Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-05-02 / 18. szám

4 EVANG&TICUS ÉLET mmm tarn KÜLFÖLDI EGYHÁZI Egy gyülekezet életéből FINNORSZÁG A finn evangélikus egyház heti­lapja, a Kotimaa szerkesztősége le­velet és cikket kapott Farmosából. A levélből megrendítő kép tárul ki apeő!, hogy milyen a katolicizmus etggf olyan országban, ahol a többség támogatását élvezi. A levél írója Tellervo Wilenius szül. Korpivaara asszony, aki jelenleg Formosában működik, mint misszionárius. Leve­lében többek között a következőket írja: Széles körben elterjedt az a hie­delem, hogy a katolikus egyházban már nem az a helyzet, mint volt a reformáció idején. Most. hogy már négy éve dolgozom katolikus ország­ban, alkalmam volt megismerkedni az érem másik oldalával. A katolikus egyház mindenfele maga terjeszti a nép körében a ba­bonát és a tudatlanságot. Amikor az ember itt az utcán jár, megfor­dul falun, csodálkozhat azon a »ke­resztyén jellegen«, mely minden há­zon látszik. Majdnem kivétel nél­kül minden kunyhó vagy ház olda­lán ott találjuk a keresztet, melyet fekete krétával rajzolnak oda, vagy falevelekből formáltak ki. Ha az ember aztán megkérdezi, mi ennek az oka, a magyarázat a következő: Virágvasárnap szokásban volt pál­maágakat vinni a templomba, hogy ott megáldják azokat. Ezekől a megáldott pálmaágakból keresztet csinálnak a ház falára. Ez a ke­reszt azonban nem Krisztusra emlé­keztet, hanem ennek az a célja, hogy elhárítsa »a fejetlen pap lelkét«, amely a nép hite szerint házról házra jár és bajt hozhat minden­kire. Formosa lakosságának legnagyobb része valóságban nyomorog. Az egyház nem segíti őket, sőt ellenke­zőleg. A katolikusok kötelesek még az érettük való imádkozásért is kü­lön fizetni. A temetés drágább, mint maga az élet. Jellemző példa többek között a mi szomszédunk, aki pár évvel ez­előtt még csak »középosztálybeli« volt. Aztán sikerült néki a szenátor- ságot megszerezni. Ettől kezdve me- sébeillő változás történt rajta. Ha­talmas, pompás új házat építtetett magas fallal körülvéve. Ragyogó parkról is gondoskodott és luxus­autói számára négy garázst építte­tett: Mindennek a közepébe egy kis szentélyt is állíttatott, ahol Mária szobra látható. »Szentév« volt. A szenátor egyike volt azoknak a ka­tolikusoknak, akik Rómában jártak, hogy »bűnbocsánatban részesülje­nek«. Amikor aztán ennek a nagy gazdagságnak megszerzése érdeké­ben tett sok gyalázatosságára bo­csánatot szerzett, jó lelkiismerettel élvezhette már tovább vagyonát, mint jogos tulajdonát.: s A katolikus egyház itten megté­résről nem beszél. A katolikus bib­liafordítás a »megtérés« szót »bűn­bánat gyakorlásával« (penitencia) fordítja. így aztán a biblia egész tartalma megváltozott. Szűz Máriá­nak a tisztelete bűnösen nagy ará­nyokat ölt. Fulton Sheen, ismert amerikai ka­tolikus püspök, egy a gyermekek ré­szére írt könyvében arról ír, hogy az Ur Jézus egyszer a mennyben olyan embereket talált, akik szerin­te nem voltak odavalók. Ezért te­hát szigorúan megdorgálta Szent Pétert. Szent Péter ezt válaszolta: »Én tudom és teszem a kötelessé­gem, de amidőn bezárom a kaput, édesanyád kinyitja az ablakot.« Az említett püspök azután így foly­tatja: »Menjünk hát ezért be a Szűz Mária által kinyitott ablakon ke­resztül.« A könyv utolsó oldalán kép látható, melyen Szűz Mária egy ol­vasónál fogva húzza be a bűnösö­ket a mennyország ablakain ke­resztül. Szorongó szívvel kell imádkoz­nunk azért, hogy Isten legyen ke­gyelmes övéihez a katolikus orszá­gokban és adjon nékik erőt, a szo- rongatás és az üldözés elviselésére. Áttémék-e katolikus hitre? Ha így tennék, Krisztus keresztje ellensé­geihez csatlakoznék. Ezzel a bibliai idézettel zárja le­velét: »Mi közössége van a világos­ságnak a sötétséggel« — »gyümöl­cseikről ismeritek meg őket.« EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja . Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin-u. 12. Telefon: 142—074. Szerkesztésért és. kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő. Budapest, III., Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak: Egy hóra 5.— Ft, negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft, egész évre 60.— Ft. Csekkszámla: 20.412—VIII. 10.000 példányban nyomatott 2-541533. Athenaeum (F. v. Soproni Bél») FRANCIAORSZÁG Francois Mauriac, Nobel-díjas író, aki buzgó katolikus, a Figaro című lapban cikket közöl. A cikk a mun­káspapokat védelmezi, és az elbo­csátott szerzetes újságírók mellé ált. Ha a Vatikán támadása folyta­tódik, akkor az egész nép fenye­getve érzi magát — mondja Maű- riac. Az egyház cselekvő köreit fé­lelmetes ütés érte. A római kon­gregációknak tudniok kellene, hogy a francia munkáspapok szerves ré­szei a francia munkásosztálynak. A francia protestánsok vezető lapja, a »Réforme« vezércikkében a következő címen ír: »A fekete Af­rikát mérgezik«. 1939 és 1951 között az Afrikába irányuló bor- és pá­linkabehozatal a népre mért való- gos csapás jellegét öltötte. Míg ezeknek az italoknak a mennyisége 1938-ban 23.280 tonnára rúgott, 1951-ben már 106.822 tonnát tett ki. Ezzel szemben a gyapot-behozatal csak 90 százaléka volt az 1938. esz­tendeinek. VATIKÁN XII. Pius pápa húsvétvasámap- ján a világihoz intézett húsvéti üze­netében figyelmeztette az illetéke­seket, hogy ne éljenek vissza az atomenergiával és követelte, hogy a természet erőit kizárólag békés célok szolgálatába állítsák. Rádió­beszédében a pápa hangoztatta, hogy fáradhatatlanul törekedni fog az atomháborúnak és mindenfajta tömegpusztító fegyvernek a kiküszö­böléséről és megtiltásáról szóló nem­zetközi megegyezés létrejöttéért. IZLAND Izland, ez a csaknem teljesen evangélikus ország nemrég veszí­tette el püspökét, aki meghalt Az újonnan választott püspököt, As- munder Gudmundssont június 20-án iktatják be hivatalába a rejkjaviki katedrálisban. A püspöki beiktatást nagy ünnepségek keretében tartják meg. Egyidejűleg az izlandi evan­gélikus zsinat is ülésezni fog. A Lu­theránus Világszövetség főtitkára, dr. Carl E. Lund-Quist is részt vesz a beiktatáson más külföldi egyházi vendégekkel együtt. A külföldi egy­házi sajtó hangsúlyozza, hogy ez az első alkalom, amikor a világluthe- ránizmus az izlandi egyháznak egy ilyen hivatalos aktusán részt vesz. HOLLANDIA Július 3-án lesz 1200 esztendeje annak, hogy Bonifácius, Németal­föld apostola meghalt. Ez alkalom­ból a holland egyházak Dokkum- ban emlékünnepet tartanak, ame­lyen a református és katolikus teo­lógia professzorai tartanak előadá­sokat. NÉMETORSZÁG Frankfurtból érkező tudósítás sze­rint Schultheiss német nyelvtudós rámutatott arra, hogy az eszkimók nyelvében nincsenek szavak a ká­romkodásra. Dr. Schultheiss azt ál­lítja, hogy ez a nyelv etekkrtetben az egyetlen kivétel az általa ismert 139 nyelv között. » ;:: és mindenük köz vala.« Csel. 2:44. Zsinatunk VIII. törvénycikkét, az egyház szertetszolgálatáról szólót ol­vasgatom. Nem jutok messzire az ol­vasásban, mert mindjárt az első pa­ragrafus meggondolkoztat. Döntően új az, amit ez a paragrafus mond. Az eddigi egyesületi szeretetmunka helyett minden egyháztag lelkiisme­reti kötelességévé teszi ez a törvény az egyházban végzett szeretetmun- kát. A szeretetmunka többé' már nem egyesek kötelessége, hanem minden magyarországi evangélikusé. Gyülekezeti alapra helyezi, gyüleke­zetekből kiindulóvá teszi az egyház szeretetmunkáját, a másikért, a fele­barátért, a gyöngébbért, a tehetet­lenebbért érzett felelősséget, keresz­tyén szeretetet. Ezt mondja az első paragrafus: »A keresztyén szeretet­szolgálat az egyháznak az a munká­ja, amelyet az egyház a keresztyén hit gyümölcseként Krisztus feleba­ráti szeretette intő parancsára és példája nyomán végez. A lyiagyaror- szági Evangélikus Egyház ezt a munkát gyülekezeti szeretefcmunka- ként egyesek..; megsegítésére végzi«. Megüti ez a szó is a szememet: egyesek. Vájjon hogyan kell ezt ér­telmezni? Hogyan fest a gyakorlati keresztyén életben a gyülekezetek­nek egyesek felé végzett szeretet- munkája? Talán valahogy így ,: 3 ISTENTISZTELETI REND COLUMBIA Columbia belügyminisztere rende­letet bocsátott ki, melyben az or­szág protestánsait eltiltja attól, hogy hitüket a szorosan vatt istentiszte­leti helyeken kívül gyakorolják, vagy terjesszek. A rendelet többek között ezt mondja: »A Columbiában lakó nem-katolikus polgárok, vagy külföldiek, legyenek azok akár pa­pok, vagy gyülekezeti tagok, vallá­sukat a saját istentiszteleti helyü­kön kívül nem terjeszthetik, «sem pedig vallási propagandát nem foly­tathatnak. Minden esetben tisztel­niük kell a keresztyén morált, a ka­tolikus vallást, a katolikus egyház papjait, valamint a köztársaság tör­vényét.« Ismeretes, hogy a második világháború után a katolikus töme­gek Columbiában egész csomó pro­testáns templomot gyújtottak fel, több protestáns misszionáriust és lelkészt öltek meg. PESTI OLDALON Deák-tér d. e. 9 (úrv.) Pásztor Pál, d. e. 11 Koren Emil, d. u. 6 Hafenscher Károly. — Fasor d. e. fél 10 Sülé Károly, d. e. 11 Cserháti Sándor, d. u. 6 Szita István. —■ Dózsa Gy.-út 7. délelőtt fél 10 Szita István. — Üllői-út 24. délelőtt fél 10, délelőtt 11 (úrv.). — Rákóczi-út 57/b. délelőtt 10 (szlovák) Szilády Jenő dr.. délelőtt háromnegyed 12 (úrv.) Kürtösi Kálmán. — Karácsony S.-u. 31. délelőtt 10 (úrv.) — Thaly K.-u. 28. dél­előtt 11 (úrv.) Bonnyai Sándor, délután 6 Bonnyai Sándor. —• Kőbánya délelőtt fél 10 Hafenscher Károly. *— Simor-u. 33. délelőtt negyed 12 Hafenscher Károly. — Utász-u. 7. délelőtt negyed 12 Pásztor Pál. — Zugló délelőtt 11 (úrv.) Muntág Andor, délután 6 Scholz László. — Gyarmat-u. 14. délelőtt fél 10 (úrv.) Scholz László. — Rákosfalva dél­előtt fél 12 Scholz László. — Fóti-út 22. dél­előtt 11 (úrv.) Rimár Jenő, délután 7 Gádor András. — Váci-út 129. délelőtt 8 Rimár Jenő, délután 4 Gádor András. — Újpest délelőtt 10 Matuz László, délután fél 7 Blázy Lajos. — Dunakeszi délelőtt 9 Blázy Lajos. — Vas u. 2/c. délelőtt 11 Szimoni'desz Lajos. — Pesterzsébet délelőtt 10 (úrv.) Bencze Imre. — Soroksár-Ujtelep délelőtt fél 9 Benes Mik­lós dr. — Rákospalota MÁV-telep délelőtt fél 9. — Rp. Nagytemplom délelőtt 10. — Rp. Kistemplom délután 3. — Pestújhely délelőtt 10 Harkányi László. — Rákoskeresztúr dél­előtt fél 11. — Rákoshegy délelőtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákoscsaba dél­előtt 9, délután fél 7. - Clnkota délelőtt 9 (gyerm.), délelőtt 10, délután fél 3. — Má­tyásföld délelőtt fél 12. — Kerepes-Kistarcsa délelőtt negyed 10. — Pestlőrinc délelőtt 11, délután 5. — Pestlőrinc, Szcmere-telep dél­előtt háromnegyed 8. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — Wekerle-telep dél­előtt 8. — Rákosszentmihály délelőtt fél 11, délután 5. A BUDAI OLDALON Bécsikapu-tér délelőtt 9 Pethő István, dél­előtt 11 Várady Lajos, délután 7. — To­roczkó-tér délelőtt 8 Várady Lajos. — Óbuda délelőtt 9 H. Gaudy László dr., délelőtt 10 (úrv.) H. Gaudy László dr., délután 5 Teológus. — XII., Tarcsay V.-u. II. délelőtt 9 Danhauser László, délelőtt 11 Danhauser László, délután 7 Ferenczy Zoltán. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 Friedrich Lajos. — Budakeszi délelőtt 10. — Kelenföld délelőtt 8 (úrv..) Muncz Frigyes, délelőtt 11 (úrv.) Muncz Frigyes, délelőtt fél 10 (gyerm.) Muncz Frigyes, délután 5 Bottá István. — Németvölgyi-út 138. dél­előtt 9 Bottá István. — XI., Bartók B.-út 158. déli 12 Bottá István. — Csepel délelőtt 11, délután 6. — Budafok délelőtt 10 Sikter László. — Nagytétény délelőtt 8 Sikter László. — Kelenvölgy délelőtt 9 Rezessy Zoltán dr. — Albertfalva délelőtt fél 11 Rezessy Zoltán dr. — Csillaghegy délelőtt fél 10 Kaposvári Vilmos, délután fél 7 Kaposvári Vilmos KRISZTUS KÖVETŐI Mindenki, mindenütt, mindenkor, munkában: Ezzel kell törődni! Mindezen fáradnak az Űr táborában Krisztus követői, Mindenütt van munka boldogulásunkra, Sikerrel biztató; Bátran fogjunk hozzá, mert sok a munka, S kevés az arató. Mindenkor van munka az Űr szőlőjében; \ Csak a munkást várja, Kinek hivatása, hogy az Űrnak éljen Lelkének javára. Munkában eltöltött hűséges szolgálat 'Diadalmas élet: Ez ad földi létünk fáradt vándorának Őzök dicsőséget. Dr. Vietórisz József MÁJUSI LEVÉL AZT ÍRJA kedves Testvérem, hogy az elmúlt vasárnap hallotta a hirdetést, hogy a reánk, következő vasárnapon az ország összes evan­gélikus templomában az evangé­likus sajtóról szól majd a prédiká­ció. És most arra kér, hogy szeretne erről bővebben hallani. Az Isten be­tűiről. — íme a válasz. Valaki egyszer azt kérdezte a lel­kipásztortól, hogy hol lehet az Is­tennel találkozni. — A válasz ez az egyszerű szó volt: — Mindenütt! Hiszen a madárdal éppen úgy ő róla beszél, mint a fényesszemű csil­lagok. Isten éppen úgy benne van a napsugárban, mint a boldog em­ber mosolyában, a májusi esőcsepp- ben éppen úgy, mint egy emberi bánatból kihullott könnycseppben. Istenről éppen úgy beszél egy kicsi rügy a tavaszi fán, mint egy elfelej­tett fejfa valahol a temető sírhant­ján. Mégis — mondotta a lelkipász­tor — Isten legjobban hallható és megtalálható az Igében, amit Róla érthető, emberi szavakban hirdet­nek és azokban a boldog betűkben, amiket Öróla boldog emberek leír­nak. Isten betűiről az írás — János ev. 21:24—25. — először is azt mondja, hogy azt mindig a tanítvány írja. Olyan valaki, akinek a szívét Jé­zus egyszer megérintette. Olyan va­laki, aki az imádság csöndjében örökké látja Jézust és hallja az ö szavait. Olyan valaki, akinek lelkét megihlette és írásra kényszerítette Isten Szentlelke. — És most úgy szeretném megkérdezni az én Test­véremet, aki ezeket a sorokat ol­vassa, hogy mikor vette utoljára a kezébe az evangélikus újságot úgy, hogy kereste, hogy azokon a leírott szavakon és az azokat leíró tanít­ványok lelkén át maga az Isten szóljon őhozzá. Pedig az Istennek ott is, a betűkön át is mindig van hozzánk valami nagyon fontos mon­danivalója. Isten betűit mindig a tanítványok olvassák. Ha testvérem nem olvassa Isten betűit, akkor ez azt jelenti, hogy nem is akar a Jézus Krisztus tanítványa lenni. Hiszen amikor le­vél érkezik attól, akit szeret a szí­vünk, milyen mohó izgalommal fut­juk át a sorokat és a sorokban azt a másik szívet is mindig megta­láljuk. Igen, tanítványnak kell len­ni ahhoz, hogy valaki el tudja ol­vasni az Isten betűit. Isten betűiről azután azt olvas­suk az írásban,. hogy azok Jézus Krisztusról tesznek bizonyságot. — A tanítvány nem azért írja le Is­ten betűit, mert ez az ő szórako­zása, kedvtelése, nem is azért, mert a maga dicsőségét keresi vele, ha­nem azért, mert írnia kell. Akinek valami nagy öröm, vagy nagy bol­dogság öleli át a szívét, az nem tud hallgatni, hanem ez a boldogság át- áramlik róla szavakba, betűkbe. — A tanítvány mindig Jézusról be­szél. Jézus megtalálása és a Vele való új élet olyan nagy esemény az ember életében, hogy azt el kell mondani. Tovább kell adni. így születik meg egy boldog ember aj­kán az Istenről beszélő költemény, a dicsőítő imádság és az Istent pré­dikáló újság. A tanítvány mindenkinek ír. így viszi az evangélikus újság Jézus hí­rét, cselekedeteinek csodáit ma is városok, falvak és tanyák népéhez. Templomokban és templomtól tá­voli szivekhez. Amikor egy nagy író, egy nagy költő, vagy egy nagy em­ber írását olvassuk és az az írás megfogta a szívünket, olyankor min­dig megkérdezzük: ezen a szép könyvön kívül mit írt még, hadd olvassam el, biztosan azokban is lesz o számomra valami új és ér­dekes mondanivaló. Ha igazán ta­nítványa lennénk Jézusnak, ha iga­zán szeretnénk öt, akkor nemcsak néha hallgatnánk Reá, amikor egy- egy igehirdetésben megszólal, hanem keresnénk Öt mindenütt, ahol Róla hallani lehet. Az evangélikus újság is ilyen hírhozó, minden héten be­kopog a szívünk és az otthonunk ajtaján. Igehirdetésben és betűben. Isten élő szavában és az egyházi újságban egyaránt a legnagyobb szeretet áll meg minden héten előttünk. Ne for­duljunk el Tőle. Legyünk boldog, csodálkozó és megajándékozott gyermekek, hogy Isten beszélni kí­ván hozzánk. Ezért csöndesedjünk el és hallgassunk Reá a templom­ban, a bibliában és az egyházi új­ságban. — Mert Ö mindenütt ott van és mindenütt szeretni akar. FRIEDRICH LAJOS Vak Mari néninek hívja a gyüle­kezet apraja-nagyja. Megszokott színfoltja a vasárnapi istentiszte­letnek. Ha nincs ott, mindjárt keresi az egész gyülekezet. Soha nem ül le, mindig megáll hátul, a padok mö­gött, botjára támaszkodva. Urvacso- raosztáskor úgy kell odavezetni az oltárhoz, mert a homályos templom­ban egy lépésig sem lát el. Szem­üveg nélkül világos nappal az utcán is csak tapogatózva botorkál. Rosz- szul és keveset lát, de hall. Gyüle­kezet kell neki, amelynek Istent-dí- csérő énekét hallgatja, az ige kell neki, amit vágyakozó lélekkel hall­gat. Szegény Mari néni, majdnem teljesen vak, lábai fel-felmondj ík a szolgálatot, de hall! Milyen sok egészséges keresztyént megszégye­níthet a mi Vak Mari nénink! Olya­nokat, akik járhatnak, látnak, halla­nak, mégsem jönnek a gyülekezetbe. De sok templomozó keresztyén is van, aki hallgatja az igét, de nem hallja! Vak Mari néni hallja. Való­ban rajta is beigazolódik Pál apostol mondása: a hit hallásból van. Szomorúan botorkál be Vak Mari néni egy szép napon a lelkészi hiva­talba. Elpanaszolja, elsírja nagy bá­natát. Eltörött a szemüvege. Most már végképpen nem lát semmit. Nem tud a templomba sem menni. Senkim sincs, egyedül állok, mintáz ujjam — panaszolja. Megélni is csak úgy tudok, hogy a Tanács ad teljes ellátást. Nincs nekem pénzem szem­üvegre. Mari néninek nem. kellett sokáig várnia a szemüvegre. Csak addig, amíg az optikus megcsinálta. Ugyanis az történt, hogy a gyülekezet két nap alatt annyi pénzt összegyűjtött Mari néninek, hogy azon három oiyan drága szemüveget is csináltat­hatott, mint az övé. Csak nem hagy­juk Mari nénit szemüveg és temp­lom nélkül — mondogatták a hívek. És Vak Mari néninek nem kellett kihagynia egy Istentiszteletet sem Következő vasárnap is boldogan hallhatta a templomi gyülekezet a boldog és Istennek hálát adó Mari néni botjának kopogását a templom kőkockáin; Szokatlanul hideg telünk volt az idén. Sok idős, öreg, tehetetlen, má­sokra rászoruló embernek utolsó tele. Vak Mari néni is, aki — mi­vel senkije nem volt, éppen azért — az egész gyülekezeté volt, nagyon megijesztett bennünket. Egyik der­mesztőén hideg vasár na non az armjgy is megfogyatkozott gyüleke­zetből hiányzott Vak Mari néni is. És az utána következő vasárnapokon is nélküle folytak le hideg, téli is­tentiszteleteink. Nagybeteg lett Mari néni. Megfázott, ágynak esett. És az egyik baj hozta a másikat. Fekvő be­teg lévén, nem tudott lázasan a nagy hidegbe kimenni. Nem tudott délben elmenni a Tanácsházára ebédjéért. Bizony, szegény Vak Mari néni szűkölködni, sőt éhezni kezdett. Mindezt a havi szeretetvendégsé- gen tudta meg a gyülekezet. Teázás közben feláll a gyülekezet egyik tagja és elmondja, hogy mi van Mari nénivel. Nem tesz hozzá semmit, nem javasolja, hogy segítsünk rajta, hogy gyüjtsünk neki, csak a puszta tényt mondja el. Szorongva várok és nézek végig a teázó és süteményező száz testvéremen. Vájjon lesz-e ennek az egyszerű ismertetésnek eredménye? Lett. Mégpedig nagyon megható. A szeretetvendégség gyülekezete egy emberként adja vissza a megma­radt süteményeket; Vak Mari néni­nek — mondják. És a folytatás? Vak Mari néni nem szűkölködött, nem éhezett to­vább. A családok beosztották egy­más között Mari néni ellátását. Min­den nap más család gondoskodott Mari néniről, - ebédjéről, fűtőanyag­ról, tiszta ruháról. És Vak Mari néni ismerős botko­pogása az első tavaszi vasárnap új­ból felhangzott a templomban. Min­denki boldog, jóleső érzéssel, Isten­nek hálát adva ezért is, vette tudo­másul: Mari néni újból itt van kö­zöttünk. Azt hiszem, valahogy így lehe­tett az első keresztyének agapéján, szeretetvendégségén is; És talán valahogy így kell meg­élni zsinatunk VIII. törvénycikkét is. Nemcsak egy gyülekezetnek. Az egész Magyarországi Evangélikus Egyháznak. Juhász Géza MEGJELENT Benczúr László: KONFIRMÁCIÓS KÁTÉ Ara: 4.- Ft Megrendelhető az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztálynál, Bp., Vllt., Puskin-a. 12. Csekkszámlaszám: 220.278—Vili.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom