Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-03-28 / 13. szám

4

evangélikus elet

Ä francia katolikusok lelkiismereti válsága

STÄBÄT MATER

A fenti címen jelentetett meg cikket egy svájci lap, a »La Vie Protestanten március 12-i száma. A válságot a január végén tartott francia püspöki konferencia váltotta ki. A püspökok — a Vatikán sugallatára — utasítást adtak ki, hogy az ú. n. nuinikáspapok csak három órát dolgozhatnak munkahelyükön, a szak- szervezetből is ki kell lépniök. Franciaországban ugyanis több olyan katolikus pap él, .akik hivatás szerint gyári munkások s e mellett végzik papi hivatásukat.

A püspökük rendeletének a papok nagy többsége nem engedelmeskedett.

Mintegy 73 munkáspap közös »minden keresztyénnek szóló kiáltványt« írt alá, amelyben követelték maguknak azt a jogot, hogy a munkásság igazságos harcában teljesen résztve- gyenek. Többek között ezt írják: »Nem látjuk be, hogy az evangélium nevében meg lehessen tiltani a papoknak, hogy az elnyomott emberek millióinak életfeltételeit megoszthassák és hogy harcaikkal azonosíthassák magukat.

Nem szabad azonban elfeledkeznünk, hogy a munkáspapok létezése és működése zavart keltett azokban a körökben, amelyek megszokták, hogy a vallást érdekük és osztályuk előítéleteinek szolgálatába állítsák.

Ezek a körök nem átallották nyomást gyakorolni és mindenfajta befeketí- téssel fellépni ellenünk. — Ha a jelenleg alkalmazott intézkedéseket I

fenntartanák, ezzel megzavarnák azoknak a keresztyéneknek lelkiismeretét, akik a munkásosztállyal együtt küzdenek és pedig éppen abban a pillanatban, mikor erőfeszítéseket tesznek arra, hogy ezeket a keresztyéneket kivonják a közös küzdelemből és hitüket kétségbe vonják. A munkáspapok azért harcolnak, hogy ezeknek és a többi keresztyéneknek meglegyen a joguk arra, hogy a munkások jogos harcában velük tarthassanak.-«

A munkáspapok tevékenységét a Vatikán kezdettől fogva gyanús szemmel nézte. Mikor a pápa rá akarta venni az' azóta elhúnyt Suhard párizsi kardinálist tevékenységük leállítására. Suhard a következőképpen válaszolt néki: »Szent Atyám! ön Róma püspöke, én pedig Párizsé vagyok, tőlem annak a néhány millió embernek az ügyében várnak felelősséget, akik az én egyházkerületemhez tartoznak.«

Feltehető, hogy azzal a hátsó gondolattal törődött bele a Vatikán a mumkáspapok tevékenységébe, hogy majd általuk behatolhat a munkás- mozgalmakba és ott kiépítheti »hídfő-állásait«. Nem számolt azonban azzal, hogy a munkáspapok a munkásosztály harcosaivá fognak válni. A »La Vie Protestants« ezzel kapcsolatban a következőket írja: »Hiszen ha arra szorítkoztak volna, hogy az üzemekben dolgozva valóban megosz- szá-k a proletárok életét, hogy ezzel örömet szerezzenek maguknak és ugyanakkor emberbaráti cselekedetet hajtsanak végre, megkísérelve közben megtéríteni a lelkeket, akkor egyházi

KÜLÖNÖS HÁZASSÁG

Szégyen ide, szégyen oda, be kell vallanom, hogy diákkoromban elmulasztottam elolvasni Mikszáth- mak ezt a regényét. Csak mostanában került a kezembe, hogy a belőle készült film felhívta figyelmemet reá. Pedig hát illett volna ezt is elolvasni, még vagy huszonöt esztendővel ezelőtt, a többi Mikszáth- tal, Jókayval, Krudyval, Mórával együtt. Az is igaz, hogy úgy van ezekkel az ember, hogy gyerekkorában egy nagyot fal belőlük, s azután, évtizedek múltán újra előveszi őket. S akkor érett fejjel, beérett szívvel újra felfedezd őket magának, de most már végleg és végérvényesen: a gyönyörűséges magyar klasszikusokat, az igazán nagyokat, akik felett nem szállt el az idő, hanem az idővel egyre csak ■nőttek, mert remekműveiket a nemzetnek és az emberiségnek alkották.

A Különös Házasságot úgy olvastam el, hogy le se tetteim a kezemből. Kevés ilyen izgalmas történetet olvastam, még az üstököm is beleizzadt. Az ember szívszakadva kíséri végig Butler János gróf és Horváth Piroska szerelme szomorú históriáját. Mennyi hősi küzdelem és menynyi csalárd ármány! Mennyi áldozat és mind hiábavaló! Hát mégsem lehettek egymásé — sóhajt fel keserűen az ember, amikor leteszi a végére ért könyvét. Mert sovány vigasz a mendemondának az a reménysugara, amit az író végül is megcsillant az elbúsult olvasó szeme előtt; hogy hátha, mégis, talán, túl az Ópere ncián ..;

Aki ismeri a történetet, az úgyis tudja miről van benne szó, aki még nem olvasta — pótolja sürgősen — annak meg nehéz pár mondatban elmondani, hogy esketteti össze Dőry báró a leányát erőszakkal Butler gróffal, s hogy miért nem lehet ezt a házasságot semmi módon felbontani, s így miért nem veheti feleségül Butler eljegyzett menyasszonyát, egyetlen szerelmét, Horváth Piroskát, S hogy mi van minden e mögött, miért történik mindez egyházi segédlettel, sőt mi ebben az elsőrendű egyházi (t. i. r. kát. egyházi) érdek. Miért mondja Butler- nek az egri érsek végül is, — amikor már színt kellett vallani: —» »Kedves grófom, amit ön kíván (t. i. a házasság felbontását), — az merő lehetetlenség. Ez már többé nem pusztán az ön ügye. Ez egy hatalmas harc volt, mely az egyház és a papságot rossz szemmel méregető elemek között folyt. Igen szomorú, hogy a hadihajón, amelyet elsüllyesztettünk, rajta volt az ön búzája is, de el kellett süllyesztenünk, mert rajta voltak ellenségeink is.-«

Mindezt talán nem is lett volna érdemes megírni — hiszen sokaknak bizonyára nem ismeretlen a történet, — hanem szinte ezzel egyidejűleg akad a kezembe egy másik olvasmány: Egyházunk egyik hitvallási iratának, a Luther tollából származó Schmalkaldi cikkeknek függeléke gyanánt szereplő írás — Me- lanchtonnak: »A pápa hatalmáról és elsőségéről-« szóló írása.

S ez a négyszáz esztendős hitvallási irat kísérteties módon

összecsengett ezzel a százesztendős házassági történettel«

Mert ebben többek között arról ír Melanchton, hogy milyen tűrhetetlen az egyházi (értsd: pápás egyházi) törvényszékek önkényeskedése a házassági ügyekben, mennyi hatalommal való visszaélés és ebből mennyi nyomorúság és szenvedés származik abból, hogy a püspökök magukhoz ragadták a házassági peres ügyekben való intézkedés jogát. Pedig — mondja Melanchton — nem is olyan régi még ez a gyakorlat s tisztára emberi jogon alapul, vagyis semmi bibliai, isteni alapja nincsen.

Nemrégen még a világi hatóságok jártak cl ezekben az ügyekben,

hangoztatja a reformátor, s rámutat néhány nyilvánvaló visszaélésre és tévelygésre: a keresztszülők közötti házasság tilalmazására, hogy elválás esetén az ártatlan félnek is tiltják az újraházasodást és a papi házasság tilalmára. S viszont másfelől lehetővé teszik a szülőik tudtá- nak megkerülésével kötött titkos házasságokat — nyilván, ahol ezek valamely »egyházi« érdeket szolgáltak. S végül kimondja Melanchton: mindennek csak úgy lehet véget vetni, ha a világi hatóságok állítanak fel pártatlan és igazságos házassági törvényszékeket, vagy a megújult egyház gondoskodjék ilyenek létesítéséről. — Az egyháztörténet tanúsága szerint 1539-ben fel is állítottak Wittenbergben egy ilyen házassági törvényszéket.

Bizony nagyon érdekes volt ennek a két hangnak az összecsengcsc és a dolgok találkozása:

hogyan kel ki a reformátor Melanchton a XVI. század elején »a szorongatott lelkiismeretek« megsegítésére, hogyan tiltakozik az igazságtalanság és önkény ellen s hogyan harcol a maga idejében és a maga módján Mikszáth, az író, az emberi szabadság és boldogság jogai mellett, az emberi gonoszság és sötétség fondorlatai ellen.

Mindez azonban akkor lett ilyen világossá és félreérthetetlenné bennem, amikor lelkipásztori szolgálatomban egyre inkább elsűrűsödtek az efféle esetek. Mert az igaz, hogy — hála Istennek — nem állanak már fenn a XVI. század katolikus egyházi törvényszékei s nem dönthetnek megfellebbezhetetlen érvénnyel elevenek és holtak fölött. Butler János házasságát is fel lehetne ma már bontani és boldogsághoz segíteni szegény fejét az ő Piroskájával. A re- verzális nem államjogilag hatályos közokirat immár — ezt tudni illene minden evangélikus embernek. — Mindennek ellenére ma is sok készülő házasság szenved hajótörést úgynevezett »egyházi« érdekek kegyetlen szirtjein és sok ifjú szív boldogságát keseríti meg az a szellem, ami ellen a reformátorok harcolták és amit Mikszáth olyan mesterien leleplezett.

A katolicizmus azonban most

is a házasság területén önké- nyeskedik és erőszakoskodik.

Pedig nem kellene ennek feltétlenül így lennie az Űrnak 1954. esztendejében »,,

s-p—i

— Uj szín a Luthcránia hétfői hangversenyén —

felsőbbségük megdicsérte volna őket és számtalan adományt kaptak volna gazdag katolikusoktól, akik bennük, az ő munkájukban a kommunizmus ügyes ellenszerét látták volna.

Dehát ezek a papok felfedezték, hogy nem lehet a szociális kérdéseket azzal a könyörületeskedéssel megoldani, amelyet az egyház gyakorol, sem azokkal a politikai pártokkal, amelyeket az egyház hivatalosan támogat.

Így aztán azt vetik a szemükre, hogy összejátszanak az »ellenséggel«.

A püspöki kar a munkáspapok számára megállapított határidőt — mikor látták, hogy soraikat megbontani nem sikerüli, — meghosszabbította. Roques bíboros pedig legutóbb már arról írt, hogy »a munkáspapok apostolkodását nem szabad abbahagyni, csak ót kell alakítani.« Mindez ter- mészesen leleplezni a további szándékot.

A »Reformé« című francia lap arról számol be, hogy a Vatikán beavatkozására három haladó szellemű jelentős állásban lévő francia Domo- kos-rendi szerzetes megbízatását visszavonták és kolostorba irányították őket. »A tiszta tan megőrzése« jelszó alatt már öt év óta megfigyelhető, miként igyekszik a Vatikán egy bizonyos teológiai és politikai konzerPERGOLESE JÁNOS KERESZ- TßLY neve szokatlan a Lutheránia műsorán. Bach kortársa (1710— 1736), az olasz operairodalom nagy mestere volt. Az élet ritmusa lüktetett minden művében s új iskolát nyitott velük. Vidám, színes, köny- nyed muzsikát írt, gyökerei a nápolyi nép dallamaiba nyúltak s talán éppen ezért sajátosan új muzsikája az életet és az embert elevenítette meg minden hangjában és minden hangszerén. Legmaradandóbb műve a Stabat Mater, amelyben megnyílik a szerző szíve és finom s gyengéd lírában megtölt hitével egy zenedarabot.

STABAT MATER-e nagyra értékelt mű volt már kortársai szemében s így nézik a mai zenekritikusok is. A Tamás templom nemrégen elhúnyt egyik zenei nagysága Gustav Schreck gondoskodott legújabb kiadásáról. Eredeti példánya még annak idején eltűnt a szemek elől, de Pergolese másolatot ajándékozott égj' nápolyi barátjának s ez a kotta megmaradt.

Az EGÉSZ MŰSOR változatos és érdekes volt, a részvevők örömmel és tetszéssel hallgatták. Zalánfy Aladár a tőle megszokott precíz és megbízható előadással Fresbobaldi Girolamo reneszánsz-korbeli világhírű olasz zeneszerző két rövid orgonadarabját játszotta. A műsorban a középpontban álló Stabat Mater mellett hallottunk még egy sequentia-t, azaz a liturgikus éneklésben egy bizonyos időpontban énekelt, meghatározott ünnepnapra irt énekszámot. Buxtehude Dietrich lübecki orgonás vegyeskarra, szopránszólóra és kis zenekarra írt darabja volt ez, a Landa Sión Salvatorem (=Sion, dicsérd Üdvözítődet). Ennek előadásával kapcsolatosan külön is szóra kell érdemesítenünk a szoprán-szólista: M. Molnár Éva csengő, tiszta és nagy tetszéssel hallgatott énekét.

Kiemelkedő száma volt a műsornak Bach 53. számú szólókantátája, a Schlage doch (= Csendülj már) kezdetű. Sok szívvel énekelte Máthé Jolán. A hallgatók örömmel figyelték a harangjáték kedves csilingelősét.

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

vativizmus érdekében beleszólni a francia egyház kérdéseibe.

A katolikus értelmiség helyzete napról napra elviselhetetlenebb. Ez nemcsak abban mutatkozik, hegy többen közelednek a protestáns egyházakhoz. hanem azoknak a megfáradásában is, akik a katolicizmus megújhodásáért munkálkodtak.

A »L’Unitá« »egyház és nemzet« című cikke ezzel a mondattal végződik: »Kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy a francia klérus és pedig jobbik része, még mindig kész arra, hogy felemelje a gallikán szabadság zászlaját, amit Szép Fülöp óta magasra tartott.«

Magyar evangélikus oldalról nehezen tudnánk igazságos ítéletet mondani abban a tekintetben, vájjon igaza volt-e a francia katoiiku- papoknak, amikor ezt az életformát, illetőleg szolgálati formát választották. A munkáspapok szolgálata körüli sok nyugati vita, a legújabb, a Vatikán által kikényszeritett »lelki- ismereti válság« azonban arról győz meg bennünket, hogy ezek a francia katolikus papok jót akartak és elszánták magukat a nép igazi szolgálatára. A Vatikán viszont a papok munkáséletéből kétségtelenül egyházhoz nem méltó hasznot akart húzni. A munkásmozgalomba való beszivárgást várta tőle.

Az egyszerű szolgáló papok azonban a Vatikán várakozásai ellenére ma már a munkássággal tartanak. vagy ahogy a La Vie Protestant megjegyzi, a katolikus egyház »ellenségeivel játszanak össze.«

Az ügy ilyen fordulata mindenesetre sokat mondó nemcsak a mi számunkra, de a világ minden táján élő keresztyének számára is.

Dibelius püspök, a Német Evangéliumi Egyház Tanácsának elnöke nyilatkozatot tett közzé a négy nagyhatalom külügyminisztereinek Berlinben tartott konferenciájáról. Bevezetésül a püspök megállapítja, hogy a német egyház imádságaiban hordozta a külügyminiszterek konferenciájának összeülését. Ezért a konferencia befejezése után sem maradhat néma.

A püspök a továbbiakban rámutat, hogy a konferencia, amelyen tudvalevőleg megegyezés jött létre a keletázsiai béke kérdéseivel foglalkozó, a Kínai Népköztársaság részvételével április 26-ra Genfbe összehívott tanácskozásra nézve, a német kérdésben és Ausztria kérdésében nem tudott megegyezést létrehozni. Hangsúlyozza a püspök, hogy ha kézzelfogható eredmény ezekben a kérdésekben nem is jött létre, Isten bizonyára tudta, hogy miért nem hallgatta meg a német egységért elhangzott imádságokat. Ö bizonyára érettebbé akar tenni nagy célja számára és ebben bízni lehet.

A püspök kéri a keleti és nyugati protestánsokat, hogy maradjanak továbbra is hűségesek a hitben és a könyörgésben. Higgyenek és imádkozzanak tovább, maradjanak Isten munkatársai az általa kitűzött célok szolgálatában. Hangsúlyozta, hogy

az egyház feladata az ö mennyei Ura által adott eszközökkel továbbra is együttműködni, hogy a zönahatárok fölött Kelet és

FRANCIAORSZÁG

Egy katolikus lelkész, Pirre Abbé, felhívása sokakat mozgatott meg Párizs mind nagyobb számban mutatkozó hajléktalanjainak ügyében. Felhívása a protestánsok között is visszhangra talált. A protestáns egyházak segélyszerve a »Cimade« tevékenyen kapcsolódott be az akcióba.

*

Gouttebarge abbé, munkás-pap, akit a Loire kerületi szakszervezeti bizottságok titkárukká választottak, és egyes újságok szinte perbe fogtak, március 10-én a sajtónak nyilatkozatot adott. Kijelentette, hogy jelöltsége saját beleegyezésével történt és hogy a rábízott felelősséget nem utasítja el magától.

Gouttebarge abbéhoz hasonlóan sok más munkás-pap sem vette figyelembe a Vatikán határozatát, amely eltiltotta őket a munkától és bármilyen szakszervezeti funkciótól március elsejei határidővel.

Az esetből kifolyólag március 10 és 11-re Franciaország összes bíborosai és érsekei Párizsba jöttek nagygyűlésre, hogy a munkás-papok ügyében döntsenek.

NÉMETORSZÁG—ANGLIA

A második világháború alatt két legjobban elpusztított város, Coventry és Drezda főpolgármestere, illetve városi tanácsa levelet váltottak. A drezdai városi tanács kérte Coventry polgárait, hogy a nemzetközi megegyezés útjából segítsenek minden akadályt elhárítani. Erre a levélre Coventry főpolgármestere a következőképpen válaszolt: »Legyenek nyugodtak, hogy mi, coventryek életbevágóan fontosnak tartjuk a békéért és Európa újjáépítéséért való követelést. Az a véleményünk,

Nyugat között újra meg újra a testvéri szeretet szálait szöjjék és szilárdan megmaradjanak az Isten irgalmasságába vetett reménységben.

Nagy-Berlin gyülekezeteihez fordulva a püspök rámutat, hogy

éppen Berlinben kell a keresztyéneknek mindenki számára nyilvánvalóvá tenni a német nép egységét, minden szétválasztás ellenére.

A keresztyének tudnak olyan egységről, mely a szeretetben tesz bizonyságot, áldozatokat vállal egymásért, nem azért, hogy a város egyik felét a másik ellen kijátsszák, hanem hogy közös hálaadásban és szolgálatban Isten dicsőségét mutassák meg, Akinek közösen szolgálnak.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.. Puskin-u. 12. Telefon: 142-074

Szerkesztésért és kiadásért felek Dezséry László szerkesztő Budapest III.. Dévai Bíró Mátyás-tér 1. Előfizetési árak:

Egy hóra 5.— Ft negyedévre 15.— Ft, félévre 30.— Ft egész évre 60— Ft

Csekkszámla: 20.412—VIII.

10.000 példányban nyomatott

2-141277? Athenaeum (F, v, Soproni Béla)

hogy a német nemzet egysége minden katonai megfontoláson túl szükséges és részünkről a világ jövője szempontjából közös munkában ehhez hozzájárulunk. Biztosak va- gyünk, hogy tetteinkben,, törekvéseinkben a jövő egybeforraszt bennünket.«

KÍNA

Az orosz ortodox egyházat Kínában 250 évvel ezelőtt kivándorlók és orosz kereskedők gyök éreztették meg. Az ortodox egyháznak Kínában jelenleg 200.080 kínai tagja van, akik 150 gyülekezetben élnek.

INDIA

Közép-India Surguja városa evangélikus gyülekezetében 1951 óta 1500 új gyülekezeti tagot kereszteltek meg.

NÉMETORSZÁG

Weber esslingenl lelkipásztor a német újrafegyverkezésről beszélve kijelentette: »Azért utasítom el az újrafelfegyverkezést, mert csak arra alkalmas, hogy a szakadékot tovább mélyítse Nyugat és Kelet között és a konfliktust kiélezze.«

ALASZKA

A szétszórtan lévő eszkimó települések között a gyermekek hitoktatását postai úton végzik. A hit- tankönyveik mellett rendszeresen ikapnak a gyermekek kérdőíveket, melyeket kitöltve küldenek vissza a messze-eső gyülekezeti központba.

Istentiszteleti rend

1954. március hó 28*án, vasárnap, Budapesten A PESTI OLDALON:

Deák-tér: d. e. 9 Hafenscher Károly, d. e. 11 Hafenscher Károly, d. ti. 6 Zay László. — Fasor d. e. fél 10 Gyöngyösi Vilmos, d. e. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, d. u. 6 Szita István. — Dózsa Gy.-út 7 d. e. fél 10 Szita István. — ÜUői-út 24. d. e. fél 10 (úrv.). d. e, 11. — Rákóczi-űt 57/b. d. e. 10 (szlovák) Szí- lady Jenő dr. d. e. háromnegyed 12. — Karácsony S.-u. 31. d. e. 10 Benes Miklós dr. — Thaly K.-u. 28. d. e. 11 Bonnyal Sándor, d. u. 6 Bonnyai Sándor. — Kőbánya d. e. fél 10 (úrv.) Pásztor Pál. — Simor-u. 33. d. e. negyed 12 (úrv.) Korén Emil. — Utász-u. 7. d. e. negyed 12 Pásztor Pál. — Zugló d. e. 11 (úrv.) Scholz László, d. u. 6 Muntág Andor. — Gyarmat-u. 14. d. e. fel 10 Muntág Andor. — Rákosfalva d.. e. fél 12 Muntág Andor. — Fóti-űt 22. d. e. 11 (úrv.) Rimái* Jenő, d. u. 7 Gádor András. — Váci-út 129. d. e.

8. Rimár Jenő, d. u. 4 Gádor András. — Újpest d. e. 10 Blázy Lajos, d. u. 5 szeretet- vendégség. — Dunakeszi d. e. 9. Matuz László. — Vas-u. 2-c. d. e. 11 Szimonidesz Lajos. — Rákospalota MÁV-telep d. e. fél 9.

— Rp. Nagytemplom d. e. 10. — Rp. Kistemplom d. u. 3 — Pestújhely d. e. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoskeresztúr d. e. fél 11. -- Rákoshegy d. e. 9. — Rákosliget d. e. 10.

— Rákoscsaba d. e. 9. Békés József, d. u. fél 7 Békés József. — Cinkota d. e. 9. (gyerm.), d. e. 10, d. u. fél 3. — Mátyásföld d. e. fél 12. — Kerepes—Kistarcsa d. e. negyed 10. — Pestlőrinc d. e. 11, d. u. 5. — Pcstimre d. u. 5. — Pesterzsébet d. e. 10. — Soroksár-Újtelep d. e. fél 9. — Kispest d. e.

9, d. e 10, d. ii. 6. — Wekerle-telep d. e. 8. Rákosszentmihály d. e. fél 11, d. u. 5. —

A BUDAI OLDALON:

Bécsikapu-tér d. e. 9 Sréter Ferenc, d. e. 11 Sréter Ferenc, d. u. 7 Evangélizáció. — Torockó-tér d. e. 8 Pethö István. — Óbuda d. e. 9 Komjáthy Lajos, d. e 10 Wiezián Dezső d., d. u. 5 Mezősi György. — XII. Tar- csay V.-u. 11 d. e. 9 Ruttkay Elemér, d. e. 11 Ruttkay Elemér, d. u. 7 Danhauser László.

— Szabadsághegy, Diana-út 17. d. e. fél'9 Ferenczy Zoltán. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet tí. e. 10 Danhauser László. — Kelenföld d. e. 8 Rezessy Zoltán dr., d. e. 11 Rezessy Zoltán dr., d. u. 5 Bottá István.

— Németvölgyi-út 138. d. e. Bottá István. — XI. Bartók B.-út 158. d. e. 12 Bottá István.

— Csepel d. e. 11 Brebovszky Gyula, d. u. 6 Brebovszky Gyula. — Budafok d. e. 10 Sik- ter László. — Nagytétény d. e. Sikter László.

— Kelenvölgy d. e. 9 Bottá István. — Albert- falva d. e. fél 11 Bottá István. —- Csillaghegy d, e, fél 10 Kaposvári Vilmos.

„TOVÁBB HINNI, TOVÁBB SZERETNI, TOVÁBB REMÉLNI“

Dibelius püspök a külügyminiszteri konferencia eredményeiről