Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1955-02-06 / 6. szám

Előkészületben a „Keresztyén Enekeskőnyv“ új kiadása >■ Éppel most száz esztendeje, hogy Kis János püspökünk énekes­könyve a L yőri egyházközség költségén 1811-ben megjelent.« »Száz esz­tendő elérPidő.. .« »Napjainkban is több helyen már igen komoly sza­vakkal sürgették énekeskönyveink megújítását«. »Eddig használt éne­keskönyveink hiányai miatt sok volt a panasz már eleitől fogva«. »Az idő rohan és ha tovább is késlekedünk, pótolhatatlan lesz a veszteség«. — Ilyen mondatok olvashatók az 1911. április havában megjelentetett Ke­resztyén Énekeskónyv — a közhasználatban Dunántúli Énekeskönyv — előszavában. 1911. óta még nem múlt el száz esztendő és azt sem lehet elmondani, hogy a Keresztyén Énekeskönyv hiányai miatt vált szükségessé az új ki­adás. A szerkesztő bizottság annakidején becsületes, korszerű és jó mun­kát végzett. Egyházunk most mégis nemcsak arra készül, hogy ezt az éne­keskönyvet újra kiadja, hanem annak javát kiválogatva és új énekekkel gazdagítva akarja azt kiadni. A Keresztyén Énekeskönyvnek ez a ki­adása nagy előkészítő lépés lesz az új énekeskönyv felé, melynek előkészí­tésére egyházunkban már sok. minden történt, de melyet mégis még sokáig kell érlelni, hogy kiadható legyen. A Dunántúli Énekeskönyv teljesen elfogyott. Már évek óta nem kapható, a gyülekezetek állandóan keresik és a múlt évben egyház­megyei közgyűlések hívták fel az egyházi vezetőség figyelmét a szük­ségre. Mindezzel azonban még csak a külső körülményt írtuk le. Gyü­lekezetein!: éneklő kedve, új énekek iránti érdeklődése, ökuménikus látó­körének tágulása, a gyülekezeti ébredéssel együtt járó énekesmozgalom, a >'kantate« konferenciák, sokszorosításban megjelent éneklapok, nyomta­tott énekfiizetek, énekeskönyvek (Régi Magyar Istenes énekek, Énekem az Úr, Cantate, Vietórisz József magyar fordításban kiadott Tranosciusza, Zalánfy Aladár: Luther vallásos énekei) a szöveg- és dallamkutatók mun­kája, fordítóink és költőink sok évi tevékenysége, a református egyház­ban megjelent új énekeskönyv próbakiadása és világszerte az egyházak­ban megjelenő új énekeskönyvek nálunk is már hosszú idő óta felvetet­ték az egyházi énekeskönyv megújításának ügyét. Néhány héttel ezelőtt valamennyi lelkészünk nyolcoldalas körleve­let kapott. A körlevél tájékoztatót ad annak az öttagú munkaközösség­nek tevékenységéről, mely egyházunk Egyetemes Sajtóosztálya megbí­zásából szeptember óta foglalkozik a Dunántúli Énekeskönyv új formá­ban való megjelentetésének előkészítésével. A munkaközösség tagjai Gyöngyösi Vilmos esperes vezetésével Benczúr László püspöki titkár, Ferenczy Zoltán lelkész, Prőhle Károly teológiai tanár és Scholz László lelkész. A szövegek kiválogatása: és átnézése után Sulyok Imre kelen­földi karnagy vezetése mellett hattagú zenei szakértőkből álló munlca- közósség a dallamokat vizsgálja felül. A munkaközösség feladata a leg­utóbbi egyetemes közgyűlés döntése alapján az volt. hogy a Dunántúli Énekeskönyv leghasználtabb 300 énekét válogassa ki és ezen felül je­lölje meg azt a kb. 100 új éneket is, amely az új kiadásba kiegészíté­sül felvétetnék. A Dunántúli anyag kiválogatásában jelentős segítséget nyújtott Schulek Tibornak néhány évvel ezelőtt végzett munkája. Tu­lajdonképpen ezt kellett felülvizsgálni és kiegészítem. A kiegészítés kö­vetkeztében az énekek száma valamivel a 300 fölé emelkedett. iA munka- közösség néhány esettén, ahol az szükségesnek mutatkozott, dallamvál- teztatást — eredeti dallamot, vagy az egyházi esztendő időszakának meg­felelő dallamot javasolt. Az énekek szövegén egy-két esettől eltekintve, nem változtatott. Kis János kapolcsi lelkész alapos tanulmányának fel- használásával kiegészítette és helyesbítette az énekek keletkezésére és szerzőire vonatkozó adatokat. Az új részben közlendő énekek kottával fognak megjelenni. A kiválasztás munkáinak szempontjaival kapcsolatban a körlevél a következőket közölte: »Arra törekedtünk, hogy gyülekezetünk tagjai ne az élő énekkincs csökkenését, hanem annak inkább gazdagodását érez­zék, amikor az új kiadást kezükbe veszik. Az új énekek kiválogatásánál igyekeztünk arra. hogy több olyan ének szerepeljen, amelyet ökumé­nikus alkalmakon a református testvéreinkkel együtt énekelhetünk. A különböző szöveg- és dallamváltozatoknál tekintetbe vettük a békéscsa­bai és a szarvasi énekeskönyvet is«. A munkaközösség tekintetbe vett minden énekeskönyvet és énekfüzetet, amit csak a mai egyházi nemze­dék ismer és használ. A Dunántúli Énekeskönyvből kiválogatott énekek eredeti számozás­sal jelennek majd meg, hogy a régi énekeskönyvet is lehessen hasz­nálni, az istentiszteleten. Az énekeskönyv új énekei viszont külön ki­adásban is megjelennek a régi énekeskönyvvel redelkezök számára. Ezek számozása a 700-as számmal kezdődik majd, mert a Dunántúli Énekes- könyvben jelenleg 600 ének van, Nyíregyházán pedig egy olyan éne­keskönyv van használatban, mely 600-on felüli számozással közöl egy toldalékot, s ez 58 éneket tartalmaz. Az új énekeskönyv kiaddsa tehát a (Dunántúli) Keresztyén Énekes- ■ könyvből bizonyos énekeket kihagy. Ezt azért teszi, mert 1911 óta egy­házi életünk és egyházi éneklésünk sok tekintetben megváltozott és bár­milyen jelentős munkát is végeztek annakidején a régi énekeskönyv szerkesztői, a (Dunántúli) Keresztyén Énekeskönyvnek éppen az akkor »modern« énekei nem állják meg sok esetben az ige mértékét, nem felelnek meg egyházunk teológiai álláspontjának és nem fejezik ki a mai egyházi nemzedék hittudatát. A (Dunántúli) Keresztyén Énekes­könyvből az énekek java fog bekerülni az új Keresztyén Énekeskönyvbe. Az énekeskönyv kiegészítéseképpen közölt új énekekkel az éne­keskönyv új kiadása azután józan és jelentős lépést tesz az évek múlva megjeUntetendő egészen új egyházi énekeskönyv felé, mely egyházunk reménysége szerint országosan ^használt és a valamennyi jelenleg gyü­lekezeti használatban lévő énekeskönyv helyébe léphet. Az énekeskönyv új részébe a munkaközösség elsősorban Luther éne­kei közül válogatott, azután a világszerte használt evangélikus korá­inkból, a régi magyar istenes énekek anyagából és az énekes mozgalom által hazánkban elterjedt énekek közül azokat vette fel, amelyek a temp­lomi éneklésre alkalmasak és az evangélikus gyülekezeti éneklés ha­gyományos stílusában nem jelentenek törést. Az új énekhang gyüleke­zeteink templomi éneklésének gazdagodását és szerves továbbfejlődését munkálják majd. Egyházunkban igen erőteljes igény van arra, hogy az énekeskönyv imádságos részét egyházunk megújítsa és gazdagítsa. Világszerte evan­gélikus hagyomány, hogy az énekeskönyvekben imádságos könyv is van. A finn énekeskönyv fele imádság. A (Dunántúli) Keresztyén Énekes- könyvben is sok imádság van. de ezeknek szövege ma már sokszor ide­gen a mai templomjárók számára. Szükségesnek mutatkozott, hogy a mostani énekeskönyvünkben közölt imádságos rész erőteljesen bővül­jön és gazdagodjon az egyháztörténetből ismert gyönyörű, ősi imádságok­(Folytatása a 2. oldalon) Szolgálatunk határait Isten munkáinak a köre szabja meg Részletek Péter János püspök évi jelentéséből A tiszavidéki református egyházkerület január 26-án tartotta köz­gyűlését s ezen meghallgatta Péter János püspök évi jelentését s egy­ben ünnepelte a püspököt abból az alkalomból, hogy szolgálatáénak ötö­dik esztendejét töltötte be. Péter János püspök püspöki jelentéséből idéz­zük a következő részleteket. Az egyház nem akkor ismeri jól magát, ha összegezni tudja a rávo­natkozó statisztikai adatokat, ha- neim akikor, ha fel tudja mérni a rászabott szolgálatokat s ha ki tudja fe­jezni, hogyan viszonyul ezekhez a szolgálatokhoz. Hasonlóképpen: az egyház nem ak­kor’ ad pontos képet magáról, növe­kedésiéről vagy erőtleniüiéséröl. ha statisztikai adataikban, esetleg azok összehasonlító táblázataiban mutatja be a maga életét, hanem akkor, ha számot tud adni a felismert feladatokról s vallást tud tenni arról, hogy ezekben a feladatok­ban miként állja meg a helyét. Vagyis: az egyház ereje, bizonyság­tételéinek hitelessége, gyümölcster­mésének növekedése vagy csökke- riése nincs közvetlen függésben tag­jai számának növekedésétől vagy apadásától, a benne folyó adakozás mértékéitől, az iskolai vallásoktatás­ban részesülők számától, intézmé­nyeinek arányaitól, mert mindezek millió egyéb tényező vetületei is —, hanem ereje, hitelessége, növekedése azon fordul meg, hagy azon a he­lyen áll-e, ahova Isten állítja, azt mondja-e, amit Isten bízott rá, ab­ban a szolgálatban foglalatosko­dik-e, amire Isten felhatalmazta. Figyeljük meg, hogy az újtestamen- torni gyülekezeteikre nézve az apos­toli iratokban milyen periferikus je­lentőségűek az ilyen adatok. Ott, ha Pál apostol készült megvizsgálni egy gyülekezetei, akkor az Isten orszá­ga erőinek jeleit kereste, ha a Je­lenések könyve hét gyülekezetéhez szólt a számonkérő szó, akkor az azt' vizsgálta, hogy miként állnak a szolgálatban, Isten dolgai cselekvé­séiben. Az egyház elsősorban az igehir­detésért van. Az egyházzal az igehirdetés terén történhet a ' legnagyobb jó és a legnagyobb rossz, mert ez érinti az egyház létét a legközvetlenebbül. Mindent összevetve, azt mondhat­juk, hogy ezekben az években a Ma­gyar Református Egyházzal igehir­detés terén valami nagyon jó tör­téint. Egyszerre ment végbe egy ket­tős folyamat: tisztulás és meggazda­godás. Az egyház története során ez a két folyamat így együtt csak a hit kivételesen gazdag időszakai­ban szokott jelentkezni. * Az Egyezmény, az egyházi tevé­kenység alkotmányszerű biztosítása mellett az egyházi szervezet fenn­tartásához a szükséges államsegély­ről is gondoskodik. Ha ilyen Egyez­mény nélkül érvényesült volna má­ról holnapra az állam és egyház szétválasztásának az elve, az egy­ház három lehetőség között választ­hatott volna s nem lehet tudni, me­lyik jelentett volna nagyobb ve­szélyt az egyház külső és belső meg­bomlása tekintetében egyaránt. Ilyen egyezmény nélkül az egyház és ál­lam szétválasztása esetén, az egyház vagy a saját anyagi erőihez szabta volna struktúráját és tevékenységét, de ez egyértelmű lett volna egy pél­dátlan arányú egyházi öncsonkítás­sal; vagy ráhelyezte volna egész tevékenysége és struktúrája anyagi terheit a gyülekezetek tagjaira, akik maguk is egy új országépítés és sa­ját új életkörülményeik kiépítésé­nek a gondjait hordozták; vagy pe­dig kaotikus össze-visszaságban om­lott volna össze minden egyházi szervezet. Az Egyezmény létrejötte bizto­sította az egyház és állam szét­választásának az egyház élete számára is megfelelő elvi érvé­nyesítése után a szervezett egy­házi élet zavartalan tevékenysé­gét, * A református egyház egész struk­túrája és mai tevékenysége a teher­bíró képességével úgy áll arányban, hogy terheinek körülbelül a felét hordozza saját anyagi erejéből. Vagyis, ha következtetést akarnánk levonni, azt kellene mondanunk, hogy a református egyház saját ere­jéből fele annyi lelkipásztort tudna eltartani, mint amennyit az állam­segély támogatásával ténylegesén el­tart. Fele annyit. Ez első pillanatra nyugtalanító arány, nyugtalan fi ó lenne, .ha nem a fejlődés folyama­tában néznénk. Ha azonban a 'fej­lődés folyamatában nézzük, aki-tor kiderül, hogy négy évvel ezelőtt még csak tértiéinek egyharmadát vi­selte egyházunk saját erejéből, ma már valamivel több, mint a feléi. Az egyházi közalap megalkotásá­ról szólva a püspök ezt mondta; Ilyen alkotásra csak az az egy­házi nemzedék képes, amely va­lóban reménységben él. Ez az alkotás nemzedékekre szól. Ilyen alkotásra az az egyházi nemze­dék képes, amely örül azoknak a szolgálatoknak, amelyekben egész egyházával együtt él,-k Az evanstoni nagygyűlés olyan időpontban volt, amikor a világfe- szültség aránylag enyhülőben volt. Kevéssel azelőtt fejeződött be a genfi értekezlet a vietnami fegyver­szünet nagy eredményével és ép­pen a nagygyűlés ideje alatt buk­tatta meg a francia parlament az úgynevezett Európai Védelmi Kö­zösség tervét. Azóta változott a helyzet. Űj és nagy veszélyek ár­nya borul a világra. Most igazán itt lenne az ideje, hogy az evanstoni nagygyűlés elvi megállapításainak az alap­ján közös egyházi akció indul­jon a legdemonstratívabb ará­nyok között a veszély elhárítása érdekében. Ez a legsürgősebb jó most, amit az egyházak nem­zetközi téren tehetnek. Az idő és a helyzet gyors és erélyes cse­lekvést sürget. A veszély valóban nagy. Viszont a helyzet tiszta. Kétségtelenül vilá­gos, hogy hol van a felelősség a ve­szély növekedéséért és az is vilá­gos, hogy mit lehet és kell tenni a veszély elhárításáért. Világos, hogy hol a felelősség. Az elmúlt nyáron olyan mértékig enyhült már a nem­zetközi feszültség, hogy valójában nyitva állt az út a vitás kérdések tárgyalásos tisztázására. Erre vonat­kozóan az ajánlatok a Szovjetunió részéről különböző formában el is hangzottak erkölcsös és ésszerű megoldási tervekkel együtt. A fel­ajánlott tárgyalásokra mi volt az amerikai felelet: fel kell fegyverezni Nyugat-Németországcé. Tárgyalások ajánlása az egyik oldalon — új fegy­verkezési verseny beindítása a má­sik oldalon. A képletnek ez az egy­szerű kibontakozása azóta tovább tart. Míg egyfelől annak vagyunk tanúi, hogy a nyugatnémet hadsereg felállításáról szóló párizsi szerződé­sek ratifikálását erővel és fondor­lattal sürgeti ugyanaz az amerikai politika, amelynek, szándékait ki­csinyben, a mi utazásunk esetében is megismerhettük, addig a Szovjet­unió részéről a német kérdésben, az atomerő békés felhasználásának a terveiben új meg új meglepetéseket szerző megoldási terveket kapnak az érdekelt hatalmaik. Olyanféle tüneteknek vagyunk most nagy arányokban tanúi, amelyekről azt kell mondani, hogy a béke erői most hatalmas kísérletet tesznek arra, hogy a j gonoszt jóval győzzék meg. j Világos tehát, hogy a helyzet rom­lásáért hol a felelősség, de az is vi­lágos, hogy mit lehet és mit kefll tenni. Ha a párizsi szerződéseket tényleg ratifikálják és életbe is lép­tetik, akkor állandósítják Német­ország kettéosztását, ezzel együtt Európa kettéosztását és állandósíta­nak egy olyan világfeszültséget, amelyből bármely pillanatban há- | ború lehet. Háború, éspedig milyen! j Ha egy új háborúban féktelenül I szabadjára engedik mindannak a I fegyvernek a harcbavetését, amely most az ember rendelke- i zésére áll. akkor az új háború I nem háború lesz, hanem minden j élő lény: ember, állat és növény­zet kipuszíítása a földről. I Aki ezt látja, az érti igazán, hogy i milyen jó van az egyetemes emberi j nemzedék iránt abban a szovjet ja­; vaslatban, hogy a tömegpusztító ■ fegyvereket el kell tiltani, * Megtanultunk már úgy nézni a bé- ke hatalmas világmozgalmára, mint , mídságaiiTiknak Istenitől nyert vá- : laszára. Tudjuk, hogy ha az özve­gyek és árvák meglátogatása a tisz­ta és szeplőtelen istentisztelet, ak- ! kor a gonosz kezeket lefogni és azo- | kát abban megakadályozni, hogy öz­vegyek, árvák és szétszórt csontok j mezejévé változtassák a földet, iga- i zán része lehet a tiszta és szeplő- ; leien istentiszteletnek, * i j Mi a feladat lényege a mi szá- I rmunkra az új szakasz programjá- • nak minél jobb megvalósításában? I Ha népünk életéinek mostani szaka- ! uzában csak a türelmesebb és ké- j nyelmesebb élettempót becsülnék t meg, akkor még nem ragadnánk 1 meg a feladat lényegét. Mert valór | ban türelmesebb és kényelmesebb ! az élettempó, de ha csak ezt vennők észre, akkor abba a kísértésbe es­hetnénk, hogy magunik is az emberi gyarlóságok és káros tevékenységek istápolói legyünk, mert ez az idő­szak az emberi gyarlóságokat is tü­relmesebben kezeli. A főfeladat az erők sürgető összefogásának a mun- kálása. Abban a bizonyosságban élhe­tünk, hogy hazánkban az élet ja­vulása tovább fokozódik, az előt­tünk levő esztendő folyamán Is. Abban a biztos reményben lehe­tünk, hogy a jószándékú erek nagy összefogása és erőfeszítése megtenni a veszélyek elhárítá­sával a békét és a biztonságot hazánk és a többi békeszerető népek számára. * Gondoljunk vissza a megtett útra. Milyen kaotikus viszonyok közül ju­tottunk el szolgálatunk mostani idő­szakába! A főfeladatnak egyházke­rületi és egyházmegyei vcsnátkozás- ban továbbra is a lelkipásztor-neve­lést kell tekintenünk, mégpedig az­zal a kettős szemponttal, hogy egyfelől a gyülekezeti igehir­detésnek kell gazdagabb segít­séget nyújtani, másfelől a pres­biterekkel való helyes foglalko­zásra kell a lelkipásztorokat fel­készíteni. A gyülekezeti élet építésénél a gyü­lekezeti missziói tervek elkészíté­sére kell tartalmi szempontból is az eddiginél nagyobb gondot fordítani s tudni azt, hogy a helyi gyülekeze­tei is az igének való engedelmesség építi. Az engedelmes szolgálatba be­kapcsolódott gyülekezet épül iga­zán. * Nemcsak értjük, hanem tenniva­lónkat is tudjuk, hogy imádságunk, szolgálatunk a felüdülés esztendejét készítgesse... * Erős az Ür s általa crősék * békességre igyekvők. (Gál. 5,13.) „SZERETETTEL SZOLGÁLJATOK EGYMÁSNAK"

Next

/
Oldalképek
Tartalom