Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-02-07 / 6. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET S Enekeskönyvek, ha prédikálnak... Énekeskönyveket rendezgetek. Hí­veink adták, hogy küldjem el be­köttetni, mert elég rossz állapotban vannak már. Mindegyiket átnéztem lapról lapra. Ahol hiányzik egy lap, oda teszek be lapot azokból a régi énekeskönyvekből, amelyek a padlás porából, meg a sublót aljából kerül­tek elő és a testvérek odaadták erre a célra. Mindenki örül, aki már visz- szakapta, hogy mily széppé és való­sággal újjá lett az énekeskönyve. Most már a hatodik küldeménynél annyira megszerettem ezeket a rossz, szakadozott könyveket, hogy már jó­barátokká lettünk egymással. Elkez­denek nekem prédikálni gazdáikról, velük kapcsolatos dolgokról. És én csendben hallgatom: * = Látod, mennyire szeretnek en­gem! Kopott voltom, szakadozott lap­jaim mind azt mutatják, hogy én mindig kézbe kerülök és együtt me­gyek el gazdámmal a templomba. Én készítem el a szívek talaját az ige­mag számára! Szeretnek engem, de sajnos jobban szeretnek, mint a Bib­liát! Ez nekem fáj! Hisz én csak a Biblia számára útegyengető vagyok! Otthon is engem többször elővesz­nek és imádkoznak is belőlem, hi­szen imádságoskönyv is vagyok, de csak nem veszik elő oly sűrűn a Bib­liát! örülök, hogy szeretnek engem, de nem örülök, hogy jobban szeret­nek a Bibliánál! — Prédikálok tovább. Az énekeken kívül mennyi mindent elhordoz a szívem. Beleírták a könyvem elejére nevüket. Nem is akárhogy, hanem így: »Amíg ezt a könyvet bírom, ne­vemet is beleírom. P. Rózsika az én nevem, Jézus Krisztus maradj ve­lem!« Egy másik lapon: »Ezt az éne­keskönyvet Isten segítségével vette 1912. nov. 3. M. J.« Most megállítalak, kedves Énekes­könyv a prédikációdban, bár jól tu­dom, hogy nem illik, de ugye a be­szélgetés is lehet prédikáció? Igen örülök, hogy tulajdonosod azt kéri, hogy maradjon vele a Jézus Krisz­tus. De vájjon Jézussal van mindig gazdád is? Te jobban tudod, mint én. Aztán annak is örülök, hogy másik gazdád azt is hozzátette, hogy Téged Isten segítségével vett. Vájjon, ha életének aránylag ilyen kis dolgait Isten segítségével cselekszi, akkor mindenben segítségül hívja Istent? Ne haragudj, ha csak úgy nézlek, mint kis dolgot, mert egy könyvvá­sárlás aránylag, kis dolog. Nem za­varlak tovább, folytasd a prédiká­ciódat! — Hát folytatom! Leszne'r nekem is megjegyzéseim, amiket bizonyára Te is helyeselsz, kedves lelkész-test­vér, szolgatársam. Egyik lapomra az van írva: »Sz. Mariska szül. 1920. febr. 13., meghalt 1929. júl. 29.« Eb­ben a két dátumban mennyi öröm és mennyi gyász van! Öröm, hogy ki­csiny született, gyász, hogy a kilenc­éves kislánykát, mint rózsabimbót szülei kísérik a temetőbe. Isten szán­tóföldjébe! Élet és halál! Csak arra emlékszem, hogy amikor kinn az ud­varon énekeltek, temették a kis Ma­riskát, én odabenn voltam. Ki sem nyitottak, amikor a legnagyobb szük­ség lett volna reám. Pedig milyen más lett volna, ha Mariska édesapja és édesanyja a kétségbeesett sírás helyett belőlem énekeltek volna vi­gasztaló énekeket — önmaguknak. Csak bólintottam, hogy ne zavar­jam a prédikációjában, mert igaza volt. Valóban, mennyire más lenne a NÉMETORSZÁG Dr. Karl Heim professzor, az is­mert tübingeni evangélikus hittu­dós a napokban ünnepelte 80. szü­letésnapját. Heim, aki 1920 óta ta­nított Tübingenben, mint akadémiai