Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-04-25 / 17. szám
A protestánsok helyzete a túlnyomóan római katolikus államokban A Református Világszövetség ügyvezető titkárának e'őadasa Budapesten Marcel Pradervand, a Református Világszövetség ügyvezető főtitkára meglátogatta a budapesti református teológiai akadémiát. Látogatása alkalmával az akadémia hallgatói előtt előadást tartott, melyben az elmúlt évek folyamán tett utazásai alapján beszámolt arról, lrogy mi a protestáns kisebbség sorsa a túlnyomóan katolikus lakosságú államokban. Előadásának bevezető részében azt az elvi állásfoglalást ismertette, amely a római katolikus egyház és az ökuméne viszonyát meghatározza. Megállapította, hogy bár állandóan észlelhetők közeledések római katolikus részről is, ezek általában mégis csupán helyi és átmeneti jelentőségű jelenségek. Róma álláspontja ebben a kérdésben változatlan: az egység egyetlen útja az »eretnekek« visszatérése az egyházba. Mihelyt a római egyház észreveszi azt, hogy valamely papja közeledik az Öksimenéhez, azonnal erélyesen visszaparancsolja. Tárgyalásokat csak arra kijelölt és az egyház által számontartott személyiségek folytathatnak. Kehánv hónappal ezelőtt nagy feltűnést keltett a franciaországi domonkosok tartományi főnökének felelősségre- vonása a protestánsokhoz való köi- zeledés címén. A római egyház felfogását a vallásszabadságról • Pradervand egy 1948-ban megjelent jezsuita szerző tollából származó cilck alapján világította meg. Ez a cikk abból a tételből indul ki, hogy a római egyház ez igaz egyház, a többiek csak tévelygők s így az igazság egyedüli birtokosa is csak Róma lehet. Szabadságra viszont csak az igazságnak lehet igénye, a tévedésnek nem szabad utat engedni. Ebből következik, hogy a római katolikus egyház ha hű önmagához, szükségszerűen türelmetlen s ezt a vallási türelmetlenségét nem is kell szegyelnie, hiszen ez jogos. Ez a cikk — mondotta Pradervand — 1948-ban jelent meg, tartalma azonban híven tükrözi a római katolicizmus hivatalos álláspontját, mely ma sem változott. . A gyakorlatban azokban az országokban, amelyekben túlnyomó ÉNEK A FELELEM ELLEN Amiből élet sohsem születik, a gyümölcsléién, pogány rettegés távozzék tőlünk: mozdul már a mag, ömlik a fény és sarjad a vetés, A félelem csak hajszol, gúzsbaköt, s magunkfaragta bálványhoz vezet, de Krisztus napja átsüt mindenen: az élő Isten nyújt felénk kezet. A roskadt bánat, torz hisztéria, az elemésztő, gyilkos rémület a Krisztus nyáján úrrá nem lehet, de álom sem, vagy ólmos révület. Mi látjuk bár a ránlt leső veszélyt és tapossuk az út sarát-rögét, de hallunk is: a biztató igét. az Ür szavát és nem az ördögét. Az égő bajt í-. -.s a sok -. -. feladatot mi nem fitymáljuk, nem hazudjak el, hisz* nincs nagyság, amelynél nem nagyobb az új erőt adó Immánuel. Még karácsonykor földbe hullt e Mag s azóta nő és egyre csak terem a diadalmas kalászrengeteg és újra békét hint a földeken; többségben van a római katolikus lakosság', nyomon követhetők ennek az elvi állásfoglalásnak gyakorlati következményei. Ez azt jelenti, hogy a kisebbségben lévő protestáns egyháznak ezekben az országokban sokszor még ma is igen súlyos- üldözést kell elszenvedniük. Ez a helyzet Latin-Európa néhány országában s csaknem általában Dél-Arnerilaíban. A helyzetet mégjobban kiélezi az, hogy ezekben az országokban tömeges áttérések tapasztalhatók a protestantizmusba. Aránylag még a legtűrhetőbb a helyzet Olaszországban. Az itteni helyzetre is jellemző, hogy a protestáns gyülekezetek gyorsan nőnek s ezt a katolikus egyház minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik gátolni. Az olasz alkotmány garantálja ugyan a vallásszabadságot,, azonban ezt a római egyház befolyására — ahol csak lehet — kijátsszák. Délolaszországban több olyan falu van, amelynek egész lakossága protestánssá lett. A kormány most úgy teszi lehetetlenné istentiszteleteik megtartását, hogy nem ad engedélyt templomépítésre. A közelmúltban Nápolyban pl. «lapítottak egy olyan