Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-09-19 / 38. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET 2 Rádióinterjú Barth Károly professzorral Nemsokkal azután, hogy a francia nemzetgyűlés visszautasította az európai védelmi közösség szerződését, a Német Demokratikus Köztársa­ság rádiójának egy riportere Baselben beszélgetést folytatott Barth Károly profeszorral, a híres svájci teológussal. Az európai védelmi közösségről fejezte ki véleményét Barth professzor és a következő nyilat­kozatokat tette: Az egész európai védelmi közösség gondolatában komoly veszélyt látok a jövő tekintetében és mielőtt még megkérdeztek volna felöle, határo­zottan felléptem ezzel az elgondo­lással szemíben. Azért léptem fel ellene — három okot is szeretnék felsorolni —, inert erkölcstelen do­lognak kell tartanom, hogy miután a háborút Németország lefegyverzé­sének a célkitűzésével vezették, néhány év elteltével a győztesek azt gondolják, hogy arra az elhatáro­zásra juthatnak, hogy a lefegyver- zett Németországot mégis újra fel- fegyverzik. Másodsorban Európa és az egész világ szempontjából ve­szedelmesnek tartom a német mili- tarizmusnak, konkrétabban is kife­jezem: Németországnak, mint ka­tonai hatalomnak az újrafelelevení- tését. Már megtapasztaltuk, hogy mit jelent ez és nem szabad ennek újra valóraválnia. Harmadszor az európai védelmi közösséget a Szovjetunió ki­hívásának tekintem ég ezért háborús veszedelemnek. E három Okból va­gyok kezdettől fogva ellensége az európai védelmi közösségnek. Bol­dog vagyok, hogy ezzel a vélemé­nyemmel nem kevés német ember­rel lehetek egyetértésben. Kérdés: Bizonyos nyugati irányza­tok azt az érvet hozzák fej, hogy Németország ebben az esetben lég­üres teret képezne. Felelet: Éppen ezzel az elképze­léssel és a vele kapcsolatos lehető­séggel szemben mindkét oldalról meg kellene tenni a legszükségeseb­bet egy értelmes béke-egyezmény ér­dekében, de hangsúlyozom, hogy erős garanciával biztosítottén. Svájc is semleges, de azért még nem légüres tér, és nem tudom belátni, miért ne lehetne Németország is, ha más módon is, mint Svájc, anélkül, hogy légüres térré válnék, semleges ál­lammá. Befejezésül Barth professzor a kö­vetkezőiket mondatta: — A béke a földön elválaszt­hatatlanul egybe van kötve azzal, ami a bibliában a földön való békes­Schweitzer Albert Európában Strassburgban évről évre meg­tartják a Bach János Sebestyén ha­lála évfordulója alkalmából rende­zett előadásokat, augusztus 28-án. Ezévben Schweitzer Albert profesz- szor is játszott a Tamás-templom orgonáján. Három évvel ezelőtt for­dult meg utoljára szülőföldjén: El­zászban. Még a tengerentúlról is jöttek orgonajátékának meghallga­tására. A 80. évét nemsokára be­töltő nagy teológus, organaművész, orvos és misszionárius Schweitzer részt vett a Nobel-díjasok Lindau- ban tartott ülésén is. Többször un­szolták, hogy legalább rövid felszó­lalást tartson, ő azonban ezt a kö­vetkező szavakkal utasította vissza: »Legyenek irgalmasok egy öreg ván­dormadár iránt. Nagyon fáradt va­gyok és nyugalomra van szükségem. Csak néhány hétre jöttem Euró­pába, hogy itteni háztartásomat rendbehozzam. Nem csekély vagyo­nőre felől szándékozom végrendel­kezni, inkább arról van szó, hogy néhány munkámat be kell fejeznem. El nem tudják képzelni, mit jelent az én koromban az afrikai hőségben a napi munkán felül is dolgozni. Lambaremében sokszor maradtam fenn 1 és 2 órán túl éjszaka- Reg­geli 6 órakor azonban már helye­men kellett lennem. Mit tegyek, hogyha a négerek csak tőlem fogad­nak el utasításokat?« ségről szóló szavak előtt áll: Dicső­ség a magasságban Istennek. A „pesthidegkuti lelet“ Kérdés: Professzor úr, tudjuk és ezt a világon mindenki tudja, hogy ön a hitleri fasizmusnak és a hit­leri háborúnak elszánt ellenfele volt és többször vállalt kockázatot az igazság és a bélke érdekében. Isme­retes előttünk az ön irodalmi mun­kássága, előadásai és felvilágosító munkája is, amelyet 1945 után fej­tett ki % fasizmus és annak vissza­térése ellen. Bizonyára tudja Ön is, hogy mi a kifogás Adenauer ellen és az 6 rendszere ellen. Mi az ön véle­ménye Adenauerről és arról a tény­ről, hogy közvetlen környezetében máris nagyon sőfc ember található Hitler közvetlen munkatársai közül? Felelet: Amennyiben ez a helyzet és sajnos, úgy látszik, hogy ez a helyzet, egészen magától értetődő, hogy nem ál Ihatok Konrad Aden­auer mellett, hanem csak vele szem­ben. Kérdés: ön ellenzi ai európai vé­delmi közösséget. Ha jól értettem, Európa semlegességéért száll síkra és ellenzi annak különböző blokkok­ra és csoportokra való tagolását? Felélet: Ellensége vagyok az ilyen b}ökk-poiitikának. Az európai vé­delmi közösség alternatívájának lát­szik Németországnak a semlegessé tétele nemzetközi békeegyezmény útján, az ezzel együttjáró szükséges garanciákkal. Nem tudom belátni, hogy ezt a lehetőséget mért kellene már eleve elvetni. A feltételeket és a biztosítékokat mérlegelni lehetne és bölcs diplomácia segítségével létté kellene hozni az ehhez szükséges ap­parátust. Én nem vagyok politikus, mégis azt gondolom, hogy okos poli­tikusok mindkét oldalon egy ilyen helyzet létrehozására képesek lehet­nek. A BIBLIAI JÖZSIÁS KIRÁLY korából v-gló történőt jut az ©szofn- be, amikor a pesthidegkúti templom nyers falai között járok. Akkor régen más volt ugyan a helyzet, mert nem egy évtizede be­fejezetlenül maredező templomfalak körül munkálkodott az építő nép, hanem a templom restaurálása fog­lalta le a szorgos kezeket, amelyek egy falbontás során értékes leletre bukkanták. Megtalálták a törvény- könyvet, amely által szólott régen az Isten. Generációk haltak el az­óta, hogy befalazták. Nem emléke­zett rá senki, hová lett a szent te­kercs. S amikor rátaláltak, naphosz- szat mind csak olvasták s ébredés zúgott végig a lelkeken. Korántsem ilyen horderejű az, ami Pestihidegkuton történt, de esz- méltetö. TÖBB, MINT EGY EVTIZEDE kezdték építeni a templomfalakat, ameiyek azóta is úgy állanak kopá­ram befejezetlenül. A Gyülekezeti Segély országos megmozdulása a zuglói templommal! egyenlően ez év­ben lendíti az évtizedes mozdulat­lanság után a befejezés felé. Generá­ciók nem haltak ugyan el azóta, de meghalt a tervező (Sándy Gyula) s az eredeti építők úgy nem emlékez­nek arra, hogy mi hová lett, mintha