tanár, a teológiai hallgatók több nemzedékét nevelte fel s a modern természettudományos világképpel való foglalkozás révén a teológia tarén úttörő munkát fejtett ki. * Reinold von Thadden, Grüber ber­lini esperes kíséretében tárgyaláso­kat folytatott a német egyházi napok megtartása ügyében a Német Demo­kratikus Köztársaság kormányával. Otto Nuschke miniszterelnökhelyettes örömmel vette azt a szándékot, hogy 1954-ben az egyházi napokat a Német Demokratikus Köztársaság területén szándékoznak megtartani. A szász- országi evangélikus egyház meghívá­sára Lipcsét jelölték ki a júliusban tartandó egyházi napok színhelyéül. * A hermansburgi gyülekezet közel tzer éves Péter-Pál templomában is­tentisztelet keretében emlékeztek meg arról, hogy 100 évvel ezelőtt in­built el Hamburgból a Kandaké nevű temetéseink »légköre«, ha a gyászoló család, ha könnyeken keresztül is, de sírás helyett énekelne! — Hallgasd csak meg e?t a verset. Engem a gyülekezettől kapott akkor, amikor először élt Jézus testével és vérével a gazdám konfirmációja al­kalmával. Ezt a verset pedig még a Te második elődöd írta bele neki, mint konfirmációi áldást: »Ha kísért a Sátán és ellened támad Az Űristen legyen a te erős várad! őhozzá menekülj, buzgó hő imában, Béke, s nyugalom van az ö oltalmában!« örömmel mondom, hogy azóta is gazdám ki-kinyit, elvisz rendszere­sen abba a templomba, ahol konfir- máltatott. Imádkozik belőlem rend­szeresen Istenhez. Van is békessége! Ügy örülök ilyennek! De elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy van­nak olyanok, akik csak nagyünnepe­ken visznek el templomba és vesz­nek elő, miután letörölték rólam a port. Nézd meg a lap-tagjaimat! Min­denhol ép vagyok, olyan, mint mikor születtem, de karácsonyi, húsvéti, pünkösdi lap-tagom nyomorék. Az a baj, hogy csak ezeket a tagjaimat használják! Olyan ez, mint mikor egy embernek csak a keze munkálkodik, de nincs mögötte se a szíve, se az esze! Pedig úgy szeretném, ha az egész »testemet« használnák és éne­kelnének mindig belőlem .., *— Aztán nézd meg ezt a lapot! Ez az ének áll itt: »Rád bízom sorsomat Uram, mindhalálig, akárhogy inté­zed, csak javamra válik...« És látod, mi van itt, éppen ennél az éneknél a két lap között! Egy négy levelű ló­here! Hiába énekli hát gazdám, hogy Istenre bízza életét? Egy kicsit azért babonás? Azt hiszi, így is lehet be­lőlem énekelni: »Rád bízom sorso­mat, szerencse!« Isten segítsége talán nem elég, kell valami pótlék, a sze­rencse? «— Látod, ilyen az én életem! Bán­kódó és örvendező! Van miért bán­kódnom és van miért örülnöm. Ha nem úntatlak, elmondok még egy örömöt. (Rámnézett és látta érdek­lődő tekintetemet, látta, hogy való­sággal iszom szávait, mert nekem is prédikál élő lelkekről, énekesköny­vek gazdáiról.) — Itt meg be van kerítve egy énekvers. Gazdám imádsága. Ezért imádkozik sok ember! »Béke legyen a nap alatt, emberek közt jóakarat, Szerezz köztünk békét, Urunk, melyért buzgón imádkozunk!« Ez is bennem van! Milliók imádsága! Gaz­dám egy a milliók között! Igen, »Sze­rezz köztünk békét, Urunk, melyért buzgón imádkozunk!« — Még mondanék neked sok min­dent! Látom, örömmel és mégis bánkódva hallgatod! Befejezem. Áment mondok, mint minden prédi­káció ezzel zárul! * Észre se vettem, hogy múltak el a percek, órák. Csak csendben hallgat­tam és raktam a rozzant énekes­könyvekbe a lapokat. Jó volt hall­gatni! És mire átrendeztem mindet, egészen meggazdagodtam. Azért ír­tam csak le, hogy Te is, aki olvasod, elgondolkozz az énekeskönyvek pré­dikációján! De főleg gazdagodj meg belőlük, mint én! Hegyháti János kis háromárbocos hajó, mely a her­mansburgi misszió telepeivel tartotta fenn a gyülekezet kapcsolatát. UJGUINEA Az újguineai fiatal egyháznak 120.000 tagja van. Az elmúlt évben 13.000 embert kereszteltek meg. Egy nemrég odakerült német misszioná­rius gyülekezete 50 ezer lelket szám­lál. FRANCIAORSZÁG Az elzászi evangélikus lelkészek értekezlete beadványban fordult a francia kormányhoz. Beadványukban kérték, hogy az elzászi evangélikus egyház elnöki tisztébe lelkészt ne­vezzenek ki J. Bresch colmari lel­kész személyében. A francia törvé­nyek szerint ugyanis az állam nevezi ki és nem egyházi testület választja meg az egyház felsőbb vezetőit. Az evangélikus lelkészek azt hangoztat­ták, hogy egyházuknak lelkészi ve­zetésre van szüksége az eddigi gya­korlattal szemben. INDIA Most forgatják az első hindu nyel­ven beszélő keresztyén filmet Jabal- pur-ban, Közép-Indiában. A film Zakeus történetét dolgozza fel ezen a rimán: Megváltozott élet. Készülj az ige hallgatására! Vízkereszt után 5. vasárnap. I. Thess. 2, 9—13. Isten igéje igehirdetőt, igehallgatót egyformán mérlegre helyez. Jó né- künk is követnünk az apostol eljárá­sát és most így, mint igehirdetők és igehallgatók, állnunk oda Isten íté­lete alá! Igehirdetők az ige mérlegén! Álljanak szószéken, vagy végezzék ezt a szolgálatot mint szülők a ke­resztyén család körében, gyermekeik közt, egyformán két követelés alatt állnak. A »mit hirdessek?« kérdésére az apostol rövid felelete ez: Isten evangéliumát. A jó hírt a Krisztus­ban kegyelmes Istenről. Ez a jó hír az egyházra bízott kincs, melyből itt a földön kibontakozik az új élet, oda­át pedig örök élet fakad. A »hogyan hirdessem?« másik kérdésére az apostol felelete ez: fáradhatatlan sze­retettel! Isten szent evangéliumának egyetlen méltó tartóedénye van: az önmagát másokért elégető, mindig a mások, a reámbízottak javát kereső, teljes szeretet. Ilyen igehirdető igazán csak egy volt: maga a testté lett Ige, Jézus Krisztus. Mint igehallgatókat is meg­ítél minket ez az ige! Isten saját sza­vaként, azaz hittel fogadjuk-e való­ban a hirdetett és írott igét? Döbben­jünk rá már egyszer, hogy ez »erő és kegyelem igéje: mikor fülünket eléri, a Szentlelke adja... ha a ke­gyelmet akarod elnyerni, legyen gon­dod rá, hogy az Isten beszédét feszült figyelemmel hallgasd és alaposan meggondold! Mondom, egyedül az ige Isten kegyelmének a hordozója!« (Luther.) Vj szív, új akarat, új élet egyedül az Isten szavának hittel való befogadásából támad. Az egyház ele­ven élete, az egyházak ökuméníkus találkozása és közeledése is csak Is­ten igéjéből sarjadhat elő. Az ige ma is munkálkodik: Isten törvénye és evangéliuma hatalommal szól az em­berek között, végzi munkáját egyhá­zunkban. Álljunk hát oda Isten be­szédének hallgatói és megtartói közé, hittel fogadjuk a hirdetett igét! Mert rajta keresztül Krisztus dicsősége, ereje és kegyelme sugárzik erre a vi­lágra, Nagy Gyula dr. Istentiszteleti rend 1954. február hó 7-én, vasárnap, Budapesten A PESTI OLDALON: Deák-tér d. e. 9 Rédey Pál, d. e. 11 (úrv.) D. Dezséry László, d. u. 5 G. Bell és W. A. Visser’t Hooft. — Fasor: d. e. '/a 10 Cserháti Sándor, d. e. 11 (úrv.) Gyöngyösi Vilmos, d. u. 6 Cserháti Sándor. — Dózsa György-út 7.: d. e. ValO Szita István. — Üllői-út 24.: d. e. ValO, d. e. 11 (úrv.) — Rákóczi-út 57/b: d. e. 10- (szlovák) Szilády Jenő dr., d. e. 8/<12 (úrv.) — Karácsony S.- u.: d. e. 10 (úrv.) Bonnyai Sándor, d. u. 5 Szeretetvendégség. — Thaly K.-u.: d. e. 11 (úrv.) Bomnyai Sándor, d. u. 6 Vámos József. — Kőbánya: d. e. VjIO (úrv.) Havasi Kálmán teológus. — Simor-u. 33.: d. e. lU\% (úrv.) Hafenscher Károly. — Utász-u. 7: d. e. V412 (úrv.) Havasi Kálmán teológus. — Zugló: d. e. 9 (gyerm.) Scholz László, d. e. 11 (úrv.) Scholz László, d. u. 6 Mun- tág Andor. — Gyanmat-u. 14.: d. e. V2IO Muntág Andor. — Rákosfalva: d. e. 7212 M unt ág Andor. — Fóti-út 22.: d. e. 11 (úrv.) Gádor András, d. u. 5 Szeretetvendégség. — Váci-út 129.: d. e. 8 (úrv.) Gádor András, d. u. 4 Rimár Jenő — Újpest: d. e. 10 (úrv.) Matuz László, d. u. 5 Szeretetvendégség. Blatniczky Jenő. — Dunakeszi: d. e. 9 Blázy Lajos. — Vas-u. 2/c: d. e. 11 Szimonidesz Lajos. — Rákospalota, MÁV-telep: d. e. Vs9. — Rp. Nagytemplom: d. e. 10. — Rp. Kis­templom: d. u. 3. — Pestújhely: d. e. 10 Kürtösi Kálmán. — Rákoskeresztúr: d. e. Vall. — Rákoshegy: d. e. 9. — Rákosliget: d. e. 10. — Rákoscsaba: d. e. 9 Békés József, d. u. V27 Békés József. — Cinkota: d. e. 9 (gyerm.) d. e. 10, d. u. */a3. — Mátyásföld: d. e. VjpI2. — Kerepes—Kistarcsa: d. e. V4IO. — Pestlőrinc: d. e. 11, d. u. 5.-— Pestlőrinc­Szemeretelep: d. e. 3/48. — Pesterzsébet: d. e. 10. — Soroksár-Újtelep: d. e. 'Ifi. — Kis­pest: d. e. 9, d. e. 10. d. u. 6, — Wekerle- telep: d e. 8. — Rákosszentmihály: d. e. Vall, d. u. A BUDAI OLDALON: Bécsikapu-tér: d. e. 9 Pethő István, d. e. II Sréter Ferenc, d. u. 7. — Toroczkó-tér: d. e. 9 Várady Lajos. — Óbuda: d. e. 9 Völ­gy es Pál teológus, d. e. 10 Völgyes Pál teológus, d. e. 11 (úrv.) Komjáthy Lajos, d. u. 5 Mezősi György. — XII., Tarcsay V.- u. 11.: d. e. 9 (gyerm.) Ruttkay Elemér, d. e. 9 Danhauser László, d. e. 11 Danhauser László, d. u. 7 Ferenczv Zoltán. — Hűvös­völgy, Lelkésznevelő Intézet: d. e. 10 Fe- renczy Zoltán. — Budakeszi: d. e. ValO. — Kelenföld: d. e. 8 (úrv.), d. e. V2IO (gyerm.), d. e. 11 (úrv ) Rezessy Zoltán dr., d. u. 5, — Németvölgyi-út 138.: d. e. 9. — XI., Bar­tók Béla-út Í58.: d. 12 Muncz Frigyes. — Csepel: d. e. 11, d. u. 6. — Budafok: d. e, 10. — Nagytétény: d. e. l/o9. — Kelenvölgy: d. e. 9. — Albertfalva: d. e. ‘/all. — Csillag­hegy: d. e. V2IO Kaposvári Vilmos, d. u. 7 Kaposvári Vilmos. A HUNGARIAN CHURCH PRESS a külföldet tájékoztató magyar pro­testáns egyházi kőnyomatos januári számában beszámol az evangélikus és a református egyházban történt újévi üdvözlésekről, az egyetemes imahét alkalmairól, Nyikoláj metropolita díszdoktorrá avatásának előkészüle­teiről és Bereczky Albert református püspök püspöki jelentéséből közöl részleteket. Beszámol a kőnyomatos ezen kívül dr. Vető Lajos püspök nyíregyházi és Dezséry László püs­pök miszlai templomszenteléséről, valamint a magyar evangélikus egy­ház templomépítési offertőriumáról. Közli ezen kívül Kemény Lajos es­peres halálának hírét. KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK Arcok a bibliában: HIRÁM Salamon temploma évekig épül és amikor elkészül, párját ritkítja az akkor ismert világon. Bizonyára ha­talmas és szép lehetett, méltó arra, hogy Isten házának nevezzék, hogy falai közül szálljon fel a sokszínű zsoltárének az egek Urához. Szépnek, hatalmasnak mondja el az a néhány fejezet, amely a temp­lomépítéssel foglalkozik, meglepő részletességgel sorolva fel annak dí­szeit, berendezési tárgyait, egész struktúráját, úgy, hogy szinte sze­münk előtt áll az egész templom, ha a sorokat olvassuk. Számomra azonban nem ez a leg­érdekesebb. Hogy mi lep meg leg­jobban: ezt szeretném elmondani. Vegyük kezünkbe bibliánkat és olvassuk el figyelmesen végig az előbb említett tudósítást és próbál­juk megkeresni azt, hogy tulajdon­képpen ki is építette a templomot, ki volt a tervezője, kik rakták fel a fa­lakat? Általában kiváncsiak vagyunk az ilyesmire. Most az egyszer azonban hiába kí­váncsiskodunk, mert egyetlen nevet sem találunk a királyén kívül, mert a templom építői közül senkit sem jegyzett fel a könyv írója. Hogy miért, ő tudta és sajnos mi ma már nem kérdezősködhetünk tőle, hiszen évszázadok óta halott. Egy név azonban mégis szemünkbe tűnik, azé az emberé, aki feldíszí­tette, ékesebbé tette az Isten házát: Hirám a neve. Istentől áldott művész volt, aki szol­gálatot látott abban, hogy szép, dí­szes legyen a templom. Meg is tett mindent, ami tőle, te­hetségétől tellett, úgyannyira, embe­rek jártak kezei munkájának csodá­latára. A Királyok és Krónikák könyvének írója is bizonyára sokszor elgyönyörködött a templom díszein, a szebbnél-szebb arany tárgyakon, a hatalmas oszlopok szépségein, ame­lyeket mind Hirám álmodott meg és az ő kezei formáztak. Azóta hol van már Salamon temp­loma? Régen elpusztult és csak egy komor romfalat mutogatnak azok­nak, akik felkeresik Jeruzsálemet, a művész neve, aki széppé tette Isten házát azonban a mai napig megma­radt: Amikor reá gondolunk, egy-két percre emlékezzünk azokra is, akik a mi kicsiny vagy nagyobb templo­mainkat építették, csinosították, fel­díszítették. Megérdemlik, hiszen ők is szolgálatot végeztek, amikor két kezük munkájával, művészi' álmaik­kal házat építettek Istennek, széppé tették. A kövek, amiket ők egymásra rak­tak, megmaradnak hosszú időkig, hogy némán is beszéljenek Hirámról és a többiekről, akiknek sokban kö­szönhetjük, hogy a kis és nagy temp­lomok falai közül szállhat az ének és imádság az Isten felé. Vámos József Szombat esti közös imádságunk a nagy látvány. II. Móz. 3, 1—6. X. A Hóreb-hegyi, lángokban álló csipkebokor valóban »nagy látvány« volt Mózes számára. Az égő bokor és benne megszólaló Or, Isten szent­ségét és kegyelmét hirdette. Éspedig a mód, ahogyan magát Isten szol­gájának kinyilatkoztatta, az Ö szentségét tárta fel, de az a tény, hogy kinyilatkoztatta magát s amit ebben a kinyilatkoztatásban önmagáról mondott, az Ö kegyelmének volt a bizonysága. 2. Életünknek minden területén azzal az Istennel van állandóan ta­lálkozásunk, Aki egyszerre szent és kegyelmes. Bizony sokszor könnyel­műen elfeledkezünk Isten szentségéről, »bátran« járva a bűn útját, arra gondolva: »Isten úgyis megbocsát.« Pedig az ö szentsége emésztő-tűz. Máskor viszont nem merünk hinni bátran bűneink bocsánatában, mert csak az ö szentségét látjuk és elfeledkezünk arról, hogy ö Jézus Krisz­tusban kegyelmes Isten. 3. Aki a szent és kegyelmes Isten szolgálatában áll, annak egész lé­nyéből és munkájából sugároznia kell az Ö szentségének és kegyelmé­nek. Isten azt akarja és azt munkálja, hogy a keresztyén gyülekezetek, amelyekben Ö lakozik, szentségükkel, szeretetükkel és békességükkel le­gyenek »nagy látványai« az embereknek. Csak így szolgálhatják a gyüle­kezetek Isten dicsőségét és az emberek javát. VALLJUK MEG, hogy sokszor szem elől tévesztjük Isten szent­ségét és kegyelmét, nem élünk az Ö jelenvalóságában és ezért nem tudunk hasznosak lenni ebben a világban. ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten nem akarja a bűnös halálát. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy gyülekezeteink szentségükkel, örö­mükkel és békességükkel látványosságai legyenek az embe­reknek, hogy a fóti férfi és presbiter konferencián Isten mun­kálkodjon, hogy a gyülekezetek számadó közgyűlésein hálá­val és bűnbánattal tudjunk az Isten elé állni, és Isten adjon bölcseséget a Berlinben tárgyaló roppant felelősséget hor­dozó államférfiaknak a békés megegyezésre. K. Z. B I BLI A-OLVASÓ HETI IGE: II. KOR. 4 :6. Február 7. Vasárnap Jer. 3:15. Zsid. 13:17. Jeremiás próféta jól ismerte Isten hármas ígéretét, amit Ábrahámnak tett: 1. Nagy nép atyjává teszlek, 2. Megsokasítom utódaidat, 3. A te ma­godból születik a világ Megváltója. A próféta Ígéri a hűtlenség idején né­pének: jó pásztorokat adok néktek, akik nem babonában, vallásos mezbe bújtatott alakoskodással, hanem értelemmel, tudománnyal és igazi hittel vezetnek téged. Olvasd még: II. Pét. 1:16—21. Dániel 2:1—26. Február 8. Hétfő. Zsolt. 112.1. Luk. 12:47. A zsoltáríró az Isten félelmében látja a legnagyobb boldogságot. Az istenfélő ember ragaszkodik az igazsághoz, szereti embertársait, adakozik az arra szorulóknak. Olvasd még: II. Móz. 34:29—35. Dániel 2:27—40. Február 9. Kedd. És. 44:6. Ef. 3:14—15. Ésaiás így szól: az Ür jósága és dicsősége elmúlhatatlan! Öelötte meg­hajtjuk térdeinket, és úgy kérjük, hogy tanítson meg minket Krisztus sze- retetének teljes ismeretére. Olvasd még: II. Kor. 4:3—12. Dániel 5:1—9. Február 10. Szerda. És. 57:16. II. Tim. 1:9. A bűnös embert, bár rászolgált az ítéletre, Isten mégsem akarja elve­szíteni. »Nem örökké periek és nem mindenha haragszom«. Ésaiás így bá­torítja népét és inti, hogy térjen vissza arra az útra, mely irgalmas és ke­gyelmes minden megtért bűnös számára. Olvasd még: II. Kor. 4:13—18. Dániel 5:17—30. Február 11. Csütörtök. I. Móz. 1:27. Ef. 1:4. A világ teremtésének története határozottan kiemeli, hogy »Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté.« Isten kijelentésére az embernek hittel kell felelnie. A békességre, a szabadságra, a jóságra, a szeretetre és az ezekhez hasonlókra való törekvést kell magunkévá tennünk. Isten azonban nemcsak Teremtőnk, hanem Atyánk is, legyünk azért »feddhe­tetlenek ő előtte szeretet által«. Olvasd még: Csel. 26:4—20. Dániel 5:17—30. Február 12. Péntek. V. Móz. 7«. Ján. 15:9. Krisztus övéi iránt mindig nagy szeretetet mutat, tanítja János apos­tol és kér mindnyájunkat, hogy maradjunk meg ml is ebben a szeretetben. Olvasd még: Mt. 16:24—28. Dániel 6:19—28. Február 13. Szombat. Jer. 15:20. II. Kor. 12:9. Jeremiás próféta imádkozik népéért, népe megtartatásáért. Rettene­tes belső lelki küzdelmeiről olvashatunk könyvében. Félti népét, aggódik érte. Isten közelében szeretné tudni népét és minden eszközt felhasznál e magasztos cél érdekében. Nyakába vett járommal jár, mely szintén azt fejezi ki: engedelmeskedjetek Istennek! Olvasd még: Fii. 3:20, 4:1. Dániel 7U—15. Szuchovszky Gyűl»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom