Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1954-01-03 / 1. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET Egyházunk szlovákiai küldöttségének beszámolója a Teológiai Akadémián Egyházunk szlovákiai küldöttsége december 22-én tartotta meg beszámolóját a Teológiai Akadémia dísztermében. Az emelvényen a küldöttség tagjai foglaltak helyet: D, ár. Vető Lajos és D. Dezséry László püspök, ár. Páljy Miklós dékán, Mekis Adám békéscsabai esperes. Megjelent az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében Veres Pút osztályvezető, Straub István főelőadó, a református egyház részéről dr. Kiss Roland, az egyetemes konvent világi elnöke, dr. Kádár Imre, dr. Finta István, dr. Harsányt György, Dusicza Ferenc konventi osztályvezetők, dr. Pap László ref. teológiai dékán, Fekete Sándor ref. esperes, Szennyest József konventi elnöki titkár, Szimonidesz Lajos protestáns tábori püspök, Margócsy Emil az északi egyházkerület felügyelője, az evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara és hallgatói, Várady Lajos budai és Válint János pestmegyei esperesek, a budai, pesti és pestmegyei egyházmegyék lelkészei. Dr. Páify Miklós dékán köszöntötte a megjelenteket, majd a következőket mondotta: «Az az esemény, ami a pozsonyi evangélikus teológiai fakultáson püspökeink díszdoktorrá avatásával lezajlott, mérföldkövet jelent a két egyház történetében.. Egyházaink igeszolgálat közben döbbentek rá a régi ellentétek bűnös voltára s az igéből tájékozódva keresték az egymással való új testvéri viszonyt. A díszdoktorátusban püspökeink igehirdetői szolgálata nyert kitüntetést, mert ez irányt mutatott az egyház népe számára abban, hogyan lehet és kell helyűnket megtalálnunk hazánk és az egész emberiség javának szolgálatában.-« D. dr. Vető Lajos püspök a szlovákiai útról szóló beszámolójában többek között a következőket mondotta: »Bizony nem kis jelentőségű dolog, hogy harmincötévl rossz viszony után megtörténhetett ez a mostani első baráti látogatás evangélikus egyházunk részéről a szomszédos szlovák evangélikus egyházban, A sok-sok figyelemből, szerétéiből, baráti és testvéri megnyilatkozásból bízvást leszűrhetjük azt az örvendetes következtetést, hogy ez a mi szlovákiai utunk jó út ! volt, hasznos üt volt, a szeretet és a béke útja volt. Vele köze- !■ lebb kerültek nemcsak evangélikus és protestáns egyházaink, hanem ha szerény mértékben I«, de nyilvánvalóan előbbre vittük konkrét értelemben a népek közötti barátság Ügyét s így a világbéke annyira fontos ügyét Is. Ez pedig bizonyára kedves dolog nemcsak a ml emberi szíveinknek, hanem annak is, akit a Békesség Fejedelmének nevezünk, s akinek ezekben az ádventi napokban, karácsony küszöbén az ünneplésére készülünk.«Készülj az ige hallgatására! ÉV ELSŐ VASÁRNAPJA Ige: Jak. 4, 10. Sokféleképpen lehet az Isten elé átlUi. Lehet magabiztosan és gőgösen, lehet nemtörődöm módon és lehet képmutatással. Az így eléje álló emberen most átnéz az Isten. Nincs mit adnia neki, az »adományt* félre teszi az ítélet napjára. A keresztyén ember Isten elé állása alázatos odaállás. Az oda vezető lelkűiét tudja, hogy mint teremtmény áll isten előtt és mint olyan valaki, aki mindent az Istentől kapott és kap. A keresztyén alázatosság tulajdonképpen Istenhez való viszonyunk reális felismerése. Éppen ezért nem lehet alázatoskodás, hiszen Istenhez való viszonyunkban — ha reálisan nézzük — nemcsak a mi bűnösségünknek, de Isten kegyelmének is van szerepe. ÉS a kegyelem tulajdonképpen igénk második részének a kezdete: felmagasztal az Isten. Az alázatosság azonban nemcsak helyzetünk felismerése, hanem engedelmesség is. Isten felmagasztaló kegyelme szolgálat, melyben minden keresztyén embert részesíteni akar, A szolgálatot ö irányítja, mi végrehajtói vagyunk az O akaratának. AM o szolgálatban végzi az Istentől rábízott jó munkát, szerétéiből és hasznosan, az meghallja a felma- gasztaló szót; jól van, jó és hű szolgám! Az Isten előtt való alázatosság nemcsupán az ítélet kérdése, hanem a mai életben való hívő magatartásé. Ma van szükség bűnbánatra és engedelmességre. Ugyanígy nem csupán a jövő dolga az Isten felma- gasztalása sem. Az az egyház, az a gyülekezet és az a keresztyén ember, aki helyesen látja és hiszi Istenhez való viszonyát és ennek nyomón engedelmeskedik Isten szolgálatba hívó és munkát adó akaratának, az minden nap újra részese lesz az (géretek valóraváltásának; a fel magasztaláénak, Zay László kitüntetésük alkalmából s többek között a következőket mondotta: »A díszdoktor] elmet egyházi békedíjnak tekintjük, amely annak a hűséges egyházi munkának az elismerését jelenti, amely püspökeink vezetésével folyik egyházunk hitben való megújulásáért, és a világbéke megvédéséért való felelősségvállalásért.« Kiss Roland, a református egyetemes konvent elnöke a református egyház nevében köszöntötte püspökeinket: »Mi reformátusok is szinte olyan örömmel fogadtuk a magyar evangélikus püspökök szlovákiai tiszteletbeli doktorrá avatásának hírét, mintha közvetlenül bennünket ért volna megtiszteltetés. Szeretetteljes figyelemmel kísértük Vető Lajos és Dezséry László püspök atyánkfiái és a velük együtt járt evangélikus atyafiak szlovákiai útját. A dfszdoktorrá-avatás óráiban együtt volt Budapesten a református konvent elnöksége és lélekben együtt voltunk Veletek a pozsonyi ünnepen. Az a különös örömünk lehetett, hogy elnökségünk üléséből indíthattuk hozzátok távirati üdvözlésünket. Benne volt ebben a pár mondatban együttérzésünk teljessége, a nevezetes esemény értékelése és szeretetünk szóba nem foglalható melege., Ezt ismételjük meg most. miután meghallgattuk beszámolótokat, de meggazdagítva köszöntésünket az örvendezésnek újabb okával. Eddigi beszámolóitokból máris nyilvánvaló az a jó szolgálat, amit egyházi úton járva végeztetek a magyar és szlovák nép jószomszédi viszonyának további erősítése és fejlesztése érdekében. Istennek bizonyára tetsző szolgálat ez, amely az ő beszédével igyekszik békessége« szeretetbe fűzni a népeket. Ez is olyan láncszem, amely komoly és értékes részévé válik a világbéke megvalósításának. A református egyház is köszöni Nektek ezt a szolgálatot és teljes szívvel veszünk részt ebben az újabb örömetekben, amellyel az Isten megáldotta jó törekvéseiteket.« dr. Pap László református teológiai dékán a budapesti és debreceni református teológiák köszöntését hozta • dr. Karner Károly teológiai tanár az evangélikus Teológiai Akadémia tanárainak és hallgatóinak nevében szólott. Várady Lajos bndai esperes az északi egyházkerület őrömét tolmácsolta, majd a díszdoktori címet jelölő D. betűre vonatkozólag ezt mondotta: »Ez a D. betű emlékeztesse püspökeinket arra a történelmi feladatra, amelyre küldetést nyertek, minket pedig emlékeztessen arra a felebaráti szeretetre vonatkozó feladatunkra, hogy az emberek ne egymást öljék, hanem békességben éljenek egymással.« Válint János pestmegyei esperes a déli egyházkerület nevében köszöntötte a dísz<joktorrá avatott püspököket. »2D éven át voltam a régi Szlovákiában lelkész — mondotta — míg 1940-ben. amikor a fasizmus hulláma elborította Szlovákiát, onnan Magyarországra menekülni kényszerültem. A régi keserűség azonban eltűnt a szívemből, amikor nálunk jártak Chabada püspökék, mert láttam, hogy más lett a szlovák nép magatartása, mások lettek ott az emberek. Ha mindkét részről olyan szeretettel munkálják a testvéri viszonyt, mint ahogyan megkezdték, akkor a magyar-szlovák történelem gyönyörű lapját kezdték írni,!« A Teológiai Akadémia ugyanezen napon fogadást rendezett a két díszdoktorrá avatott püspök és a szlovákiai delegáció tiszteletére. Az ünnepélyes fogadáson megjelent Horváth János, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke, Varga József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese. D. Bereczky Albert és Péter János, református püspök, Kiss Roland, a Református Konvent és Zsinat világi elnöke, Dr. Finta István, Dr, Kádár Imre osztályvezető, Fekete Sándor, belső-budapesti református esperes, Dr. Pákozdy László és Dr. Pap László, teológiai dékánok a debreceni és a budapesti Református Teológia képviseletében. Szimonidesz Lajos tábori püspök, az evangélikus egyház részétől pedig a teológiai tanárok és sokan az egyház vezető lelkészei közül. A megjelenteket Dr. Páify Miklós dékán üdvözölte s egyben megköszönte az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének a Teológia önálló, gyönyörű épületben való elhelyezését s azt a támogatást, melyet egyházunk az épületcserével kapcsolatban az Állami Egyházügyi Hivatal részéről élvezett. A vendégek megtekintették a Teológia gyönyörű épületét és helyiségeit, melyeket egyébként délelőtt a budapesti és budapestkörnyéki lelkészeknek is bemutattakj D. Dezséry László püspök a magyar és szlovák evangélikus egyház egymásra találását a következőképpen jellemezte: »Hatalmasan megmutatkozott szlovákiai útunkon, hogy új történelmet kezdünk, de ennek a felismerése nem merült ki szép szavakban, amik elködösítették volna a múltat. A testvéri viszony ápolására elhangzott beszédek rámutattak a nehézségekre, s így á két egyház találkozását nem a ködösítő barátkozás, hanem a dolgaink reális rendezésének szándéka jellemezte. A múltról természetesen nem szóltunk általában, hanem konkréten rámutattunk a két nép régi vezetői által felszított soviniszta gyűlölködésre. Egyszerre emlegettük a Horthy-korszakot és a Benes-korsza- kot. Ma már visszahozhataft anu! lezárult mindkettő. Szlovákiában az 1948-as fordulattól számítják új történelmüket. Az áttelepítést is beszámítják a múltba« — mondotta D, Dezséry László püspök. A szlovákiai magyar evangélikus- ság helyzetét a püspök ezekben körvonalazta: »Szlovákiában minden szándék megvan arra, hogy rendezzék a magyar hívek anyanyelvű egyházi életét. Az új egyházi vezetők már jelentős lépéseket tettek ebben az irányban, de még nincsenek megelégedve az eredményekkel. Mintegy 40—50 helyen van magyar nyelvű istentisztelet, A nehézség azonban az. hogy főleg az idősebb lelkésznemzedék tud csak magyarul s így nagy feladat hárul a lelkészképzésre, amelynek munkálnia kell a magyar nyelven való egyházi szolgálatra való alkalmasságot ís a jövendő lelkészek körében.« Befejezésül D. Dezséry László püspök a következőket emelte ki: »Az a dolgunk, hogy elmélyítsük a két evangélikus egyház kapcsolatát, hiszen együttesen csaknem l milliót tesz ki híveink lélekszámú, ennek a súlynak érezhetővé kell válnia a világluthe- ranizmusban és az Egyházak Világtanácsa felé folytatott munkában Is. Hiszem, hogy az öktt- ménének és a békének az egyesült erővel folytatott szolgálata jelentős mértékben előbbre fogja vinni mindkét egyház életének további virágzását.« Mekis Adám békéscsabai esperes örömmel számolt be arról a megtisztelő fogadtatásról, amelyben a magyar küldöttséget Szlovákiában részesítették. A püspökök díszdoktorrá avatásával kapcsolatban ezeket mondotta: »A díszdoktorrá avatás olyan ünnepély volt, amelyre nem is lehetett számítani. Megjelent a magyar főkonzul, a prágai és pozsonyi Állami Egyházügyi Hivatal képviselője, Hromadka József, a világhírű prágai teológus és békeharcos, Czí- morek sziléziai püspök, a szlovákiai református egyház képviselője. Az ünnepi külsőségek, harsonák hangja, a gazdag_ mintájú díszítések és a nagyszámú közönség rendkívül nagy súlyt adott az ünnepélynek.« A továbbiakban színes képekben ismertette a szlovákiai út élményeit, különösen kitért azoknak a gazdag személyi kapcsolatoknak az ismertetésére, amelyek egyik nagy eredményét jelentették a szlovákiai útnak. Grünvalszky Károly, egyetemes főtitkárhelyettes az egyetemes egyház nevében köszöntötte a püspököket díszdoktori fi magyarországi református és evangélikus egyházak üzenete a külföldi testvéregyliázakhoz 1953 karácsonyán Egyházunk és a református egyház a karácsonyi ünnep alkalmán ból az alábbi üzenetet intézte a külföldi testvéregyházakhoz: A keresztyén közösség erősödését keresve fordulnak a magyar református és evangélikus egyházak karácsony ünnepén a testvéregyházakhoz. Közösségünk erősödése növelheti hatékonyságát bizonyságtételünknek az Ür Jézus Krisztus eljövetelét hirdető evangéliumról. »Krisztus a világ reménysége«. Ezt készülünk együtt megvallani és együtt kifejteni az Egyházak Vílágtanácsának nagygyűlésén. Hadd lássa meg már most a világ jobban, mint bármikor eddig, hogy egyek vagyunk a hit, a reménység és a szeretet kötelékében: »Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Egy a test s egy a Lélek, miképpen elhiva- táatoknak egy reménységében hivattatok el is; egy az Ür, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.« Ez a közösség hitünkben és szolgálatunkban összekötő híd lehet a szakadékok felett, amelyek a világot most megosztják. Ezek a szakadékok sebzik az egyházak életét is. 1953. nyarárt már-már úgy látszott, hogy a megértés, a kölcsönös engedékenység, a türelem és a jóakarat, felülkerekedik az ellentéteken. Most újra olyan jelek látszanak, mintha erősebbekké válnának az ellentétek. Ne engedjük hatalomrajutni, érvényesülni a békerontó erőket. Hadd kérjük és munkáljuk, hogy bontakozzanak ki őszinte tárgyalások. Hadd kérjük és munkáljuk, hogy jöjjön létre megegyezés a német kérdésben. Közösségünk gyakorlása segítse elő a népek békéjét, a kulturális és gazdasági kapcsolatokban a feszültségek enyhítését. Van összefüggés az egyház egysége s a teremtett mindenség és az emberi nemzetség egy volta között. Van összefüggés az egyházak szakadásai és a világ meghasonlása között. A keresztyén hit, reménység és szeretet egységének gyakorlása hozzájárulás lehet a világ megbékéléséhez; Már volt eddig is szolgálatunk az egyházaknak a feszültségek legyőzése érdekében, de nem állhatunk meg az eddigi eredményeknél, ezért közös tennivalókra kötelez közös hitünk. Azt kérjük testvéregyházainktól is, hogy vizsgálják tovább minden összejövetelükön, mit tehetnek a békesség Urának békéért könyörgő gyülekezetei gyakorlatban a háború elhárításáért. Mi is szívesen fogadunk minden testvéri javaslatot ennek érdekében. Imádkozzunk együtt, hogy legyen élő és ható az ige a föld egész kerekségén minden keresztyén templomban karácsony ünnepén. »Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség a jóakarata embereknek.« Közösségünk gyakorlása legyen bizonyságtétel Isten dicsőségéről és hozzájárulás a jóekaratú emberek békességéhez. Az inkarnáció ünnepén egymás bizonyságtételére szeretettel figyelve* egymásért buzgón könyörögve gyakoroljuk közösségünket minden ember javára a testté lett ige dicsőségére. Az üzenetet D. dr. Vető Lajos püspök, az Egyetemes Egyház és a zsinat lelkészt elnöke, D. Dezséry László püspök, a zsinat lelkészt al- elnöke írta alá egyházunk részéről, D. Bereczky Albert püspök, a református egyetemes konvent és zsinat lelkészt elnöke, Győry Elemér és Péter János püspökök, a református zsinat lelkészt alelnökei pedig a református egyház részéről. Szombat esti közös imádságunk BOLDOG ÜJ EVET! Es. 54,10. ENNEK AZ IGÉNEK bizonysága egész elmúlt esztendőnk. Minden napon elkísért benünket Isten kegyelme. Igéjében megszólított az evangéliummal. Földi életünket úgy táplálta, mint lelkünket. Békességünket is megőrizte, sőt, előbbre vezetett benne. Az új év kezdetén mind ezt hálaadással emlékezetünkbe kell idéznünk. IGERET IS ez az ige. Bátran rábízhatjuk magunkat és rá is kell bíznunk magunkat. Isten a ránk következő esztendőben újra azt akarja, hogy áldásait kiáraszthassa ránk és megőrizze szívünk és életünk békességét. Ez az ígéret egyben bepillantás a most kezdődő évbe, mert megmutatja az egész évet magába ölelő isteni kegyelmet, amely ezzel az elhatározással köszönt ránk boldog új évet: békességem szövetsége meg nem rendül! VALLJUK MEG, hogy Isten kegyelmére bűnösségünk miatt nagy szükségünk van. ADJUNK HÁLÁT az elmúlt évben megtapasztalt isteni kegyelemért és áldásokért, a békességért, melyet bennünk és körülöttünk ás megőrzött az Isten. KÖNYÖRÖGJÜNK a magunk, szeretteink, egyházunk, népünk és az emberiség számára boldog új esztendőért, Isten állandó irgalmasságáért és rendíthetetlen békességért. Bl BLI A-OLVASÓ HETI IGE: ZSOLT. 91:11. Január 3. Vasárnap. Zsolt. 19:15. Róm. 5:2 Isten országa után vágyakozó testvéreink milliói imádkoznak e héten naponkénti összejöveteleiken, hogy adassák Istennek dicsőség és embereknek békesség. Az imahét legnagyobb áldása éppen abban van, hogy mind többen és többen csatlakoznak a világmozgalom azon törekvéséhez, hogy amiképpen békesség van a mennyben, legyen békesség a földön is. Olvasd még: Ján. 3:9—16. És. 2:2—5. Január 4. Hétfő. Ézs. 41:9. II. Pét. 1:10—11, Isten minden embert kiválasztottjának tekint, tekintet nélkül színre, fajra, felekezetre. ö az, aki irányítja életünket. Mi csak az ő engedelmes szolgái lehetünk. És ha valóban engedelmeskedünk. Krisztusunkkal való együttélésünket biztosítjuk a földön és a mennyben! Olvasd még: Józsué 1:1—9. Ján. 3:1—8. Január 5. Kedd. Jer. 29:11. I. Ján. 4:1. A szomorúszívű nép prófétája, Jeremiás keresi népe vigasztalásának alapjait. Gondolatai újból és újból visszatérnek: békességben éljetek. Ez adja a »kívánatos véget nektek.« János apostol is ezt a gondolatot erősíti meg: Istentől jött lélek csak békességet hirdethet. Olvasd még: Luk. 2:33—40. Ján. 2:18—25. Január 6. Szerda. II. Kír. 6:16—17. Máté 2®. Vízkereszt napján legyen tiszta és erős Krisztusra való emlékezésünk. Benne való hitünkben meg ne tántorodjunk. Elizeus is bátorítja szolgáját és vele minket is: ne féljetek, Isten megvédi az ő népét és ád kegyelmet a vele együttjáróknak. A csillag, mely Krisztust jelenti, világít és vezet: békességünk es üdvösségünk elnyeréséhez. Olvasd még: Máté 2:1—12. Ján. 3:17—21. Január 7. Csütörtök. Hóseás 4:1. Máté 22:2—3. Döbbenetes Hóseás intése: pere van az Úrnak az ő népével... Jaj nekünk, sokszorosan jaj, ha velünk ís perbe száll az Isten. Istennel való perünk törlését egyedül csak a békesség keresése útján találhatjuk meg. Olvasd még: I. Ján. 1:5—10. Ján. 3:22—30. Január 8. Péntek. És. 44:25. Csel. 28:28. Isten az igazak védelmére kel, elemészti a hazugokat, ledönti a bálványokat, megsemmisíti a képmutatók fondorlatait. Az emberi erőlködés hiábavalónak bizonyul Isten erejével szemben. Olvasd még: Máté 5:13—16. Ján. 3:31—36. Január 9. Szombat. Zsolt. 24:9—10. Máté 6Í10. Az a hálaadás és magasztalás, melyet a zsoltáríró kifejez, tanítás nekünk is. A seregek ura és a dicsőség királya alázatos szívet és békességre való törekvést követel a népektől. Imádkozzunk hittel és bizalommal, hogy jöjjön el Isten országa: a békesség megvalósulása. Olvasd még; I, Ján; 2:12—17. Ján. 4:1—15, Szuchovszky Gyula