Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-05-16 / 20. szám

4 EVANGÉLIKUS ÉLET ..........—­■* H ogyan lett Luther énekszerzővé? ! Luther nem vágyott költői babé­rokra. Könnyen verselt, de 40 éves koráig csak egy-kétsoros közmon­dássá vált rigmusok származnak tőle, Egy megrendítő eset adja kezébe a tollat. 40 éves, mikor 1523-ban Brüsszelben két rendtársát máglyán megégetik, mert a reformációhoz csatlakoztak. Ebből az alkalomból írja első énekét: Űj éheket kell zengenünk az Ürnak ihletére! Az Űr cselekszi ezt velünk saját dicséretére. Ma Brüsszelben mutatta meg csodás hatalma teljét, Hol két ifjúnak adta meg leggazdagabb kegyelmét: A hitnek győzedeimét. Dallamot is szerzett a szöveghez a német parasztballadák modorában. A dallam első ütemei a trombita zen­gésére emlékeztetnek, — akár csak az Erős várunknál. A forrás felfakadt. Hamarosan megszületik következő éneke is, a »Jer örvendjünk keresztyének«. Ez a legszemélyesebb hangú éneke, mégis olyan tárgyilagos, mint Pál a Római levél 7. részében. A saját erejében bizakodó lélek vergődését írja itt le és azt a nagy fordulatot, amelyet a kegyelmes Isten Jézus Krisztus el­küldésével szerzett számunkra. Az első két ének létrejötte után új irányt vesz Luther ének-költészete. A gyülekezet felé fordul. Münzer Tamás német énekeket kezdett éne­keltetni istentiszteletein. Nagy sikert ért el velük. Luther úgy látta, hogy a reformáció egészséges irányénak is új énekbe kel kezdenie, ha nem akarja a gyülekezeteket a rajongás­nak kiszolgáltatni. Hiszen az ének nagy hatalom. Átdolgozta a 130. zsoltárt, dalla­mot is szerzett hozzá és elküldte barátjának, Spalatinnalk azzal a ké­réssel, hogy kövesse példáját, írjon új egyházi énekeket. Így keletke­zett a »Bűnösök hozzád kiáltunk ...« kezdetű éneke. Nem várt azonban arra, hogy má­sok kezdjenek munkába. Fél esz­tendő alatt 23 éneket írt. Az egy­házi esztendő időszakait kísérte vé­gig. Minden nagyobb .ünnepre szer­zett éneket. A következő énekei szü­lettek abban az időben: Jöjj népek Megváltója .. -. Jézus Krisztus dicsértessél... Krisztus feltámadott... Jer kérjük Isten áldott Szentlelkét., -. Hiszünk, mi egy Istenben... stb. Nem tudjuk, milyen alkalomból írta leghíresebb énekét, az »Erős vá- runk«-at. Valószínű nagy külső és belső harcai korában. 1529-ben II. Szolimán szultán Becs közelébe jut el. Az egész Nyu­gat remeg. Ekkor szerzi a következő éneket: Adj békességet kegyesen amíg e földön élünk. Ha elhagysz minket, nem leszen, kiben bízzunk, reméljünk, Mert Te vagy az igaz Isten. 1541-ben a török Magyarországot támadja. A francia király — Euró­pa »legkeresztyénibb királya« szö­vetséget köt a törökkel. Az a hír járja, hogy a római pápa is támo­gatja ezt a szövetséget. Luther egy­általán nem tartja lehetetlennek a dolgot. Mindenkit imádkozásra szó­lít fel: »Imádkozzatok, mert a fegy­verben nincs remény, egyedül Isten­ben. A török ellen a kis gyermekek imádsága a legbiztosabb fegyver, akik a Miatyánkot szorgalmasan imádkozzak.« Egy számunkra külö­nös gyermekéneket ír: Erhalt uns Herr bei deinem Wort, und steur des Papst und Türken mord ... Atya Is­ten tarts meg minkét (254. sz.) Hogy milyen közel állt Lutherhez a gyermek, arról különösen egy má­sik gyemnek éneke tesz bizonyságot, ismert karácsonyi dala: Mennyből jövök most hozzátők... összesen 37 éneket írt Luther. Ezek közül négy teljesen önálló, a többit pedig bibliai minták, közép­kori latin énekek és német nép­énekek nyomán készítette. Énekköl­tészete is azt mutatja, hogy a múlt evangéliumi értékű hagyományaitól nem szakadt el. Luther nemcsak szövegszerző, ÉNEKKAR Nagyünnepi istentiszteleteken, s bizonyára most Cantate-vasárnap- ján is igehirdetés után megszólal­nak gyülekezeti énekkaraink. Itt- ott talán még egy gyermek-kórus csengő-bájos hangja melengeti meg a szíveket. Vájjon hálával fogadjuk-e szol­gálataikat? Gondolunk-e arra: hoennyi fáradozás, türelem és hű­ség gyümölcse az a néhány perc­nyi éneklés? Karnagyok és kórus- tagok közös szolgálata ez. Mennyi nehézséget kellett léküzdeniök é« áthidalniok! Mennyi áldozatot vál­laltak időben, s talán még anya­giakban is. Bizony nem mindegyik énekes kóta-ismerő és sok sok fi­gyelmes gyakorlás révén alakul csak ki az együttes éneklés harmó­niája, ritmusa, formája. Mindezt imádkozva végzik! Énekkaraink nem művész-együttesek, hanem szolgáló tesvérek, akik ezzel tesz­nek bizonyságot és így hirdetik Is­tenünk dicsőségét! Hallottam, hogy valahol az ének­óra után, amikor tele van a szív daliammal, muzsikával és öröm­mel, az énekkar tagjai felváltva mondják el hálaadó imádságukat és könyörögnek Isten megáldó segítsé­géért, hogy ne legyen hiábavaló fá­radozásuk. Másutt az ének-próba előtt is közös elcsendesedésre gyü­lekeznek össze, mert jól tudják azt, hogy mit sem ér, ha csak a száj énekel, de a szív néma. Legyünk hálásak énekkaraink szolgálatáért! De legyünk igényesek is munká­jukkal szemben! Elsősorban ezt a hivő, imádságos szolgálatot várjuk tőlük, de várjuk azt is, hogy a mu­zsika értékeivel, maradandó kin­cseivel neveljék a gyülekezeteket, hanem dallamköltő is volt; Húsz énekének dallamát ő szerezte. A dal­lamszerzésben jó munkatársa volt a híres zenész, Johann Walter. Ké­sőbb természetesen némi túlzással egy jezsuita azon panaszkodott, hogy Luther több hívet hódított el dalla­maival a pápától, mint teológiájával. Énekeskönyvének megjelenése után három évvel történt, hogy egy a pápához húzó lelkész azt bizony­gatta prédikációjában, hogy a mi cse­lekedeteink tesznek igazzá bennün­ket Isten előtt. Erre a gyülekezet egy Luther-énekkel vágott közbe: »Óh Istenünk, vesd ránk szemed, Légy hozzánk irgalommal...« Heinrich Schütz 1628-ban a követ­kezőket mondta: »Nyíltan meg kell mondanom, hogy néhány énekét mintha nem is ember írta volna, hanem a mennyei szeráfok énekel­nék Teremtőjük dicséretére.« Későbbi muzsikusok is sokat fog­lalkoztak Luther dallamaival, min­denek előtt Jctfi. Sebastian Bach, de Bramhs és Reger is. Luther kortársa Hans Sachs nürn­bergi költő »wittenbergi fülemilé- nek« nevezte Luthert. Benczúr László AINKRÓL segítsék és frissítsék a közös ének­lés ügyét is! Az énekkar tagjai re­mélhetőleg nemcsak a szerepléskor jönnek el a templomba, hanem ben­ne élnek a gyülekezetben! Elvárjuk, hogy ne úgy takarékoskodjanak hangjukkal, hogy a gyülekezet éne­kében nem vesznek részt, hanem hallgatnak. Énekkarainkban általá­ban a gyülekezetek legjobbhangú tagjai vannak. S ha ők nem éne­kelnek, színtelenné válik és elsat- nyul a közös éneklés. A »kórus- is a templom szerves része! Az orgo­na mellett és a padokban mindenütt testvérek ülnek, akiknek együtt illik és együtt kell dicsérniük az Urat! Jó volna, ha énekkaraink nemcsak többszólamú műveket és nehéz kompozíciókat tanulnának, hanem elfelejtett, vagy még isme­retlen templomi énekeinket is gya­korolnánk. Így megújulhatna gyü­lekezeti éneklésünk példájuk és se­gítségük révén! Legyünk igényesek a gyülekezeti énekkarok tekintetében! Viszont, ha igényesek vagyunk, segítsük is énekkarainkat! Foglalja a gyülekezet imádságos szerete- tébe fáradozásukat, igyekezetüket. Amennyire lehetséges, segítsük őket anyagiakkal is. Sok gondot jelent a kotta-beszerzés, a kamagyután- pótlás. De nem egyszer téli időben a hideg terem, vagy általában a te­remhiány! Ne engedje a gyüleke­zet, hogy ilyen akadályok gátoják meg ezt a szép munkát! Támogassa őket minden lehető eszközzel! A Cantate-vasárnapi offertórium sok gyülekezetben az énekkar céljait szolgálja! Nálatok is így van? Legyen Istenünk gazdag áldása minden énekkai imádságos szolgá­latán! ———— ....................................... mit» Ho gyan éltek 195l*ban a gyülekezeteink? Lapunk múlt heti számában mutatót közöltünk az egyházközségek életéről szóló évi lelkészi jelentések anyagából. A közlemény iránt azon­ban olvasóinknál oly nagy az érdeklődés, hogy ebben a számban még folytatólagosan közlünk ilyen részleteket lelkészi jelentésekből. Ezzel kap­csolatban viszont olvasóink elnézését kérjük, azért, hogy az elmúlt hetek­ben lezajlott egyházmegyei közgyűlésekről az ismertetéseinket csak la­punk következő számában tudjuk megkezdeni. NYÍREGYHÁZA Joób Olivér igazgató-lelkész' hatal­mas jelentésben számol be a nyír­egyházi nagy gyülekezet életéről. Beszámolt arról, hogy az elmúlt esz­tendő a gyülekezet kétszázéves fenn­állásának jubileuma jegyében telt' el s a jubileum kifejezése volt a szegényháztéri kistemplom létesí­tése, valamint az a jubileumi hatá­rozat, hoigy több tanyai központban kistemplomot létesítenek. Erre a célra a gyülekezet máris összeadott 28.C00 forintot. »A nagy Északi Egy­házkerület legnagyobb gyülekezete vagyunk és ehhez méltó módon kell élnünk és munkálkodnunk.« Megál­lapította, hogy »kormányunk űj programmja óta népünk még nyugodtabban és még jobb reménységgel vé­gezheti a mindnyájunk kenye­réért végzett munkáját és hogy az egyház is még kedvezőbb kö­rülmények között teljesítheti szolgálatát.« »A helyes egyházi magatartás: még több hűséggel, még nagyobb odaadással szol­gálni az Urnák, hazánknak és népünknek ott, ahová Isten ál­lított, szóval és cselekedettel még tisztábban és határozottab­ban bizonyságot tenni a ben­nünk levő reménységről.« Az igaagató-lelkészi jelentés az is­tentiszteleti élet gazdagságáról ad benyomástkeltő adatokat. Beszámolt arról, hogy több hívővel volt kap­csolatuk. mint az elmúlt esztendő­ben, Méltatta az új zsinati törvénye­ket és kiemelte azt a tényt, hogy az elmúlt esztendőben a hatalmas egy­házközség véglegesen és teljesen át­tért az önkéntes egyházfenntartás rendszerére. A gyülekezet háztartása megszi­lárdult. Az egyházközség a leg­szigorúbb takarékosság elvét kö­vette. A gyülekezet 25.000 forin­tot fordított szeretetmunkára. Az igazgató-lelkész méltatta az egyházi sajtó jelentőségét, újabb eredményeit és azt, hogy az egy­házközségben sokan olvassák az Evengélikus Életet és hálásan veszik az egyházi kiadványokat. Az úrvacsorázók száma csökkent. A presbitérium és a képviselőtestü­let nagy munkát végzett. Jelentése végén az igazgató-lelkész köszönetét mond »a megyei, járási és városi ta­nácsoknak megértő támogatásukért, amellyel a tanyai iskolákat istentisz­teleti célra az egyházközség rendel­kezésére bocsátották, az egyházköz­ség szolgálatát elősegítették.« Az egyházközség közgyűlése határoza­tában megjegyzi, hogy bízik abban, hogy »az egyház szolgálata népünk között támasza annak a küzdelem­nek, amit népünk elöljárói és taná­csai népünk felemeléséért és boldog jövőjéért folytatnak.« PESTÚJHELY Kürtösi Kálmán lelkész beszámol az önállósulás folyamatában élő kis gyülekezet életéről. A templomláto­gatás igen jó. A hívek 25 százaléka látogatja a templomot. Az önkéntes egyházfenntartási megajánlások 90 százaléka befolyt. A gyülekezet a templom mellett gyülekezeti termet épített 13.000.— Ft költséggel. A tel­jes befejezést ebben az évben vár­ják. SZEGED Benkóczy Dániel lelkész évi je­lentésében figyelemreméltó beszá­molót ad arról, hogy a gyülekezeti bibliaórák tekintetében bizonyos rendet teremtették, amely azt cé­lozza, hogy a hívek különböző tí­pusú bibliai tanításhoz juthassanak a szerint, amint azt érdeklődésük szerint keresik. Egyik alkalommal biblia-iskolát tartanak, a bibliát tüzetesen ismertető módszerrel. Je­lenleg a Kolosszéi levél alapján haladnak. Egy másik alkalommal imaórai jelleggel már másfél esz­tendeje a János evangéliumával foglalkoznak. Egy harmadik alka­lommal bibliaárai jelleggel írás- magyarázat-sorozat hallható a ba­biloni fogság idejének prófétai meg­nyilatkozása és a hazatérés utáni próféták igéje alapján. Ugyanezen az órán a Jelenések Könyvének részeit is magyarázták. Minden összejövetelen megbe­szélés is van s ezeken a hivek sokat tanulnak. Minden vasár­nap úrvacsorát osztanak és és mindig van úrvacsorázó, bár az úrvacsorák száma a múlt évihez viszonyítva csökkent. Az el­múlt évben meg javíttatták a templomtetőt. ACSA Maróti János lelkész jelenti, hogy a templomot a gyülekezet 23 ezer forintos áldozattal rendbe­hozatta s így ünnepelte az acsai templom felszentelésének 200 esztendős évfordulóját. »Az ál­dozatkészség a templomrenová­lással kapcsolatban nagyban nö­vekedett. De növekedett a hi­vek egymás iránti szeretete is, ami mgmutatkozott abban, hogy a hívek a mezőgazdasági mun­ka elvégése és a beszolgáltatás! kötelezettség teljesítése során egymást nagyban segítették. Hí­veink az állam és az egyház iránti anyagi kötelezettségeik- nak múlt évben is 100 százalé­kon felül tettek eleget. Jellemzi gyülekezetünket erre az állam- polgári és egyházi pontosságra való törekvés. Büszkék rá, ha ezzel kitűnhetnek. »Mindezek ellenére is az a meg­állapításom, hogy a gyülekezet na­gyobbik felének legfeljebb szokás- vallásossága van és^ olyan hitre van szüksége, me^ el mer szakadni a régitől és rá mer lépni az új útra, amely uram-uramozás helyett hét­köznap is cselekszi a mennyei Atya akaratát.« A lelkész a gyülekezet területén működő szekták közül kiemeli az ú. n. »őskeresztyéneket«* akiknek szektája Miskolcról fész-i kelte be magát a gyülekeztbe. Né­hány öregasszony tartja fenn ezt a szektát, de »mivel dicsekedők, templomellenesek, zárt közösségű úrvacsorázók a gyülekezetben már nem tudnak hódítani. Gyülekeze­tünk látja, hogy dicsekedésük nem felel meg életfolytatásuknak. Azok a családok is elismerték már az öregaszonyok tévhitét, amelyekben ezek élnek.« A lelkész kiemeli a gyülekezet felügyelőjének és presbitereinek hűséges szolgálatát. CSÖMÖR Solymár János lelkész beszámol arról, hogy a gyülekezet fejlődött a lelki élet terén. Anyagi tekintet­ben »nincs semmi nehézségünk.« Gyülekezetünk szilárd egységben áll és a külső és belső szekta-vesze­delemmel szemben is egyhan­gúan állt meg egy legutóbbi közgyűlésen, ahol olyan óriási tömegben vett részt a gyüleke­zet, hogy öreg presbiterek sze­rint ilyen tömeg még soha nem volt egyházközségi közgyűlé­sen Csömörön. Ezen a közgyű­lésen a gyülekezeti életből el­tanácsoltak négy ágostonisiát, akik a bibliórákat rendszeresen megzavarták és az egyházi éle­ten gúnyolódtak. Az egyház- községi közgyűlés fegyelmező határozata óta az egyházköz­ségben teljes a békesség. A lelkész kiemeli jelentésében azt, hogy A. L. Ludovit Katina szlovák püspök látogatott és prédikált a gyülekezetben. A hivek 35—40 szá­zaiéiba templomlátogaló. Az önkén­tes felajánlási rendszer már két éve működik, s a múlt évben sza­porodott a megajánlok száma és több mint 10 százalékkal több volt a befizetés, mint a megajánlás. A gyülekezet áldozatkészsége szépen ■megnyilatkozott gyülekezetenkívüli egyházi célokra is. A Lelkésznevelő Intézetnek 1165.— forintot juttattak, a vasasi templamépítésire 500,— forintot, Istentiszteleti rend 1954. május hó 16-án, vasárnap, Budapesten. A PESTI OLDALON: Deák-tér délelőtt 9 (úrv.) Gémes István, délelőtt 11 Hafenscher Károly, délután 6 Gémes István. — Fasor délelőtt fél 10 Sülé Károly, délelőtt 11 Gyöngyösi Vilmos, dél­után 6 Gyöngyösi Vilmos, délután fél 8 Hangverseny. — Dózsa Gy.-út 7. délelőtt fél 10 Gyöngyösi Vilmos. — ÜUŐi-út 24. délelőtt fél 10, délelőtt 11 (úrv.), délután 5 Szeretet - vendégség. — Rákóczl-út 57/b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., délelőtt három­negyed 12. — Karácsony S.-u. 31. délelőtt 10 (úrv.). — Thaly K.-u. 28. délelőtt 11 Bonnyai Sándor, délután 6 Bonnyai Sándor. — Kő­bánya délelőtt fél 10 Sárkány Tibor. — Simor-u. 33. délelőtt negyed 12 Sárkány Tibor. — Utász-u. 7. Koren Emil. -- Zugló délelőtt 11 (úrv.) Muntág Andor, délután 6 Scholz László. — Gyarmat-u. 14. délelőtt fél 10 Muntág Andor. — Fóti-út 22. délelőtt 11 (úrv.) Rimár Jenő, délután 7 Gádor András. — Váci-út 129. délelőtt 8 Rimár Jenő. délután 4 Gádor András. — Újpest délelőtt 10 Matuz László, délután fél 7 Blázy Lajos. — Duna­keszi délelőtt 9 Blázy Lajos. — Vas-u. 2/c* délelőtt 11 Szimonidesz Lajos. — Pesterzsé­bet délelőtt 10 Bencze Imre, délután 6 Szere- tetvendégség. — Soroksár-Újtelep délelőtt fél 9 Bencze Imre. — Rákospalota MAV-telep dél­előtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Kistemplom ' délután 3. — Pestújhely délelőtt 10. — Rákoskeresztúr délelőtt fél 11. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosliget dél­előtt 10. — Rákoscsaba délelőtt 9, délután fél 7. — Cinkota délelőtt 9 (gyerm.). délelőtt 10, délután fél 3. — Mátyásföld délelőtt fél 12. — Kerepes-Kístarcsa délelőtt negyed 10. — Pestlőrinc, délelőtt 11. délután 5. — Pest­lőrinc Erzsébet-telep délelőtt 8. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10. délután 6. — Wekerle- telep délelőtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt 11, délután 5. A BUDAI OLDALON: Bécsikapu-tér délelőtt 9 Sréter Ferenc, dél­előtt 11 Józsa Márton, délután 7 Józsa Már­ton. — Toroczkó-tér délelőtt 8 Várady Lajos. — Óbuda délelőtt 9 Komjáthy Lajos, délelőtt 10 Komjáthy Lajos. — XII., Tarcsay V.-u. 11. délelőtt 9 Ruttkay Elemér, délelőtt 11 Ruttkay Elemér, délután 7 Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 Karner Károly dr. — Kelenföld délelőtt 8 (úrv.) Muncz Frigyes, délelőtt 11 (úrv.) Muncz Frigyes, délután fél 6 Egyházmegyei énekkarok zenei estje. — Németvögyi-út 138. délelőtt 9 Rezessy Zoltán dr. — XI., Bartók B.-út 158. déli 12 (úrv.) Rezessy Zoltán dr. — Csepel délelőtt 11, délután 6. — Budafok délelőtt 10 Sikter László. — Nagytétény dél­előtt 8 Sikter László. — Kelenvölgy délelőtt 9 Pethő István. — Albertfalva délelőtt fél 11 Pethő István. — Csillaghegy délelőtt fél 10, délután 7, EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Telefon: • 142—074. Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III., Dévai Biró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott A TERMÉSZET JAVAIRÓL A.hol csak ember ezt a földet lakja. Te vagy, szent Isten, mindeneknek Atyja; Minden teremtmény tőled vár élelmet És segedelmet. Áldásod tölti meg a barázdákat, Te újítasz meg füvet, fát, plántákat; Te cselekszed azt, hogy a mag kikeljen, S bőven teremjen. Te ránk tekintesz s mezeink újulnak, Harmatot küldesz, s'a hantok lágyulnak, Arany kalásszal lesz ékes a róna Egyetlen szódra. Az egek termő jó esőt csepegnek,- Melytől a rétek lm megkövérednek; A hegyek, völgyek, szőlők virágoznak. És illatoznak. Nagy jóságodnak mindenek örülnek. Ligetek, erdők, neveddel zendülnek; Minden nyelv vígan hirdeti nevedet S dicsőségedet. Oh természetnek Ura, te fedezzed Termő földünket és te védelmezzed; Mert munkánk, ha szent kezed nem segélne, Hiába lenne. Áldással töltőd a mi csűreinket, Ezzel éleszted boldog reményünket, Hogy te, ki nekünk ennyit adtál itten, Többet adsz mennyben. Bencze Imre. (A Keresztyén Enekeskönyv 515, sz, éneke) 2-541899. Athenaeum (F. v. Soproni Béla)

Next

/
Oldalképek
Tartalom