Evangélikus Élet, 1955 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1955-02-06 / 6. szám
Előkészületben a „Keresztyén Enekeskőnyv“ új kiadása >■ Éppel most száz esztendeje, hogy Kis János püspökünk énekeskönyve a L yőri egyházközség költségén 1811-ben megjelent.« »Száz esztendő elérPidő.. .« »Napjainkban is több helyen már igen komoly szavakkal sürgették énekeskönyveink megújítását«. »Eddig használt énekeskönyveink hiányai miatt sok volt a panasz már eleitől fogva«. »Az idő rohan és ha tovább is késlekedünk, pótolhatatlan lesz a veszteség«. — Ilyen mondatok olvashatók az 1911. április havában megjelentetett Keresztyén Énekeskónyv — a közhasználatban Dunántúli Énekeskönyv — előszavában. 1911. óta még nem múlt el száz esztendő és azt sem lehet elmondani, hogy a Keresztyén Énekeskönyv hiányai miatt vált szükségessé az új kiadás. A szerkesztő bizottság annakidején becsületes, korszerű és jó munkát végzett. Egyházunk most mégis nemcsak arra készül, hogy ezt az énekeskönyvet újra kiadja, hanem annak javát kiválogatva és új énekekkel gazdagítva akarja azt kiadni. A Keresztyén Énekeskönyvnek ez a kiadása nagy előkészítő lépés lesz az új énekeskönyv felé, melynek előkészítésére egyházunkban már sok. minden történt, de melyet mégis még sokáig kell érlelni, hogy kiadható legyen. A Dunántúli Énekeskönyv teljesen elfogyott. Már évek óta nem kapható, a gyülekezetek állandóan keresik és a múlt évben egyházmegyei közgyűlések hívták fel az egyházi vezetőség figyelmét a szükségre. Mindezzel azonban még csak a külső körülményt írtuk le. Gyülekezetein!: éneklő kedve, új énekek iránti érdeklődése, ökuménikus látókörének tágulása, a gyülekezeti ébredéssel együtt járó énekesmozgalom, a >'kantate« konferenciák, sokszorosításban megjelent éneklapok, nyomtatott énekfiizetek, énekeskönyvek (Régi Magyar Istenes énekek, Énekem az Úr, Cantate, Vietórisz József magyar fordításban kiadott Tranosciusza, Zalánfy Aladár: Luther vallásos énekei) a szöveg- és dallamkutatók munkája, fordítóink és költőink sok évi tevékenysége, a református egyházban megjelent új énekeskönyv próbakiadása és világszerte az egyházakban megjelenő új énekeskönyvek nálunk is már hosszú idő óta felvetették az egyházi énekeskönyv megújításának ügyét. Néhány héttel ezelőtt valamennyi lelkészünk nyolcoldalas körlevelet kapott. A körlevél tájékoztatót ad annak az öttagú munkaközösségnek tevékenységéről, mely egyházunk Egyetemes Sajtóosztálya megbízásából szeptember óta foglalkozik a Dunántúli Énekeskönyv új formában való megjelentetésének előkészítésével. A munkaközösség tagjai Gyöngyösi Vilmos esperes vezetésével Benczúr László püspöki titkár, Ferenczy Zoltán lelkész, Prőhle Károly teológiai tanár és Scholz László lelkész. A szövegek kiválogatása: és átnézése után Sulyok Imre kelenföldi karnagy vezetése mellett hattagú zenei szakértőkből álló munlca- közósség a dallamokat vizsgálja felül. A munkaközösség feladata a legutóbbi egyetemes közgyűlés döntése alapján az volt. hogy a Dunántúli Énekeskönyv leghasználtabb 300 énekét válogassa ki és ezen felül jelölje meg azt a kb. 100 új éneket is, amely az új kiadásba kiegészítésül felvétetnék. A Dunántúli anyag kiválogatásában jelentős segítséget nyújtott Schulek Tibornak néhány évvel ezelőtt végzett munkája. Tulajdonképpen ezt kellett felülvizsgálni és kiegészítem. A kiegészítés következtében az énekek száma valamivel a 300 fölé emelkedett. iA munka- közösség néhány esettén, ahol az szükségesnek mutatkozott, dallamvál- teztatást — eredeti dallamot, vagy az egyházi esztendő időszakának megfelelő dallamot javasolt. Az énekek szövegén egy-két esettől eltekintve, nem változtatott. Kis János kapolcsi lelkész alapos tanulmányának fel- használásával kiegészítette és helyesbítette az énekek keletkezésére és szerzőire vonatkozó adatokat. Az új részben közlendő énekek kottával fognak megjelenni. A kiválasztás munkáinak szempontjaival kapcsolatban a körlevél a következőket közölte: »Arra törekedtünk, hogy gyülekezetünk tagjai ne az élő énekkincs csökkenését, hanem annak inkább gazdagodását érezzék, amikor az új kiadást kezükbe veszik. Az új énekek kiválogatásánál igyekeztünk arra. hogy több olyan ének szerepeljen, amelyet ökuménikus alkalmakon a református testvéreinkkel együtt énekelhetünk. A különböző szöveg- és dallamváltozatoknál tekintetbe vettük a békéscsabai és a szarvasi énekeskönyvet is«. A munkaközösség tekintetbe vett minden énekeskönyvet és énekfüzetet, amit csak a mai egyházi nemzedék ismer és használ. A Dunántúli Énekeskönyvből kiválogatott énekek eredeti számozással jelennek majd meg, hogy a régi énekeskönyvet is lehessen használni, az istentiszteleten. Az énekeskönyv új énekei viszont külön kiadásban is megjelennek a régi énekeskönyvvel redelkezök számára. Ezek számozása a 700-as számmal kezdődik majd, mert a Dunántúli Énekes- könyvben jelenleg 600 ének van, Nyíregyházán pedig egy olyan énekeskönyv van használatban, mely 600-on felüli számozással közöl egy toldalékot, s ez 58 éneket tartalmaz. Az új énekeskönyv kiaddsa tehát a (Dunántúli) Keresztyén Énekes- ■ könyvből bizonyos énekeket kihagy. Ezt azért teszi, mert 1911 óta egyházi életünk és egyházi éneklésünk sok tekintetben megváltozott és bármilyen jelentős munkát is végeztek annakidején a régi énekeskönyv szerkesztői, a (Dunántúli) Keresztyén Énekeskönyvnek éppen az akkor »modern« énekei nem állják meg sok esetben az ige mértékét, nem felelnek meg egyházunk teológiai álláspontjának és nem fejezik ki a mai egyházi nemzedék hittudatát. A (Dunántúli) Keresztyén Énekeskönyvből az énekek java fog bekerülni az új Keresztyén Énekeskönyvbe. Az énekeskönyv kiegészítéseképpen közölt új énekekkel az énekeskönyv új kiadása azután józan és jelentős lépést tesz az évek múlva megjeUntetendő egészen új egyházi énekeskönyv felé, mely egyházunk reménysége szerint országosan ^használt és a valamennyi jelenleg gyülekezeti használatban lévő énekeskönyv helyébe léphet. Az énekeskönyv új részébe a munkaközösség elsősorban Luther énekei közül válogatott, azután a világszerte használt evangélikus koráinkból, a régi magyar istenes énekek anyagából és az énekes mozgalom által hazánkban elterjedt énekek közül azokat vette fel, amelyek a templomi éneklésre alkalmasak és az evangélikus gyülekezeti éneklés hagyományos stílusában nem jelentenek törést. Az új énekhang gyülekezeteink templomi éneklésének gazdagodását és szerves továbbfejlődését munkálják majd. Egyházunkban igen erőteljes igény van arra, hogy az énekeskönyv imádságos részét egyházunk megújítsa és gazdagítsa. Világszerte evangélikus hagyomány, hogy az énekeskönyvekben imádságos könyv is van. A finn énekeskönyv fele imádság. A (Dunántúli) Keresztyén Énekes- könyvben is sok imádság van. de ezeknek szövege ma már sokszor idegen a mai templomjárók számára. Szükségesnek mutatkozott, hogy a mostani énekeskönyvünkben közölt imádságos rész erőteljesen bővüljön és gazdagodjon az egyháztörténetből ismert gyönyörű, ősi imádságok(Folytatása a 2. oldalon) Szolgálatunk határait Isten munkáinak a köre szabja meg Részletek Péter János püspök évi jelentéséből A tiszavidéki református egyházkerület január 26-án tartotta közgyűlését s ezen meghallgatta Péter János püspök évi jelentését s egyben ünnepelte a püspököt abból az alkalomból, hogy szolgálatáénak ötödik esztendejét töltötte be. Péter János püspök püspöki jelentéséből idézzük a következő részleteket. Az egyház nem akkor ismeri jól magát, ha összegezni tudja a rávonatkozó statisztikai adatokat, ha- neim akikor, ha fel tudja mérni a rászabott szolgálatokat s ha ki tudja fejezni, hogyan viszonyul ezekhez a szolgálatokhoz. Hasonlóképpen: az egyház nem akkor’ ad pontos képet magáról, növekedésiéről vagy erőtleniüiéséröl. ha statisztikai adataikban, esetleg azok összehasonlító táblázataiban mutatja be a maga életét, hanem akkor, ha számot tud adni a felismert feladatokról s vallást tud tenni arról, hogy ezekben a feladatokban miként állja meg a helyét. Vagyis: az egyház ereje, bizonyságtételéinek hitelessége, gyümölcstermésének növekedése vagy csökke- riése nincs közvetlen függésben tagjai számának növekedésétől vagy apadásától, a benne folyó adakozás mértékéitől, az iskolai vallásoktatásban részesülők számától, intézményeinek arányaitól, mert mindezek millió egyéb tényező vetületei is —, hanem ereje, hitelessége, növekedése azon fordul meg, hagy azon a helyen áll-e, ahova Isten állítja, azt mondja-e, amit Isten bízott rá, abban a szolgálatban foglalatoskodik-e, amire Isten felhatalmazta. Figyeljük meg, hogy az újtestamen- torni gyülekezeteikre nézve az apostoli iratokban milyen periferikus jelentőségűek az ilyen adatok. Ott, ha Pál apostol készült megvizsgálni egy gyülekezetei, akkor az Isten országa erőinek jeleit kereste, ha a Jelenések könyve hét gyülekezetéhez szólt a számonkérő szó, akkor az azt' vizsgálta, hogy miként állnak a szolgálatban, Isten dolgai cselekvéséiben. Az egyház elsősorban az igehirdetésért van. Az egyházzal az igehirdetés terén történhet a ' legnagyobb jó és a legnagyobb rossz, mert ez érinti az egyház létét a legközvetlenebbül. Mindent összevetve, azt mondhatjuk, hogy ezekben az években a Magyar Református Egyházzal igehirdetés terén valami nagyon jó törtéint. Egyszerre ment végbe egy kettős folyamat: tisztulás és meggazdagodás. Az egyház története során ez a két folyamat így együtt csak a hit kivételesen gazdag időszakaiban szokott jelentkezni. * Az Egyezmény, az egyházi tevékenység alkotmányszerű biztosítása mellett az egyházi szervezet fenntartásához a szükséges államsegélyről is gondoskodik. Ha ilyen Egyezmény nélkül érvényesült volna máról holnapra az állam és egyház szétválasztásának az elve, az egyház három lehetőség között választhatott volna s nem lehet tudni, melyik jelentett volna nagyobb veszélyt az egyház külső és belső megbomlása tekintetében egyaránt. Ilyen egyezmény nélkül az egyház és állam szétválasztása esetén, az egyház vagy a saját anyagi erőihez szabta volna struktúráját és tevékenységét, de ez egyértelmű lett volna egy példátlan arányú egyházi öncsonkítással; vagy ráhelyezte volna egész tevékenysége és struktúrája anyagi terheit a gyülekezetek tagjaira, akik maguk is egy új országépítés és saját új életkörülményeik kiépítésének a gondjait hordozták; vagy pedig kaotikus össze-visszaságban omlott volna össze minden egyházi szervezet. Az Egyezmény létrejötte biztosította az egyház és állam szétválasztásának az egyház élete számára is megfelelő elvi érvényesítése után a szervezett egyházi élet zavartalan tevékenységét, * A református egyház egész struktúrája és mai tevékenysége a teherbíró képességével úgy áll arányban, hogy terheinek körülbelül a felét hordozza saját anyagi erejéből. Vagyis, ha következtetést akarnánk levonni, azt kellene mondanunk, hogy a református egyház saját erejéből fele annyi lelkipásztort tudna eltartani, mint amennyit az államsegély támogatásával ténylegesén eltart. Fele annyit. Ez első pillanatra nyugtalanító arány, nyugtalan fi ó lenne, .ha nem a fejlődés folyamatában néznénk. Ha azonban a 'fejlődés folyamatában nézzük, aki-tor kiderül, hogy négy évvel ezelőtt még csak tértiéinek egyharmadát viselte egyházunk saját erejéből, ma már valamivel több, mint a feléi. Az egyházi közalap megalkotásáról szólva a püspök ezt mondta; Ilyen alkotásra csak az az egyházi nemzedék képes, amely valóban reménységben él. Ez az alkotás nemzedékekre szól. Ilyen alkotásra az az egyházi nemzedék képes, amely örül azoknak a szolgálatoknak, amelyekben egész egyházával együtt él,-k Az evanstoni nagygyűlés olyan időpontban volt, amikor a világfe- szültség aránylag enyhülőben volt. Kevéssel azelőtt fejeződött be a genfi értekezlet a vietnami fegyverszünet nagy eredményével és éppen a nagygyűlés ideje alatt buktatta meg a francia parlament az úgynevezett Európai Védelmi Közösség tervét. Azóta változott a helyzet. Űj és nagy veszélyek árnya borul a világra. Most igazán itt lenne az ideje, hogy az evanstoni nagygyűlés elvi megállapításainak az alapján közös egyházi akció induljon a legdemonstratívabb arányok között a veszély elhárítása érdekében. Ez a legsürgősebb jó most, amit az egyházak nemzetközi téren tehetnek. Az idő és a helyzet gyors és erélyes cselekvést sürget. A veszély valóban nagy. Viszont a helyzet tiszta. Kétségtelenül világos, hogy hol van a felelősség a veszély növekedéséért és az is világos, hogy mit lehet és kell tenni a veszély elhárításáért. Világos, hogy hol a felelősség. Az elmúlt nyáron olyan mértékig enyhült már a nemzetközi feszültség, hogy valójában nyitva állt az út a vitás kérdések tárgyalásos tisztázására. Erre vonatkozóan az ajánlatok a Szovjetunió részéről különböző formában el is hangzottak erkölcsös és ésszerű megoldási tervekkel együtt. A felajánlott tárgyalásokra mi volt az amerikai felelet: fel kell fegyverezni Nyugat-Németországcé. Tárgyalások ajánlása az egyik oldalon — új fegyverkezési verseny beindítása a másik oldalon. A képletnek ez az egyszerű kibontakozása azóta tovább tart. Míg egyfelől annak vagyunk tanúi, hogy a nyugatnémet hadsereg felállításáról szóló párizsi szerződések ratifikálását erővel és fondorlattal sürgeti ugyanaz az amerikai politika, amelynek, szándékait kicsinyben, a mi utazásunk esetében is megismerhettük, addig a Szovjetunió részéről a német kérdésben, az atomerő békés felhasználásának a terveiben új meg új meglepetéseket szerző megoldási terveket kapnak az érdekelt hatalmaik. Olyanféle tüneteknek vagyunk most nagy arányokban tanúi, amelyekről azt kell mondani, hogy a béke erői most hatalmas kísérletet tesznek arra, hogy a j gonoszt jóval győzzék meg. j Világos tehát, hogy a helyzet romlásáért hol a felelősség, de az is világos, hogy mit lehet és mit kefll tenni. Ha a párizsi szerződéseket tényleg ratifikálják és életbe is léptetik, akkor állandósítják Németország kettéosztását, ezzel együtt Európa kettéosztását és állandósítanak egy olyan világfeszültséget, amelyből bármely pillanatban há- | ború lehet. Háború, éspedig milyen! j Ha egy új háborúban féktelenül I szabadjára engedik mindannak a I fegyvernek a harcbavetését, amely most az ember rendelke- i zésére áll. akkor az új háború I nem háború lesz, hanem minden j élő lény: ember, állat és növényzet kipuszíítása a földről. I Aki ezt látja, az érti igazán, hogy i milyen jó van az egyetemes emberi j nemzedék iránt abban a szovjet ja; vaslatban, hogy a tömegpusztító ■ fegyvereket el kell tiltani, * Megtanultunk már úgy nézni a bé- ke hatalmas világmozgalmára, mint , mídságaiiTiknak Istenitől nyert vá- : laszára. Tudjuk, hogy ha az özvegyek és árvák meglátogatása a tiszta és szeplőtelen istentisztelet, ak- ! kor a gonosz kezeket lefogni és azo- | kát abban megakadályozni, hogy özvegyek, árvák és szétszórt csontok j mezejévé változtassák a földet, iga- i zán része lehet a tiszta és szeplő- ; leien istentiszteletnek, * i j Mi a feladat lényege a mi szá- I rmunkra az új szakasz programjá- • nak minél jobb megvalósításában? I Ha népünk életéinek mostani szaka- ! uzában csak a türelmesebb és ké- j nyelmesebb élettempót becsülnék t meg, akkor még nem ragadnánk 1 meg a feladat lényegét. Mert valór | ban türelmesebb és kényelmesebb ! az élettempó, de ha csak ezt vennők észre, akkor abba a kísértésbe eshetnénk, hogy magunik is az emberi gyarlóságok és káros tevékenységek istápolói legyünk, mert ez az időszak az emberi gyarlóságokat is türelmesebben kezeli. A főfeladat az erők sürgető összefogásának a mun- kálása. Abban a bizonyosságban élhetünk, hogy hazánkban az élet javulása tovább fokozódik, az előttünk levő esztendő folyamán Is. Abban a biztos reményben lehetünk, hogy a jószándékú erek nagy összefogása és erőfeszítése megtenni a veszélyek elhárításával a békét és a biztonságot hazánk és a többi békeszerető népek számára. * Gondoljunk vissza a megtett útra. Milyen kaotikus viszonyok közül jutottunk el szolgálatunk mostani időszakába! A főfeladatnak egyházkerületi és egyházmegyei vcsnátkozás- ban továbbra is a lelkipásztor-nevelést kell tekintenünk, mégpedig azzal a kettős szemponttal, hogy egyfelől a gyülekezeti igehirdetésnek kell gazdagabb segítséget nyújtani, másfelől a presbiterekkel való helyes foglalkozásra kell a lelkipásztorokat felkészíteni. A gyülekezeti élet építésénél a gyülekezeti missziói tervek elkészítésére kell tartalmi szempontból is az eddiginél nagyobb gondot fordítani s tudni azt, hogy a helyi gyülekezetei is az igének való engedelmesség építi. Az engedelmes szolgálatba bekapcsolódott gyülekezet épül igazán. * Nemcsak értjük, hanem tennivalónkat is tudjuk, hogy imádságunk, szolgálatunk a felüdülés esztendejét készítgesse... * Erős az Ür s általa crősék * békességre igyekvők. (Gál. 5,13.) „SZERETETTEL SZOLGÁLJATOK EGYMÁSNAK"
