Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-06-12 / 24. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET Közegyházi segítséggel állítja meg a tabi gyülekezet templomának romlását Kettős ünnepségre hívta június 5-én, Szentháromság vasárnapján Dezséry László püspököt az 1100 lel­kes tabi gyülekezet. Ezen a napon járult a gyülekezet negyven konfir­mandusa először az úrvacsorához és erre a vasárnapra készült el a bel­sőleg megújított templom új szó­széke. A tabi evangélikus templomot, ezt az 1846-ban épült nemes egyszerű­ségű klasszicista stílusú templomot, az elmúlt évben alattomosan pusz­tító gomba, az ún. könnyező házi­gomba, támadta meg. A fát elkor- hasztó és a közel egy méter vastag­ságú kőfal-tégláit málasztó gombák — mintha csak tudnák, hogy hol van az evangélikus gyülekezet ereje — először a szószéket támadták meg, majd az oltár lépcsőzetes fa­alapzatát. Beleették magukat a templom falába és az oltár előtti te­rületet burkoló cementlapok alá is. A Faipari Kutató Intézet mérnökei kiszállásuk alkalmával megállapí­tották, hogy amennyiben a templom belső gombásodását sürgősen nem állítják meg, a templomépület rövi­desen életveszélyessé válhat, de a szép somogyi község valamennyi háza is veszélybe kerül. A szakszerű irányítás mellett foly­tatott templom-mentő munka azzal kezdődött, hogy először a korhadó szószéket és a papi-padot, valamint az oltár alapzatot elégették. A szó­szék-alapzatából közel egy mázsa súlyú gombatelepet emeltek ki. A templomfalat 30 cm mélységben ki­bontották, gombaírtó méreggel fer­tőtlenítették, a nedvesség elhárítása végett fundamentumig leható két méter mélységű cementfallal szige­telték a földben. Felszedték az oltár előtti cementlapokat s a földet itt egy méter mélységben ásták ki. Az oltár most már a faltól előrébb húz­va, betonalapzaton áll. Szilárd be­tonalapra helyezték a fából készült új szószéket is. A tabi gyülekezett Jakus Imre lelkész felhívására nagy áldozat- készséggel sietett szeretett temp­loma megmentésére. Nem tud­tak volna azonban ilyen gyor­san munkához látni, ha gyüle- kezetienk 1055. januárjában a templomépítési offertóriummal nem sietnek segítségükre. Ez év­ben az országos templomépítési offertórium felét: 12.474.54 forin­tot a tabi gyülekezet megsegíté­sére fordította egyházunk. Az offertórium másik felét az Észa­ki Egyházkerülethez tartozó ku- rittyáni gyülekezet kapta meg. A munka még nem fejeződött be, az Építéstudományi Hivatal szak­értőjének rendelete értelmében még a templom külső részét is rendbe kell hozni és mindenek előtt a fal­körüli vízelterelő csatornarendszert kell elkészíteni. Mindez az eddigi költségeket megközelítő kiadást je­lent. A bomlasztó gombáktól megtisztí­tott templom kedves családi otthon derűjével fogadta Szentháromság vasárnapján a konfirmandusokat, akiket a püspök Németh Zoltán lel­kész és Szalay Mihály ny. lelkész kíséretében (ők végezték a konfir­mandusok előkészítését a filiákban, illetve az anyagyülekezetben) veze­tett a templomba. A templom belső berendezése és falfestése néhai Sándy Gyula műépítész tervei sze­rint és utolsó munkájaként készült el. A gyülekezet jórésze be sem fért a templomba. Kívül állva, hallgatta a püspök konfirmációi igehirdetését és a Luther Márton Intézetben kikép­zést nyert kántornak: Vágola Gyulá­nak szép orgonajátékát. A püspök a vasárnapra kijelölt ige alapján beszélt és arra mutatott rá, hogy a konfirmációi ünnep a gyermekeket együtt találja a szülők­kel. Isten azt akarja, hogy a szülők együtt maradjanak gyermekeik­kel. Szülők és gyermekek akkor nem szakadnak el egymástól, ha együtt gyakorolják magukat az egy Isten iránti engedelmesség­ben. A hangsúly most azon van: hogyan? Űj világban élünk, a gazdasági élet alapjainak meg­változásával alapjaiban változott meg az egész emberi élet. Nem lehet régi módszerekkel keresz­tyénnek megmaradni. Magunk­nak kell megkeresni és megta­lálni, hogyan kövessük Jézust. Nem mondhatjuk gyermekeink­nek: legyetek olyanok, mint ami­lyenek mi voltunk. Bátor lépé­seket kell tennünk gyermekeink felé. Feléjük lépve maradunk velük együtt, mert ilyen módon bátran és hittel lépünk a mi ko­runk kérdései felé és ezzel az egyház jövője felé is. Miután a püspök Isten igéjével megáldotta a gyermekeket, minden egyes gyermek külön-külön térdelt az oltárhoz, hogy egy személyére al­kalmazott igével áldassék meg. Az egész gyülekezet megrendültén és könnyes szemmel figyelt, amikor azt a négy hadiárva gyermeket, aki a legutóbbi világháborúban veszí­tette el édesapját, hívták az oltár elé. Az imádság azért hangzott, hogy a jövőben ne kelljen se Ta- bon, se másutt hadiárva gyermeke­ket konfirmálni. A díszközgyűlésen Gömöry István felügyelő köszönetét mondott a tabi templom megmentésére nyúj­tott segítségért. Jakus Imre lelkész ismertette a helyreállítási munká- leitckat, és a gyülekezet áldozatos támogatását köszönte meg, külön köszönetét mondva Lőrincz Lajos gondnok sok fáradozásáért és Kodák Lajos presbiternek, aki, szabadide­jében önikánites munkával végezte el a szószék elkészítését. Dezséry László püspök felszólalása után Trimmel Henrik egyházmegyei fel­ügyelő köszöntötte a gyülekezetét és Kutas Elek esperes imádsága zárta be az ünnepi közgyűlést. A tabi gyülekezet egyházunk valamennyi gyülekezetének hi­tétől és szeretetétől erősítve ké­szül a további munkák elvégzé­sére és befejezésére. B. L. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK 1955. június 12. Szentháromság u. 1. vasárnap »■Figyelj a hívó szóra« — Ézs. 42, 18—21. — Jn. 5, 45—47, — Rm. 10, 12—17, Liturgikus szín: zöld. A NAGY-BRIT ANNI AI kvékerek május l?.-én határozatot hoztak a hidrogén-bomba használata ellen. A következőket mondják: »Angliában elhatározták, hogy hidrogén-bombát gyártanak. Ha egy nagyobb háború kitörne, óriásivá nőne a kísértés, hogy használják ezeket. Tudósaink intettek minket, hogy ezeknek a bom­báknak a használata nemcsak egy végtelen rettenctességü szenvedést hozna magával, de ismeretlen követ­kezményei volnának a következő nemzedékekre nézve is, amelyek a bűneink büntetését hordoznák. Az a hitünk, hogy senkinek sincs joga használni ezeket a fegyvereket a maga védelmére sem és senkit sem szólíthat fel, hogy használja őket ugyanebből a célból. Arra támasz­kodni, hogy birtdkumkban varrnak a nukleáris fegyvereik, elrettentő hi­tetlenség, használni ezeket a fegyve­réket bűn. Mi, akik ezt az üzenetet küldjük abban a hitben élünk, hogy a háború olyan dolgok fókusza, ame­lyek kibékíthetetlenek Krisztus mód­szereivel. Itt az idő arra, hogy hitből cselekedjünk. Utasítsuk vissza a há­borút az Isten nevében ... Egyesül­jünk mindazokkal, akik ar emberek gondolkozását el akarják fordítani a szerencsétlenségtől és félelemtől. Csak akkor telik be egy új világban való reménységünk, ha az emberek hajlandóak lesznek inkább szenvedni, mint szenvedést ökozni. Ez követke­zik Krisztus szelleméből« — mondja az angol kvékerek nyilatkozata. 03 DR. d. G. MOSES indiai vezető keresztyén férfiú nyilatkozott a Christian Century c. lapban arról, hogy mit jelentett Evanston az »ifjú egyházak« számára. Először is nyil­vánvalóvá vált, hogy az evangélium az egész világ ügye. A hit nincsen kötve nyelvhez, néphez, kultúrához. Kitűnt azután Evanstonban az is. hogy ez az evangélium az egész em­beri életre vonatkozik. Az egész om- bert igényli s az egész világ ügye. A legdöntőbb megtapasztalásunk azonban — mondotta D. Moses — az volt, hogy ez az üzenet: Krisztus a világ reménysége, annyira »he­lyén mondott ige«, találó szó éppen ma. Indiában s általában a távoli keleten újra éledőben vannak a régi pogány vallások s azzal próbálkoz­nak, hogy belekapcsolódnak az élet­nek náluk is egyre modernebb ira­mába. A keresésnek és vélekedésnek ebben a zűrzavarában felszabadi- tóan hangzik a világos üzenet: Krisztus a világ egyetlen remény­sége. Evanston azonban fájdalmas kér­déseket is vetett fel bennünk. Leg­inkább kínosan érintette az ifjú egy­házakat a nyugat egyházainak fele­kezeti megosztottsága, feszültségei és vetélkedései. Mi komolyan vcsz- szük Krisztus testének egységét, épp ezért igehirdetésünk számára nagy botrány az egyháznak ez a szetsza- kadozottsága. EVANGÉLIKUS FÉLÓRA lesz június 12-én, vasárnap fél 9 órakor a Petőfi rádióban. Igét hirdet dr. Ottiyk Ernő teológiai tanár. A PESTERZSÉBETI gyülekezet június 12-én, vasárnap este 7 órakor templomi hangversenyt rendez, amelyen közreműködnek: Sándor Judit és Melis György, az Operaház tagjai. — A gyülekezeti teremben megtekinthetők azok az illusztrációk — neves festők és grafikusok művei —, amelyek az egyházi esztendő egyes vasárnapjainak ótestamentumi igéit ábrázolják. A BUDAHEGYVIDÉKI egyház­község pesthidegkütl fiókegyházköz­ségének hűvösvölgyi tempiomát jú­nius 19-én, vasárnap de. 10 órakor szenteli fel D. Dr. Vető Lajos, az Északi Egyházkerület püspöke. Is­tentisztelet után ünnepi közgyűlés lesz. Du. 5 órakor az alagsori nagy­teremben műsoros szeretetvendég- séget rendeznek. ELEKEN pünkösd vasárnapján, istentisztelet keretében négy újon­nan választott presbiter tett esküt: Korányi Lászlóné, Salát Györgyné, Seres Mihály és Vida Jánosné. BALATONFÜREDEN 970-öles villatelek pincével eladó. Érdek­lődni lehet Leik. Hivatalnál, Dör- gicse. KÉRTÜK azokat a hittestvérein­ket, akiknek birtokában van. Dr. Horvay Róbert: Debrecen evangé­likusai című, 1939-ben megjelent füzete, szíveskedjenek megküldeni Kiadóhivatalunknak. istentiszteleti rend 1955. június hó 12-én, vasárnap, Budapesten. Deák tér de. 9 (úrv.) Madocsa! Miklós, de. 11 Gémes István, du. 6 Szeretelvendég- ség. — Fasor de. fél 10 Juháss Géza. de. 11 Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. ót 7. de. fél 10 Gyöngyösi Vil­mos. — Üllői út 24. de. fél 10. de 11. — Rákóczi út 51/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10 — Thaly K. u. 28. de. 11 Bnnnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor, — Kőbánya de. 10 Koren Emil, du, 5 Szeretet- vendégség. — Utász u. 7. de. 0 Koren Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de. 9 (gyerm.) Muntág Andor, de 11 (úrv.) Muntág Andor, du. 6 Scholz László, — Gyarmat u. 14. de. tél 10 (úrv.) Scholz László. — Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rlmár Jenő, du. 7 Gádor András. — Váci út 129. de. 8 Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Kökény Elek, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 (konf.) Matuz László. — Vas u. 2/c. de ll Szímonldesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Ujtelep de. fél 9. — Rákospalota MAV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kisteniploin du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoske­resztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10. du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Ke- rcpes-Kistarcsa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11, du. 5. — Pestimre de. 10. — Kispest A CINKOXAI gyülekezet június 5-én, a konfirmáció ünnepéllyel kap­csolatban ünnepelte Blatniczky Jenő lelkész beiktatásának 20. évforduló­ját. Ebből az alkalomból Luther- kabáttal ajándékozta meg lelkészét. SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAP­JÁN — egy-két kivételtől eltekintve — mindenütt megtartották gyüleke­zeteinkben a konfirmációi ünnepé­lyeket. Ügy a konfirmációt megelő­ző vizsgákon, valamint az ünnepé­lyen híveink igen nagy számban je­lentek meg. A délutáni és esti mű­soros szeretetvendégségeken minde­nütt megajándékozták a konfirman­dusokat. EGYHAZASDENGELEGEN, má­jus 30-án az esti Istentiszteleten szolgált Gartai István espereshelyet­tes. NYÁRI CSENDESHETEK a fóti Belmissztói Otthonban: június 30— július 4-ig: leányok. — július 6—10-ig fiúk, —• július 19—22-ig: gyüleke­zeti munkások I., — augusztus 4— 8-ig: családok, — augusztus 11—■ 15-ig asszonyok és leányok, — au­gusztus 17—21-ig: gyülekezeti mun­kások II., augusztus 17—21-ig: szór­ványcsaládok csendeshete. A SZIRÁKI gyülekezetei pünkösd hétfőjén meglátogatta a vanyarci egyházközség énekkara és a délutáni istentiszteleten Schultz Jenő lelkész vezetésével Bach és Schütz művei­ből énekelt. Igét hirdetett Gémes István Deák téri segédlelkész, de. 9, de. io, du. 5. — Wekerle-félep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Dóka Zoltán, de. 11 D. dr. Vető Lajos. du. 7 Dóka Zoltán. — Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos. du. 5 Komjáthy Lajos, — XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Zulauf íjenrik, de. 11 Zulauf Henrik, du. 7 Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy, Lelkészképző Intézet de. fél 11 Danhauser László. — Szabadsághegy, Diana ót 17. de. fél 9 Danhauser László. — Kelenföld de. 8 Botfa István, de. fél 10 Botin István, de. 11 Bottá István, du. 5 dr. Recessy Zoltán. — Németvölgyi üt 138. de. 9 dr. ’ Rezessy Zoltán. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kclen- völgy de. 9 Visontai Róbitt. — Albertfalva de. fél 11 Visontai Róbert. — Csillaghegy de. fél 10, du. 7. Iratterjesztési szőne! a Sajtóosztályon Az Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály közli, hogy július hónapban iratterjesztési szünetet tart. Kérjük a lelkészi hivatalokat és gyülekezeti iratterjesztéseket, hogy megrendelé­seiket legkésőbb e hónapban juttas­sák cl a Sajtóosztályhoz, mert a jú­lius 1. után érkező rendeléseket már csak a nyári szünet után, tehát augusztusban tudjuk szétküldeni. A Sajtóosztály többi hivatalai ez idő alatt is tartanak félfogadást. mi is óhatatlanul ünnepet érzünk, hisz erős és szentséges szálak fűznek minket, magyar evangélikusokat, a magyar könyvekhez. A re­formációval született meg a magyar nyomta­tott könyv. A mi első prédikátoraink, a refor­mátus prédikátorokkal egyetemben, nemcsak az élő magyar szót emelték a latin fölé, hanem az írott magyar mondatot is általánossá és mű­vészi erejűvé avatták. Dévai Bíró Mátyás, az olvasnivaló hiteles formákat keresve, szükség­ből vált a magyar helyesírás első úttörőjévé, holott nem lett nyelvtudós. Biblia-fordítá­saink a magyar stílus ősforrásai. Attól kezd­ve a magyar irodalom és tudomány együtt ha­ladt s együtt fejlődött a magyar protestan­tizmussal. Nagy költőink a prédikátori költé­szeten nevelődtek. Hallgassuk csak Balassi Bálint, Rimay János, Tinódi Sebestyén ver­seit, de Arany és Ady is ugyanazt bizonyítja. Mi fakasztottunk forrást a sziklából. Mi kény­szerítettük azonos fegyver használatára az el­lenreformációt is, Pázmány miattunk jött. A kuruc költészet, Bocskaitól Rákócziig, a pro­testáns magyar líra közvetlen neveltje. A mi lelkészeink nemcsak hittudósok voltak, ha­nem írástudók, költők, történetírók és közgaz­dászok, természettudósok és irodalomtörténé­szek. És könyvgyűjtök. A könyv szeretete és az irodalom szolgálata egy volt a régi magyar evangélikus parókiákon. A mi híres líceu­maink cs kollégiumaink a magyar literatúra és tudomány nemzedékeket nevelő otthonai voltak, valódi Helikonok. Nem véletlen, hogy a magyar újságírást egy evangélikus lelkész alapította-kezdeményezte. A Podmaniczky- könyvtár éppúgy a magyar protestantizmus szellemi erejéről beszél, akár a Ráday-könyv- tár. Nem véletlen, hanem törvényszerű jelen­ség, hogy mi adtuk a magyar nemzetnek Pe­tőfi Sándort és Kossuth Lajost, Berzsenyi Dá­nielt és Mikszáth Kálmánt, hogy csak a leg­nagyobbakat említsük. A régi evangélikus papi könyvtárak a ma­gyar irodalom bibliotékái voltak, összekötötték a múltat a jelennel. A magyar lutheránus lel­kész ismerte a magyar irodalom minden jelen­A MAGYAR KÖ tős alkotását, miként tudomása volt a magyar tudományosság minden új eredményéről. Régi prédikációkat lapozva, feltűnő, mennyi az iro­dalmi idézet azokban, mennyi névvel, adattal, esettel, históriai képpel és anekdotával tette hitelessé Isten szolgája a nép őszinte szolgála­tát: szellemi felemelését és erkölcsi javí­tását. önkéntelenül eszünkbe jut az összeha­sonlítás. Ismerl-e a mai evangélikus lelkész úgy a magyar irodalmat, ahogyan, mondjuk, száz és kétszáz évvel ezelőtt ismerte az előd­je? A huszadik század ugyanolyan nagy köl­tőket s írókat adott a magyarságnak, mint a XIX. század. Ismeri-e őket a Dunántúl papja úgy, ahogyan a soproni Kis János ismerte a maga költö-kortársait? Tud-e a mai Békés megyei lutheránus lelkész a természettudo­mány és a társadalomtudomány mai eredmé­nyeiről úgy, ahogyan másfél századdal ezelőtt a szarvasi Tessedik Sámuel tudott? Van-e clyan írónk és műfordítónk ‘ ma a budapesti lelkészi karban, aminő nem is olyan régen Győry Vilmos volt a Deák-téren? Miért kérd­jük ezt? Mert azt szeretnők mondani, hogy igen, ma is így van, a szent s nagy hagyomány élő és ható erő, nem emlék csupán. S ami a prédikátornál megvan, az terjed és fut széjjel o hívők táborában is. Szól-e úgy a szó a szó­székről, hogy a szóból tiszta érlelem és igaz érzés fogja el a hallgató szívét s kimenet tud­ja, mitévő legyen s merre álljon hazája dol­gai és a szellem áramlatai közt? Minderre nem felelhetünk igennel. A dolgok megfordultak. A nem-papok ma többé-kevésbé jobban ismerik a nemzeti iro­dalom nagy könyveit s tudományos újdonsá­gait, mint a papok. A mi lelkészeink közül so­kan elszakadtak a nemzet irodalmától és tudo­mányától, mintha az valami hívságos, bűnös, vallással s egyházzal összeférhetetlen szolgálat lenne. Az élő könyv, az élő és ható magyar szellem, amelynek ötven éve visszhangját veri egész Közép-Európa, immár csak iskolás gyér­NYV ÜNNEPÉN mekei révén jut tudomására, ha jut egyálta­lában, sok prédikátorunknak. Innen van, hogy prédikációink nyelve is olyan színtelen, el­vont, ódon. Annc*'i a stílusnak, amit vasár­naponként tapasztalunk, alig van szerves ösz- szefüggése azzal a magyar nyelvvel, amelyet a templomon kívül hallunk, olvasimk, élve­zünk. Mintha egy szakadék állott volna kö­zénk és a nemzet alkotó szellemi élete közé. Mintha a mai evangélikus lelkipásztor a ma­gyar szellemi élet perifériáján helyezkedne el s nem törekszik arra, hogy egyenrangú társ­ként érezze magát a művelt értelmiségiekkel. Történeti hely ez századok óta s e történeti helyről nem kell lemondania annak, aki életre- halálra egynek érzi önnön magát a néppel s vallása-adta szemléletét a magyar szellemmel. Egykor úttörő volt az evangélikus lelkipász­tor. Egy értelmes és igaz életre nevelte a nem­zetet a török hódoltság korában, amikor ez nem volt kis feladat. Gondoljunk csak egy Bornemisza Péterre. S a török kítakarodása után a mi papjaink az ország első leltározói, összeírják, mi a magyar kultúra s mi a ma­gyar nemzeti vagyon. Gondoljunk csak Bél Mátyásra, Vajda Péterre. Vajda ördögnek ne­vezte a műveletlenséget s ez ellen az ördög ellen vette fel a harcot Szarvason, Tessedik nyomába lépve. Ez a mi hagyományunk a könyv körül. Kínzó örökség annak, aki ma él s körülnéz és tudja, miről van szó. Nem szakadhatunk el a magyar könyvtől, barátaim, mert akkor elszakadunk a nemzet szellemétől, amelyet képviselünk egy bizonyos kategóriában. A nemzet millió és millió szív, amely óránként millió élményt szív magába, mint egy rózsa illatát. Aki itt él e nemzet fiai közt s táplálni akarja élményeit erköl­csi erővel, Jézus múlhatatlan törvényével, an­nak tudnia kell a lélektani igazságot, hogy a siker érdekében nem helyezheti a maga er­kölcsi hatósugarát az általános szellemi su­gárzáson kívül, hanem vele egy síkra s azo­nos hitelű módon. Szavunk akkor hiteles, ha mai szó s őszinte mai hanglejtéssel szól, szé­pen és erősen, de közvetlenül, hogy mindenki elhiggye. Sok harcolni valónk van, éppen er­kölcsiekben. Sok mondanivalónk van, éppen az ifjúságnak, a jövőnek. Hitetlen szó nem avat hivő lelket. Hites szó csak hites élményből fakad s mert kevesen vagyunk, szükségünk van közös élményeink s közös emlékeink állandóságára. Egy nemzet közös élményei és emlékei az iro­dalomban vannak, képzőművészetében jelen­nek meg, zenéjében érnek a legmesszebbre, Könyveink arra szólítanak, hogy újból szeres­sük őket, mint régen. A könyvhét, mely most viszi szét magyar földön a magyar könyvek százezres példá­nyait, ilyen tanulságokat táj- fel bennünk. Nem volnánk felelős írástudók, ha ezt leplezni akarnánk. Mi azt szeretnénk, ha a magyar evangélikus lelkész s mindenki vele együtt, aki hozzánk tartozik, úgy vállalná, venné, vinné, nyitná s olvasná a magyar könyvet, mint eleink tették. Ki meri ezt gátolni? Mi­féle balhiedelem, minő műveletlenség? Nem­zetünk, amelynek mi is egy részét alkotjuk, annyi csapás után, ma a felfelé ívelés állapo­tában van. Ki merné tagadni, hogy irodal­munk, művészetünk s tudományunk nagy és jelentős művekkel gazdagítja a magyar szel­lemet? Nézzünk körül. Mennyi könyv, ezer, millió. Mennyi igaz érték, klasszikusok írás­művei, Petőfi és Balassi s Ady, József Attila, Jókai és Mikszáth, s Móricz, s ma élő legjobb íróink művei. Mennyi szép könyv, mennyi él­mény, mennyi önvizsgálat, mennyi tanulság. Egy jó vers, egy kitűnő elbeszélés mindnyá­junkért szól s mindnyájunknak! Ötvözzük ösz- sze ismét, ami századokon át együtt volt: a magyar könyvet s a magyar evangélikusságot! SZALATNAI REZSŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom