Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-03-21 / 12. szám

Ä Gyülekezeti Segély elindult útjára

A Z EGYHÄZEGYETEM TANÄCSA március 11—12-i ülésén a történelmi pillanatnak megfelelő hangulatban lelkesedéssel és reménységgel útjára indította a Gyülekezeti Segélyt. A Gyülekezeti Segély a volt Gusztáv Adolf Gyámintézet helyébe lépett. A Gyámintézet voltaképpen egyesület volt, az egyház szervezetén kívül élt, de az egyházat szolgálta. Németországi példák alapján szervezték jó száz esztendeje és hazánk evangélikusai nemcsak megszerették, hanem meg is szokták, hogy az egyház mellett működik egy olyan egyesület, mely a szegény gyülekezetek támogatásával foglalkozik. A Gyámintézet országos gyűjtéseket rendezett és évente segélyeket nyújtott olyan szegény gyülekezeteknek, amelyek a maguk erejéből nem tudták volna .istentiszteleteik helyét, a templomot biztosítani. Hazánkban alig van templom, amelynek építése közben a' Gyámintézet ne segített volna és alig van szórványgyülekezet, vagy leányegyházközség, amelynek isten- tiszteleti életét ne gazdagította volna templomfelszerelési tárgyakkal, énekeskönyvekkel vagy vallástankönyvekkel.

A Gusztáv Adolf Gyámintézetnek mégis volt egy alapvető hibája. Egyesület volt s munkája és eredménye mindig attól függött, akad-e az egyházban valaki, vagy akadnak-e valakik, akik ezt a munkát magukra vállalják. Az utóbbi időben a Gyámintézet munkája vissza is esett. Intéző szervei elszakadtak az egyházkormányzattól és - nem tudták megtalálni feladataik korszerű megoldásának szellemét és módszereit. Erről a Gyámintézet utolsó két közgyűlése különösképpen tanúskodott.

A nagymultú- Gyámintézet, által hordozott' egyházi cél azonban időközben még fontosabb lett. Kétségtelen, Hogy egyházunkban nincsenek olyan gyülekezetek, amelyek egy templomépítést vagy paróchiaépí- tést a maguk erejéből el tudnának végezni. A legnagyobb gyülekezeteink kivételével pedig közép- és kisgyiflekezeteink mind úgy állanak, hogy bár szilárdan tudják biztosítani az egyház háztartásának költségeit az egyháztagok hűséges adományaiból, mégsem volnának képesek arra, hogy nagyszabású renoválást, vagy általában az egyházi épületek általános javítását a maguk erejéből el tudnák végeztetni. Nem egy olyan gyülekezetünk van, amely talán még a háború előtt, vagy a háború alatt fogott templom- építésbe, a háborús megpróbáltatások és a háború utáni új kezdés még azt jelentik a számára, hogy nem tudják templomépítési tervüket végrehajtani. Tízre tehető azoknak a félbemaradt templomoknak a száma, amelyek az egész magyar- országi evangélikus egyház közös áldozatvállalását igénylik.

UGYHÄZUNK ZSINATA mindezt

megfontolván arra az elhatározásra jutott, hogy a volt Gyámintézet által szolgált cél megvalósítására újtípusú egyházi szervezetet létesít. Ez a Gyülekezeti Segély. A Gyülekezeti Segélyt az 1953. évi VIII. te. létesítette e cím alatt »Szeretetszolgálat gyülekezetek felé«'. A Gyülekezeti Segély az egyháznak saját szerve. Nem egyesület többé, hanem az általa hordozott munka szilárdan be van építve az egyházba, annak minden egyházigazgatási fokozatán. A gyülekezetek más szegény gyülekezeteket segítő szolgálatát a törvény mindenütt az egyháztanácsokra bízta, amelyeknek gondoskodniok kell arról, hogy a gyülekezetek áldozatkészsége erre a célra is mozgó- síttassék. Az egyházközség, az egyházmegye, az egyházkerület és az egyházegyetem tanácsában mindenütt ott vannak ma már a törvény által megkövetelt »Gyülekezeti Segély •«■ előadók«, akiknek hivatása és feladata a Gyülekezeti Segély akcióinak végrehajtása — egyszerűen

szólva a hívek mozgósítása a szegény gyülekezetek támogatására.

A Gyülekezeti Segély munkája országos terv alapján bontakozik ki s ha a Gyülekezeti Segély intézőszervei mindenütt hűségben elvégzik munkájukat, soha nem látott eredményeket érhetünk el szegény gyülekezetek istentiszteleti életének biztosítása és gazdagítása vonalán.

A Z EGYHÄZEGYETEM TANÁCSA

A 19&4. évi országos gyűjtés előkészítésére most nagyjelentőségű határozatokat hozott. Megválasztotta a Gyülekezeti Segély országos lelkészi vezetőjét, Koren Emil kőbányai lelkész és világi vezetőjét, Fekete Zoltán dr. egyházfelügyelő személyében. Elhatározta, hogy az 1954. évi Gyülekezeti Segély országos gyűjtést megindítja és megbízta . D. Dezséry László püspököt, hogy ezt istentisztelet keretében, igehirdetésben hozZa a hívek tudomására. Dezséry püspök a rákospalotai gyülekezetben tette közhírré a Gyülekezeti Segély elindulásának történelmi eseményét és innen hívta fel az ország evangélikusait az akció támogatására. Az egyházegyetem tanácsa elhatározta továbbá, hogy elfogadja a Déli Egyházkerület Tanácsának azt a határozati javaslatát, hogy a Gyülekezeti Segély ■ országos gyűjtéséből az egyházkerületek és az egyházegyetem által osztandó segélyösszegeket vonják ' össze és azt két tételben adományozzák két olyan gyülekezetnek, mely a maga erejéből nem tudja templomépítését befejezni. Az egyházegyetem tanácsa e két gyülekezetként kijelölte a Déli Egyházkerületből a zuglói egyházkSteéget, az Északi Egyházkerületből pedig a pesthideg- kuti egyházközséget, mely utóbbinak temploma - a Lelkésznevelő Intézet kertjében épült, és így annak is szolgát.

1954-ben tehát hazánk valamennyi evangélikus gyülekezete és híve tudhatja, hogy a Gyülekezeti Segély a zuglói és a pesthidegkuti templomot juttatja majd befejezéshez .Ezért a két templomért áldozunk és adakozunk egész esztendőn keresztül. S ha Isten megsegít minket, 1955-ben újabb két épülőfélben levő templomot fogunk megjelölni s így néhány éven belül »átadjuk az új templom kulcsát mindazon gyülekezeteknek, amelyek ma még templomtalanok« — amint azt Dezséry püspök Rákospalotán prédikálta.

Isten áldása legyen a Gyülekezeti Segélyen! A gyülekezeteket és az evangélikus testvéreket soha nem látott erejű megmozdulásra hívjuk templomainKért!

Az Egyházegyetem Tanácsában D. dr. Vető Lajos püspök összefoglalást terjesztett elő egyházunk munkájáról

Az Egyházegyetem Tanácsa március 11—12-én gyűlést tartott, melyen D. c!r. Vető Lajos püspök, az egyházegyetem közgyűlésének lelkészelnöke jelentést tett, összefoglalta beszédében egyházunk szolgálatának különböző ágaiban mutatkozó eredményeket. Többek között a következőket mondta:

Egyházunk vezetősége munkáját abban a hitvallásszerű meggyőződésben végzi, hogy az egyház a Krisztusban hívők közössége, melyben az igét tisztán és igazán hirdetik s a szentségeket Krisztus Urunk rendelése szerint szolgáltatják ki. Amikor az egyetemes presbitériumnak ezen az ülésén jelentést kívánok tenni országos egyházunk életéről, akkor is az egyháznak ez a klasszikus meghatározása vezet. Egész egyházi ténykedésünket ugyanis nem irányítja más, mint az, hogy az egyház egyház, közelebbről az evangélikus egyház evangélikus egyház legyen, úgy, ahogyan erre a szentírás és hitvallási irataink köteleznek és útbaigazítást nyújtanak.

— Az egyháil elsőrendű és alapvető szolgálata az igével való szolgálat. Egyházunk igeszolgálatáról kell tehát mindenekelőtt

szólnunk.

— Külsőleg sokat jelent, hogy templomaink rendben vannak, a háborús pusztításnak templomainkkal kapcsolatos következményei nemcsak hogy megszűritek, hanem esztendőről esztendőre új templomok, istentiszteleti helyek épülnek.

— Közelebbről az ige hirdetése s a szentségek kiszolgáltatása az egész országos egyházban, annak minden templomában és istentiszteleti helyén zavartalanul folyik. Ugyanezt állapíthatjuk meg a bibliaórákkal s a konfirmációi oktatással kapcsolatban is. Az iskolai vallástanítás államunk törvényeinek megfelelően 'fakultatív. Az igeszolgálathoz tartoznak a gyülekezeti, körzeti és országos jellegű konferenciák is.

— Vájjon tisztán és igazán törfcé- nik-e egyházunkban az igehirdetés?

— Az országos összképet véve figyelembe, kétségtelen javulásról kell számot adnunk.

A szektás vonások egyre inkább eltűnnek egyházunk életéből s az igehirdetés egész egyházunkban egyre egészségesebb s teológiailag egyre tisztább lesz. Valami egészen különleges felelősségre ébredést kell észlelnünk ebben a vonatkozásban lelkészi karunk részéről.

Híveinkről is el lehet mondani, hogy

Készülj az ige hallgatására!

BÖJT 3. VASÁRNAPJA 1. Péter 1,17—20

A harmadik böjti vasárnap úgy rajzolja elénk a keresztre menő Krisztus arcát, mint aki Isten Báránya.

Azt jelenti ez, hogy Ö a váltság, mely szabadulást hoz a bűnből és Isten tulajdonává tesz. Mi küzdhetünk a bűnnel szemben, alkalom- adtán még talán győzni is tudunk fölötte, de teljesen megszabadulni minden átkától, minden kísértésétől csak úgy tudunk, ha ai Isten Báránya küzd értünk. Ezt tette Krisztus a kereszten. Olyan áldozatot mutatott be, amely egyszersmindenkorra elegendő áldozat nemcsak az én bűnömért, hanem a világ bűnéért is.

Azt is jelenti ez, hogy Krisztus a maga hibátlanságát és szeplőtlensé- gét állította szembe az ember bűnével. Mint Bárány, nem a maga dolgában cselekedett, hanem mások bűnéért tett eleget. Saját igazságát, saját bűntelenségét, saját szeretetét mint magot vetette bele az emberiség szívébe, hogy megteremje a mi igazságunk, a mi bűnbocsánatunk és a mi szeretetünk gyümölcsét. A kereszt közöttünk megszólaló evangéliuma is ilyen magvetés. Nekünk ismernünk kell az Isten Bárányát, tudnunk, hogy az O vérén váltattunk meg és így hinnünk Benne.

Megmentésünk dolga Isten szándéka volt kezdettől fogva s O ennek a szándéknak a menetébe állott bele, amikor a maga idején megjelent érettünk. Az Isten Báránya volt, akit maga Isten küldött szabadulásunkra.

A böjti igének magvetésében ki- ábrázolódik szemünk előtt az Isten Bárányának képe. Homlokán ezek a betűk csillognak: ÉRETTETEK! Ez a nagy böjti evangélium, hogy a Krisztus áldozati halála nem látványosság, nem az Isten demonstratív cselekedete, hanem az értünk, a mi érdekünkben és felemelésünkre kinyújtott isteni kéz, mely egy mozdulattal letörli életünkről a bűnnek átkát és magához ölel mint megtisztított s hazatalált gyermeket. Úgy böjtöljünk, higgyünk és éljünk, mint akik Isten Báránya jóvoltából a megigazulás útján napról napra közeledünk Istenhez, aki éppen ebben a Bárányban lett igazán Atyánkká;

az egyháztól és a lelkésztől szinte kizárólag azt várják, hogy Istennek igéjét hirdesse, tisztán és igazán,

— Az ige tisztán és igazán való hirdetése s általában egyházszolgálatunk jól végzése érdekében különösen jó szolgálatot tehet

Teológiai Akadémiánk.

Az a körülmény, hogy Akadémiánk immár közel félévtizede a fővárosban végzi munkáját, kétségtelenül sokban hozzájárult ahhoz, hogy lel- kószi karunk igeszolgálatban jó irányítás mellett jó munkát végezhessen. Az ország fővárosában együtt van, szinte egy élő szívet alkot egyházunk testében Akadémiánk s egyházunk legfelső vezetősége. Ez a körülmény egyre jobb eredményekre vezet.

Ezután a püspök, az egyházi sajtó újabb eredményeit foglalta össze és megjelölte a további . feladatokat, majd az egyházmegyei lelkészt munkaközösségek munkájáról beszélt. Egyházunk szeretetszolgálatáról szólva mondotta:

— Mégcsak alig egy esztendeje, hogy zsinatunk törvényt alkotott egyházunk szeretetszolgálatának a szabályozására. Az ezen a téren is bevezetett jórend, főleg azonban az egész munkának egybefoglalása s az egész országos egyház szívügyévé tétele, bámulatos eredményekkel járt. Tizenhét, szoros értelemben vett szeretetintézményünkben, két lelkész! üdülőnkben folyik ez az áldott munka, több millió forintos pénz- forgalommal az elmúlt esztendőben.

Gyülekezeteink, egyházmegyéink egyre szorosabban és erőteljesebben kapcsolódnak bele a szeretetnek ebbe a gyönyörű munkájába. Ugyanakkor minden gyülekezet keretén belül folyik valamiféle helyi szeretetmunka is. Ha a kezdet kezdetén ilyen hálára indítóan erősödik ez a munka, csak reménységgel nézhetünk egyházunk diakóniai munkájának további fejlődése elé.

Kiemelte, hogy egyházunk szeretetszolgálatának keretében ez év január 1-én megkezdte működését az egyházegyetem Nyugdíjosztálya s megállapította, hogy a különböző egyházi közületek és az egyházközségek szépen teljesítik kötelességeiket a nyugdíjosztály terheinek vállalásában.

A múlt esztendei lelkésznyugdíjazásokkal kapcsolatban megállapította, hogy nyugdíjazott lelkészeink állásait egyházunk betöltötte és »a fiatal erők paróchusi szolgálatba állásával szemmel láthatóan felfrissült a hitélet a gyülekezetekben.«

A Gyülekezeti Segélyről szólván megállapította, hogy »megvan az okunk arra a bizakodó reménységre, hogy amikor a gyülekezetek segélyezése országos egyházunk egészének szerves részévé vált, az eredmények még jobbak lesznek« — mint az egyesületi formák közt működött volt Gyámintézetéi.

A továbbiakban a püspök a haza határain belül folytatott egyházi szolgálatról beszélt, mellyel népünk jólétéért és békéjéért munkálkodtunk, méltatta a magyar református egyházzal való együttműködést és beszámolt egyházunk nemzetközi kapcsolatairól azoknak a nemzetközi eseményeknek tükrében, melyek a közvetlenül elmúlt időben hazánkban történtek, majd így folytatta beszédét:

— Szervezet szempontjából, 1952 és 1953-ban hozott új zsinati törvé- '

I nyeink szerint ez a munka országos ‘ egyházunk két kerületében, tizenhat egyházmegyében 318 anyaegyházközségben folyik. Az országos jellegű és érdekű munkákat, amelyeket különösképpen igyekeztem jelentésemben ismertetni, új egyházi törvényeinknek megfelelően végzi az egyetemes iroda, Illetve egyetemes egyházunk több szakosztálya. Egyre világosabban bontakozik ki az országos jellegű munka tagozódása azoknak a tapasztalatoknak megfelelően, amelyet az elmúlt években szereztünk. A sajtószolgálatot az Egyetemes Sajtó- osztály, a szeretetszolgálatot a Diakóniai Osztály, a Nyugdíjosztály és a Gyülekezési Segély végzi. Külön országos érdekű munkakört jelent a lelkészképzés és a teológiának, mint tudománynak a művelése, ami Teológiai Akadémiánkon és Lelkésznevelő Intézetünkben történik. Országos levéltárunk» és könyvtárunk rendezése,'hozzáférhetővé tétele szintén külön munkaágat alkot;

Ezek a munkaágak és szolgálatok nemcsak hogy nem nélkülözhetők országos egyházunk életében, hanem ellenkezőleg, feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy egyházunk egészében az apostoli intelemnek megfelelően »mindenek ékesen és jórendben« menjenek végbe.

— Ahhoz, hogy egyházi életünket jól tudjuk látni, bizonyos perspektívára. távlatra van szükségünk; Igén fontos azért, amit külföldi egyházi látogatóink mondanak itt-tar- tózkodásuk után egyházunkról.

ök pedig kivétel nélkül azt mondják visszatérve hazájukba, hogy magyarországi evangélikus egyházunk élő egyház. Ennél többet és szebbet mondani egyházi életünkről, de más egyház ■életéről sem lehetne. Istennek adunk hálát azért, hogy ilyen jó bizonyságunk van.

Őhozzá esedezünk, áldja meg továbbra is egyházunkat, hogy fogyatkozásai egyre jobban eltűnjenek s szolgálatát minél jobban végezhesse.

— Világi síkon egyházi életünk és munkánk békés és zavartalan folytatását elsősorban Népköztársaságunk alkotmánya biztosította és biztosítja. Nyilvánvaló az is, hogy a még előbb, 1948-ban megkötött egyezmény döntő módon tette lehetővé egyházunk és a Magyar Népköztársaság közötti jóviszony kialakulását. Ez az egyezmény valóban »jól funkcionál«. Az Állami Egyházügyi Hivatal az egyezménynek és az alkotmánynak megfelelően gondosan őrködik afelett, hogy azok betartassanak. Nagy segítséget nyújtott az Állami Egyházügyi Hivatal egyházunk számára akkor is, amikor módot adott arra, hogy. az 1954. évi január 1-től esedékes huszonötszázalékos illetménycsökke- nés több mint három évre pótoltas- sék. Hadd fejezzük ki köszönetün- ket ezen a helyen is a sok jó- segítségért az Állami Egyházügyi Hivatalnak, névszerint is Horváth János elnök úrnak, Varga József elnök- helyettes úrnak és Veres Pál osztályvezető úrnak, rajtuk keresztül pedig népköztársaságunk kormányának.

A püspök így fejezte be beszédét:

■— Hitünk hálája mindenekfelett az egyház fejének, a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak szól — majd köszönetét fejezte ki munkatársainak, az egyházegyetem körében: — az Egyház Ura áldja meg őket, igéjével és a szentségekkel legyen közel mindnyájukhoz és közölje velük szüntelenül isteni erejét, világosságát, bölcseségét és szerété tét;

„Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat“

(Bírák 5,9jb,j