Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-05-09 / 19. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 3 Két templomért 1954“ I» Országosan, lelkesen folyik a gyűjtés a Gyülekezeti Segély keretében a két templom, a zuglói s a pesthidegkúti templom befejezésére. Erről tanúskodnak az egyre bővebben érkező levelek, amelyeket a Gyülekezeti Segély nemrég ismertetett körlevelére írnak. Űj ötletekkel és megújuló módozatokkal viszik el a gyülekezetekben híveinkig a szeretet felelősségét s a Gyülekezeti Segély kérő szavát. Vannak egyházmegyék, ahol a lelkészi munkaközösségekben előadások keretében ismertetik a testvéri szolgálatnak ezt az ügyét. Másutt az egyházfelügyelőik kiemelve, testületileg adakoznak s példamutatásukkal adnak bizonyságot arról, hogy az egyház közösségének a hívek szívéig nyúló felelőssége a két templom befejezése. A templomokban a legtöbb helyen "már felállították a Gyülekezeti Segély állandó perselyét, “•Ez a munka — írja a többi között Boros Károly nagyszénási lelkész — a biblikus hit természetes gyümölcse kell hogy legyen. Természetes, nekünk evangélikusoknak, hogy egymás terhét hordozzuk s úgy töltsük be Urunk, a Krisztus szeretet- parancsát, egyébként elsorvad a hitünk, mely enélkül különben is nagyon kérdésessé válik. Ezt tudatosítanunk kell a gyülekezet tagjaiban is, mégpedig a tiszta igehirdetéssel. Gyülekezetemben úgy látom, van érdeklődés és rokonszenv azok iránt a gyülekezetek Iránt, melyek templomot építenek, sőt ez csak fokozódik, amit a mostani esztendő eddig is megmutatott a gyűjtés eddigi eredményében.-« Ebben a gyülekezetben már a tavalyi gyűjtés eredményének kétszeresénél tartanak, mint a nyugat-békési egyházmegye több gyülekezetében s országszerte másutt is. Vannak gyülekezetek, ahol a két templom országos ügye mellett égetően érzik a helyi szükségletek sürgősségét is. Ez éppen előrelendíti a gyűjtő szeretet munkáját, hiszen a zsinati törvények s az egyetemes presbitérium döntése szerint is a gyűjtés 25 százaléka megmarad a helyi szükségletek fedezésére s így minél nagyobb összeg gyűlik össze a két templomra, annál többet fordíthatnak a helyi kérések teljesítésére az egyházmegyék. Abaffy Gyula lelkész a következőket írja: »Ebben az esztendőben kezdd meg egyházunkban szolgálatát az 1954. évi VIII. tc-ben megszervezett Gyülekezeti Segély. Űj a név, újak a keretek, de a tartalom és a cél régi. Letagadhatatlan tény, hogy mind- annyiunk szívéhez nőtt az új törvénnyel megszüntetett Gyámintézet, amely csaknem egy évszázadon át végezte hazánkban gyülekezeteket támogató áldott szolgálatát. Az is tény azonban, hogy támogatásra szoruló erőtlen gyülekezetek ma is vannak, mint ahogy voltak a Gyámintézet megalakulása előtt is. A keresztyén szeretetszolgálat sohasem lehet névhez és formákhoz kötött. Amikor Pál idejében folyt a gyűjtés a jeruzsáJemi gyülekezet részére, nem hiszem, hogy vita lett volna a gyűjtés neve és formája felett. Adtak, mert a szívük diktálta s elfo- fagdtak, mert tudták, hogy amit kapnak, azt a testvéri szeretet juttatta számukra. A keresztyén évszázadok során mindig megmaradt ez a szeretet. Becsületesen és őszintén meg kell mondanunk, hogy az űj törvény semmiben sem változtatta meg a veit Gyámintézet célját akkor, amikor a szolgálatnak új szervezetet adott. Sőt éppen ellenkezőleg, az új törvénynek az a célja, hogy azt a szolgálatot szervesen beleépítse a hivatalos és törvényes egyházi életbe s ezzel még közelebb hozza hozzánk. Jól tudjuk, hogy az egyháznak az államtól való elválasztása során rá kell lépnünk fokozatosan az önellátás útjára s nem lehet kétséges, hogy az önellátásnak egyik fontos eszköze éppen a Gyülekezeti Segély. Különösen a mi Boirsod-Hevesi egyházmegyénknek nem kell nagyon messzire tekintenie és keresgélni, ha segítségre szoruló, erőtlen gyülekezetekről van szó. Köztudomású, hogy az ország legszétszórtabb egyházmegyéje vagyunk. Ha valaki, akikor éppen mi nem lehetünk azok, akik kivonhatnánk magunkat a ke- í resztyén szeretetszolgálat egyetemes felelőssége, közelebbről a Gyülekezeti Segély szolgálatban való részvétel alól. Bízom abban, hogy gyülekezetünk szíve nem marad érzéketlen s egyházmegyénkben a Gyülekezeti Segély legalább olyan eredményesen fog működni, mint eddig a Gyámintézet.« Szabadságharc egy törvénycikk miatt HÄROMSZÄZÖTVEN ÉVTEL EZELŐTT egy törvénycikk miatt kitört egy magyar szabadságharc, bevezetője és példaképe valamennyi szabadságharcunknak ezután. A törvénycikk az 1604 májusában készített 22. törvénycikk volt s a szabadságharc' Bocskai István nagy felkelése és országmentő háborúja. Ügy kezdődött a dolog, hogy Szu- hay István egri püspök a török elől menekülvén Kassára került. Kassa akkor teljesen protestáns város volt s a püspöknek és káptalanja tagjainak szűk volt a kassai kápolna, a szép dómra vetettek szemet. Ezt azonban máskép kezükbe nem keríthették, csak erőszakkal. Erre pedig csak a császártól kaphattak katonát. Rudolf császár Prágában tüstént beleegyezett a kérésbe. A császár zsoldosai tehát kihúzták a kardot s Barbiano kapitány vezetésével, adóm előtt felállított ágyúktól bátorítva, a püspök és papjai 1604. január 7-én, este, fáklyafénynél elfoglalták a kassai dómot s azt másnap gyorsan fel is avatták. Ebben az időben a Habs- burg-kézen levő Magyarország és Erdély annyira protestáns volt, hogy a katolikus vallás gyakorlata már ritkaságszámba ment. A fegyverrel fellépő ellenreformációt roppant felzúdulással fogadta minden város, minden birtokos nemes, s az egész újhitű nép. Barbiano kapitány vérszemet kapott a kassai sikertől s eltökélte, hogy sorra megvonja az istentisztelet jogát a felvidéki-városoktól s templomaikat átadja a katonái mögött lépkedő jezsuitáknak. A szepesi evangélikus városok szenátorai most már látták, hogy szövetkezniük kell a megyei református nemességgel, hisz nem számíthatnak semmiféle kíméletre sem a császárnál, sem a jezsuitáknál. Az ellenreformáció az egész magyar reformációt fenyegette. A lutheránusok és reformátusok szövetsége létre is jött s nem szűnt meg a szabadságharcok alatt egy napra sem. S ez a szövetség biztosította ettől fogva a magyar szabadságot. Ilyen körülmények között hívta össze a király az országgyűlést. Előre elkészült egy okoskodással. Azt mondotta: En vagyok a városok ura Magyarországon, tehát én vagyok hivatva arra, hogy megszabjam, a városok miféle vallást gyakoroljanak! Ha ez sikerül a királynak, akkor kettévágja az ország protestáns testét s külön-külön könnyebben elbánik mind a városokkal, mind a nemességgel. A nemesség kardjára csapott: a királynak tisztelnie kell az ország törvényeit, amely törvények kimondják azt is, hogy a vallásgya-- korlat a földesúri birtokhoz van kötve. Amilyen vallású a földesúr, olyan lesz a birtoka is. S a városok is biztatták egymást, nem ijednek meg a zsoldos kapitányoktól. Május volt, amikor Pozsonyban összeült az országgyűlés. A városok és a nemesség együtt jelentették ki az uralkodót képviselő Mátyás főhercegnék, hogy addig nem tárgyalják a napirendet, amíg nem biztosítja őket vallásuk szabadsága felől. S a kassai esetnek részletes megtárgyalását is kérték. Mátyás főherceg erre megígért mindent, csak tárgyalják le a napirendet (az Becsnek volt fontos). Mikor aztán ezzel végeztek, az országgyűlést hirtelen berekesztette. Az országgyűlés akkor huszonegy törvényt hozott s hogy a protestánsok hasonló fellépésének elejét vegye, Rudolf császár és a titkos tanács, hozzájárulásával, a kitűnő főherceg a törvények végére egy 22. törvénycikket hamisított hozzá a magyar kancellária vén titkárával, Himmelreich úrral. Ez a hamisított toldalék kimondja a reformáció erőszakos letörésének törvényességét, szentesíti a visszatérítést és visszavételt a katolikusok számára. De az idegen király tévedett s tévedtek túlokos tanácsosai is, a bérencek mind. A törvények nálunk a nemzet és a király közös akaratán alapultak. A nemzet véleményének meghamisítása koronát rakott minden eddigi jogtiprásra és sérelemre. A huszonkettedik törvénycikk volt a csepp, amelytől túlcsordult a kehely. Csak a vezérnek kellett jelentkeznie, aki a teljes elkeseredés élére áll. Ez a vezér lett a kivont karddal jövő bihari úr: Bocskai István. Ez már ősszel történik, négyszáz éve ugyancsak, Bocskai rohamra indul Ausztria ellen s néhány hónap alatt beveszi Kassát és mind a felvidéki városokat s Bécsig száguldanak hajdúi. S a magyar protestánsok szabadsága és Magyarország ' szabadsága karddal írott lesz és lánggal égő, miként a felkelő-'ország várad és falvai, I A genfi tárgyalás első hete Genf városa nem először színhelye nagy nemzetközi megbeszéléseknek. Mégis, minden eddigi jelentősége eltörpül amellett, ami most történik ott, s amire a világ népei éber szénáméi figyelnek. Húsz nemzet küldöttsége ült tárgyalóasztalhoz, Ixogy Korea és Vietnam békéjének helyreállítására törekedve, egy újabb lépéssel közelebb vezessen az egesz világ békességéhez. A konferencia első hetén a koreai kérdés volt napirenden'. A megbeszéléseknek még csak a kezdetén vagyunk. A békére vágyó emberiség ennek az egy hétnek a mérlegét felállítva, örömmel könyvelhet el jelentős ígéreteket cs biztató kezdetet. Már az is nagy jelentőségű, hogy a tárgyaló asztal mellett a nagyhatalmak sorában ott ül a Kínai Népköztársaság küldöttsége és az érdekeltek között a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Iriil- döttsége. Ennél is jclerttősebb azonban, hogy ezek a küldöttségek az értekezlet kezdő napjain, egészen természetesen, magukhoz ragadták a lcezdeményezést. A Uírgyalóasztalon Nam ír és Csmt En-laj külügyminiszterek javaslatai feküsznek, mint a tárgyalások alapjául alkalmas javaslatok és a többi országok akarva- akaratlanul ezekkel kapcsolatban mondják el véleményüket ér ezekre építik a további munkát. A javas- lattevő küldöttségek és a Szovjetunió küldöttsége minden erőfeszítésével arra törekszik, hogy a békés megegyezés útját egyengesse s ezért többször is világosan megmondották, hogy a javaslatokról tárgyalni kell s nem zárkóznak el bizonyos módosítások elől. Ezzel szemben az Egyesült Államok küldöttsége s az ő példáján a délkoreai külügyminiszter úgy szólalnak fel, hogy ez a merev és a nyugati megfigyelők számára is meglepetést jelentő magatartás Amerika szövetségeseit ha- bozóvá tette. Ezek nem hajlandók ezen az úton fenntartás nélkül együtt haladni Amerikával. Egyre világosabb lett az Egyesült Államok elszigetelődése, sőt diplomáciai veresége az első héten. Dulles külügyminiszter hirtelen elutazott és a tárgyalást helyettesére bízta, ez ugyan nem pozitív eredmény, de mégis biztató, mert mutatja, hogy az Egyesült Államok nem tiidja szövetségeseire ráerőszakolni háborús terveit és egyúttal nyilvánvalóvá teszi azt az alapos reményt, hogy a béketábor törekvései Anglia és Francia- ország küldöttségeiben némi megértésre és közeledésre fognak találni. Mialatt a tárgyalóasztal mellett Korea békés egyesítéséről tárgyalnak, folyik a vietnami kérdés megvitatásának előkészítése. Nagyjelentőségű dolog az, hogy Franciaország ugyancsak kezdeményezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság képviselőinek meghívása érdekében s ez a küldöttség már útban van Genf felé, hogy részt vegyen az indokínai kérdés megvitatásában. A világ népei s benne a hivő keresztyének eredményeket várnak Genftől. Azt várják, hogy a népek és országok közelebb kerüljenek egymáshoz, a világháború lehetőségét magukban rejtő háborús tűzfészkek szűnjenek meg s az ellenséges kedést békés fejlődés váltsa fel Koreában és Vietnamban is. Ezért imádkoznak és ezért dolgoznak a magyar evangélikusok is. Két hegyű kard önmagád ölöd meg, mint a méh, ha mérged a másikba vágod, s alkkor majd megérted: amivel vétkeztünk, Isten azzal büntet — visszahull az átok és le nem vethetjük befelé is szúró sündisznőbőrünket. Tanítványok futása Sötét sasszámyakon közelgett az éjfél s a farkas már a kert alatt topázott, j míg tűrni, halni készült ott a bárány J a titkot táró, gyér ezüstű fénynél. I i A választották békén szenderegtek: az álom-ködben orvul megfogant 1 és rájuk tört a magukszülte szégyen s ők egytől-egyig futásnak eredtek. Bodrog Miklós Giertz Bo: HITBŐL ÉLÜNK Vászonkötésben. Ara : 30.— Ft. Evangélikus Egyetemes Sajtó- osztály Budapest, VIII., Puskin-u. 12. TÓPARTI HŰSVÉT ÉS MENNYBEMENETEL KÖZÖTT történt. Abban a negyvennapnyi időben, amikor — feltámadás után — az Ür ismét együtt volt tanítványaival. Különös, titokzatos napok voltak ezek. Valami átderengett bennük az örökkévalóság fényéből. Hiszen a Feltámadott Űr volt az, aki most tanítványai között időről időre megjelent. Ugyanő, aki azelőtt és mégis más egészen. Valahányszor eléjük lép, mindig újra fel kell Öt ismemiök. Mindig új felfedezés a vele való találkozás és azelőtt nem érzett félelem és gyönyörűség tölti el szívüket. Így történt ez azon a tóparti találkozáson is (János ev. 21. r.). Ez a harmadik találkozás immár a Feltámadott és tanítványai között. János ismerte fel Öt először, de Péter ért oda hozzá legelőbb. Azután jött a csodálatos halfogás, megismétlése annak, az elsőnek, amikor először találkoztak vele és először szegődtek nyomába, immár három esztendőnek előtte. Mintha minden megismétlődnék és minden visszatérne titokzatos, sejtelmes módon; mintha elölről kezdődnék újra az élet. Szent félelem pecsételi le a tanítványok ajkát, csak Jézus töri meg kevés szóval a hajnali csendet. Az Ur van itt, e tudat tölti el szívünket. Újra elhívja és szolgálatba állítja Pétert s a többi tanítványokat is. Elsőnek Pétert, — mert utolsókból lesznek az elsők —, a hitehagyottat, aki háromszor tagadta meg Mesterét, Pétert, aki kétkedésében felül akar kerekedni tanítvány társain, — s aki mélyebbre esett mindnyájuknál. Együtt, valamennyien elhagyták Mesterüket azon az éjszakán, a Ge- csemánén, ki gyáván osonva, ki riadtan menekülve, ki hangos szóval is elárulva s megtagadva Öt. S most újra itt van közöttük az Ür, hűtlen juhai között a hív Pásztor, visszatért újra összegyűjteni az elszéled- teket s elhívni újra a szolgálatra, ingyen, kegyelemből. Amit itt Péterrel cselekszik, példaképpen történik, s valamennyiüknek szól. Aminthogy egykor, Cézáré a Filippi mellett is valamennyiök nevében tett Péter vallomást: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia, úgy hívja el most őt s benne s vele a többieket is az újrakezdés nagy órájában. A tanítványt hívja el, a bűnös, kishitű, ingatag embert, akik mindnyájan vagyunk, hogy ilyenekre bízza nyáját az egyházat: »Legeltesd az én juhaimat!« Mert az egyház képe az, ami előttünk megképzik e tóparti látomásban. Emberi győngeség cs isteni erő, tanítványi hűtlenség és pásztori szeretet, Péteri kudarc és jézusi győzelem, — ebben tükröződik az egyház élete. Valami új születik s indul el útjára, valami elkezdődik s a messzi jövőbe tágul c tóparti találkozáson; A Feltámadott hivja el újra s állítja apostoli szolgálatba, immár véglegesen a tizenegyet. Mely intő jel ez is; márcsak tizenegyen vannak, egy hiányzik közülük, azok közül, akik együtt indultak s üres helye félelmes figyelmeztetés: minden tanítványból lehet Júdás! S Péter újraelhivatása is LÁTOMÁS jel és félreérthetetlen üzenet: minden tanitvány csak bűnbocsánatból él, — de bűnbocsánat által minden nyomorult bűnös tanítvány lehet! Ez az a keskeny ajtó, a juhok ajtaja, a Krisztus kezéből vett bünbocsá- nat, a benne nyert kegyelem, az ö elhívó és feláldozó szava, s mindebben Ö maga, amin által az egyházba s a szolgálatra vezet az út. Ügy hívja el Jézus Pétert, hogy feltárja, egészen gyökeréig feltárja bűnét s nyomorúságát. »Szeretsz-e engem?«, hangzik háromszor a megalázó kérdés. Péter és ti többiek mindnyájan, hát szerettek ti engem? Hogy megszégyenít e kérdés, hogy semmivé tesz, mennyire lehetetlenné tesz minden kérkedést és elbizakodottságot. S hogy felemel és feloldoz a bűnbocsánat királyi szava: »Legeltesd az én juhaimat!« Ez az a szó, ami egyházat teremt a semmiből, apostolokat formál szökevényekből s amiben áll s amiből él az egyház: a bűnbocsánat igéje. Ez a találkozás ott a tóparton: az első ordináció, az első lelkészszentelés, papok és püspökök beiktatása egy világot átfogó egyház szolgálatába. Földrészek s óceánok püspökeiül iktatja be itt Jézus e szóróngó- szívü balászlegényeket, évezredek távlatát nyitja meg káprázó szemeik előtt s embermilliók üdvösségének felelősségét helyezi gyenge vállaikra, — a bünbocsá- nat erejével! Ez hát az egyház alapja és mindennapi kenyere, ezen épül s ebből táplálkozik majd mind az idők végezetéig: Jézus Krisztus megbocsátó kegyelméből. Oh, mily más e tóparti látomás az egyház felől, mint az a másik, az a későbbi, amit nagyra- látó emberi szív és gondolat formált ki magának: a hatalmas , és uralkodó egyházról, a nagyszerű és bonyolult szervezetről, emberek sorfáról intézkedő és emberek üdvöségét szavatoló intézményről, melynek élén »Péter utódja«, Krisztus földi helytartója áll, kábító pompával övezve s hódolat tömjénfüstjébe öltözötten. Mily hossszú s mily végzetes út vezetett a bűnbocsánatból élő egyháztól a bűnbocsánattal kalmárkodó egyházig, a Genezáret-tó partjának halászaitól a halászgyűrűs fejedelmekig. Vagy talán nem is olyan hosz- szú ez az út. Hiszen egy lépés csupán, ami a bűnbocsánat kősziklájától az önigazság ingóvá- nyába visz. Valóban mindnyájunkat igéz e kísértés s mindnyájan jól tesszük, ha résen állunk, hogy megküzdjünk vele. Mindnyájunknak s állandóan szükségünk van arra, hogy elhívó Urunk bűnbocsánata feloldozzon s így állítson szolgálatba mindig újra meg újra az <5 egyházában. S végigkísérjen bennünket egész életünkön a tóparti látomás az egyház felől, amely Urának bűnbocsánatából él, csak ebből és semmi más- h61- G. Gy. B! BUA-OLVASO HETI IGE: Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, imé újjá lett minden. 2. Kor. 5, 17. Május 9. vasárnap. — Jób 8, 1—7, 20—22. Az Istenbe gyökerező éleit kiállja a próbát akikor is, ha itt a földön emberileg nem kap elismerést. Az igazi “-vigasság« a bűnbocsánat, a Szentlélek által való öröm, mely a Krisztus eljövendő teljes uralmában lesz tökéletes. Május 10, hétfő. — Jób 9, 1—4. 14—24. Nem mentséget és önigazolást kell keresnünk, hanem bűnbocsánatot, ezt pedig a hívők kapják meg Attól, akiről már nem kell kérdeznünk: »Kicsoda hát ő?«, mert az elrejtett Istán Jézus Krisztusban kijelentette magát. Május 11, kedd. — Jób 11, 1—15. A bűn. az Istentől való függetlenülés és az engedetlenség. Állapot, melyben senki sem »emelheti fel arcát szégyen nélkül«, -Krisztus kegyelmének világossága azonban engedelmességre vezet. Május 12, szerda. — Jób 12, 1—3. 13, 3. »Balgatag emberi bölcselkedés«-nek nem nyitjuk meg szívünket, Ie- ten előtt azonban teljes őszinteséggel keil tisztáznunk minden dolgunkat Május 13. csütörtök. — Jób 19. 1—11. 21—27. Eredményesen, üdvösségeien megalázni csak Isten képes, szolgái pedig ügyeljenek, hogy az ő nevében mikor kell feddően szólniuk s mikor vigasztalóén. Szolgálatunk lényege: rámutatni a feltámadás reménységére, Isten kegyelmes Ígéreteire. Május 14. péntek. — Jób 27. 1—7. 31. 35—32, 2. Öntudatunk sohasem lehet elbizakodottság. A keresztyén ember öntudata ez: én semmi vagyok, de az én Uram minden. Később Jób is eljutott ennek meglátására. Május 15, szombat. — Jób 38, 1—2L A dudás- megnövekedése ellenére is sók titok maradt Isten kesében. Emberi méltóságunkat is (Zsolt, 8, 6) Isten adta, életünknek hozzá kell térnie. Bodrog Miklós
