Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-24 / 17. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET BESZÁMOLÓ A SAJTÓOSZTÁLYRÓL ÚJDELHI, BANDUNG, MOSZKVA Az Evangélikus Egyetemes Sajtó­osztály a sajtóvasárnap alkalmával körlevélben fordult egyházunk lel­készeihez, amelyben tájékoztatást ad a Sajtóosztály munkájáról. A körle­velet D. Dezséry László püspök és Zay László ügyvivő lelkész írta alá. A körlevél bevezetőben emlékez­tet egyházi'sajtónk ez évi háromszo­ros jubileuméra. »Ez évfordulók azt mutatják .— mondja a körlevél —, hogy egyházi sajtónk helyes mederben és az evan­gélikus egyház hívő seregének folya­matos és állandó érdeklődése mellett tudott fejlődni a mai napig. Ez Isten kegyelme egyházunk iránt.« Ezután a körlevél a Sajtóosztály szabályzatában foglalt hivatásáról szól, mely szerint a Sajtóosztály kiadja és terjeszti az egyházunk kiadásában meg­jelenő sajtótermékeket és az egy­házi sajtó munkáját tervszerűen egybehangolja. »Ennek a célnak elérése érdekében adja ki a Sajtóosztály 'egyházunk két lapját, az istentiszteleti élet­hez, a hitoktatáshoz és az evan­gélikus emberek kegyességének gya­korlásához szükséges könyveket, megjelenteti az egyházunkban szük­séges hivatalos nyomtatványokat és ellátja a híveket a legnagyobba!: a bibliával, de olyan kisebb nyomtat­ványokkal is, melyek a hitben való hűséget elősegítik.« A továbbiakban a Sajtóosztály né­hány szervezeti kérdésével foglalko­zik a körlevél, majd a Sajtóosztály felépítését ismerteti. A Sajtóosztály, mint összefogó szerv együttes ház­tartást vezet, mégis külön elszámo­lásban kezeli, mint alosztályokat az Evangélikus Életet, a Lelkipásztort, a könyvkiadást, az iratterjesztést és legújabban a fotó-alosztályt. A Saj­tóosztálynak a jelenleg ismert legmo­dernebb könyvelése van, amelynek alapján havonta, negyedévenként és évenként megismerhető nemcsak a Sajtóosztály együttes eredménye, ha­nem az alosztályok eredménye és I helyzete is külön-külön. »Ez a rend- | szer nagymértékben elősegítette azt. hogy gondosan, takarékosan és terv­szerűen lehetett elősegíteni egy­házi sajtónk általános fejlődését az elmúlt őt esztendő alatt.« Egyházi sajtótevékenységünk en­nek folytén anyagilag biztosított volt. A körlevél ezután köszönetét mond a lelkészeknek és egyházunk hívei­nek, akik előfizetéssel, vásárlással, országos offertóriumokkal és támo­gatásukkal biztosították, hogy egyhá­zunk, igehirdetése a sajtóban is meg­történhetett. A körlevél következő része az EVANGÉLIKUS ÉLET-íel foglal­kozik. A lappéldányok túlnyomó ré­sze az előfizetőknek megy, a fenn­maradó példányok templomi terjesz­tésre és külföldre küldésre varmaik szánva. Móltánylódag szól a körlevél a lelkészeknek és az egyházmegyei sajtóelőadó lelkészeknek szolgálatá­ról és kiemeli, hogy a lap szerkesz­tését »az elmúlt években igen nagy mértékben segítette és javította az a sokfelei érkező bírálat, javaslat, és tanács, melyet egyes lelkészektől és különösen a lelkétzi munkaközössé­gekből kaphattunk.« A jövőre te­kintve megállapítja a körlevél, hogy a szerkesztőség a lap színvona­lát tovább kívánja emelni. különösen a helyesen tanító és a mai embereket helyes irányba vezető, hi­tünk különböző kérdéseit tárgyaló el­mélkedések területón. A LELKIPÁSZTOR-ral foglalko­zó rész hangsúlyozza lelkészi szak- ! íolyoúatunknak példányszámban, i terjedelemben és tartalomban meg- j gazdagodott szolgálatát. »Ez egyrészt bizonyltja lelkésze­ink fejlődő teológiai tudományos munkaképességét, másrészt biz­tosítja lelkészeink mindig jobb továbbképzését.« Részletesen ismerteti a körlevél a ' Sajtóosztály mellett működő 15 tagú j szerkesztőbizottság alapvető határo- í zatát, amelyet a múlt év október 21- J én a Lelkipásztor szerkesztésére és ■ rovataira nézve hozott. A szerkeszté­si terv a lelkészi munkaközösségek j felszólalásain és javaslatain alapszik, hogy segítse a lelkészeket gyüleke- j zeti munkájúikban és támogassa a | lelkészi munkaközösségek munká­lat. Hans Christian Andersen MASFÉLSZÁZ ESZTENDEJE szü­letett a dán irodalom legnagyobbja, a meseirodalom klasszikusa, Ander­sen. Ha tömören kellene jellemezni, végső meghatározását adni életmű­vének, e két szót mondanám: szív és fantázia. Kevés íróval ismerkedünk meg olyan korán, mint vele. Legelső, gyermekkorunkból való emlékeink vezetnek hozzá. Meséinek íze évtize­dek múltán is ott kísért bennünk, s nem egy közülük csak később bom­lik ki igazán, a felnőtté serdült agy­ban. Mély értelmét akkor találjuk meg, mikor a szépség, a határtalan messzeségekbe szálló képzelet biro­dalmán túl megértünk az igazság ke­resésére is. Szegény vargamester fia volt An­dersen, taníttatására nem igen akadt pénz odahaza. Konfirmációja után került Kopenhágába. Előbb színész­nek készült. A maga erejéből tanult tovább s az írói pályát szatirikus mü­vei kezdte. Huszonnyolc éves, mikor fölfigyelnek rá, ösztöndíjban részesí­tik s ezzel hosszabb tanulmányútra indulhat. Egész életében sokat uta­zott. írásainak világában ott érezzük az olasz táj, a párizsi forgatag, a svájci havasok hangulatát. Észak fia a verőfényes délre vágyódott. MESEl első kötetét száz esztende­je, 1855-ben adta ki. Regényei, elbe­szélései, versei jelentek meg, de igazi műfaja a mese maradt. A Képes­könyv képek nélkül c. gyűjtemény foglalja össze ezeket a különös alko­tásokat. Mi okozza az Andersen-mesék eleven hatását, azt, hogy nem koptak semmit, nem fogott rajtuk egy évszá­zad? Csak a remekmű tör át ilyen frissen idpn, téren, nemzedékek ér­tékítéletén, korízlés és történelmi kö­rülmények változásain. Valami rej­A DÉLI EGYHÁZKERÜLET mát- rasznetistváni üdülője május 1-én megnyílik. Az üdülő szeretettel vár­ja a jelentkezőket. A Mátra szép­sége, üdülőnk csendje, kényelme és jó ellátása vendégeink szolgálatára áll. A torlódások elkerülése végett időben jelentkezzünk. A jelentkezé­seket Rédey Pál igazgató (Budapest. VIII., Puskin utca 12., telefon 138—656) címére kell küldeni. Az üdülés megkezdéséhez beutalás szük­séges. Ezen a nyáron is veszünk fel gyermeknyaralókat az iskolai szün­idő alatt, pedagógus vezetése mel­lett. Jelentkezni a fenti címen lehet. Minden felvilágosításért ugyanoda kell fordulni. telmes, örök alapanyagból szőtt tör­ténetek az övéi. A mögöttünk maradt gyermekkor­ból fénylik vissza egy-egy feledhetet­len alkotása. Az öntésből hibásan, féllábbal kikerült Hűséges ólomka­tona története, vagy a megrázó Anyai szív: a halott gyermekéért mindenét odaadó anya vándorúi ja, ki végül gyönyörű haját cseréli el egy ősz anyóka fürtjeiért, hogy eljusson a Halál kertjének kútjáig és meglássa benne kisfiának sorsát. Vagy a Hab­leány: az emberi sorsot sóvárgó tün­dér szerelme, ki ösztönösen megsejt valamit boldogság és halhatatlanság különös kapcsolatából. ÖRÖK EMBERI ÉRZÉSEK, vá­gyak, remények, szorongások és lá­zak öltenek testet Andersen meséi­ben. Egy-egy figurája, ha mesealak is, egytestvér velünk, a mi örömeink, bánataink hordozója, ugyanazok az erők hajtják, amelyek bennünket fű­lenek. Csakhogy az anderseni világ belső törvénye az a mélységes er­kölcs, mely a mesében mindig tisz­tábban érvényesül, mint a minden­napokban. Megméri hőseit s igazság­érzése csalhatatlan választóvízként mutatja ki a végső képletet. Jóság és áldozatkészség, irigység és álnok­ság nem marad fedve ebben a művé­szi ábrázolásban. Tud gúnyolni és ne­vettetni, ha kell, a hatalmaskodók, nagyképűek kárára. A császár új ru­hái c. mese a képmutatásról rántja le a leplet, a gyáva hazugságot pellen- gérezi ki, mely meghunyászkodik a zsarnok előtt. De mikor a szív szó­lal meg, elhal a költő szatirizáló kedve: a hűség, bátor állhatatosság rajza mindig lelkűnkig hal meséiben. Szorongva, aggódva kisérjük kedves hősei útját s velük azonosulva, ma­gunk is jókká válunk, megnemese­dünk. Nagy lélekismerő Andersen. Egy­aránt otthonos felnőttek és gyerme­kek ábrázolásában, de az igazi költő varázsos beleérző készségével elénk- bűvöli a tárgyak, játékszerek néma lelkét is. Romantikus képzeletvilág és realista ábrázolás egyesül benne. S minden történetén uralkodik az igazságra törő, meleg emberi szív, az elesettek mellé álló szociális lelkiis­meret s a legnemesebb részvét. Andersen születésének 150. évfor­dulója az egész haladó emberiség ünnepe. Ünnepe azoknak, akik hisz­nek benne, hogy a világ megformál­ható, átalakítható olyanná, amilyen­nek Andersen álmodta: az erkölcs, a jóság, a hűség és szeretet birodal­mává. VIDOR M1KLÖS Foglalkozik a körlevél az egyház- megyei lelkészi munkaközösségek saj főelőadóinak szolgálatával. A Sajtóosztály ugyan csak két la­pot ad ki, de a Sajtóosztályon volta­képpen három lapot szerkesztenek. A hairmadik a HUNGARIAN CHURCH PRESS (Magyar Egyházi Sajtószolgálat), protestáns egyháza­ink idegen nyelvű tájékoztató folyó­iratának evangélikus anyaga. Ez az angol és németnyelvű, kéthetenként megjelenő folyóirat igen fontos szol­gálatot tölt be. Egyházunk életének, szolgálatának, eseményeinek híreit viszi el más egyházakhoz, a világ lutherandzmusához és a világ keresz- tyénségéhez. Az egymás hite által való épülés áldásait hordozza ez a tá­jékoztató, amelynek evangélikus anyagából is gyakran vesznek át a külföldi egyházi lapok. Ismerteti a körlevél a Sajtóosztály szervezés alatt levő foto-ailosztályá- nak célkitűzéseit, amely fénykép-do­kumentumokat fog gyűjteni egyházi épületeinkről, templomainkról és az egyházi eseményekről —, majd a Saj­tóosztály könyvkiadási munkájáról szól. »A legútöbbi évek könyvkiadása a hiányokat jórészt pótolta. De előt­tünk még hatalmas íeiadatok állnak. Ezek közül elsősorban a Keresztyén Énekeskönyv új kiadását emeljük ki.« Az országos i ratterjesztésröl szóló rész után a körlevél arról szól, hogy a Sajtóosztály több országos je­lentőségű egyházi munkához já­rult hozzá az elmúlt esztendők­ben, mint adományozó. A Diakón.iai Osztály, templomépíté- sek, a Teológiai Akadémia, a Gyüle­kezeti Segély többezer forintos támo­gatása mellett ösztöndíjakat és jutal­makat adtunk teológusoknak, propa­gáltunk különböző egyházi gyűjtési célokat és közvetítettünk egyházi cé­lokra érkező adományokat. »Ez azt mutatja, hogy Sajtóosz­tályunk igyekszik az egész egy­ház minden tevékenységét támo­gatni erkölcsileg és anyagilag.« A körlevél befejezésül arról szól, »mit tekint feladatának a mi napja­inkban az a Sajtóosztály, melyet egyházunk oly nagy szeretettel tart fenn és működtet.