Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-10-17 / 42. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET

3

Egy gyülekezet életéből

gyen a nyájnak; a másik azért, hogy

Adom, hol vagy?

szeretettnek melegével szolgáljon annak, aki vezetője.

Zsúfolásig megtelt templomban, hatalmas gyülekezet előtt prédikál a püspök. A keresztyén egységről beszél. Ahogyan végignézek a templomon, mintha maga a gyülekezet is erről az egységről prédikálna, öregek, fiatalok, múlt és jövő, püspök, lelkészek, értelmiségi, munkás és paraszt, evangélikus és nem evangélikus, együtt az Isten házában. Ebben a gyülekezetben most valósul az ökumenikus gondolat, a gyülekezet, az egész falu előtt most válik nyilvánvalóvá: a szeretetben, az Isten igéjében lehet egymás mellett, sőt együtt élni! A prédikáció gondolatai éppen ezen az Istentiszteleten válnak valósággá.

Az istentisztelet után presbitériumi gyűlés. Mór mint régi jó barátok, szolgatársak ülnek egymás mellett a presbitérium és a püspök. Hiszen mindketten egy ügyet szolgálnak, szolgatársak: a nyájnak pásztorai.

Mennyire át tudja érezni ez az egyszerű, parasztemberekből álló presbitérium a közegyházi dolgokat! Menynyire egy tud lenni püspökének örömével és gondjával! És mennyire tud örülni a püspök a gyülekezet kis- és nagy örömének, mennyire gondja a gyülekezet kis és nagy problémája. A gyülekezet hasznos szaktanácsokat kap püspökétől a templomtető festésére vonatkozólag (lém a püspöknek még ilyesmihez is értenie kell), ő pedig láthatja, hallhatja a feléje, az ő munikája felé való megértést, szere- tetet, a nagy közegyházi örömöknek, problémáknak itt, ebben a gyülekezetben, kicsiben való megvalósulását.

Ezen a püspök látogatáson megérkeztük azt, hogy a mai püspök látogatásnak mi a célja és mi az igazi jellege. Megéreztük, hogy tanítani jön közénk, magával hozva és azután együtt építve egyházunk közös, egységes bizonyságtételét, amit mindnyájan vallunk. Azért jön, hogy legyünk egyek a zsinat állásfoglalásának követésében és így alakuljon ki és fejlődjék tovább nálunk és mindéin gyülekezetünkben egyházunk hitbeli és magatartásbeli egysége.

Hogy miért írtam meg mindezt? Hogy a mi örömünk a másoké is legyen, hogy így együtt épüljünk és haladjunk egyházunknak Isten-adta útján. * J, G.

Gondolom, a tizenöt szín Iközé még sokat ékelhetett volna bele maga az élet. Talán a mi napjainkról is lehetne egy új színt írni. Biztosan lenne benne szó becsületről, életről, munkáról, békességről. Lucifer pedig oda- kevemé melléje a hűtlenséget, a gyűlöletet, a háborút és a pusztulást. Gondolom, ma Éva hősként küzdene a jövőért, a békességért, a gyermekei mosolyáért, Adám pedig összeszori- tott ököllel akarná földre tepemi a pusztítás szellemét.

Csak az a kérdés, hogy mi, te, meg én, meg a többiek, a családunk, a munkatársaink, a gyülekezeteink, mondom, az a kérdés, hogy mi ebben a színben kük vagyunk és hol vagyunk. Előbbre visszük-e az emberi történelmet, vagy hátra? Adám vagy Lucifer?

Ezt a kérdést hallom egyre: Adám, hol vagy?

Z. L.

Bodrog Miklós

OKTOBER 17-én, vasárnap este 7 órakor a fasori evangélikus temp>- lomban orgonahangverseny lesz Peskó Zoltán orgonaművész, Cséke Sándor operaénekes és Peskó György közreműködésével. A műsort ismerteti Gyöngyösi Vilmos espöres. Műsoron: Reinken: Tokkáta, — Pachelbel: Ciacona, Bach: Korálelőjátékok, — Bizet: Agnus Dei, — Bach: D. moll tokkáta és fuga, — Gárdonyi: Idyll, — Händel: Largo és Liszt: Weinen, klagen. — Vége fél 9-kor. Szíves adományokat kérünk.

OKTOBER 24-én, vasárnap este 6 óraikor a kelenföldi evangélikus templomban egyházzenei est lesz Peskó Zoltán orgonaművész, valamint a gyülekezet ének- és zenekara közreműködésével. Vezényel Sulyok Imre. Műsoron: Bach: Erős vár korálelőjáték, — Kapy-Králik Jenő: Ünnepi ének, — Gárdonyi, 62. Zsoltár, — Händel: D-moll orgonaverseny, — Sulyok: 28. Zsoltár (Bemutató előadás), — Kodály: A 114. genfi zsoltár,

NOVEMBER 8-án, hétfőn este 8 órakor a Deák-téri templomban a LUTHERÁNIA SO éves jubileumi estje. Műsoron:

Bach J. S.: H MOLL MISE.

Szólóénekesek: M. Molnár Éva, Sándor Judit, Tiszai Magda, Szabó Miklós, Littassy György.

Püspöklátogatásra készül a gyülekezet. Nagy dolog ez. Nem mindem évbem történik meg egy gyülekezet életében. Milyen régen volt püspöki látogatás nálunk. Van vagy tizenöt éve! Át is érzi ennek a látogatásnak jelentőségét az egész gyülekezet. Lázas örömmel és izgalommal készül már hetekkel előbb arra a vasárnapira, amikor templomában, a gyülekezet körében köszönthet!, hallhatja püspökét, az egyházkerület vezetőjét. Sokakban talán a kíváncsiság és az érdeklődés dolgozik, hiszen hallani már hallott sokat püspökéről, de még nem látta és nem hallotta. Most legalább meglátja és meghallja.

Valahogy minden lázas előkészület meg is állt ennél. A hírüladás- nál, a hívogatásnál. Nem akart pompát kifejteni a gyülekezet, nem akart ünnepélyes fogadtatást előkészíteni. És valahogy így is volt ez jó. Egyszerűen, de szíVbőljövöen fogadni, nem azt, aki magasan fölöttünk áll, hanem azt, aki egy velünk és aki hordozza ennek a gyülekezetnek is minden terhét, gondját és örömét.

Elérkezett a szép tavaszi vasárnap. A templomkertben az orgonák illatos virágpompájukba öltöztek. Bólogató virágfürtjeikkel az egyetlen pxxmpa voltak a gyönyörű templom körül. Az Isten dicsőségét hirdették az ö napján.

Az istentisztelet előtt fél órával megérkezett a gyülekezet főpásztora. A presbitérium, a gyülekezet egyszerű, csizmás parasztbácsikból álló vezetői, akik közül nem egy 30—10— 50 éve szolgálja a maga helyén hitével, bölcsességével az egyházat és annak Urát, loörülveszik a püspököt. Valamelyik közülük — talán a felügyelő — egyszerű, de meleg, igazán szívbőljövő szavakkal üdvözli őt. És ez elég is. Ebben a fogadtatásban, ezekben a szavakban benne van a gyülekezet minden szeretete. A püspök kezet fog a presbitérium tagjaival és együtt bevonulnak a templomba. Semmi mesterkéltség és előre elkészített Programm. Látszik, hogy ez a gyülekezet és püspöke nem azért találkozott ezen a szép vasárnapion egymással, hogy az egyik kitűnjék, ragyogják, fölötte álljon a jnáslknak, hanem azért, hogy mindegyik szolgáljon a másiknak. Egyik azért, hogy Isten Igéjét hirdesse ennek a gyülekezetnek, hogy valóban pásztora leKezembe veszem a könyvet. Írója kilencven esztendeje halott, de ki-, lencvenöt éves könyve halhatatlanná tette.

Madách Imre könyvét olvasom, Az ember tragédiáját. Pedig nem is tragédia ez igazában. Hiszen a színpadi műfajban is, meg a köznyelvben is ez a szó a legyőzhetetlen és titokzatos hatalmak elkeserítő győzelmét jelenti a szép, az igaz, a jó felett. Ez a könyv azonban nem vereséggel végződik. »Ember: küzd) és bízva bízzál« — ez a mondat nem elkeserítő s nem a gonosz győzelme. De ha jól megvizsgáljuk, az egész könyv mondanivalója sem »tragédia« r— o szó ssökványos értelmében.

Mi történik ebben a hatalmas műben?

Adám, az Ember szembe kerül Istennel. Mi, keresztyének a történetnek ezt a részét jól ismerjük hitünkből. S a könyvvel együtt tudjuk, hogy így kezdődött az ember története. Ami ez után következik, látomás. Ádámé s a könyv írójáé — talán néha a miénk is?...

Lucifer a kísértő. Végig vezeti útján az Embert, hogy mindenütt és mindenből kiábrándítsa. Az ő szándéka az, hogy legyen a Tragédia valóban — tragédia. Már-már sikerül is neki. Adám mégis mindig elfordul tőle és — előre lép. Egyiptomiban megcsömörlik a hatalomtól s tovább megy: »E millióknak kell érvényt szereznem«. Büszkén bukik el a népért való küzdelemben Athénben s Róma tobzódó gyönyörét csömörrel kevesli, mert hiányzik belőle ä lélek. Nem elégíti ki a hamis vallásosság sem, mert megcsúfolja a szentet, de elszántan küzd a szellemi sötétség, a babona, a tudományát áruba bocsátó tudós életében is az igazabbért. Üj eszme lelkesíti: az Egyenlőség, Testvériség, Szabadság eszméje. Nem nyugszik ezután sem s ha a harc végén megfárad is, gyengének érezve magát a tragédiával szemben, egy szóra már újra áttüzesedő szívvel egyenesedik fel.

Mellette az Élettárs, Éva. Az örök leleplező. Sokszor gyűlöljük, mert benne testesül meg az emberi küzdelem »hiábavalósága«, de legtöbbször vele van a szívünk, mert rajta csattan a tragédia ostora.

Ez a két szív, az Ember s az Élet- társ, Adám és Éva keresik egymást, keresik az igazat, a szépet, a jót. Küzdenek érte, mindenen keresztül, s mindig ők azok, akik mindig együtt megrántják azt.

Az Evangélikus Egyetemes Sajtóosztályon a következő kották kaphatók: Kántori szolgálat (Korál- könyv helyett) 50.— Ft.

Adventtői Adventig, 6 füzet együtt 19.20 Ft,

Zálánfy, Luther vallásos költeményeinek dallamai 20.— Ft,

Zalánfy, Bach manuál-korálelő- játékai 30.— Ft,

Bach, Négy korái —.80 fillér, Bach, Két karácsonyi korái —.40 fülér,

Händel: Ünnepi zsoltár, partitúra

8.— Ft,

Az árvízkárosultakért

Előző számunkban ismertettük a Déli Evangélikus Egyházikerület gyülekezeteinek adakozását az árvízkárosultak javára tartott ofíertórium- ba. Folytatjuk beszámolónkat és mai számunkban az Északi Egyházkerület gyülekezetednek offertóriurnáit ismertetjük.

Az egyes offertőriumck a következők: Debrecen 100, Kamádi 100, Kis- vónda 70. Olcsva 35, Nyíregyháza— Délszabolcs 434, Kölese 125, Abaúj- szántó 61, Arnót 85, Diósgyőr 175, Diósgyőrvasgyár 285, Hejőcsaba—Délborsod 30, Miskolc 335, Putndk 58, Tállya 80, Sátoraljaújhely 100, Tokaj 20, Ujcsanálos 135, Eger 183, Bánk 100, Nógrád 200, Bér 158, Bokor 195, Egyhózasdetngeleg 130, F elsőpetén y 196. Galgagutá 296, Ipolyvece 57, Két- bodony 60, Kisterenye 166, Legend 80, ösagárd 150, Salgótarján 67, Somoskőújfalu 67, Sáirrusonlháza 120, Szécsény 221. Szirák 185, Terény 150, Budahegyvidók 600, Csillaghegy 54, Csepel 153, Óbuda 180, Nagyveleg 415, Pusztavám 136, Sárszenüniklós 54, Fehérvárcsurgó 60, Tordas 300, Bakony« zombathel y 335, Esztergom 130, Hánta-Ászár 177, Oroszlány 140, Sur 238, Szák 170, Szend 61, Tatabánya— Felsővárosi 131, Ajka 132, Bakony- csernye 100, Dabromy 120, Dörgicse 40, Gecse 47, Homokbödöge 50, Ka- polcs 103, Kemeneshőgyész 184, Kerta 50, Keszthely 140, Kővágóörs 95, Lovászpatona 175, Marcalgergelyi 189, Mezőlak 152, Mencshely 30, Nagyalásony 114, Nagyvázsony 20, öskíi 30, Pápa 200, Somlószőllőa 105, Szén tan tál fa 120, Takácsi 79, Vainyola 120, Veszprém 154, Zalagalsa 171, Ágfalva 241, Balf 60, Beled 102, Bezi— Enese 104, Bőnyrétaiap 55, Csikvánd 250, Felpöc 232, Győr 625, Győrság 53, Győrszemere 30, Hegyeshalom 30, Kajárpéc 136, Kisbabot 71, Lébény 275, Mérges 25, Móridhida—Árpád 65, Mosonmagyaróvár 228, Nagybarát 775, Rajka 80, Rábcaikapi 115, Soprom- bánfalva 319, Szakony 200, Szálsárkány 05, Tét 125, Vadasfa 144, Alsóság 120, Boba 120, Bük 125, Celldö- mölk 440, Gérce 176, Kemenesma- gasl 125, Kemenesmdibályfa 100, Körmend 169, Kőszeg 408, Meszlen 80, Nagygeresd 85, Nagysimonyi 310, Ne- meslkolta 150, OsfffyoHSZonyfa 86, Öri- s zent Péter 72: Répcelak 253, Uralúj- falu 135, Vönöck 100, Zsédeny 32.

Az Északi Egyházikerületben az of- fertóriomok összege eddig 21.163.66 Ft.

Az október 8-ig befolyt oífertóriu- mok a két kerületben összesen: 58.079.75 Ft.

SZÓ ÉS ERŐ

Szegény ember — igaza volt, s már biztosan bánja: mért mondta meg, hogy a szivét ez-az kissé bántja.

Mert akinek szava igaz, készüljön fel rá, hogy nyugta nem lesz, csak ha mindent mindenkire ráhagy;

féligazság, ostobaság,

fertő, becstelenség,

tudnod sem jó — gondolják — de

kimondani sem szép.

Szólj hát bátor szeretettel.

Nem te teszed rosszá, ami gonosz. Igazad van?

Legyen erőd hozzá!

Ugyanaz zongorakjvomat 6.— Ft, Ugyanaz zenekari szólamok 1.20 Ft,

Ugyanaz énekkari szólamok —.80 fillér.

Istentiszteleti rend

a gyülekezet számára, 4.— Ft Kántori szolgálat (az általában énkelt dallamok kottáival) 50 Ft Evangélikus Egyetemes Sajtó- Osztály

Készülj az ige hallgatására

I. Jn. 3, 18—84.

»HIGYJÜNK AZ Ö FIANAK, A JÉZUS KRISZTUSNAK NEVÉBEN ÉS SZERESSÜK EGYMÁST« — olvassuk igénkben és akár címül írhatnánk igeszakaszunk fölé; és ezzel az igével mindent el is mondtunk, amit a keresztyén embernek tudnia keli. Ez az Isten parancsolata «és aki az ő pxrrancsolatait megtartja, az O benne marad és O is abban* Hinni és szeretni — ez minden.

HINNI ÉS SZERETNI — meg tudja-e cselekedni a mi szivünk? Az ige hallgatására készülve meg kell vizsgálnia minden léleknek: tud-e hinni és szeretni? Mi, emberek sok mindent el tudunk egymás elől rejteni, szívünk legtitkosabb gondolatait tudjuk leplezni, de Isten előtt minden nyilvánvaló. Isten nagyobb a mi szivünknél és mindent tud, olvassuk igénkben. Hány ember gondolja meg, hogy Isten mindent tud. Ha mindenki gondolna erre, mennyivel kevesebb volna a bűn, a bántatom, a keserűség, a szeret ellenség és mennyivel több volna a hit és a szeretet.

VÁJJON NEM VÄDOL-E A SZIVÜNK, amikor az ige hallgatására

készülünk? Nem vádol-e hitetlenség, vagy szeretetlenség miatt? Isten igéje megtalálja a szívhez az utat és rámutat a mi bűneinkre, hitetlenségből' hitre, szeretetlenségből szeleteire akar elvezetni. Isten igéje engedetlenségből engedelmességre akar minket elvezérelni, hogy né vádoljon minket a md szívünk. A hivő és engedelmes szívét meg alkarja tanítani az igaz szeretedre.

■»FIACSKÁIM, NE SZÓVAL SZERESSÜNK, SE NYELVVEL; HANEM CSELEKEDETTEL ÉS VALÓSÁGGAL.« Milyen egyszerű és közérthető kijelentés, mennyi boldogság forrása lehetne ebben a világban és mi mennyire összezavarunk mindent, predig sok beszéd és hűhó nélkül, csak egyszerűen szeretni kell. Mennyire alázatos, egyszerű és hétköznapi az igazi keresztyén ség és mily könnyen teljesíthető volna.. Hanges, sokszor önmagunkat dicsőítő bizonyságtétel helyett mennyivel ékesebben szólna hitünkről a cselekedettel és valósággal való szeretet. A szeretetnek ez a puszta ténye elegendő ahhoz, hogy az emberek megismerjék, hogy mi az igazságból, Isten igazságából vagyunk, sőt még szívünk is bátorságossá válna, megnyugodna. Keres az ige minket és ml Is keressük ezeket a halk, szerény keresztyéneket, akik a hit engedelmességéből így cselekednek.

«ÉS AKÁRMIT KÉRJÜNK, MEGNYERJÜK TÖLE«, hangzik felénk Isten áldó szava. Igen, hinni, szeretni, nyugodt, békességes szívvel Isten áldásában járni, ez szívünk vágya, boldogsága, reménysége é* adja Isten, hogy életünk: valósága is legyen. Gyöngyösi Vilmos

Egy meghallgatott imádság. — 2. Krón. 1,7—12.

MIT TANULHATUNK Salamon király bölcs imádságából? Ha Istenünk alkalmat ad a kérésre, éljünk is vele. Használjuk ki az imádság óráját. Azután, ha Istentől kérhetünk valamit, akkor merjünk nagy dolgokat kérni, mert Isten mindenható. De a nagy dolgok között is tudjunk értékelni. Nem minden kincs, amit sokan kincsnek tartanak. Salamon három dolgot kért: Isten beszédét, bölcsességet és értelmes szívet (hitet). Valóban ezek az életnek legnagyobb értékei, különösen, ha Isten megszenteli.

SALAMON mindent, amit kér, népe javára kéri. Nem a maga dicsőségét, jólétét, gazdagságát keresi, hanem népiének előmenetelét. Mindent ennek szolgálatába állít. Vannak önzetlen és önző imádságok. Isten a bölcs imádságokat meghallgatja, sőt tetézi ráadással. Isten karizmái, maga a Lélek is haszonra adatik. Isten ma is általunk kívánja népiét megáldani, vezetni, gazdagítani. Beleilleszkedik-e imádságod, életed és szolgálatod Isten akaratába?

VALLJUK MEG, hogy leszűkített életünknek sokszor az az oka. hogy apróságokat, lényegtelen, helytelen vagy egyenesen önző és bűnös dolgokat kérünk Istentől.

ADJUNK HÄLÄT, hogy Jézus nevében bizalommal kérhetünk mindent, hiszen Atyánk Ö; hogy a Szentlélek ma is felülről való bölcsességet ad, megvilágosít és Isten beszédéhez köt; hogy Istennél semmi sem lehetetlen.

.KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy tanítson meg Jézus minket is imádkozni, hogy a nekünk adott ajándékaival népünk javára legyünk; hogy népünk vezetői bölcsen vezessenek tovább a békesség útján és hogy mindnyájan hűségesen dolgozzunk a nemzet egységében nemzeti feladataink maradéktalan teljesítéséért. Danhauser László

HETI IGE: Az a parancsolatunk is van Dtőle, hogy aki szereti aa Istent, szeresse a maga atyjafiát is. I. Jn. 4, 21

Október 17. Vasárnap — III. Móz. 19, 1—2, 9—18.

A szent Isten megszentelt népiéhez tartozom én is a Krisztus vére által. Ezért kell halálomig napxmta gyakorolnom magam őszinte, áldozatos szeretőiben minden testvérem iránt.

Október 18. Hétfő — I. Tess. 4, 9—12.

Az Isten Krisztusban ránk árasztott szere tétének gyakorlása nem nagyhangú dobverésben és különcködésben áll, hanem mindenek előtt senkit meg nem botránkoztató, csendes életfolytatásban és becsületes, hűséges munkában.

Október 19. Kedd — I. Móz. 4. 2b—15.

Egymás közötti féltékeny, gyilkos gyűlölködésünk szükségszerű gyümölcse és biztos jele Istennel való ellenségeskedésünknek. Kiút van mindkettőből: Krisztus vére, amely azért beszól jobbat Ábelénél, mert nem bosszút, hanem bűnbocsánatot kér számunkra Istentől.

Október 20. Szerda — I. Jn. 4. 7—16.

A Szentlélekért kell könyörgnöm, mert csak általa virágözhatik ki bennem napxmta az értem áldozott Krisztus giazdagsága: áldozatos szeretet, új, igaz élet és hűséges bizonyságtétel.

Október 21. Csütörtök — V. Móz. 30, 11—15.

Isten nem hagyja az ő népét magára. Igéje itt ván közöttünk és bennünk, kínálva az életet és a jót. Bizony nem azért vétkezem, mert nem tudom, mit akar Isten, hanem mert gonosz és engedetlen a szívem.

Október 22. Péntek — II. Kor. 8, 1—9.

Adakozásom bősége nem földi vagyonom mennyiségétől függ. Krisztus minden kincsét: bűnbocsátó szeretetét, igazságát, erejét kínálja és adja nekem naponta. Ha benne gazdag lennék, bizony Vékómy erszényemet is tágra nyitnám.

Október 23. Szombat — CseL 5, 1—11.

Istent nem lehet becsapni. Legkegyesebbnek látszó cselekedetem mögött is észreveszi hitetlen, képmutató és számító szívemet. Elvesztem, ha ilyen hazug, szemforgató maradok. Dóka Zoltán