Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-11-07 / 45. szám

Mp? ér az ember, ha bibSiás? Részlet Dezsóry László püspök reformáció ünnepén elmondott rádiós prédikációjából. AZ AZ IGAZ EMBER, aki a Jé- zus Krisztusban való hitben él, elsősorban bibliás ember. Mit ér az ember, ha bibliás? Luther Márton élete minden dolgában a bibliához igazodott. Ragaszkodott az Isten igé­jéhez. Hallgatott rá és engedelmes­kedett neki. Számára ez elsősorban lelki békességet hozott. Bámulatra méltó a kiegyensúlyozottsága, a de­rűje, a biztonsága az élet dolgai kö­zött. Nehézségek között vigasztalása volt, kétségek között eligazítója, a kí­sértésekkel szemben bátorítója. Egész környezetére átsugárzott a léleknek az a békéje s a meggyőződésnek az a biztonsága, amit a bibliás Luther hordozott. Biztosan választott jó és rossz között, igazság és tévedés kö­zött. A szemében ragyogott az élete határozottsága. A bibliás Luther a bibliából böleseséget \kapott a hiva­tása teljesítéséhez, megértést az em­berek iránt és fáradhatatlanságot a másoknak való szolgálathoz. Erőt je­lentett egész környezetében, az egy­házban, sőt az egész társadalom szá­mára. Luther reformációja és az új­kor kialakulása között kétségtelen 'kapcsolat van. Luther reformációjá­ból, Luther reformációja mellett új kor született, mely társadalmi, gazda­sági és politikai szempontból is fel­számolta a középkort. Az újkor ki­alakulása lehetetlen lett volna Luther felszabadító hite nélkül. A középkor nyomába lépő.újkor az egyszerű em­berek millióinak szívében csak. úgy verhetett gyökeret, hogy Isten Lu­theren keresztül azon a ponton is elvégezte a középkorból való felsza­badítást, ahol az elnyomás a legszo- ritóbb volt. A vallás területén. Luther fellépése a pápa és a középkori egy­házi tekintély ellen tette lehetőpé azt, hogy a középkori egyház ne tudjon útjába állni a haladó embernek ha­mis tanítás és hamis tekintély lelki kényszerével. Luthernek a bibliához való ragaszkodása biztosította azt, hogy a vallásos hit a középkor alko­nyán ne béklyója, hanem lendítője legyen az emberiségnek. Mit érték a bibliás protestáns ma­gyarok a reformáció korában? Va­lami nagyon hasonló értékük volt a nép számára. A mohácsi vész után voltunk, amikor a lutheri tanítás, az evangéliumi bizonyságtétel átsugár­zott a mi hazánkba. A protestánsok jelentették ükkor és századokon ke­resztül az erőt a nép között, a ma­gatartásnak a biztonságát a történel­mi feladatok között s a meggyőző­dés állhatatosságát a különböző el­nyomókkal szemben. Felszabadító erejű hitet hoztak a magyarság éle­tébe. Bebizonyosodott, amit Luther mondott: $Ha az ige tisztán marad, az élet is rendbehozható.« A BIBLIÁS EMBER típusa azóta is a legjellegzetesebb protestáns va­lóság. A biblia korszakalkotó jelen­Vető Lajos püspök ünneplése Már közöltük a hírt, hogy D. dr. Vető Lajos püspök betöltötte ötve­nedik esztendejét. Az Egyházegye­tem Tanácsa, az Országos Esperesi Értekezlet, a Teológiai Akadémia tanári kara és az országos egyházi munkák vezetői együttes ülése az első nap napirendjének megtárgya­lása után baráti együttlétben ünne­pelte Vető Lajos püspököt, egyhá­zunk lelkészeLnökét. Az együttes ülés résztvevői nevében D. Dezsóry László püspök köszöntötte őt szüle­tésnapja alkalmából. Vető Lajos püs­pök megköszönte az üdvözlést és áldását kívánta egyházunk egész munkájára. Az elmúlt héten a Magyar Re­formátus