Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-10-09 / 41. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET S Felelősség, szolgálat, küldetés VETÉS IDEJÉN Mózes terelgeti nyáját, hegyre fel, völgybe le. (2. Móz 3—4.) Egy mondatban igy lehetne jellemezni őt: felejteni akaró ember. Nem akar a múltra gondolni. Múltja — nincs. Csak a nyájának akar élni. Jelene, jövője — ez a nyáj. És mintha mi sem történt volna előzőleg, mintha mindig ez lett volna a dolga: békésen őrzi és terelgeti nyáját. Dicséretre és tiszteletre méltó a buzgósá- ga, ahogyan belemerül egész tehetségével és életével ebbe a munkába. De Isten kizökkenti ebből a nyugodt, békés, megelégedett életből. Rámutat arra, hogy felelőtlenség volt elmenekülnie Egyiptomból. Isten ott feladatot bízott rá, és ő nem végezte el. Otthagyta a népet, a szolgálatot, a felelősséget. Isten azonban nem hagyja annyiban. Amikor Isten kizökkenti Mózest a kényelmes «nyáj terelgetésből«, egyúttal új útra akarja irányítani. Ez az új út itt egybeesik az elhagyott régivel. Vissza kell mennie oda, ahonnan elfutott. A felelősségbe, a szolgálatba, a nehéz küldetésbe. Sőt most már konkrét megbízást, feladatot kap, hogy szabadítsa ki Izraelt, az Ö népét a fogságból. Isten szavára egy csapásra megváltozik az oly szépen és békésnek el- tervelt jövő. Persze Mózes kézzel-lábbal kapá- 1 ódzik a küldetés ellen. Nem látja be, hogy ez az ő szolgálata, nem pedig a kényelmes, békés élet. Ügyesen érvelget, csakhogy kibújhasson. Hivatkozik alkalmatlan voltára. Kis ember ő ilyen nagy feladat elvégzésére, tehetsége sincs hozzá. De ki is hallgatna rá? Maguk a zsidók sem hinnék el, hogy az ő Istenük küldte őt. Mivel bizonyítsa be küldetése igazát, Istentől valóságát? És hogyan szerezzen érvényt küldetésének a Fáraó előtt? Isten így válaszol: Ki adott szájat az embernek? ... Nemde én, az Ür? Most hát eredj és én leszek a te száddal, én megtanítalak téged arra, amit beszélned kell.« Sőt még segítőt is állít melléje: Áront, a testvérét. Nem lesz egyedül a feladat elvégzésében. Mózes végül is elindul, hogy azt végezze, ami az Űr akarata. Mire tanít bennünket ez a bibliai történet? I gulására, szebb jövőjére, békés életére, hanem mindettől elhúzódva »távol« él, — vagy pedig olyannak-e, aki jó munkával, becsülettel, minden jó ügyet magáévá téve felelősen tud részt venni az emberiség életében. Ezt a szolgálatot is Isten adja. Ilyen közömbös, vagy felelős magatartást tanúsíthat az egyház a maga egészében és a tagjai egyenként. A mi egyházunk tudja, hogy azok között van a helye, akik a békességet, az emberi jólétet, népünk szebb jövendőjét építik. Áldjuk Istent, aki a Krisztusban a közel- s távolvalők közötti különbséget áthidalta, hogy valamennyiünket, egyházunkat és az egész világkeresztyénséget »közelebb« viszi az emberiség életéhez — oda, ahová Jézus Krisztusban maga az Isten is jött. Ezért nem lehet sem az egyházban, sem a világ életében »béké«- élni. Nehéz, kemény munka, sokszor hosz- szú harc vár ránk. loten mindig ügyének tekinti népének boldogulását, e világi életét, és üdvösségét. Ennek az ügynek szolgálatában kell áliánunk — ezt tanítja nekünk ez az Ige. Juhász Géza Vetünk, Uram, reménységgel, Hogy arassunk majd bőséggel; Elhintjük a magokat, Te áldod meg azokat; Minden munka és fáradság Csupa hiábavalóság; Ha te meg nem áldod azt, Boldogságot nem áraszt. Te vagy ég, föld teremtője, Minden dolog éltetője; Egy porszem és a világ, A termőfa s a virág: Tőled nyerik életüket, Te tartod fenn mind ezeket; Mi is tebenned élünk, Mindent tőled remélünk. Aki mint vet, csak úgy arat: A munkás ér vidám nyarat; De aki csak vesztegel, Jutalmat nem érdemel; Segélj, Uram, a munkára! Vezess életünk főcéljára! Hogy amíg itt nappal van, Járjunk el a munkában! Mint elkészült föld a magot: Ügy szívünk az igazságot Teremje meg bővében Itt az erény földjében! Hogy majd a nagy aratásban Legyen részünk az áldásban: Ahogy éltünk e testben S fáradtunk a vetésben. (Régi református énekeskönyv 256. dicsérete.) Breuer Oszkár tokaji lelkész kitüntetése Breuer Oszkár tokaji lelkészt az Országos Béketanács kitüntető oklevéllel ajándékozta meg, melyben elismerte öntudatos és hasznos békemunkáját. Az oklevelet Andics Erzsébet, az Országos Béketanács elnöke és Bugár Jánosné, az Országos Béketanács titkára írta alá. A tokaji békebizottság a kitüntetésről külön értesítést küldött D. dr. Vető Lajos püspöknek. Az értesítésben kiemelik, hogy Breuer Oszkár lelkész a legutóbbi tokaji határt fenyegető árvíz-veszély idején úgy a társadalmi szervezésben, mint a fizikai munkákban példaadóan vett részt s ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a földeket megmentették az árvíz-veszélytől. Breuer Oszkár lelkésznek ünnepélyes keretek között adták át a kitüntető oklevelet. Egyházunk szeretettel gondol újabb kitüntetett papjára. Bízunk benne, hogy a jó példa sokakat megerősít a hazaszeretetben, a bókéért való küzdelemben, a mai kötelességek teljesítésében. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Felelősség, szolgálat, küldetés: ez a három, ami mégha tárózza a keresztyén ember életét ezen világon. Nem azért adott életet az Űr, hogy a magunk egyéni érdekeit »dédelgetve«, elefántcsont-toronyba húzódjunk és — tőlünk azután »foroghat a világ keserű levében«, mi közünk hozzá? Nem lehet kényelmes, »békés« életet élni, közben nem törődve avval, mi történik körülöttünk a világban, egyházunkban, az emberek életében. Nem lehet a dolognak a könnyebbik végét választani. Isten az övéitől mindig megköveteli a felelős életet, az ő szolgálatának végzését. Ez a küldetés mindig konkrét, »kézzelfogható«, mint ahogyan Mózesé is. Ilyen feladatunk van nekünk az egyházban, az Ö népe között. Nem »egyházátmentésről« van szó, mint ahogyan Izrael esetében sem arról volt szó, hanem Isten népének vezetéséről az Ö országa felé. Egyszerűen arról van szó, hogy keressük és megtaláljuk azokat a feladatokat, amik ránkbizattak az egyházban azért, hogy az egyház vett hivatásához méltóan éljen, tagjai hitben és engedelmességben erősödjenek, az Isten országa felé haladjanak. Ezt annyi minden, sokszor jelentéktelennek látszó szolgálattal el tudjuk végezni, meg tudjuk segíteni. Gyülekezetek erőfeszítéséből templomok sora épül, vagy újul egy- házunkan. A szeretetszolgálat beleépült a gyülekezetek életébe. Egyházi szerveink, intézményeink a gyülekezetekre, az egyes egyháztagok egyházszeretetére épülnek fel. Gyülekezeteink tervei, gondjai, örömei a gyülekezet tagjainak aktív részvételétől is függnek Mindezekben Isten mindanyiunktól szolgálatot kíván. Felelősség az egyház iránt — imádság, adakozás, az üggyel való törődés formájában — ez is Istentől kapott feladat. Arról van szó, hogy törődjünk az Igehirdetéssel. Ügy hallgassuk az igét, hogy annak következményeképpen akár mint presbiter, akár mint egyszerű egyháztag, — fiatal, öreg, férfi, nő — a többiek között, a családban és mindenhol, gyümölcsöket teremjünk, Istentől kapott küldetésünket végezzük. Van az Istentől kapott szolgálatnak, feladatnak egy másik oldala is. És ez a világban végzett szolgálatunk. Nem mindegy, milyennek látja a világ a keresztyén embert. Olyannak-e, aki nem törődik i ’Val, mi izgatja, foglalkoztatja az embereket, mi szolgál az emberek boldoA NÉMET EVANGÉLIUMI EGYHÁZ meghívására kéthetes látogatásra Németországba érkezett a csehszlovákiai egyházak kilenctagú küldöttsége Hromádka professzor vezetésével. A küldöttség mind a Német Demokratikus Köztársaságba, mind a Német Szövetségi Köztársaságba ellátogat, hogy viszonozza a Német Evangéliumi Egyház küldöttségének márciusban Csehszlovákiában tett látogatását. A küldöttség tagjai Ján Chabada szlovákiai evangélikus egyetemes püspök, Jan Mi- chalko, a pozsonyi evangélikus teológia dékánja, Andrej Zsiak evangélikus szuperintendens, Viktor Hájek, a Csehtestvér Egyház zsinati esperese, Varga Imre szlovákiai református püspök és Pospisil, a prágai Husz-szeminárium igazgatója. A VARSÓI IFJÚSÁGI VILÁGTALÁLKOZÓN 18 keresztyén egyletnek és ifjúsági szervezetnek a kiküldöttjei is részt vettek 17 országból. NÉMETORSZÁGBAN, Arnolds- bain-ban tartotta konferenciáját az ún. »Keresztyén Békeszolgálat« augusztus elsején. A különféle keresztyén egyházakhoz, teológiai és kegyességi irányokhoz tartozó, sok országból összegyűlt részvevők megbeszéléseit őszinte, egymásra hallgatás jellemezte. A záróistentiszteleten Niemöller prédikált és közös úrvacsoravétel volt. NYUGAT-BERLINBEN ünnepélyt tartottak a hitlerista faji törvények áldozatainak emlékére. Heinrich Grüber prépost, aki tudvavelőleg maga is koncentrációs táborban szenvedett a hitlerizmus alatt, beszédet mondott az ünnepségen. Kifejtette, hogy komoly aggodalomra ad okot a náci idők számos vezető emberének befurakodása a bonni állam vezető állásaiba. Adenauer legszorosabb munkatársai közé is több vezető náci tartozik. Így a faji törvények szellemi tervezője, Globke, ma államtitkár a szövetségi kancellári hivatalban, Grewe, aki az agresszív hitlerista politika fő szószólója volt, ma a bonni külügyi hivatal politikai osztályának vezetője, Blankenhorn, aki elsőosztályú követ ségi tanácsos volt náci Németországban, ma az Atlanti Szövetség tanácsa mellett képvise li Nyugat-Német országot, Kraft és Obenländer bonni miniszterek úgynevezett fő-rohamosztag vezetők voltak az SA és SS alakulatoknál. Mind a bonni külügyminisztériumban, mind az újjászervezés alatt álló nyugatnémet hadsereg ^parancsnoki tisztségeiben számos vezető náci hivatalnok és tábornok foglal helyet. AZ AMERIKAI presbiteriánus (református) egyház nálunk is ismert vezetője, a Presbiteri Világszövetség elnöke: dr. Mackay professzor, egyházának Los Angeles-i közgyűlésén határozatot dolgozott ki a római egyház Mária-kultuszával kapcsolatban, melyet a gyűlés elfogadott. A határozatban a többi között a következőket olvashatjuk: »A Mária-kultusz fejlődése elmélyítette az egyházak közötti ellentéteket. Mária alakjából a római egyház olyan női* félistenséget alkotott, aki, ha hivatalosan még nem is, de a gyakorlatban már annál inkább az egyház valódi feje és minden ínségben levő ember reménysége lett. Krisztus tisztelete elhalványul Máriáé mellett. A római, egyházhoz közel álló anglikán és ortodox egyházaknál nyoma sincsen ennek a kultusznak, mely a »Szűzanyát« a megváltás művében Fiának társává teszi. így Róma egyedül áll ezzel a tanítással és gyakorlattal az egyházak között. A nemrómai egyházak kétségbevonják, hogy Rómának joga volna ilyen a Szentírással gyökeresen ellenkező teológiai tanításra ... »A Mária-kultusz a protestáns keresztyénség kihívása, mert kérdésessé teszi Krisztusnak, mint egyetlen közbenjárónak egyháza tagjaiért való dicsőséges munkálkodását. A Szentlélek is háttérbe szorul s valójában a »Szűz« lesz a »Vigasztaló«, a Szentlélek megtestesülése.« AZ INDIAI Madrasban tartják januárban az első ázsiai lutheránus egyházi konferenciát, amelyen arról tanácskoznak majd, hogyan lehet a missziói munkát egyre inkább az ottani ún. fiatal egyházak kezébe venni. A konferencia kapcsolatos lesz az indiai misszió háromszázados évfordulója alkalmából tartott tran- quebari ünnepségekkel. HITTANKÖNYVEK Az Evangélikus Egyetemes Saj- tósztályon az alábbi hittankönyvek kaphatók: Bottá István: Bibliai történetek I. kötet — — 8.— Ft (alsó osztályosoknak) Sólyom Jenő—Wiczián Dezső: Az egyház története I. kötet (felső osztályosoknak ----------- — 6.— Ft ÍI . kötet 6.— Ft Dr. Luther Márton Kis Kátéja --------------- 3.— Ft Ág ostai Hitvallás-------4.— Ft Ev angélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, VIII., Puskin u. 12. Csekkszámlaszám: 220—278. Készülj az ige hallgatására Szentháromság után 18. vasárnap. — Mik 6, 6—8. IVTikeás próféta olyan emberekhez szól, akik meghallották Isten hivő szavát, de nem hallgatták meg teljesen. Isten arra hív el minket, hogy éljünk az ö szeretetében és az ö szeretetéből. Aki nem figyel arra, hogy Isten mire hív bennünket, mikor magához hív, az épp úgy holtpontra jut, mint azok, akikhez Mikeás szólt. Megtelik keserves kifakadásokkal, szemrehányó kérdésekkel, öt ilyen kérdést sorol fel Mikeás a zúgolódók ajkáról: Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak? Égő áldozatokkal? Kedvét leli Ö az ilyesmiben? Elsőszülöttemet adjam vétkemért? Ezekben a kérdésekben van igazság, de nem a teljes igazság. Ezek az emberek megértettek valamit abból, hogy a bűn mindent megront életünkben, de nem látják még mindig elég nagynak hatalmát. Ügy gondolják, fokozottabb vallásos tevékenykedéssel rendbe lehet hozni mindent. Isten azonban nem vallásos erőfeszítéseket vár a színe előtt álló embertől, hanem hitet és engedelmességet. Minden más út kibúvó, amibe előbb-utóbb belefárad az ember. Akikhez Mikeás szól, ilyen fáradt emberek. Istent vádolják, hogy ő fárasztotta ki őket (3. v.). Pedig maguk fárasztották ki magukat. Nem akarják észrevenni a jót, amit az Isten tett az emberrel. Mikor Mikeás ezekkel a saját vallásosságukban kifáradtakkal beszél abból a nagy bizonyosságból indul ki, hogy Isten megjelentette mi a jó. Mikor Izráel népét kihozta Isten az egyiptomi rabszolgaságból, jót tett. Mikor Jézus Krisztus által megszabadít a bűntől, minden rabszolgaság szülőanyjától, az Ö szeretetét jelentette meg. A jót. Szabadításával igazságunkat szolgálta, irgalmat gyakorolt és oldalunkra állt, hogy egészen az Övéi legyünk. Ez a jó. Ez azonban teljesen az Ű fáradsága, az Ö munkája és nem a miénk. A ki ezt a jót hittel felismeri és elfogadja, az megszabadul minden -í*- hamis öngyötréstől. Minden magaválasztotta áldozattól. Az nem kínozza halálra önmagát. Mikeás tehát hitre és engedelmességre szólít fel, hogy szabaddá váljunk most már magunk is a jó cselekvésre. Azt akarja megmutatni, hogy Isten szeretetéből valóban lehet élni. Jól és helyesen lehet élni. Azt akarja, hogy a felesleges jócselekedetek helyett azt tegyük, amit kell. Mit kíván tőlünk Isten? Cselekedjük az igazságot! Necsak a magunk hasznát nézzük, hanem a másokét is. Harcoljunk mindenféle önzés ellen. Küzdjünk a másik ember idejének, türelmének, szeretelének minden kihasználása ellen. Tagadjuk még magunkat és forduljunk szembe ezekkel a bűneinkkel! Szeressük az irgalmasságot! A más baját ne akarjuk a magunk javára fordítani, hanem ismerjük fel benne a feladatot a segítésre, a másik ember áldozatos szolgálatára, a könyörületesség gyakorlására. Alázatosan járjunk Istenünkkel! Hitünk rejtett erőforrás; ne tegyük azt kirakatba! Ne legyünk önteltek, ha valami jót tettünk, mert csak azt cselekedtük, ami a kötelességünk. Általában ne legyünk nagyra a saját jóságunkkal, mert ha ettől elbódulunk, erre támaszkodunk, elszakadunk Istentől és mindent elrontunk. Inkább az töltsön el, de az nagyon erősen, hogy jó az Isten. Benczúr László Tedd teljessé a szeretetet! — 1. Jn 4, 7—12. ISTEN SZERETET — milyen egyszerűen hangzik ez a rövid mondat, és mégis benne érezhetem a Szentírás szívverését. Mit jelent ez számomra? Ugyanilyen egyszerű tétellel válaszolhatok rá: Megismerhetem öt a szere- tetben. Életem értékét nem az határozza meg, hogyan jutottam el Isten ismeretére, hanem az, hogy mennyire engedek a szeretet segítő és szolgáló hatalmának, hogy kilépek Isten ismeretének önző várából, hogy nem akarom magamnak megtartani Istent, hanem másnak készségesen és pazarló jókedvvel ajándékozom szeretetét. AZ APOSTOL BESZEL bennünk teljessé lett isteni szeretetről. Vajon érzi-e környezetemben élő, velem együtt dolgozó embertársam, hogy derűsebbé, gondtalanabbá, boldogabbá tettem életét Isten szeretetével? ELKÜLDTE FIÁT, nyilvánvalóvá tette benne szeretetét. Ebből következik, hogy nekünk is szeretnünk kell egymást. Mást nem is tehetünk, ha az Ő gyermekei vagyunk. Szent felségjogunk, kiváltságunk, de egyetlen lehetőségünk is ez. Ő így akar élni közöttünk, s így akarja mindig boldogabbá tenm az embert. VALLJUK MEG, hogy Isten szeretete bennünk sokszor csak elméleti tudás maradt, és nem hajlította szívünket embertársaink feléi Részvétlcnek maradtunk, ahelyett, hogy szeretettel szolgáltunk volna* ADJUNK HALAT, hogy ennek ellenére folyton árasztja reánk és mindenkire Isten az ö szeretetét. KÖNYÖRÖGJÜNK valódi keresztyén szeretetből fakadó életért s kérjük Istent, hogy szeretetünknek gyümölcsei teremjenek meg mindennapi életünkben. P« Pi IfiLIAOLVASO* HETI IGE: »Az a parancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti Október 9, vasárnap. — 3. Móz 19, 1—2; 9—18. Isten beszéde szent, mert benne ö maga közelít hozzánk. Többet kel« lene erre gondolnunk és így készülnünk az ige hallgatására, az istentiszt®« letre, a Biblia olvasására. Október 10, hétfő. — 1. Thessz 4, 9—12. Tisztes keresztyén életfolytatás gyakran volt a »pogányok bibliája«} élettel, cselekedettel való csendes és mégis hangos igehirdetés. Ennek erejét nem szabad lebecsülnünk s ennek kötelezettsége elől nem térhetünk ki. Október 11, kedd. — 1. Jn 3, 11—18. Félelmetes igazság, hogy vagy gyűlöli valaki embertársát, vagy szereti, harmadik lehetőség nincsen. S amilyen kézzelfogható módon szokott megnyilatkozni a gyűlölet (Kain!), éppen olyan kézzelfogható módon, cselekedetekben kell megmutatkoznia a szeretetnek is. Krisztus sem csak Szép szavakkal szeretett bennünket, hanem cselekedetekkel! Október 12, szerda, — 1. Jn 4, 7—16/a. Isten szeretete a forrása minden emberszeretetnek. Mert Ö szeret minket, azért kell és lehet szeretnünk nekünk is a másik embert. S viszont Istent magát nem tudjuk másként viszontszeretni, mint a másik emberen keresztül: az Atya azt akarja, hogy gyermekeiben szeressük őt. Október 13, csütörtök. — 5. Móz 30, 11—14. Isten parancsolata nem titok és nem rejtély: nyilván van az igéjébe»; Sőt Istennek igéje emberi testet is öltött a Jézus Krisztusban, őbenne egészen közel jött hozzánk az Atya beszéde. Október 14, péntek. — 2. Kor 8, 1—9. Kiváltság az, hogy részt vehetünk az egyház terheinek hordozásában. Ajándék, hogy Isten ebben a jótéteményben is részesít minket. Akik méggazdagodtak Krisztusban, azok szívesen adnak abból, amit nekik Isten adott. Október 15, szombat. — Csel 5, 1—11. A képmutatás volt Ananiás és Safira bűne. Nem az, hogy nem adtak mindent oda, hanem az, hogy jobbnak akartak látszani, mint mások, mint amilyenek valójában voltak. Az álszentség vétke mindig Istent magát sérti meg. Ezért olyan nagy a haragja; Gtoó Gyula
