Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-11-06 / 45. szám

A Biblia as élet könyve

BIBLIA VASÁRNAPON a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetei hálát adnak Istennek azért a könyvért, amelyben az élet könyvét adja kezünkbe, hálát adnak a Bibliáért. Mi, evangélikus keresztyénéit ezt a könyvet drága kincsnek tartjuk, mert teljes szívünkkel igazat adunk Luther 95 tételének, melynek egyike ezt mondja: Az egyház igazi kincse az evangélium. A Biblia az élet könyve, és ez nemcsak azt jelenti, hogy örök életnek beszéde van benne, hanem azt is, hogy ez a könyv élletté akar válni az egyház életében. Miképpen történik ez?

ISTEN IGÉJE HANGZIK felénk ebből a könyvből — ez az első és legfontosabb, amiben életté válik számunkra a Biblia. Nem azonosítjuk minden további nélkül Isten igéjét és a Biblia szavait, nem valljuk azt, hogy a Szentlélek—Isten szóról szóra és betűrűl betűre íratta, mintegy diktálta a Bibliát, de valljuk és hisszük, hogy Ö ezen a könyvön keresztül, ezáltal és ebben szólja hozzánk igéjét. Éppen ezért tekintjük egyre inkább feladatunknak, hogy Isten igéjét tanulmányozzuk és az egyház egész életének középpontjává tegyük. Egyházunk Isten ajándékaképpen egyre jobban tudja becsülni a Bibliát és ez abban is megnyilvánul, hogy az egyház életfunkciói közül azokat hangsúlyozzuk és tartjuk fontosnak, amelyekben az ige hangzik és hirdettetik.

Protestáns egyházainknak a Biblia iránti megbecsülése mutatkozik meg abban, hogy milyen felelősséggel vették kezükbe a Biblia kiadásának és szövegének ügyét. Míg régebben a protestáns egyházak megelégedtek azzal, hogy a Brit- és Külföldi Bibliatársulat — amely egyébként ezen a téren elévülhetetlen érdemeket szerzett — egymagában viselje és hordozza egyházainkban és egyházaink helyett a Biblia-kiadás és terjesztés feladatát . és felelősségét, addig megújuló egyházaink ma saját kezükbe vették és egyik legfontosabb, sőt legszentebb kötelességüknek tekintik ezt a szolgálatot. A Magyar Bibliatanács keretében a Magyar- országi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Szabad Egyházak Szövetségébe tömörült egyházak együttesen gondoskodnak nemcsak a Biblia kiadásáról, hanem annak a gyülekezeti tagok által érthető, hű fordításáról is.

A Biblia élet-könyvévé válásának egyik fontos mozzanata az, hogy a Biblia szövege valóban a nép nyelvén szólaljon meg. Ez igazi reiörmá- tori örökségünk. Régebben a bibliafordítás ügye csak egyes embereknek volt szívügye. Ma a Magyar Bibliatanács szakbizottságai, profeszorok és bibliai tudósok hittel végzett munkájával, Isten színe előtt és rendkívüli felelősségtudattal már esztendők óta fáradoznak azon, hogy a Biblia eredeti szövegének megfelelő és á^gyülekezeti tagok által érthető fordításban kerülhessen szent könyvünk templomaink oltárára és szószékére, a hívők kezébe.

HITÜNK SZÁMÁRA is az élet könyvévé kell., válnia a Bibliának. Evangélikus hitvallásaink szerint hitünk egyedüli zsinórmértéke a Biblia. • Ez azt ■ jelenti, hogy keresztyén hitünket naponként hozzá kell mérnünk, ehhez az isteni kinyilatkoztatáshoz, amely számunkra a Szentirásban van összefoglalva. Isten rávezette arra a felismerésre egyházainkat, hogy a régebbi évtizedekben sokszor nagyon is emberi szempontok befolyásolták az egyház hivő állásfoglalását és rávezetett bennünket arra is, hogy hitünk egyetlen alapjául, hivő állásfoglalásunk mindenkori tanácsoló- jául egyedül a Szentírást tekintsük.

A Biblia vezet el az egyházhoz is, mert a Biblia mindig a gyülekezet könyve. Egybekapcsol bennünket az egyház egész történetével, még azzal az idővel is, amikor a Biblia nem tudott valóban a gyülekezetek könyvévé válni, mert az akkori egyház elzárta az egyszerű hivő emberek elől. Mégis közösségben valljuk magunkat az egész egyháztörténettel, mert hiszen Isten mindenkor talált alkalmat arra, hogy az igét hirdesse és az akkori katolikus egyházban is voltak hívők, akik vágyódtak ez után az ige után.

AZ EGYHÁZ EGYSÉGÉNEK legfőbb alapja a Szentírásban kijelentett isteni kinyilatkoztatás. A mi egyházaink úgy látják, hogy ez nélkülözhetetlen kelléke minden ökumenikus törekvésnek, de ugyanakkor áldott eszköze is. Amiképpen ugyanis az ökumenikus tanulmányi munka során az egyházak elmélyednék az igében és annak jobb, hűségesebb megértésére törekszenek, úgy fognak közeledni egymáshoz.

Mindezekben a dolgokban a Biblia csali úgy tud számunkra eligazító és ható erő lenni, *ha valóban élő könyvvé válik. Amiképpen egyházaink egyre öntudatosadban támaszkodnak a Szentírásra, és minden állásfoglalásukban' számbaveszik, ugyanúgy minden egyes keresztyén embernek az a dolga, hogy necsak legyen Bibliája, hanem ismerje is azt és éljen aszerint. Ha becsületes, Isten akarata szerint való keresztyén életre törekszünk, ez csak úgy lehetséges, ha számunkra a Biblia nem »lelki« igazságok gyűjteménye, hanem valóban az élet könyve.

MANAPSÁG Isten különösképpen is két dologban tanít bennünket arra, hogy életünk megmozduljon a Biblián alapuló keresztyén hitünk indítására.

Az első az emberiségért való felelősségtudat. A Biblia az a könyv, amely megmutatja: Isten nem hagyta magára az embert, nem volt közömbös az emberiség sorsa iránt, nem akarta vesztét és pusztulását, hanem békességét és életét. A Biblia azt is mutatja, hogy Isten bűnnek tekinti a gyilkosságot, nem kedveli a háborút és a vérontást. A Biblia egészen félreérthetetlenül nyilatkozik a tekintetben is, hogy Isten az emberektől egymás iránti megértést, megbecsülést és együttműködést vár. Különös jelentősége van ennek ma, amikor Géniben nagyfontosságú' tanácskozások folynak az emberiség békés jövője érdekében. Mi keresztyének azzal a várakozással tekintünk ezekre a tárgyalásokra és ezért imádkozunk, hogy azok valóban előbbre vezessenek a népek közötti meg- I értő és jó viszony dolgában, a tartós béke megőrzése érdekében.

A második az emberek egymás közötti közössége. A Biblia a közösség könyve, amely mindenütt teli van a íelebaráti szeretet és együttműködés számos bizonyságával. Ma, amikor magyar népünk a közösségi életformának, a szövetkezeti munkának új útjait tanulja, akkor egyházunk bibliás népe úgy látja, hogy őt a felebaráttal való együttműködés és a másokért való áldozatos szolgálat keresztyén kötelessége azok mellé állítja, akik szembeszegülve az önzéssel és a magárahagyatottséggal, egymással kezet fogva bátran elindulnak az új úton, a jólét utján.

A bibliavasárnapot akkor ünnepeljük helyesen, ha mindezekben a dolgokban a Biblia valóban az élet könyve lesz számunkra.

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának reformációi emlékünnepélye a Zeneakadémián

Mint jelentettük, október _ 31-én, a reformáció emlékünnepén délután hat órai kezdettel rendezte a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa a nagy reformációi emlék- ünnepélyét a budapesti protestánsok részére.

Az emelvényen foglalt helyet D. Dezséry László és D. dr. Vető Lajos püspök, Győry Elemér és Péter János református püspök, Szabó László baptista egyházelnök, Szé- csey János metodista szuperintendens és Békeffy Benő református esperes, az ökumenikus Tanács főtitkára.

Az ünnepség bevezetőjéül Peskó Zoltán orgonaművész játéka szolgált, majd a gyülekezet az Erős várunkat énekelte. Péter János református püspök Jak 2, 14—26 felolvasása után imádkozott. Hálát adott a Krisztusban kapott váltságért, a reformáció minden áldásáért és örökségéért, Isten irántunk való szerete- tének számos bizonyságáért. Hálát

adott Isten irgalmasságának azokért a jeleiért, amelyek a népek együttélése tekintetében jelentkeznek és áldást kért azokra a tárgyalásokra, amelyek napjainkban éppen a reformáció egyik városában folynak Isten végzése szerint a népek sorsának békés jövője érdekében.

Péter püspök imádsága után a kelenföldi evangélikus gyülekezet énekkara Sulyok Imre: 46. zsoltár című kórusművét adta elő Sulyok Imre vezénylésével.

D. dr. Vető Lajos püspök ünnepi előadása

Ezután D. dr. Vető Lajos püspök mondott ünnepi beszédet: A reformáció megindulásának 438. évfordulóját ünnepeljük. Ünnepeljük azt a mindenekelőtt egyháztörténeti szempontból nevezetes eseményt, amikor Luther Márton német ágostonrendi szerzetes-tanár Wittenberg egye- | térni városka templomának kapujára ! kifüggesztette 95 tételét és vitára szólította fel a keresztyénség akkori tudósait a bűnbocsánat kérdésében. Luthernek ez a fellépése számít úgy a történelemben, mint a reformáció kezdete s ez az esemény más világ- történelmi eseményekkel együtt, amelyek nagyjából abban a korban játszódtak le, mint például a könyv- nyomtatás feltalálása, vagy Amerika felfedezése, azon események közé tartozik, amelyek a középkor végét s az emberiség történelme új korának a hajnalát jelölik.

Vető püspök beszédének egy további részében ezeket mondotta: — Nézzünk még egy kissé vissza a múltba, hogy konkrété a magyar nép és hazánk történetében termett-e jó gyümölcsöket a reformáció és a protestáns keresztyénség. Isten iránti hálával kell megállapítanunk, hogy igen: termett éspedig olyan jó gyümölcsöket, amelyek komolyan javára voltak hazániknak és népünknek egyaránt. Olyan gyümölcsöket termett, amelyek nélkül,hazánk és népünk nagyjából azt az útat járta volna meg, ha ugyan egyáltalán megmaradt volna, mint, mondjuk, a spanyol nép, ahol a reformációt a kezdet kezdetén vér befő jtották, ahol egész Európát nézve, ma is a legnagyobb az írástudatlanság, a minden téren elmaradottság. A reformáció ünnepén hálával emlékezünk meg arról, amit a XVI. században a magyar reformátorok hős ereje cselekedett népünk tanítása, a magyar irodalmi nyelv megteremtése, iskolák százainak létesítése, a könyv- nyomtatás elterjesztése, nemzeti költészetünk kifejlesztése terén. Károli Gáspár bibliafordítása, a magyar prédikátorok küzdelmes munkája nemcsak megteremtette a magyar irodalmi nyelvet, hanem örök időkre rányomta bélyegét legdrágább nemzeti kincsünkre, édes anyanyelvűnkre. De hálával áldjuk Istent azért is, amit a Habsburg-ház ,gyar- matosító és németésítő elnyomásával szemben cselekedett évszázadokon át a magyar protestantizmus, hogy a Rákóczidig, Bethlen Gábor, Thököly Imre, majd 1848 vezérszellemei, Kossuth Lajos és Petőfi Sándor, e lánglelkű protestáns férfiak vezérlete alatt a magyar szabadságért és hitükért is mennyi

protestáns prédikátor szenvedett

gályarabságot, börtönt, vértanúhalált. Gondolunk arra is, hogy népünk gazdasági és kulturális felemelése terén mit jelent Tessedik Sámuel evangélikus lelkész neve. S azután, hogy Ráth Mátyás győri lelkész szerkesztette és adta ki az első magyar hírlapot.

— Dicsőséges történelmi múltunk alakította ki és alakítja a mai protestantizmust is, a mi evangéliumi és reformált keresztyénségünket. Mai protestantizmusunk gyökerei a történelem talajába nyúlnak le s onnan merítik ma is az éltető erőket. Van magyar protestantizmus. Ez a magyar protestantizmus lényegileg azonos hitelveket vall a földkerekség minden protestáns egyházával. Mégis sajátos színezetű, mert ebben

a hazában nőtt fel, itt élt és él, itt lett naggyá és erősssé sok küzdelem, munka és üldöztetés közben. A magyar protestantizmus a világprotestantizmussal, különösen a reformáció anyaországaival állandóan kapcsolatban volt, Wittenberggel épp úgy, mint Genffel. Azok az irányzatok, amelyek a világprotestantizmus- ban teológiai téren jelentkeztek, nálunk is éreztették mindig hatásukat, de kétségtelenül mindig kisebb egyoldalúsággal és mindig úgy, hogy a néppel való kapcsolatot, iránta való szeretetét, neki való szolgálatkészsé- í gét megőrizte és természetesnek tar- j tóttá. .A magyar protestantizmus fáját történelmi viharok tépték, a nehéz Habsburg-elnyomatás évszázadai megtépázták ágait, sokat le is téptek róla. De a törzs és a fa erős ágai megvannak. A világprotestantizmus az., elmúlt négy évszázad alatt lényegének szinte minden lehetséges változatát kitermelte és kipróbálta, ugyanúgy a mi protestáns egyházaink is.

— Próbáljuk tehát megrajzolni röviden ezt az összképei, az evangéliumi protestantizmus fő jellemvonásait!

— 1. A protestantizmus — evangéliumi keresztyénség, mely tanait és életét Isten igéjéből meríti, ahogyan arról a Szentírás tesz bizonyságot, különösen is a Jézus Krisztusról szóló evangéliumban.

— 2. A protestáns keresztyénség, melyet Isten kinyilatkoztatott igéje táplál és vezérel, ma is azt vallja, hogy emberi életünk végső kérdései, a bűn, a szenvedés, a halál, az üdvösség és kárhozat kérdése Jézus Krisztus megváltó művében oldódnak meg, tehát, hogy a Jézus Krisztusban megjelent isteni kegyelem szabadít meg a bűntől és következményeitől a bűnbocsánat evangéliumában és tesz bennünket az üdvösség részeseivé.

— 3. A protestáns keresztyénség hiszi és vallja az egy keresztyén anyaszentegyházat, melyet Jézus Krisztus alapított, s melynek ö a feje. Nemcsak, hogy nem kívánja megbontani az egyház egységét, hanem híven szolgálja azt evangéliumi hitével, keresztyén reménységével, s a bűnbocsánatból nyert új élet gyümölcseivel a hívők közösségében.

— 4. A protestáns keresztyénség, amikor az egyház tisztaságáért és egységéért imádkozik és munkálkodik, ugyanolyan fontosnak tartja, hogy az egyháznak, mint Krisztus egy testének különböző tagjai, egyesek, gyülekezetek és felekezetek igaz hitben, bűnbánatban, szeretetben és reménységben éljenek, s megmaradjanak és erősödjenek Isten gyermekeinek dicső szabadságában, melyre Krisztus szabadított meg bennünket.

— 5. A protestáns keresztyénség az üdvösség kérdésében egyedül Istennek a Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott megváltó kegyelmében bízik. Nem tud olyan érdemszerző cselekedetekről, melyekkel a bűnbocsánatot és az örök üdvösséget biztosíthatná. Ugyanakkor a megújult élet velejárójának tekinti, hogy az ember földi hivatását, munkáját, a családi életet, embertársait, népét, hazáját megbecsülje és szeresse, s a bűn átkától felszabadultan végezze az emberszeretet jó szolgálatait, s mint jó fa jó gyümölcsök termésével így szolgálja ezen a földön Isten dicsőségét.

— 6. A protestáns keresztyénség Krisztusba vetett hite s ebből fakadó emberszeretete következtében felelősséget érez a hazájában és a széles földkerekségen élő emberek iránt, s azon van, hogy a jóban őket erősítse, segítse, előmenetelükben, haladásukban és felemelkedésükben támogassa, szenvedésüket enyhítse, jólétüket emelje, műveltségüket növelje s a tudomány és a jó munka áldásaiban minél bőségesebben részesítse.

— 7. A protestáns keresztyénség harcol a bűn és annak következményei ellen Istentől a Jézus Krisztusban kapott erejével az élet minden területén, tehát harcol a háború, annak esetleges okai és előkészítői ellen, harcol a békéért, a népek testvéri jó viszonyáért, a népele emberi szabadságáért, jólétéért és békés együttéléséért.

— 8. A protestáns keresztyénség Isten jó ajándékának tekinti a szervezett állami életet s annak jó rendjét. Világosan látja és elismeri ugyan, hogy az egyház és az állam egymástól különböző intézményei különböző rendeltetéssel, ugyanakkor azonban a Szehtírás alapjárj világosan felismerve és elismerve magasztos rendeltetését, az állami élet jó' rendjét és a nép érdekében végzett jó munkáját egészében és tagjai révén igaz hazaszeretettel segíti és támogatja.

A püspök ünnepi beszédét így fejezte be: — A reformáció emlékünnepén mi, a reformáció magyar népe“ és egyházai Őhozzá, a történelem Urához emeljük fel szívünket. Neki adunk hálát a reformáció drága örökségéért és áldásaiért, különösképpen is azokért, amelyekben ez a mi nemzedékünk részesülhet. Öt kérjük gyöngeségeink, hitetlenkedéseink és engedetlenségeink bűneire bocsánatért, s Őhozzá esedezünk azért is, hogy tegyen minket, egyházainkat, gyülekezeteinket, hittestvéreinket alkalmasakká Szentleikének erejével arra, hogy drága örökségünket a reformációban megtarthassuk, gazdagíthassuk, s mindenek előtt hűségesen élhessük az Ö dicsőségére, s a ránkbízottak, egész népünk és az emberiség javára.

Vető püspök előadása után Peskó Zoltán orgonaművész Mendelssohn VI. szonátájának 1. tételét játszotta, majd Szabó László, a baptista hitközség lelkész-elnöke szólalt fel. Zsid 13, 7—8 alapján visszaemlékezett a keresztyénség történetére, majd arra intett, hogy méltóképpen emlékezzünk a reformációra: »Az emlékezés a Bibliában mindig valami nagy dologra irányítja figyelmünket — mondotta. — Ügy emlékezzünk meg a reformáció embereiről, hogy túllássunk rajtuk egészen Istenig.« A reformátorok hitének követésére buzdított ezután, akik Isten beszédét szólták s hitüket megbizonyították a munkás hétköznapokban is, majd így fejezte be felszólalását: »így emlékezzünk egyre több hűséggel az egyház iránt, egyre több áldással szolgálva népünkben és egyre többet imádkozva a világ békéjéért.«

Ezután a kelenföldi énekkar Kodály Zoltán 121. majd 114. genfi zsoltárát énekelte, majd Széasey János metodista szuperintendens imádkozott és áldást mondott.

Az ünnepség a Tebenned bíztunk ... eléneklésével ért véget.

r

„AZ ISTENNEK BESZÉDE ÉLŐ ÉS HATÓ"

(Zsid 4S 12.)