Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-06 / 6. szám

EVANGÉLIKUS ELET 3 HÁROM PILLÉR A kapernaumi százados esetét méltán szoktuk úgy emlegetni, mint a hit példáját. Az ó-egyházi perí- kóparend viszont nem ok nélkül fogja egybe az előtte elbeszélt bél­poklos meggyógyításával s így ren­deli ki a Vízkereszt után harmadik vasárnapra. (Mt. 8, 1—13.). Egyet mutat e két történet: a hit természe­tét tárja fel. S ez is benne van a gyógyulásért esengő bélpoklos egy mondatában: Uram, (ha akarod, meg­tisztíthatsz engem. Banne van e mon­datban a hit három pillére, amire felépül s ami elég erős azt hor­dozni, minden kísértés között. Az első: Urának szólítja ez a se­gítségért könyörgő ember Jézust. Ez a megszólítás nemcsak afféle ud­varias tiszteletadás volt, mint ma­napság, vagy amivé általában ez a címzés lett az idők folyamán. Ak­koriban sokkal többet jelentett: fe­jedelmeknek kijáró tisztelet, királyi méltóságot jelző cím, ami mögött va­lóságos hatalom állt s neun afféle »fenn az ernyő, nincsen kas« uras­kodás. A római birodalom császárát szokták annak idején így címezni: Uram! Az Üjtestámentom eredeti nyelvén beszélő ember számára ez a megszólítás azt jelentette: akit így címeznek, az nem akárki fia. Az olyan valaki, altinak csak szólnia kell s szava parancs, ami azonnal teljesedésbe megy. A kapernaumi százados, aki maga is a császár ka­tonája volt, jól tudta ezt, »Csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szol­gáin*. S nyilván tudta a bélpoklos is. Tudták mindazok a betegek és nyo­morultak, bűneik télbe alatt senyve­dők, akik előtt már minden ajtó be­zárult, akik anár minden lehetőséget kipróbáltak s akik most ezzel a szó­val közelítették Jézushoz: Uram! Uram, Te, ha akarod, megteheted. Egészen bizonyosan van hatalmad reál Neked van és senki másnak! — Ez a feltétlen bizalom Jézus isteni, mindenható hatalmában, ez _a hit első pillére. Ha akar! Ez a második. Uram, — ha akarod. Ha neked is Úgy tetszik, ha jónak láitod. Kérlek, nagyon sze­retném. Mindazonáltal ne úgy le­gyen, ahogy ón akarom, hanem ahogy te. — Ha az első pillér volt a hit merészsége, úgy e második a hit alázatossága. A bélpdjüoe és a szá­zados tudták, hogy Jézus segítsége nem azon múlik, hogy van-e hatalma ahhoz, »miit kérnek tőle. Er nem volt számukra kétséges. Hanem azon múlik, hogy akarja e teljesí­teni kérésüket. S ők számoltak azzal a lehetőséggel, hogy esetleg nem akarja. Az igazi hit mindig számol ezzel. Az igazi hit, az újtestamen- tomi keresztyén hit, mindig csak kér, de nem akar kényszeríteni. Nem akarja a maga akaratát ráerősza­kolni Istenre. Nem Ígért Istent, csak bizakodik Ígéreteiben. Éppen ez kü­lömbözteti meg a mindenfajta po­gányságtól. A pogányság jellegzetes vonása éppen az, hogy hatalmába akarja keríteni az Istent. Áldozatai­val és önsanyargatásával meg akar­ja vásárolni, ki akarja tőle csikarni kívánságainak teljesítését. Meg akarja őt Idézni, kényszeríteni, hogy megjelenjék és cselekedjen. Meg akarja ostromolni az eget és meg akarja hódítani az istenek szivét, körüludvarolja óikét, hogy hozzáfér- kőzhessék kegyeikhez. Hiányzik be­lőle éppen ez az alázatosság: Uram, -- ha akarod. Lehet, hogy most nem akarod. Lehet, 'hogy még nem ütött a te órád. Hiszen az Isten órája olyan másként jár mint az emberé. Isten nem késik és nem siet. Lehet, hogy még nem tartja elérkezettnek az időt, nem tartja alkalmasnak a pil­lanatot. Lehet, hogy meg akar1 vá­ratni és gyakorolni akar a türelem­ben, S az is lehet, hogy egészen más­ként akar segíteni, mint ahogyan én azt elgondolom. Mind ez lehetséges. Sőt az is, hogy egyáltalában nem akar segíteni. Hogy ez nincsen benne bölcs és jó terveiben mert nekem úgy válik javamra. Á hit számol mindezzel s azért alázatos. Aláza­tosságában is rendíthetetlen azonban. Mint a három férfiú hite ott Nabu- kadonozor király tüzes kemencéje előtt: »íme. a mi Istenünk ki tud minket szabadítani. .., de ha nem tenné is,...« (Dán, 3, 17—18). A hit harmadik pillére, az evan­géliumi hit igazi középe, titka, a hit a hitben az a gyermeki b ízűd alom, hogy Jézus fog segíteni, nemcsalt azért, mert tud, mert van hatalma hozzá, hanem azért is, mert akar. Uram, ha akarod, megtisztíthatsz en­gem, — és én hiszem, hogy te aka­rod! Én úgy ismertek Téged, hogy olyan Űr vagy, akl> éppen abban éli és gyakorolja az Uraságát, hogy se­gít! Pazar bőkezűséggel, könyörülő indulattal, szánó szeretettel segít! Hi­szen Rólad jegyezték fel: szerte járt jót cselekedve, — mindent jól csele­kedett, mindenfelé. Hiszen Te azért jöttél, hogy szolgáljál, s nem hogy neked szolgáljanak. Ilyen Űr vagy Te, ilyen csodálatos és különös, ilyen érthetetlen és imádandó. S ezért én bízom benne, bízom Benned, hogy te akarsz majd segíteni! Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! S te akarod, mert azért jöttél, mert jötted már a legnagyobb segítség, jele és bizonysága annak, hogy nem akarsz magadban és magadnak ma­radni, hanem érettünk és velünk akarsz lenni, minden napon, a világ végezetéig és azután, örökké! Ez a bizodalom a hit harmadik pillére. Mindhárom egyformán fon­tos. De mégis, talán ez a harmadik a gyámkő, amelyik a másik kettőt, mint magasba szőkéi lő ívét gótikus templomoknak, hordozza s tartja, emeli. Groó Gyula HÉJA Vijjogva jött s lecsapva, halálos prédaként apámat elragadta e zúgó héja-év. Fönn villogott a szélben szárnyára jég fagyott, körözve várt sötéten s levágott, mint a bot. Kampós karmába kapta, roppant a tört gerinc, porzott a hó alatta s már láttam, fönn kering, a kristály förgetegben, a téli égre csap, a fényre szárnya rezzen s új csilagképbe fagy és megmered ragyogva. A pillanat megáll s apám szemét kioltja a földön a halál. VIDOR MIKLÓS KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK FEBRUÁR 25-én 130 országban a békéért Imádkoznak a nők. Ez a nap »a keresztyén nők világ-imanapja«, melyen a világ, hazájuk és szívük békéjéért imádkoznak. Az imaren­det az argentin keresztyén nők moz­galmának vezetője, Hasada Jorge- rina asszony készítette el. DREZDA lerombolásának 10. év­fordulóján, február 12-én a Német Demokratikus Köztársaság béke- mozgalmának vezető személyiségei értekezletre ülnek össze. Megbeszé­lik a világméretű aláírásgyűjtéssel kapcsolatos tennivalóikat. Ugyanezen a napon indul meg az aláírásgyűjtés a Német Demokratikus Köztársaság­ban a bécsi felhívásra, Q a világ békéjéért való imádság lánoát indították meg az újévre virradó éjszakán 10 ameri­kai nagyváros több mint ezer metho- dista templomában. Amikor az imádkozás az egyik gyülekezetben végetér, a másikban folytatják. Ez egész éven át tart, míg Szilveszter éjszakáján ki nem mondják az utolsó áment. oo A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVET­SÉG teológiai szakosztályának tag­jául — a Werner Elért professzor ha­lálával megüresedett helyre — dr. Peter Brunner professzort, a rend- szeies-teológia heidelbergi tanárát nevezte ki H. Lilje püspök, a Világ­szövetség elnöke. Brunner elfogadta a tisztséget, melyre a Német Nem­zeti Bizottság jelölte. — Brunner professzor neve, mint lutheránus teológusé, Németország határain túl is jól ismert. A Harward-egyetemen szerezte teológiai doktorátusát s ezen­kívül a bázeli egyetemnek is teológiai doktora. Legutóbbi munkája a ke­resztyén istentisztelet problémáival foglalkozik. )-( TOKIÓBAN nemrégiben tartotta ülését az atom- és hidrogénbomba eltiltásáért folyó harc kérdéseivel foglalkozó összjapán kongresszus, A kongresszus részt vevői úgy döntöt­tek, hogy augusztus ö-ra nemzetközi konferenciát hívnak egybe Hirosi­mába. Ez év augusztusában lesz tíz éve annak, hogy az amerikaiak le­dobták az első atombombát Hirosi­mára és Nagaszakira. A tömegpusz­tító fegyverek használata ellen fel­lépő nemzetközi konferenciára mint­egy háromszáz külföldi vendéget várnak. © A NYUGATNÉMET kormánynak nagy gondot Okoz az egyháziak el- lengllásá az újrafelvegyverkezéssel kappsQfßfban, A »Westfälische Rundschau« című dortmundi (Nyu- ggl-Németor-szág} lap ‘kénytelen megállapítani, hogy a nyugat-német kormány szpmrg különös gondot gkoz a? OQUházi részen jelentkező, el­lenállás. Éppen evangélikus körök­ben Adenauer környezetének dü­hödt támadásai a vitát Í1}kflÍ>b ki­élezték, mintsem enyhítették. A lap g tQvqb.bidk során ráinütflt a koalí­ciós pártokban fellépő növekvő el­lentétekre. © LILJE PÜSPÖR LAFJA, a -Sonn­tagsblatte című nyugatnémet egy­házi folyóirat egyik cikkében foglal­kozik a nyugatnémet újrafelfegyver- zés kérdésével s a cikkíró megálla­pítja, hogy »a sokat idézett ember az utcán«'nem Iáfja be az újrafel- fegyverzes állítólagos szükségessé­gét. Az ideYőnatkozá vitából kide­rül, hogy nem az a lényeges, »-ho­gyan-« valósítják meg az újrafel- fegyverzést, hanem az, hogy egyál­talán nem helyeslik azt. Az újrafel- fegyverzésre vonatkozó tervek olyas­mit feltételeznek, ami a megkívánt mértékben egyáltalán nincs meg, nevezetesen a német nép készségét a hadiszolgálatra. FARIZEUSSÁG: KÉPMUTATÁS? Ki gondolná, hogy mennyire egy- Idaiu a? általános vélemény a te)- juss ágról, s mi minden húzódik íeg emögött? Rendkívül ismert nevű ég elter- idt ragály ez. »Méreteire« jellemzés- éppen ' elég talán ennyi: oly sokan :idják, hogy annál többen csak yakorjói akadnak, avagy megfpr- itva: követőinek igen népes tábora Italában olyan hévvel szapulja, lint amilyen buzgalommal cselefcsz;. z a legolcsóbb s felettébb népszerű lódszer: tolvajt kiált a tolvaj, ül- jzni rohan, s ha önmagát nem is igja el, de könnyedén megugrik. Viszont kik is voltak ezek a trizeusok? Maga a szó ezt jelenti: különültek. Isten kedvenceinek, különjlettjeinek tekintették magú­it, Miért számítottak ilyen »ppotek- óya«? Merj lelki tqrtetpsükben indán vallási szabályt igyekeztek nps Pfintosőággal átmásolni életük­2 (amiben perszp több volt a kín, int a pontosság), s úgy vélték, így ennek következményeként Ükségképpem valakikké válnak ten és erpbei'pk előtt- Mindez azon- m nem vgígmi teljes tudatossággal .agyait terv volt, hgnpm ösztönös plás, amelynek elsősorban ők ma­ik estek áldozatául: önhitt min- mt-akprásukban halálos betegségük zrózsáit a viruló élet jelének vél­te Nem Tartuffe-ök. nem tudato- |in csalók vqlt-ak. bgr ez talán még llyqsbítp körülmény: az »-igazi« ebtolvaj a sötétben is teljes biz- RsággaJ működik, ők pedig ösztö- jsep ’ is ráhibáztak, hpgyan kell a ígyes csalást életrendszerré építeni . Minden idők mindéin farizeusa­ik vétlse, hogy evilági kegyes.sé°- il mennyei tőkét szeretne ková- iQlni. s annak kamatait. Isten el­mert kedvenceként már e földön vezn}, A farizeusság azonban nemcsak ;yszerűen kénmutatás, azaz ügyes megtévesztően átélt szerepjátszás, ■ern sokkal több annál LegSÚlyo- ibb bűne talán nem. is az, amit csi­li, hogy t, )• vélt jóságát és vallá- isságát elégnek hiszi s önmagát is megcsalja, hanem az, amit nem csi­nál: nem támaszkodik Isten kegyel­mére s erejére, de annál inkább a maga nagynak sejtett képességeire. Tetszetősen produkálni akar. ke­gyességével szeretné kifizetni Istent, hogy no érezze magát adósnak, de mégsem adhat mást, mint mi lé­nyege, s mivel »istenessége« tulaj­donképpen nem annyira szolgálni akarja Istent, mint inkább lekötelez­ni, önmagába roskad. A hit látszatá­val így lehet »függetlenülni« Isten­től, sőt embtráktöl is elszakadni, s ez a másik nagy farizeusi negatívum^ öncélú és önző vallásossága szük­ségképpen nemcsak istentelen, de embertelen is. Üdvegoizmusa úgy elvakítja, hqgv vajmi kevéssé ér­deklik felebarátjának s általában az emberiségnek a problémái, bajai, nem igyekszik azokat szívére és vállára venni, így aztán Istenről yaló beszéde propagandává züllik, missziója pedig agresszióvá- Ho­gyan is vezethetne embereket isten­hez, mikor mindkettőtől távol áll? Ha számává Isten elsősorban csak eszme, az emberi nyomorúság pedig elvi kérdés? A farizeizmus az el­esett embert inkább megkönnyezi, mint hogy fölemelje. Az könnyebb- A farizeusság: istentelen és ember­telen »kegyesség« — s mennyivel veszedelmesebb ez, mint az »egy­szerű« kénmutatás! ßegRseget ígér és csak bajt csinál, gyógyítás he­lyett csak terjeszti a fertőzést. A farizeusokról alkotott véleményünk általában nem azért egyoldalú, mert »elvileg« nem látunk tisztán, hanem azért, mert a farizeust másban va­dásszuk és nem önmagunkban — pedig hányszor esünk el ebbén a kísértésben! Csak akinek igaz bi­zalma van Krisztus kegyelmében, az hiheti és vallhatja komolyan, hogy mivel Krisztusban mindent ajándékul kapott, már semmi mást nem keli tennie, mint hogy hálából kövesse őt s embertársain keresz­tül is őt szolgálja- így alakíthatja életünket az újjáteremtő ige. Bodrog Miklós Készülj az ige hallgatására Hetvened vasárnap — Ézs. 1, 12—17. Szigorú, szinte kegyetlen bírálat az, amit Ézsaiás szájából hallunk ezen a vasárrnapon. Kíméletlen kézzel rántja le a próféta a leplet korá­nak istentiszteleti életéről, mindennemű kegyességéről. Szinte nem talál benne semmi hasznosat, semmi jót. Ezek után a valóság nagyon szomorú. A korabeli istentszteteti étet nyögött apró és ugyanakkor súlyos bűnök húzódtak meg'. Az áldozatok különböző formái, az ünnepek különböző alkalmai, a sok és sokféleképpen elmondott imádság, mind mind hamis hitből, sőt nem egy esetben istentelenség'ből fakadtak. Arra valók voltak, hogy az ember, a imaigát kegyesnek nevező ember, eltakarja igazi lényét, lelkének sötét oldalait, cselekedeteinek gonoszságait az Isten előtt. Röviden: az ember valamiféle vásárt akart csinálni Istenével, amennyiben kegyes magatartásával be akarta csapni. Minden időik. ú. n. »kegyes« emberében volt egy bizonyos hajlandóság arra, hogy életét két részre ossza. Az egyik a profán, a mindennapi, a másik a kegyes, istenes, ünnepi oldal. Sokan azt gondolják, hogy a kettő független egymástól és nincs is semmi közük egymáshoz. Az Isten sze­rintük csak az utóbbival törődik és az ember a mindennapi életben úgy cselekedhet, ahogyan csak neki tetszik. A mindennapi éíetben elkövetett bűnök, az embertárs, felebarát elleni vétkek teszik így hazuggá az imád­ságot, az istentiszteleti életet, az áldozatokat. Ezt viszont ae Isten nem kívánja, az ilyen életfolytatást elutasítja magától. Nincs szüksége a rossz, álszent imádságokra, a becsapásra szánt áldozatokra. Ezt mondja el Ézsaiás mai igénkben. De mit mond nekünk? Először is azt, hogy nem élhetünk függetlenül keresztyén hitünktől a hétköznapokban. Nincs tehát külön hétköznapi és külön ünnepnapi keresztyén étet, hanem csak egy, amely minden napunkat irányítja. így nem lehet keresztyén módon bűnöket elkövetni, másokkal szemben úgy viselkedni, mintha sohasem hallottunk volna Jézus Krisztusról. Másodszor Istent imádni, Krisztust Unmknak vallani, csak tiszta szívvel lehet, olyannal, amelyet Ö maga tett tisztává. Ez a tiszta szív, létek pedig képessé teszi az embert, hogy valóban úgy cselekedjék, hogy sohase kelljen szégyenkeznie, ha Isten előtt megáll cselekedetei miatt. Az ilyen ünneplést Isten nem' utasítja el magától, hanem helyesnek, jó­nak tartja és meg is kívánja, s ez tesz becsületessé a világ, az emberes előtt is. ­Vámos József »Az Urban dicsekedj!« — Jer. 9, 23—24 BÖLCSESÉG, ERŐ, GAZDAGSÁG: Isten ajándékai ezek sáfár- súgra. Azt akarja, hogy szolgáljunk velük az ö nevében az emberok között. NAGY A KÍSÉRTÉS, hagy magunkénak tekintsük: saját szerzemé­nyünknek és tulajdonunknak; hogy önmagunk dicsőségét keressük és építsük velük. KEVESEN voltak és vannak, akik bölcseségqket nem okoskodásra, erejüket nem erőszakoskodásra, gazdagságukat nem dőzsölésre használ­ták. Helyes értékelésük és ezekhez való viszonyulásunk attól függ, hogy ismerjük-e azt, aki adta: az Urat. Ez az ismeret megoltalmaz attól, hogy bálványainkká legyenek és eibizakodottákká tegyenek. Azután meg­tanít a helyes használatra; hogy a bölcseséget mindenek előrehaladá­sára, az erőt épitésre, a gazdagságot mások megelégítésére használjuk. ALÁZATOSSÁ TESZ ez. az ismeret: nemi rfúnfcet illet a dicsőség, mi csák haszontalan szolgák vagyunk. A kapott javakról kielégítő szám­adást nem tudunk adni. ADJUNK HÄLÄT Istennek ajándékaiért, ajándékai teljessé­géért: Jézus Krisztusért. VALLJUK MEG, hogy önzőén használtuk ajándékait, megfeled­keztünk szolgálati kötelezettségünkről. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy Isten ismertesse meg magát és terveit velünk, hogy ajándékait szolgálatába állíthassuk. Könyörögjünk, hogy a bölcsek bölcs eségüket az emberiség előrehaladására és biz­tonságára, az emberiség minden javát építésre, az emberiség meg- clégítésére és jólétére használhassál;. Könyörögjünk a koniirmáció most induló szolgálatáért, hogy konfirmandusaink megerősödjenek Isten ismeretében, szeretetében, félelmében és szolgálatában. Mezősi György HETI IGE: »Hajtsd hozzám én Istenem a te füleidet és hallgass meg; nyisd meg szemeidet és lásd a mi Busztulásnnkat és a vá­rost, amelyet a te nevedről nevesnek; mert nem a mi igazságunk­ban. hanem a te nagy irgalmadban bízva terjesztjük eléd esedezé- seinket.* — Dán. 9, 18. Február 6- Vasárnap — %. Kor- 9, SM7. Isten irgalmassága az örökélet romaihatatlan koszorúját készítette el számunkra. Aki ezt kapja, az mindent megnyert, aki elesik tőle, az mindent elveszt. Ezért kell hát önmegtagadóan küzdenünk a hit aré­nájában. Február 7. Hétfő — I. Kor. 1, 26—31. Az üdvösséget Jézus Krisztus érdeméért kapjuk. Egyetlen ember sem méltó reá. Annál nagyobb a hálánk és dicséretünk az Isten kegyel­méért, a semmiket valamivé, a bűnösöket igazzá tevő hatalmáért. Február 8. Kedd — Fii. 1, 27—30. A Krisztusban való hit akkor igazi, ha semmiféle kísértés nem tqdja megrettenteni. Mert az evangélium a bűn feletti végső győzelem híre. Azért a Krisztus katonája kitüntetésnek veszi az érte való harcot és szenvedést. Február 9. Szerda — Km. 3, 21—28. Isten előtt csak az igazak állhatnak meg. S mindenki igaz, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus megváltó haláláért Isten megbocsátja bű­neinket. Február 10. Csütörtök — I. Kor. 3, 5—9. önmaga számára npm lehet sepkj munkatársa az Istennek, mások számára is csak kegyelemből. Mert Ö adja a szolgálati lehetőséget és a hozzávaló erőt js, mint az eredményt is, ahol és amikor akarja. Február Jl. Péntek — 1. Móz. 7, 17—8, 4. Az özönvízből csak az Isten szavára hallgató Nőé és azok menekül­tek mőg, akik vele voltak. A keresztség is csak azokat üdvözíti, akik hisznek az igének és együtt-tartanak Isten népevei az egyházban. Február 12. Szombat — Lk. 17, 5—10. A hit a legnagyobb erő a világon. Isten előtt kedveset enélkül nem is tehetünk. Ezért a Néki való szolgálat maga a legnagyobb kitüntetés és jutalom. Csonkp Albert

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom