Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-05-30 / 22. szám
1954. MÁJUS 30. XIX. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM Egyes szám ara: 1 forint 40 fillér Imádság GENFBEN a Távol-keleti béke megteremtéséért dolgozó nagyjelentőségű nemzetközi konferencia második szakaszán is túljutottak. Az első szakasz az első héten folyt le, melynek az volt a jellemzője, hogy az amerikai kormány képviselője: Dulles megkísérelte az angol és a francia küldötteket a maga oldalára állítani s őket arra rávenni, hogy akadályozzák meg a távolkeleti kérdések békés megoldását s ehelyett inkább éljék bele magukat abba a gondolatba, hogy Amerika oldalán beavatkoznak a vietnami háborúba. Dullesnek ez a kísérlete nem sikerült. Elutazott Genfből és helyét átadta helyettesének. A békét akaró emberiség egyértelműleg értelmezte a genfi értekezlet első hetét. A távolkeleti háború kiterjesztésének az amerikaiak nem tudtak itt sem pártot teremteni. A béke kilátásai megnövekedtek. Az értekezlet második szakasza azután igen lényeges gyakorlati eredményre' vezetett. Megállapodás jött létre az indokínai (vietnami) béketárgyalások elvi alapjairól. Ez a megállapodás természetesen még nem jelent fegyverszünetet Vietnamban, még nem jelenti a békét, de azt jelenti, hogy a béketárgyalásoknak megvan az elvi alapja. Megállapodtak abban, hogy a béketárgyalás alapelve egyidejű tűz-szünet legyen Vietnam, Khmer és Patet-Lao területén, megállapított területekre vonják össze a két harcoló fél csapatait, a tűz- cztínei után ne lehessen csapatokat és fegyvert szállítani az indokínai területre, semleges államok és a hadviselő felek képviselőiből álló vegyesbizottság ellenőrizze a tűzszünet betartását s az értekezleten részvevő államok garantálják a fegyverszünetet. Ez a megállapodás a békére törekvő népek nagy győzelme, mert az indokínai béke lehetőségét igazolja és mert utat nyit a további tárgyalásoknak. Fülünkbe cseng a Béke Világtanács budapesti ülésének felhívása: »Tárgyalni, tárgyalni, tárgyalni!« A tárgyalás méltó a kultúremberiséghez s a tárgyalásokban minden jóakaratú ember annak biztosítékát látja, hogy az eredményre is vezethet, megszerezheti a hón óhajtott békét, az emberi élet legfőbb létalapját. Ezt a győzelmet a béketábor igen nagy ellenállás leküzdésével érte el. Az amerikai, az angol és a francia küldöttség, valamint a .vietnami bábkormány mindenféle módon próbálta akadályozni e győzelem kibontakozását. A megállapodás mégis létrejött s ez nyugati vélemények szerint többek között annak is köszönhető, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság helyzete katonailag is, politikailag is rendkívül erős. Nyugati vélemények szerint, ha Vietnamban szavazást tartanának, Ho Si Minh, a szabadságáért harcoló vietnami nép vezetője feltétlenül megkapná a szavazatok 90 százalékát. A francia elnyomás alatt sínylődő vietnami nép szabadságküzdelmének erkölcsi ereje és igazsága és a békéért harcoló embermilliók erkölcsi ereje és igazsága viszi előre a genfi értekezletet kedvező irányba, a békés tárgyalások felé. Ugyanakkor Genfben a Kínai Népköztársaság külügyminisztere előterjesztést tett a koreai kérdés békés rendezésére nézve is, mely szerint semleges államok képviselőiből alakítandó bizottság ellenőrzésével tartsanak össz- koreai választásokat. Jellemző, hogy a délkoreai bábkormány fél ezektől a szabad választásoktól és akadályozni akarja azt. A távolkeleti béke kérdését tárgyaló genfi értekezlet ezen a ponton ismét erkölcsi kérdések elé kerül. A demokratikus választások §s munka erkölcsi ereje azonban bizonyára szintén segíteni fogja a genfi tárgyalások előremenetelét. BERLINBEN ismét összeült a Béke Világtanács. A genfi tárgyalások idején az egész békeszerető emberiség Berlinre is néz most majd. Azt várja a Béke Világtanács ülésétől, hogy az ismét építő módon fogja elemezni a nemzetközi helyzetet s a béke ügyét előresegítő jelszót tud adni azoknak a jóakaratú embereknek, akik a békéért már eddig is oly nagy eredménnyel küzdöttek, akik ezt a küzdelmet győzelmesen akarják és fogják befejezni. Ä Béke Világtanács ülésén ismét ott van a magyar protestantizmus kiváló képviselője, a Béke Világtanács egyik magyar tagja: Péter János református püspök. Magyar protestáns egyházaink egységesen, hitük és meggyőződésük teljes lelkesedésével állanak ott mögötte és mindazokkal, akik a Béke Világtanács ülésén részt vesznek. Bizonyosak vagyunk benne, hogy hitünkből folyó engedelmességgel, Jézus Krisztus tanításához alkalmazkodva, erkölcsi igazságot és követelést mondunk akkor, amikor imádkozunk a békéért, bizonyságot teszünk a békéről s békés, szorgalmas, hazafias munkánkkal dolgozunk a békéért. Berlinben is az erkölcsi kérdés vetődik fel az egész emberiség számára. Nekünk, keresztyéneknek nyilvánvalóan az erkölcsi igazság diadaláért kell imádkoznunk. BUDAPESTEN összeült a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa. A kongresszusra a párt hónapok óta készült. Dö vele készüit-nz egész nép is akkor, amikor a párt és a kormány határozatainak megvalósításáért dolgozott. A múlt esztendőben kihirdetett új kormányprogramm, melyet a párt és a kormány lépésről lépésre nagy eredményekkel valósít meg, a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló kormányprogramm, mely valóban mozgósította, lelkesítette az egész magyar vidéket, az egész magyar nép egyetértésével találkozott s az egész magyar nép szorgalmas munkáját váltotta ki. A magyar dolgozó nép magasabb életszínvonaláért, műveltebb életéért, minden szempontból emberibb életéért folyik a küzdelem országszerte. Még eredményesebben és mindig eredményesebben kell dolgoznunk ennek a célkitűzésnek megvalósításáért. Jobb anyagi létfeltételeink reménységében kell minden nap elvégeznünk a ránkeső munkát, kell betartanunk az állami fegyelmet, teljesítvén az állam iránti kötelességeinket munkában, adózásban, beszolgáltatásban. Egyházunk ismeri azt a kötelességét, hogy népét jó munkára és Kötelességteljesítésre nevelje és buzdítsa. Ismerjük ezt a kötelességünket, mert itt ismét erkölcsi kérdés vetődik fel a számunkra. Az egész nép javáért, minden magyar boldogulásáért, gyermekeink boldog, szép jövőjéért kell ma helyt- állanunk. GENF, BERLIN ÉS BUDAPEST az életünkre, annak minden vonatkozásában kiható három fontos értekezlet városa Istennek engedelmes életünk komolysága felől kérdez meg mindannyiunkat. Felveti a kérdést: vájjon tudunk-e az egész nép és az egész emberiség ügyében felelősséget vállalni, iránta szeretetet érezni és jólétéért áldozatkészen fáradozni. A keresztyén ember a földön kapja Isten üzeneteit, a földön kapja Isten parancsait, és a földi kötelességteljesítés mindig a mában esedékes a számára. A hivő engedelmessége olyan vallásgyakorlat, melynek a földi életben van érvénye, kihatása és gyümölcse. Fel kell ismernünk Istennek ma érvényes parancsait és engedelmeskednünk kell azoknak. Ezekben az erkölcsi kérdésekben imádság és munka legyen a mi válaszunk. Az Egyházak Világtanácsa a békéért Dr. George Bell, chidhesteri püspök, az Egyházak Világtanácsának elnöke Otto Nuschke- nak, a Németországi Keresztyén Demokratikus Unió (CDU) elnökének hozzá intézett levelére a következő választ írta: »Nagy érdeklődéssel olvastam április 14-én hozzám intézett levelét. A benne foglaltaikkal kapcsolatban alkalmam volt megbeszélést folytatni az Egyházak Világtanácsában vezető helyet betöltő személyiségekkel. Azt hiszem nem ismeretlen ön előtt az az aggodalom, amely az Egyházak Világtamácsát azon katasztrofális lehetőségek tekintetében eltol tiik, amelyek a hidrogénbomba okozta veszedelemből adódnak. Az Egyházak Világtanácsa végrehajtó bizottsága 1950. február 21—23. között Bosséy-ben tartott ülésén egyhangúlag fogadott el egy nyilatkozatot, amelynek bevezető szaval kővetkezőképpen szólnak: »A hidrogénbomba a legújabb és a legveszedelmesebb lépés a hadviselésnek abban a fokozásában, amely a háborút az emberek és nemzetek közötti küzdelemből az emberi élet tömeg- pusztításává változtatta át. Az embernek Isten elleni lázadása itt olyan ponthoz érkezett el, amelyen önmagát semmisíti meg, ha indulatainak nem szab határt. Ez történt négy éve és azóta is foglalkoztatja az Egyházak ViA békéscsabai egyházközség erzsé- bethelyi lelkésze, Linder László, régóta gyűjti a gyülekezeti élet emlékeit és bizonyságait. Tavaly Tra- noszciusz-kiállítást rendezett. Gyülekezete területéről összegyűjtötte és tanulságosan elrendezve bemutatta a Tranoszciusz ott feltalálható kiadósait és azokat a példányait, amelyeknek különlegesen szép, veretes a kötésük. Egy-egy díszes és erős kötés meggyőzően tanúskodott a kiállításon tulajdonosáról; elmondta róla, hogy örököseivel együtt megbecsülte és naponként forgatta. Linder László lelkész figyelme kiterjed gyülekezete népének egész életére. Néprajzi érdeklődése és gyűjtése beletartozik abba a hatalmas munkába, amelyet az ethno- gráfia szóval szoktunk jelölni. Hazánk népe életének emlékei közt egyformán érdekli a szuszéi:, ez a ládaszerű ősi bútor, de minden dallamváltozat is, amellyel az evangélikus hívek otthon éneklik a Tra- ncszciuszból vagy szüleiktől tanult kedves éneküket. Ezúttal a posztillákra összpontosítja figyelmét a bókéscsaba-erzsé- bethelyi lelkész. Igyekszik minél többet felkutatni azokból az áhitatos- ságí könyvekből, amelyek gyülekezete tagjai otthonában találhatók. Elsősorban éppen a posztillákat nyomozza, tehát azokat a könyveket, amelyek az égyházi esztendő rendje szerint az evangéliumi vagy epistolai, esetleg mindkétféle igék alapján prédikációkat, elmélkedéseket tartalmaznak a házi áhítat céljára. De az efféle gyűjtés természetéből következik, hogy a kivetett hálóba rokon tartalmú könyvek is belekerülnek. Ezért feküdtek a kiállításon — nagyon helyesen — a posztillák mellett olyan könyvek is, mint amilyen például a »Diarium biblicum«. Ez minden napra egy-egy bibliai történetet ad, az egyik évre Ó-, a másikra újtesta- mentomiakat. A kiállítás az eddigi, az ideiglenes gyűjtésről adott tanúságot. Feltehető, hogy még sok érdekes emlék lappang csak a békéscsabai hívek házaiban. Hát még milyen tanulságos eredményre jutnánk, ha sokfelé lágtanácsát a nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottság ülésein és más kérdések összefüggésében is a hidrogénbomba ügye. Nincs kétség afelől, hogy az idén nyáron Evanstonban ülésező Egyházak Világtanácsa teljes figyelemmel fordul a hidrogénbomba kérdése, valamint afelé a nemzetközi helyzet kérdése felé, amelyben a hidrogénbomba oly nagy jelentőségre tett szert. Meg vagyok győződve arról, hogy mindnyájan arra törekszünk, hogy gigászi erőfeszítések útján is nemzetközi megegyezésre juthassupk. Az Egyházak Világtanácsának az a legfőbb szándéka, hogy az elmérgesedett politikai összeütközéseket a tárgyalás felé terelje. A népek kormányai, de különösképpen a nagyhatalmak, rendkívüli mértékben felelősek a mai időben. Atekintetben semmi kétség sem lehet az Egyházak Világtanácsa felől, hogy annak elgondolásai arra irányulnak, hogy minden lehetőt elkövetnek a népek megsegítése, a gyűlölet és a bizalmatlanság áttörése, az igazságosság és a béke biztosítása érdekében, mégpedig a rettenetes atombomba eltiltásával és a félelem uralmának a megszüntetésével.-« O. F. Nolde, a philadelphiai lutheránus lelkész- képző intézet dékánja, az Egyházak végeznénk hasonló kutatást! Máris kitűnt, hogy a XfX. század utolsó évtizedeiben a békéscsabai híveknek egy buzgó csoportja könyvek kiadására vállalkozott, csakhogy kieiégül- hessen az a vágyuk, hogy a gyülekezeti istentiszteleteken kívül vagy azokat nélkülözve más könyvekből is épüljenek, mint csak a Tranoszciusz- ból, meg a Bibliából. Aztán az is kitűnt, hogy messzünnen is hozattak maguknak áhítatos könyveket a békéscsabai evangélikusok. Egyik érdekessége a kiállításnak Comenius »Praxis pietatis« című, de persze cseh nyelvű munkájának 1877-bc^ való kiadása. Ez a könyv önmagában, egyedül is évszázadokat és országokat ölel át. De bármennyire tanulságosak is a kiállított könyvek önmagukban, legalább ennyire jelentősek azok a feljegyzések, amelyeket Linder László egyes könyvekhez készített. Kikérdezte tulajdonosaikat, honnan s hogyan kerültek a család birtokába, mimódon használták azokat. Egyik-másik könyv élete családi életsorsokat tükröz. Az egyik áhítatossági könyv például azért tett nagy szolgálatot egy családban, mert a családfő uradalmi cseléd lévén, nem járhatott be vasárnaponként a templomba. Egy- egy ilyen adalék valósággal kiált azok felé, akik egyházunk történetével foglalkoznak, akár mint kutatók, akár mint érdeklődők. Linder László készülő kegyességrajzi tanulmánya minden bizonnyal még erősebb figyelmeztetés, még inkább eszméltető lesz. Minden korban és mindenféle körülmények között az a legfontosabb és legizgalmasabb az egyháztörténelemben, hogy miképpen ér el az ige az emberhez — s éppen .»egyhez a sok közül« —, és miképpen él az ember az igével, az igéből, az ige szerint és az ige követségében. A békéscsabai pasztilla-kiállítás voltaképpen ünnepi emlékezés azokra a tanyasi parasztokra, uradalmi cselédekre, egykori jobbágyokra, jobbágyivadékokra, kisbirtokosokra és öreg nénikékre, akik családjuk és szomszédságuk körében az apostolok szolgálatát folytatták. Sólyom Jenő dr. Viláigtanácsa Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának igazgatója, üzenettel fordult a genfi értekezlet részvevőihez. Ebben kifejti, hogy az indokínai és koreai kérdések akkor oldhatók meg, ha az értekezlet részvevői nem merevednek meg hivatalos állásfoglalásaikban, hanem bebizonyítják tárgyaló készségüket és rugalmasságukat. — Nincs semmi értéke — szegezi le Nolde igazgató —, hogy bármelyik fél »diplomáciai győzelmet« arasson. Nolde szerint az indokínai és koreai problémáik megoldását célzó genfi értekezlet négy főtényezővel áll szemben: 1. Az ázsiai népek öntudatra ébredése, 2. a felgyülemlett igazságtalanságok, 3. a hatalmi tömbök okozta feszültségek, 4. a megoldási lehetőségek közötti különbözőség. A genfi értekezletnek alkalma nyílik most, hogy kikapcsolja tárgyalásaiból az »erő politikáját« és a nemzetközi vitás kérdések megoldására nézve a békés tárgyalások menetét fogadja el. Készülj az ige hallgatására! HUSVÉT UTÁN 6. VASÁRNAP Rm. 24, 13—19. Jézus Krisztus egyháza nem önmagáért, nem csupán tagjainak kisebb, vagy nagyobb csoportjáért van, hanem mindenkiért, minden emberért. .Ép pc« ezért a gyülekezet tagjainak nem az a feladata, hogy a közéjük nem tartozókat bírálgassa, vagy bármilyen módon uralkodni igyekezzék rajtuk, hanem hogy szolgáljon mindenkinek. Csak így és ilyen módon biztosíthatja fennmaradását, csak így számíthat arra, hogy mások is meghallgassák. A szolgálatnak sokféle útja és módja van. A legkönnyebb módszer az, amikor sokat beszélünk és semmit sem cselekszünk, ha csupán a szájunk jár, tekintet nélkül arra, hogy erre szükség van-e vagy sem. Hlyen álláspont mellett egyáltalán nem csodálható az, hogy munkánknak, szavainknak nincsen meg a várt, vagy remélt hatása, sőt ellenkezőleg, váratlan ellenhatásai lesznek. Nehezebb mód az: — Pál mégis ezt köti a rómaiak lelkére és így a miénkre is — lemondani az élet olyan dolgairól, amelyekben szabadságot adott számunkra az Isten. Igaz, hogy ma már nem botránkozik meg azon senki, hogy mi, keresztyének vallási szempontból tiszta avagy tisztátalan ételt eszünk, vagy italt iszunk, mint ahogy ez a római gyülekezetben történt. így ez az ige számunkra nem is ilyen jellegű utasítást ad, hiszen ma 'már ez merev törvényeskedés, hanem arra akar figyelmeztetni bennünket, hogy szolgálatunk, Krisztusról szóló bizonyságtételünk csak akkor lesz megnyerő és hiteles, ha szavaink, cselekedeteink mögött egész emberi mivoltunk, életünk áll és az a komoly elhatározás, hogy senkit semmivel meg nem bot- ránkoztatunk, azaz szavainkat ellenkező cselekedetünkkel nem hazudtoljuk meg. Tudomásul kell vennünk, hogy nincsenek mellékes és elhanyagolható dolgok keresztyén életünkben, mert minden fontos, ami mások szeme előtt történik, még azok is, amiket mi titokban szeretnénk tartani. Krisztus egyháza az emberért van, annak tagjai — már belső kényszerből is — kell, hogy szolgáljanak másoknak. Igaz, hogy az eredmény nem csupán tőlünk függ, hanem attól, aki erre a szolgálatra elhívott minket, de sok minden fordul meg azon is, hogy milyen hűségesen tudjuk követni a mi Urunk szavát, aki rajtunk keresztül akarja elvégezni az embervilág megbékéltetését, üdvösségét. Vámos József Poszti lla-kiá Ilit ás Békéscsa bán „Ama vigasztaló, a Szent Lélek, mindenre megtanít majd titeket és eszétekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam nektek“ vn.«, 26.)