meghaltak volna. Nincs kivel rekon­struálni, mi hogyan is indult s arai a falakon kívül készült, hová is lett. Közben költözködés, átszervezés, át­építés folyt a templomfalak körül s ezen az üres templamhajón sokan átmentek azóta és sok holmit átvit­ték rajta... Az országos újjáépítés első évei­nek szele elzúgott a falak mellett s most, amikor az új gazdák, a buda- hegyvidéfci gyülekezet pesthidegkuti fikája s a Leikésznevelő Intézet ál­mokat álmodnak és látásokat lát­nak a kész templomról, sorban szü­letnek a tarvezgetósek. Főleg az épí­tés két éigetően sürgős lépése körül: a mennyezet s az ablakok körül. Egyszerű, szimpla ablakok s a legol­csóbb födém, hiszen a? országos ál­dozat nem luxusra, hanem szük­ségre gyűlik. Az álmodott terveket papírra vető építészek a mérések közben a kóru­son felhalmozott építési és raktár­holmi között két értékes leletre bukkantak. Nem józsiási törvény- könyvre, de ez a lélet is jelentős lö­kést adott a befejezésen fáradozó gyülekezetnek. MEGTALÁLTAK az oltártér ke­rek ablakának kész betétjét s a ter­vezett oltár hatalmas fakeresztjét. Ez a kereszt a kerek ablakig fog nyúlni s az alkonyi napsugár az ablak üve­gének színes töviskoszorúján át fog ragyogni a keresztre. Nem józsiási lelet, mégis igehirde­tésünk központjára, szívére és ütő­erére hullott most fény: a keresztre s a töviskoszorúra. Isten áldozatos odaadó szeretetének jelképeire. ÉRBŐL ÉL A TEMPLOMÉPÍTÖ GYÜLEKEZET. S ebből élnek a gyülekezetek is, ahonnan gyűlnek a forintok, hogy álljon ez a kereszt is s ragyogjon a napfény a töviskoszo­rún s a kereszten át a befejeződő templomiba s az itt imádkozó gyüle­kezetre. Ez a két lelet csak tárgy — mond­ja Danhauser László, a gyülekezet lelkésze —, de ha a Gyülekezeti Segély támogatásával ez a kereszt állni fog, értékesebb lelettel leszünk gazdagabbak, mert akkor rátalál­tunk az ország evangélikusságának megértő szere te téré. Koren Emil i 1954. szeptember 19. Szentháromság utáni 14. vasárnap. — «-A Lélek elevenít meg« — Km. g, 6—11; — Jn. 6, 60—66. — Liturgikus szín: zöld. RADIOS FÉLÓRA Szeptember 19-én, vasárnap dél­előtt fél 9 órakor evangélikus vallá­sos félórát közvetít a Petőfi-rádió. Igét hirdet dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai dékán. VASI EGYHÁZMEGYE Szeptember 15-én rendkívüli köz­gyűlés iktatja hivatalába az újonnan megválasztott elnökséget: Fülöp Dezső esperest és dr. Mihály Sán­dor egyházmegyei felügyelőt. A köz­gyűlés úrvacsorái istentisztelettel kezdődött, amelyen D. dr. Vető La­jos püspök szolgált. LEVÉL A hegyeshalmi gyülekezet társegy­házában szeptember 5-én ünnepelték a templom felszentelésének emlék­napját. Az ünnepélyes istentiszte­leten iktatta be Lukácsy Dezső espereshelyettes az új felügyelőt: Nitech Károlyt. A lélekemelő ünnep­ségen rendkívül sokan vettek részt nemcsak a levéli, de a hegyeshalmi evangélikusok is. BALATONSZÁRSZÓ A bal atonszárszói missziói gyüle­kezet augusztus 29-éin Fonyódon, szeptember 5-én pedig Balatonsze- mesen tartott szórvány-gyülekezett csendesnapot, a református testvér- egyházzal együttesen. A fonyódi esendesnapen a somogyvámosi és hácsi evangélikusok közül is sokan vettek részt, mintegy nyolcvanan. BUDAHEGYVIDÉK Danhauser László budahegyvidéki lelkész szeptember 12-én ünnepelte lelkésszé szentelésének 25. évfordu­lóját. GYÖMRŐ Szeptember 19-én, délután 3 óra­kor ünnepi istentiszteleten iktatja be Detre László espereshelyettes az egyhangúlag meghívott új lelkészt, Csákó Gyula eddigi helyettes lel­készt. Az istentiszteletet díszköz­gyűlés követi. — Központi fűtőt keres az Evan­gélikus Teológiai Akadémia a no­vember 1-től március 31-ig terjedő időre. Az érdeklődők forduljanak a gondnoki hivatalhoz (Budapest,_ VI., Lendvay-utea 28., a délelőtti órák­ban. Távbeszélő: 128—952) — Evangélikus pedagógus-házas­párok gondozásra szívesen vállal­nának félárva vagy nevelésre szo­ruló gyermekeiket. Jelentkezés: Evan­gélikus Egyházegyefcem Diákon iái Osztálya, Budapest, VIII., Üllői-út 24. — Zongorát vagy pianinót bérel­nék, Késmárki, Budapest, Vili., Horváth Mihály-tér 6. — Egyházfit keres a kőbányai gyülekezet budapesti lakáscserével, — A békéscsabai evangélikus sze- retetintézmények gondozónőket ke­resnek. Jelentkezés Evgng. LeJikészi Hivatal, Békéscsaba. Készülj az ige hallgatására! Rm. 8, 6—H. A KERESZTYÉNSÉG BESZÉD­TÉMA. Hívő és hitetlen egyaránt figpin'ikozik vele. Keresztyénségröl, egyházról, az egyes keresztyen bér életéről különösen is sokat be­szélnék a? egyház hívei. De van-e ennek a sok beszédnek valami hasz­na? Sőt az egyházban azt kell kér­dezni: üdvösséges-c mind ez a be­széd, azaz üdvösségünket szolgál­ja-e? Sok ugyanis a hamis vallásos­ság. S ennek a hamis vallásosság­nak gondolata nem üdvösség, hanem halál. A sok vallásos beszéd és vita közben nem gondolunk arra, hogy a mi gondolatunk és beszédünk halál, vagy örök élet. GONDOLATUNK VAGY HALÄL, VAGY OROK ELET. Mi dönti el, hogy mikor élet és műkor halál? Aki­ben a Krisztus Lelke van, az az Is­tené, az kedves Isten előtt. Isten Lelke nemcsak felfedi a bennünk lévő bűnt, az Isten iránti engedetlenséget és lázadást, hanem ellene fordul és kárhoztatja azt. Irányítja életünket, gondolatainkat, imádságainkat. Üj életet, békességet teremt, amelyben már most is járhatunk. Egyházi életnek, hitéletnek csak az nevez­hető, amit Isten Lelke teremt ben­nünk és közöttünk. Isten Lelke nélkül minden vallá­sos igyekezet, buzgóság, jószándék és eredmény is csak halál. Mi azt szoktuk gondolni, ka csak egy kicsit is törődünk az egyházzal, ha valami kis áldozatot hozunk, akkor már igen nagyot cselekedtünk. De hi- szürJk-e? Isten mérlegén minden vagy halál, vagy élet, — és igéje szerint az az élet, ami a Délektől, Isten Szentlélkétől való. HISZED-E EZT? S ez a hit nem okoskodás, nem az egyházi ismeret elsajátítása, nem valami vallásos ügyeskedés, nem agytoma, nem spe­kuláció, hanem az Isten kijelenté­sében való hit, a Szentlélekben való hit A bennünk lakozó isteni Szent­iéleknek van ereje ahhoz, hogy ha­lálból életet hozzon elő, van ereje ahhoz, hogy megelevenítse a mi ha­landó testünket, életünket. Hiszed-e ezt? CSAK ISTEN SZENTLELKE AL* TÁL VAN MEGÚJULÁS, ébredés, Azért, amikor az ige hallgatására ké­szülünk, vegyük halálosan komo­lyan azt, hogy csak az az élet, ami a Lélektől van. Üdvösségünket egyedül O szerzi meg. Az egyház élete, megújulása is csak Isten Szent­lelke áltál van. Az a mi reménysé­günk, egyházunk és hitünk meg­újhodásának reménysége, hogy ad Isten Szentlelket azoknak, akik Tőle kérik (Lk. 11, 13.). Könyörögjünk buzgón Isten Szentleiíkéért! Gyöngyösi Vilmos — Mit fogtál? — Néhány paptetűt. Ma nem volt »kapás«. Régi gyerekkori horgászemlékek elevenedtek fel bennem. A Sió partján álltam a híd mel­lett, ahol az új műút átszalad g. víz felett, Huszonöt kilométer volt már mögöttem. Bele­fáradtam a pedáltaposásba, letettem a kerék­párt a töltésoldalba és leballagtam a vízhez. Az idén rekSkenő meleget hozott batyujá­ban a vénaszonyok nyara. Már reggel is meg- izzaszto.tt, miközben a szórványba karikßztam- He mgst délben ‘kajánul forralta az agyat Q hőség- Ott lenn a víznél suttyó legényke áz­tatta a horogzsinórt. Odahúzódott a bokor ár­nyékába és onnan leste fl bitktatót, ami teg­nap még közönséges dugó volt ß borosüvegben. — Vigyázz tel Viszi! A legé'nyke csak legyintett' — Már megint paptetű játszik. Elnéztem a fiúcskát, miiven nyugodtan vet szí ennek r hitványka tüskg?haiußk a jelent­kezését. Anp semmire se jó■ Utána rangsor­ban már csak az ebihal jön- Ámbár az ebi­halból még béka csak lesz, de a paptetűbql sosem lesz' haipaprikás. Húsz évvel ezelőtt, ha paptetűt fogtam a ncavfiUércs horoggal, utát­kozva néztem a felmeredező szálkás uszonyq- kat. Mikor pedig mgy iiggyel-hajjal levettem a horogról, úgy vágtam vissza a víz közepébe, hogy psak úgy csattant. — Ahol ni! Pfiptetű volt az a jnvápól Yßiamikor ß? iiköreganyiát tán én fogtam ki- A kis tüskés hal most áz ősökhöz méltó buzgalommal do­bálta magát a parton. Segítettem leszedni a horogról. Vadul ágas­kodtak a tüskéi. SzJI Beleszúrt a hüvelykuj­jamba. Ügy kell nekem. óvatosan tett§m le az árnyékos fűbe- 4 tüs­kéi megint felmeredtek. Néztem, nézegettem, A PA í írtat KÉME igen ismerősnek tűnt. Valahol már találkoz­tunk. — Nem találkoztunk már valahol, kedves paptetűm? A jobb tüskeszárny a város felé intett. — Mindjárt sejtettem. Igen, ott a templom mellett. Igaz, hogy ott más öltözetben voltál, de a tüskéidről határozattan felismerlek. És pit néni a horogba Haraptál, hamem a papba. Mind a két tüskés oldaluszony kifeszült. — A szomszédjaid is elhúzódtak tőled, mert epés megjegyzéseiddel gyakran megkarcoltad őket. Te vagy az, akinek serum* se jó- fia komoly a pap, szerinted még komolyabbnak kellene lennie- Ha derűs, akkor — világias, pogány, komolytalan. 4 zöld fűben nagyot, ygrott a halam. Aztán még odébb vetette magái­— Értelek. Sosem éffzted jól magad egy- helyen. Szívesen vándoroltál gyülekezetből gyülekezetbe. Hangyaszorgalommal gyűjtöget­ted ßz élményeket. Legalább lel/ci élmények Iptteli volnaI ízes pletyka} qíatpkkai térfél haza. Felháborító viselkedésű papok »botrányos-« ki- szólqeait hoztad hozzám csokorba kötve. Min­den s?ál tüskédre egy-egy pap volt feltűzve, fiz felhábqrító újításokat Koz be, amaz régi szokásokba merevedett. A paptetű behúzta az összes tüskéit. — Velem szemben is ilyen voltál. Előttem nem mondtál semmi rosszat rólam. De a hátam mögött a legnagyobb tüskédre engem tűztél Mijyen sok bajod volt velem- Egyszer a kert­ben vattám, mikor kerestél, A kerti ruhában siettem be hozzád. Másnap már hallottam má­TET 0 H IS TEÁK soktól, hogy milyen lompos papunk van. Egy­szer az íróasztal mellett értél. Az is baj volt, mert: — gazos a kertje. Egyszer szórványból jöttem haza motorkerékpáron, fülig olajoson, mert útközben szerelni kellett. Mi volt a mottó másnap? — Nem motorszerelőnek vá­lasztottuk még, hanem PfflBBflfe/ Óvatosan közelítettem feléje a kezemmel. Azonnal kinyíltak a háti tüskék fenyegetően, támadón. — Hányszor hajoltam fqléd szeretettel lelki életed után érdeklődve- Gyengéidet emleget­tem óvatosan. Éöled hajló ßTCO.mbß beíekarcolr tak az ég felé meredő tiíslkék. Téged nem volt szabad bántani, még az Isten felé is vértezve voltál. Felszínes bűnbánóira készem voltál, hogy ezzel minden lelki ügyedet rendezd né­hány pillanat alatt. De mikor az elevenedre tapintottam, rögtön viperafullánkot kapott minden tüskéd. Ismét Qldaltvetette magát. Sziláján, mintha a felelősség elől menekülne. — Tydom, máshova szaladgáltál a sérel­meiddel. Teiesírtad a szomszéd papok fülét a mi gyülekezetünkben lévő »istentefenségek- kel«. Egyik helyen azt zokogtad: — nem tért meg a papunk! 4 másik helyen pedig — is­merve a hangulatot — megrendültén sziszeg­ted: — »megfért« papunk van, aki mindenkit megtéríteni szeretne. Szörnyűség kimondani: — még engem is, aki mindenen ott vagyak! Zsebkendőt vettem elő- Óvatosan megfogtam vele. Kapálózott, tüskéit emelgette, ficánkolt. — Emlékszel? Tavaly ugyanígy kézben vol­tál Igen nagy csapás zúdult életedre. Igével közeledtem feléd, de te nem tudtad elfogadni Isten kezéből a figyelmeztetést. Míg végül megtörtél és mindent elfogadtál. Mély bűnbá­nattal az ítéletet és feltörő örömkönnyék kö­zött a bűnbocsánqt evangéliumát. Akkor he­tekre csendes lettél. Nem piszkáltál engem, de másakat se. A hal elernyedt a kezemben. De csak egy pár pillanatra. Aztán olyan nagy erővel kez­dett csapkodni, hogy az egyik, kiszabadult tüs­kéje végigharcolt a kezemen. — Szt! Valóban, mintha újabban ismét a régi lennél. A régi formádban vagy, — ha­rapsz, karmolsz, ficánkolsz, vándorolsz... — Nem baj, paptefű barátom. Nekem bizo­nyára szükségem van arra, hogy időnként meg­karmoljanak, néked meg arra, hogy valaki néha-néha kézbpyegygií, A gyerek ott állt mellettem addigra- Bá­mulva nézett rám, mit motyogok ott magam­ban. — Mit csináljunk vele? — kérdeztem tőle félszegen. — Vágja a földhöz — tanácsolta fensőbbsé- gesen — vacak hal ez, senkinek se íkgll. Sem­mit se ér a paptetű, csalk kárt csinál. Visszanéztem a halra. Rusnya egy féreg, az bizonyos. Kárt csinál? Senkinek se kell? Ta­nácstalanul az égre néztem, honnét változat­lan bőséggel áradt felénk a fény és a meleg. — Van, aki szereti — mondtam csendesen. Meglódult a kezem és a Ikis paptetű halk csobbanqssql érf vissza a vízbe' a folyócska közepén­Egy pillanat alatt eltűnt. Bizonyára használt néki a lecke. Nékem biztosan. Mert a papnak is ugyanarra a kegyelemre van szükségé, mint a hívei között akármelyik »papteiünek«.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom