Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-07-11 / 28. szám

2 EVANGÉLIKUS ELET Egyházaink védéséként Magyarországon tartózkodik C. F. Harman anglikán kanonok, az Angol-Magyar Baráti Társaság elnöke Egyházaink vendégeként kétheti tartózkodásra Magyarországra érke­zett C. F. Harman anglikán lelkész, a bristoli székesegyház kanonokja, az Angol-Magyar Baráti Társaság elnö­ke, az angol békemozgalom egyik ki­emelkedő személyisége. Ham^an ka­nonokot a repülőtéren egyházi kül­döttség fogadta. Ezután a Reformá­tus Konventen tett látogatást. Az üdvözlésre válaszolva a kanonok a következőket mondta:’ »önök közül bizonyára többen tudják, hogy mintegy két éve meg­választottak az Angol-Magyar Baráti Társaság elnökévé. Boldogan kö­zölhetem, hogy a Társaság szépen fejlődik, az utóbbi félesztendőben né­hány új fiókja is létesült az angol városokban. Magyarországi látoga­tásom eredményeképen azt remélem, hogy sok honfitársamat fogom tudni felvilágosítani arról, ami Ma­gyarországon történik a hit és a béke érdekében. Az Űr Jézus Krisztusban való közös hitünk biztosítéka annak, hogy minden elválasztó körülmény fölött egyek tudunk lenni a jószolgálatokban, az egyház egysége, népeink ba­rátsága, az emberiség békéje ér­dekében,“ Délután Harman kanonok látoga­tást tett D. Dezséry I.ászló püspök­nél a Déli Egyházkerület székhazá­ban. Kíséretében volt Kenéz Ferenc, a Református Konvent külügyi elő­adója. A fogadáson megjelent Grün— valszky Károly egyetemes főtitkár és Mekis Ádám a Déli Egyházkerület püspökhelyettese is. Hosszú baráti beszélgetés után a vendég látogatást tett az Egytemes Sajtóosztálynál is, Július 1-én a vendég tiszteletére Bereczky Albert püspök adott vacso­rát a Margitszigeten. Harman kanonok meglátogatta a mátraszentistváni evangélikus egy­házi üdülőt, ahol őt D. Dezséry Lász­ló püspök, dr. Pájfy Miklós dékán és Görög Tibor esperes fogadták. Va­sárnap a kanonok részt vett a Deák­téri lelkészszentelő istentiszteleten és szólt a gyülekezethez. Látogatása során református és evangélikus egyházi intézményeket tekintett meg; prédikált a Gorki j- fasori református templomban, lá­togatást tett a Római Katolikus pa­pok Békebizottságánál, meglátogatta Györy Elemér püspököt Pápán, részt vett Balatonarácson Bakos Lajos re­formátus esperes beiktatásán és a kecskeméti református templomban prédikált. Nemzetünk barátját egyházaink­ban mindenütt nagy szeretettel és tisztelettel fogadták. Meghalt Victor János Victor János református teológiai tanár, a dunamelléki református egyházkerület lelkész; főjegyzője az egész protestáns egyházi élet évtize­deken át fáradhatatlan munkása és kiemelkedő egyénisége június 29-én, 66 éves korában elhúnyt. Ez a vesz­teség nemcsak u testvér-egyházé, ha­nem az egész protestáns keresztyén- ségé, Elsősorban teológus volt, és igehirdető. Hűséges tanulmányozója volt az igének, de amire az ige meg­tanította, azt igehirdetésében köz­kinccsé tette, az egyház valóságos életének talaján állva S az egyház valóságos életének szükségeire fi­gyelve. Szaván kívül írása is szolgá­lat volt. Több könyve jelent meg, nem egynek munkatársa volt. Leg­utóbb a Református Egyház című la- pqt szerkesztette, 1925—32-ig, majd 1949-től újra a budapesti református teológiai aka­démia professzora. Teológiai tanári munkájában a hitet és engedelmes­séget teremtő Szentlélek teológusa volt. Lankadatlanul buzgólkodott az egyház problémáinak megoldásán és buzdított az egyház mai életében, időszerű szolgálat végzésére. Teoló­giai munkássága, ökumenikus szol­gálata az egész vjlágkereaztyénség előtt ismert volt, Victor János temetése július 2-án, Isten szeretete mások iránt való szeretetté váljon Július 4-ón vasárnap este 7 órakor a budafoki templom teljesen megtelt a gyülekezet örvendező tagjaival, akik nagy érdeklődéssel tekintettek az egyhangúlag meghívott új lelkész: Visontai Róbert bemutatkozó szolgá­lata elé. A beiktató igehirdetést Vá- rady Lajos budai esperes tartotta. Arról beszélt, hogy a budafoki gyüle­kezet egyszerű egyháztagókból áll, akik azt igényük, hogy lelkipászto­ruk Istennek igéjét világosan, eliga- zítóan és erővel hirdesse. A lelkipásztor — mondotta — át­éli az emberek minden örömét és fájdalmát, álmait és terveit, mert maga is ember. A lelkipásztor nem szakadhat el Is­tentől ás nem szakadhat el azoktól az emberektől, akik között szolgál. Az új lelkész úrvacsoravétele és beiktatása után a szószékrőíÉís» 1—-3, verse alapján tartotta meg ige­hirdetését,. Utalt arra, hogy a pezsgő, élet és alkotás ideje alatt is szükség ben Stötzer Frigyes, az északi egy­házkerület nevében Tessényi Kornél püspöki titkár, a budai egyházmegye lelkészei és gyülekezetei nevében Munoz Frigyes kelenföldi lelkész, a pestlőrinci gyülekezet nevében So- koray Károly lelkész. Nagy figyel­met keltett Karsav Ferenc nagytété­nyi református lelkész üdvözlése, aki kijelentette, hogy nagy örömmel vesz részt a két egyház együttmunkálko- dásában. mert az evangélikus és re­formátus lelkészek a hitben mindig egyek. Küldöttség élén szólalt fel dr. Muzslay László budafoki református helyettes lelkész is. A köszöntósekre Visontai Róbert lelkész meghatott szavakkal válaszolt, A közgyűlés az »Erős várunk« el- éneklésével ért véget. délután fél 4 órakor volt a Farkas­réti temetőben. A temetés szolgála­tét D- Bereczky Albert püspök és Pap László teológiai akadémiai dé­kán végezte. Evangélikus egyházunk képviseletében D. Dezséry László püspök, Gyöngyösi Vilmos és Várady Lajos esperes, dr. Sólyom Jenő pro- dékán a Teológiai Akadémia képvi­seletében, valamint Zay László, az Egyetemes Sajtóosztály ügyvivő lel­késze jelent meg. Az igaz emlékezete áldott! Feltá­madunk! HIBAIGAZÍTÁS Lapunk legutóbbi száma »-Beszá­moló az egyházegyelem közgyűlésé­ről« című cikke -választások« című részében a második mondat helye­sen így hangzik: Ezért a közgyűlés kimondotta az Egyházegyetem Ta­nács« és bizottságai megbízatásá­nak megszűnését. PAUL CLAUDEL: A HARMADIK STÁCIÓ van erre az örömhírre. Ez a bűnbocsánat evangéliuma, amely nem szólhat anélkül, hogy ne legyen Isten szeretete míben­nünk mások iránt való szeretet­té, A szeretet szolgálatának nagy öröme van és pedig az, hogy Is­ten csodálatosan cselekszik az emberekért. A vigasztaláshoz tar­tozik a békesség hirdetése, amellyel elküldi a lelkipásztort Isten a családokhoz, a gyüleke­zetbe és a mi szeretett magyar népünkhöz. Istentisztelet után ünnepi közgyű­lés keretében köszöntötték az új lel­készt. A budafoki gyülekezet nevé­Előre! Hóhér és áldozat, már minden a Kálvária felé rohan, Isten, akit nyakánál vonszolnak lenn, hirtelen meging és a földre zuluin Ez első esésnél, szólj, mit érzel Uram? $ mivel most már tudod, mit gondolsz ugyan? E percben, mikor elesel és a nehéz teher a földre letaszít! Hogyan látod, amit teremtettél e földet: itt? ö, ez nemcsak az út, amin az Üdv halad — simara gyalulva — Ez a Gonosznak is hamis és örvénylő útja! Nem sima út, az ember itt rögről rögre keservesen hálád, S ha a láb elernyed, a szív állja a sarat! O, Uram szent térdid, két terded, ami összeroskadott, Esésed a rettentő Utón, szíved, ami magasban ragyog, A tőr, amibe estél a föld, amit megismertél alul, Mentsen meg minket az első bűntől, amit elkövetünk váratlanul! Fordította: Kosztolányi Ádám GYÜLEKEZETI HÍREK 1854. július 11. Szentháromság u. 4. vasárnap. »Isten hívása és földi hivatásunk — Gál 5, 13—14. — Lk. 16, 10—lt Liturgikus szín: zöld. TEOLÓGIAI AKADÉMIA A Teológiai Akadémia évzáró ün­nepélyén dr. Pálfy Miklós dékán a következő ösztöndíjakat osztotta ki e teológusoknak: Kevcházi László közösségi magatartása és kitűnő ta­nulmányt előmenetele alapján a Déli Egyházkerület 300 forintos, Asbóth László, a könyvtárrendezés terén tanúsított kiváló szorgalma alapján az Északi Egyházkerület 200 forintos, Dulcz Pál, a hallgatók saj­tóértekezletének legérettebb hozzá­szólójaként a Sajtóosztály 200 forin­tos, Magyar László, közösségi ma­gatartása és tanulmányi előmene­tele alapián az Északi Egyházkerület 100 forintos, Lackper Aladár, a nyelvi tanulókörök megszervezése és vezetése jutalmazásául az Északi Egyházkerület 100 forintos, Sikter András, a I-alkésznovelö Intézet­ben a beszerzés terén végzett kiváló munkáiéért az Északi Egyházkerü­let 100 forintos ösztöndíját kap­ta. BUDAHEGYVIDÉK A budahegyvidéki gyülekezet áp­rilis—május hónapban egyházunk hilvallási iratéiról tartott előadás- sorozatot. A hitvallás: iratok kelet­kezési történetin kívül az iratok legközpontibb tanítása hangzott el. Június utolsó napjaiban a gyüleke­zet felnőtt és .ifjúsági tagjainak csendes napokat tartottak a Lel­késznevelő Intézet hűvösvölgyi ká­polnájában. SOMOGY—ZALAI ÉS VESZPRÉMI EGYHÁZMEGYE A somogy-zalai és a veszprémi egyházmegye leikészi munkaközös­ségei Gyenesdiáson június 22 és 23-án lelkészértekezletet tartottak. Az első napon külön-külön saját kérdéseiket tárgyalták meg, a má­sodik napon pedig Halász Béla es­peres bevezető istentisztelete úján Kiss János, Lágler Béla és Weiler Henrik olvastak fel élénk megbe­széléssel folytatódó előadásokat. Megbeszélték a következő vasárna­pok igehirdetést alapigéjét, majd dr. Pusztai László szolgálatával úrva­csorái istentisztelet zárta be a mun­kaközösség ülését. HAJDÚ—SZABOLCSI EGYHÁZ­MEGYE A leikészi munkaközösség június 23—24-én gyűlést tartott Nyíregyhá­zán. Foglalkoztak a kerületi közgyű­lés aftyagávgl, Luther Két biroda­lomról szóló tanításával, az egyház­tagság kérdésével és az Isten or­szága — keresztyén etika kérdéssel. Előadók voltak: Endreffy Zoltán, Asbóth Lajos és Fábry István. Ige­hirdetéssel szolgáltak: Megryer La­jos esperes. Solymár András, Smid Lehel és Zsigmondy Árpád. Nyugalmazott középiskolai száro­tantanárnő magántanítványokat, korrepetálást vállal. Cím: Kelenföldi leik. hivatal, XI., Bocskai-út 10. VANYARC Június 20-án gyülekezeti nap és presbiteri konferencia volt, melyen nagy számmal vettek részt a szom­szédos acsai és kürti gyülekezetek tagjai is. A délelőtti istentiszteleten Rónay Zoltán, balassagyarmati lel­kész prédikált, délután pedig a presbiternek a családban való élete­rői és szolgálatáról beszélt. A pres­biterek életéről és szolgálatáról a gyülekezetben Maróti János, acsai lelkész, az új zsinati törvények tük­rében pedig dr. Göttche Ervin, egy­házközségi felügyelő beszélt. Schultz Jenő lelkész a témát a mindennapi munka szempontjából fejtette ki. — A gyülekezeti esten Linder László orgonáit, Görgey Lajos hegedűit és Szehenszky Mihály vezetésével a gyülekezeti énekkar énekelt. EHHEZ A SZAMUNKHOZ csekk-befizetési lapot mellékelünk azoknak az olvasóinknak, akik elő­fizetésüket vagy hátralékukat ren­dezni kívánják. Kérjük, hogy az előfizető nevét és eírrvét olvasha­tóan, lehetőleg nyomtatott betűkkel írják. Az Evangélikus Élet kiadóhiva­tala egyben azt is kéri, hogy olva­sói címük megváltoztatásaikor a régi és az új címüket is közöljék­HAZASSAV5 Vasa Anikót, Vass Károly angyal­földi gondnok leányát 1954. július 3-é.n vezette oltárhoz az angyal­földi templomban Zsáry Árpád gé­pészmérnök. Házaságukra Isten ál­dásét kéri az angyalföldi gyülekezet. HALÁLOZÁS Bummel Nándor oki. mérnök 82 éves korában, június 15-ón Budapes­ten elhúnyt. A pesti közös egyház­nak 36 éven át volt presbiterét a Farkasréti-temetőben helyezték nyugalomra. A Hungarian Church Press — a protestáns egyházak külföldet tájékoztató kőnyomatofiának most megjelent júniusi száma részletesen beszámol a csehszlovákiai, lengyel- országi és magyarországi protestáns egyházak pozsonyi ökuménikus ta­nácskozásairól, hosszabb részletet közölve Pap László, református teo- lögaiai dékán előadásából. A táz- Jári és mócsai református templo­mok felavatásáról szóló hírt a nyu­galomba vonuló Erdős Károly refor­mátus teológiai tanár búcsú ünne­pélyéről szóló beszámoló követi. Hírt ad ezután a HChP a nagylaki evangélikus imaház felszenteléséről, a kelenföldi és fasori egyházzenei hangversenyekről, a békéscsabai pasztilla-kiállításról, a bakonyszent- lászlói evangélikusok áldozatkészsé­géről és a június 13-i konfirmációé ünnepélyekről. »Az evangélikus egy­ház megújulása az egyházmegyei közgyűlések tükrében« — címen négyoldalas beszámolót közöl a kő­nyomatos, az egyes esperes; jelenté­sekből hosszabb-rövidebb idézetek­kel. A KEHELY A Szépirodalmi Könyvkiadó most jelentette meg a Világirodalom Klasszikusai című sorozatában Alois Jirágek nagy regényét, a »Min­denki ellen« címűt, A hatalmas cseh regény magyar fordítása nem­csak a mi irodalmi életünk esemé­nye, hanem a cseh-magyar kapcsola­tok egyik láncszeme. A regén] a hu­szita felkelésről szól, arról a vallási és nemzeti mozgalomról, mely meg­rengeti az egész cseh vnígot és egész Közép-Európát. Több, mint fél­századdal ezelőtt jelent meg a re­gény Prágában első ízben s azóta sokát olvasott krónikája a cseh nép­nek, Hozzánk, akik a huszita hullá­mokban a csehek után elsőnek me- rítkeztünk meg, elkésve érkezik a realista cseh történelmi regény. El­késve, de nem későn. E regény ér­teti meg a magyar olvasóval, a mű­vészi közlés legnagyobb fokán, mi volt a huszitizmus s azt is, hogy mennyi ellenálló erő van egy nem­zet egységes összefogásában. Valóban »példa és tanulság« ez a könyv min­denki számára, ahogy az előszóban olvassuk. Jirásekröl, a csehek nagy regényírójáról eddig alig tudtunk va­lamit. Most már ismerjük■ Ez á har­madik Jirásek-regény, amely négy év óta magyarul megjelent. Ezt is, miként az előzőket, Németh László fordította magyarra. Nagy írónk el­sőrangú tolmácsa mások stílusának is. Az elbeszélő magyar szó teljes erejével, metsző, éles tisztasággal nyitja fel Németh László nekünk a JEGYÉBEN cseh próza egyik legnagyobb teljesít­ményét, ezt a félezer oldalas, mind­végig érdekfeszítö olvasmányt. Cso­dálatos az író beleérző és megeleve­nítő képessége, nem sikkad el ff ma­gyar köntösben a cseh stílus egyet­len egy redöje sem■ Bőséges, áradó, teljes pompájú Németh László for­dítása. 4 fordítást Szalatnaí Rezső ellenőrizte s ö írta a Jirásekröl szóló bevezető tanulmányt, valamint a kö­tet végén lévő jegyzeteket. Szalat- nainak köszönhetjük, hogy tájéko­zottságával teljessé teszi az olvasó­nak a kor képét s összeköti a cseh esményeket és hőseiket a magyar nemzet eseményeivel. Még Jirásek regényének elfogult magyar közjáté­kát is megbírálja s kimutatja, az ellenkezőjét: a csehek és magyarok elvi barátkozását ebben a korban. Július 6-ára esik Húsz János kon­stanst mártírhalálának évfordulója. A most megjelent regényből egy részletet Vészünk ki, hogyan éri a konstanst máglya híre a regény fő­szereplőjét, a hvozdnói nentest, aki Húsz szavára változott dorbézoló úr­ból hivő, igaz emberré. Az időpont: 1415. * Ebben a bizonytalanságban, amelyben annyi furcsa és különféle hír kavart fel minden lelket, telt el a tavasz s állt be a nyár- Egy este, július volt, a hvo7,dnói birtokos épp az udvarán ment át. A szekerek, amelyek estefelé jöttek meg az ele­séggel, a sötétben félig lerakottan álltak az udvaron; a kifogott ökrök az istállóban pihentek a többi ba­rommal együtt. A vízesebogás, a kút körüli hangok elcsendesedtek s vele a facipők utolsó koppanása is a kő- tornácon. A földesúr lassan jött fehér halina- kabétjában az udvar homályán át az istállóból a léckerítés mentén. Feje fölött a vén hársfák erős illa­tot árasztottak s fekete árnyékuk­ban, a palánkon túl s a gerenda­ház körül villanó röptű szentjános­bogarak izzó szikrái suhantak tova. Az egész udvarban s köröskörül a nyári, nedves éjszaka nyugalma. Ebben a pillanatban, ahogy a föl- desur szép lassan a bezárt kapuhoz ért, a csöndben gyors dobogást hal­lott a falu felől. Sebesen közeledett erre, az ő portája felé, valaki most közvetlen a kapunál megállította a lovát, megzörgette s bekiáltott. — Mi az? —■ szólt bentről a ne­mes úr. — Húsz mester halott! — hang­zott a sötétből hevesen, nyilvánvaló lelki felindulásban. A földesurat mintha valaki hirte­len megütötte volna. Szinte megme­redt. Hallgatott. Nem tudott meg­szólalni. A kinti hang, ismerte, a szomszédjáé, a radonicei földesúré volt. Izgatottan mondta tovább a hírt: — Megégették. Konstansában- Élve égették még. A földesúr egész testében reszketni kezdett, mintha a hideg rázta volna. — Ki mondta ezt neked? — kiál­tott föl egyszercsak, — Bukovszkból jövök- Szándéko­san álltam meg itt. A várban leve­let kaptak Przsibjenicébő-1, a nagy- úrtól. — De mikor történt? — kiáltotta a vladika fátyolos hangon. — Nem régen. Szent Prokop utáni harmadnap, Péter Pál hetében. — Ej a mieink, akik Konstanzá- ban vannak, a lestini úr és Kepka? — kérdezte hevesen a nemes. — Többet nem tudok. De most már haza kell mennem. Majd meg­ijednek és szojnorkodnak. A kedves prédikátort így meggyalázni! És ne­künk is milyen szégyent szerez­tek! Ű! Hallani lehetett, amint a ló a kapu előtt megfordul. Még egy »jó es­tét« hangzott onnét, aztán már csak lódobogás; az is gyorsan elenyészett a nyári éj csendjében. Ahogy a hvozdnói birtokos meg­fordult, a tornácon lányát pillan­totta meg. Alakja az éj homályá­ban Úgy fehérlett, mint a szobor; mozdulatlan állt, mellére kulcsolt karral. — Hallottad? — kiáltott föl a vla­dika megindult hangon. Ahogy a lánya előtt megállt, meg­hökkent. Arca, úgy rémlett egészen halálszínű, szeme mint valami láto­másra meredt maga elé a homályba. Apja hangjára lehajtotta a fejét s csak egy pillanat múlva tort ki. — Vértanú halált halt. övé az örök élet. Hangjának mély zengése volt, de egyáltalán nem levert, szomorú. Könnylepte szemében valami lelke­sedésféle fényiéit, bámulat és ön­tudatlan irigység. A hvozdnói birtokos ezen az éjsza­kán el sem szundított. Csupa nyug­talanság volt. Egyedül járt le-föl a szobában —- Zdena asszony átment a maga szomszédos hálókamrájába — vagy szinte kővé meredten állt s részvéttel gondolt Jan mesterre, hogy ott Konstanzában mirt bántak vele. aztán megint meg rázkódott ős azokat fenyegette és szidta, akik ta­núságukkal elégetésének fő okozói voltak, legfőképpen Huss konsUn- zai cseh ellenfeleit. A lánya is eszébe villant, mi lélte. hogy a hírt így hallgatta végig s utána a kamrájába ment. Bántotta a dolog. Akaratlanul is kinyitotta az ajtót, hogy megnézze, mit csinál. A kis ablak nyitva volt. Ki lehetett látni a sötétedő kertbe: a csendes nyári éjszaka nedves lehelete csa­pott be rajta, amelyet a virágzó hársfák s nem messze a szoba falá­tól a fehér orgona nehéz szaga ita­tott át. Zdena asszony összegörnyedve ült az ablak mellett, sűrű, sötét baja, amelyet már lebócsútott, hosszú fo­natokban, szabadon folyt végig a há­tán s a halántékán a vállára. Sötét özönükből annál fehérebben fénylett a sápadt, hosszúkás arc. amelyben a beesett szem most mély árnyékban volt. A fiatal özvegy mozdulatlanul ült s vissza sem nézett, amikor gz ajtó kinyílt. A homályba, a fákra és az ég felé szegezett tekintete áfzre sem vette az apját, sem azt, hogy az ajtót hirtelen kinyitotta, aztán csen­desen megint behúzta. Ez a jelenés,

Next

/
Oldalképek
Tartalom