Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-07-31 / 31. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET Akiket isten Lelke vezérel ŐSZINTE SZAVAK Ezen a vasárnapon templomainkban az igehirdetések központi témája arról beszél, hogy Isten az Ö gyermekeivé tesz bennünket. Pál apostol a Római levél 8. fejezetének 14. versében igen jelentős szavakat mond el arról, hogy a keresztyének Isten gyermekei. Ez a mondat így hangzik: Akiket Isten lelke vezérel, azok Istennek fiai. Ez az ige mindenekelőtt azt mutatja. meg, hogy keresztyénségünk- nek ez a fontos jellemvonása (hogy ti. Isten gyermekei vagyunk) egészen szorosan összefügg a Szentlélekkel Azzal a Szentlélekkel, akiben Isten azt az újat teszi mindannyiunk közkincsévé, amit Jézus Krisztus Urunkban megalapozott. A Szentlélek a megvalósítója, közkinccsé tevője mindannak az áldásnak és ajándéknak, amelyet Isten Jézus Krisztus életében, halálában és feltámadásában az embernek ajándékozott. Üdvösségünk hatalmas művét ez a Szentlélek tetőzi be azzal, hogy személyessé teszi az evangéliumot. A Szentlélek Isten közöttünk jelenvalóságának a véghezvivője. Az emberi lélek, az emberi szellem felfelé tör és ebben a helyes törekvésben rendszerint jelen van az a hibás kísértés is, hogy elszakadjon a földtől és az embertől. Különösen azok között fenyeget ez a veszedelem, akik keresztyénségüket komolyan akarják venni és ennek során igen éles harcot akarnak folytatni a bűn ellen. Abban a pillanatban, amint ebben a törekvésben túlértékelik a saját erejüket és tehetségüket, azonnal hálójába kerülnek annak a kísértésnek, hogy a bűn helyett magától az élettől, a gonoszság helyett a földtől szakadjanak el. Az ilyen keresztyénekből válhatnak a felhőkben járó emberek, akiknek ’■'•csak a teste« jár a földön, a lelkűk »-kiemelkedik az alsóbb régiókból« és szavukkal és magatartásukkal megtagadják embertársaikat és földi életüket. Nem lenne helyes, ha ennek a kérdésnek részletes tárgyalásába bocsátkoznánk, de a mai vasárnap üzenetével kapcsolatban rá kell mutatnunk arra, hogy a Szentlélek Isten magatartása irányunkban éppen ellenkező, ugyanúgy ahogyan Jézus Krisztusban maga az Isten sem fordult el a világtól, hanem inkább felvállalta az ember életét és sorsát, hogy azt megigazítsa. A Szentlélek Isten is közvetítője ennek az isteni közénk-szállásnak, hiszen az igében s a szentségekben jelenvalóvá teszi az Istennek a történelemben véghezvitt üdvtényeit. Hitünknek ebben a részében nagyon világosan kell látnunk, mert ez a hitcikk alapvető fontosságú és a benne való tisztánlátás igen sok tévelygéstől óv meg. Nem egy hívünkben keletkezett zavar amiatt, mert úgy gondolta, hogy a bennünket a katolicizmustól elválasztó hitágazatot a második hitágazatban, a megváltásról szólóban találjuk meg. Amikor aztán valaki vitázni kezdett vele és elmondotta, hogy a katolikus egyház is hisz Isten kegyelmében, nagy fontosságot tulajdonít Krisztus megváltásának és így tovább, akkor bizonytalanná vált, mert nem látott tisztán. A második hitágazat elválaszthatatlan a harmadiktól. A Krisztus áldozata, a kegyelem személyes elsajátításának lehetősége az a pont, amelyre ma különösen ügyelnünk kell. Annak ugyanis, hogy a Krisztusban megnyilatkozott isteni kegyelem a mienk lehessen, annak nem az egyházi hierarchia, nem is az egyházi cselekmények véghezvitele, a ceremóniák bemutatása és az ezekhez hasonlók a közvetítői és megvalósítói, hanem egyedül és kizárólag Istennek bennünk munkálkodó Szentlelke. Annak, hogy Isten gyermekei legyünk és lehessünk, annak nem a folytonos tökéletesbülésünk a megvalósítója, hanem egyedül és kizárólag Isten Szentlelkének bennünk való munkálkodása. Azt jelenti ez, hogy keresztyén életünk a maga egészében, mindenestül Isten kegyelmi ajándéka és kizárólag Szentlelkének adományozása által jöhet létre. Érdemes felfigyelnünk Formula Concordiae című és ezidén 375 esztendős hitvallási iratunk tanítására, amely kárhoztat és elvet minden olyan tév- tant, amely szerint az ember »amikor a Szentlélek hirdeti a kegyelmét az embernek, a maga erejéből a megtérésre vágyakozhat, a Szentlélekkel együttműködhet, magát a kegyelemhez kötheti, vagy magát a megtérésre előkészítheti, a kegyelmet megragadhatja, elfogadhatja, vagy az evangéliumnak hihet.« Még a hit is, amely pedig Isten kegyelme elfogadásának az eszköze, amely »a kar, mellyel Krisztust átölelhetjük«, még ez a hit is egyedül a Szentlélek Isten munkája bennünk és ilyenfomán ingyenvaló kegyelmi ajándék. Az elmondottakból következik, hogy az Isten gyermekeihez méltó élet, vagyis a keresztyén állásfoglalás valóban a Szentlélek által létrehozott magatartás Ezen a ponton is tisztáznunk kell azonban egy félreértést. Sokan áldozatául esnek annak a kísértésnek, hogy a Szentlélek vezetését valami titokzatos, misztikus dolognak fogják fel. Ez nem más, mint isteni rangra emelése érzéseinknek, gondolatainknak, jó vagy rossz vágyainknak. Az ilyen vélekedés melegágya a rajongásnak és a tévelygésnek. Az egyháztörténet sok példával szolgálhatna a tekintetbe a, hogy az efféle tévelygés milyen, a keresztyénségtől és a kinyilatkoztatástól messze eső rajongásokhoz vezethet. Hiszen ilyenformán a bűnös ember lenne mértékévé és megíté- lőjévé az igazságnak, annak az igazságnak, amelyet Isten nyilatkoztatott ki és tartott fenn magának. Mi evangélikusok ezzel szemben hisszük és valljuk, hogy a hit és keresztyén élet dolgaiban, azaz az Istenre tartozó dolgokban egyedüli zsinórmértékünk az Istennek igéje. Amikor a Szentlélek János evangélista szava szerint »elvezet bennünket minden igazságra« (16, 13), azokat szólja és világosítja meg, amelyeket Krisztus mondott és cselekedett. A Szentlélek munkája mi- bennünk nem valami más, valami eltérő attól, amit Krisztus Urunk végzett, hanem annak megerősítése és személyes tulajdonunkká tétele. A Szentlélek bennünk felhangzó belső bizonyságtétele, amint hitvalló őseink mondták: a testimonium Spiritus Sancti intemum, nem egy másik hang, mint a Szentlélek külső bizonyságtétele, azaz a nyomtatott, hirdetett, vagy a szentségekben kiosztott ige, hanem azzal együtt cseng, mint a hanggal a visszhang. A Szentlélek vezérlése minden igazságra való elvezetése ugyancsak János evangélista szava szerint három dolog felől való meggyőzésben megy végbe. Az első az, hogy meggyőz bennünket annak igazságáról, hogy ami hitből nincs, bűn az (Rm 14, 23.). Azt jelenti ez, hogy a bűnt nem elegendő egyes cselekedeteinkben, vagy szavainkban keresni és felfedezni, következésképpen megvallani és megbánni, hanem annak szívünket, életünket megrontó teljességében kell felismernünk, megvallanunk és megbánnunk. A másik dolog a megiga- zulás, amelyre nézve meggyőz bennünket arról, hogy a krisztusnak a mennybemenetele, illetőleg az ezzel bevégződött teljes üdvműve megigazulásunk kizárólagos alapja és egyúttal szilárd biztosítéka. »Aki benne bízik, meg nem csalatkozik« — mondja az írás. A harmadik dolog pedig az ítélet, ami azt jelenti, hogy a bűnt és a gonoszságot Krisztus legyőzte, következésképpen az élet nem veszett el, az élet nem azonos a bűnnel és gonoszsággal, hanem az emberi életben mindent rendbe lehet hozni és rendbe is kell hozni. Isién örök KRÓNIKA KÉT KÖNYVE A Krónika-Könyv a maga korának gyermekesen naív módján, kissé talán merészen is, Ádámtól kezdve fog hozzá Izrael történetének elbeszéléséhez. Kilenc fejezeten át nevek hosszú sorát, nemzetségtáblázatokat sorol fel és így érkezik el a királyság történetéhez, Saul uralkodásához. Ma nehéz elképzelni, hogy ilyen tömören meg lehet írni hosszú évszázadok történetét, de a könyv íróinak sem ez volt- a céljuk, hanem komoly hitbeli meggyőződés vezeti őket: megmutatni a gyülekezeteknek, hogy a nemzedékek múlása fölött örök és változatlan az Isten és az ő kegyelmes sze- retete. Ez az örök szeretet vezeti emberek életén keresztül célja felé a történéseket, mely cél nem más, mint Isten kegyelmének, országának megjelenése és beteljesedése. A Krónika-Könyv a tizedik fejezettől nagyjából a Sámuel és Királyok Könyve anyagát mondja el, sok esetben utal a két könyvre, vagy pedig kiegészíti az ott elmondottakat. Hivatkozik azonban néhány ismerős és ismeretlen névre és könyvre. akiktől merítettek és amelyeket felhasználtak. Pl. a második könyvben említett Iddó próféta és Jehu egy-egy munkája, amit ma már nem ismerünk, mert nem kerültek a Bibliába. Ilyen sorsra jutott a második könyvben említett »Királyok Könyvének magyarázata« is. Utal továbbá Ézsaiás prófétára, mint korának nagyszerű ismerőjére és ismertetőjére. A Krónika-Könyv a zsidó nép egy részének hazatérésével fejezi be elbeszélését. Ugyanezekkel a mondatokkal kezdődik Ezsdrás könyve. Már ez is jelzi azt, hogy a Krónika- Könyve és EZSDRÁS ÉS NEHEMIÄS Könyve együvé tartozik és folytatása az előbbi könyvnek. Ez más oldalról is bebizonyosodik, mégpedig a tartalom, a nyelv, a teológiai álláspont hasonlóságában, megegyezésében. A történeti helyzet a következő: Az 530-as évek közepén a hazájuktól távollévő zsidó családok engedélyt kaptak a hazatérésre. Ez a visszatérés nem ment egyszerre, hanem csak folyamatosan. Sokan sietve felhasználták a kedvező alkalmat, mások késöbo mdultak haza. A visszatérés idejét Kr. e. 537— 520-as évekre tehetjük. Az első hazatérők természetesen előbb saját dolgaik rendezéséhez fogtak és csak azután gondoltak lerombolt templomuk újjáépítésére. Viszont az isten- tiszteleti élet a régi módon mindjárt megindult, ha nem is a templomban, hát a szabad ég alatt áldoztak. A nemzeti és gyülekezeti újjáépítés komoly és nehéz munkáját két férfi; Ezsdrás és Nehemlás vezeti. Ök a hősei és irányítói annak a küzdelemnek, amely a szétzilált nemzet és gyülekezet talpraállításáért folyt. Mellettük a nép névtelen tagjai hűséggel és hittel végzik munkájukat, építik a lerombolt falakat és a jeru- zsálemi templomot. A két kézzel való építés mellett (egyik kézben a kard, a másikban vakolókanál) sok dolga akadt a gyülekezet vezetőinek a belső építés: a hitélet, a törvényesség megszilárdítása terén. Ezt a nehéz harcot hűségesen végigküzdötték, noha sokszor külső és belső ellenséggel is szembe kellett szállniok. Erről a hatalmas munkáról tudósít bennünket Ezsdrás és Nelhemiás könyve. összegezve: Ezsdrás és Nehemiás könyvéből, életük példájából, magatartásukból ma is igaz hazafiasságot tanulhatunk a komoly hit és a gyülekezetért való fáradozás mellett, így .figyeljünk a Bibliának ezekre a fejezeteire. A Szentlélek erre a hitre vezérel bennünket és ilyenformán ajándékozza nekünk a keresztyén élet valóságát. Az Isten gyermeke, aki ebben hisz és aki eszerint él. A Szentlélek tehát nem azzal foglalkozik, hogy misztikus úton aprólékes útmutatásokat adjon, mondjuk olyanformán, hogy a találomra felütött bibliai ige döntsön utazási, házassági és más hasonló kérdésekben. A Szentlélek munkája az, hogy hitre és megigazu- lásra vezet, hogy megvilágosítja lelkiismeretünket és leveszi azt a leplet, amely 2. Kor 3, 14—18. szerint az írás megértését akadályozza s ilyenformán lehetővé teszi, hogy Istennek való engedelmességben élhessünk és szabadon dönthessünk az élet dolgaiban. Ezekben a dolgokban is eligazítónk és vezetőnk a Szentlélek azáltal, hogy mindúnta- lan ráemlékeztet Istennek irántunk és embertársaink iránt megnyilvánult szeretetére és a minden embert egyformán kötelező parancsaira, hogy mi azután életünket ezekhez formálhassuk. Amint Pál apostol mondja: Ha a Lélek szerint életet nyertünk, Lélek szerinti életfolyta- tásban járjunk is (Gál 5, 25.); Amikor a mai vasárnapon Isten igéje arról beszél nekünk, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, ne feledkezzünk el arról, hogy egyedül a Szentlélek Isten hívó, egybegyűjtő, megvilágosító, megszentelő és az igaz hitben megtartó munkája által vagyunk és lehetünk azzá De mint Isten gyermekei, a Fiúság lelkét kaptuk, aki által ’tnádságban fordulunk Mennyei Atyánkhoz (Róni 8, 15.). Ezért, amikor az istenfiúság ajándékáról beszélünk, arról is beszélünk, hogy egy pillanatra se szűnjünk meg imádkozni az igazságnak ama Leikéért, Isten Szent- leikéért, hogy tegyen bizonyságot a mi szívünkben és a mi életünkben arról, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, Az egyik csendes vasárnap este az Engels téri autóbuszállomáson várakoztam. Sétálás közben figyeltem a jövő-menő embereket. Az állomás- épület melletti pádon egy öreg néni mélyen elmerülve újságot olvasott. Mellette elhaladva, belepillantottam az újságba és örömmel ismertem fel az Evangélikus Eletet. Gondol tam magamban: jó volna szóba ereszkedni hittestvÍrünkkel, mert biztosra vettem, hogy az öreg néni evangélikus. Valami azonban visszatartott a rögtöni bemutatkozástól. Többször elmentem mellette s közben gondolkoztam, mit is kellene kérdezni tőle. Jó volna tudni, hogy mit olvas a lapból szívesen, mi érdekli, mi nem tetszik neki, mi volna a kívánsága, mit szeretne látni újságunkban és ha vannak, mik a kifogásai? Magamban előre arra is számítottam, hogy ő bizonyára őszintén fog válaszolni és kertelés nélkül megmondja véleményét. Ezek után bátorságot véve, ráköszöntem: »Erős vár a mi Istenünk/« Arca semmi meglepetést nem mutatott a váratlan köszöntésre, nyugodtan válaszolta: »Erős várunk!« Bemutatkoztam azzal, hogy én is evangélikus vagyok és az újságnak olvasója. — Szeretem az újságot — kezdte a beszélgetést. Nem budapesti vagyok, fiamat látogattam meg és néhány napig itt szemlélődöm ebben a nagy városban. Messze lakom, alföldi szórványban, távol a várostól, templomtól. Nagyon sokszor ez az újság az egyetlen kapocs, ami összeköt egyházammal. Istentiszteletre j csak nagy ünnepek alkalmával ju- I tok el, no meg, ha itt vagyok a fiamnál. Ezt az alkalmat aztán ki is használom úgy »istenigazában«. Ma is három templomban voltam, most este, harmadszor itt a Deák téren. Jól esett hallgatni az igét élő beszéden keresztül. Aki ritkán jut hozzá, az tudja csak igazán értékelni, mit jelent benne élni a gyülekezetben. Viszont az esztendő nagy részében csak az újságon keresztül tudom, hogy mi történik egyházunkban és a világ többi evangélikus gyülekezetében. Elsősorban ezért ragaszkodom az újsághoz. Tessék elhinni, hogy igen nagy erősség és biztatás tudni azokról a hittestvérekről, akik velem együtt ugyanazt az Istent imádják, ugyanattól az Istentől kérnek segítséget és ugyanannak az Istennek adnak hálát. — Szeretem az újságot, mert ott távolban igét hirdet nekem. Eligazít sok mindenben, naponként mutatja az írás vezetését. — Ha azt szeretné tudni, hogy mi hiányzik nekem és még velem együtt igen sok, templomtól távol élő evangélikusnak, azt is megmondom: Több tanítást szeretnék olvasni az újság hasábjain! Az eddigi beszélgetésből megállapítottam, hogy testvérünk kimondta a sokak által elhallgatott, de állandóan feltörni készülő kívánságot: Több tanítást! Ha forgatjuk Luther Márton prédikációit, látnunk kelli hogy ő mindig a tanításra fektette a fősúlyt. Ahogy a reformáció korában örült a nép az írásbeli és szó« beli tanításnak, éppen úgy szüksége van a mi magyar evangélikus népünknek ma is a tanító-jellegű írásokra. — Szeretnék sok olyan igehirdetést olvasni az újságban, amelyekből tanulhatunk mindannyian. Olyasmikre gondolok, amelyekben világosan állnak elénk hitünk igazságai és eligazítanak a keresztyén élet mindennapos dolgaiban, meg kötelességeink teljesítésében. Egyszerűen és érthetően. Higyje el, hogy mi gyermekkorunkban is — távol lévén a templomtól és a gyülekezettől —• csak igen keveset tanulhattunk evangélikus hitünk tanításaiból. Hatvan éves vagyok, de azért nagyon szeretek tanulni ma is. Akikre pedig Isten a tanítás kegyelmi ajándékát bízta, azok élőszóval és írásban tanítsanak is bennünket. — Szeretnénk — meggyőződésem, hogy velem együtt még nagyon sok hittestvérem — megismerni egyházunk történetének azolzat a lapjait, ahol őseink élete példájából erőt és hitbeli biztonságérzetet meríthetünk. Hogy ne kelljen mások előtt szégyel- nünk »kisebbségi« voltunkat, hiszen nekünk olyan múltunk van, amely legalább is egyenlő helyet biztosit nekünk a többi felekezetek között. Evangélikus egyházunk történetének múltjában nagyon sok olyan esemény van, amely nemcsak egyházunk, hanem egész magyar népünk javát, boldogulását szolgálta és amelyre népünkkel együtt joggal lehetünk büszkék. — Szeretnénk bővebben megismerni egyházunk mai helyzetét. Milyen gondokkal és milyen örömökkel folyik gyülekezeteinkben az egyházi munka. Ezekről az eseményekről olvasni igen nagy boldogságot, sőt büszkeséget jelent számomra, mert ezek erősítenek abban a hitemben, hogy evangélikus egyházunk Isten kegyelméből élő és munkállco- dó egyház volt és az ma is. Az a meggyőződésem, hogy ez a néhány mondat nemcsak alföldi testvérünk szívében él, hanem szerte az egész országban élő evangélikus testvéreinkben. Szívből örülünk ennek az őszinte megnyilatkozásnak Azt válaszoljuk: mi valóban arra törekszünk, hogy mindenki megkapja, amit vár az újságtól. F, HÍREK MARCALGERGELYIBEN és a hozzátartozó fdiákban: Szergényben és Külsővaton, július 17-én általános vizsgálatot tartott Halász Béla esperes. Ez alkalommal adott hálát Istennek a szergényi gyülekezet a hívek áldozatkészségéből külsőleg megújított szép templomáért. Az esperes mindhárom gyülekezetben igehirdetéssel szolgált és tanácskozott a presbiterekkel. A KŐBÁNYÁI EGYHÁZKÖZSÉG Vajda Péter utcai és kőbányai templomában július 24-én délelőtt istentiszteleteken és délután gyülekezeti esten igehirdetéssel szolgált Káldy Zoltán esperes, pécsi lelkész. A gyülekezeti est offertóriuma a templom renoválásának a célját szolgálta. CSALÁDI HlR: Szabó Gyula homokbödögei lelkészéknek július 10-én Márta nevű gyermekük született. Billy Graham, a híres amerikai evangelizátor a közelmúltban Angliában és Svájcban járt. Mindkét helyen nagy tömegek hallgatták prédikációit; sportcsarnokokban 20—30 ezer ember szorongott. A svájci egyházi sajtó tartózkodóan írt az összejövetelekről. Megállapította, hogy a tömegevangelizációnak ezek a módszerei rendkívül szokatlanok az európai keresztyénség számára. Az összejöveteleket nagy reklámhadjárat előzte meg, sajtóban és rádióban. Tízezerszámra osztogattak röpiratokat és traktátusokat, melyeiket Billy Graham fényképe díszített. A meghívók hangja rendkívül agresszív, helyenként fenyegető volt. Az összejöveteleken is érezhető volt a törekvés, hogy lélektani eszközökkel hassanak a jelenlevőkre. Az előadásokat gyakran szakították félbe énekszámok, sokszor az volt a benyomás, hogy inkább az énekekkel akarnak hatni a hallgatóságra, mint az ige hirdetésével. Islsntlszlsleti rend Július hó 31-én, vasárnap Deák tér de. 9 (úrv.) Madocsai Miklós, de. 11 Madocsai Miklós, du. 7 Hafenscher Károly. — Fasor de. fél 10 Sülé Károly, de. 11 Dulcz Pál, du. 7 Sülé Károly. — Dózsa Gy. ti. 7. de. fél 10 Dulcz Pál. — Üllői u. 24. de. fél 10, de. 11. -- Rákóczi u. 57/b. de. 10 Szi- lády Jenő dr., de. háromnegyed 12. — Karácsony S. u. 31. de. 10. — Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. — Kő'bánya de. 10 Korén Emil. — Utász u. 7. de. 9 Korén Emil. — Vajda P. u. 33. de. fél 12 Koren Emil. — Zugló de. 11 (úrv.) Scholz László. — Gyarmat u. 14. de. fél 10 Scholz László. — Rákosfalva du. 5 Muntág Andor. — Fóti u. 22. de. 11 Szuchovszky Gyula, du. 7 Szuchovszky Gyula. — Váci u. 129. de. 8 Szuchovszky Gyula. — Újpest de. 10 Blázy Lajos, du. fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi de. 9 Matuz László. — Vas u. 2/c. Szi- monidesz Lajos. — Pesterzsébet de. 10. — Soroksár-Üjtelep de. fél 9. — Rákospalota, MÁV-telep de. fél 9. — Rp. Nagytemplom de. 10. — Rp. Kistemplom du. 3. — Pestújhely de. 10. — Rákoskeresztúr de. fél 11. — Rákoshegy de. 9. — Rákosliget de. 10. — Rákoscsaba de. 9, du. fél 7. — Cinkota de. 9 (gyerm.) de. 10, du. fél 3. — Mátyásföld de. fél 12. — Kerepes-Kistarcsa de. negyed 10. — Pestlőrinc de. 11. — Kispest de 9, de. 10, du. 6, — Wekerle-telep de. 8. — Rákosszentmihály de. fél 11, du. 5. Bécsikapu tér de. 9 Pethő István, de. 11 Várady Lajos, du. 7 Pethő István. — Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. — Óbuda de. 9 Komjáthy Lajos, de. 10 (úrv.) Komjáth Lajos, du. 5 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Danhauser László, de. 11 Danhauser László, du. 7 Danhauser László. — Lelkésznevelő Intézet de. fél 11 Ruttkay Elemér. — Kelenföld de. 8 Rezessy Zoltán dr., de. 11 Cselovszky Ferenc, du. 5 Rezessy Zoltán dr. — Németvölgyi u. 138. de. 9 Cselovszky Ferenc. — Csepel de. 11, du. 7 — Budafok de. 10 Bodrog Miklós. — Nagytétény de. 8 Bodrog Miklós. — Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. — Albertfalva de. fél 11 Ví- sontaá Róbert. — Csillaghegy de. fél 10 du. 7. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyeteme« Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért fele!: D. Dezséry László szerkesztő. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft. negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10 000 példányban nyomatott Vámos József Zay László 2-553437. Athenaeum (F. v. Soproni Bélaj