« »Legfőbb célunk az evangélium hirdetése. Egyházi sajtónk és könyv­kiadásunk ma is sok emberhez jut­tatja el az üdvözítő evangéliumot, sokakat tart meg a hitben. Felada­tunknak tekintjük azt, hogy egyhá­zunk hitbeli, teológiai és cselekvés­beli egységét építsük a meggyőzés erejével, hogy egyházunk teljesíteni tudja, feladatait a mi nemzedékünk életében. Irányítást, elvi tisztázást, elméleti és gyakorlati segítséget aka­runk adni azoknak, akik becsülete­sen akarják teljesíteni az egyház feladatait úgy, amint azok a mi nap­jainkban Istentől adatnak. Meg­győződés-teljes és folyamatos szol- gálatot akarunk tenni a béke ügyé­nek, hazánk felemelkedése ügyének, mert csőik békében és fejlődő, boldog magyar hazában látjuk biztosítva egyházunk legfőbb céljának, mert az ige hirdetésének szolgálatát olyannak tekintjük, mint amelynek hozzá kell járulni az emberek békés, nyugodt, biztosított boldogulásához, hazánk és népünk virágzásához, az egyszerű dolgozó emberek előrejutásához. Fel­adatunknak tekintjük a leghűsége­sebb, állandó tájékoztatást anya- szenlegyházunk életének minden ese­ményéről és a világkeresztyénség életének alakulásáról. Egyházi újság­jaink döntő feladata a helyes tájé­koztatás és e tájékoztatás révén a mai hivekjiek adható legjobb neve­lés. Támogatni akarunk minden he­lyes egyházi célkitűzést és a hírve­rés. az erkölcsi támogatás segítségét akarjuk adni egyházunk egész tevé­kenységéhez, mely Krisztus evangé­liumának, hitvallásainknak és egy­házunk becsületes, mai állásfoglalá­sainak megfelel. Ki akarjuk elégí­teni híveink egész lelki, szellemi szükségletét, amelyet az egyház saj­tójától vár.« »Ehhez kérjük a gyülekezetek, a lelkészek, minden felelősségteljes egyházi munkás buzgó és rendsze­res támogatását! Ehhez kérjük az imádságokat és az anyagi támogatást is! Isten áldja meg egyházi sajtónkat és vezesse mind erőteljesebb fejlő­dés felé anyaszentegyházunk és ma­gyar népünk érdekében, az élő Isten dicsőségére-« — fejeződik be a kör­levél. ________ KÉ T DÁN lelkész a közelmúlt­ban részt vett egy Pekingben tartott ifjúsági találkozón. Most a két lel­kész egy a nyárra tervezett lengyel­országi ifjúsági találkozón való rész­vételre buzdít: »Sokat beszéltünk a vasfüggönyről. Most alkalmunk adó­dik, hogy bepillantsunk mögéje, va­lószínűleg, mert ott elég erősnek ér­zik magukat. Miért ne élnénk ezzel az alkalommal?-! # »Afrika kérdezi a nyugati világot« — ezen a címen szólalt fel az Egy­házak Világtanácsa Evanstonbam tartott második világgyűlésén P. K. Dagadu, az Aranyparti Keresztyén Tanács főtitkára. Hosszasan ismer­tette azt a fejlődési folyamatot, amelynek során Afrika »sötét konti- nens«-ből mai állapotába eljutott. Megállapította, hogy az afrikaiak és a nyugati világ között feszültség van. Dagadu lelkész az afrikaiak politi­kai gondolkodását is ismertette. Ki­fejtette, hogy Afrika »nagyon szo­morúan csalódott akkor, amikor meglátta, hogy Nyugat felhasználja Afrika népét is saját romboló hábo­rúiban«. Szólott az atom- és hidro­génfegyver pusztító hatásairól és el­mondotta, hogy Afrika bele akar szólni a világ sorsát intéző tárgya­lásokba. »Jelenleg úgy kezelnek minket, mint primitív népet, akiket mindig gyámság alatt kell tartani-«. »Afrika népe teljes részt akar venni saját ügyeinek intézéséből« — hang­súlyozta Dagadu. Hasonló módon nyilatkozott dr. Charles Malik libanoni ortodox kül­dött. A közép-keleti delegátus fel­hívta a figyelmet arra, hogy Ázsia és Afrika népei természetes jogaik teljes élvezetét óhajtják. Hang­súlyozta, hogy Ázsia és Afrika ki fogja termelni sajátos társadalmi és politikai életét és ehhez szabadságra van szükségük. Az a négy feltétel, amelyet ennek kapcsán dr. Malik elmondott, sokban hasonlít a nem­zetek együttélése dolgában