Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-12-11 / 50. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET AZ „ÉG KIRÁLYNŐJE44 Máriának, Jézus anyjának ez a felmagasztaló címe nem új gondo­latot fejez ki a római egyház tanítá­sában. Évszázadok óta éppen a Má- ria-tisztelet az egyik választó vonal a reformáció egyházai és a római keresztyénség között. Ez a választó- vonal azonban az utóbbi időben egy­re mélyülő és táguló szakadékká lesz. S ez nem véletlen. A római egy­ház tanításában egyre inkább elő­térbe kerül a Máriáról 'szóló taní­tás, egyre több teret igényel. Pápai, rendelkezések, ünnepélyes nyilatko­zatok állították az egyházi élet kö­zéppontjába Mária tiszteletét. Az 1954. évet egészen neki szentelték s 1955. május 31-én először ülték meg Máriának, a világ királynőjének ün­nepét, nagy pompával. Azóta egyre- másra ajánlottak fel egyes országo­kat, sőt egész földrészeket »Mária szívének«. Ez persze ezeknek az országoknak nemkatolikus lakosai­ban nem kis visszatetszést szült. A Mária-tan legvégső követelménye — legalábbis eddig — Mária testi mennybemenetelének és társmegvál­tói tisztének hivatalos pápai kinyi­latkoztatása, amit minden katoli­kusnak hinnie kell üdvössége elvesz­tésének terhe alatt. Mindez sok protestáns emberben keltette fel azt a gondolatot: mi szükség Is van minderre? Miért kell az ellentéteket kiélező tanításokat előtérbe tolni? Mindez azonban nem véletlen, mert itt éppen a római egyház kö­zépponti tanításáról van szó. m Á Mária-tan tükrében feltárul a római egyház ember-szemlélete, az emberről való tanítása legmélyebb gyökereiben. Űgyis lehetne monda­ni: a római ember-tan a Mária-tan- ban jut el legvégső kiterjedéséhez, végső következtetéseihez. Valóban nagyon messzi századok­ba nyúlik vissza ez a kérdés. A IV. században történt még, hogy Ágos­ton egyházatya vitába szállt Pelá- giüsz szerzetes tanításával, aki az ember bűnének súlyát, az eredeti bűnös állapot teljes megromlottsá- gát igyekezett enyhíteni. Akkor az egyház Ágoston tanítását fogadta el. A pelágiánus tanítás azonban mégis befészkelte magát az egyház gondolkodásába s — bár enyhébb formában — a római egyház egyik legjellegzetesebb vonása lett. Az a tanítás ugyanis, hogy az ember — bár elvesztette eredeti tisztaságát, igazságát a bűnbeesésben — mégis megtartott valami »isteni szikrát«, valami képességet, ami őt alkalmas­sá teszi arra, hogy befogadja Isten beléjeöntött kegyelmét.-S az ember azután erre a kegyelemre építve, azzal együttműködve, maga is hozzá­járulhat üdvössége megszerzéséhez. a Ehhez járul egy másik vonás. Az ember így elindulva a »megszente- sülés« útján, különböző állomáso­kat, fokozatokat érhet el. Az egy­szerű hívek, ha az egyház parancsait megtartják — mert ez a döntő —- éppen csak hogy a tisztítóheíy küszö­béig juthatnak el, Onnan azután majd tovább segíti őket az egyház hatalmas keze. Vannak azonban, akik ennél sokkal többre vihetik: szerzetesek, önsanyargatók _ (aszké­ták), akikből azután ismét kiemelke­dik. az ún. boldogok és szentek se­rege, akik között persze ismét szá­mos fokozat és nagy különbség van. így sorolja a római egyház az em­bereket lépcsőzetes rangsorba, mely a magasba nyúlva, mindig keske- nyedik. S valahol a szédítő magas­ban, egészen Isten közelében ott áll Mária. Mária, aki ugyan teljesség­gel ember, teremtmény, mint akár­melyikünk, mégis »malaszttal tel- jefsc s így érdemekben hallatlanul gazdag, aki ember létére az »Ep Királynője«, sőt a Mindenség Ki­rálynője lesz, »Mindnyájunknak Anyja«, stb. sib. Íme: az ember útja alulról fölfelé., a földről a mennybe, a bűnből a szentségbe, gyalázatból dicsőségbe. Ez a római tanítás az emberről a a maga legjellemzőbb vonásaiban. S Mária ennek a legjellemzőbb muta­tója, aki szemléletesen jelképezi: .mire viheti az ember a »megszenie- sülés« útján. Elérkezhet oda, hogy —• az egész emberi nem képviselő­iéképpen — közreműködik Jézus Krisztussal a világ megváltásában. Mert hiszen ez Mária hivatalos cí­me: corredemptrix, társmegváltó, így lesz Mária az emberiség' csúcsa, a *csúcsember«, aki égi királyság trónjára ül, szinte Isten mellé. Ko­moly szó esett már arról, hogy a Istentiszteleti rend a Keresztyén Énekeskönyv hasz­nálatához nélkülözhetetlen Ára i.— Ft Evangélikus Egyetemes Sajtó­osztály, Bpest, VIII, Puskin u. 12. római egyház tanításában nem kell-e arról beszélni, hogy a Szent­háromság: Atya, Fiú, Szentlélek mel­lett valamiképpen negyediknek oda­került egy ember, az ember Mária. 3 Ez persze pontosan a fordítottja annak, amit a Szentírás alapján ,az emberről tanítanunk lehet és kell, hogy ti. az ember annyira elmerült és elveszett Isten előtt a bűnben, hogy nem tehet semmit a maga meg­mentéséért. S ezért felülről lefelé, a mennyből a földre kellett lejönni va­lakinek: Isten örökkévaló Igéjének kellett testet öltenie s alászálhiia hozzánk,, hogy megszabadítson ben­nünket. Az Ö útja épp fordított volt: dicsőségről gyalázatba, életből halál­ba, királyságból szolgálatba. Őbenne nem az ember ért tetőre, hanem Is­ten jött a »mélységbe«, ahol mi mindnyájan vagyunk. — Természe­tesen a római egyház is tanítja Krisztus földre jöttét. De emellett tanítja azt a másikat is, amit fen­tebb vázoltunk, mintegy kiegészítés­képpen. S éppen ez a kiegészítés, ez a társulás, ez az együttműködés az Isten kegyelme és az ember érdeme között az, ami tarthatatlan és elfo­gadhatatlan, ha meg akarunk marad­ni a Szentírás világos bizonyságté­tele mellettit. Az ige testié, emberré létele mellett ott kísért a római egy­házban az ember megisteivülésének gondolata. Hivatalosan ugyan tiltakoz­nak ez ellen az igazán végső követ­kezménye ellen, a gyakorlat azon­ban leleplezően erre áll. Erre valla­nak azok az imádságok, melyeket Máriához intéznek, mint »Az ég és föld királynőjéhez és úrnőjéhez«, akinek »Uralma alá rendeltettek a népek és az emberek« s aki »Isten minden harcainak győztes hőse« (!), aki »mindannyiunk, menedéke, re­ménysége, segítsége és vigaszta­lása«. a Egy másik jellemző vonás: Mária szüzességének hangsúlyozása. Az egyház már korán tanította azt, hogy a Megváltó »Fogantatott Szent- lélektől, született Szűz Máriától«. Ezt a tanítást a reformátorok is el­fogadták, mert benne Jézus születé­sének titkát és csodáját találták ki­fejezve. Tekintetük azonban Jézus­ra irányult s nem Máriára. Jézus isteni dicsőségének kiemelése volt a cél, semmi más. A római egyházban azonban Máriának ez az erénye kü­lön hangsúlyt kapott. Ezért kellett úgy tanítaniok, hogy Mária nem­csak »szeplőtelenül fogant« — már a megfogalmazás is jellemző —, ha­nem egész életében is szűz maradt — noha a Szentírás világosan szól Jézus testvéreiről. Sőt ő maga, Má­ria is »szeplőtelenül« fogantatott. Mindez ismét az emberi erény ki­emelését szolgálja. S az sem vélet­len, hogy éppen ezt az emberi erényt emelik ki a sok közül. A ró­mai egyházat mélyen áthatotta Pla­tón, ókori görög bölcselő tanítása. E szerint minden anyagi, testi do­log bűnös, megvetendő. Viszont minden szellemi, lelki önmagában véve tiszta és jó. Ez az alapvetően szentírásellenes pogány tanítás az egész világot, az ember lényét is erő­szakosan két részre bontja. Innen ered a római egyház bizalmatlan­sága és értetlensége az ember testi életével és szükségleteivel szemben s az önsanyargatás magasztalása, a szerzetesi életnek az ún. világi élet fölé emelése, a római egyház egész társadalomszemlélete és magatartása az emberi élet sok területével szem­ben. Az egész katolikus erkölcstan, élet és világszemlélet a Mária-taná- val‘ érthető. Ebben: a »szeplőtelen Szűz« tiszteletében mutatkozik meg legjellegzetesebben az a katolikus erkölcsi szemlélet, amely a pogány idealista bölcselethez sokkal köze­lebb van, mint a Szentírás világá­hoz, 5 A Mária-tan végül, de nem utolsó sorban, szoros összefüggésben van a római egyházfogalommal. Mária, minden hívők anyja, egyúttal Krisz­tus titokzatos testének, az egyháznak a szíve is — így a hangzik a taní­tás. Az egyház »anya«-ságának — ezért anyaszentegyház — Mária pél­daképe, sőt valami módon benne va­lósul ez meg. Mária és az egyház között titokzatos belső összefüggés létesül. Egyik a másikat jeleníti meg, képviseli. Ilyen módon lehet arról beszélni, hogy Márián keresz­tül maga az egyház vesz részt mind­abban, ami az ő tiszte és tisztessége. Ez pedig' azt jelenti: Mária szemé­lyében maga az egyház vesz részt az üdvösség megszerzésében, rajta ke­resztül maga aa egyház munkálko­dik együtt (kooperál) Krisztussal a világ megváltásában! Viszont Mária dicsőségében az egyház önmagát di­csőíti meg. A reáhulló fény bera­gyogja az egyedül üdvözítő egyhá­zat; Íme: így lesz Mária, Isten anyja, egyúttal a hívőknek is any­ja, a megváltás művében Istennel együttműködő. embernek, a megvál­tást intézményesen biztosító egyház­nak a jelképe, sőt valósága! Az egyik pápai iratban szó van arról is. hog'v Mária, mint édesanya, a hívőket sa­ját képére és hasonlatosságara for­málja. a Az eddigiekben már többször vodit szó arról, hogy a Mária tiszteletet aligha lehet a Szentírásból igazolni. Ennek a római egyház teljes tuda­tában van s ezt nyíltan ki is mondja: »Magából a Szentírásból nem lehet Mária tiszteletét bizonyítani« (1954. évi pápai nyilatkozat). Erre nincs is szükség, hiszen a római egyház a Szentírás mellett egyenlő értékű kinyilatkoztatás-forrásnak veszi a hagyományt, a pápa rendeletéit és nyilatkozatait, sőt — a hívek köz­tudatát! Az ünnepélyes pápai nyi­latkozat csak azt foglalja tantételbe, ami a hívek érzületében, gondolat- világában már régtől fogva megvolt. Ez azt jelenti, hogy a hívek vágyai­nak, közóhajának kielégítése döntő szempont lehet a római egyház ta­nításának alakulásában. És ez ismét nem véletlen. Nem ok nélkül szokták azt mondani, hogy minden ember »született római katolikus«, vagyis: a római egyház tanítása és kegyessége azt fejezi, ki, ami az emberi lélekben mint vágy és szándék, hajlam és ösztön szurmyadozik. így is van! S éppen ez a baj. Mert csak tévútra vezethet, ha a bűnös ember lelkének vágyai és indulatai irányítanak bennünket; s ha ezek ún. vallásos ösztönök, in­dulatok, akkor meg éppen nagy ve­szély. Akkor bizonyos, hogy előbb- utóbb az aranyborjúhoz fogunk megérkezni, ahová Izrael népe is annak idején a maga vallásos vá­gyainak kielégítése útján elérkezett. Éppen a vallásosságában rugasz­kodhat el a magára hagyott ember legmesszebbre Teremtőiétől, a neki való igazi engedelmességtől. m Valóban, ha egy kicsit megfigyel­jük, nyilvánvalóvá válik: a Mária- tiszteletben ősi és mély emberi vá­gyak és ösztönök nyernek kielégü­lést. Az ember vágya az anyai sze­retet után, az ember hódolata egy eszményi női alak előtt, az ember vágya, hogy kivetítse önmagából mindazt, ami az emberben a leg­szebb, legjobb s — persze — elérhe­tetlen, egy alakba sűrítse, magasba emelje s feltekintsen reá — és még sok egyéb. Kétségtelen, hogy a Ma­donna-tisztelet a művészet minden ágában, szobrászatban, festészetben, zenében csodálatos alkotásokra ihlette a művészeket, amelyek mind­nyájunk szívéhez szólnak. Mindez azonban, akármilyen szép és tiszte­letre méltó legyen is, csak emberi kegyesség', amit le kell mérnünk az Isten igéjének kérlelhetetlen mérté­kén. S ez a mérték azt is megmu­tatja, hogy a keresztyénség a Madon­na-kultuszban olyan utakra tért, amelyek veszedelmes eltévelyedést jelentenek. Nincs most itt arra helyünk, hogy megrajzoljuk Mária helyét az evan­géliumi keresztyénség tanításában és kegyességében. Elég legyen csak utalnunk Luther csodálatos magya­rázatára, amit az ún. Magnificat- hoz, Mária'hálaónekéhez (Dk. 1, 46— 55) fűzött. Ebben mondja, hogy Má­ria nagysága, dicsősége, példaadása számunkra abban van, hogy nem akart egyéb lenni, mint az Úrnak engedelmes szolgálóleánya. Ez — és semmi más, Groó Gyula ISTENTISZTELETI REND Budapesten, december hó 11-én, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Dóka Zoltán, de. 11 (úrv.) Dóka Zoltán, du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. II (úrv.) Nagy István (szuppl.), du. 7 Dulcz Pál. — Damjanich u. 28jb. de, fél 10 Dulcz Pál. — Dózsa Gy. u. 7. de. fél lü Sülé Károly. -- Ülló'i út 24. de. fél 10, de, 1:. — Rákóczi út 57 b. de. 10 (szlovák) Szilády J-enő ár., de. hároiimegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor,, dti. ö Bormvai Sán­dor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Koren Emi]. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Bolla Árpád. — Vajda P. u. 3S. de. íéi 12 (úrv.) Bolla Árpád. -- Zugló de. 11 (úrv.> Muntag Andor, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László - Rákosfalva de. * fél 12 Scholz László. — Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András, du. 5 szereíeív. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Váci ú:^ 129. de. 8 Gádor András. - Duna­keszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2,’c. de. 11 Szimonidesz Lajos. -- Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Ujteíep de. fél 9. Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. Rp. Nagytemplom de. 10. - Rd. Kisteinpioni ciu. 3. — Pest­újhely de. i0. — Rákoskeresztúr de. fél 11. Rakoshegy de. 9. Rákosliget de, 10. IRA TTERJESZ TÉS egyházi könyvek, falitáblák, bibiiajelzők Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály Budapest, VIU., Puskin utca 12. Csckkszátnlaszám: 220-278 U&zseÁs Uöuyvéuck, di/asásakw ózseás könyvét ol­vasgatom. - Ahogy szemem az ismert soro­kat végigfutja, egy-egy pillanatra megelevened­nek előttem a holt be­tűk, szinte testet ölte­nek a néma szavak. És a régi dolgok, a sok­százados mondatok min­dig »érdekesek« tudnak lenni. Különösen, ha van bennük valami »furcsaság«. Vajon van-e ilyen liózseás könyvének sorai mö­gött — tűnődöm el egy pillanatig. Vajon van-e benne valami érdekes­ség? Bizonyára van — — gondolkodom tovább —, nem is egy. De ez mintha, most nem tud­na lekötni, nem tudna érdekelni. A sokkal nagyobb, az örök em­beri hang üti meg a szememet, fülemet, el­nyomja bennem a kí­váncsiságot, és már csak ezt hallgatom. Mást nem is tehetek, hiszen olyan megdöb­bentő, és szinte kény­szerítő hatású az, ami mint kívánság elő­tör liózseás szavai­ból: találkozni Istennel, találkozni a másik em­berrel, megtalálni a te­remtett világban a harmóniát, azt a módot, amely békés, nyugodt eletlehetőséget ad. Találkozni az Isten­nel a nagy kibékülés órájában, amikor min­den olyan csöndes. Csöndes az emberi szív, a lélek, amikor nincsen bűn választófalként Isten és ember között, mert minden megbo- csáttatott. Nemde mi­lyen emberi e kívánság! Találkozni a másik emberrel. Nem a csata- mezőn, nem' karddal, gyilkoló fegyverrel a Ttézben, hanem a hét­köznapok forgatagában, barátságban, békében. Nemde ez az egyetlen mód, ahogy az ember a másik emberrel élhet? Megtalálni a helyet a teremteti világban, az időt, amikor a termé­szet nem ellenségként támad az emberre, ha­nem készségesen meg­adja kincseit. Nemde emberi kívánság ez is! Igen, ezt olvasom, ezt hallom Hózseás mon­dataiból és ezt tartom sokkal érdekesebbnek száz érdekes dolognál, mert nemcsak örök emberi kívánságok ezek, hanem hitből is fa­kadnak. És ma sem kívánhat tok, kérhetek mást Istentől, minthogy ta­lálkozzam Vele Jézus Krisztusban, találkoz­zam a másik emberrel: szeretetben és békében, megtaláljam helyemet a teremtett világban: munkában. V, KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK ANGOL KVÉKEREK indultak el szeptember 27-én a kínai békemoz­galom meghívására egy távolkeleti útra. Az angol ikvékerek, akik kez­dettől fogva úttörő szerepet vállal­lak az angliai békemozgalomban, egy hónapot töltenek a népi demok­ratikus Kínában, ahol találkoznak a kínai keresztyénekkel, valamint a mai Kína közéleti személyiségeivel. A kínai keresztyének nevezetes sze­repet játszanak a mai Kínában. Is­meretes, hogy a kínai feudális rend­szer elleni népi támadást annak ide­jén egy Robert Morrison nevű pro­testáns misszionárius lelkész indí­totta el. A Taiping-felkelést, Kína epyik legnagyobb forradalmát, kínai keresztyének indították el. Az utób­bi években jelentősen megnőtt a kí­nai keresztyének száma. Sanghajban például sok evangélikus kínai gyü­lekezet van. Ezek a gyülekezetek mélységes hitéletet élnek. Évtizede­ken keresztül a kínai missziós pro­testáns egyházak közt ellentétek uralkodtak. Ezek most már a múlt emlékei. Ma az ökumenikus szellem őszinte együttműködésre 1-tészteti az egyes protestáns felekezeteket. Az európai keresztyénség nagy tanítói közül népszerű Kínában Leonhardt Ragoz és Karl Barth. NYUGAT-NÉMETORSZÁGBAN a vezető kormánykörök kezdeményezé­sére akciót indítottak a munkások egységes szakszervezetének kettésza- kítására és úgynevezett »keresztyén szakszervezet« alakítására. A Né­met Evangéliumi Egyház tanácsa is foglalkozott a kérdéssel és bizottsá­got küldött ki annak tanulmányo­zására. Ugyanakkor a Munkáskérdé- sek Evangéliumi Munkaközössége, amely e kérdések valamennyi kép­viseletét egyesíti, közgyűlést tar­tott és nagy többséggel állást fog­lalt az ún. keresztyén szakszervezeti mogalommal szemben. Az elfogadott határozat a többi között ezeket mondja: »Megismételjük többször kifejezett állásfoglalásunkat, hogy helyeseljük az egységes munkéis- szakszervezeteket. Elutasítjuk a ke­resztyén szakszervezeti mozgalmat, amelyet keresztyén lelkiismereti kö­vetelménynek próbálnak feltüntetni. Ez a mozgalom egyoldalú pártpoii­Rákoscsaba de. 9. du. fel 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. fél 3. - Mátyás­föld de. lü (gyerm.), fél 11. — Kerepes-Kis- tarcsa de. háromnegyed 9. — Árpádföld clu. 5. — Pestlőrinc, de.. 11, du. 5. — Pestimre de. 10. — Kispest de. 9. de. 10. du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Juhász Géza, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Juhász Géza. To­roczkó tér de. fél 9 Várady Lajos. - Óbuda de. 9 (gyerm.) Sárkány Tibor, de. lü (úrv.) Komjáthy Lajos. du. 5 Sárkány Tibor. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Dánba user László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Danhauser László. — Diana u. 17. de. fél 9 Ruttkay Elemér. — Pesthidegkut (Szent István u.) de. fél ll Groó Gyula. du. 6 Groó Gyula. Kelenföld de. 8 Muncz Fri­gyes,! de. 11 (úrv.) Muncz Frigye?, du. 6 Bolt a István. — Németvölgyi út 138. de. 9 Bottá István. — Csepel de. 11. du. 7. — Budafok de. J1 Bodrog Miklós. - Nagy­tétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgv de. 9 Visontai Róbert. Albertfalva de. 11 Visontai Róbert. - Csillaghegy de. fél 10. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztálvának tarda Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre SO.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VTH. tOPOO példányban nyomatott 2 555436, Athenäen (F. v. Soproni JEálF) tikai célkitűzéseknek nyit utat. Meg­győződésünk, hogy az egységes szak- szervezetek megbontása elidegenite- né ‘egymástól az összetartozó embe­reket és valamennyi munkás" jogos törekvéseinek kárára volna.« ,4Z INDIAI Keresztyén Tanács hi­vatalos lapja, a National Christian Review októberi száma írja: »Me­lyik oldalon van a vasfüggöny?« cí­mű cikkében: Néhány hónappal ezelőtt az egyik híres orosz sportcsapat ázsiai útja so­rán Ceylonba akart utazni. A ceyloni kormány azonban" nem adta meg a beutazási engedélyt. Ezen a nyáron a magyar reformá­tus egyház budapesti teológiai aka­démiája alapításának századik évfor­dulóját ünnepelte és meghívta D. T, Niles-t (a ceyloni methodista egy­ház szuperintendensét. — A szerk.), hogy vegyen részt az ünnepségeken, tartson előadást és vegye át a tiszte­letbeli doktori oklevelet. D. T. Niles azonban nem kapott engedélyt a ceyloni kormánytól arra, hogy Ma­gyarországra utazzék. Világos, bárki húzta is le először a vasfüggönyt, a ceyloni" kormány ma áthatolhatatlan akadályt állított fel, melyen keresztül nincsen érint­kezési lehetőség. Ez a tett éles ellentétben van a nyugati országok , gyakorlatával is. Még az Egyesült Államok is, a McCarthy-hajsza csúcspontján, adott beutazási engedélyt az evanstoni de­legátusoknak, akik az úgynevezett »vasfüggöny« mögül jöttek. Sőt, Evanston után állandó látogatás, csereakció folyik a kettéosztott világ egyházai között. Az orosz ortodox egyház egyik nagy delegációja most látogatta meg Angliát a Canterbury érsek meghívására. A sportolók lá­togatása pedig elmaradt. A békét nem lehet munkálni azok között az emberek között, akik nem is akarnak beszélni egymással. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ang­likán egyháza, az amerikai protes­táns Püspöki Egyház háromévenként szokásos nagygyűlését ez idén elő­ször az USA területén kívül tartot­ták meg. Eredetileg ugyan a texasi Houstont jelölték ki színhelyéül, mi­vel azonban a színesbőrű delegátu­sok miatt tartani kellett incidensek­től, Honoluluba (Hawai) helyezték át. A gyűlés vezetője Knox Sherill püspök ez alkalomból bátorhangú pásztorlevelet bocsátott ki, melyben hangsúlyozta, hogy »a bennszülött egyházakra semmiképpen sem sza­bad úgy tekintenünk, mint az egyház külső állomáshelyeire, mert azok Krisztus egy testének erőteljes, nagykorú tagjai«. Nagy érdeklődést keltett a brazí­liai anglikán egyház püspökének, L. C. Melchernek nyilatkozata, mely­ben a pápának a legutóbbi Rio De Janeiró-i eucharisztikus kongresszus alkalmával mondott rádióbeszédéből a következő mondatot idézte: »A (római) egyház három legnagyobb ellensége a protestantizmus, a kom­munizmus és a spiritizmus«. Melcher püspök így folytatta: »Sohasem hit­tem nagyon a pápa csalatkozhaíatian- ság tanában, de ebben az esetben igaza volt Őszentségének. A protes­tantizmus ellensége minden olyan vallásnak, mely kizsákmányolásra és babonára épül fel; az olyan vallás­nak, mely ma is még középkori üzelmeket folytat.« Hasonlóképpen nyilatkozott a volt katolikus pap. a Fülöpszigeti Független Egyház püs­pöke, Isabelo de los Reves is. Han­goztatta, hogy az ő hazájában is ki­használja a római katolicizmus a nép tudatlanságát és szociális elma­radottságát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom