Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-12-25 / 52. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET * Varga Imre szlovákiai református püspök látogatása Magyarországon Déli Egyházkerületnél, ahol őt D. Dezséry László püspök fogadta. Ez 25. Karácsony — A testté lett Ige — December 26. Karácsony másodiinnepe — Űj életre in- 1, 14—18. Rm. 5, 18—21. dító szeretet — Ézs. 12, 1—«. — Jn. 13. 34—35: — 1 Jn. 4, 0—16. DUNAFÜLDVÄRON november 28-án ünnepelték a templomszenite­Varga Imre református püspök, a Szlovákiai Református Egyház lel- kész-einöke feleségével együtt tíz­napos látogatást tett Magyarorszá­gon. Látogatása alatt a debreceni lel­készeknek és a Református Teológiai Akadémia tanárainak • előadást tar­tott. Budapesten Varga püspököt fo­gadta az Állami Egyházügyi Hiva­tal elnöke. Látogatást tett a püspök az Egyetemes Egyháznál és az Északi Egyházkerületnél, ahol őt D. dr. Vető Lajos pijspök és Grün- valszky Károly egyetemes főtitkár fogadták, valamint látogatást tett a alkalmakon kívül a püspök több íz­ben volt együtt a két magyar protes­táns egyház vezetőivel és lelkészei­vel, részt vett a Magyarországi Evan­géliumi Egyházak ökumenikus Ta­nácsa Végrehajtó Bizottságának ülé­sén és ott előadást tartott. Előadását később ismertetjük. A magyar protestantizmus nagy öröme, hogy Varga püspök látoga­tása útján is erősödőt/ a magyar és csehszlovák protestantizmus, vala­mint a két nép testvérisége. 1954. december Mik. 5, 2—5. — Jn. Liturgikus szín: fehér, a deAk téri templomban december 19-én, du. zenés áhitat volt. A Lutheránia karácsonyi éne­keket énekeit, M. Molnár Éva Max Reger: Bölcsődal-át énekelte, Za­Iánfy Aladár orgonáit. Az igehirdetői szolgálatot Hafcnscher Károly h. lelkész végezte. A VASI EGYHÁZMEGYE letkészi munkaközössége december 7-én, Szombathelyen ülésezett. Tekus Ottó nagysimonyi lelkész íráemagyarázata után Tóth János kemenesmagasi lelkész tartott előadást, A közös úrvaesoravételen Sőkaray Miklós lelkész szogált. BÉKÉSCSABÁN december 15-én jól sikerült szeretetvendégség volt. amelynek keretében Brőhie Károly teológiai tanár ádventi tárgyú elő­adást tartott. A szeretetvendégség műsorát 'hegedűszámok és szavalat egészítette ki. A SZENTENDREI GYÜLEKEZET deeeniber 12-én ünnepi közgyűlésen iktatta be Kövesi Béla új felügye­lőjét és három új presbiterét. Az es­kütétel ég a gyülekezeti lelkész kö­szöntése után Kozma Sándor, a po- mázi leányegyházközség nevében szólott, majd a református lelkész mondott köszöntést. Az új felügyelő röviden válaszolt és vázolta terveit. DÍCSÉRETRE-Hí VÁS Zsolt. 105, 1—5. Magasztaljátok az Urat, hirdessétek nevét, ismertessétek meg a népekkel hatalmas tetteit. « Énekeljetek és zengjetek róla: tegyetek bizonyságot minden csodadolgáról; dicsőítsétek az ő szent nevét, repessen mindazok szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és az ő erejét, kutassátok orcáját szüntelen. Csoácdolgairól, miket cselekedett, megemlékezzetek; jeleiről s ajka ítéleteiről. Fordította: Bodrog Miklós Január 17—22-ig lesz az Egyetemes Imákét A Magyarországi Evangéliumi Egyházak Ökumenikus Tanácsa el­határozta, hogy a minden évben szo­kásos Egyetemes Imahetet protes­táns egyházaink 1955-ben január 17— 22-ig tartják meg. Az Egyetemes Imahót megrendezésében részt vesz egyházunkon kívül a református niethodista, baptista egyház és a sza­badegyházak szövetsége. Az ökume­nikus Tanács bizottságot küldött ki. mely cgybedolgozta az Egyházak VI- lágtanácsa és az Evangéliumi Világ- szövetség által kibocsátott imahét programot. A program részletes is­mertetésére visszatérünk. lés SQ. évfordulóját. A hátoadó is- teniltsztaleten Káldy Zoltán esperes prédikált, A helyi gyülekezet tagjain kívül részt vettek a sztálinváirosi. rácalmása és baracsu fiókgyülekeze­tek tagjai is. Az ünnepi közgyűlésen Szabó János gyülekezeti felügyelő imádkozott és emlékezett arra, ami­kor még az ő jelenlétében, 50 esz­tendővel ezelőtt Gyurátz Ferenc püs­pök felszenteli© a templomot. Mi- hácsi Lajos helyi lelkész felolvasta a templom történetét, az énekkar ö. Hatz József né vezetésével szol­gált. A vallásos esten Káldy Zol­tán, Sólyom Károly és Mihácsi La­jos lelkész szolgáltak. AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET lelkészképesítő bizottsága előtt vizs­gát tettek s igy lelkész! oklevelet nyertek: Bodrog Miklós, E.abiny Ti­bor dr.. Fehér Károly, Felhő Ist­ván, Pintér János és Pintér Károly. HEGYESHALMON december 12- én vallásos est volt, Weltler Re­zső esperes, a gyűlök űzet 'közel %ót évtizedig volt lelkésze prédikált, A résztvevők között sokan voltak a szomszédos levéli gyülekezetből is. Énekelt a gyermekkar, szavalt Knausz Erzsébet, Szegedi József, Németh Ferenc és Pammer Ottó, A REFORMÁTUS EGYHÁZ Rá­day Könyvtára Augusztinusz szüle­tésének 1009. évfordulója alkalmából Augusztinusz emlék-kiállítást ren­dezett. A kiállítás b smutatja Au­gusztinusz korát és könyvelt. TÁPIÖSZBNTMÁRTONBAN de­cember 18-án és 19-én Rédey Pál egyházkerületi lelkész szolgált. Ad­vent negyedik vasárnapján vallásos est volt. Az előadást Rédey Pál, az írásmagyarázatot Pál Béla tartotta. KŐSZEGEN december 12-én hi­vatalos egyházlátogatást végzett és hivatalvizsgálatot tartott FiLlöp De­zső esperes. Tárgyalt az egyházta­náccsal, a vallásos esten pedig ád­venti előadást tartott, A -KÉT TEMPLOMÉRT 1951« bélyegzővel ellátott csekklapjainkon beérkező összegeket a jövőben a kiadóhivatal csak abban az esetben juttatja el a Két Templomért ak­cióra, ha ezt a szelvényen külön is kérik. FÓTON, a Bélmissziói Otthonban folyik a 11. alapfokú kántorképző és be! missziói tanfolyam. Január 8—11-ig gyülekezeti munkások téli csendeshete, január 21—28-ig lelké­szek katechetikai konferenciája lesz. CÍMOLDALT KÉPÜNK a Sajtó­osztály kiadásában külön levelező lapon is megjelent Ára 1 forint. A CSONGRÁD-SZOLNOKI EGY HÁZMEGYE lelkészednek munkia- kóaötsége november 24-én, Makón volt, Úrvacsorát osztott Botyánszky János, Matbaeidesz Gyula igetanul­mánya után Zalán Pál, a Hazafias Népfront munkájában való részvé­telről szólott, Szlovák Pál esperes az időszerű kérdésekről adott tájé­koztatást. A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZ­MEGYE december 16-án Békéscsa­bán tartotta lelkész! munkaközös­ségi ülését, PrőjUe Károly teológiai tanár vezette a homlletikal munka- közösséget és előadást tartott -Az istentisztelet teológiája és rendje« címen. Mekis Ádám esperes az ak­tuális kérdések kapcsán beszámolót tartott egyházunk és gyülekezeteink időszerű feladatairól. SIÖFOKON december 12-én jól sikerült szeretetvendégség volt. Buthy Dénes lelkész tartott előadást, Tóth Jánosná, Keserű Magda és Dónusz Mihályné énükéit, Buthy Er­zsébet szavalt. ■— A gyülekezet as eddig kölcsönként használt széfek helyett 3150■— forint értékben 50 székkel gyarapította az imaterem berendezését. A NÓGRÁDI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége december I5-én Balassagyarmaton ülést tar­tott. Űrvacsorát osztott Kincses La­jos. Kühn Ernő írásmagyarázata után Gartai István csperoshelyettes tartott beszámolót, Karner Károly teológiai tanár pedig élénk megbe­széléssel kísért előadást tartott. Az ülésen részt vett Tessényi Kornél püspöki titkár is. SZOLNOKON november 21-én, a Hazafias Népfront megyei bizottsá­gának nagygyűlésén felszólalt és a Hazafias Népfront célkitűzéseiről szólott Botyánszky János mezőtúr» lelkész, SOPRONBAN ádventi egyházze­nei est volt. A műsoron többek kö- zött Franck C. Karácsonyi pasto­rale. Halmos László: Ünnepi zsoltár; és Weinberger basszus szólója szere­pelt. Orgonáit és az énekkart ve­zényelte Szentgyörgyi Kálmán kar- igazgató. GYÖNON december 5-én ádventi est keretében Murányi György kis­kőrösi lelkész hirdette az igét. Mű­vészi zentszámokkal közreműködött Bencze István és Nagy Gyula. Sza­valt: Ruttkay-Mikllán Agnes. — De­cember 12-től háromnapos igehlr- dető-sorozatot tartott Zászkaliezky Pál fóti lelkész. A kedd-esti ád­venti istentiszteleteken Ruttkay-Mik- ián Géza, Bencze Imre és Csákó Gyula lelkész szolgálnak. II Magyar iSkuménikus Végrehajtéíiizattság ülése A Magyar ökumenikus Tanács Végrehajtó Bizottsága december 16-án ülést tartott Budapesten, a Ráday könyvtárban. A gyűlésen D. Bereczky Albert és D. dr. Vető La­jos püspökök elnököltek. A gyűlés fontosságát növelte Var­ga Imre, a Szlovákiai Református Egyház elnökének látogatása, aki te­leségével együtt magánjellegű láto­gatáson tartózkodott tíz napig Ma­gyarországon, de előadást tartott az Ökumenikus Bizottság ülésén a Szlo­vákiai Református Egyház és általá­ban a csehszlovákiai egyházak életé­ről. Evangélikus egyházunk nevében D. dr. Vető Lajos püspök köszön­tötte Varga Imre püspököt. Vető püspök hangsúlyozta, n Magyar Re­formátus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház testvéri jóvi- Bzonyát, mint a hazánk felszabadu­lása utáni első tíz esztendő legfonto­sabb gyümölcsét a magyar protes­tantizmus életében. Ennek a testvé­riségnek jegyében fejezte ki egyhá­zunk örömét azon, hogy a szlová­kiai református testvéregyhóz püs­pöke látogatásán lehetnek együtt egyházaink képviselői, »-Varga Imre református püspököt a Magyaror­szági Evangélikus Egyház delegáció­ja Kassán ismerte meg, a két püs­pök pozsonyi díszdoktorrá avatása után, majd együtt dolgozott vele Po­zsonyban, Prágában és Evansíonban, mint közös ügyben fáradozó testvér­rel és munkatárssal. E szolgálatok­ban úgy ismertük meg, mámt az Űr Jézus Krisztus alázatos szolgáját, egyházának főpapját, aki az Űrért jár követségben. Lényéből a Krisztusban gyökerező, belől« táplálkozó, bölcs, egyenletes szeretet sugárzik s így végzi hazájában, és azon kívül is a békesség és a békéltetés áldott szol­gálatát. Kívánom, hogy baráti or­szágaink, népünk és egyházunk szá­mára a látogatásnak legyen áldott gyümölcse aszerint, amint együtt valljuk hittel és alázatossággal, hogy áldott, aid az Gr nevében jött.« Ezt az alkálimat használta fed Vető Lajos püspök arra is, hogy egyhá­zunk nevében köszöntötte Péter Já­nos református püspököt, aki püs­pöki szolgálatának ötödik évfordu­lóját ünnepelte. »Péter János ezt az öt esztendőt különösképpen nagyon fontos és nehéz szolgálatban töltötte el. Rendkívüli adottságaival, párat­lan fáradhatatlanságával olyan ha­talmas és gyümölcsöző munkát vég­zett hazánkban és szerte a világ­ban, amely bámulatra méltó. Szolgá­lata lényege az, amelyre ez az ige illik: Az Űrért jár követségben. Pé­ter János püspök szolgálatainak gazdag gyümölcse van az evangé­likus egyházban is. A magyar pro­testantizmus köszöni ezeket a szol­gálatokat és áldást kíván Péter Já­nos püspökre« — fejezte be beszédét D. dr. Vető Lajos püspök. Ezután tartotta meg Varga Imre református püspök nagyszabású elő­adását a szlovákiai reformátusság és a csehszlovákiai egyházak életéről. Ennek az előadásnak ismertetésére most helyszűke miatt nem kerülhet sor, de azt legközelebb elvégezzük. Az ökumenikus Tanács Végre­hajtó Bizottsága ezután az elhúnyt dr. Victor János teológiai tanár he­lyébe dr. Papp László református­teológiai tanárt, a Budapesti Teoló­gia dékánját választotta a tanulmányi bizottság elnökévé. A tanulmányi bizottság alclnöke továbbra is dr. Páify Miklós, az Evangélikus Teoló­giai Akadémia dékánja. A Végre­hajtó Bizottság ezután elfogadta azt a tanulmányi tervet, melyet a pro­testáns egyházak vezetőségi értekez­letén dolgoztak ki, s melyet mér ré­gebben ismertettünk. Ez a tanulmá­nyi munka az Evans tanban felme­rült teológiai kérdések vizsgálatát tíz fontos téma köré csoportosítja. A gyűlés után a református egy­ház ebédet adott Varga Imre püspök tiszteletére. Káldy Veronika és Bojsza Károly állatorvos november 13-én házassá­got kötött Malomsokon. Lapost Imre és Wolf Erzsébet no­vember 27-én. Kaposváron házassá­got kötött. A templomi esketést Du- bovay Géza lelkész végezte. Neubauer Károly ny. gerényesi lévita-tamító 74 éves korában, két­évi betegeskedés után elhunyt. 45 évig tanított. MEGJELELT EVANGÉLIKUS NAPTÁR 1955 Ára 8.— Ft. Megrendelhető a lelkész! hivataloknál és az Evangélikus Élet kiadóhivatalában, Budapest, VIII., Puskin-utca 12. Csekk- számi aszúm: 20.412. Kedves olvasóinknak Istentől áldott, boldog karácsonyi ünnepeket kíván az EVANGÉLIKUS ÉLET szerkesztősége és kiadóhivatala JÁSZOLBA FEKTETTÉK. *,.. nem volt helyük a vendég- fogadó háznál.-« Lk. 2, 7. ólelkü Naominak nevezem azt az asszonyt, akiről sem a Szentírás. sem a legendák nem beszélnek. De tudom, hogy 6 ott volt Betlehem- ben azon az éjtszakán. Naomi szolgálóleány volt a vendéglős Zeba házában. Kiskorában került oda. Kezdetben udvart söprögetett és a mázas bögréket moso­gatta a vendégek után. Később ő lett a ven­déglő mindenese. Ha elfogyott a libanoni mé­zesbor, 6 rakta fel a tömlőket a kiskocsira, mert a félkegyelmű kocsislegényre nem lehe­tett ilyent reábízni. Mikor a gazdáék lefeküd­tek és egy kései vándor megzörgette a vendég- fogadó kapuját, rendszerint ő nyitott ajtót neki és bevezette az egyik oldalkamrába. Kigön­gyölítette a gyékényt, reátette a nyoszolyára a kecskeszőr takarókat és elvitte a szobából a szövétneket. Még köszönt is. — Legyen békés a pihenésed! Zeba vendégfogadóját már el sem lehetett képzelni Naomi nélkül. Ha kellett, a -ne gitt a- sodott falusiakat szelíden kituszkolta az ajtón és a napnak legkülönbözőbb óráiban is tudott valamit előhozni a kamrából, hogy az éhesek jóllakjanak. Nem pörölt és nem lármázott, a faluban mindenki megbecsülte. Még a vendég- lősné is szerette. Pedig ugyancsak zsémbes természetű asszony volt. Telt, múlt az idő. Naomi ifjúsága teljes vi­rágba borult. A vendéglő mellett nem egyszer megpendültek a pásztorlegények cíterái. De Naomi nem ment férjhez, mert a gazda min- denkit elmart a vendéglő körül, aki számba jöhetett volna. Azért vidám maradt. Ajkáról nem fogyott el a dal és egyformán kedves volt mindenki­hez. Egyszer aztán megsápadt az orcája, heteikig nem látták a vendégek. Csak a vendéglősék tudták a titkot, mert ők vitték ki titkon éj­szaka a hófehér gyolcsba göngyölt kis újszü­löttet a temetődombra, hogy a saját sírkam­rájukba temessék. Hallgattak róla, nehogy a szerelemben megesett leány megköveztessék a Törvény szerint. Aztán ismét megjelent a leány a fogadó nagyszobájában. Mély árkot húzott a szenve­dés a szeme alá, tétován hordta az üdítő italt és a gyümölcsöket a vendégek szőnyegére. A citerák elhallgattak a vendéglő körül, de melegen zendült helyettük a leány zengő alt­hangja, amint esténként a holdfényben énekel­gette mélabús dalait az udvar sarkában. A kapzsi Zeba örült annak, hogy a leány ilyen befelé néző lett. Biztos volt abban., hogy tála már sohasem megy el. hanem megmarad hűséges házibútornak a vendégfogadóban. Egyszer egy délután vendégek fordultak be a vendégfogadó udvarába. Naomi egy pillan­tással felmérte őket. Ezek nem vendégek vol­tak, hanem szívességkérők. Férfi vezette a szamarat, vedlett saruja és lapos tarisznyája mindent elmondott róluk. A szamáron elcsigá­zott asszony üli, arca püffedt volt és nehezen vette a léliActet. Látta, amit Zeba odalépett hozzájuk. A vándor férfi halkan beszélt, könyörögve ter­jeng ette a kezelt. Az asszonyra mutogatott, akinek lázas pír égett az arcán. Zeba azonban tagadólag rázta a fejét és elfordult tőlük. A- férfi sóhajtva húzta kifelé a szamár zabláját, Ekkor ment oda Naomi. Először életében megragadta Zeba köpenyét és haragosan meg­rázta. — Miért küldted el őket? — Mert nem tudnak fizetni. Elfogyott a pénzük vándorlás közben. — Hát nincs benned irgalom?! Nem látod, hogy az asszony.,. — Dehogynem láttam. Éppen azért küldtem el őket. Mi vagyak én, ingyen-fogadós? Naomi arca kigyúlt a haragtól. Vágott a hangja. \ — Ha be nem fogadod őket, engem se látsz többé! Maga ment a vándorok után. Visszafordított ta a szamarat az istálló felé. A férfi meglepve követte. Naomi fogta a kötőféket és csendesen lépdelt előttük, kömiybeborult szemekkel né­zett le maga elé a földre. A fogadós behúzta a nyakát. Zavartan bá­mult rájuk. De most az egyszer nem mert el­lenkezni Naomival. Kapzsi természete birkó­zott a meghökkenésével. A szolgálóleány rá­nézett és Zeba kurtán biccentve az istálló feli mutatott. — Nem bánom, oda bemehettek. De te em­ber, holnap megcsinálod az istálló beszakadt tetejét. Az istállóajtó becsukódott mögöttük. Aznap este nem látták a vendégek Naomlt odabenn. Csak az ablakon leér észtül, amint az udvaron futott. Hol melegvizet vitt ki a nagy fazékban, hol kendőket lobogtatott a kezében, Aztán az UnneplÖTuhájdt látták nála, amit az istállóajtó előtt kettérepitett. De látták a vándor férfit, amint az udvaron sétált föl s alá és egyre a fényes csillagokat nézte. Már sötétbe borult a fogadó, csak az istálló ablakán szűrődött ki valami halvány fény. Végre kinyílt az ajtó. Naomi lépett ki rajta. A férfi hozzásietett. Különös megindultság réz- gett a szavában. — Megszületett a Fiú? Naomi fáradtan, boldogan mosolygott és bó­lintott. A férfi úgy lépett be az ajtón, mintha temp­lomba menne. Az ajtó félig nyitvamaradt utána. N-omi fülét ismét megütötte a bentről kihallatszó gyermeksírás. Benézett. Az asz- szony bent szendergett a tiszta takarók alatt. A gyermek ott feküdt a jászolban, bepó- lyálva Naomi ünneplő ruhájába. Kalimpáló kis kezei ez a Hűihez érteik. Erre az érintésre hirtelen elhallgatott. Előtte térdelt az ember, valami különös áhí­tattal nézte a Fiút. Naomi csak nézte, nézte őket. A szája mo­solygott, míg szeméből szakadatlan hullottak a könnyek. — Ugye mégis van helyed, kicsi Gyermek? Ezt mondta, mondogatta halkan; a bentiek azonban mm látták őt, sem nem hallották. Naomi becsukta az ajtót és bement a házba. Még most sem tudta, hogy kik ezek. De « gyermeket az övének érezte és szerette. Ilyen volt a jólelkű Naomi, akiről ma már senki sem tud semmit! NEMETH ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom