Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-02-21 / 8. szám
Horváth János elnök fogadta az Egyházak Világtanácsa vezetőit Horváth János az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, február 10-én hivatalában fogadta dr. Bell chiclies- ter-i anglikán püspököt az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának elnökét és dr. Visser't Hoof-ot, az Egyházak Világtanácsa főtitkárát, akik a Magyarországi Ökumenikus Bizottság vendégeiként Magyarországon tartózkodtak és részt vettek a református és evangélikus egyház közös tanulmányi bizottságának kétnapos konferenciáján. A konferenciát a két egyház teológusai az Egyházak Világtanácsa Evanston-i zsinatára való tanulmányi felkészülés folytatásaként tartották. Horváth János elnök kíséretében volt Varga József az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese s jelen volt D. Be- reczky Albert, a református zsinat elnöke. valamint dr. Vető Lajos, az evangélikus zsinat elnöke és Péter János református püspök. Az Egyházak Világtanáesa vezetői Budapesten Mint már, jelentettük, február B-án, szombaton reggel hazánkba érkezett dir. G. Bell chichesteri püspök, az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának és Végrehajtó Bizottságának elnöke és dr. W. A. Visser't Höoft, az Egyházak Világfa nácsa főtitkára. Bell püspökkel együtt felesége is hazánkba érkezett. Vasárnap délelőtt Bell püspök és Visser’t Hooft főtitkár a Kálvintéri református templomban prédikált. Az egyházak és a négyhatalmi tanácskozás Az Egyházak Világtanácsának megfigyelője Berlinben Dr. Frederick Nolde, az Egyházak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottságának igazgatója Berlinbe utazott. Mint mondotta, azért meg}' Berlinbe, a konferencia megnyitására, hogy -»kézzelfoghatóan -kifejezze sok ország egyházának mély érdeklődését és aggodalmát." Mint már közöltük, ebből az alkalomból levelet intézett a négy külügyminiszterhez; Az Egyházak Világtanácsa végrehajtó bizottságának levele a külügyminiszterekhez Az Egyházak Világtanácsának végrehajtó bizottsága február 2—5-ig a németországi, Königsteinben ülést tartott. Ä végrehajtó bizottság elnöke dr. G. Bell chichesteri püspök. Ezen a gyűlésen részt vett dr. F. Nolde is és tájékoztatta a végrehajtó bizottságot a berlini értekezlet eseményeiről. A tájékoztatás után a bizottság megbe- szést. - folytatott erről a kérdésről és dr. G. Bell püspök, elnök a bizottság megbízásából a következő levelet intézte a Berlinben tanácskozó négy külügyminiszterhez: »— Az Egyházak Világtanácsának végrehajtó bizottsága, mely ezekben a napokban Königsteinben ülésezett, gondolataival és imádságaival vette körül- -a külügyminiszterek berlini konferenciájának tanácskozásait. Amikor most' önhöz intézem ezt a levelet, ebben nemcsak az itt sok országból összegyülekezett vezetők aggodalmait és reménységeit tükrözöm, hanem az általuk képviselt egyházakét és keresztyénekét is. Tudatában vagyunk azoknak a nehézségeknek és bonyodalmaknak, amelyekkel Önök szembenéznek, amikor a napirenden szereplő problémák megoldására törekszenek. Tudjuk, hogy nem könnyű megtalálni egy közösen elfogadható tervet Németországnak és Ausztriának olyan szabad és független helyzetbe való visz- szaállítására, amilyet el kellene fog- lalniok most egy felelős világtársadalom kereteiben. De hisszük azt, hogy ezt a célt el lehet és el kell érni egy olyan úton, amely figyelemmel van ezeknek a nemzeteknek és népeiknek legitim kívánságaira és amelyik nem kényszerít reájuk megkülönböztető korlátozásokat. Bizonyára el kell érni a megbékélést és mindén fél számára azokat a biztosítékokat, amelyek jövendőbeli támadásoktól megvédik s ezeket, a kölcsönös felelősség és együttműködés közösségének kiépítésével lehet nyújtani. — Bízunk abban, hogy lényeges előhaladást lehet elérni konkrét kérdésekben a berlini konferencián s hogy ily módon jobb légkört lehetne teremteni a világ különböző részein felmerülő problémák megoldására. A korábbi tárgyalásokra való tekintettel reméljük, hogy az osztrák béke- szerződés kérdésében le fogják győz;ni a nehézségeket és megegyezéshez fognak jutni. Hisszük, hogy a világ döntő elhatározást vár a berlini konferenciától a Németországgal kötendő békeszerződés felé vezető úton. Amennyiben lehetetlennek bizonyulna egy azonnali és teljes megegyezés, úgy a konferenciának a német béke- szerződés sokkal biztosabb kilátását kellene megteremteni és azonnali intézkedéseket kellene tenni, amelyek révén a német nép eddig elválasztott részeit a legtermészetesebben és szorosabban össze lehet kapcsolni. — Amikor ezeket a szempontokat ön előtt kifejtjük, nem kérünk olyan megegyezéseket, amelyek a józan alapelvck mellőzésével vásárolhatók meg és amelyek hamis reménységek felépitésének irányába vezetnének. Tisztelettel kérjük önt, hogy legyen résen a kétségbeesés, elleti és tartson ki abban az erőfeszítésben. amely konkrét cselekedetekre vezet a fenyegető feszültségek enyhítése terén. Az a légkör, amelyben a négyhatalmi konferenciát befejezik és annak mértéke, hogy mennyire nyilvánul meg a további együttműködés szándéka, nagy mértékben meg fogja határozni azt, hogy a világ népei a béke megőrzésének kilátásait a népek között reménységgel vagy reménység nélkül fogják megítélni. — Mi és sok nemzetbeli keresztyén testvéreink folytatjuk könyörgésünket azért, hogy adjon az Isten önnek és az ön kollégáinak bölcseséget és megértést s vezesse az Önök tárgyalásait sikeres eredményre — fejeződik be az Egyházak Világtanácsa végrehajtó bizottságának a négy nagyhatalom külügyminiszteréhez intézett levele. A magyar protestáns egyházak távirata a négy külügyminiszterhez Külügyminiszter Űr! Főtiszteletű George Kennedy Alan Bell Chichester-i püspök, az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke, dr. W. A. Visser’t .Hooft, az Egyházak Világtanácsa főtitkára kíséretében meglátogatta egyházainkat. örömmel adták tudomásunkra és szószékeinkről is ismertették a gyülekezetekkel azt a levelet, amelyet az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága Önökhöz Königstcinböl intézett a berlini tanácskozások alkalmából, A magyarországi protestáns egyházak ezen kezdeményezésen felbuzdulva. kifejezik azt a kérésüket Önhöz, hogy fáradhatatlanul keressék tovább a népek és egyházak életét egyaránt megosztó,világfeszültség enyhítését. Az Önök erőfeszítéseiért a föld egész kerekségén buzgón imádkoznak az egyházak, gyülekezetek, keresztyének. Már magát azt a tényt is vigasztalónak tartjuk, hogy a tárgyalások megkezdődtek. Bízunk abban, hogy Önök mindaddig folytatják és nem szüntetik meg közvetlen tárgyalásaikat, amíg a leglényegesebb kérdésekben, a német egység, a leszerelési konferencia, az öthatalmi tárgyalás kérdéseiben a megegyezés létrejön. Itt is hangsúlyozzuk, hogy az az üzenet, amelyet Önökhöz az Egyházak Világtanácsának Végrehajtó Bizottsága intézett február 4-én. az Egyházak Világtanácsához tartozó tagegyházak keresztyén felelősségét juttatta kifejezésre Önök felé. Isten áldja meg az Önök munkáját minden népek cs az egyházak együttélése javára. Budapest, 1954. február 9. A magyarországi református egyház nevében: Bereezky Albert, Győry Elemér. Péter János püspökök. A magyarországi evangélikus egyház nevében: Vető Lajos, Dezséry László püspökök. A magyarországi baptista egyház nevében: Szabó László elnök és a magyarországi method ist a egyház nevében: Szécsey János szuperintendens. G. Bell igehirdetésének alapigéje ez volt: -A hetedik angyal is trombitált. és nagy szózatok lőnek a mennyben, amelye.k ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az 5 Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik.« (Jelenések 11, 15.) Igehirdetésében a püspök rámutatott, hogy az Egyházak Világtanácsa fáradozásai egyfelől arra irányulnak, hogy az egyházak közötti kapcsolatok mélyek és ■ gyümölcsözőek legyenek, másfelől arra, hogy az egyházak a leglényegesbb kérdésekben hallassák szavukat. Így abban a nagy kérdésben is, hogy a nemzetközi életben az igazságos és tartós béke érdekében történjenek események. Ismertette ezután azt a levelet, amelyet, az Egy« házak Világtanácsa végrehajtó bizottsága küldött a négy nagyhatalom külügyminisztereinek, s amelyben sür-' geti a békés megegyezést. Az Egyhá-; rak Világtónácsa evanstoni nagygyűlése sokat tehet mindkét, feladat teljesítése terén: az egyházak egységéért és a nemzetközi helyzet enyhítéséért,, az igazságos és tartós béke létrehozásáért. . -c i Dr. W. A. Vissert t Hooft főtitkár prédikációjának alapigéjéül a Péter apostol első levele első részének har- _ madik versét választotta. Az ige alapján a keresztyén reménység kérdéseit. fejtegette. Kétnapos okúméníkiis konferencia Már hírt adtunk arról, hogy a Magyarországi ökumenikus Bizottság tanulmányi munkaközössége február 3-án és 9-én kétnapos konferenciát tartott, melyen részt vettek a külföldi vendégek is. A konferencia megnyitó beszédét D. Bereezky Albert református püspök tartatta. — Nagy örömök és áldások forrása számunkra, .hogy a magyarországi protestantizmus a Magyarországi Ökuménikus Bizottságban olyan testvéri kapcsolatban van, amelyben egyfelől kölcsönösen megbecsüljük egymás hitvallásait, másfelől a hitnek és a szeretetnek a közösségében együtt vagyunk. — Valljuk, hogy az Ökuméné több, mint az általunk igen megbecsült Egyházak Világtanácsa. Hálás örömmel állapítjuk meg, hogy kitárhattuk szívünket a nagy-orosz ortodox egyház felé is és olyan találkozásban volt részünk a közelmúltban, amelynek továbbgyümölcsözésére keresztyén reménységgel, nagy várakozással tekinthetünk. Az a mély és tiszta ökuménikus szellem, amelynek boldog részesei voltunk éppen a nagy egyházszakadás 900 éves évfordulóján Debrecenben és Budapesten, az ortodox keresztyénség kimagasló igehirdetöjének és teológusának díszdoktorrá avatása alkalmával, számunkra egyfelől Isten ajándéka, és felelete imádságainkra, másfelől újabb clkötcle- zés. Az Egyházak Világtanácsa evanstoni nagygyűlésére való előkészületekről a többi között ezeket mondotta Berezcky Albert püspök: — Az Egyházak Világtanácsa tanulmányi munkálatainak eddig ismert* része alapján az a hiányérzetünk támadt, hogy a nagyon komoly és tiszteletreméltó anyag még mindig nem eléggé hatolt az ige mélységeibe és bibliai alapvetése kiegészítésre szorul. Ezt bizonyára velünk együtt a többi tagegyházak és maga a Világtanács is látja és érzi. Ezért döntöttünk úgy, hogy bármilyen kevés is már az idő a A TELJES EMBER: ISTEN ESZKÖZE Mily furcsa-szerzet-emberek vagyunk — a. keresztyének sem kivételek — lázasan lüktet szívünk, és agyunk és tesznek-vesznek szorgalmas kezek. Magunkra nézünk: kavargó anyag lenyűgöző, lobogó rendje forr, — fojtó feszültség: érik már a bor —e s a nagy Egészért dolgozik a tag. Hatalmas hanggal zúg e zenekar, hogy harsogásán tanuljanak élni, halló fülekbe mélyen belemar, s az együttest a gondolat vezényli. Keresztyén testvér, készítsd fegyvered önmagad ellen: most lehetsz kegyetlen: tiszta szívvel és vesztegethetetlen, hű, igaz szemmel győzd le ellened.ü Végre hát légy bölcs, hogy érthesd v&sgod és ne egyéni ízlésed vezessen, hogy minden kusza vadhajtást temesse» a Kertész-Kéz, és ültessen virágot. Te, egész ember, úgy tekints magadra és mindenedre: Isten eszköze, s így életednek mindig lesz köze más életekhez, s önmagát feladja. Anyag és lélek, tett és gondolat, keresztyén testvér, mit jelent neked? Az Istentől jött adományokat vigyázva használd: egy sem istened! Megváltott ember! Minden harcon át vidd, amit kaptál, s mindig tudd: hová., és becsüld meg, mint Krisztus szamarát, mert az Ürnak van szüksége reá. BODROG MIKLÓS , nagygyűlés előtt, mégis a közelmúlt heteit arra használtuk fel, hogy főleg ó- és újszövetségi biblikusaink közös munkájával az igének a reménységről szóló tanítását igyekeztünk teljesebben megismerni és feltárni. Bereezky Albert megnyitó beszéde után D. dr. Vető Lajos püspök emelkedett szólásra. Beszédében többek között ezeket mondotta: — Az, hogy a Magyarországi ökumenikus Bizottság nemcsak valamiféle névleges egyházi intézmény, hanem, hogy benne komoly munka folyik, elsősorban a »hogy mindnyájan egyek legyenek** iránti hívő engedelmesség következménye. Gyakorlati szempontból azonban kétségtelenül döntő jelentőségű az a körülmény, hogy a második világháború szörnyűséges pusztításai után egyházaink nagy feladatot találtak az együttes munkálkodásra, az ország új- ,. jácpitésében. Amidőn pedig hosszú évek fáradságos és áldozatos munkája során az ország újjáépítése megtörtént, s elterjedt a híre egy új világháború fenyegető rémségének, a magyarországi keresztyén egyházak, s mindenekelőtt a protestáns egyházak megtalálták megint azt a gyakorlati feladatot, amelynek a megoldása hívő keresztyén meggyőződésünk szerint mindnyájunk elsőrendű feladata. Dr. Vető Lajos püspök előadása után a Magyarországi ökumenikus Tanulmányi Bizottság, az evangélikus és református teológiai! akadémiák professzorai tettek jelentést eddigi tanulmányi munkájukról. E referátumok meghallgatása után dr. G. Bell püspök és dr. Visser’t Hooft főtitkár szólalt fel. Másnap, február 9-én délelőtt D. Dezséry László püspök igetanulmánya után .1. L. Hromádka professzor tartott élénk figyelemmel kísért előadást. Többek között ezeket mondotta: . . — Az ökumenikus mozgalom korszaka olyan időszakot jelent, amikor az egyházak figyelni kezdtek egymásra. , Az ökuménikus mozgalom a ke- resztyénség hatalmas eszköze nemcsak abban, hogy az egyházak megértsék egymást, hanem abban is. hogy az egyes egyházak megértsek önmagukat, felfogják és világosan lássák a saját hitük, hitvallásuk tartalmát. — Reménységgel nézünk az evanstoni nagygyűlés felé. Mi történik Evanstonban? Az ökumenikus mozgalomban kétféle irányzatot láthatunk. Vannak, akik az Egyházak Világtanácsát, az ökuménikus mozgalmat mintegy erődítménnyé szeretnék átváltoztatni, hogy az egyházat megerősítsék a lelki önelégültség állapotában. Arra törekszenek, hogy az egyházat az új történelmi erőkkel — Folytatás a 2. oldalon „Az Istennek békessége uralkodjék a ti szivetekben“ i, is.)
