Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-03 / 1. szám

4 EVANGÉLIKUS ELE* Az 1954 évi egyetemes imahét Január 3—10. JÉZUS (Lk. 2, 21.) Több mint egy évszázad óta a vi­lág minden táján élő keresztyének évről évre, az év első teljes heté­ben közös imádságban állanak Isten elé. Magyarországi protestáns gyüle­kezeteink régi jó hagyományaik sze­rint, minden keresztyének Krisztus­ban való egységének bizonyosságá­ban be szoktak kapcsolódni ezekbe az imaheti alkalmakba. 1954. január 3-tól 10-ig, vasárnaptól vasárnapig gyülekezeteink ismét együtt talál­koznak Isten színe előtt a világ min­den táján imádkozó keresztyének­kel. Hisszük, hogy imádságainkban kifejezésre jutnak a Krisztus egy­háza egységének nyilvánvaló jelei. Megváltjuk közösen bűneinket az egyház szétszakadozottsága miatt, amely hatással van a világ megosz­lására is. Hálát adunk azért, hogy bűneink Jézus Krisztus érdeme által bocsánatot nyertek és Isten nem ve­tett el bennünket, hanem továbbra is kegyelmesen kezében tart. Könyör- günk azért — egybekapcsolódva sok­sok millió keresztyén atyánkfiával — hogy Isten Szendéikének erejé­vel munkálhassuk az egyház egysé­gét és a világ megbékélését, Urunk­nak dicsőségére és minden ember javára. 1954-re január első hetére az Evan­géliumi Szövetség és január harma­dik hetére az Egyházak Világtaná­csa is bocsátott ki imaheti felhí­vást, s egyházaink együtt magasztal­ják Istent azért, hogy az Egyházak Világtanácsának szolgálatai által is növeli hitünket, hogy egyházaink az Una Sancta Ecclésía közösségében, a Krisztus fősége alatt egyek. Addig is, amíg a világkeresztyénség — re­méljük, hogy mielőbb — megtalálja a két imahét egyesítésének módját, a magyar református, evangélikus, baptista és metodista egyházak úgy határoztak, hogy a két programm- mot egyesítik. Ezért az imahét be­vett idejét és külső rendjét meg­őrizve, egyházaink ökumenikus egy­Az imahét Vasárnap, január 3. Megnyitó istentisztelet »Krisztus a világ reménysége« Adjunk hálát: Isten reménységet adó Igé­jéért, hogy az egyházak figyelmét a remény­ség felé fordította, hogy a reménység fele­lősségét a gyülekezetekkel felfedeztette. Valljuk meg bünbánattal: hogy hitünk nem eléggé lett élő reménységgé az Istenben az újjászületés által, hogy 'sokszor magunkat v^jGfy az egyházat gondoltuk és mondtuk a világ reménységének, hogy a reménységről sokszor reménytelenül beszéltünk, hogy gya­korta hamis reménység ejtett meg bennün­ket. Könyörögjünk: hogy Isten szent Igéje és Szentlelke által szülje újjá az ö népét élő reménységre, hogy ajándékozza meg az ő egyházait a reménység hitvallásával, hogy készítse fel az egyházak képviselőit Evan- stonban jó hirt mondani a reménység felől. Hétfő, január 4. »Isten igéje« Lekció: Zsoltár 19. — János 1:1—18. Elmélkedés; Istené az Ige. az egyház, a világ. Igéjével vezeti népét és murdaálkodik a világban. A testté lett Ige: az élő és ural. ko>dó Jézus . (Krisztus Szentlelke által tesz készekké az Igével való szolgálatra. Adjunk hálát: Isten nagy szeretetéért, hogy szent Fiában Igéjét az embereknek «adta, hogy az Ige mindig szólt és ma is szól szerte a világon a gyülekezetben, hogy a Biblia sok nyelven eljut taz emberekhez és a mi gyüle- kezeleiJik különös felelősséget éreznek a Bib­lia megismeréséért. Valljuk meg bünbánattal: hogy kemény- szfvüségünk mialt nem tudjuk megérteni istennek az egész világra kiterjedő nagy szeretedét, hogy restszivűek és engedetlenek vagyunk az Ige egységre és szolgálatra buz­dító tanításainak elfogadásában, hogy a Bib­liát még mindig nem ismerjük eléggé.. Könyörögjünk: hogy Isten Szentlelke által táguljon ki szivünk annak a szeretetnek meg­értésére, amellyel Isten szereti egyházát és az egész világot, hogy' hálásak tudjunk lenni a gyülekezetekben történő igehirdetésekért és az Igében kapott áldásokért, hogy Isten tegyen engedelmessé minket az ő beszédé­nek hallgatására és megcselekvésére, hogy hűségesebben szeressük Bibliánkat, hogy áldja meg Isten egyházunk Biblía-íorditö munkáját és az Ige által történő megújulá­sát. Kedd, január 5. »■Az egyetemes egyház« Lekció: Zsoltár 23. — I. Kor. 12:12—27. Flmélkedés: Mindnyájan boldogan valljuk közös hitvallásunk tételét: »Hiszek... egv keresztyén An yaszeni egyházat. Szenteknek közösségét.« Engedetlenségünk miatt sízét- szakadoztunk. azért nem tudunk együtt örülni az örvendezőkkel • és nem tudjuk gyógyítani a fájdalmas megoszlásokat. A Jó Pásztor szüntelenül munkálkodik juhai egybegyűjtésén és a benne világossá lett igazságon s azon. hogy ne legyen több csak egyetlen nyáj. . Adjunk hálát: hogy a világ teremtésétől elkezdve. Igéje és Szentlelke által egyházat gyűjt magának a mi Urunk, hogy minket is beleszerkesztett az ö egyházába, hogy az egyház egységét hitbeli engedelmességgel munkáló ökumenikus szolgálatunk a külföldi evangéliumi egyházakban kedvességet talál, hogy 1954-ben reménységünk van az-Evan- stonban való ökumenikus találkozásra. Valljuk meg bünbánattal: hogy a többieké­től eltérő látásainkat még mindig fontosabb­nak tekintjük, mint a Jézus Krisztus felől való közös látásainkat, hogy világszerte nö­vekszik a vágyakozás, hogy az egyház^ egy­sége jobban kiábrázolódjék a világ előtt is. hogy személy szerint mi magunk is akadá­lyai vagyunk az egyház egysége kibontako­zásának, hogy az. egyházak . között és az egyházakon belüli szakadások által még in­kább növekszik a világfeszültség, hogy a lelki egység és a közös feladatokban való együttműködés helyett inkább látszat egy­ségre törekedtünk. Könyörögjünk: hogy egyesítsen minket a jut Urunk az ö egyháza egységének mgn­ségében, az alábbi programmot ter­jesztjük gyülekezeteink elé. Pro- grammunk az eddigi témák mellett az Egyházak Világtanácsa 1954-re Evanstonba összehívott nagygyű­lése főtémájára is tekint. A főtéma bizonyságtétele mindenki előtt is­mert: Krisztus a világ reménysége. Helyesnek látjuk, ha gyülekeze­teink a maguk hitvallása szerinti is­tentiszteleti rendnek megfelelően végzik az imaheti istentiszteleteket. Ahol lehetséges, gyülekezeteink egy­mással egyetértésben rendezznenek közös imaheti alkalmakat is. Kérjük gyülekezeteinket, imádkoz­zanak együtt az Egyházak Világta­nácsa Hit- és Egyházalkotmányi Bi­zottsága által az egyházaknak aján­lott könyörgéssel: »örökkévaló és irgalmas Isten, békességnek és nem viszálykodásnak Istene: könyörülj a Te egyházadon, amely meghasonlott a Te szolgála­todban és add meg neki, hogy keres­vén az egységet, amely a Krisztus­ban és a Te szent beszéded Igazsá­gában van, dicsőíthessünk egy lélek­kel és egy szóval Téged, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját. Ámen.« Budapest, 1953. december havában. A Magyarországi Református Egy­ház részéről: Bereczky Albert s. k. püspök A Magyarországi Evangélikus Egy­ház részéről: Vető Lajos s. k. püspök A Magyarországi Methodista Egyház részéről: Szécséy János 8. k. superintended A Magyarországi Baptista Egyház részéről:' Szabó László s. k. elnök programmja kátásában, hogy a szükségek és hiányok fel­ismerése által tudjunk alkalmas eszközök lenni a közöttünk élő atyafiak megsegítésére és általában az emberek közölt való jó szol. gálatokra, hogy az ökumenikus szolgálat­ban alázatosan tudjunk részt venni a világ minden táján éiő egyházakkal való együtt- munkálkodásban. hogy Isten áldja meg az evanstoni ökumenikus nagygyűlést, előkészü­leteit, és vigye teljesedésbe, az egyházak kö­nyörgéseit, amelyeket e nagygyűlés sikeres munkájáért elmondanák. Szerda, január 6. »Az egyház missziója« Lekció: Jónás I. — Ap. csel. 8:5—8. Elmélkedés; Az egyház misszióját a íeljes Ige megértése és elfogadása által töltheti be. Az egyház missziói tevékenységét az Isten által adott jelek és csodák kísérik. Csak engedelmes egyház töltheti be misszióját a világban,. Adjunk hálát: hogy a teljes Ige megértése iránt növekedett a készségünk, hogy az egy­házunk misszióját kísérő jelek és cselekede­tek által még inkább megtaláljuk szolgála­tunkat a világban, hogy növekszik az Isten Igéjének engedelmeskedő gyülekezeti tag­jaink száma. Valljuk meg bünbánattal: hogy hűtlensé­geink és engedetlenségeink miatt Isten nem pecsételheti meg több jellel és csodával ige­hirdetéseinket, hogy mein tudtunk türelmes szeretettel tanúbizonyság tévők lenni az Isten Igéjének engedetlenkedő gyülekezeteink és tagjaink iránt. Könyörögjünk: hogy az agy ház a maga misszióját az egész világon az emberiség javára tudja betölteni, hogy nyíljanak meg szemeink és füleink az Isten által megmuta­tott és véghezvitt jelek és csodák meglátá­sára és meghallására, hogy tudjuk remény­kedve Isten kezében egyházunk ügyét, amely­nek ö általa szolgálata van ebben a világ­ban. Csütörtök, január 7. »Keresztyének a világközösségért« Lekdo: I. Mózes 4:1—15. — Lukács 10:27— 31. Elmélkedés; Isten irgalmas szeretető az egész világra kiterjed. Minden ember test­vérünk,'Jézus Krisztusnak az egész világra kiható váltsága által. Az egyháznak közös­séget kell vállalnia a világ egysége és békes­sége szolgálatában. Adjunk hálát: ho-gy úgy szerette Tsten a világot, hogy az Ö egyszülött fiát adta érette, hogy mind erőteljesebben bontakozik ki az emberiség egybeíartozásának tudata és együttműködésének vágyakozása tekintet nél­kül fajra, nyelvre, felekezetre, társadalmi rendszerhez való tartozásra, hogy szerte a világon az egyházak és ezeknek képviselői felelősséget éreznek és fó szolgálatokat vé­geznek az emberi együttélés kialakításáért és a világ békességének megőrzéséért. Valljuk meg bűnbánattal: hogy még min­dig szűkkeblűelv vagyunk Isten egész világra kiterjedő szeretetének megértésében és szol­gálatában. hogy még szerte a világon népek, fajok és felekezetek elnyomás alatt szenved­nek, hogy az egyházak még mindig mgadoz- nak az emberi együttélés és a világbéke szol­gálatának őszinte vállalásában. Könyörögjünk, hogy töltse be az egyházak életét és az emberek életét az-egész világon a szeretet, hogy' a keresztyének mindenütt tudják megérteni más fajú, más nyelvű, más felekezetű és más társadalmi rendszerekben élő. népek fáradozásait is az emberiség kö­zös javáért, hogy áldja meg Tsten szerte a világon a béke megőrzésének és a boldogabb emberi együttélés kialakításának .szolgálatát, hogy áldia meg a Béke Világtanácsnak az egész világ békességéért folytatott^ küzdel­mét, hogy áldja meg a kormányok és a né­pek minden békés célra törekvő munkálko­dását. Péntek, január 8. »Keresztyének hazájukért« Lekció: Dániel 9:l~l9. —- Ap. csel. 17:22— 32. Elmélkedés: A gyülekezet tagjai a hazának is polgárai. Az egyháznak úgy kell közre­működnie, hogy imádságaiban és szolgálatai-, kan. munkálkodik a nép jólétéért. __ Ad junk hálát Istennek azért, hogy népün­ket szeretett magyar hazánkban ítéletei által is irgafmasan megtartotta, hogy egyházunk a magyar nép ügyét megérti és szereti és Istennek engedelmeskedő hittel annak javára törekszik. Valljuk meg bünbánattal; hogy még mindig nem becsüljük meg elégigé népünk vezetői­nek hazánk javára és benne a mi javunkra kifejtett munkálkodását, ihogy még mindig nem tudunk elég odaadással, teljes egység­gel és örvendező szívvel együtt munkálkodni népünk és hazánk javára. Könyörögjünk: hogy Isten áldja meg né­pünk kormányának, országos és helyi vezérlői­nek hazánk és népünk javára kifejtett mun­kálkodását, hogy Isten adjon népünknek örömet a munkában, előhaladást hazánk bé­kés építésében, hogy' akik Krisztusban hívőkké lettünk, tudjunk előljárni a jó cselekedetek­ben, tudjunk örvendező szívvel együttmun­kálkodni a község és a város jólétén, hogy h’tbol fakadó áldozatos munkánk által lehes­sünk hazánknak jó és hasznos polgárai. Szombat, január 9. »Keresztyének családjukért és gyülekezetükért« Lekció: Zsolt. 122., Zsolt. 128. —• I. Tess. 5:12—15. I. Tim. 5:8. Elmélkedés: Isten a család és a gyülekezet szőkébb közösségében a világban való hiva­tásunk betöltésére készít fel. A családok és a gyülekezetek Krisztus uralma alatt élnek. A közelebbiekért való szeretet és gond a vi­lág nagy egészére kiterjedő jő szolgálatok­nak az alapja. Adjunk hálát: hogy családunk az előttünk járó és hitben élő atyáink hűsége szerint most is egytmás iránt való szeretőiben együtt van és gyarapodik, hogy sok család és sok gyülekezet jó bizonyság az Isten szereteté- ről a kivülvalóknak, hogy a gyülekezetben a szent keresztség által, az istentiszteleten való részvétel által és az úrvacsorával való élés által benne élhetünk. Valljuk meg bűnbánattal: hogy családunkat sokszor magára hagytuk és házastársünk, gyermekeink, szüléink, testvéreink gondjá­nak erőtelen hordozói voltunk, hogy nem Őriztük meg hűségesen a gyülekezetben szá­munkra adatott drága örökséget, hogy nem vettünk részt engedelmességre kész szívvel az igehirdetésben, nem könyörögtünk eléggé buzgón az igehirdetőkért és az ige hallga­tóiért, hogy elhanyagoltuk a Szentségekben Istentől kegyelmesen nyújtott alkalmakat. Könyörögjünk: hogy családunkat tudjuk Istentől kapott drága ajándéknak venni, hogy^ házastársunk, gyermekeink, szüléink, testvéreink szeretetlen való gondviselésben soha el ne fáradjunk, hogy az egymáslránti szeretetben növekedve napról napra hűsége­sebbek és odaadóbbak legyünk, hogy gyüle­kezeteink hit által újuljanak meg, épüljenek külső és belső erejükben, atyafiságos békes­séggel, hogy Isten egyházunk, gyülekezeteink vezetőit vezesse, világosítsa, bölcseségével tanácsolja, erőben és egészségben megtartsa. Vasárnap, január 10. Záró istentisztelet: »Az egyház reménysége« Lekció: I. Péter 1:3—21. — Textus: I. Pé­ter: 117—21. Adjunk hálát; hogy az Ő romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségét ne­künk adta, hogy ezt a hete': a világ minden keresztyénéivel a magyar evangéliumi egy­házak békességben együtt tölthettek hála­adásban, bűnbánatban és könyörgésben, hogy az imádság Szolgálatával jobban megaján­dékozott bennünket. Valljuk meg bünbánattal: hogy sokszor megfeledkeztünk az eljövendő Jézus Krisztus­ról, hogy egyházaink, gyülekezeteink és a magunk magatartása nem a szentség maga­tartása volt, hogy a hit harcában megían- kadtunk és nem harcoltuk végig. Könyörögjünk: hogy Isten egyházainkat, gyülekezeteinket és magunkat szüljön újjá, élő reménységre, hogy adjon jeleket és biz­tatásokat imádságaink meghallgatása felől, hogy , vigye teljesedésbe a nagy ökumenikus szervezetek által is az Ö akaratát, hogy Szentlelke által tartson továbbra is együtt bennünket az evanstoni. nagygyűlésért való imádságban, hogy serkentse a világ keresz­tyén egyházait őszinte és áldozatkész együtt- munkálkodá3ra a föld békéjének megoltal- mazásában, a jobb. igazságosabb, boldogabb emberi élet építésében. Új esztendő jött el hozzánk... Új esztendő jött el hozzánk, Hogy mindnyájan vigadoznánk; örvendezzünk új erőben Az új esztendőben. Isten fiát, menny szülöttét, Egyházába e nap vitték; Örvendezzünk új erőben Az új esztendőben. Ma kapta a Jézus nevét, Mert Ö megtart mindeneket: örvendezzünk új erőben Az új esztendőben. Üdvözítő szent nevére Hajoljon az ember térde, örvendezzünk új erőben Az új esztendőben. Oh, hisz, amióta élünk, Oltalmával Ö volt vélünk, örvendezzünk új erőben Az új esztendőben. Többet adott jókedvében. Mint ahány perc van az évben, örvendezzünk új erőben Az új esztendőben. így vezéreld néped sorsát, Hála néked, örök jóság! Örvendezzünk új erőben Az új esztendőben. Dicsőség az ég Urának S béke a föld vándorának, Örvendezzünk új erőben Az új esztendőben. Atya, Fiú és Szentlélek, Halld meg, amit buzgón kérek, Két kezeddel áldj meg bőven Az új esztendőben. A szarvasi énekeskönyv 115, éneke. KARÁCSONY UTÁN nyolc nap­pal, amikor a naptárban új esz­tendő kezdődik, az egyház igehirde­tése egy nevet mutat fel a gyüleke­zetnek: Jézus. Azért éppen ezen a napon, mert a törvény (I. Móz. 17, 12.) szerint az újszülött gyermeket nyolcadnapgn kellett a templomban bemutatni, a körülmetélés szövet­ségébe felvenni, — s ez az alkalom volt a gyermek névadásának alkal­ma is. Nem volt mindegy, hogy a gyer­mek milyen nevet kapott. Ez a név az emberek hite szerint valamit meg­sejtetett és előre mutatott annak az életéből, aki e nevet viselni kezdte. A név ugyanis nem értelmetlen szó, hanem jelentése van. Néha arról be­szél, aki viseli, néha pedig annak szól. Egyszer azt az ajándékot mu­tatja meg, amit viselője vár az élet­től, vagy az Istentől, néha pedig amit az Isten vár tőle. JÉZUS NEVE egymagában is ige­hirdetés. Nem is emberi gondolat adta neki ezt a nevet. Szülei an­gyali közvetítéssel Istentől kapták a hírt, hogy születendő gyermekük neve Jézus legyen (ML 1,21). Azért tör­tént ez így, mert ennek a névnek sokkal többet kellett mondania, mint más neveknek. Ez a név beszél Istenről, Jézus Atyjáról. Elmondja róla, amit Jézus életével és szavával hirdetett felőle, hogy ő szabadító Isten. Ez az evan­gélium, mert ezzel a névvel úgy is­merjük meg Istent, mint aki szere­tettel és kegyelemmel van irántunk. Megmutatja azután azt a szolgála­tot is, amit Isten Jézusra bízott. Az ö neve magába foglalja éleiét, min­den szavát. Ha csak ezt a nevet tud­nánk róla, akkor is lenne evangéliu­munk. Krisztus Urunk azért jött e világra, hogy szabadulást hozzon az embernek a bűn, a gonoszság, a rossz lelkiismeret hatalmából. SZABADÍTÓ <5 mind abból, amit az első ember bűne létrehozott. Ali­kor lett végzetesen szemben állóvá az ember és az Isten. Most újra az ember felé fordul Isten, hogy ítélet helyett segítés legyen lceze munkája, Az első ember bűne megrontotta az életet is, mert behozta a fájdalmait a gonoszságot és a békétlenséget. Jézus most szabadítást hoz mind ebből az életünket meghatározó vég­zetes, bűnös állapotból. AZ ÍGÉRET valóra váltása akkpr kezdődött, mikor megszületett Krisz- tus, s akkor folytatódott, amikor a nyolcadik napon a körülmetélés sző- vétségét is magára vette. Neki ugyan már nem volt szüksége erre a szö­vetségre. Üj szövetség kezdődött ak­kor, nem testi, nem ideig való, ha­nem Isten nagy, üdvözítő és örökké­való szövetsége. Krisztus mégsem vonta ki magát a régi szövetség alól. Ö emberré lett, magára vette az em­beri sorsot és ehhez hozzá tartozott az emberi életet akkor szabályozó e világi törvényeknek váló engedel­messég is. NEM VÉLETLEN, hogy Jézus ne­vének ünnepe egyben a naptári új esztendő kezdete is. Amikor Jézus megszületett, új kezdet volt ez a vi­lágnak. Akkor kezdődött meg az Is­ten jó kedvének kedves esztendejei Üj esztendők élén úgy áll Jézus ne­ve, hogy megmutatja: ez az esztendő is Isten kedves esztendeje lesz. ö azt akarja, hogy Jézus ebben az év­ben előbbre vigyen bennünket és az egész világot a bűnből, a gyülölétbőL a nyomorúságból váló szabadulás­nak az útján. Mi pedig ezen a na­pon hitben zárjuk szívünkbe ezt a nevet és mindennap, minden mun­kánkban vezessen és irányítson az a hit, hogy a szabadító Istennek gyer­mekei vagyunk. z. 1, A makói gyülekezet jubileuma A jövő évben százéves, 800 lelket számláló makói gyülekezet ádvenf harmadik vasárnapján ünnepelte temploma felszentelésének 50 éves jubileumát. »50 év kis idő, ha azt az anyaszentegyház életének egé­szébe helyezzük el, de nagy idő, ha arra az odaadó munkára gondolunk, amelyet a szétszórtan élő evamgé- likusság összegyűjtése és pásztaro­lása tett szükségessé« — mondotta az ünnepi közgyűlés egyik köszöntő beszéde. 1903-ban új lelkészt választott a makói egyházközség Draskóczy Ede, Draskóczy Lajos eperjesi teológiai tanár testvére személyében. Az új lelkész megértette a gyülekezet vá­gyát, hogy szűkös kis imaház he­lyett megfelelő hajlékban hallhassa Isten igéjét. Első feladatává tette a templomépitést. A gyülekezet pénz­tárában mindössze 800 forintot ta­lált erre a célra, de odaadó munkás­sága következtében 1903. december j 13-án már felszentelhette Sárkány I Sámuel püspök az új templomot. A templomszenteiés évfordulója most ás advent harmadik vasárnap­jára esett, mint annakidején. Az ünnepi istentiszteleten Benczúr László püspöki titkár hirdette az igét. Az oltári szolgálatot Jeszenszky Tibor, a szomszédos ambrózfalvi gyülekezet lelkésze végezte. Úrvacso­rát Povázsay Mihály segédlelkész osztott. Az ünnepség megható je­lenete volt, mikor Szlovák Pál espe­res, a gyülekezet lelkésze az oltár elé hívta H. Kiss Istvánt és fe­leségét, Bánszky Valériát és meg­áldotta őkét abból az alkalomból, hogy 50 évvel ezelőtt esküditek hűsé-t get egymásnak éppen a templom« szentelés napján. Bánszky Viktória a templom tervezőjének testvére. Az istentisztelet után tartott dísz« 1 közgyűlésen az egyházkerület, az egyházmegye, a szomszédos ambróz­falvi gyülekezet, a római katolikus és a görögkatolikus egyházközség, valamint az izraelita hitközség kép­viselői üdvözölték a jubiláló makói gyülekezetei. A meleghangú köszön­tések mind arról tettek bizonyságot, hogy az evengélikussággal testvéri jó viszonyban élnek a más vallást váltók és a nagyszórványú, kis evan« gélikus egyházközség munkáját megbecsülik. "A kevesen való hűséget és a kicsi megbecsülését példázza mindnyá­junk számára a makói gyülekezet — mondotta Benczúr László kö« szöntő szavaiban. — Isten azzal bíztat erre a hű­ségre mindnyájunkat, hogy a maga nagyságos dolgait kicsi­nyek által szereti megmutatni. Ezért ébresztette fel felelőssé­günket a világkeresztyénség nagy kérdései iránt. Ezért tette jelentőssé hozzájárulásunkat az épülő ország munkájában és ab­ban az egyre reményteljesebb küzdelemben, amelyet a föld­kerekség színén embermilliók fejtenek ki a béke megvédése ügyében. Éppen a kis gyülekezetekben és a szórványokban arra taníttatunk, hogy az egy is számit és a kicsin is nagy a felelősség.« Istentiszteleti rend 1954. január 3-án, vasárnap. Budapesten. PESTI OLDALON; Deák-tér délelőtt 11 .(úrv-.) Zay László, dél­után 6 Zay László. —• Fasor délelőtt Vs!0 Szita Isiván. délelőtt II Gyöngyösi Vilmos, délután 6 Gyöngyösi Vilmos. — Dózsa Gy.- út 7. délelőtt V2IO Cserháti Sándor. — Üllöi- út 24. délután 7. — Rákóczi-út (szlovák) dél­után 6, délután 7. —- Karácsony S.-11. dél­után 7. — Thalv K.-u. 28. délelőtt 11 Bo-’y- nyai^ Sándor, délután d Bonnyai Sándor. — Kőbánya délelőtt V2IO Hafehscher Károly., — Simor-u. délelőtt V4I2 Hafenscher Károlv. — Utász-u. délelőtt V4I2 Korén Emil. — Zugló délelőtt II Muntág Andor, délután 7 Muntág Andor. -- Gyarmat-u. 14. délelőtt *7*10 Scholz László. — Rákosfalva délelőtt V2I2 Scholz László. — Fóti-út délelőtt II (úrv.) Gádor András, délután 7 Rimár Jenő. — Váci-út délelőtt 8 Gádor András, déiután- 4 Rimár Jenő. — Újpest délelőtt J0, délután V*7. — Dunakeszi délelőtt 9. — Vas-u. 2/c. délelőtt lí. — Rákospalota MAV-telep délelőtt '!<£. — Rákospalota Nagytemplom délelőtt 10. ~~ Rákospalota Kistemplom délután 3. — Pest­újhely délelőtt 10 Kürtösi Kálmán. — Rákos­keresztúr délelőtt Vall. Rákoshegy dél­előtt 9. — Rákosliget délelőtt 10. — Rákos­csaba délelőtt 9 Békés JózseF, délután ’/V? Békés József. — Cinkota délelőtt 9 (gyerrii.), délelőtt 10; délután Va3. —• Mátyásföld dél­előtt V2I2. —- Kerepes-Kistarcsa délelőtt V410. — Pestlőrinc délelőtt !1 (úrv.), délután 5. -- Pestlőrinc-—Szemere-telep délelőtt s/&. — Pest­erzsébet délelőtt 10. — Soroksár-Ujtelcp dél­előtt 3/29. — Kispest délelőtt 9, délelőtt 10, délután 6. — Wekerle-telep délelőtt 8. —r Rákosszentmlhály délelőtt l/zll, délután 6j BUDAI OLDALON: Bécsikapu-tér délelőtt 11 Várady Lajos, délután 7 Sréter Ferenci — Toroczkó-tér dél­előtt 9 Sréter Ferenc,, délután Va7 Petfiő István. — Óbuda délelőtt 10 Mezősi György, délután 7 Mezősi György. — XII., Tarcsay V.-u, 11. délelőtt 9 Danhauser László, dél­előtt II Danhauser László, délután 7 Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő Intézet délelőtt 10 Pethő István. — Kelenföld dél­előtt 1!, délután 6. — Németvölgyi-út 138. délután 6. — Csepel délelőtt 11, délután 6. — Budafok délelőtt 10. — Nagytétény dél? előtt Vs9. — Kelenvölgy délelőtt 9. — Albert­falva délelőtt — Csillaghegy délelőtt V2IO Kaposvári Vilmos, délután 7 Kapos­vári Vilmos. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának tapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI ti.. Puskin-u. 12. Telefon: 142-074 Szerkesztésért és kiadásért felel: Dezséry László szerkesztő Budapest. Itt.. Dévai Bíró Mátyás-tér I. Előfizetési árak: Egy hóra 5— Ft negyedévre IS.— Fí. félévre 30— Ft egész évre 80.— Ft Csekkszámla: 20.412—VIII. Engedélyezést és terjesztési szám: M. E. Ill B 70.336/1348 10.000 példányban nyomatott 2-536468. Athenaeum (F. r. Soproni Bélé)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom