Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-09-04 / 36. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET ÜNNEP ELŐTT A Budapesti Református Teológiai Akadémia százéves múltjáról és centenáris előkészületeiről Irta: Dr. BUCSAY MIHÁLY ref. teol. h. tanár A PESTI református teológiai tan- intézet megalapítása száz év előtt örömünnep volt Buda és Pest reformátusaimalk és evangélikusainak, mert azt .ielentette, hogy végre az ország fővárosában is otthonra lelt a protestáns teológia és magasabb művelődés. Értelmes magyar pro­testáns ember sohasem is nézhette ezt a kérdést közönyösen. A török kiűzése után azonban jó száz esz­tendeig semmit sem lehetett tenni. Az elnyomás rosszemlékű századá­ban a protestánsok annak is örültek volna, ha legalább már meglevő templomaikat és iskoláikat, ment­hették volna meg Bécs önkénye és fondorlatai elől. Gondolni sem lehe­tett ekkor új intézmények alapítá­sára a -török uralom alól felszaba­dult középső és déli részeken. 1791-től kezdve azonban, de fő­ként a reformországgyűlések évtize­deiben, a legjobb evangélikus és re­formátus magyarok már egy tábor­ban fáradoztak azon, hogy Pesten lehetőleg teljes protestáns egyetem, de legalább főiskola létesüljön. Ha a tervezettnél szerényebb formában is, de ezeknek a férfiaknak a vetése szökkent kalászba 1955 őszén, a pesti református teológiai intézet meg­nyitó ünnepén. CZÁZ ÉV tanulságai alapján meg- kísérelhetjük felmérni ez intéz­mény hasznát az egyház és a ma­gyarság életében. A végeredményt előre véve elmondhatjuk: jó volt, hogy létesült Pesten Teológia mind az egyháznak, mind a magyar nép­nek, A Teológiának sincs lényegé­ben más feladata, mint áltálában az egyháznak. Az a d' Iga, hogy figyel­jen Isten üzenetére, megértse és hirdesse azt a konkrét viszonyok kö­zött élő embereknek. Hirdesse egy­formán és mégis mindig elevenen a megbocsátó, megigazító, új szolgá­latra indító igét. Ezt a feladatát azonban jobban tudja végezni, mert nagyobb távlatokban és mégis gya­korlatiasabban tud hozzáállni a kér­désekhez az ország fővárosában mű­ködő Teológia, mint a vidéki inté­zetek. A terem közepén felemelt gyertyatartó messzebb világít. Ez a helyzeti előny tette képessé a budapesti református Teológiát arra, hogy fennállása minden szakaszá­ban egy-egy olyan mozgalmat in­dítson el az egész magyar protestan­tizmus felé és javára, amely kivétel nélkül a legszámottevőbbek közé tar­tozik teológiai tudományunk és ébre­dés! mozgalmaink történetében. AZ ELSŐ NEMZEDÉK (Ballagi Mór, Kovács Albert) az elidege­nedett művelteik irányában érzett missziói küldetést, a művelteket akarta visszahozni a templomok fa­lai közé. Ezért igyekezett úgy hirdet­ni nekik Isten igéjét, hogy abban a lehető legkevesebb természetfeletti elem maradjon és a lehető legtöbb legyen benne az erkölcsi, a világné­zeti és a gyakorlati üzenet. Ez az ily módon igehirdető nemzedék ma­gas színvonalon művelte az ún. sza­badelvű teológiai irányt. Persze ez a teológia, amelyben az ige objektív üzenete helyére á vallásos ember szubjektív élet- és világérteilmezése került, csakhamar kiváltotta a kon­zervatív egyházi tábor heves ellen­állását, amelynek Debrecen állt az ólén. A jövő szempontjából azonban mégsem ez az ■ ellenhatás bízonytdrt a becsesebbnek, hanem az a kritika, amelyet előbb teológus-diák, majd teológiai professzor korában Szabó Aladár a magyarországi belmisszió atyja, szólaltatott meg szintén a bu­dapesti református Teológiáról. Ez a kritika nem merült ki a szabadel­vű álláspont puszta tagadáséiban, ha­nem pozitív volt a javából. Egyszerű akart lenni, hogy elhatározásra bír­jon. A kisemberek szélesebb rétegei­hez szólt. Tízezreik köszönték neki hitreébredésüket. Sok mulasztást pó­tolt különböző szeretetintézmények alapítása terén is. Hullámai máig sem ültek el egészen. Ha voltaik és vannak is veszélyes túlzásai, egészé­ben véve küldetést töltött be a ma­gyar protestantizmus életéiben. Éppen a belmissziói irány túlzásai Ismét a budapesti református Teoló­gia egyik katedrájáról ütköztek a legerősebb ellenállásba. Sebestyén Jenő a maga ún. történelmi kálviniz- musát szegezte szembe az »általános keresztyén« belmissziói iránnyal. Sebestyén kedvező pillanatban emel­te fel hangját. A Kálvin- és Luther- jubileumok hatásaként ekkorra már szép gyümölcsöket termett a refor­mátorok személye és tanításai iránt újonnan feltámadt érdeklődés. De az első világháború utáni évek ma­gyar közélete is a múlt felé fordult és szívesen fogadott olyan teológiát, amelyen rajta van' a történelmi pa­tina és ugyanakkor kerek világné­zetet és társadalmi programot. ígért. Holland mintaképei után indulva Sebestyén Jenő erre a szolgálatra vállalkozott.. Mozgalma nem egy vo­natkozásban hatott elevenítően, tisz- títóan és mélyítőén. Nem volt ha­szontalan az a kritika sem, amellyel a belmissziói irányt állandóan nye­segette. De ma már azt is látjuk, hogy túlságosan elméleti veit akkor, amikor halaszthatatlan gyakorlati­társadalmi tennivalók lettek volna napirenden, és hogy túlságosan maga­biztos és kirekesztő szellemű volt olyan időkben, amikor az ökume­nikus törekvésekben Isten a keresz­tyén egyházakat éppen közös szol­gálatokra és azokon keresztül kiáb­rázoló egységre szólította fel. Sebestyén irányával szemben me­gint a pesti Teológia egyik tanszé­kéről már 1925-től kezdve követelte Victor János az igének gyakorlatibb, ébresztőbb, ökumenikusabb. vagy rö­viden ■ bibliaibb értelmezését, de ek­kor még nem igen tudott szavának érvényt szerezni. 1945 után azonban, amikor a történelem Ura a magyar társadalommal együtt a »történelmi kálvinizmusnak« is elégtelen osztály­zatot adott, Victor János volt az, aki­től mint újra a pesti Teológia pro­fesszorától mái egyházi nemzedé­künk, mint az elsők egyikétől, tanul­ta meg az új helyzetet Isten ítéletes és kegyelmes igéjének a fényében felmérni-és ugyanakkor a közös szol­gálat meglevő lehetőségeit felismer­ni és hálásan gyakorolni. A budapesti református Teológia legújabb élet­szakaszát annyira az igei megújulás készsége jellemzi, hogy az új tanterv a bibliai előadások és nyelvi gya­korlatok számát másfélszeresére emelte. /If A MÁR VALÓBAN KÖZÖSNEK ÉREZZÜK azt az utat, amelyen magyar evangélikusok és reformátu­sok ma járunk, ha külön drága tör­téneti örökség hordozóiként külön formációkban menetelünk is. De azért a pesti református Teológia mai tanárai és növendékei szívesen gon­dolnak arra a mintegy tíz esztendő­re, amíg intézetükben református és evangélikus tanárok közösen ne­veltek református és evangélikus lel­késznövendékeket. Dicsekedéssel gondolnak olyan tanárokra, mint a páratlanul emelkedett szellemű és művelt Székács József, a nagy Aris- toteles-búvár Haberern Jonathan, de azokra is, akik csak rövidebb ideig fejthettek ki tanári tevékenységet, mint Bauhofer (Bánhegyi) István, Láng Mihály és Podhradszky József. A közös jelleg megszűnése után is nem egy evangélikus segédtanár mű­ködött a református Teológián. Azon evangélikus ifjak közül pedig, akik az első időkben a Kálvin téri Teoló­gia padjaiban készültek fel hivatá­sukra, világítsa meg a szerető emlé­kezés fáklyája legalább a Győry Vil­mos, Horváth Sándor, Zachár Gusz­táv, Wotisky Károly, Csengey Gusz­táv és Zsilinszky Mihály nevét! Mostanában a jubiláló Akadé­mia tanári kara és az egész ma­gyar református egyház elég nagy­arányú előkészületeket tesz a száz­éves évforduló méltó , és emlékezetes megünneplésére. Ha ezeket négy irányban csoportosítjuk, akikor közü­lük az első az ökumenikus kapcsola­tok. a második a tudomány, a har­madik a művészet, a negyedik pedig a jövő gyakorlati előkészítésének a jegyében áll. Ismeretes az Evangélikus Élet ol­vasói előírt, hogy a szeptember 15— 18-ig tartandó centenáris ünnepsége­ken a Budapesti Református Teoló­giai Akadémia a világkeresztyéúség- nék 12 kiváló hittudósát és egyházi vezetőjét avatja tiszteletbeli, dokto­rává, megtiszteltetést szerezve ezzel azoknak éppúgy, mint önmagának. A különböző politikai miliőben élő egyházak számára az egység nem valami politikai időszerűség, hanem az Egyház Urának parancsa. A bu­dapesti református Teológia meg nem érdemelt ajándéknak tekinti, hogy az egyház egységének ügyét százéves fennállása • hálaünnepének középpontjába állíthatja a szemé­lyes érintkezés fenntartása, sőt ki- terjesztése által. A díszdoktorok kö­zött ott lesznek a német evangélikus egyháznak olyan kitűnő teológusai is, mint Eissfeldt, Niemöller és Stauffer. A jubiláló Teológia második fel­adatának tekintette saját múltjának olyan tudományosan pontos feltárá­sát, amely mégis nevelő és építő ere­jű legyen az egyszerű egyháztagok számára is. Az Akadémia centenáris története a Kar tagjainak tollából, gazdagon illusztrálva, terjedelmes adattárral is. ellátva szeptember 15-re hagyja el a sajtót. A művészet a maga módján egy finommivű emlékérme alakjában vesz részt az évforduló fényének emelé­sében és emlékének megörökítésé­ben. Végül a lelkészképzés jövendő fel­adatait kívánja szolgálni a Teológia épületének kb. háromnegyed' millió forint költséggel történt modernizá­lása. Az ifjúság 20, egyenként két­személyes lakószobát kapott a II. emeleten,' közös társalgó és tanuló­szobákkal és zenefülkékkel. Korsze­rűsítették a Konviktus éttermi és üzemi helyiségeit, parkerttázták a Ráday Könyvtár hivatalnoki és olva­sószobáit, megszépült a díszterem az udvari fronttal együtt és új röplab­dapályát kapott: az életvidám diák­sereg. A ragyogó új konyhaüzemben már folyik a téli befőzés és az inter­nátusbán a diákok jókedvűen tolo­gatják helyére a bútorzatot. A költ­ségek legnagyobb részét a Magyar Népköztársaság kormánya viselte, de igen szép segítséget adtak az ame­rikai és svájci református hittestvé­rek, valamint a magyar református gyülekezetek is. A GYÜLEKEZETEKNEK Alma Materük iránt az előkészületek során nyilvánított szeretetéről és ál­dozatkészségéről sok felemelő dolgot lehetne elmondani, de itt csak rövi­den utalhatunk egy-kettőre. Eddig már nyolc diákszobát láttak el külön­féle gyülekezetek a baranyai, sárkö­zi, kunsági stb. népművészet kézi­munkáival. Több gyülekezet azt kér­te, hogy vendégül láthassák valame­lyik külföldi vendéget és az hirdesse köztük Isten igéjét. Más gyülekeze­tek centenáris pályatételeket tűztek ki és tekintélyes díjakat adtak ösz- sze. Egy pestkörnyéki falu reformá­tusai pl. azt kérték, hogy csirkével, borral, házi kenyérrel és egyéb jóval láthassák el az Akadémiát a nagy napokra. Hegyaljai, balatoni és’ szik­rai borból ajánlottak fel ajándékot az ottani református gyülekezetek. Egy kisfizetésű református alkalma­zott testvérünk teljes havi fizetését küldötte be a centenáriumra. Milyen jó így ünnepelni, a gyülekezetek szeretetére, a külföldi hittestvérek hűségére, a Magyar Népköztársaság kormányának megbecsülésére és se­gítő készségére támaszkodva! Ügy érezzük, hogy evangélikus testvéreink felől is a figyelem és az egy ültörvendezés kedves jelei árad­nak felénk. Ilyennek látjuk az Evan­gélikus Élet többszöri szeretetteljes megemlékezését évfordulónkról, köz­tük Sólyom Jénő professzor testvé­rünk értékes cikkét Székács József és Török Pál barátságáról. Ennék jele lesz majd az evangélikus test­véregyház és a testvér Teológia őr­állóinak meleg szívvel várt köztünk lakozása a centenáris előkészítő bi­zottságban és az ünnepségeken. En­nek jele lesz az is, ha sok evangé­likus atyánkfia látogatja majd meg szeptember 16-án délutántól kezdve emlékkiállításunkat és ha sokan ve­szik kézbe az Akadémia centenáris történetét és szerzik meg a szép emlékérmet. Legfőképpen pedig, ha imádságukban hordozzák a buda­pesti református Teológiát és annak jubileumi előkészületeit. Mindezt a nekünk adott drága ígéret szerint: »/mé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt laknak az atyafiak!... Csak oda küld áldást az Űr és életet örökké.-« (133. Zsolt.) IstesitrszteSetB rend Szeptember hó 4-én, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) D. Dezséry László, du. 7 Dóka Zoltán. — Fasor de. fél 10 Sülé Károly, de. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, du. 7 Sülé Ká­roly. — Dózsa Gy. út 7. de’, fél 10 Gyön­gyösi Vilmos. — Üllői út 24. de. fél 10, de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szí.) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K- u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 (úrv.) Koren Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 (úrv.) Koren Emil. — Utász u. 7. de. 9 (úrv.) Koren Emil. — Zugló de. 9 (gyerm.) Scholz László, de. 11 (úrv.) Scholz László, du. 6 Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Muntag Andor. — Rákosfalva de. fél 12 Muntag Andor. — • Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 5 szeretetv.: Prőhle Káiöly. —- Váci út 129. de. 8 (úrv.) Rimár Jenő. — Újpest de. 9 (ifj.) Blázy Lajos, de. 10 (úrv.) Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas utca 2/c. de. 11 Szi- monidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár—Újtelep de. fél 9. — Rákospalota MÁV-telep de. fél 9. — Rákospalota Nagy­templom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. lo. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.) de, 10, du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes—Kistarcsa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11 (úrv.), du. 5. — Pestlőrinc—Szemere-telep de. há­romnegyed 8. — Kispest de. 9, du. 10, du. 6. — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Pethő Jstván, de. 11 Várady Lajos, du. 7 (úrv.) Pethő István. — Toroczkó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 Sárkány Tibor, de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Ti­bor. — XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Rutt- kay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. 7 Danhauser László. — Lelkésznevelő Intézet de. fél 11 Groó Gyula. — Diana u. 17. de. tél 9. — Budakeszi de. fél 10 Danhauser László. — Kelenföld de. 8 (úrv.) Muncz Frigyes, fél 10 (gyerm.) Muncz Frigyes, de. • 11 (úrv.) Muncz Frigyes, du. 5 Rezessy Zol- • tán. — Németvölgyi út 138. de. 9 Rezessy Zoltán. — Csepel de. 11, du. 7. — Budafok de. 10 Visontai Róbert. — Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Kelenvölgy de. 9i Bodrog Miklós. ■*- Albertfalva de. fél 11 Bodrog Miklós. —' Csillaghegy de. fél 10, du. 7. 8-g.y, fö k&u!^s<&<teatcól 'T'izenöt-húsz esztendeje minden- napos látvány volt az utcán, vil­lamoson, az emberek kezében rikító sárga füzetes ponyvaregény. Detek­tív-históriák, túlfeszített izgatmú vadnyugati kalandregények szolgál­tatták ezeknek a könyveknek az anyagát. Olcsó pénzért megvásárol­ható bódítószert kapott bennük a kisember. S úgy is járt velük köny- nyen, ahogy a méreggel kacérkodó szervezet: rákapott., nélkülözhetetlen tápláléka lett, már csak ezek a kép­telen lüktetésű gengszter- és kalan­dortörténetek borzolhatták meg ide­geit. Ha olvasott is valaha igazi iro­dalmat, elszokott tőle, nehezen emészthető falattá vált számára,_ mert már csak az előre megrágott tömegkoszt vonzotta. Napjainkban, amikor emberek tíz­ezrei ismerkednek meg az olvasás egyedülálló gyönyörűségével, újra föltűntek a sárga könyvecskék a vil­lamoson, tereken olvasgatok kezé­ben. Csakhogy a régi köntösben már a magyar- és világirodalom klasszi­kus értékeit juttatta el könyvkiadá­sunk az utca emberéhez, áz olvasó tömeghez. leinte aggódva figyeltük, nem jut-e az Olcsó Könyvtár-sorozat is arra a sorsra, mint a régi időben1 megindított, rövidebb-hos&zabb életű tisztességes irodalmat kínáló soroza­tok. Az első kötetek megjelenése után lábralzapott s azóta csak nő az érdeklődés. Ma már 50—80— 100.000-es példány számokban adják ki az Olcsó Könyvtár új kgteteit, A vállalkozás áttörte a bizonytalan kez­det kétségeit s művelődéspolitikánk egyik legeredményesebb tettévé nőtt. Valljuk meg őszintén: mindenesetre nagy könnyebbséget biztosított a könyvtárnak, hogy nem kellett vál­lalnia a ponyvával vívott tisztesség­telen verseny kockázatát. De aligha maradhat vitás: azok az olvasók, akiket Móricz, Kaffka. Nagy Lajos, L. Tolsztoj, Thackeray, Defoe, A. Tolsztoj nevel az olvasásra, egy­két év múlva már kezükbe se ven­nék a múlt gyászos szennyírodaírná* nak termékeit. A mindennapokbant munkában elfáradt idegek visszata­lálnak az igazi művészet pihentető és gyönyörködtető útjára, mert vég- képp elvonták előlük a mérgező ká­bítószert. Bebizonyosodott a rég hir­detett igazság: Balzacnál, Csehovnál, Gorkijnál izgalmasabb művet nem alkothatnak a stílust, emberábrázo­lást, művészi hitelt fölrúgó ponyva- gyárosok, akik csak az izgalomra tö­rekednek mindenáron. Az újságárusok állványain sárgál­ló kis kötetek egy csapásra tömeg­cikké teszik az igazi, a jó irodalmat;, egész világot tárnak ki azok előtt, akik eddig nem juthattak hozzá a betű élményéhez. S egyszersmind elviszik az író szavát, hitét, igazsá­gát azokhoz, alkiknek szánta őket: tízezrekhez, a névtelenek sokaságá­hoz. T ehetetlen meghatottság nélkül néz- ni a meghódított olvasókra, 'akik tágranyílt szemmel, szomjasan, egy élet mulasztását pótolva mélyednek el az emberi szellem legméltóbb kin­cseiben, az írói remekművekben. S az az új nemzedék, melynék filléres ponyva helyett filléres' klasszikuso­kat teszünk kezébe, már másként lép ki a világba, mint sötétben va- koskodó apái és nagyapái. írók és olvasók legigazabb találkozása ez: folytonos, .mindennap ismétlődő ün­nep. Az egyre növekvő példányszá­mok pedig ékesen szólnak egy kuU túrától mesterségesen távoltartott nép szellemi fogékonyságáról. Tóth Árpád szavai ötlenek föl szívünk­ben: írók kicsiny je s nagyja, rajta csak! Istán szívét nem bízta csak tirátolc. -. . Igen, az irodalom eleven légkörét csak ez a közvetítő-erő teremtheti meg: író és mű csak az olvasók minél nagyobb táborának melengető l/cözeiében virágozhatvk ki! — ormi — KÜLFÖLD! EGYHÁZ! HÍREK A GENFI REFORMÁTUS EGY­HÁZ presbitériuma nagyjelentőségű határozatot fogadott el és. terjesztett a Svájci Evangéliumi Egyházak Szö­vetsége elé. Javasolta, hogy a svájci protestáns keresztyének fogjanak konstruktív akcióba a világbéke ér­dekében. Hívják fel hasonló ak­cióra az Egyházak Világtanácsa köz­ponti bizottságát és a hozzá csatla­kozott tagegyházakat. Végül intéz­zenek felhívást a svájci parlament­hez, hogy vegyenek részt diplomá­ciai síkon a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló tevékenység­ben. INDIA KERESZTYÉNSÉGÉRÖL közöl érdekes adatokat az Ökume­nikus Sajtószolgálat a keresztyén egyházak indiai tanácsának közlése alapján. India 361 934 000 lakosából ma 8 166 000 a keresztyén. A legma­gasabb a keresztyének arányszáma a dél-indiai Travancóreban, ahol ki­lencmillió lakosból közel három­millió keresztyén. Az összes keresz­tyének 40 százaléka római katolikus, vagyis valamivel több, mint három és félmillió. A római egyház után a legerősebb a szírorthodox egyház 350 ezer lélekkel, utána következik a Dél-Indiai Egyesült Egyház (pro­testáns) 331 372 lélekkel. A többiek különböző protestáns felekezetek kö­zött oszlanak meg. Az önálló indiai egyházak száma 59. Ezekben az egyházakban közel ötezer indiai egyházi munkás dolgo­zik; a felavatott indiai lelkészek száma 3200. Az egyházak 266 kórhá­zat, 49 leprakórházat, 43 kollégiumot, 37 teológiai szemináriumot és mint­egy kétezer egyéb egyházi intéz­ményt tartanak fenn. Húsz nyelven 234 egyházi lapot adnak ki. A Bib­liát 102 .nyelvre és nyelvjárásra for­dították már le (az összes indiai nyel­vek száma 145), XMÄDS ÉLGOK levelezőlap nagyságú, fehér kar­tonlapon, kék nyomással, ízléses kivitelben. Bibliába helyezhető, lelkészeknek és gyülekezeti tagok­nak egyaránt alkalmas, templomi és otthoni imádkozásra. Négy különféle szöveggel: 1. Miatyánk és Luther sekrestye­imádsága 2. Luther Márton reggeli és esti imádsága 3. Imádság úrvacsora előtt és úr- . vacsora után 4. Gyónó imádság és Hálaadás feloldozás után Darabja —,60 Ft Evangélikus Egyetemes Sajtó­osztály Budapest, VIII., Puskin u. 12, Csekkszámlaszám: 220.278 A IIOLIjAND egyházak ökumeni­kus tanácsának négy képviselője, akik ez év júniusában látogatást tet­tek Moszkvában a pátriárkánál, ha­zaérkezve beszámoltak tapasztala­taikról. A négy kiküldött közül ket­tő a református egyházhoz tartozott, egy ókatolikus, egy pedig baptista volt. A küldöttség tagjainak alkalmuk volt az ortodox egyház vezetőivel és az evangéliumi keresztyének képvi­selőivel is többször érintkezni. Meg­látogatták a lelkészképző intézeteket, a könyvtárakat és egyéb kultúrintéz­ményeket. Az istentiszteletek, melye­ken részt vettek, zsúfoltak voltak. Kétségtelennek látszik, hogy at utób­bi húsz év alatt az ottani egyházak­ban ébredés történt. A küldöttségre mély benyomást tett a hívek őszinte és mélyen gyökerező vallásossága. FINNORSZÁGBAN mindössze 2100 római katolikus hivő él. Ennek ellenére most püspököt állítottak en­nek a kis egyháznak az élére, Hel­sinki székhellyel. Eddig csak egy apostoli vikárius kormányozta a finn római katolikusokat. Az utóbbi évek­ben megélénkült a római egyház szervezkedése az északi, evangélikus országokban. Így most már minden északi országban van püspökük, az egy Izland kivételével. A BAPTISTA VILÁGSZÖVET­SÉG londoni kongresszusa táviratot intézett a »Négy nagy«-hoz, a nagy­hatalmak júliusi Genfben tartott megbeszélésével kapcsolatban. A táviratot a közelmúltban Magyar- országon is járt dr. F. Townley Lord, a Világszövetség, elnöke írta alá. Ugyanerről a baptista kongresszus­ról jelenti az Ökumenikus Sajtószol­gálat, hogy az összejövetel egyik leg­kiemelkedőbb pontja volt az a közös imádság, melyet a kongresszus tag­jai az említett távirat megfogalma­zása és elküldése után mondottak. Az imádságot dr. Forrest Feezor (Amerika) és Andrev lelkész (Szov­jetunió) mondották angol és orosz nyelven, s a kongresszus tagjai he­lyükről felállva utánuk mondották, miközben egymásnak kezüket nyúj­tották. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskln-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— FL Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott 4-554032. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom