Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-23 / 43. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

I

Istenfélelem által javul as élet

Készülj az ige hallgatására

Izrael népének vallása szorosan összeszövődött Izrael népének életével. Az ótestamentum természetes összefüggésben szól mindenütt Isten akaratáról és a földi jóról. A hit reménységeit összekapcsolja a földi életre vonatkozó reménységekkel. Istentől nemcsak odaát a mennyekben vár segítséget, hanem itt a földön is. Isten akaratát megvalósulva akarja látni a földön éppúgy, mint a mennyben. Jézus Krisztus tanítása ebből a természetes életközelségből tárja fel Isten országának dolgait. Innen merít az ótestamentum bölcsességéből és hitbeli élettapasztalataiból. Minél többet olvassa az ember az ótestamentumot, annál inkább

ráirányul a figyelme erre az életközei, erre az élettel ölelkező vallásos hitre.

Különösen a próféták járnak elöl ebben a jellegzetes felfogásban. A prófétákat helytelenül jövendőmondóknak szokták gondolni, ök azonban nem jövendőt mondottak, hanem Isten igéjét hirdették a nép között. Ez az igehirdetés azonban nem a mennyei dolgokról révülten álmodozó távolbalátás, hanem az egekben lakozó felséges Isten akaratának közlése a földi emberek felé.

Ézsaiás próféta különösen is ösz- szeszövi a földi életre vonatkozó vallásos reménységeket az utolsó idők messiási ígéreteire vonatkozó reménységekkel.

Ézsaiás azt a hitet példázza,

hogy Isten akarata nem lehet hatástalan a földi életre nézve.

Ézsaiás a szabadító Istent prédikálja, aki megváltja Izraelt minden bűnéből. De ezt a szabadítást mindig bemutatja földi vonatkozásaiban is. Ézsaiás szerint Isten nem érdektelen az Ö népének sorsával kapcsolatban. Amit Ö akar, annak hatnia kell itt is. Isten nemcsak abba nincs belenyugodva, hogy az ö népe végül is elvesszen. Isten abba sincs belenyugodva, hogy az Ű népe földi nyomorúságok között éljen. Ézsaiás úgy látja, hogy a földi nyomorúságba belenyugodni éppen olyan hitetlenség és balgaság Isten színe előtt, mint belenyugodni abba, hogy a bűneink miatt elveszítjük az üdvösséget.

A földi nyomorúság és a kárhozat egyaránt a bűn következménye.

Aki a Seolból akar menekülni, annak joga és kötelessége itt is megszabadulni a . bűn következményétől, minden nyomorúságtól.

A Károli biblia Ézsaiás 29, 17—24. prófétai szakasz fölé ezt a címet írja: »-Csodálatos átalakulás«. A bibliai rész egyébként »Jeruzsálem« elleni prófécia. Ézsaiás szorongatást jövendöl Jeruzsálemnek, vagyis Isten népének, mely Izrael bűne miatt földi nyomorúságokban valósul meg. A szorongatás azért következik a népre, mert »csak szájával közel- get« Istenhez »és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem«. Az a csodálatos beavatkozás

Fundamentum ház nélkül

JÉZUS KRISZTUS hatalmas erejű, világhíres példázatokban hív fel bennünket arra, hogy újra és újra vessünk számot a hitünkkel, ha ő utána akarunk menni. Aki tanítvány akar lenni, az úgy vessen számot a hitével, mint ahogyan annak, aki tornyot akar építeni, meg kell számolnia a költségeket, van-e neki elég ahhoz, hogy elvégezze. Krisztus arra a toronyépítőre mutat, aki a fundamentumig eljutott, azt megkészítette, azután elfogyott a pénze és nem tudja befejezni az építkezést. Azt mondja erről az emberről, hogy az ilyet mások csúfolni kezdik. Csúfolja őt mindenki, aki látja: »Ez az ember elkezdette az építést és nem bírta véghezvinni«.

Egy másik példázatban Krisztus ahhoz a királyhoz hasonlítja a csekélyhitű hívőt, aki nekiindult a másik király ellen, hogy azzal megmérkőzzék, de nem vette számba, hogy megütközhetik-e vele tízezer emberrel, mert annak, akivel szembe akar szállni, húszezer embere van. Azt mondja Krisztus, hogy ha a hadbakészülő király ezt előre tudja, akkor legokosabb, ha követséget küld a másikhoz és mielőtt megütköznének, megkérdezi a békefeltételeket.

A két példázat ugyanazt mondja, de az ugyanazt két szempontból.

AZ EGYIK, amit meg kell tanulnunk, az, hogy Krisztussal nemcsak elindulni kell, hanem menni is vele együtt. Krisztus követéséhez nem elég az első lépés, bár kétségtelenül az a döntő. Ahhoz is nagy elszánás kell és az sem megy olcsón. Ez olyan, mint a házépítésnél a fundamentum, a ház alapjának megépítése. Arra épül minden, ami még a házhoz tartozik és az aránylag a legnagyobb költség. Már maga az nagy dolog benne, hogy az ember elkezdi. Mit ér azonban az egész, ha nem épülhet rá már semmi, mert nem futja a pénzből. Ilyen sok ember életében a megtérés. Ez sok ember életében lelkesült házalapozás módjára történik. Érzi az ember, hogy ez az alap, amire később mindent felépíthet. A házat, amit építeni akar, kívánatosnak tartja, az építést meg is kezdi, de aztán nem futja a pénzből. Szomorú az ilyen házépítőnek a sorsa. Ilyen típusú hívőkből úgy festene az egyház, mint egy város, amelyben csak a házak alapja van meg s egyetlen ház sincs benne. Furcsa város volna, sőt ezt a »várost« senki sem nevezné városnak. Az ilyen »egyházat« se nevezi senki egyháznak.

A MÁSIK kép azt mutatja, hogy lehetnek olyan »Krisztushivők« is, akik olyanok, mint egy hetvenkedő király, akik megüzenik a hadat az erősebbiknek, de nem számolják meg seregüket és fele annyival mennek a dupla annyi ellen. Ezek a hívők nem vetettek elég számot azzal, hogy a krisztuskövetés egyenlő a bűn ellep folyó harccal. Aki meg pem számolja erőit, úgy jár ebben a harcban, mint a király, aki jobban tette volna, ha előre küldi követeit és megkérdezi a békefeltételeket. Mert ebben a harcban nem kis dolgokról van szó. Ebben a harcban — a sajátmagunkkal megütközés harcában — kevés hit esetén feleannyival megyünk a dupla annyi ellen.

Mert önmagunk ellen folyik a krisztuskövetés kereszthordozása, önmagunk ellen folyik a krisztus- követés harca a bűn ellen. Aki itt kevés hittel indul, az azon a ponton jut csődbe vagy az építkezéssel vagy a harccal, ahol nem is számítja, önmaga ereje kevés voltával kerül szembe az ilyen ember.

DE HOGYAN LEHET számot vetni ezekkel az erőkkel, amelyek a példázat szerint úgy érvényesülnek,

mint házépítés közben a pénzszámolás, vagy hadviselés esetén a katonák megszámlálása?

A számvetés úgy történhetik, ha értelmesen és józanul meghallgatjuk azt, hova is, mire is küld minket Krisztus.

Azután úgy történhetik, hogy ha Öt követni akarjuk, valóban rászánunk erre mindent. Végül úgy történhetik, hogy

a mi erőtlenségünket a Krisztus erejével pótoljuk. Ez pedig nem egyéb, mint az állandó bizalom- teljes támaszkodás az Ö kegyelmére, az Ö igéjére, az ö Szentleikére. Aliik az Ö erejéből táplálkoznak, azoknak ereje nem fogy el.

Most már csak azt kell megkérdeznünk, mire kell hát szánni ezt az egész vagyont: »Valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom«. Ez a kérdés azért fontos, mert sok keresztyén van az olyanokból is, akik a krisztuskövetést a maguk módján képzelik el és fantasztikus feladatokat tűznek maguk elé a krisztus- követés ürügye alatt, vagy a krisztuskövetés valódi mibenlétének nem ismeréséből.

Krisztust abban kell követnünk, amit ö csinált. Az emberek közötti irgalmas szolgálat, az emberek segítése, a szeretet az. amiben Krisztus előttünk jár. Ű az »életét adta a barátaiért« és »arról lehet megismerni, hogy az ö tanítványai vagyunk, hogy egymást szeretjük«.

Ha a hitünkkel számot vetünk, vizsgáljuk meg azt, hogy van-e elég erőnk ebben követni Krisztust?! Ezen gz úton csúfolni azokat fogják, akik a szeretetről beszélnek, azt tekintik fundamentumnak, vagyis »mindének alapjának«, de közben nincs bennük elég szeretet. Ezen az úton azok szenvednek vereséget, akik nem számolták meg, hogy a szeretet győzelmeihez a szeretet mennyi katonájára és mennyi fegyverére van szükség.

Ha a kereszthordozással kapcsolatban kell számotvetnünk a hitünkkel, akkor az a kérdés: — mennyi bennünk a szeretet. Mert Isten Így értelmezte a saját Fia kereszthordozását: »Ügy szerette Isten a világot, hogy az Ű egyszülött Fiát adta,,,«

azonban, amelyet Isten azért ígért, hogy a nép szívét maga felé visszafordítsa — csodálatos átalakulást hoz a nép életébe.

A könyvben a »csodálatos átalakulás« cím alatt megírt prófécia hatalmas bizonyságtétel arról, hogy a nép Isten iránti engedelmessége hogyan függ össze a nép földi boldogulásával. Ott, ahol Istenre hallgatnak, ott, ahol a hit működik, ott, ahol engedelmesség van Isten iránt, vagyis ahol Isten törvénye érvényesülni tud, »megismerik a tévelygő- lelkűek az értelmet és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak«.

Ebből az igéből azt tanuljuk, hogy Isten törvénye alá tartozik, vagyis Isten akaratával egybeesik mindaz, amit az emberi élet megjavítására tenni lehet. Ami a földi életben rossz, az a bűn törvénye alá tartozik és a rosszakarattal esik egybe. Ami a földi életben jó, azt Isten mind akarja s ami hit csak van az emberben, az mind arra való, hogy itt a földön működjék, gyümölcsözzék, itt a földön legyen tevékeny annyira, hogy — amint Luther mondotta — még mielőtt kérdeznék, el van foglalva a jóban.

Ézsáiás próféciájára alapvetően jellemző az, hogy a hivőket Isten kegyelme, irgalmassága felől akarja meggyőzni. De ebben is igen jellegzetes Ézsaiás bizonyságtételére nézve az, hogy Isten irgalmasságát, emberek iránti jóindulatát nemcsak az örökéletre vonatkozó, a messiási üdvkorban megvalósuló reménységek feltárásával mutatja be, hanem ezt az irgalmasságot úgy értelmezi, miint amelynek csodálatos átalakító ereje van a mi földi életünkben is. Amint Isten irgalmasságához tartozik az, hogy Iziael dicsőségesen felemeltetik azon a napon, éppen- úgy Isten irgalmasságához tartozik az is. hogy itt a földön »Libánon termőfölddé lesz«, hogy »a termőföld erdővé alakul«, hogy »örömük lesz a szenvedőknek«, hogy »a szegény emberek vigadnak«, hogy »a kegyetlen elvész«, hogy »kivágatnak a hamisság őrei«. Ézsaiás szerint és valamennyi ótestamentumi próféta szerint

az a hitnek és istenfélelemnek az értelme, hogy általa javul az élet.

Isten népe tehát Isten legnagyobb prófétáitól olyan hitet tanult, amelyben menny és föld ölelkezik, amelyben a »Magasságos« miközöttünk lakozik, Ebben a hitben szentté válnak a földi dolgok, mert a hit megtenni gyümölcseit. D.

ÍTÉLET ÉS ÍGÉRET

Ézs 29, 19—24.

Túlárad az elnyomottak öröme az Űrban, ujjongnak majd a szegények Izráel Szentjének: vége a zsarnoknak, veszve a kaján — elpusztulnak, kik fejüket minduntalan rosszban törik, akik akármiért

bűnösnek mondják az embert, tőrbecsalják azt, ki a városkapunál fejükreolvas, és bármi ürüggyel legázolják az igazat.

Azért így szól Jákób házához az Úr, aki megváltotta Ábrahámot:

Most már Jákób arcát szégysnpír nem borítja, sem sápadás nem ömlik rajta szét, mert midőn meglátják — ők, majd gyermekeik — kezem munkáját közöttük: megszentelik nevemet, szentnek tartják Jákób Szentjét, Jzráel Istenét rettegik. Tévelygőlelkűek nyernek belátást, vádaskodók tanulnak engedelmességet.

Fordította: Bodrog Miklós

Veszprémben lesz az októberi sorsolás

Négy sorsolás lesz tnég ebben az osztendß- ben. Novemberre kettő js jut. Az o'4táf>ept Veszprémben tartják. Október Zü és 23 a között veszprémi últörök pörgetik a Második Békekölcsön szerencsekerekeit. A négy nap alatt, a Második Békekölcsön hetedik sorsolásán nyereménnyel 117.200 egész kötvényt sorsolnak ki 47,844.800 forint értékben, törlesztéssel és kamatozó kötvényekkel periig 116 ezer kötvényt 23,27fi.QÖQ forinttal. Tehát nyereménnyel és törlesztéssel újabb több mint 71 millió fprifitot térít vissza államunk a Békekölcsön jegvzőinek. A nagy nyeremények százait, a kisebbek sokezrét jelenti ez újra. sokezpr dolgozó családjának újabb kellemes meglepetést, örömet.

Az ezévi további sorsolások ideje: November 13-án az ötödik Békekölcsön első sorsolása ßudanesten. Noyernher 26—29 között az Első Békekölesön kilencedik húzása Miskolcon. December 30-£n pedig a Harmadik Békekölcsön ötödik sorsolása Székesfehérvárott.

Szentháromság után 20. vasárnap. — Ézs 29, 19—24.

Tsten igéje mindig kérdéseket vet fel az emberi lélekben. Ezek a kérdések lényegükben azonosak, de különböző időkben más-más formát öltenek; Ez a kérdés: miképpen üdvözölök? — a mai ember számára pl. ilyen formában válik égetővé: hogyan válhat életem áldássá a földön. A vasárnap szószéki igéje nem hagyja válasz nélkül a mai embernek ezt a kérdését. Hogy is maradhatna válasz nélkül ez a kérdés, mikor kétszer mutat mutat rá »Izráel Szentjére«, a Messiásra, Jézus Krisztusra.

Ljhőször úgy mutatja Izráel Szentjét, mint aki az egész világnak, minden embernek a reménye. Benne és általa maga a szent Isten fordul oda az emberhez. Ez az odafordulása ítélet és kegyelem egyszerre. Kegyelem, mert az embert szenvedésében és szegénységében keresi meg, hogy megelevenítse és meggazdagítsa, hogy szomorúságát örömre fordítsa (19. v.). Ítélet, mert ezt a kegyelmét csak az ember bűnknek megítélésivel, a bűn leleplezésével, és megsemmisítésével gyakorolhatja. Istennek az emberhez való odafordulása, nemcsak elfordulást, hanem minden embertelenséggel való szembefordulást is jelent. Isten nem lenne emberszerető, irgalmas és kegyelmes Isten, ha nem fordulna szembe minden kegyetlenséggel, az emberség minden megcsúfolásával, minden hamissággal, minden tőrt vető csalárdsággal. (20—21. v.)

A ldássá csak akkor válik életünk, ha tökéletesen reménykedünk Izráel Szentjében, ha mi is odafordulunk mindenkihez, akihez és akikhez Isten fordítja tekintetét, és elfordulunk mindattól és szembefordulunk mindazzal*, amitől Isten elfordul, és amivel Ö szembefordul. Áldásossá földi életünk akkor válik, ha mi magunk is az Ö színe elé járulunk, aki megeleveníti, föltámasztja bennünk a bűn által elnyomott igazi embert, és úgy szabadít ki bennünket a bűn zsarnokságából, hogy a bűnt bűnnek nevezi;

TVT ásodszor úgy mutatja meg Izrael Szentjét, mint aki Ábrahámnak a

hivők atyjának Megváltója, és ezért Jákob házának, vagyis a hivők seregének, az egyháznak is reménysége. (22. v.) Jákob háza, a hívők serege, a keresztyén anyaszentegyház nem az emberi jóakarat következtében áll fenn, hanem azért, mert Isten hűséges ígéreteihez; igéjével hívja, gyűjti, megvilágosítja és megtartja, vagyis szüntelenül reformálja. Ezért és csak ezért nem szégyenül meg, és nem sápad meg orcája. Jézus Krisztus úgy válik az egyház reménységévé, hogy igéjével vakságunkat elveszi, és megnyitja szemünket Isten keze minden munkájának meglátására, és megbecsülésére; Isten nevét szentté és naggyá teszi, és szüntelenül tanít az igazi imádkozásra; megszabadít minden vallásos rajongástól, a nézetek kétségbeejtő összevisszaságából, mert világos és biztos tanítást ad. (23 —24. v.).

Áldásossá akkor válik a keresztyén ember élete a földön, ha Isten hűsége helyett nem a saját idegességét, kapkodását állítja a középpontba, ha nem ő akarja az egyházat megmenteni, hanem Isten ígéreteire támaszkodik, figyelmesen és engedelmesen hallgat szavára. Isten szavának ilyen engedelmes, bízó hallgatása és az ugyanilyen imádság közben válunk szabaddá arra, hogy nyitott szemmel és józan ésszel tájékozódjunk a világban, hogy vallásos megkötöttségek helyett örömhírrel, evangéliummal forduljunk az emberekhez, hogy életünk és életformánk hű tükre legyen annak, amire megtaníttattunk, Benczúr László

A szeretet gyümölcsei — 1. Jn 4, 17—21.

A HIT PRÓBÁJA Isten-szeretetünk. De Istent csak úgy szerethetjük igazán, ha szeretjük az embert, akit ő a Krisztusban szeretetének örök tárgyává tett. Az ilyen istenszeretetnek kettős gyümölcse érik életünk fáján;

A TELJES SZERETET kiűzi a félelmet— mondja János. A jó lelkiismeretről, Isten előtti hitben megállásunkról beszél itt gz apostol. Ez az első gyümölcs.

A MÁSODIK a tevékeny emberbarát! szeretet. Az Isten iránti szeretet hazugsággá válik, ha nem valósul a felebaráti szeretetben. Megragadó módon írja le János apostol Isten iránti és felebarátunk iránti szeretetünk összetartozását.

Imádkozzunk azért, hogy életünkben mindkét gyümölcs megérlelőd« jék és megteremjen.

VALLJUK MEG, hogy Isten iránti szeretetünket gyakran az emberszeretet és a jócselekedet hiányának leleplezésére használjuk.,

ADJUNK HÁLÁT a Szentlélek állandó munkájáért, amivel szívünket a teljes szeretetre, a jó lelkiismeretre és cselekvésre hangolja.

KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy magunk és minden embertársunk egyre előbbre jussunk az igaz szeretetben, és így Isten és ember előtt kedves életet élhessünk. P.—L

Heti ige: »Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecsétje ez: Ismeri az Ür az övéit; és: álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.« — 2. Tim 2, 19.

Október 23, vasárnap, —■ 2. Móz 24, 9—11,

Istent látnj — ez mindig a kegyesek álma. Isten azonban csak válasz- tottainak mutatja meg magát, azoknak, akiket elhív szolgálatábaOktóber 24, hétfő. — Jn 6. 24—33.

Mindig akadtak emberek, akik önző, egyéni érdekből közeledtek Jézushoz. Nem Öt keresték, hanem a saját vágyaikat akarták kielégíteni. Pedig akik Ot követik, azoknak a szolgálat útját kell járniok.

Október 25, kedd. — 2. Móz 16, 2—7/a, 13—15.

Isten népének meg kell tanulnia az »Ür törvénye szerint« járni: vágyj* aggódás és kételkedés nélkül örvendezve és bizakodva élni napról napra Isten kezéből, abból, amit 0 elkészít nekünk.

Október 26, szerda. —- Jn 15, 1—8.

Ez a példázat félreérthetetlen világossággal mutatja meg Jézus és a tanítvány viszonyát. Jézusból élni, ez a tanítvány életének titka- S az él Öbélple, aki az ö beszédéből él. Es az terem sok gyümölcsöt.

Október ?1, csütörtök, — 1, Kor 10, 14—22.

Aki Jézussal közösségben van, az nem élhet tovább a bűnnek. S mindnyájan, akik megkereszteltettünk, akik az Ő asztalához járulunk, közösségben vagyunk vele, Ezért mindennap újra döntenünk kell: vele, vagy ellene. Senki sem szolgálhat két úrnak!

Október 26, péntek. — 1, Pét 2, 5—10.

Isten épít bele minket, mint élő köveket, az ő egyházának épületébe. Nagy kegyelem ez, nagy kiváltság, és nagy elkötelezés. Annál nagyobb a felelőssége annak, aki engedetlenül kiszakítja magát az Ö kezéből. Akinek a számára Jézus nem alapkő, annak a megütközés köve lesz.

Október 29, szombat. — Jel 19, 6—10.

Isten országának képe az Üjteslamentomban gyakran a menyegző. Ez a csodálatos örömünnep akkor lesz valósággá, amikor eljön az időknek vége. Akkor együtt örvendez isten népe az ő Urával, Ez a nagy öröm sugárzik már most ki gz életünkre és tölti meg azt fénnyel és reménységgel;

Groó Gyula