Egyház és egyházunk elő­készítő bizottságai együttes ülést tartottak. Ez alkalomból a reformá­tus egyház vezetői is ünneplésben részesítettéit Vető Lajos püspököt. D. Bereczky Albert püspök köszön­tötte őt beszédben és átnyújtotta a református egyház ajándékát: egy ezüst kelyhet. tősége kultúmemzetek egész sorának történetében lett nyilvánvalóvá. Az anyanyelvre lefordított biblia, a lu­theri biblia a német nemzeti mű­veltség és közszellem kialakításában éppen olyan történelmi jelentőségű, mint a krátici biblia a cseh nép tör­ténetében, vagy a Károlyi-biblia a magyar nép történetében. Népünk életét át meg áthatotta a biblia böl- csesége, népünk erkölcsét nevelte és szilárdította az Isten igéje s népünk legnagyobb történelmi vállalkozásai­nak ihletője volt az Istenben bízó szilárd hit, a bibliás magyar embe­rek hite. Hány költőnket, írónkat ih­lette a Széntírás, s hányszor írták o _ legszentebb magyar vállalkozások zászlajára, hogy »Istennel a hazáért«. Milyen a bibliás protestáns ember? Ma is olyan és ma is annyit ér, mint amilyen volt Luther és amennyit ért Luther, amilyenek voltak a bibliás protestánsok és amennyit értek a bib­liás protestánsok századokon keresz­tül. Elsősorban is lelki békességük van. Kiegyensúlyozottságuk, derűjük és biztonságuk az élet dolgai között. Egész környezetükre átsugárzik a lé­léknek ez a békéje s a meggyőző­désnek ez a biztonsága. Jó és rossz között, igazság és tévedés között tisz­ta szemmel ítélnek. Hivatásuk telje­sítéséhez bölcsek, az emberek iránt megértőek, a társadalomnak váló szolgálatban fáradhatatlandk. Erköl­csösek, határozottak és megbízhatóak. Vagyis olyan emberek, akikre nagy időkben szükség van, olyanok, alkik nagy feladatokat és nagy próbákat bírnak. Semmi közünk nem volna a reformációhoz, ha már nem volná­nak közöttünk ilyen bibliás protes­tánsok. Bízom benne, hogy senki sem tartja ünneprontásnak, ha Isten igé­jének világosságában most arra fi­gyelmeztetek, hogy a protestáns egy­házak ú. n. bibliás emberei közt en­nek a lutheri hagyománynak csúnya elkorcsosodása is lehetséges. Az elkorcsosodás abban mutatko­zik, ha ezekben a bibliás emberekben nem a lélek békéje űralkodvk, ha­nem a benső meghasonlás lelki há- nyatottsága, a világ dolgai és a val­lás dolgai között. Az is elkorcsoso­dás, ha ilyen emberekben nem a meggyőződés biztonsága, hanem a vallásos bigottság konoksága érvé­nyesül. Az is elkorcsosodás, ha ezék az emberek a bibliájukra hivatkoz­nak, de mai hivatásuk teljesítésében ingatagok vagy értetlenék. Az is, ha az emberek iránt türelmetlenek, ha lelki imperialisták. Az is korcsoso- dás, ha nem következik a vallásos­ságukból az egész társadalomnak való fáradhatatlan szolgálat, sőt in­kább úgy gondolják, hogy a vallásuk a társadalomból való lelki-disszidálás alapindoka lehet. Lutheri értelemben váló bibliás evangélikusokra van szükség és semmi közünk nem volna a reformációhoz, ha már nem vol­nának közöttünk igazi lutheri bib­liás protestánsok. AZ ŐTESTÁMENTUM KÖLTŐI RÉSZEIBŐL KERESSÉTEK AZ URAT! És. 55, 6—7. Keressétek az URat, míg megtalálható, kiáltsatok hozzá, míg közel van! Hagyja el útját a gonosz, a bűnterhelt ember számítgatásait: térjen meg az ŰRhoz s ő könyörül rajta, Istenünkhöz, mert megbocsát bőséggel. A nemsokára ránk köszönte? új egy­házi esztendőben az igehirdetések alapi-gél az ótestamentum perikopái lesznek. Közölük a költői szépségű és formájú részeket rendszeresen kö­zöljük majd Bodrog Miklós műfor­dításában. A fordításokat tudományos szakszempontból ellenőrizte dr,* Pálfy Miklós teológiai dékán, a-z ótestamen- trnni tudományok tanára. Evanstoni delegációnk jelentést tett az Egyházegyetesn Tanácsának Jelentős határozatok egyházunk ökumenikus kapcsolatainak ápolására Az Egyházegyetem elnöksége ok­tóber 27—28-ra hívta össze az Egy­házegyetem Tanácsát, mely ez al­kalomból szokásos ülését tartotta és az időszerű egyházi kérdéseket tár­gyalta. Az Egyházegyetem Tanács­ülése azonban nagy jelentőséget ka­pott azáltal, hogy vele együtt ülése­zett az országos Esperesi Értekezlet s a gyűlésre meghívták a Teoló­giai Akadémia tanárait és az or­szágos egyházi munkák vezetőit is. Ez a széleskörű egyházi vezetői értekezlet hallgatta meg D. dr. Vető Lajos és D, Dezséry László püspök jelentését az Egyházak Világtanácsa Evanstonban rende­zett második nagygyűléséről. Egy­házunk evanstoni delegátusai két iratban számoltak be szolgálatukról. D. dr. Vető Lajos püspök jelentésé­nek címe: »A Magyarországi Evan­gélikus Egyház delegációjának je­lentése az Egyházak Világtanácsa második nagygyűléséről.-« D. De­zséry László jelentésének címe: »Az Egyházak Világtanácsa második nagygyűlésének jelentősége és ered­ményei.« A két jelentés bő ismerte­tést ad a nagygyűlésről és egyhá­zunk delegációjának szolgálatáról. A jelentések több, mint háromórás előadása után az Egyházegyetem Ta­nácsa megvitatta a jelentéseket és határozatokat hozott. Az Egyházegyetem Tanácsa hatá­rozata örömmel vette tudomásul egyházunk delegációjának jelentését és köszönetét fejezte ki a püspö­köknek az elvégzett ökuménikus szolgálatért. Az Egyházegyetem Tanácsa kö­szönetét mondott a Teológiai Aka­démia tanárainak és mindazoknak, akik az evanstoni nagygyűlés tanul­mányi anyagának feldolgozásában és a magyar protestáns állásfogla­lás előkészítésében részt vettek. Örömét fejezte ki afelett, hegy D. dr. Vető Lajos püspököt, egyhá­zunk lelkészelnökét, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságá­nak tagjává választották. Az Egyházegyetem Tanácsa ha­tározatában szeretettel köszönti dr. Franklin Clark Fryt, az Észak- Amerikai Egyesült Lutheránus egy­ház elnökét abból az alkalomból, hogy az Egyházak Világtanácsa a Központi Bizottság elnökévé válasz­totta. Az Egyházegyetem Tanácsa, mely annakidején engedélyezte azt, hogy az evanstoni delegáció meghívja az. Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságát Magyarországra, most örömmel vette tudomásul, hogy az Egyházak Világtanácsa Központi Bi­zottsága 1956-ra tervbe vette, hogy az évi ülését Magyarországon tartja. Áz Egyházegyetem Tanácsa minden erejével hozzá fog járulni ahhoz, hogy ez a nagyjelentőségű ökuménikus gyűlés Magyarországon eredményesen tanácskozhassak, mert tudatában van annak, hogy az egy­házak és a népek közötti ieszültség enyhítésének ez az alkalom is je­lentős munkása lehet. A Tanács ezután Isten áldását kívánta az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának munkájára. Az Egyházegyetem Tanácsa hatá­rozata felhívja egyházunk vezetősé­gét arra, hogy gondoskodjék, ar­ról, hogy az Egyházak Világtanácsa tanulmányi munkájában egyházunk továbbra is hathatósan részt ve­gyen s ápolja az egyházak közötti megértést. Külön határozat szól arról, hogy az Egyhézegyetem Tanácsa felhívta az egyházi vezetőséget arra, hogy a Lutheránus Világszövetség legkö­zelebbi világgyűlésének tanulmányi anyagát is dolgoztassa fel és ápolja egyházunknak a Lutheránus Világ« szövetséggel való jó viszonyát. AHOGY ENGEM TANÍTOTTAK Kisdiák voltam aklcor, amikor elő­ször vettem kézbe a Bibliát. Kíván­csian lapozgattam: ebben van az a sók minden, amit a papok tudnak, prédikálnak és tanítanák s itt van mindannak a forrása, ami gyermek- világomat körülvette: karácsonyi em­lékek, szülői tanítás, otthoni nevelés, húsvéti örömök. Persze képzeletem­ben ott gyökerezett a karácsonyfa, húsvéti locsolkodás s még a kokár­dád március idusa is, hiszen a temp­lomból indultunk arra is. Arra már nem emlékszem, hogyan nyiladozott lassan elém a lapokról a nagy Történet a Názáretiről, de visz- sza-visszatér szívembe az az óra, amikor bibliaolvasásra buzdulva, mi leonfirmandusok, föltettük a kérdést, fedjék fel végre összefogóan ennek a könyvnek a titkát. Az élő, írott és hirdetett igéről ilyenlzéppen szólt ak­kor a tanítás. Isten látja, hogy mi, bűnös em­berek Tőle távol élürúk. Hogy a bűn­ből kiemeljen, megkönyörül rajtunk, megszólít minket s vissza akar hívni magához. Mindezt Jézus Krisztus által végzi. Ezért szoktuk Krisztust Igének is ne­vezni. Keressétek csak meg... — s mi lapoztuk buzgón Jn. 1, 1—4-et. Általa szól hozzánk, ö az élő Ige. Mielőtt az élő Ige testté, emberré lett volna, szólták róla a próféták s megjövendölték eljövetelét. Az apostolok pedig már hallották a testté lett Ige tanítását, szemmel láíták halálát és feltámadását s bizonyságot tettek az ő dicsőségéről. A prófétáik és apostolok bizonyságtevését írásba foglalták. Ez az írott ige, a Biblia. Ezt a kereken ezer oldalas köny­vet Isten Szentlelke sok hivő ember­rel íratta meg résziht héber, részint görög nyelven. Több száz év alatt ke­letkezett. Ismert szerzők és ismeret­lenektől való gyűjtemények szerepel­nek benne. Ma már a világnak ösz- 6zes számottevő nyelvére lefordítot­ták. Azok. akik írták, számunkra Istennek tolmácsai a Szentlélek által. A próféták bizonyságtevését az Ószövetségben, az apostolok bizony­ságtevését az Újszövetségben foglal­ták össze. A Bibliának ezt a két ré­szét Krisztus személye kapcsolja ösz- sze. Ot jövendöli az Ószövetség s róla szól az Újszövetség. Ezért a két rész szorosan összetartozik. Az Írott igét Isten az egyházban teszi számunkra ma is élővé akkor, amikor a prédikáció által hirdetteti számunkra. Ez a ma szóló, a hirde­tett ige. No, ezeken elgondolkoztunk s jött a gyakorlati kérdés: mi mit jelent benne s hogyan kell olvasni? Míg meg nem tanulod — szólt a magyarázat — a tartalomjegyzék alapján keresd ki az egyes könyveket benne. Ezek fejezeteikre (részekre) oszlanak, a részeket versek tagolják. Mindez a könnyebb áttekintés végett van s már régen együtt volt a biblia mai szövege s használták, amikor ezt a felosztási elvégezték benne. A feje­zetek élén olvasható, tartalmat jelző apróbetűs mondatok is jóval későbbi eredetűek s a gyors keresést segítik elő. Betűkülönbségek is az eligazo­dást segítik. Vastag betűvel szedték a különösebben jelentős mondatokat. Dűlt betűvel azokat a szavakat, ame­lyek az eredeti héber, ill. görög szö­vegben nincsenek benne, de a ma­gyar mondatszerkezet az érthetőség miatt szükségessé teszi a betoldást. Az egyes versék alatt sokszor fel­tüntetik apró jelzésekkel az ú. n. párhuzamos helyeket. Ha ezeket fel­keressük, ugyanazt, vagy hasonló igét találunk a megjelölt helyen. Mindezek a felírásdk és jelzések a Biblia könnyebb forgatása végett vannak. Ez mind szép, de a megindulás ne­héz — mondtuk. Az első lapokról még csak-csak ismerősen szól a te­remtés-történet, bűnbeesés stb., de nem sokra rá megbicsaklik a buz­galmunk a sok unalmas, ódon mon­daton. Persze, hogy nincsen nehézség nél­kül — hallottuk a tanítást. — De kezdd el az Újszövetséget, olvasd vé­gig, kivéve a Jelenések könyvét, mert az nehéz. Aztán keresgéld ki az Ötestamentomból azokat a részeket, amiket már részben ismersz, vagy hallottál róla. Kíváncsiskodj bele, hogy mi van előtte, mi utána. Így az­tán némi ismerettel indulj neki bát­ran az Ószövetségnek s olvasd el elejétől végig az egész könyvet. Ne félj, ha sokat nem értesz. Fuss át azokon is s próbáld kibogozni a köny- nyebb kérdéseket. Közben figyelj az igehirdetésekre s az alapigét otthon keresd ki újra. Olvasd el azt is, ami előtte s utána van s gondolkozz. , Hallottam én azóta is sok tanácsot arra, hogyan kezdjen hozzá az em­ber, de ez világos és járható út ma­radt a számomra. így haladtam. De föltettünk akkor még egy kér­dést. Ha emberek írták, mint tud­juk, mi benne akkor az, ami Isten­től való? Hogyan ismerhetek rá Is­ten szavára? Ez a kérdés azóta is kifogyhatat­lan izgalmú kérdés maradt a szá­momra, bár végigtanultam sok bölcs könyvet, teológiai fejtegetést s meg­hallgattam sok véleményt. De az a régi, első tanítás mélyen gyökeret vert bennem s hasznos volt. Így szó­lott. Nézzétek, én így teszek. Minden nap, amikor csend van körülöttem, előveszem néhány percre a Bibliát. Elolvasok néhány összefüggő verset, amint az útmutató szerint, vagy foly­tatólagos olvasásban következik. Ezen elgondolkozom. Tudom, hogy az elolvasott részben Isten meg­szólított engem. Hogy ezt megért­sem, így kell feltennem magarában a kérdést: mit mond nekem Isten? Így a leggyakrabban világosan fel­ismerem, hogy mire figyelmeztet, tanít, erősít, vagy vigasztal, ígér. Például: János 3, 16-ban olvassuk a jól ismert mondatot: Úgy szerette Isten a világot stb...; Mit mond Is­ten s éppen nekem? Azt, hogy úgy szeretett engem, Kis Pétert, Nagy Jánost, hogy egyszülött Fiát adta, hogy higgyek benne s akkor örök életem lesz. Igen, ez könnyű! — vágtuk rá —, de Máté legelején ott van a hosszú névlista: Ábrahám. nemzé Izsákot, Izsák nemzé Jákobot stb... — Itt tessék feltenni a kérdést! — s már örültünk a megfogott Oktatón. Fel is tesszük — hangzott a vá­lasz -— de előbb hadd kérdezzem meg, emlékeztek-e arra, mit ígért Isten Ábrahámnak? — Hogy az utódai közül fog szü­letni a Messiás — mondtuk rá a leckét. — Hát Dávidnak? — Neki megújította ezt az ígéretet. — No, akkor nézd meg, mi van a névlista elején, mi a közepén s mi a végén? —■ Ábrahám, Dávid, Jézus Krisz­tus — olvastuk. — Lám, néha kell egy kis biblia- lörténeti ismeret is. Tegyük hát fel a kérdést: mit mond Isten nekem eb­ben a névlistában? Mély csönd, elgondolkoztunk. — Azt, hogy Isten megtartja az ígéretét — szólalt meg egyikünk. Igen, így tanították engem Bibliát olvasni egykor. Jól tanítottak. Sok­szor szólt, vezetett és tanácsolt en­gem is azóta is az én Uram. S az első óra csendes felfedezése áldott bizonyosság lett azóta, amiben soha­sem csalódtam: Isten megtartja az ígéretét. Koren Emil „Istenünk beszéde mindörökre megmarad!" (éz8. 4o, s.>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom