Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-06-13 / 24. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 5 Levél egy volt konfirmandushoz KEDVES FIAM! Engedd, hogy így szólítsalak, mint akikor, amikor még rövidnadrágos kis konfirmandusom voltál. Igaz, hogy azóta férfivá izmosodtál, mégis úgy gondolok rád, mint egyre lelki gyermekeim közül. Ezért ez a bizalmas megszólítás és ezért is írok. Vasárnap új konfirmandusok tér­delnek az oltár elé. Már elmondtam nekik azt, amit annakidején ti is hallottatok tőlem, hogy a konfirmá­ció nem befejezés, hanem kezdet. A konfirmációi órák csupán arra valók, hogy a boldog várakozással készülő kis csapatot felkészítsék a nagy ta­lálkozásra: az első úrvacsoravéfcelre. A konfirmandusoknak azonban utána az életükkel kell bebizonyí­tani, hogy Isten magfconfirimálta, megerősítette őket hitükben. A konfirmáció napján együtt mondtatok el az Apostoli Hitvallást. HUzed-e ma is, hogy Isten, a világ­mindenség alkotója, néked Atyád? Hiszed-e hogy Jézus Krisztus, a vi­lág Megváltója, néked Urad, aki téged is megítél, amikor ismét meg­jelenik? Hiszel-e a Szentlélek egy­házat formáló és fenntartó erejében, a test feltámadásában, az örök élet­ben és tapasztalod-e a szentek kö­zösségét, a bűnök bocsánatát a Szentlélek, benned végzett mun­kája nyomán? Ez a régi hitvallás a te hitvallásoddá vált-e, amelyet éle­teddel boldogan bizonyítasz, vagy már az ősi szövegből is csak mondat­foszlányok kóvályognak emlékeid­ben? Az élő hitű evangélikus em­bernek nemcsak a templomozásán, hanem a hétköznapi életén és egész magatartásán kell tükröződnie, hogy a hite nem megfakult préselt virág, hanem személyes istenkapcsolatból fakadó erő. SZENTHÁ Nehéz szólam a titokról, nehéz beszélni a kibeszélhetetlenről. Isten Rétének titkáról csak annyit tudha­tunk, amennyit ö jónak látott ne­künk kijelenteni. S ez a Szentírés tanúsága szerint: Isten mint Anya, mint Fiú és mint Szentlélek munkál­kodik üdvösségünkön. Az Atyát nem látta soha senki, csak az Egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, ö ismertette meg velünk. Azért is küldötte el az Atya a Fiút, hogy hírt vehessünk Róla, az örökkévalóról, a Teremtőről és Min­denhatóról, s hogy megtudjuk az ű szándékait és vélhessük az Ö paran­csolatát. Jézus, Krisztus a láthatat­lan Istennek /emberi életben meg­jelent beszédé hozzánk. Tőle, az egyszülött Fiútól, tudtuk meg, hogy Isten szerető mennyei Atya. Aki őt látta, látta az Atyát. Csak Őbenne ismerhető ajneg az Istennek teljes­sége, ö az egyetlen Űt: az Isten útja hozzánk s |a mi útunk az Atyához. Ö a közbenjáró, a Teremtő és a te­remtett világ között, ö Isten ki­nyújtott keze hozzánk, Ö Isten szóló ajka, Istennek felénk fordított or­cája. Egyedül őbenne ragyog felhőt­lenül és vijágosan Isten képe. Amit Jézus Krisztus mond és cselekszik, arról leolvasható az, hogy milyen az Isten, mit ifkar velünk s a világgal, mit ad nélifünk s mit kíván tőlünk. Jézus Krisztust megismerni annyi, mint az Ö ajándékait megismerni — tanították a reformátorok. Istent az ö műveiből ismerhetjük meg, a te­remtés, üdvözítés és beteljesítés mű­véből s ő mindezt számunkra meg- foghatóan a Jézus Krisztusban mí­veli. Minden, amit Isten nem Őbenne s általa művel, örök titok miarad a számunkra, azért ne is töprengjünk felette. Isten a Jézus Krisztusban lép elénk, a Fijúban cselekszik érettünk. Mindezt azonban magunktól fel nem foghatnák. »Te vagy a Krisz­tus, az élő [Istennek Fia« — e vallo­más a tanítvány Péter ajkán fakadt fel s erre bizony nem magától jött rá. Ezt aZ Atya jelentette ki neki, mondotta. Jézus, s ezzel Isten lété­nek harmadik titkára mutatott reá. Isten mint Szentlélek nyitja meg be­lülről szívünk berozsdásodott zárait. Szemet teremt a látáshoz, fület a halláshoz, értelmet a megértéshez. Hitet ad és reménységet ébreszt, szeretetre gyújt és békességet aján­dékoz. Tanít, dorgál, emlékeztet, vi­gasztal. Jézus Krisztus ma — mennybemenetelétől visszajöveteléig — Szentlelke áltál van jelen a szá­munkra s így munkálkodik ben­nünk. így értette Pál apostol: él ben­nem a Krisztus! Él s munkálkodik a kegyelem szerszámaival, a prédi­kációval s a szentségekkel. A Fiú Isten művének s létének közepe, akiben egyedül lép elénk a Láthatat­lan és Szentséges — ám a Szentlélek Isten minden munkájának s cselek­vésének a kulcsa. A Lélek nyitja meg az ajtót a Fiú előtt, hogy a Fiú az Atyához vezethessen engem. S mindezt ugyanaz az egy Isten cse- lekszi, teljes egységben, de három­féleképpen, háromféle módon. A Szentháromságról, Isten létének és munkájának titkáról igazában Igével való táplálkozás, úrvacso­rával való élés és rendszeres imád­kozás nélkül nines eleven kapcsolat Istennel. Sokat beszéltem erről a konfirmációi óráikon nektek is, éppen úgy. mint az idei konfirman­dusoknak. Szeretném megkérdezni: hogy állsz ezen a téren? Nem poro­sodott még be a Bibliád? Nem ma­radt el már a naponkénti imádsá­god? Ige és imádság nélkül elsor­vad a lelki életed. Nem gyanúsítani akarlak! Csupán irántad való szere- tetből írom ezeket. Ne mondd, hogy te azért megmaradtál jó evangé­likusnak. Vizsgáld meg magad. Légy hűségesebb az igehallgatásban és az igeolvasásban, rendszeresebb az úr­vacsoravételben és az imádkozásban. Végiül még megemlítem azt is, hogy míg az első időben kereseted­ből olyan hűségesen hoztál valamit az egyház fenntartására, az utóbbi időben ezen a vonalon is lazulás mutatkozik. Ha igaz az, hogy akit szeretünk, azért áldozatot is hozunk, akikor idői és anyagi áldozatod csök­kenése szomorú bizonyítéka egyház­szereteted maghidegüiésének. Arra kérlek, hogy most vasárnap jöjj el a konfirmációi ünnepre. Ha1!- g&sd meg az új konfirmandusok fo­gadalmát. Vizsgáld meg konfirmá­ciód óta eltelt életedet. Végy te is úrvacsorát, hogy megerősödött hit­tel. megújult lélekkel lőhess gyüle­kezetünk tevékeny és áldozatvállaló tagja, a hétköznapi életedben pedig Jézus Krisztus őszinte bizonyság- tevője. Ezt várja tőled evangélikus egyházunk! Abban a reményben, hogy nem hiába írtam ezt a levelet, életedre Isten áldását kérve, hittestvéri sze­retettel köszöntlek: lelkipásztorod, JÁVOR PÁL ROMSÄG nem lehet tanítani, hiszen ez azt je­lentené, hogy megértettük a megért- hetetlent. Csak vallani lehet róla, csőik hirdetni lehet az igét, amint írva van. Szentháromság egy igaz Istenünk van, ez azt jelenti: Isten éppen így munkálkodik üdvösségünkre. S minden módon síkra száll megmen­tésünkért. Szentháromság vasárnapja az egy­házi esztendő felének határköve. Megállunk e határkőnél, mint fen­séges hegycsúcson s visszatekintünk az útra, amit a kegyelem és üdvös­ség útján Adventtői kezdve mind­eddig megtettünk. Ragyogó Szenthá­romság vasárnapja roégegyszer, egy csokorba fogja mindezt. S azután el­indít a keresztyén élet útján. Mert nem azért jelentette ki magát « Szentháromság egy Isten éppen így, hogy 'töprengjünk felette, hamm hogy hálás örvendezéssel és magasz­taló imádattal éljünk általa. G. Gy. »Gyónom, vallom és bánom ...« Három lépcsőfok, három — önle­leplezés! E három lépcsőfok nélkül nincs igazi gyónás és nincs teljes bűnbocsánat! E nélkül hamis a hitem és álcázott a keresztyénsé- gem. »Próbálja meg azért az ember magát...« »Gyónom, vallom és bánom .;.« Hogyan? Az őszinte gyónó ember ezt nem is kérdezi! Formára, szavak külső köntösére nem sokat ad. Elemi erővel törnek elő ajkáról a szavak. Talán darabosan. Egy vágya van csupán: a szabadulás! Szabadulni Isten törvényének vádjától, a bűn tőrétől, a perzselő lelkiismerettől... egyszóval: békességre vágyik! Bé­kességre, melyet hiába keresett el­rontott, hazug-alapú életében. Az a vágya, hogy újból nyíltan nézhessen emberek szemébe, kitárhassa magát Isten felé és imádsága több legyen szavak és mondatok tömkelegénél. Életközeiben lenni a megbántott Is­tennel; álarc nélkül szeretni embere­ket és szolgáim a világban; engedel­mesen figyelni ismét az eligazító Igére... »Gyónom, vallom és bánom ...« Mit? Amitől szabadulni kívánok. Ami saját ítéletem szerint is teher­tétel életemben. Ami más emberek­nek is szemet szúr és nem állhat meg Isten igéjének mértéke alatt. De — azt is, ami belülről éget csupán, noha kifelé is bélkételenné tesz. Ami ha­zuggá teszi keresztyénségem és éle­tem legderűsebbnek ígérkező nap­jait is megkeseríti. Azt, amihez úgy vélem, hozzá szokott már a szemem és a fülem, de életemnek mindez- idelg »idegen« velejárója — mint az egészséges organizmusnak a kártevő élősdl — egyszóval: a bűnt! »Gyónom, vallom és bánom ...« Kinek? Annak, Akinek adósa va-. gyök pontosan ezzel a gyónással és bűnvallással: Istennek! Annak, Akit »csak bűneimmel terhelek és vét­keimmel fárasztottam«. Aki előtt amúgy is nyitott könyv az életem, KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK nyugat-németorszAg 82 nyugatnémet lelkész röpcédulá­kon tiltakozott Nyugat-Németország újrafelfegyverzése és az ifjúság kényszersorozása ellen. Ugyancsak nyilatkozatban tiltakozott az újra- felfegyverzés ellen a rajnavidéki Kirchliche Bruderschaft és egyben követelte az NDK-mtl való tárgyalá­sokat és megegyezést. FINNORSZÁG A finn evangélikus egyház lapja, a Kotimaa beszámolót ad egy lel­készgyűlésről, amelyen a finn egy­ház ébredési mozgalmaival foglal­koztak. A megnyitó előadást Ámenen teológiai professzor tartotta. Többek között ezeket mondta: »Ébredési mozgalmaink Istentől kapott nagy ajándékok. Azok mindegyike meg­kapta a maga feladatát és mind­egyiknek megvan a maga sajátos öröksége. Ez gazdagodást jelent, de egyúttal könnyen elválasztó körül­ménnyé is válhat. Mindegyiknek hű­séggel ki keli tartania a saját külön öröksége mellett, de nem szabad túlságosan és egyesegyedii! ezekre az elválasztó tényezőkre tekintenie, mert nékünk mindnyájunknak kö­zös. örökségünk is van, amelyeknek gondozását Isten tőlünk elvárja.« Különösen eleven beszélgetés szüle­tett Sepälä és Linsvaara lelkészek következő című előadása nyomán: »A szent dolgokkal való foglalkozás közben a gépiessé válás veszélye fenyeget bennünket.« * A moszkvai patriarfeátus hivatalos sajtószerveinek közlése szerint a moszkvai pátriárka püspökiké szen­telte Michael Tsub leningrádi teoló­giai professzort és megbízta a hel­sinki orosz ortodox gyülekezetek vezetésével. A hetvenezer lelket számláló és többségében fcarjalaiaik- 1 bői álló finnországi ortodox egyház feje Herman érsek. SKÓCIA A skót Ikongregációs unió Edin­burghban tartott nagygyűlése tilta­kozott a kenyai brutalitások ellen. Kijelentették, hogy az angol részről elkövetett vérengzések oly nagymér­vűek Kenyában, hogy azt fel sem tételezték. NORVÉGIA A norvég egyház évikönyve sze­rint a háború után Norvégiában XI új templomot építettek és 12 ká­polnát. Hét további templom és 13 kápolna épül jelenleg is. A háború­ban 39 egyházi épület pusztult el. Az egyház újjáépítési munkáját nagyban hátráltatja, hogy az ál­lam, bár az egyház fenntartását tör­vény alapján biztosítja, egyházi célra nem ad eleget. Konfirmáció vasárnapja van! »Elő­ször lépek oltárodhoz ...« — énekli sok-sok fehérruhás kis sereg. Em­lékszel, mikor mi álltunk ott és együtt énekeltük a konfirmandusok énekét? Húsz, harminc vagy ötven évvel ezelőtt? Mi maradt meg ben­nünk abból a tűiből, ami — hiszem — a Lélek tüze volt? Miben segített a konfirmációi oltár és hányszor jár­tuk végig a »gyónom, vallom és bá­nom« először keserves, de azután olyannyira áldott útját? Küszköd­tünk mi is a »hogyan, mit, kinek« kérdéseivel. De akkor — úgy érez­tük — Isten Szent Lelke konfirmált minket. Kitöltötte az űrt, amit fo­gyatékos gyermeki elménk felérni nem tudott és »tejnek italával táp­lálta« zsenge konfirmandus-hitünk ... És — vájjon hányán akadtak olyanok, akik azóta sem mertek, vagy nem is akartaik megbirkózni a három lépcsőfokkal... »Először és — utoljára« — léptek Isten oltárához ... Miért? — kérdezzük fájdalmasan. És ebben a »miért«-ben benne van a keresztyén gyülekezet felelőssége. Azé a gyülekezeté, amely »először« engedi az oltárhoz ifjú hívek sere­gét, de azután — leveszi róluk kezét. Azé a gyülekezeté, amely maga sem járja végig teljes komolysággal a három lépcsőfokot és abban a hamis látásban ringatja magát: átadtuk őket az életnek, »érettkorú« tagjai lettek egyházunknak, hordozzák im­már maguk életük felelősségét! Azé a gyülekezeté, amely a konfirman­dusokért még csak imádkozik talán, de — elfelejtett imádkozni a kon- firmáltakértü..; Amikor ezen a vasárnapon köny- nyes lesz a szemünk, gyermeki aj­kak hivő vallástételének hallatára, »emlékezzél meg, (honnan estél ki és térj meg, és az előbbi cselekede­teket cselekedd«, járjuk végig ismét gyermeki hittel a »gyónom; vallom és bánom« három lépcsőfokát.. -. Akkor majd újból tapasztaljuk: ke­gyelmes az Isten! Zoltai Gyula Három lépcsőfok az első Úrvacsora oltárához SZIVEK FORMÁLÓI Igaza volt Apáczai Cseri Jánosnak, amikor azt mondta: »Keresve keresd az alkalmat, hogy másokat taníthass...« Az emberi munkák egyik legszebbike az oktatás, nevelés munkája. Talán mindannyiunk szívében ott él egy-egy tanítónak, tanárnak kedves arca, körülvéve szép emlékekkel és el nem múló hálával. Amikor az elmúlt vasárnap virág­csokorral kezükben iskolás gyermekeink köszöntötték tanítójukat, mellet­tük állt az egész nemzet, hogy lélekben köszöntsék az azóta szülővé, nagyszülővé öregedett régi tanítványok a magyar tanítókat. Hiszen édes­anyánk után tanítóinknak, nevelőinknek köszönhetjük a legtöbbet. Szí­vünket formálták ők, amikor szeretettel oktattak az élet elemi ismere­teire éppen olyan hűséggel, mint a tudomány hatalmas dolgaira. Szavuk nevelt is. Jellemünk az ő kezük között forrt és formálódott. Ok ismertet­tek meg bennünket a múlttal és készítettek fel a jövőre. Tőlük tanultunk embert és hazát szeretni. Népünk hálásan öleli szívére a magyar tanítókat, a nemzet napszá­mosait, szívünk formálóit. Magyar hazánkban megbecsült emberekké lettek s a nemzet nemcsak kiváló m.unkát kíván tőlük, de értékeli is azt. A család és a társadalom minden erejét felhasználva támogatja őket. Az állam megjutalmazza értékes munkájukat. A pedagógus-napon 32 tanító és 38 tanár kapott »kiváló tanító«, illetve »kiváló tanár« kitünte­tést és pénzjutalmat. Mellettük számtalan pedagógust jutalmaztak meg. Államunk nagy súlyt fektet a közoktatásra. Ezen a téren is jelentő­sek eredményeink. Megsokszorozódott az iskolai tanulók száma. Az általá­nos iskoláik szaktanerőkkel való ellátása nagy mértékben fogja emelni kü­lönösen a falusi lakosság tudását, tágítani látókörét. Egyházunk népe igazságot ad Apáczai Cseri János mondásának. Ke­resztyén hitünk alapján tudjuk, hogy milyen nagy és szent dolog a szí­vek formálása. Ezért nagy a mi hálánk is tanítóink iránt és ezért kérjük rájuk és munkájukra is Isten gazdag áldását. Szombat esti közös imádságunk Dicsőség a földön. — Ézs. 6, 3. Azok, akik a mennyben színről-színre látják Istent, arról tesznek bizonyságot, hogy Isten szent: távol van Tőle minden bűn, de egyben taszít is magától minden bűnt. Ahol ezzel a szent Istennel találkozik a bűnös földi ember, ott csak az a mondat hagyhatja el az ember ajkát: »Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok«. Isten szentsége abban mutatkozott meg leginkább, hogy a kereszten még Egyszülöttjén is belhajtotta a bűn büntetését. Ez az Isten ma is (halálosan komolyan vesz minden bűnt. De a szent Isten éppen a kereszten végbement ítélet nyomán szerető mennyei Atyánk lett Jézus Krisztusban, akihez bizalom­mal mehetünk, mint szerető gyermekeik, szerető atyjukhoz. Hogy Isten niélkünlk valóban szerető mennyei Atyánk, arról peidig a hirdetett igén keresztül a Szentlélek győz meg bennünket. Aki által kiáltjuk: »Abba, Atyám!« Az Atya, Fiú, Szentháromság egy igaz Isten dicsőségével, vagyis megmutatott szentségével és szeretetéveí van tele az egész menny. A Szentháromság egy igaz Isten azonban az ö dicsőségét nem zárja a mennybe, hanem azt meg akarja mutatni a földön is. így olvassuk ezt igénkben: »teljes mind a széles föld az ö dicsőségével«. A mi Istenünk földi Isten is, aki nem elérhetetlen magasságokban trónol felettünk, ha­nem itt van közöttünk ezen a földön, hétköznapjainkban és munkáink­ban és itt is nyilvánvalóvá teszi az Ö dicsőségét. Elsősorban az által, hogy bűnös embereknek bűnbocsánatot és új életet ajándékoz, de ráadásul abban is megmutatja dicsőségét, hogy megáldja a hétköznapi munkát, segíti a földi jólét kibontakozását, a' szegénység és betegség legyőzését. Ott, ahol emberek engednék az Ö szavának é : elindulnak az engedelmes­ség útján, ott egyre inkább megmutatkozik itt a földön is az Ö mennyei dicsősége. A Szentháromság egy igaz Isten a seregek Ura. Nagy népe van égen és földön, akik fölött ö uralkodik és akiket ö vezet. Az előttünk álló va­sárnapon is Szentlelke által népet toboroz magáinak a konfirmandus leá­nyok és fiúk között. így örvendezteti az Anyas zen tegyiháza t. VALLJUK MEG. hogy sokszor nem számolunk Isten szentségé­vel és felelőtlenül éljük életünket. Szeretnénk Istent a mennybe zárni, hogy itt a földön a magunk útját járhassuk. ADJUNK HALÁT, hogy Isten gazdagságát és erejét itt a föl­dön is megmutatja és nyomában tűnik a szegénység, növekedik a békesség és legyőzetnek az emberi nyomorúságok. KÖNYÖRÖGJÜNK, konfirmandusaink hitrejutásáért, püspö­keinkért és lelkészeinkért, jó termésért. K. Z. B I B L I A-O LVA S Ó HETI IGE: »Szent, szent, szent a seregek Ura, az egész föld teljes az O dicsőségével.« És. 6, 3. Június 13. Vasárnap. — 1. Jn. 5, 18—21. Jézus az, aki megőriz bennünket a bűntől, nem mi magunk. — A bű­nös világtól abban különbözünk, hogy »ismerjük« Jézust, azaz hiszünk Benne, »benne vagyunk«, az igazságban vagyunk. Ez az igazság, ez az ismerés az örök élet. Ennek birtokában őriztetünk meg a hamis hit ellen. Június 14. Hétfő. — 2. Jn. 1—6. * A presbiter szó mögött János apostol áll, a kiválasztott asszony valószínűleg keresztyén gyülekezetét jelent, a gyermekek pedig annak tagjait. Mindnyájukat az igazság tartja össze, mely elválaszthatatlan a szeretet öröktől fogva hallott parancsától. Az igazságban és cselekvő szeretetben járás jellemzi a keresztyén gyülekezetei. Június 15. Kedd. — 2. Jn. 7—13. A keresztyénségben fellépő hamis tanítók ellen egy védekezési mód van: megmaradni a Krisztus tudománya mellett. Jézus beszédében, igé­jében, szeretetében való megmaradást, Benne való hitet jelent ez (Jn. 8, 31.). Ez a feltétele annak, hogy Istennel, közösségben legyünk. — Az utolsó versben szereplő nőtestvér valószínűleg szintén keresztyén gyülekezetei jelent, amelyből János ezt a levelét írja. Június 16. Szerda. — 3. Jn. 1—15. Ahogyan meg kell vizsgálnunk minden lelket (1. Jn. 4, 1.), s a hamis Krisztusoknak ellen kell állnunk, épp annyira igazság az is, hogy a Krisztus követségében ’ jövőket be kell fogadnunk: Gájusz ezt tette, s ezzel a magatartásával azoknak munkatársává lett. — Aki pedig nem ezt teszi, alighanem magának kíván elsőséget, mint Diotrefesz. — Felhív ez a levél azonban arra is, hogy a gyülekezetben az egyén is felelős: nem lehet a közösség tekintélyével elfedezni közösségellenes bűnöket! A Krisztus testében csak az állhat meg, aki az igazságban jár, mint Demeter. Június 17. Csütörtök. — Zsolt. 100. Nagy buzdítás, ha meglankadtunk Isten dicsőítésében! Istennel szem­ben mindig van okunk a hálára: Neki köszönhetjük életünket; a Jó Pásztor személyében 0 gondoskodik földi életünkről, s reménységünket nem érheti szégyen, mert meg nem szűnő az ö hűsége. Ezt a zsoltárt a templomba való bevonuláskor énekelték s nekünk kell is a biztatás: Isten elé megyünk, legyünk hálásak Neki! Június 18. Péntek. — Zsolt. 46. Ezsaiás az egész földet betöltőnek látta Isten szentségét még nyugal­mában is. E zsoltár írója a földi elemek és hatalmak zúgó, háborgó forgatagában rendíthetetlen várnak érzi és látja Istent, aki előtt nem használ a lárma, a zaj, csak csendes alázat az egyetlen helyes magatartás. Ebben az alázatos csendben jutunk el a »megismerésre«; a Szentháromság Istent nem kutatni, hanem »elismerni«, imádni kell! Június 19. Szombat. — Zsolt. 33, 1—11. Istent így ismertük meg pontosan Jézus Krisztusban: kezére bízhat­juk egész életünket. Fia lett kezessé, sőt záloggá, áldozattá! A legnagyobb bizonyosság Neki adni életünket, rábízni azt bajban, szenvedésben, nehéz- segek és kísértések között. Biztosítékunk: Isten hűséges, megtartja szavát beváltja ígéretéit, Gémes István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom