Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-02-20 / 8. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET Bocskai szabadságharcáról MEGHALT MOTT JÁNOS... Tartok tőle, (hogy kevesen tudják az országban, hogy a jelenkori keresztyéniig két legnagyobb egyéniségének egyike költözött el véle az élők sorából. Az egyik Schweitzer Albert, a nagy elzászi teológus, filozófus, orgonaművész, zenetanai’, az afrikai Lambarane-i missziói kórház alapítója ás igazgató főorvosa, — a másik Mott János. Ki volt Matt János? A világ ke- resztyénségének legszélesebb látókörű, legátfogóbb, súlypont-felismerésekben legélesebbszemű lelki hadvezére. A múlt század vége óta világszerte megdöbbentő módon elvilá- giasodott értelmiség jelentős rétegeinek visszahódító ja Krisztus zászlaja alá az egyetemi és főiskolai ifjúságon keresztül, — a keresztyén ifjúsági munka nemzetközi összefogója, — a pogánymisszióban annyi bajt okozó felekezeti versengés kiküszö- bölője és az együttmunkálkodés megszervezője, — a keresztyén egyházak összefogásának, az ökumé- nikus mozgalomnak egyik atyja. 1865-ben született az Egyesült Államok New York államában. Jogi tanulmányainak elvégzése u'bán az amerikai keresztyén ifjúsági munka (YMCA) szolgálatába állott és főleg a főiskolás ifjúságnak Krisztushoz vezetését tartotta sürgősnek, mert azt vallotta, hogy a műveltek hitetlensége hamarosan a tömegek hitetlenségét eredményezi, viszont az értelmiség megtérése széles rétegek Krisztushoz térését vonhatja maga után. Korán felvette a kapcsolatot a világ többi részén működő keresztyén diákmozgalmakkal és kitűnő szervezőteihetségének volt köszönhető, hogy 1895-ben megalakult a Keresztyén Diákok Világszövetsége. 1898-tól az amerikai YMCA külügyi titkára. Rengeteget utazott. Sokszor körüljárta a világot. Egyetemi aulákban, városházi dísztermekben, sportcsarnokokban, szabad ég alatti diáktáborokban feledhetetlen szemléletességgel és szívet, értelmet megragadó erővel hirdette Isten igéjét. 1899-ben Nicolay Pál finn fiatalemberrel karöltve megalapította a Finn Keresztyén Diákszövetséget, 1909-ben Victor Jánossal (a későbbi református teológiai professzorral) a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetséget, 1910-ben viláigtáv- latokban látó szemmel, páratlan szervező és diplomáciai készséggel létrehozta a korszakot nyitó edinbourghi első missziói világkonferenciát, amely továbbviteü bizottságának elnökévé választotta. 1915—1928 között az amerikai YMCA főtitkára. E minőségében rengeteg segítséget irányít az első világháború hadifoglyai sorsának enyhítésére. Wilson elnök több ízben felhasználta fontos diplomáciai szolgálatokra, amiknek a keresztyén szellem leglelkiismeretesebb érvényesítésével igyekezett megfelelni. De a fényes diplomáciai pályára való átlépést, amelyre ismételten is csábították, visszautasította, mert mindenképpen Krisztus követe akart maradni. 1921-ben megválasztották az akkor alakult Nemzetiközi Missziói Tanács elnökévé. Ez a szerv az ő irányítása alatt a pogánymisszió és az ifjú egyMOTT JÁNOS t házak nagyjelentőségű tanácsadó és egyeztető tényezőjévé fejlődött. Szerencsésen kapcsolta személyében a keresztyén diákmunkát és a misszió ügyének szolgálatát. Tevékenyen vett részt a Life and Work (Élet és szolgálat) nagy öku- ménikus mozgalomban, amelynek éltető lelke Söderblom Nátán svéd evangélikus érsek volt Egyik elnöke volt a mozgalom 1937. évi oxfordi világkonferenciájának, amely elhatározta a Faith and Order (Hit és Szervezet) mozgalommal való egyesüléssel az ökumenikus Világtanács megalakítását. Ö lett az előkészítő bizottság elnöke. Amikor 1948-ban Amsterdamban megalakult az Egyházak Világianácsa, Mott Jánost tiszteletbeli elnökévé választotta. — Tavaly nyáron részt vett a Világtanács evan- stoni második nagygyűlésen s ;mint annak egyik nesztora, boldogan láthatta hatvan esztendővel azelőtt megindított úttörő és útegyengető munkájának gyümölcsét, több mint félszázados magvetésének száirba- szökését. Mert ahhoz nem fér kétség, hogy a Keresztyén Diákok Világszövetsége és a Nemzetközi Missziói Tanács nélkül sem az Élet és Szolgálat, sem a Hit és Szervezet ökumenikus mozgalma, sem azok egyesüléséből az Egyházak Világtanácsa nem jött volna létre, legalábbis a mi nemzedékünkben nem. A Diákok Világ- szövetsége a későbbi egyházi vezetőket, a Missziói Tanács az egyházi testületeket már régen összehozta és szoktatta az egyház egységének, egyiivétartozásának és egymásrautaltságának felismerésére, az együttműködés terményítő gyakorlására. Mikor pedig az első nagy egyházi világkonferenciák előkészítésére az úttörők és előlharcosok nemzetközi és felekezetközi tanácskozásaikat megkezdték, kitűnt, hogy nagyrészük keresztyén diákszövetségi szénior és nemzetközi diákkonferenciákról már régen ismerik egymást. Mott János szolgálata itt is kezdett gyümölcsözni. 1946-ban megkapta a Nobel-béke- díjat. « A magyar keresztyénség is igen sokat köszönhet Mott Jánosnak. 1909-ben' járt először Magyarországon. Tolmácsa Victor János volt (e néven harmadik), aki ezután életének mintegy húsz esztendejét a magyar keresztyén diákmisszió szolgálatára áldozta. — A hivatalos egyházi körök akkoriban nem sok megértést tanúsítottak az ügy iránt. Mott János ettől nem zavartatta magát Az egyetemek rektoraival vette fel elsősorban az érintkezést. Kolozsvárral kezdte. Először az egyetemen. Ezután a Teológia sem zárkózhatott el attól, hogy falai közé ne engedje. Pedig ott nem. igen szívelték a külföldi »futfcározó atyafiakat«. — Másfélórás előadást tartott. Akkor meg- ostromoltálk, hogy tartson még egyet. Következett egy felejthetetlen második. Ezután rövid vacsoraszünetet tartottak, vacsora után folytatta, nem tudtak betelni attól, amit hallattak. Voít még egy szűkebbkörű imádkozó együttlét és az éjfél előtt induló vonattal mentek is mér Pestre, ahol az új városháza nagytermébe volt összéhíva a másnapi diákgyűlés. Egy csapat kolozsvári diák vele utazott. Másnap szorongva nyitja meg jogász diákvezérből lett ifjú református hitoktató a budapesti diákgyűlést. Nem sok jót várt a hallgatóságtól. Közismert istentagadók, mulatni szerető ősjogászok, ‘ macskazenére készülő grimibuszkedvelők. Megnyitó szavaiban hivatkozik a magyar vendégszeretetre, a külföldi vendégnek kijáró tiszteletre, kéri a hallgatóság udvarias türelmét. Nam is sejtette md- lyes fölöslegesek intő szavai. — Mott János beszélni kezd, az ifjú Victor János ragyogóan fordítja mondatról mondatra. A legkényesebb kérdésről van szó, amiről az akkor különösképpen szabados életű egyetemi hallgatóságnak csak szólni lehetett: a nemi vonatkozásban magát megtartóztató, tiszta diákéletről, a bűn emberfeletti hatalmáról, a Krisztus bűntörlő erejéről. Dermedt, magábaroskadt áhítattal hallgatta az ilyen világos beszédet még sohasem hallott, gőgös pesti diákság. (Az őszhajú, 80 év felé közeledő, a Habsburgokat már akkor det- ronizálni vágyó hajdani diákvezér, aki oly szorongva nyitotta meg a gyűlést, megilletődve keres elő fiókjából egy kis füzetet: »A legkeményebb küzdelem a diák életében. Mott Jánosnak, a Keresztyén Diákok Világ- szövetsége titkárának előadása, melyet 1909. évi magyarországi látogatása alkalmával tartott hazánk különböző diákközpontjaiban. Ara 10 fillér. Kiadja a Magyar Ev. Keresztyén Diákszövetség számára a Londoni Traktátus Társaság.« Nagy kegyelettel őrzi a kezdet eseményeinek e kis, 23 lapos emlékét.) Ekkor és ilyen körülmények között alakult meg a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség. Még azon a nyáron megtartotta első konferenciáját Almádiban. Ezt minden esztendőben újabb követte az ország más-más részében, még az első világháború idején is. Utóbb Tahi lett e mind jelentősebbé váló, az ország egész területéről látogatott diáktalálkozó állandó helye. Diákbibliakörök, egyetemi előadássorozatok és vitaestek, téli konferenciák, nemzetközi diáktalálkozók hosszú sora, egy új típusú lelkésznemzedék nőtt ki Magyarországon és Erdélyben Mott János első magvetéséből. Még többször fordult meg míná- lunk: 1913-ban, 1927-ben (a Nemzetközi Missziói Tanács nevezetes zsidó- missziói konferenciáján, amelyen mindvégig elnökölt), és 1930-ban, amikor egy szűkkörű vacsorán e sorok írója is együtt vacsorázhatott vele. Kilencvenedik életévében szólította magához teremtő és megváltó Ura. Hét évtizedet töltött szakadatlanul az Ür szőlejének munkálásában, amelyet mindig egynek és oszthatatlannak tudott. És megadatott neki, hogy ne csak vessen, hanem aratást is lásson. Adjunk hálát Istennek, hogy korunknak ilyen munkást adott! Dr. Schulek Tibor szól Benda Kálmánnak most megjelent új könyve. (Művelt Nép, 1955. 160 oldal.) Benda Kálmán e korszak legjobb ismerője, Bocskairól mér évekkel ezelőtt írt egy emlékezetes könyvet. Üj könyve szép, világos, mindenkihez szóló összefoglaló a magyar protestánsok nagy szabadság- harcának 350. évfordulója alkalmából. Dícsémivaló szép stílusa s világos fejtegetése. Bocskai, mint minden szabadságharcunk vezetője akkor a császárral akart szövetséget kötni egy törökellenes hadjáratra. Remek hadvezér volt s jó kilátásai voltak a küzdelemre. Tudta, hogy az ország teljes területének visszavívása után tér végleg magához s megsokszorozta életerejét. Ha Magyarország — Bocskai tervei szerint — száz évvel korábban szabadul fel az ozmán hódítás alól, egész történelmünk más irányt vett volna. A Habsburgokat terheli a felelősség, hogy ez a szövetség elmaradt s a felszabadítás helyett kénytelen volt a törökkel megegyezni ez a nagy államférfid. A másik tanulság Benda új könyvéből az, hogy a néppel szövetkezett vezérnek, aki minden ígéretét beváltja, győznie kell a túlerő ellen is. Bpcskai pedig a hajdúknak tett ígéreteit mind beváltotta. De nemcsak nekik tett ígéretet, hanem az egész országnak, s azt is beváltotta. Szabadságharcának sikereivel megakadályozta, hogy a császári elnyomás lei gázott tartomány- nyá tegye az országot. Messzirelátó igaz’hazafi volt, önzetlen férfiú, csak ilyen ember állhatott szemben győzelmesen mindazzal az erkölcsi fertővel, amelyből kiszakította az országot s felvitte az igaz hit, tehát a jó világszemlélet, és a szabadság napIGAZ HÍVEKÉRT 12. zsoltár Szabadíts meg VRAM, mert fogytán vannak a hívők, már-már eltűnnek az igazak Ádám fiai közül.» Üresen fecseg ez is, az is, sima szájjal kettős szívből szólnak. Irts ki, VRAM, minden síma szájat, nagyotmondó nyelvet, mely így szól: nyelvünk diadalmaskodik, ajkunk velünk van — ki parancsol nekünk?! Elnyomják a szegényt, nyög a nyomorult, de most felserkenek — így szól az ÜR — szabadulást szerzek annak, aki érte sóhajt. Amit az ŰR mond, tiszta beszéd: föld-kohóban izzított ezüst hétszer megtisztítva! VRAM, te őrized meg őket, óvd meg e népségtől mindörökre! Mindenfelé gonoszok ólálkodnak, ha az alávalóság emelkedik fel Ádám fiai közt. Fordította: Bodrog Miklós fényére. Bocsikai rakja le az alapjait századokra a magyar nemzeti függetlenségi politikának. Benda könyvének fölöttébb értékes része a Bocs- kai-szabadságharc egykorú forrásanyagának szemelvényes közlése. Ez újítás is, ilyesmit a nem céhbeliek számára írott könyvekben eddig nem láttunk. Kitűnő ötlet, mert mindenki elolvashatja ezeket a dokumentumokat. Egykorú magyar írások ezek s a latinnyelvűek szó szerinti magyar fordításban. Az olvasó tüstént belemerül a korba s közvetlenül érzi-lát- ja, mi volt az. E válogatásért is dicséret illeti a szerzőt. Sokat, oldal- számra . lehetne idézni ebből az okmánytárból okulásul az élő utódoknak, minő magatartással illik viselni s védeni a nemzeti és vallási szabadságot. Azt hiszem, eltűnődésre alkalmas Bocskai Istvánnak 1606 decemberében kelt végrendelete. Hadd idézzünk belőle csak egy cseppet ezen a helyen: » ... Ezeknek utána, mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére, és abbói is az tanácsomat, tetszésemet igazán és jó lelkiismerettel meghagyom s írom, szeretettel intvén mind az erdélyi és magyarországi híveinket az egymás között való szép egyességre. Atyafiúi szeretette az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőllök el ne taszítsák, tartsák ő attyokfiainak és ő véreknek, tagoknak.« Ez volt ő, aki azért harcolt, hogy béke és szeretetbéli egység legyen az országban minden magyarok közt. Bocskait siratva mondta az egyíkori ének: Adja Isten jóra, Mit szívünk vádolna, Gonoszt távoztassa, Tőlünk elfordítsa, Vázánkat megtartsa, Békességbe hozza, Aki magyar tagja, Tudjuk, ezt kívánja. Szalatnai Rezső ÉSZAK-AFRIKABÓL mind jelentősebb mértékben mennek muzulmánok a francia egyetemekre tanulni és a gyárakba dolgozni. Különösen Eszak-Franciaországban nem ritka a muzulmánokkal kötött vegyesházasság. Mivel a muzulmánok között a többnej űség még jogilag érvényben van, sokszor válságba kerülnek ezek a vegyesházasságdk. Az egyházi lapok is foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme« Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin-a. 12. Telefon: 142-074. Szerkesztésért és kiadásért fele!: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy .hóra 6.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60.— Ft, Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-550553. Athenaeum (F. v. Soproni Béla) A HIT — Ef. 3, z embernek Istennel való életét, vagy így is mondhatnám: a hitét, sorsdöntőén változtatja meg az, hogy mennyit ismer meg, mennyit lát meg önmagából és mennyit lát meg az Istenből. Aki el van telve önmagával és nagyon meg van elégedve magával, aki nem látja meg a maga bűneit, nyomorúságos állapotát, elrontott és eltékozolt gyermeki arcát, az soha sem fogja tudni igazán hittel elmondani a Miatyánlkot, Annák Isten valóban' csak egy ünnepi, cmk egy vasárnapi Isten marad, akihez néhanapján eljár látogatóba. — Annak sem lesz igazán komoly és élő hite, aki Istent nagyon messzivalónak látja. Aki úgy gondol Istenre, mint aki válóban van, de valami beláthatatlan és mérhetetlen messzeségben intézi a világ sorát, de akinek nagy ügyeiben és terheiben igazán nem sokat számít, hogy egy emberi porszemet, egy emberi szívet hogyan és merre fű el a szél. Mi keresztyén emberek azért járunk annyit Jézus után, mert tisztán akarunk látni. Ismerni akarjuk önmagunkat és ismerni akarjuk a csodálatos Isteni. Hogy hitünk legyen és megismerjük az örökéletet. Az Efó- zusi levél csodálatos dolgokat mond el az Istenről. Először is azt mondja, hogy Isten — a végtelen bőség Istene. — Annyit jelent ez, hogy Istennél minden megvan, ami egy ember boldog életéhez szükséges, és ami az életünkből éppen hiányzik. Nem tudunk olyat álmodni és olyat kívánni, ami ne lenne meg az Istennél. Sók ÚTJA... 20—21. — ember éppen azért nem meri magát teljesen átadni és teljesen rábízni magát Istenre, mert Öt olyan valakinek látja, áki sok mindent nem tud, vagy nem akar megadni az embernek, Ezért inkább maga próbálja megszerezni mindazt, amivel biztosítottnak látja az életét és a boldogságát. Persze a hitetlenné vált ember stíkszor eltéveszti, vagy nem kapja meg ezeket a maga álmodta kincseket. Ezért lesz a szíve fáradt és kiábrándított, csalódott és szegény. A hivő ember tudja, hogy Isten a végtelen bőség Istene és Nála minden készen van. Amikor egy pici kis gyermek megszületik erre a világra, már minden készen várja. Már előre megvan a pólyája, a kicsi ruhája, a meleg otthona és a szülői szív szeretetének gyönyörű bölcsődala. Neki csak meg kell érkeznie, hogy átvegye boldog birodalmát. Neki nem kell kérnie, nem kell elmondania és terveznie, hogy mire van szüksége, csak át kell vennie, csak élnie kell az elkészített ajándékokkal. A hivő ember így él a végtelen bőségíí Isten ölében. Azután azt mondja el az Efézusi levél, hogy Isten mindeneket meg- cselekedhetik, feljebb, mint kérjük, vagy elgondoljuk, vagyis az Isten — a bölcs gondviselés Istene. ■— Istennél nemcsak minden meg van, de mindenből éppen annyi és éppen azt, adja, ami a legjobban kell mineJtürtik. A mi álmaink és a mi imádságaink mindig csak egy lépésre szólnak. Mi mindig csőik egy lépésre látunk és erre as egy lépésreszeretnénk odakönyörögni a megkívánt vagy megálmodott örömöt. Isten azonban feljebb gondolkodik és feljebb lát. Isten messzibbre lát. Látja egész életünket, látja egész utunkat, látja egész földi és örökéletünket, Ezért nálunknál is jobban és bölcsebben látja és ajándékozza mindazt, amit az életünk megkíván. Van úgy, hogy kevesebbet és mást ad, mint amit Szérűnk, van úgy, hog-y sokkal többet ád, mint amennyit kértünk, vagy vártunk. Az élet minden pillanata valóban meglepetés, de minden meglepetés, minden öröm és minden Iwnny mögött Isten szerető bölcsessége mosolyog reánk. Már eddig is sokan és sokszor megláttuk, hogy Isten mindig és mindeneket jól cselekedett és azon nincs semmi javítani való. De egyszer majd mindenki meglátja, hogy igaza volt Istennek, aki cselekedett és igaza volt a hitnek, amelyik boldogan és hálásan el tudta fogadni Isten kezéből Isten végzéseit. Azután azt mondja az Efézusi levél, hogy Isten belülről formálja magához az életünket, vagyis Isten — Szentlélek Isten. — Olyan furcsák vagyunk mi emberek, hogy mindig kívülről várjuk, másoktól várjuk, hogy megszépüljön egyszer az életünk. Isten most azt mondja el, hogy O nem ’környezetünket, hanem a szívünket változtatja át. ö nem körülöttünk, hanem bennünk munkálkodik. A szívünket tisztítja meg, a szívünket tölti meg békességgel, a szívünket tölti meg a Lélek erejével. Fáj a fejünk és szé- dülünJi és mégsem a fejünkbe, ha nem a vérünkbe kapjuk az orvostól az injekciót. Isten is a szívünkbe adja Krisztus megváltó vérét? Szemle lelke áramát, hogy meggyógyuljunk, hogy lássunk, hogy örömmel és boldogan éljünk. Ezért 1kiáltott fel boldogan a meggyógyított Pál, hogy: »Élek többé már nem én, hanem él bennem a Krisztus!« — Nem lesz addig igazi hitünk és nem leszünk addig igazán boldogok, amíg a gondjaink közé és nem a szívünkbe várjuk a Szentlélek Isten megérkezését. Azután azt mondja az Efézusi levél, hogy ennek a csodálatosan munkálkodó Istennek adjuk meg a dicsőséget. — Megüresedő szívünk sokszor arról beszél, hogy mi elvettük a dicsőséget Istentől és magunkat díszítettük fel vele. Minden nap és minden héten átvesszük Istentől munkánk erejét, az életünk örömét, szerettein- Icet, otthonunkat és álmainkat, de ezt elfelejtjük megköszönni az Istennek, Elfelejtjük dicsérni Öt érte. Mintha Istennek semmi köze sem lenne ahhoz, hogy élünk. Kenyeret Iteresünk és azt mondjuk: magamnak szereztem, magam dolgoztam érte, pedig Isten nélkül annyi erőm sem lett volna, hogy a kezemet felemeljem. Megnézzük magunkat és kigyújtjuk a dicsőség lámpáit és azt mondjuk: hiába, én vagyok a legjobb és a legrendesebb ember a világon, pedig Isten nélkül egy mosolyom, vagy egy szívdobbanásom sem volna. Ezután azt mondja az Efézusi levél, hogy Isten csodálatos munkáját megérteni csak a Jézus Krisztusban lehet. — Istent megismerni,' megérteni és Néki dicsőséget adni csak a "kereszt megértésében, lehet; A gyet* mek a bölcsőben mindig csak egy magányos ember, akkor lesz gyermek belőle, ha a szülői szeretet a karjaira veszi. Kaphatok Istentől sóik mindent ebben a világban, de Isten gyermekiké mindig csak Jézusban ölelhet át. Ezért döntő dolog a számomra, hogy a keresztje alá kerüljék. Nos, a kereszt alá mindig az egyházban kerül az ember. Az egyház a Krisztus teste, a Krisztus szíve. A szülő messziről is szeretheti a gyermekét, de csak otthon ölelheti át. Hogyan öleljen át téged Krisztus, ha te nem vagy Nála, ha te nem élsz az egyházban?! Az Efézusi levél szavai szerint ennék nemzetségről, nemzetség re újra meg kell történnie, örökkön örökké. Krisztusnál lenni sohasem lehet egyedül. Nem elég az, hogy az édesanyád hivő asszony volt, vagy talán hivő lesz a gyermeked, neked is ott kell lenned. Nem elég, ha te ott vagy, de nincsenek ott szeretteid. Jaj, ha tebenned szákad meg a Szentlélek árama! A hit örökkön örökké való dolog. — A hit nem program, hanem állandó élet folytatás. Nem úgy van a dolog, hogy megcsinálod a napi beosztásodat és ebben szerepelnek a hivő pillanatok. Hanem a hit olyan, mint a testi állapotod: vagy egészséges vagy, — vagy beteg. Vagy hivő vagy, — vagy hitetlen. Hinni kell örökké. ügye, milyen csodálatos az isten, Aki megteheti veled ‘is azt, hogy te ilyen boldog és örökké hivő gyermeke légy!' BR1SDRSCH, &AJQS