protestáns egyházi otthont, amelyben a római egyházat elhagyó papok menedéket találnak, Sok ilyen pap van ma Olaszországban. Ennek az otthonnak az élére egy olaszországi származású, de amerikai állampolgárságú protestáns lelkészt hívtak meg. Az Amerikával szoros barátságban álló olasz kormány a múlt évben ennek a lelkésznek nem engedélyezte tovább olaszországi tartózkodását, mégpedig azzal az indokolással. hogy az illető külföldi állampolgár! Portugáliában rohamosan növekvő gyülekezetek nem. kapnak engedélyt templomok vagy más épületek építésére. Sőt a már használatban lévőket is lehetetlen ürügyek címén elveszik tőlük. Az egyik városi gyülekezet templomát pl. három évvel ezelőtt utcarendezés következtében le kellett bontani. Azóta a gyülekezet nem kapta meg a templomépítési engedélyt. Pedig nyilvánvaló, hogy a protestantizmus Portugália életében felemelkedést jelentene. Ä felerészben még analfabéta népet tanítani kellene, de a protestantizmus ilyen irányú szolgálatai áthághatatlan tilalmakba ütköznek. Az európai protestánsok közül a legsúlyosabb helyzetben a spanyol- országi protestánsok vannak. Ennek az országnak társadalmi rendje, a nép szociális helyzete egyaránt elviselhetetlen súlyként nehezedik az egész nép vállára. A protestánsoktól megtagadják a legelemibb emberi jogokat. Mióta Franco uralomra került, sok protestáns templomot lezártak. A spanyol hadseregben csak római katolikus vallasd ember nyerhet tiszti rangot. Aki áttért valamely protestáns felekezetre, csak abban az esetben köthet polgári házasságot, ha katolikus templomban es-s kúszik meg. 1952-ben Franco és a pápa között kötött konkordátum óriási kiváltságokat biztosít a katolikus klérusnak. Polgári bíróság még a legsúlyosabb esetben sem ítélhet el papi személyt az illetékes katolikus püspök megkérdezése nélkül, Valamennyi egyházi tulajdonban lévő vállalkozás, tehát a kereskedelmi -vállalatok és más hasznot hajtó jellegű egyházi üzletek is adómentesek. Ezt a konkordátumot jutalmazta a pápa akkor, amikor Francot a legmagasabb egyházi kitüntetéssel tüntette ki. A nép tömegei a legsúlyosabb nyomorban élnek. Az átlag spanyol munkás napi bére nem több 7—8 forintnál. A munkásság tömegei egész évben nem látnak húsételt. Pradervand ügyvezető titkár ezután élénk színekben ecsetelte, hogy a lat in amerikai földrészeken a gazdagságnak és a nyomorúságnak milyen kiáltó ellentéteivel lehet találkozni. Mérhetetlenül hatalmas és gazdag jezsuita kolostorok mellett közvetlenül ott látható a legnagyobb nyomor. Á protestantizmus csak nagyon i nehezen és lassan tud ezen a földön i gyökeret verni. A protestáns misz- ■ sziók helyzete csak a múlt század ! folyamán javult valamennyire, de ■■ ahol a protestáns misszionáriu- í sok megjelentek, ott azonnal iskolát nyitottak és klinikákat létesítettek a szegény lakosság ingyenes használatára. Bár ezekben az országokban a kormányzat minden eszközzel igyekszik meggátolni a protestantizmus terjedését, a~ protestánsok száma imponáló arányokban növekszik. 1925-ben a dél amerikai kmjlinenensen még mindössze 450.000 protestáns élt, ma már megközelítik az 5.000:000-t.-Ezek | a:: emberek csodálatos lendülettel ! építik külsőleg is egyházaikat. Ahol ' erre módjuk van, templomokat építenek, A legnagyobb Sao-Paolo-ban épült, 6000 embert képes befogadni. Az összes délamerikai országok között Brazíliában érezhető legke- vésobé a katolicizmus befolyása, A legsúlyosabb helyzetet viszont Kolumbiában találhatjuk. A most uralmon lévő fasiszta kormányzat tűzzel-vassal üldözi a protestánsokat. A protestáns templomok részben tűzvész, részben robbantás áldozataivá lettek. A protestáns intézeteket bezárták. Az üldözések során 50 ember veszítette életét. 1953 végén rendeletet adlak ki, ennék értelmében tilos a protestáns állampolgárok számára az. hogy hitükről a templomon kívül bál-milyen módon bizonyságot tegyenek. S ennek ellenére is Kolumbiában a protestánsok száma 1948—53-ig 51 százalékkal emelkedett. A Református Világszövetség ügyvezető titkára előadása végén a magyar protestáns egyházak tagjait is felszólította arra. hogy imádságukban hordozzák délamerikai hittestvéreiket. Május másodika: sajtóvasárnap! Püspökeink elrendelték, hogy a* idén is — a múlt évhez hasonlóan — a hxísvét utáni második vasárnapon kell megtartani országosan a sajtóvasárnapot. Május másodikén tehát az ország valamennyi evangélikus gyülekezetében az egyházi sajtóról szól majd az igehirdetés és a* egyházi sajtó céljára folyik az adakozás. A délutáni szeretet vendégségeken és összejöveteleken ismertetések hangzanak el, amelyek megismertetik egyházunk népével sajtónk munkáját és további célkitűzéseit, Niemöller Márton egyházi elnök Csehszlovákiában Az élő egyház ÍZ EGYHÁZ SZOLGÁLATÁRÓL két komoly mondatot hallottam ezen. a Húsvéton az egyik budapesti szószékről. Ez a két mondat így szól. »A Húsvétnafo van egy múlt ideje és ez annyit jelent, hogy Jézus Krisztus egyszer feltámadt. De a Húsvétnak van egy jelen ideje is és ez annyit jelent, hogy Jézus Krisztus velünk él.« Igen, mi azért vagyunk élő egyház, mert az élő Krisztusból élünk. — Ha valaki jelen volt evangélikus egyházunk Egyetemes Tanácsülésén, vagy végig fogja olvasni ennek az ülésnek a munka beszámol óit, akkor igazat fog adni annak, aki a napokban azt mondotta rólunk, hogy a mai magyar evangélikus egyház azért is élő egyház, mert »nem sokat beszél, de nagyon sokat dolgozik«. Csak egyet említek meg. Éveken át beszéltünk arról, hogy gyermekeink miből tanulják meg hitünk igazságait és most minden magyar evangélikus konfirmandus kezében ott van az új konfirmációi káté. Isten Szentlelke élő, eleven tavaszi mozgásban tartja egyházunkat és jó nekünk néha hívő hálával hallani ennek a sokféle munkának egy-egy ütemét, egy-egy megszentelt ritmusát, M ost a lelkésznevelö intézetünk munkájáról beszélnek ezek a sorok. A jövendő evangélikus papjairól, akik ketten, vagy hárman egy-egy szobában a hit hűségével és a szeretet szolgálatával készülnek arra a munkára, amire Krisztus és az Ö népe valahol már várja őket. Ha valaki rájuk kopogtatna, még késő este is ott találná őket komoly becsülettel és férfias felelősséggel a jegyzeteik fölé hajolva azokban a szép kis szobákban, amikét népünk és gyülekezeteink jószíve tett otthonná a számukra. Minden egyes szoba egy kis család, amelyik azonban azonnal maga is gyülekezetté válik, mihelyt megszólal a bibldaórára, vagy az esti istentiszteletre hívogató csengő. Bizony sok gyülekezet szíve megdobbanna, sok gyülekezet imádságba fogna értünk, ha látná azt a szép pillanatot, amikor egy-egy fiatal testvérünk kezében a Bibliával először hirdeti az Igét a teológusok esti gyülekezetének. Vagy ott látná őket komoly, kutató arccal a könyvtárszobában, ahol öt éven át tanulják a tudományt Sole gyülekezet tekintete simogatná meg az arcukat, amikor a harmonium titkait tanulják, vagy éppen a szolgálatuk titkaira figyelnek, és az élet igaz útjait keresik az igazgatói iroda lelkipásztor! csendjében. De ne gondolja senki, hogy mind- ár. valahol messze a tudományok távoli világában történik. Nem élnek és nem is akarnak élni a felhők A Lelkipásztor — lelkészeink szakfolyóirata — húsvéti 6záma a napokban jelent meg. Elsó' cikkében úr. Nagy Gyula »A teremtéshittől a test feltámadásáig« címen a legutóbbi évtizedek rendszeres teológiai munkájának homlokterében állott kérdésekről számol be. Dr. Karner Károly »A keresztyen reménység Pál apostolnál« címen előbb Pál apostol leveleiben vizsgálja meg a keresztyén remény- gálódásáből következtetéseket von ség értelmét és tartalmát, majd vizs- le az evanstoni főtéma: Krisztus a után »Jeremiás elhivatása« címen dr. közöl részletet a Lelkipásztor, mely- világ reménysége szempontjából. Ez- Pálfy Miklós, teológiai előadásaiból ben az 1, 4—10. verseket magyarázza. Káidy Zoltán a következő cikkben arról számol be, hogyan készül az igehirdetésre, majd dr. Mályusz Elemér, az Egyetemes Egyház országos levéltárosa közöl tájékoztatót egyházunk Országos Levéltára 1952— 53. év folyamán rendezett anyagáról. A lap további részében igehirdetéseket közöl a húsvét utáni vasárnapokra. jövendő papjai fölött. Krisztus itt él velünk és ők is itt akarnak Krisztussal élni és szolgálni. Közöttünk. Krisztus mai gyülekezetében. Ezért mai emberek, vidámak, egészségesek, akik velünk akarnak étai és nekünk akarnak szolgálni. A kedd esti otthonórákon ezért veszik számon az életünk mindennapi kérdéseit. Például ilyeneket: Utunk célja, társa és ereje. — Megszürkülő és kifényesedő papi arcok. — Kis gyülekezeteink szolgálata. — Én és a világom. — Én és a munka. — Korszerű igehirdetés. — Én és a vezetőim. — Igények velem szemben: Isten részéről, emberek részéről és önmagam részéről. — Szolgálat a mai gyülekezetben; Egészséges érdeklődéssel élnek a főváros aíita ajándékokkal, zenével, irodalommal, kultúrával és sporttal. A GYÜLEKEZETEKÉRT VALÖ 1 MUNKÁBAN már most is buzgón ott vannak a jövendő papjai. Szinte minden vasárnap szolgál valaki közülük valamelyik budapesti vagy környékbeli templomban mint igehirdető, mint a gyermekistentisztelet vezetője, vagy éppen a gyülekezet kántora; Ilyenkor az egész évfolyam ott van a gyakorlati professzorral a gyülekezetben, hogy tanítva tanuljanak; A »teológus-na- pok«-on egészen közel kerülnek az élő egyház gyülekezeteihez. Áldott alkalmak ezek, amikor minden szolgálat az övék és amikor minden ilyen gyülekezet egy rövid időre mutatóba kap egyet-egyet a jövendő papjaiból, így jártak legutóbb Pestújhelyen, Pilisen, Zuglóban, Buda- hegyvidéken, Rákospalotán, Jfftgy tárcsán és Kelenföldön. Nem egy kis szórványgyülekezet így kapott most is egy-egy »papot« a húsvéti ünnepekre az intézettől. A GYÜLEKEZETEK ÉRTÜNK VALÓ SZOLGÁLATÁT is hadd köszönjem meg ezen a helyen. Nemcsak mi készülünk komoly munkával a gyülekezetek szolgálatára, hanem a gyülekezetek is velünk együtt készítgetik az utat a szolgálat felé. Teszik pedig ezt sole imádsággal, sok szeretettel és sok áldozattal. Erről beszélnek szerte az országban azok az adományok, amelyek minden hónapban egyes híveinktől pontosan megérkeznek. Érről beszélnek egyházközségek évi adományai; És erről beszélnek a supplikáció alkalmai, amikor egy-egy teológus igehirdetése után igen komoly offertóriu- mot adakoznak a hívek az intézet céljaira. De erről beszél az a támogatás is, amivel államunk is mellettünk áll; —• Legyen áldott az a szeretet, amelyik meg nem szűnő gondoskodással! és sok imádsággal kíséri a gyülekezetek felé az élő egyház jövendő papjait. «OK MINDEN KÖVETKEZIK AB- BÖL, HOGY A JÖVENDŐ PAPJAI KRISZTUSBÓL ÉLNEK ÉS A GYÜLEKEZETEINK KRISZTUSI SZERETETÉN NEVELŐDNEK. -- Valaki egyszer azt mondotta nekem, amikor a fényről beszélgettünk, hogy ő nem szereti a csillagokat. Nem szereti azért, mert olyan messze vannak, mert annyira fölöttünk vannak, mert olyan hideg és halott a fényük. — Én inkább a napot szeretem —• mondotta ■—, mex-t lejön hozzánk. Mert az melegen és szeretettel átölel. Velünk él és segít minket; Fényében születik a kenyerünk, sugarában mosolyog a gyermekünk; — A jövendő papjai így nevelődnek és ezt üzenik a gyülekezeteknek, hogy nem csillagok akarnak lenni, hanem napsugarak. Nem fölöttünk fognak élni, hanem velünk, öt esztendőn át azért vannak annyit Krisztus közelében, hogy megteljenek a Szentlélek megelevenítő és éltető fényével, hogy azután megérkezve, alázatosan velünk és közöttünk, békére, boldogságra és üdvösségre melegítsenek át mindeneket. Így készítjük, küldjük és várjuk a jövendő papjait, Friedrich Lajos S ez nem tőlünk van — ám csak így ragyog a fájó próbák közt is fényesen húsvéti hír: az Isten szeretet, s a szeretettje« nincsen félelem. Bodrog Miklós Niemöller Márton, hesseni egyházi elnök március 31-től április 6-ig Csehszlovákiában tartózkodott. Meglátogatta a cseh testvérek evangéliumi egyházát, prédikált Prágában és két előadást tartott a Comenius Fakultáson. Niemöller elnök Pozsonyba is ellátogatott, ahol a szlovákiai evangélikus egyház vendége volt. nHa pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is“ (i. Kor. is, u.)
