Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-08-07 / 32. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 3 AZ ELSŐ PARANCSOLAT Ne gondoljuk, hogy a zsidó nép Mózes idejében egyik napról a má­sikra teljes egészében szakított vol­na múltbéli vallásos tévelygéseivel és egyszeriben mindenki Isten-hivő- vé lett. Hogy ez nem így történt, bi­zonyítok arra az egész Ötestamen­tum és benne éppen a vasárnapi ige- hirdetési textus: az »aranyborjú« tör­ténete is. Hosszú időnek kellett el­telni ahhoz, hogy a nép Isten akarata szerinti gyülekezetté formálódjék és, hogy a gyülekezet minden tagja Urának fogadja el Jahvét. De az is bizonyos, hogy bármilyen nagy is volt koronkint az Isten-hívők tábora, mindig akadtak embereik, sokszor egész embercsoportok, akik továbbra is a bálványokat imádták és az iga­zán hivölk is sokszor estek az »ide­gen istenek« imádásának kísértésébe. Tudjuk, hogy a zsidó nép ősatyái valahonnan a távoli, keleti vidékek­ről vándoroltak Kánaánba, a mai Pa­lesztina egy részébe. A Szentírás ar­ról tudósit bennünket, hogy Ábra­hám volt az, aki házanépével együtt otthagyva mindenét, Isten szavára új hazába vándorolt. A keleti népek akkori és későbbi vallásos világára keresve se találhatnánk jobb megál­lapítást, mint amit Pál apostol mond a Római levélben: » ... az örökké­való Istennek dicsőségét felcserélték a múlandó embereknek és madarak­nak és négylábú állatoknak é3 csú­szómászó állatoknak képmásával.« (Rm. X, 23.) Valóban ez volt a hely­zet. Az akkori ember szószerint »fűhöz-fához« folyamodott, hogy se­gítséget szerezzen magának, a sze­leket, viharokat hívta segítségül, ki­sebb nagyobb köveket helyezett szenthelyeinek oltárául, remélve azt, hogy abban lakik valamiféle hata­lom, amely magmenti életét a beteg­ségektől, négylábú állatokban, bi­kákban és hasonlókban bízott és ab­ban, hogy ezek megmenthetik az örök emberi sorstól: a kegyetlen és Vigasztalan haláltól. E furcsaságok mellett persze emberalakú isteneik is voltak, mégpedig nem is olyan ke­vesen. Ha ma olvassuk összegyűj­tött névsorukat, a »főisten« mellett a sqk »mellék-isten« éjs a hozzájuk tartozó emberi és állati lények ne­vét, szinte szédül a fejünk és el­gondolkozunk: hogyan lehetett ezek­ben komolyan hinni, tiszteletüket komolyan venni? E seregnyi isten mellett általában két fölöttük álló lényben hittek, mégpedig egy női és egy férfi isten­ségben. A női istenség neve annyi­féle változatban szerepelt, hogy már ennek a felsorolása is igénybe venne egy kis időt. Hívták Istárnak, Astar- ténak, Aserának, Isisnek és még jó- néhány néven. Ez a termékenység istennőjének hírében állott. Tőle vár­ták a bő termést, az állatok szapora- ségát, általában a földműveléssel és állattenyésztéssel kapcsolatos bősé­get. öt tartották egyben a szerelem, a házasság szerzőjének és védelme­zőjének. A férfi istennek is volt egy­néhány neve; hogy csak az ismerte­ket említsük: Tammuz, Attis, Osirjs. Adón, Baá!, stb. Persze ezek a ne­vek, mint az előbbiek is népenként, törzsenként változtak. Ezt a világ­mindenség, a föld, az ég, a tenger és a csillagok urának tartották. Olyannak, akihez az ember a bizo­nyos meghallgatás reményéiben for­dulhat bármiféle bajában, veszedel­mében. Hogy aztán még jobban bonyo­lódjék a helyzet, még azt is elmond­hatjuk, hogy mellettük volt istene egy-egy városnak, egy családnak, egy törzsnek, esetleg az árnyas liget­nek, vagy egy félelmetes magasságú hegynek. A mai kor kíváncsi kuta­tója, amikor a régi városok romjait kiássa a mindent eltemető homok, föld alól, lépten-myomon találkozik ezeknek az isteneknek emlékeivel, torz ábrázatú szobraival. És milyen nagy lehet azoknak az emlékeknek a száma, amelyet még ma is a föld takar, vagy, amelyeket megemész­tett az idő vasfoga. Röviden tehát ez volt a helyzet Ábrahám korában (később sem volt sokkal jobb). Az bizonyos, hogy Áb­rahám utódai nem mindenben kö­vették ősatyjuk példáját, főképpen az Isten igaz tiszteletében nem. Ró­luk ugyan nem sokat hallunk, mint ahogyan az Egyiptomban levő zsi­dóság szokásairól, vallási életéről sem tudunk meg a Szentírásból sem­mi különöset, de nem nehéz elkép­zelni, hogy a gyöngébb hitűek nem tudták elJentállni annak a sok csábí­tásnak, amely a pogány világ részé­ről a népet érte. A sinal hegyi szövetségkötés után — mint már említettük — szomorú példák egész sorát Idézi a Biblia. Míg Mózes a hegyen van. hogy Jah- vétő] átvegye a törvény tábláit, Áron a nép kívánságára »borjút« készít aranyiból, drágakövekkel feldíszítve. (Hogy melyik pogány istent imád­ták a borjú képéiben, azt már nem tudjuk megállapítani.) A kanaáni letelepedés alatt és után a fiatal zsidó nép pogány tör zsekkel találta magát szemközt, akik ennek az országnak a lakosai voltak. Háború alatt és békés időben mégis merkedtek velük, megismerték szo­kásaikat, életüket és vallásukat. So­kaknak tetszett az, amit láttak, hal­lottak és sietve maguk is beálltak egy-egy bálvány imádónak sorába. Hiába parancsolta meg Isten Móze­sen keresztül, hogy rontsanak le minden bálványoszlopot, bálvány- szobrot, ez bizony nem történt meg sem álltkor, sem később. Hóseás ki­rály idejében éppúgy hajladoznak az emberek a kőből, fából készített szobrok előtt, mint Hóseás próféta idejében (2. Kir 17, 10; Hős 10, l.)és Illés csak azoknak ígér szabadulást, akik nem csókolgatták ez undok bál­ványokat. (1. Kir 19, 18.) De az Asera (Astarte) tisztelet sem hiányzott, nemkülönben a Baál tisztelete. Erről nemcsak a kiásott szobrok tanúskodnak, hanem a nép története és a prófétáik. A Bírák ide­jében azért került veszélybe a nép, mert feléjük fordult, és hozzájuk imádkozott. (Bír 2, 13. A Bír 10, 6 egyenesen névsort közöl azokról az istenekről, akiket akkoriban tisz­teltek.) Sámuelről azt olvassuk, hogy sikerült rábírnia kortársait ezeknek a szob'-oknak a megsemmisítésére. (2. Sám 7, 3—4.) De ennek az intézke­désnek sem volt maradandó hatása. Jeremiás arról beszél, hogy férfiak, asszonyok áldoznak az »ég királynőjé­nek« és sorolhatnék még a példákat tovább. Egy nevet azért még meg kell em­lítenünk: Mólók nevét. Ennek a bál­ványnak volt a legszörnyűbb tiszte­lete. Gyermekeket áldoztak, gyilkol­tak meg előtte, hogy kiengeszteljék haragját. Átkozott volt Ban-Hinnon I völgye a hívők előtt, hol e szörnyű- j ségek történtek. Évszázadok múltán, sőt mind máig a pokol kínjait e vögyről nevezzük gyehennának. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy ilyen tévelygések mellett nem volt igazi istentiszitelet az iaráeli gyü­lekezetben. Erről szó sincs. Az em­beri bűnöknél sokkal nagyobb az Isten kegyelme és szeretete. Ez a ke­gyelem arra késztette a gyülekeze­tei, hogy elhagyja a bálványokat, a nem isteneket, a semmiket és ez a szeretet alkotott magának népet, gyülekezetét. Isten minden időben felkínálta az embernek az ő békes­ségét, amit hiába keresett az árnyas ligetekben, az Asera szobrok árnyé­kában, a Baálhoz való imádkozásban. Sőt mér eleve meg akarta kímélni az övéit a felesleges csalódásoktól, amikor törvényében megparancsolta nékik: »Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.« Akik engedel­meskedni tudtak ennek a parancs­nak, akik hinni tudták, hogy Isten az egyetlen Űr és kegyelmes Atya, azoknak nemcsak e földön volt bé­kességük, hanem ez jutott és jut osz­tályrészül az örök életben, az üd­vösségben is. Vámos József * * Aratási ünnepi ének Menjünk buzgó lélekkel, örvendező énekkel Az aratás urához, Éltünk megtartójához! lm gazdag aratással Vidámít sok áldással, Gondja van örömünkre, Nem csak eledelünkre. Dicsérjük teremtőnket, Hogy károktól mezőnket Kegyesen megmentette S hasznát vennünk engedte. Magasztaljuk atyánkat. Aki szorgos munkánkat Bő haszonnal áldotta S éltünket megtartotta. S minthogy az aratásban Részt veszünk sok áldásban, Begyünk háladatosak 8 jóban állhatatosak. (Békéscsabai énekeskönyv 214. sz. éneke.) Istentiszteleti rend Augusztus hó 7-én, vasárnap Deák tér de, 9 (úrv.) Zay László, de, 11 (úrv.) Zay László, du, 7 Dóka Zoltán. — Fasor de. fél 10 Dulcz Pál, de. 11 Sülé Ká­roly, du. 7 Dulcz Pál. — Dózsa Gy. u. 7. de. fél 10 Sülé Károly. — Üllői u. 24. de. fél 10, de. 11. - Rákóczi u. 67/b. de.. 10 Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya de. 10 Madocsai Miklós. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Madocsai Miklós. — Utász u. 7. de. 9 Madocsai Miklós. — Zugló de. 11 (úrv.) Muntag Andor. — Gyar­mat u. 14. de. fél 10 Muntag Andor. — Rákosfalva du. 5 Scholz László. — Fóti u. 22. de 11 (úrv.) Rimár Jenő, du. 7 Rimár Jenő. — ’Váci u. 120. de. 8 (úrv.) Rimár Jenő. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. de. 11 Szimonldesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Ujtelep de. fél 9. — Rákospalota MÁV-telep de fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du 3 — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. - Rákoshegy de. 9. - Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9. du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.), de. 10, du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Kistarcsa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11 (úrv.). — Pestlőrinc. Szemere-telep de. háromnegyed 8. — Kispest de 9. de. 10. du. 6. - Wekerle- telep de. 8. — Rákosszentmihály de. II du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Várady Lajos. de. 11 Váradv Lajos. du. 7 Pethő István. — To- roczkó tér de. fél 9 Pethő István. — Óbuda de. 9 Sárkánv Tibor. de. 10 (úrv.) Sárkány Tibor, du. 5 Sárkány Tibor. — XII.. Tarcsay V u 11. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Rutt- káy Elemér, du. 7 Ruttkav Elemér - Lelkész- nevelő Intézet de. fél II GroóGyula. — Kelen­föld de. 8 (úrv.) Muncz Frlryes. de. fel 10 (gyerm.) Muncz Frigyes, de. 11 (úrv.) Muncz Frigyes, du. 5 Cselovszky Ferenc. — Német­völgyi ú. 138. de. 9 Cselovszkv Ferenc. — Csepel de. II. du. 7. — Budafok de. 10 Vi­sontai Róbert. - Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. — Kelenvöliív de. 9 Bodrog Miklós. — Albertfalva de. fél 11 Bodrog Miklós. — Csillaghegy de. fél 10, du. 7. AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL: NÉGY ÉVFORDULÓ Oyr ÉVVEL EZELŐTT, 1580. feb­*5« ó ruár 1-én született Bethlen Gábor. Születéséről emlékezünk, és így előbbre kerül a neve, mint Bocs­kay Istváné, pedig ez megelőzte őt az erdélyi fejedelemségben. Ö maga már Erdélyben született, de a család­ja nemrég vetődött oda az ősi tiszán­túli birtokról. A török elől menekült oda a család. Ez a tény, meg ifjúsá­gának története fordítsa most figyel­münket elsősorban arra az erőfeszí­tésre, amely Bethlen Gáborra annyi­ra jellemző: ha már nem lehet, leg­alábbis egyelőre nem lehet, változ­tatni a török közelségén, ki kell hasz­nálni ezt a helyzetet; inkább engedni kell valamelyest a töröknek, mint­hogy egészen felfalja a magyar nem­zetet a Habsburg-birodalom. O C(\ ÉVVEL EZELŐTT, 1605-ben ÚLJKJ választották meg Szerencsen Bocskay Istvánt Magyarország feje­delmévé. Nem sokkal később az er­délyi rendek is fejedelmükké tették. Ez volt az elismerése annak a vezér- ségnek, amelyet Bocskay az akkori függetlenségi harcban töltött be. és ez a fejedelemség tette lehetővé szá­mára, hogy egy földesúri ténykedé­sen túli jelentőséget és maradar.dó- ságot adjon két nagy vívmányának: a bécsi békének és a hajdúk letele­pítésének. OOC ÉVVEL EZELŐTT. 1630-ban lépett az erdélyi fejedelmi trónra I Rákóczi György. Nagy elő­nye volt abban, hogy ő már Bethlen Gábor örökébe léphetett, szinte csak tovább fejlesztette kiváló elődjének művét, de ez a hatalmas folytatás is méltóvá teszi a hálás emlékezésre. Az ő függetlenségi harcának lett az eredménye az 1645-i linzi békében és az ezt követő országgyűlési törvény­ben, hogy a rendek, tehát a hatalom birtokosai, a jobbágyoknak is meg­adták a vallás gyakorlásának, a templom használatának jogát, ocrj ÉVVEL EZELŐTT, 1705-ben Z- 'JO meg a kisázsiai Niko­démiában az evangélikus vallásű Thököly Imre, Magyarország és Er­dély egykori fejedelme. Ő is egyike azoknak, akik a XVII. században a magyar nemzet függetlenségi harcait vezették az ellen a Habsburg-biro­dalom ellen, amely akkor is, akár­csak előbb és utóbb, gyarmatának nézte és szánta a magyar nép föld­jét. Az ő hadi sikerei kényszerítgit- ték rá a bécsi udvart, hogy többé- kevésbé helyreállítsa Magyarország alkotmányát. I. Lipót hosszú szünet után összehívta az országgyűlést, és ez 1681-ben Sopronban — habár sú­lyos korlátozásokkal — az evangéli­kusok vallásgyakonlatáról is ren­delkezett. Nagy siker volt ez akko­riban, amikor a Habsburg-imperia- lizmus arra akarta felhasználni a római katolikus vallást, hogy az neki hátterül, eszmei igazolásul szolgál­jon. Nem is volt sok köszönet azokban az engedményekben, amelyeket a Thökölytől szorongatott király 1681- ben tett a nemzetnek és a protestáns egyházaknak. Ezek megint csak ak­kor jutottak hozzá vallásgyakorlatuk szabadságához, amikor nem királyi kegy, hanem nemzeti összefogás volt a forrása. 1705-ben a szécsényi or­szággyűlés. amely II. Rákóczi Fe­rencet a szövetséges rendek vezérlő fejedelmévé választotta, az egyenlő­ség elve alapján rendelkezett a temp­lomok használatáról. A vallásügyi végzés emlékére érmet vertek, ennek egyik lapján három, a római kato­likus, az evangélikus és a reformá­tus egyházat ábrázoló alak együtt táplálja a haza oltárának tüzet. A szabadság ihlette a vallások egyes- sépét. Ezt mondja az érem felirata is. Mi sem jellemzőbb, mint az, hogy amikor Rákóczi szabadságharca ha­nyatlóban volt, 1710-ben. a császár uralma alatt gűnyérem készült — feleletül a szécsényi emlékéremre. Ezen Mars, a háború istene kardjával elrontja az oltár tüzét és elkergeti attól a tüzet tápláló három jelképes alakot. Szinte szemérmetlenül mu­tatja az ábra, hogy az idegen önkény miképpen tette tönkre egyházak kö­zött is az egyetértést, a haza javára együttműködést és Isten tiszteletét. S. J. Készülj az ige hallgatására Szentháromság ünnepe u. 9. vasárnap: 2. Móz 32,4—10. Maradjunk meg a Krisztussal való közösségben! Erre int és biztat e va­sárnap alapigéje. m Az alapige kiszakított részlet az aranyborjú tiszteleténeik a történe­téből. Azért ilyen kurta, (hogy megakadjon a figyelmünk a 10. vers­ben az Ür Istennek ezen a szaván: Téged azonban nagy néppé teszlek. Ez az »azonban« mutatja meg Isten szándékának elevenségét és élét — nekünk fordított élét. Éppen azért végződik itt alapigénk, hogy erre figyeljünk, és ben az Űr Istennek ezen a szaván: »Téged azonban nagy néppé teszlek.« Ez az »azonban« mintegy rátolja a hangsúlyt Isten ígéretére: nagy néppé azo­kat teszi, akik megmaradnak az Ö parancsolt tiszteletének útján. Egyetlen­egy embernek, Mózesnek teszi Isten ezt az ígéretet, és ezzel azt példázza, hogy egyenként kell helytállnunk Istennek igaz tiszteletében. Ügy kell öt akár egymagunkra maradva is — tisztelni, ahogyan Ö parancsolta, ö a Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki magát, tehát öt a Jézus Krisztusban kell tisztelni, félni és szeretni. Aki pedig nem marad meg a Jézus Krisztussal, az Ürral való közösségben, az szükségképpen átkerül azoknak a táborába, akik máris magukra vonták Isten haragját, mert letértek az Általa parancsolt útról. E Az aranyborjú imádásának elbeszélése arra figyelmezteti Isten mindenkori gyülekezetét, ho.gy nincs mentve a hamis istentisztelet kísértésétől, sőt tudatosan és szilárdan, folytonosan és következetesen küz­denie kel] a hamisság bűne ellen. Ikráéi népe sem vette észre, hogy eltért Isten igazi tiszteletétől, a Neki való engedelmességtől. A bálványkészítők egyenesen a hagyományra hivatkoznak: ezek az istenek hozták ki a népet Egyiptom földjéről. Maga a főpapjelölt, Áron, mondja azt, hogy az Urnák ünnepe lesz az, amelyen égő- és hálaáldozatot mutatnak be a termékeny­séget jelképező borjúszobor előtt. Ezért nem nyugtathatjuk meg lelkiisme­retűnket azzal, hogy a hagyomány, a történelem, a természet ismerete alap­ján lelkesen — bár az Isten igéje nélkül — tiszteljük az Istent. Az Isten csak azt a tiszteletet fogadja el, amely a Krisztussal való közösségben megy végbe. S Mindnyájunkra ráfér a vádoló ige Isten haragjáról, amely romlás­sal, pusztulással, halállal, gyalázattal sújtja a Krisztustól eltévelye- dőket. Ilyenek vagyunk mindannyiszor, amikor a magunk ízléséhez, vágyá­hoz, személyválogató indulatainkhoz szabjuk Isten parancsolatainak teljesí­tését, például embertársaink iránti kötelességeinket. Ilyenek vagyunk még akkor is, amikor keresztyének kívánunk ugyan maradni, de vétünk evan­géliumhirdető gyülekezetünk ellen hűtlenséggel. Mindezért az Isten harag­jától egyedül a J^zus Krisztus kegyelme ment meg mindnyájunkat. És jaj nekünk, ha ezt a kegyelmet megcsúfoljuk! Ezért Ikell vigyáznunk, hogy ne jegyen hitetlen gonosz szívünk, el ne szakadjunk az élő Istentől, hanem tartsuk meg erősen az elkezdett bizalmat! (Zsid. 3, 12—14.) Sólyom Jenő dr. — Jézus igazi követése — Mk 8, 34. — Az igazi keresztyén életfolytatás: Jézus Krisztus követése. Sokan félre­értik azonban Jézus Krisztusnak azt az igéjét: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát. Önmaguk megtagadásában a világtól való el­vonulást értik. Ebben az életfolytatásban próbálják felépíteni boldog éle­tüket és a végén — maguk sem veszik észre — boldogtalanokká válnak. Nem értik igazán ezt az igét azok sem, akik nem gondolnak Jézus Krisztusnak arra a másik igéjére, hogy O azért jött erre e világra, hogy szolgáljon másoknak és életét adja váltságul sokakért. Az igazi önmeg­tagadáson Jézus azt érti, hogy a mások szolgálatában való fáradozásért ta­gadjuk meg magunkat. Így legyünk Jézus követői és ebben kövessük öt. Jézus tanítványait itt hagyta ebben a világban, hogy szolgáljanak a világban. A keresztyén ember is ebben a világban él és itt kell megmu­tatnia engedelmességét, hogy önmegtagadásával másoknak szolgál. Árra kell törekednie, hogy egész életét mások szolgálatába állítsa, mások bol- dogítására használja fel, mert csak így tudja megvalósítani Jézus paran­csát: Kövess engem. VALLJUK meg, hogy Krisztus-követésünkben igen sok emberi ön­zés van. Csak r. magunk üdvösségére gondolunk, sem hozzátartozóink, sem a reánkbízottak, sem más embertársaink boldogságával nem törődünk. ADJUNK HÁLÁT Istennek hogy Jézus Krisztusban megmutatta az. élet igazi értelmét és megmutatta szeretetéből a helyes keresztyén élet­folytatást. KÖNYÖRÖGJÜNK Istenhez erőért, hitért, hogy tudjuk Krisztust követni úgy, ahogy ő elénk állította igéjében; könyörögjünk az Egyhá­zak Világtanácsa központi bizottsága üléséért, hogy annak minden ha­tározata a boldog, Krisztust követő életet segítse elő. S. It. HETI IGE: »Meglássátok annakokáért. hogy mimódon okkal jár­jatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek.« Ef 5, 15. Augusztus 7, vasárnap. mc>z 41, 1 __4S. Is ten előre megjelenteti akaratát, mind az egyes ember, mind egy nép életében. Kérdés: van-e bennünk »felfogó«-készség az Ö akaratának meg­értésére. Ha van, akkor megérthetjük: bölcsen kell sáfárkodnunk az Isten­től kapott földi javakkal. Augusztus 8, hétfő. préd 9, 15—zfl. Isten igéje ma különösen is konkréten állítja elénk ennek az igének az igazságát. Istentől kapott bölcsességgel a »kerekasztal« mellett folytatott tanácskozás mennyivel eredményesebb, mint a fegyverek szava! Augusztus 9, kedd. Lk 16, 10_13. Mi az, ami a legtöbb embert elszakítja Istentől? A pénz, a mammon. Hány ember életében nagyobb úr a pénz, mint az Isten. Választanunk kell: vagy az Isten szolgái leszünk, hogy életet nyerjünk; vagy a pénz, a gazdag­ság rabjai, hogy elvesszünk. Adjunk hálát az Úrnak, hogy elvette rólunk ennek a bálványnak az erejét! Augusztus 10, szerda. 1, Pét 3, 1—6. Isten bölcsességétől megvilágítva kell a házastársiaknak is egymással élniök. Mert a házasélet is küldetés, missziónáló terület. Megértés, enge­delmesség és szeretet: ez jellemzi a keresztyén családi életet. Augusztus 11, csütörtök. i, Tim 4, 12—10. A Krisztus által megvilágított értelem kell, hogy úrrá legyen az egyház, a gyülekezet vezetőin. A tiszta élet és a tiszta tanítás a fokmérője a gyüle­kezetben viselt tisztségeknek. Augusztus 12, péntek. Mt 10, 16—8S. Krisztus tanítványaira szenvedés vár. Mert tudnunk kell, hogy mi sem követelhetünk magunknak jobb sorsot, mint amilyent Jézus kapott az Atyától. A követ mindenben hűséges követője Urának. Nem a szenvedés keresése, hanem a szenvedés alázatos elviselése az igazi krisztusi maga­tartás. Augusztus 13, szombat. Lk 12, 54—59. Közel az ítélet. Krisztusért mi is megállhatunk majd az ítélőszék előtt, ha hitünk és életünk a megméretéskor nem fog majd hijjával találtatni. Karner Ágoston

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom