Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-05-30 / 22. szám
4 EVANGÉLIKUS ÉLET «Bt ^ « >• ^ ^ 0 « •• »«i > rt Beszámoló az egyházmegyei közgyűlésekről Déli Egyházkerület: Pesti Egyházmegye Ä Pesti Egyházmegye április 28-án este a Deák-téren tartotta rendkívül népes közgyűlését. A gyülekezetek hivatalos képviselőin kívül sok pesti presbiter volt jelen a gyűlésen. Részt vett a közgyűlésen D. Dezséry László püspök is. A gyűlést Gyöngyösi Vilmos esperes imádsága és igsolvasása után dr. Göttche Ervin egyházmegyei felügyelő nyitotta meg. Megemlékezett Kemény Lajos esperes elhunytéról: »Az én generációm el sem tudja képzelni a pesti egyházmegyét Kemény Lajos nélkül. Amikor mi tanulni kezdtük az egyházkormányzást, ő már mestere volt annak, szilárd pont az egyházmegyében, aki mindig látta és mutatta a helyes irányt.« A felügyelő ezután üdvözölte az új esperest, majd beszédében különösen két nagy kérdést emelt ki: a pesti egyházközség hat önálló egyházközséggé alakulását, mely kihat a pesti egyházmegye egész életére és az evangélikus egyház országos munkáinak és országos egységének jelentőségét, mely az elmúlt időkben oly reménységet nyujtóan alakult ki. Ez utóbbiról szólva kiemelte, hogy az új zsinati törvények szerint az esperes a püspök munkatársa, s ezzel az új megfogalmazással az egyházmegye egész élete új tartalmat kapott az egyházkerületben és az országos összefüggésben. “•Az egyházi kormányzat gerince a két egyházkerület. A gyülekezetekre épül, az egyházmegyék közvetítik és a kerületek élén álló püspökök tartják azt kezükben. Az egyházegyetem az országos munkák összefogó szolgálatát úgy végzi, hogy szintére lett az egyházkerületek együttműködésének.« Ezután az egyházmegyei felügyelő felhívta a figyelmet azokra az országos szolgálatokra, melyek valameny- nyi gyülekezet felelős teherviseléséből, az országos egyház irányítása mellett szépen fejlődtek az elmúlt esztendőben. Hangsúlyozta, hogy «az egyházmegye feladata, hogy ezeknek az országos munkáknak a szükségleteiből vállalja az igazságos részt, sőt ezen túl példamutató vállalást eszközöljön. Az egyházmegye vigye az egyházközségek tudatába, hogy nemcsak helyi, hanem országos egyházi feladatok is vannak. Foglalkozzanak az egyházközségi tanácsok rendszeresen ezekkel a feladatokkal.« Ezután Gyöngyösi Vilmos esperes terjesztette elő jelentését. Elsősorban az 1952. évi I. törvénycikknek az egyházkormányzást átszervező rendelkezéseinek az eredményeit méltatta. »Ma már elmondható, hogy Isten megsegítette egyházunk szervezeti átrendezését és az oly sikeresnek mondható, nemcsak országos, hanem egyházmegyei viszonylatban is, hogy kijelenthetjük: olyan otthonosan érezzük magunkat az új elrendezésben, mintha már hosszú évek óta s nem csupán két éve élnénk az új szervezeti rendben. Kétéves törvényünk már régi bevált törvénynek tekinthető és ez dicséri zsinatunk munkáját.« Az 1953. évi V., VII. és VIII. törvénycikkről megállapította, hogy ezek az igeszolgálat, az anyagi gazdálkodás és a szeretetszolgálat rendjét, szabályosságát és kiegyensúlyozottságát biztosítják. Egyházunk ökuménikus szolgálatáról szólva, többek között ezt mondta: »Egyházi üzeneteink és állásfoglalásaink nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy nyugati testvéregyházaink helyesen ismerjék fel azokat a feladatokat, amelyek e világban rójuk várnak. Külföldi egyházi vezetők gyakori magyarországi látogatásai pedig meggyőzték őket arról, hogy magyar népi demokráciánkban az egyház ismeri hivatását, hűségesen végzi az ige hirdetését, virágzó egyházi életünk van és éppen az ige iránti hűségünkben igaz hazaszeretettel szolgálok népünket. «, Teológiai munkánk is nagy elismerésben részesült az 1954. évi evanstoni ökuménikus világkonferenciát előkészítő ökuménikus tanulmányi munkában.« Visszatekintett az esperes az egyházi békemunkára és a következőket mondotta: »A béke biztosításáért küzd egész népünk, a békéért imádkozunk szószékeinken. A békés termelést, a mezőigazdasággal foglalkozó híveink helyes tájékozitatását szolgálta püspökeinknek a termelőszövetkezetek kérdésében kibocsátott múlt év őszi körlevele s az idei, a mezőgazdaság-fejlesztésének munkaprogrammjával foglalkozó országos esperesi értekezlet. Feladatunknak tekintjük, hogy népünk és hazánk szeretetében és szolgálatában hűen betöltsük hivatásunkat,«A felelkezetközi helyzetre nézve az esperes a következőket mondta: -A legtestvéribb viszonyban és egyetértésben élünk református testvéreinkkel, de ez nem mondható e! a római katolikusokkal való viszonyunkra. A vallási és lelkiismereti szabadság törvénybeiktatásával népi demokráciánknak köszönhetjük, hogy sok sérelmünk orvoslást nyert. Katolikus testvéreink is új útra léptek. Ma azonban mind gyakrabban ismétlődnek az olyan jelek, amelyek arra mutatnak, mintha egy újabb Actio Catholica volna kibontakozóban, amelynek háttere nem mindig kifogástalan. A vallási szabadság nem azt jelenti, hogy a katolikusok lelki kényszert gyakoroljanak vegyesházasságban élő híveinkkel és gyermekeinkkel szemben.« Ezután az egyházmegye életét mutatta be az esperes. Az egyházmegye lólekszáma 46.899. 1953-ban az egyházmegyében 301 gyermekkel többet kereszteltek, mint 1952-ben. Erőteljesen megnövekedett az egyházmegyében a lelkipásztori látogatások száma. Az egyházmegye szeretetszolgálatáról szólva kiemelte a zuglói egyház- község negyvenes létszámú női öregotthonának életét és azt, hogy az egyházmegye ezt a szeretetotthont buzgón támogatta. Az egyházmegye támogatta a Lelkésznevelő Intézetet és minden országos egyházi munkát. Az egyházfenntartói hozzájárulások összege, az offertóriumok és az adományok végösszege jóval meghaladta az 1952. évit. Az egyházmegye csaknem 16 ezer forintot, másfél ezer forinttal többet, mint 1952-ben, adott az országos offertóriumokba. Ezután az esperes az egyházmegye gyülekezeteinek életéről számolt be s rendkívül benyomást keltő adatokkal mutatta meg azok általánosságban virágzó életét. D. Dezséry László püspök örömét fejezte ki a tárgyilagos esperesi jelentés felett, melyből a pesti gyülekezetek ereje bontakozott ki. Az egyháziközségek háztartásának javuló helyzetét illetően ezt mondotta: »Ez nemcsak gyülekezeteink saját erejét jelenti, hanem nemzeti életünk növekedő gazdasági erejét is és kapcsolatban van a kormány- programmal s azokkal a jobb viszonyokkal, amelyekkel éppen most találkoztunk az elmúlt év második felétől kezdve.« A püspök szerint az esperesi jelentés igazolta, hogy engedelmes és józan egyházi munkálkodással biztosítva van a pesti egyházmegye élete. »Szoktassuk egymást széles távlatokban való figyelésre, a szolidaritásnak. a nagy közösségekkel való együttmunkálko- dásnak az öntudatára. Itt Budapesten különösen szükséges, hogy tágra.ny issük szemünket. A budapesti gyülekezetek nem különbek a többi gyülekezetnél, de Budapest az egész magyar népgazdaságnak. társadalmi életnek, a művelődésnek is központja. Kétségtelenül adódik ebből az, hogy a budapesti gyülekezeteknek sokrétű, gazdag életet kell élniök, hegy nyomon kísérjék a nemzeti élet fejlődését és példát mutassanak távolabbi vidékeken élő gyülekezeteknek. Legyenek a budapesti gyülekezetek messzenéző, jövőbe látó gyülekezetek és akkor nem kell szégyenkeznünk egyházunk elmaradottságán. Minden lépésünkkel az előrehaladást kell szolgálnunk.« Ezután a püspök megköszönte az egyházmegye lelkészeinek, felügyelőinek, tisztségviselőinek, presbitereinek, híveinek azt a hűségét, amely egész egyházunk feladataihoz engedelmes szolgálatban tartotta őket. Az egyházmegye közgyűlése ezután több nagy jelentőségű határozatot hozott. Jóváhagyta a pesti egyházközség felosztását hat önálló egyházközségre. Határozatot fogadott el, mely szerint a Nagy-Buda- pest területén folyó vallástanítás kérdéseiről a Nagy-Budapest területén lévő gyülekezetek együttesen gondoskodnak úgy, hogy a budai egyházmegyével együtt gyülekezetenként lélekszámúknak megfelelően járulnak hozzá a vallástanító javadalmaihoz. Dr. Kósa Pál, a Gyülekezeti Segély egyházmegyei előadója fontos beszédet mondott a Gyülekezeti Segély munkájáról, különösen kiemelve azt, hogy annak ezévi eredményét fele részében a zuglói egyházközség kapja. Az egyházmegye világi főjegyzővé választotta dr. Jármay Zsigmond angyalföldi másodfelügyelőt, világi jegyzővé választotta Kárpáti» Sándor zuglói felügyelőt, törvényszéki bírónak választotta: Bencze Imre pesterzsébeti lelkészt, az egyházmegyei tanács póttagjává választotta Hódos Andor ferencvárosi felügyelőt és számvevőszéki taggá választotta Predmerszky Gusztáv kőbányai presbitert. Csongrád-Szolnoki Egyházmegye A csongrád-szolnoki egyházmegye 1954 április hó 28-án tartotta Szegeden az egyházmegye újjáalakulása óta első rendes közgyűlését. A közgyűlést megelőző napon az egyházmegyei lelkészi munkaközösség tartotta meg gyűlését, amelyen Kálmán Lajos vezetésével Jakab 5, 18—20 versei alapján közös bibliatanulmányozást folytatva készültek elő a következő vasárnapi igehirdetésre. Botyánszky János mezőtúri lelkész »Az emberi munka teológiai értékelése« címen tartott előadást. Jeszenszky Tibor »A gyarmati kérdés és a keresztyénség világmissziója« címen, Uzon László »A szentírás evangélikus használata« címen tartott előadást. Az előadásoknak mindegyikét élénk és tartalmas, építő eszmecsere követte. Lelkészek problémájaként a gyer- •mekkeresztségigel kapcsolatos felelősségnek a kérdése is megbeszélés tárgyát képezte. A munkaközösségi gyűlésen az esperes tájékoztatást nyújtott s az önsegélyezés kérdéseit beszélte meg. Az esti órákban offertóriummal egybekapcsolt istentisztelet volt, amelyen áz igehirdetés szolgálatát Botyánszky János végezte. A lelkészi munkaközösség tagjai a szegedi gyülekezettel együtt nagy számban járultak a kegyelem oltárához. Másnap, április 28-án az egyház- megyei tanács ülésezett. Az ezt követő közgyűlésen a formai bejelentések után sajnálattal jelentette be az esperes Rusztikus Jenő egyházmegyei felügyelőnek betegségével indokolt lemondását, amit a közgyűlés sajnálattal vett tudomásul. Ezután Szlovák Pál esperes terjesztette elő részletes jelentését. Többek között a' kővetkezőket mondotta: »A nemzeti élet területén hatalmas változásoknak és nagy átalakulásoknak vagyunk tanúi. Ezekkel a változásokkal és átalakulásokkal párhuzamosan meg kell látnunk azt, hogy változások és átalakulások az egyház területén is történnek. Látó szemmel nézve, rá kell jönnünk arra, hogy egyházunk belső élete megújul, amelynek elindítója és munfcálója minden bizonnyal nem a történelem felett álló, hanem magában a történelemben munkálkodó Isten.« »Hangozzék az ige« —• mondotta később — »hadd végezze el azt, ott, úgy és akkor, amit, ahol, ahogyan és amikor Isten, igéjén keresztül el akar végezni, közelebbről: segítse lerombolni egyházunk, népünk életében azt, ami már mcgítéltetett cs adjon útbaigazítást azoknak a kötelességeknek elvégzésére, amelyek Istennek nemcsak a jövendő, hanem a jelenvaló életre adott ígéretéből folyóan Isten népére reáhárulnak.« Jelentésében kitért az önkéntes egyházfenn tartás rendszerére s ennek kapcsán a következőket mondotta: »Üj törvényeink közül a VII. te. és a VIII. uiagyon megváltoztatta egyházunk háztartását, amikor életre hívta az önkéntes egyház- fenntartás rendszerét. Ezzel gyülekezeteink életébe vitte a mozdíthatatlan fundamentumot alkotó frater- nitás elvét, amikor a bibliai megalapozottságú szolciális kérdések és feladatok tervszerű és rendszeres megoldását gyülekezetközu viszonylatban is kötelezővé tette,^bizonyára azért, mert az új törvényeket megalkotó zsinatunk tudatában volt annak, hogy az Isten nemcsak »az új eget«, hanem »az új földet« ígéri, nemcsak egyéni, hanem közületi vonatkozásban is. Jelentésében megemlékezett arról, hogy az egyházközségek tagjai tevékenyen vesznek részt a nemzetépítés nagy munkájában, továbbá arról, hogy »nemcsak a lelkészek, hanem maguk az egyháztagok is részt vesznek a békeharc küzdelmében,« A közgyűlés tárgysorozatának kiemelkedő pontját képezte az I. te. által életrehívott új egyházmegye határának, valamint területének megállapítása, az egyházközségeknek, valamint a gyülekezetek tagjainak ‘ számbavétele. A Déli Egyházkerületet és a püspököt a közgyűlésen Benczúr László püspöki titkár képviselte, aki az egyházmegyék feladatait fejtegette: »Nagy hangsúly esik egyházegyetemünk és egyházkerületünk élete szempontjából az egyházmegyére. Megújult lélekkel együttesen kell építenünk s ennek az összefoglalt munkálkodásnak éppen az egyházmegyében kell kialakulnia. Az egyházmegyékben dől el az, hogy tudnák-e a lelkészek egymással testvéri közösségben gyülekezeteket építeni, hegy a közös munkának életképes gyümölcse legyen. Itt dől el az, hogy a gyülekezetek egymás iránt felelősséget éreznek-e és nem élik-e elszigetelten életüket. A gyülekezetek egészségesebb és jobb szolgálatának kialakítása itt történik. Az egyházmegyében kell megvalósulnia és kiteljesednie annak a kapcsolatnak is, amely egyházunk és a magyar nép között van, hogy népünk körében végzett egyházi szolgálatunk élő és egészséges legyen. Az állammal és a társadalommal csak úgy tudjuk helyesen kialakítani és fenntartani a viszonyunkat, ha ez a törekvés napról-napra megtörténik az egyházmegyékben és a gyülekezetekben. Mindehhez hozzá keli tennünk azt. hogy gyülekezeteink ilyen fejlődése egy épülő és szépülő hazában történik. A mi Urunk úgy akarta, hogy együtt épüljön ezen a földön a haza és benne az egyház. A mi hazánk nem egyszerűen újjáépített régi haza, hanem egy újonnan és újszerűén épített haza, melynek élete felfelé ível s melyben a közösségi ember és a közösség áldásai bontakoznak ki.« A közgyűlési határozatok közül kiemelkedett az a határozat, amelyben az egyetemes sajtóosztálytól a nagy szükségre való tekintettel kérte a használatban levő énekeskönyvnek mielőbbi megjelentetését, A népes közgyűlés az esperes imádságával s a Himnusz eléneklésé- vel ért véget. Északi Egyházkerület: Fejér-Komáromi Egyházmegye A Fejér-komáromi egyházmegye közgyűlését április 29-én tartották. Mivel az egyházmegye féléve tartott közgyűlést, az új esperes és egyházmegyei felügyelő: Görög Tibor és Csipkay Imre beiktatása alkalmából, azért a közgyűlés csak féléves munkát tárgyalt s az esperes jelentése is csak rövid összefoglalás volt az elmúlt félesztendő eredményeiről. Görög Tibor esperes megállapította, hogy az egyházmegye lelkészi kara derekasan vette ki részét a békemunkából. Az állam és egyház között a viszony az Egyezmény szellemében folyt. Mind több lelkész tapasztalta, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal és a megyei egyházügyi előadók hathatósan segítik az egyházi életet. A lelkészek és a helyi Tanácsok közötti viszony minden gyülekezetben jó. sok helyen szívélyes. »Isten iránti hálával lehetünk telve, hogy igehirdetői szolgálatunkat minden zavar nélkül, szabadon végezhetjük. Azt gondolom, nem szűnhetünk meg rácsodálkozni Isten terveire és útjaira hálásan, mikor itt együtt vagyunk. Nagyszerű kegyelmi időt élünk, melyben Jézus Krisztust prédikálhatjuk mindenfelé.« »Örömmel említhetjük meg élénk külföldi kapcsolatainkat, — mondta az esperes. Valóban megindult az egyházak között az ökuménikus beszélgetés. Szinte havonként jön látogató külföldről és gyakran mennek ki tőlünk is. Nyáron Evanstonba készül a világ ke- resztyénsége, benne mi is, hogy erről a nagy témáról beszéljenek: Krisztus a világ reménysége.« Az esperes ezután részletesen ismertette az egyházmegye gyülekezeteinek életét s a népmozgalmi adatokat. Kiemelte, hogy nagyobb építkezéseket és tatarozásokat végeztek Székesfehérvárott, Suron, Nagyvelegen, Ászáron, Pusztavámon, Boko- don. Tatabánya-újtelepen, Sár- bogárdon, Szákon, Csabdin és Oroszlányban. Ezek között templomjavítás, parókiajavítás, villanybevezetés és más munkák vannak. Az egyházi adminisztrációra nézve Görög Tibor esperes a növekvő pontosságot állapította meg. »Kérek mindenkit pontosságra. Magamra gondolva is mondom: amilyen a szolgálatom az egyházi adminisztrációban, olyan a templomban is. A kettő összefüggésben van.« Az egyházmegye közgyűlése határozataiból kiemelkedik, hogy a hántai egyháTÍközsógh ez csatolták társegyházi jelleggel Ászárt s annak szórványát: Tárkányt. Nógrádi Egyházmegye A nógrádi egyházmegye április 27-én tartotta közgyűlését Balassagyarmaton. A közgyűlésen részt vett Kalas László, a megyei egyházügyi főelőadó is. Dr. Krepuska István egyházmegyei felügyelő nyitotta meg a gyűlést, majd dr. Csengődy Lajos esperes terjesztette be esperesi jelentését. »Bármely messze vagyunk is a próféta álmának beteljesülésétől »nép-népre fegyvert nem emel és hadakozást többet nem tanulnak« (Mik. 4, 3 és 2—4) — mindazonáltal Isten megengedte, hogy a legutóbb megtartott közgyűlési találkozásunk óta eltelt időben nem hasított bele a világba a fegyvernek éle és nem tárulnak fel a poklok kapui a kikiván- kozó sátáni seregek előtt, hogy rárontsanak életünkre és vérrel- könnyel áztassák a földet. Külön ajándéka ez az Istennek. Üj fegyverekről beszélnek, a világfel- fondulós mindenféle lehetőségét emlegetik. Csak a világ sorsát a kezükben tartó hatalmas Istennek köszönhetjük, hogy békességben vethetjük el magvainkat és arathattuk termésünket. És végezhette egyházunk is szolgálatát.« »Beszámolónkban az első, amit Isten elé vihetünk, megemlékezés arról, hogy ennek a békességnek szolgálatából a mi egyházunk is igyekszik kivenni a részét. Nemcsak kis gyülekezeteink szüntelen való imádkozása, de egyházunk országos vezetősége éppen úgy, mint egyházi apparátusunk egésze is itthon és külföldön, ahol csak mód nyílik megnyilatkozásra, ahol csak alkalom adódik bizonyságtételre, a világegyházaik találkozóin, mindenütt végeztük ezt a szolgálatot.« »Egyházunk nem vonta ki magát mindazok megcselekvéséből, amik a közjó előmozdítását munkálták állami vonatkozásban is. Lelkészeink készséggel kapcsolódtak be a mezőgazdasági munkálatok elvégzésének szorgalmazásába, az egyházi főhatóság irányításával több konkrét kérdésben is, mint a termelőszövetkezetek, a mezőgazdasági kormányprogramul kérdéseinek előmozdításában« Az esperes ezután méltatta a zsinat munkáját, az országos esperesi konferenciákat, az elmúlt esztendőbeli lelkész-nyugdíjasok ügyeinek szociális intézését, az egyházközségi háztartási vizsgálatok rendszerét. »Az egyházmegye lelki élete a hitbuzgóság változatlan képét nyújtotta ebben az évben is. A nógrádi vallásosság evangélikus népünk életében a régi mederben folytatta az Istenben való életet.« A gyülekezeti egyházi munka és a népmozgalmi adatok ismertetése után az esperes megállapította, hogy az egyházmegye területén több helyen szekták működnek. Az egyházmegyei számvevőszék működéséről Garhát Sándor elnök számolt be. Az egyházmegyei lelkészi munkaközösség munkáját Gar- tai István egyházmegyei lelkészi főjegyző Ismertette. A közgyűlés megvizsgálta a balassagyarmati sze- retetház munkájáról szóló beszámolót és meghallgatta Garami Lajos egyházmegyei sajtómegbízott lelkész beszámolóját. A közgyűlés hozzájárult a bocsárlapujtői kihelyezett segédlelfcészi állás szervezéséhez. A közgyűléssel kapcsolatos istentiszteleten Tarjáni Gyula lelkész szolgált. Az istentisztelet of- fertóriumát a Gyülekezeti Segélynek adták. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztősé? és kiadóhivatal:- Budapest VIII.. Ptiskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, II!.. Dévai Biró Mátyás-tér 1.- Előfizetési árak: Egv hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft. félévre 30— Ft. egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-541937, Athenaeum (F, v. Soproni Béla)
