Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-10-23 / 43. szám

D. dr. VETŐ LAJOS püspök: GENFI SZELLEMBEN Az egyház egész szolgálata béke-szolgálat D. Dezséry László püspök válaszai a Cirkevné Listy című szlovákiai evangélikus folyóirat kérdéseire A Cirkevné Listy című szlovákiai evangélikus folyóirat interjút közöl D. Dezséry László püspökkel. A püs­pök az első kérdésre adott válaszá­ban melegen emlékezett meg koráb­bi csehszlovákiai útjáról, a második kérdésre pedig röviden vázolta a magyarországi evangélikus egyházat most foglalkoztató kérdéseket. Az interjú ezután így folytatódik: Miben látja az egyház feladatait a mai nemzetközi helyzetben, úgy, amint azok a békeharc frontján je­lentkeznek? Részt kell vennünk a nemzetközi békeharcban a nemzetközi egyházi élet területén rendszeres bizonyság­tevő munkával. Erősítenünk kell nemzetünk egységét lelkipásztori ne­velés útján, hogy a nemzet hazasze­retete, közgondolkodása, termelő- munkája erősítse az országot való­ban '»•bástyává a béke frontján«. A tíz évvel ezelőtt befejeződött pusz­tító háború szomorú emlékeinek fel­idézésével és ezekből folyó tanítás­sal sokat tehetünk a nemzeti öntu­dat és a nemzet béke-akarata erő­sítése érdekében. Hazánk felszaba­dulásának tízesztendős évfordulójá­val kapcsolatban rámutathatunk az országépítés nagy eredményeire és benne egyházi életünk felszabadulás utáni tisztulására és fejlődésére, mint a béke áldásaira s mint olyan drága kincsekre, amelyeknek meg­védése nemzeti békeharcunk leg- konkrétebb célja. Egyébként az egy­ház egész szolgálata béke-szolgálat, mert az evangélium hirdetése békél­tetés Istennel és emberekkel és ez természetesen nemcsak egyének és nemcsak szívek dolga, hanem kihat az egész társadalomra és békesze- retp cselekedeteket jelent. Mit üzen a mi hívőinknek? Két igét: »És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbo­csátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek« (Mt 6, 12); »De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak ne­kidőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek, a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára« (Fii 3, 14.L Milyen gyümölcsei vannak együtt- működésünkne k? Kölcsönösen segít a közös gon­dok és közös feladatok olyan vizs­gálata, hogy egymás eredményeire tekintettel vagyunk. Mindig több örömmel szolgálunk egymásnak az anyanyelvű igehirdetéssel Csehszlo­vákiában a magyaroknak, Magyar- országon a szlovákoknak. Egyhá­zaink történelmi megbékélése és jó viszonya erősíti népeink barátságát és ennek a barátságnak jó gyümöl­cseiben való hitet. Mindig hatéko- nyobban tudunk az ökuménikus életben is megjelenni olyan közös szolgálatokkal, melyek kétségtele­nül jót tehetnek az egész világke- resztyénségnek. Erősödő barátsá­gunk és további együttműködésünk Isten iránti engedelmességünk pró­bája, tehát mindkettőnket nevel az engedelmességre. És ami ennek az együttműködésnek igen drága aján­déka: valljuk meg egymásnak, hogy megbékélésünk és együttmű­ködésünk óta sokkal jobb a lelki­ismeretünk. Ugyancsak a Cirkevné Listy mél­tatást közöl Benczúr László konfirmá­ciós kátéjáról. Az Evanjelicky Posol című szlo­vákiai evangélikus lap együk számá­ban fordításban közli Friedrich La­josnak, az Evangélikus Életben »A kődobálók« címen megjelent cikkét. 1870—1955. OKTÓBER 9. ABBÖL, HOGY ISTEN MENY- NYEI ATYA, következik, hogy az egész emberiség egyetlen nagy csa­lád. Isten az emberiséget egy vérből teremtette: ez a bibliai igazság is er­ről beszél. Az emberek tehát az egész földön a testvériség alapviszo­nyában vannak, vagyis egymásnak testvérei. Ez az értelme annak, hogy Istenben teremtő Atyánkat szeretjük és imádjuk. Ahogyan a legszűkebb értelemben vett család tagjai érdeklődnek egy­más sorsa iránt, akármilyen mesz- szire kerülnek is felnőtt korukban egymástól, ugyanúgy érdekel ben­nünket, hogy mennyi ember él is a földön, és hogy milyen viszonyok között is él. Mostanában jelent meg az Egye­sült Nemzetek Szövetségének (ENSz) a néprajzi évkönyve. E szerint 1953 közepén a föld lakóinak száma 2,547.000.000 (kétmilliárd ötszáznegy­venhét millió). Ez az óriási szám a háború utáni inflációs idők bankje­gyeire emlékeztet bennünket. Csak akkor foglalkoztunk ekkora számok­kal. Kétezerötszáznegyvenhétmillió ember a földön! Ebből az évkönyv­ből azonban megtudjuk azt is, hogy 1950-től 1953-ig a föld lakosságának száma kilencvenkétmillióval növe­kedett. Mindössze három év alatt! Ugyan hány ember születhetik ak­kor egy nap alatt a földön — vethet­jük fel a kíváncsi kérdést. Erre is van hozzávetőleges statisztikai adat: nem kevesebb, mint átlag kétszáz­ezer ember! Tehát ötnaponként egy­millió ember jön erre a világra! Ezekből az adatokból ki lehet számí­tani azt is, hogy közben mennyien halnak meg. Világos azonban, hogy sokkal többen megmaradnak, mint amennyien elhalnak. Tehát az em­beriség száma napról napra rohamo­san nő. EGY TUDÓS valószínűség-számí­tásokat végzett arra nézve is, hogy­ha a ma egy nap alatt világrajövő kétszázezer ember-gyermek közé tartoznánk, hol születnénk és melyik világrészen, milyen emberfajtához tartoznánk. Igen kicsi a valószínű­sége annak, hogy fehérbőrűek len­nénk. A legnagyobb valószínűség szerint színeseknek: feketéknek, barnáknak vagy sárgáknak szület­nénk. 1:4 lenne a valószínűsége an­nak, hogy keresztyének lennénk. Ha pedig színesbőrűeknek születnénk, nagyon valószínű lenne, hogy egész életünkben betegek lennénk (malá- riások, tüdővészesek, vagy éppen leprások), soha nem laknánk jól s gyakran olyan éhség kínozna ben­nünket, hogy a fakérget is képesek lennénk megenni. Ha színeseknek születnénk, 1:4 lenne az arányos valószínűsége annak, hogy tanul- nánk-e írni, olvasni, s hozzá: a leg- | Ha bár eltűnt is a szép nyár, Az ősz új örömökre vár; Oh mely nagy az Űr jósága! Elfogyhat-e gazdagsága? A fák miképp ékeskednek, Gyümölcsök alatt görbédnek, S önként kínálnak bennünket, Gyönyörködtetik szemünket. A madarak víg szózatja Magát már nem csudáltatja, Repülnek ők más tájakra, Hol minden kész már számukra. Eltart az Űr mindeneke4 Nagyokat és kicsinyeke S azt akarja, örüljenek, Valakik életet nyertének. nagyobb valószínűség szerint egész életünkön át nyakig úsznánk az adósságban, s adósságunk kamatai 30—100%-ot tennének ki. ÍGY FEST HÁT a földön élő em­beriség összképe. Ilyen helyzetben élnek embertestvéreink a földkerek­ségen! Ebből az összképből sok mindent megértünk abból, ami ma a földön történik. Abból is, hogy a föld lako­sainak száma rohamosan nő, de ab­ból is, hogy az emberiség többsége (magyar hazánkban elképzelhetet­len) nyomorúságban sínylődik. Ez az összkép segít bennünket megérte­ni azt is, hogy miért írnak az újsá­gok annyit az ázsiai, afrikai, dél­amerikai népekről, s arról, hogy ezek a népek le akarják rázni nya­kukról a gyarmatosítók szörnyű igá­ját, miért akarnak szabadságot és jobb sorsot kiküzdeni maguknak. Végül még jobban megerősödünk abban a meggyőződésünkben is, hogy az emberiség jobb sorsát csak­is a felelős közösségi társadalmi rend megvalósítása mozdíthatja elő. Vilá­gos az is, hogy ennek legfőbb fel­tétele, hogy a tudomány vívmányai­nak felhasználásával együttes, céltu­datos békés munkában fáradozzon az emberiség egésze ezért a nagy célért. Tehát az egyetemes világbéke bizto­sítása a legfőbb feltétele annak, hogy a földön élő ezermilliók sorsa emberibbé váljon. Az egyetemes világbékéért küzde­nek ma az emberiség legjobbjai, leg­tisztábban látó emberei és népei. Ezért indítja a keresztyéneket is szerte az egész földön Krisztustól ta­nult és kapott emberszeretetük az egyetemes békéért való nagyszerű küzdelemben való részvételre.. Hi­szen á' háború a földi nyomorúságot mégcsak növelné. Erre a huszadik század két világháborúja megtanít­hatott bennünket. EZEK A FELISMERÉSEK a ke­resztyénségben is egyre jobban erő­södnek. Tavaly az Egyházak Világ­tanácsa Evanstonban, az idén pedig az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának a svájci Davosban tartott ülése világosan és határozot­tan ráirányította a keresztyénség figyelmét az emberiségnek ezekre a nagy ügyeire és feladataira. Az Egyházak Világtanácsának állásfog­lalása az emberiség egyetemes béké­je mellett már mindenfelé elterjedt. Csak egy érdekes példát hozunk fel ennek illusztrálására. Az Amerikai Egyesült Államok­ban levő Florida államban, annak híres Miami nevű városában az el­múlt hónapban légvédelmi gyakor­latot akart rendezni a hatóság. Azt tervezték, hogy szombaton délben egy órakor megszólalnak a szirénák, a nép pedig rohanjon az óvóhelyek­A szőlőhegyek bort adnak, Gyors mívelöik vigadnak, S ahhoz emelik szavukat, Kitől nyerik jutalmukat. Oh ki ne adna hálákat Annak, ki tesz ily csudákat! Mindnyájan ti, ifjak, vének, Zengedezzetek nevének! Jöjjön el élted ősze bár, Kedvéből az Űr ki nem zár, Terem. még öröm számodra, Ha jutsz is öreg korodra. Ha az esztendő példáját Követvén, tiszted munkáját Híven gyakorlód, s sok jót téssz, Halálodban is boldog léssz. re. Egy asszony azonban (a nevét az amerikai sajtó nem közli), tehát egy névtelen asszony azt javasolta, hogy a szirénák kipróbálása alkalmával ne légoltalmi gyakorlatot tartsanak, hanem a szirénák megszólalása le­gyen jeladás arra, hogy az egész vá­ros népe imádkozzon a világbékéért. Miami békére vágyó népének ez a javaslat annyira tetszett, hogy a vá­ros légoltalmi bizottsága kénytelen volt a békeszerető névtelen asszony javaslatát elfogadni. Ügy hogy ezen a szombaton Miami istenfélő lakos­sága a szirénák jeladására egy szív­vel lélekkel imádkozott a világ­békéért. MINKET MAGYARORSZÁGON a legutóbbi hetekben erősen foglal­koztatott népünk életszínvonala emelésével kapcsolatban mezőgazda­ságunk fejlesztésének, különösen is a termelőszövetkezeti gazdálkodás megerősítésének az ügye. Hálásan vettük a Központi Statisztikai Hi­vatal jelentését arról, hogy az idei termés sokkal jobb volt, mint ta­valy. A saját belső ügyeinkkel való foglalkozás azonban nem terelheti el figyelmünket mindnyájunk, az egész emberiség nagy ügyéről, az egyete­mes világbéke ügyéről. A négy nagy­hatalom kormányfőinek genfi érte­kezlete az idén kétségtelenül új szel­lemet teremtett az államok egymás- közötti kapcsolatában és a világbéke biztosításáért folytatott fáradozások­ban. Ezen a héten azonban elkezdő­dik a négy vezető nagyhatalom kül­ügyminisztereinek értekezlete Géni­ben. Mit vár a békeszerető emberi­ség a külügyminiszterek genfi érte­kezletétől? Mindenek előtt elvárja, hogy a »genfi szellem« még erősebb és még őszintébb legyen. Mindenképpen el­lene vagyunk azonban annak, hogy a kormányfők értekezletének jóté­kony hatását némelyek megpróbál­ják gyöngíteni s a hidegháborút to­vább fokozzák. Feltétlenül szüksé­ges, hogy a fegyverkezési verseny leállítása terén nagyon komoly lépé­sek történjenek. A fegyverkezési versenyből nincs semmi haszna, ha­nem csak óriási kára az egész jobb sorsra vágyakozó emberiségnek, hi­szen a fegyverkezésre fordított mun­kát, pénzt, anyagot a békés építés szolgálatába, százmilliók nyomorú­ságos sorsának megjavítására lehet­ne és kell is fordítani. Éppen ilyen fontos, hogy végre egyezzenek meg a tömegpusztító fegyverek általános eltiltása mellett. Ugyanúgy nagyon lényeges, hogy Európában is tovább enyhüljön a feszültség, teremtsék meg az európai általános (kollektív) biztonságot, s ennek keretében old­ják meg a szomszédságunkban égő problémák közül például a német egység kérdését. Szemünk előtt tartva az egész em­beriség mai helyzetét, s attól a test­véri felelősségtől indíttatva, mely minket, evangéliumi keresztyéneket eltölt: mi tehát többet várunk a kül­ügyminiszterek genfi értekezletétől, további előrehaladást várunk az em­beriség egyetemes békéje ügyében, mint amennnyi a kormányfői érte­kezleten nagyon örvendetesen, de mégis csupán fordulatszerűén, elin­dulásképpen történt. Várjuk azokat a döntéseket és megállapodásokat, amelyek következtében a még fenn­álló feszültségek tovább csökkennek, a háború rémei egyre jobban elerőt- lenednek s az egy vérből teremtett emberiség népei még közelebb ke­rülnek egymáshoz, s még jobban megtanulnak együttműködni az egész emberiség szebb és jobb jö­vője érdekében. Ezt várja és ezért küzd a Béke- világmozgalom sokszázmillió híve. Ezért fáradozik a szocialista társa­dalmi rendet építő százmilliók tá­bora, benne a mi magyar népünk is. És ezért imádkozik, küzd és munkál­kodik a békeszerető keresztyén em­beriség is. Hitünk szerint az Egyház Örök Urának örömére s az ö jó eredményekkel megáldó kegyelmé­nek bizonyosságában. E két évszám között pontosan 85 esztendő telt el a sámsonházai evangélikus gyülekezet életében. Szentháromság után 18. vasárnapon ünnepelte a gyülekezet templomá­nak 85 éves jubileumát. Ebből az alkalomból az Északi Egyházkerület részéről Turcsányi Károly egyházkerületi lelkész láto­gatta meg a gyülekezetei és a délelőtti istentiszteleten prédikált. Hiábavaló a mi ünneplésünk, hiábavaló ennek a gyülekezet­nek az öröme — mondotta a va­sárnapra előírt ige alapján tar­tott igehirdetésében — és az egész keresztyén világ istentisz­telete, ha az élet nem hirdeti az igazságot, az irgalmasságot és az alázatot. Amit Isten tudtára adott az ősök­nek, hogy ml a jó, azt ma is ennek a gyülekezetnek adja tudtára, hogy járjon igazságban, cselekedje az ir­galmasságot és az Isten előtti aláza­tot, mert ez kedves neki.« A délutáni vallásos ünnepélyen »Mi nekem a templom« címen tartott előadást, majd elbeszélgetett a gyülekezet presbitereivel egyházunk kérdései­ről. A nógrádi hegyek közé épült falu felett magasan kiemelkedik a gyü­lekezet 85 éves temploma. Valószí­nűleg Nógrád megye legrégibb egy­házközségei közé tartozik ez a gyü­lekezet. Eredetét kikutatni annál is inkább nehéz; mert az 1808-i tűzvész teljesen elpusztította az egyházi épületeket, a szent edényeket, el­vesztek az anyakönyvek és a jegy­zőkönyvek is. Az esperességi jegy­zőkönyv és Geduly János feljegy­zéseiből tudjuk, hogy a gyülekezet első papja Spetkius György volt. Mint nevezetes és a maga nemé­ben egyedülálló érdekes tényt em­lítem meg, hogy az egyházközség 1871-ben, az akkor Turinban szám­űzetésben élő Kossuth Lajost vá­lasztotta meg főfelügyelőjévé. Kossuth Lajos a következő levél­ben köszönte meg az egyház részé­ről kapott kitüntetést: »Tisztelendő Wladár János evang. lelkész úrnak, Sámsonháza. A sámsonházai ágost. hitv. evang. egyház Gyűlés Febr. U-ei határo­zata, mellyel azom egyház felügyelő­jévé megválasztattam Tiszti. Lelkész úr Mártius 16-i levelének kíséreté­ben kezemhez jutott. Van szeren­csém az irántam mutatott bizalomért őszinte hálámat jelenteni. E válasz­tást megtiszteltetésnek tekintem, s teljes készséggel elfogadom, csak azt sajnálva, hogy a számkivetés, melyre Hazám political viszonyai által kárhoztatva vagyok, meg nem engedi, hogy az Egyház javának előmozdításához oly hatályosan hoz­zájárulhassak, mint azt tehetni óhajtanám. De amit és amennyit a körülmé­nyekhez képest tenni lehetend, azt teljes készséggel felajánlom, s miért is lekötélezve érzendem magamat. Tisztelendő Uraságodnak, ha en­gem híveinek egyházi és iskolai ügyei és szükségei felől időnkint fel­világosítani méltóztatandik, hálás köszönetem megújítása mellett van szerencsém hitrokoni testvériesség­gel tiszteletem jelenteni s magamat Tiszti. Uraságod az Egyház gyűlés jó­indulataiba ajánlani. Kelt Turinban, Olaszországban, April. 6-án 1871. Kossuth Lajos.« A templom falán márvány tábla hirdeti azt a tényt, hogy 1871. feb­ruár 17-től 1894. március 20-ig az egyházközség főfelügyelője Kossuth Lajos volt. A sámsonházai gyüleke­zet küldöttségileg vett részt a nagy férfiú temetésén s a koporsójáról kapott koszorút kegyelettel őrzi a gyülekezet temploma sekrestyéjé­ben. t. It Az esztendő elhervad már, De mi kárt vall? Haljon meg bár, A gyönyörű kikeletre Feltámad majd új életre. (Győri énekeskönyv, 69. sz.) ŐSZI IMA „Hz igazságnak gyümölcse békességben vettetik azoknak, akik békességben munkálkodnak“ aak3, wj

Next

/
Oldalképek
Tartalom