Csou En-laj kínai és Nehru indiai minisz­terelnök által felállított öt ponthoz így megkívánja az egymás ügyeibe való be nem avatkozást, a lehetősé­get, hogy ki-ki maga válassza tör­vényes rendjét, hogy szabad legyen a gondolatok és áruk kicserélése és hogy biztosíttassanak az alapvető emberi jogok. Bizonyára ez a két értékes előadás is hozzájárult ahhoz, hogy az Egyhá­zak Világtanácsa evanstoni nagygyű­lése határozatban foglalt állásit a faji megkülönböztetéseik ellen és azt Isten igéjéhez kötött lelkiismerettel elítélte. Érdemes visszaemlékeznünk rnáind- erre akkor, amikor a történelemben először fordul elő, hogy az ázsiai or­szágok fontos batározatoikait hoztak, az őket érintő kérdésekről anélkül, hogy a gyarmatosító országok bele­szólhattak volna megbeszéléseikbe. Nemrégiben ért véget Űj-Delhiben az ázsiai országok értekezlete. A ha­tározatok követelik a tömegpusztító fegyverek betiltását és ellenőrzését. A Kínai Népköztársaságnak az ENSZ-ben őt jogosan megillető hely biztosítását. Az ENSZ eredeti célki­tűzéseinek megfelelő helyréállítását. Az ázsiai országok közötti diplomá­ciai 'kapcsolatok rendezését, a faji megkülönböztetés felszámolását. Részletesen foglalkoznak a határoza­tok az Ázsiát megosztó imperialista törekvésekkel, a más országok bel- ügyeibe való külföldi beavatkozással, a közép-keleti helyzettel. Követelik az Egyesült Államok haderőinek iá­vonását az ázsiai térségből a nem­zetközi egyezmények megtartását: és a vitás kérdésekben tárgyalások megindítását. Ezenkívül határozato­kat hozott az értekezlet gazdasági* kulturális, tudományos és szociális kérdésekről, az ázsiai országok ilyen irányú együttműködéséről. Ezekben a napokban ülésezik az indonéziai Bandungban az ázsiai—1 afrikai országok értekezlete, amely­ről Nehru indiai miniszterelnök ezt mondotta: »A konferencia együttélési kísérlet Ázsia és Afrika országai kö­zött, amelyek barátságos úton igye­keznék majd érintkező pontokat ta­lálni egymás között. Ennélfogva ez a fejlemény igazán fontos nemcsak Ázsia, hanem az egész világ szem­pontjából.« Ölömmel üdvözöljük ezeket az értekezleteket, amelyek nemcsak bizonyságai az ázsiai és afrikai or­szágok politikai és emberi érettségé­inek. hanem bizonyára nagy lépése­ket jelentenek az egész világ békés fejlődése felé. A két »színes kontinens« megmoz­dulása a gyarmatosítás ellen és a né­pek szabadságáért egyben párhuza­mosan az új világháború elleni til­takozás is. Ázsia és Afrika népei bé­két akarnak és az emberiség több mint felét mozgósítják a béke ügyé­ben. De lényegesen jobbak a béke ki­látásai az »öreg kontinensen«. Euró­pában is, ahol az osztrák !kérdésben előrehaladást jelentő tárgyalások és megegyezés jött létre. A Szovjetunió a tavalyi berlini értekezlet óta több­ször is tett lépéseket Ausztria hely­zetének rendezése érdekében s most a Moszkvában járt osztrák kormány- küldöttséggel folytatott tanácskozások eredményéképpen Ausztria kijelen­tette. hogy független és demokratikus Ausztria visszaállítását kívánja és nem szándékozik csatlakozni semmi­féle katonai szövetséghez. Ausztria képviselői megegyeztek Moszkvában az osztrák államszerződés alapelvei­ben. Most ismét Nyugaton a sor, hogy vizsgázzék a békevágyból. Az osztrák kérdésben való előbbre- jutás ismét azt mutatja, hogy egyrészt a tárgyalások útján kell rendezni a vitás kérdéseket, másrészt, hogy nem a katonai szerződések létrehozása, hanem a független béfcepolitika az, amelyet a világ népei kívánflfck és követelnek. Az Üj-Delhiben, Bandunglban és Moszkvában tartott értekezletek lel­kesítsék a béke híveit. Ismét a béke megőrzésének kilátásait növelik és azok kedvét rontják, akik háborút akarnak előkészíteni. Az emberiség óriási tömegei azonban feltétlenül hisznek a békéért való küzdelem végső győzelmében. Mi ezekkel va­gyunk imádságainkkal és minden tőlünk telhető szolgálattal. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK AZ ANHALTI egyházkerület (NDK) körlevélben emlékezett meg Dessau és Cerbst városok tíz évvel ezelőtt légitámadás következtében történt rombadőléséről. »Ezeknek az egykor virágzó városoknak és temp­lomoknak értelmetlen összerombo- lása nagyon jelentős figyelmeztetés számunkra éppen ezekben a napok­ban. hogy ne lépjünk népünkkel ismét arra a régi útra, amely egy­kor szerencsétlenségbe döntött min­ket« — mondja a körlevél. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN felfüggesztették Ed. Jones babtista prédikátort, mert a Fortune-i temp­lomban a faji megkülönböztetés el­len prédikált. Működését »keresz- tyénietlennek« minősítették, ezért állásból elbocsátották. AZ ANGOL Szabadegyházak Ta­nácsa Nottinghamban tartott kong­resszusa állást foglalt valamennyi tömegpusztító fegyver, elsősorban az atom- és hidrogénbomba betiltása mellett. Felhívják a nemzeteket, hogy mondjanak le az agresszió po­litikájáról és térjenek a tárgyalások útjára. — Dr. Donald Soper, a me- thodista egyház vezetője Londonban állást foglalt az atombomba-kísérle­tekkel szemben is. Kijelentette: »Szilárd meggyőződésem, hogy ma­guk a tudósok sem tudják pontosan ennek a veszélynek a határait. Ha azonban már a tudósok is félnek, akkor mindnyájunk számára itt az ideje, hogy elkezdjünk félni ettől a veszedelemtől.« MOSZKVÁBAN Bach születésé­nek 270. évfordulója alkalmából a konzervatórium nagytermében orgo­nahangversenyt rendeztek. A ROMÁNIAI szász evangélikus egyházban oly soikan jelentkeztek a lelkészi pályára, hogy nem vehet­ték fel az összes jelentkezőket a lel­készképző-intézetbe* NIEMÖLLER MÁRTON, a Hes- sen-Nassaui egyházkerület elnöke április 12-én a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. Niemöller az NDK több városában előadást tart »Az újrafelfegyverzés és az egyház« címen. Kaiserslauternban, a pfalzi egyházkerület lelkészeinek ér­tekezletén kijelentette, hogy Nyu- gat-Németország felfegyverzése nagy szerencsétlenség lenne a német nép és az egész Európa számára. »A nyu­gatnémetországi keresztyén egyhá­zak azzal, hogy néhány nyilatkozat­tól eltekintve belenyugodtak a pá­rizsi szerződések ratifikálásába, te­hát az újrafegy vérzésbe, sze­génységi bizonyítványt állítottak ki magukról« — mondotta Niemöller és hozzáfűzte: az egyháznak mindent meg kell tennie a párizsi szerződé­sek végrehajtásának megakadályo­zására. (MTI) A SKÖT egyház burgheadi egy­házközségében C. E. Paul! lelkész a hidrogénbomba ellen tartott elő­adást: »Az egyháznak ki kell jelen­tenie, hogy a nukleáris fegyverek használata istenkáromlás Isten te­remtő szeretete ellen.« OLASZORSZÁGBAN az evangé­liumi egyházak országos tanácsa a kormányhoz intézett beadványban követelte az 1948. évi alkotmányban biztosított vallási egyenjogúság meg­valósítását. A belügyminisztérium vallásügyi kérdésekben még ma , is olyan törvényeket alkalmaz, amelyek Mussolini idejéből valók. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemei Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412-VIII. _________10.000 példányban nyomatott 2-551793, Athenaeum (F. v. Soproni Béla* ' á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom