelfogható emlékhez. S akkor hazamenet felesépemmel egyenként néztük a Márvány utcai házakat, hol, melyik­ben lakott Kaffka Margit? Negyven éve, mi­dőn mi még gyermekek voltunk, ő megindult felénk, ránk nézett gyönyörű, sejtelmes, fe­kete szemével, amelyikért Ady Endre úgy sze­rette, S elmondta a legpáratlanabb magyar asszonyt monológot. Kaffka Margit nekünk elsősorban azért az őszinteségéért és bátorságáért nagy és halha­tatlan, amit a SZÍNEK ES EVEK című regényé­ben mutat. Jóí tették, hogy most a legnagyobb példányszámban megjelenő magyar könyv- sorozatban (amelynek kötetkéit mindenki meg­vásárolhatja, mert nem kerül többe, mint egy hetenként megjelenő folyóirat), az Olcsó Könyvtárban, újból megjelentették százezer példányban — az évfordulóra gondolva — ezt a remekművet. Mert a Színek és évek olyan tökéletes társadalmi kép s olyan finom mű­vészi alkotás, hogy valóban klasszikus mű lett KAFFKA belőle a szemünk láttára. Móricz Zsigmond cmlékezstzs cikkében, a Nyugatban már a könyv megjelenésekor, 1912-ben, megírta, mily kivételes és teljes művészi alkotás ez a regény. Móricz az egyenrangú írásművet ünnepelte áradó, szép írásáoan. Annak hódolt, azért idé­zett belőle, rámutatva Kaffka sajátos stílusá­nak abszolút erejére, a lélektani ábrázolás tö­kéletes helyeire. S hasonló hódolattal szól róla a Nyugat-nemzedék nagy kritikusa, a szigorú Schöpflin Aladár, aki nemcsak a leg- nagyobbszabású magyar regények közé soroztfi a Kaffka-regényt, hanem kimondja a legna­gyobb elismerést: »Izgalmak dolgoznak benne, melyek a mai asszonyt nem izgalmait elége­detlensége, kritikája, lázadása mind az asszo- nyi sors ellen tiltakozik. Még irodalmi formái is, mintha nem egy hosszú irodalmi tradíció­ból származtak volna, mintha magától jött volna rájuk. Nincs ilyen asszonyigs író több> talán az egész világon.« (A magyar irodalom története a XX. században.) Miről szól ez a regény? Mint már tudjuk, Kaffka Margit első személyben szóló lenyű­göző vallomásában édesanyja életét irta meg cpben a regényben. Egy magános asszony a század végén, elhagyatva gyermekeitől, özve­gyen, sok keserűséggel és bánattal a szívében elmondja az életét. Eszünkbe jut a vallomás kerete: »Szép nagy csendesség pan körülöttem )Ó ideje már« — ez az elsg mondat a regény­ben s ez az Utolsó mondatok eleje is egyúttal- Tisztán hallik a harangszó a vidéki magyar kisvárosban s »én ölembeejtett kézzel tudok egy helyben ülni, soká, egyedül és eltűnődni, százfélekép fűzve, magyarázva, felújítva — a messzi, messzi élet dolgain«. így, e szavakkal, fejeződik be a regény. Egy asszony élete a szegényedő, lassan, de biztosan lecsúszó ma­gyar »úri« osztályban. A liberalizmus talmi fényei égnek még a vármegye felett, de a sor­sára hagyott magyar föld szétdarabolódik urai MARGIT kezében. Kaffka Margit nem mond semmi elv- szerűt, hanem csak rajzolja, puhán, széles vo­násokkal az alakokat maga körül s írja, rop­pant hévvel, önnön magát. Mily ragyogás ve­szi körül a szépséges leányt; fellobbanó sze­relmek, vármegyei úri élet s aztán egy házas­ság. Rendes és jó, tehetséges férje van, az asz- fzony sarkantyúzza, lépjen fel az alispáni vá­lasztásokon. Fellép s elbukik. Emiatt, s a hát­térben tornyosuló adósságok miatt megöli ma­gát. Az asszonyra rászakad az özvegység. Most ismeri meg az embereket. Üj házasságba me­nekül, gyermekei születnek, kötelességtudó asszony és anya lesz belőle, de lelkét-szívét tönkreteszi a férj durvasága, a nehéz, pénz­telen élet , a sivár ki látás talans ág. Második férje is meghal, lányai felnőnek, elhelyezked­nek s ö régi bútorai, kifényesedett lim-lomja közt, egyedül marad. , Ezínek és évék, mondja a cím, mintha csak mellékes dolgokról esne szó. De ezek a mellé­kes dolgok nagyra nőnek, árnyékuk ijedel- messé válik, amint ott látjuk a csetlö-boiló alakokat, g tegnapok maavar társadalmat, amely nemcsak a Pőrtelky Magda életét volt képtelen értelemmel és tartalommal megtöl­teni, hanem az egész országét is. Ami torok­fojtogató szomorúság von ebben a páratlan társadalomrajzban s különös lírai forróságú könyvben, amiatt van, hogy érezzük a tehetet­lenséget, a sőrs megalázta kiszolgáltatottsá­gét, egy ország szép fejlődésének visszaható vonalát, amelynek végén a Halál kaszája vil­lan. Talán felesleges is volt elmondani itt Kaffka Margit nagy regényének tartalmát, hisz az ilyen műveket ismernie kellene azoknak, akik­nek mi ezt a lapot írjuk. Mert annak a tár­sadalomnak, amely a nemzet nevében él és képviselteti magát az erő és az erkölcs jogán, ismernie kell az ilyen műveket. Ismernie kell elsősorban asszonyainknak és leányainknak, mert csak az ilyen müvek ismerete alapján lehet számbajövö véleményük nemcsak iro­dalmunkról, hanem társadalmi útunkról is. K iff ka Margit a magyar asszonyossáinak teg- ragyogóbb képviselője. Kérjük azokat, akik nem olvasták még a Színek és évek nem is túlnagy kötetét, sürgősen olvassák el. Lássák meg belőle, hogy az asszony-férfi egyenrangú­ság gyakorlati formája: a műveltség s az egyenlő, teljes és azonos felszabadulás a tár­sadalmi hazugságok, beidegzett ostobaságok, s a képtelen hiúságok alól. Kaffka Margit pél­dája nevelő példa minden asszonyunk s min­den magyar leány számára. Vétkesek ők azért, hogy ezt a nagy írónőt sok más nem-feledni- valóval egyetemben szépen elfelejtette az éló női nemzedék. Hol hallunk ma róla? Ki ápolja emlékét? Hol él a neve? Még a budai utca is, ahol a csöndes, szegényesen öltözködő, gondok közt élő polgári iskolai tanárnő lakott, nem az ő nepevel figyelmezteti a gyorsan falejfá budapesti emberi, hogy kit illene tisztelnia ebben a népben. A szabadság és egyenrangú­ság érzetéhez s tudomásulvételéhez hozzátar­tozik azoknak az emléke, akik ennek az elv­nek legtartósabb pillérei hazánkban. Ilyen Kaffka Margit, aki változatlanul velünk éf. írói tehetség kivételes adomány dolga. Nem azt kérjük, hogy asszonyaink változzanak írókká■ De olvasónak lenni általános s közös szükségszerűség, sőt kötelesség. Nálunk szokás volt valaha, hogy olvasatlanul szóltak hozzá ehhez-ahhoz az asszonyok s növelték a zűr­zavart családonként, házanként, utcánként, vi­dékenként. Ma mindnyájan arra gondolunk, hogy ez a tipus már régi s kimúlában van, mint a nyelvelő, tűrhetetlen, idegesítő női figura. Kaffka Margit szépséges arcára emlé­kezve, regényének oldalait olvasva, megdőlj- benően érezve hályogtalan látását, őszintesé­gét, örök asszonyt mivoltát, erre a művelt, lel­kében felszabadult magyar női típusra göndör lünk. Mert erre szüksége van a nemzetnek. Szalatnai Rezsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom