Evangélikus Élet, 1954 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1954-01-03 / 1. szám

XVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér 1954. JANUÁR 3. Gyorsan folyó időm. — 1954 Újév VJESZTENDÖ küszöbén vagyunk. Már szinte a vérünkbe ment, hogy az időre, mint valami-féle olyan ha­talomra nézünk, amelynek felettünk, emberek felett feltétlen uralma van. Megszemélyesítjük az időt, sőt annak egyes részleteit is. Ilyenkor például azt a kérdést vetjük fel: mit hoz az újesztendő? Titokzatos, természetfe­letti hatalomként jelenik meg élet­ünk, mely megszabja sorsunkat, éle­tünket, boldogságunkat. Majdnem úgy nézünk az időre, mintha maga Isten lenne. Keresztyén vallásunk azonban egészen más időszemléletre tanít ben­nünket. Isten igéiéből tudjuk, hogy az idő teremtmény, illetőleg a terem­tett világhoz tartozik, lesz és elmú­lik, mint minden a teremtett vilá­gon. Az idő abszolút hatalommal való felruházása »idegen isten«-nek való kódolás, bálványimádás. Az idő a teremtett világhoz tarto­zik, tehát teremtmény. Az embernek az időhöz való viszonyulását, vele szemben való magatartását részltei­ben is és egészében is ez az igazság határozza meg. Az idővel szemben úgy kell viselkednünk, mint Isten egyéb teremtményeivel szemben. Is­ten pedig azt akarja, hogy az em­ber uralkodjék a teremtett világ fe­lett. Tehát az idő felelt is uralkod­nia kell az embernek, az időt is ha­talma alá kell hajtania. AZ IDŐVEL sokszor úgy vagyunk, mint a régiek az időjárással. Az idő­járás is sokáig emberfeletti hatalom- <iak tűnt fel. Az ember sokáig úgy erezte, hogy élete, munkája az idő­járás viszontagságaitól, a villámtól, a hidegtől, a melegtől, az esőtől, vagy a szárazságtól függ. Éppen úgy jó­solgatott az időjárással kapcsolatban, mint újév küszöbén, amikor á. jövőbe próbált bepillantani.TJgy érezte, hogy az időjárás szeszélyeinek tehetetle­nül ki van szolgáltatva. * Amidőn az ember egyre inkább úrrá lesz az időjárás szeszélyein, amikor az atomenergia birtokában bámulatos lehetőségek nyíltak meg a természet s benne az időjárás át­alakítására és szabályozására, ami­kor tudósaink kilátásba helyezik, hogy az atomenergia békés felhasz­nálásának előrehaladtával nemcsak a szárazságot lehet majd leküzdeni, hanem a hideg tájakon is tartósan akár trópusi meleget lehet előidézni, meg kell tanulnunk azt is, hogy az időre magára úgy nézzünk, mint a teremtett világ tartozékára, amelyen az ember uralkodhatik s uralkodnia is kell. AZ IDŐ FELETT az ember bizo­nyos mértékig tulajdonképpen már régóta uralkodik. Már régen nem mindenestől rabja az időnek, hanem szolgálatába tudja állítani. Számol az idővel, s ahogyan a természeti erők felett is úgy le$z úrrá, hogy szá­mításokat végez, úgy az idő figye­lembevétele, a vele bánni tudás te­szi lehetővé munkájának céltudatos­ságát és sikerét. Az idő feletti uralom nemcsak le­hetőség, hanem kötelesség is. »Gyor­san folyó időmet az Űr nem adta hiába«, — valljuk egyik szép éne­künk kezdő soraival. »Időnk van« tehát, az idő a miénk: ez a kifeje­zés is arról beszél, hogy az idővel bizonyos mértékig az ember rendel­kezik. ^ AZ IDŐ FELETT AKKOR TU­DUNK URALKODNI, ha terveket készítünk a jövőre nézve, tehát, ha nem bizonytalanul indulunk pél­dául az újesztendőbe, hanem előre elhatározzuk, 'hogyan akarjuk fel­használni és kihasználni a nekünk adatott időt. Minél inkább számo­lunk a valóságos lehetőségekkel, ter­veink annál bizonyosabban megvaló­síthatók. Minél jobban kidolgozzuk terveinket, annál könnyebben meg­határozhatjuk az időt, s annál job-( ban uralkodhatunk felette. A tervszerű munka olyan, mint a természet erőinek tudományos alapon való felhasználása. Aki a természeti törvényekkel nem számol, a saját pusztulását idézi elő. Aki az idővel nem tud bánni, ugyanúgy jár. Az időt azonban minél jobban ki kell használnunk, napról napra oda­adással kell munkálkodnunk ter­vünk megvalósításán. AZ IDŐBEN nem rabszolgaként élni annyi, mint tervszerűen élni. Emberi életünk minden területén uralkodni az idő felett annyi, mint életünk minden területén tervszerűen élni. s tervek megvalósításán mun­kálkodni. Tehát újesztendő küszöbén nem az a feladatunk', hogy kémlel­jük, mit hoz az újesztendő, hanem az, hogy tisztázzuk, mit akarunk mi belevinni az újesztendőbe. Nem jósolgatni kell, hanem, terveket kell készíteni s azok megvalósításán fá­radozni. Ez a kötelessége az egyes embernek, a családnak, egy-egy nép­nek is, ha a neki adott idővel Isten akaratának megfelelően, tehát jól akar gazdálkodni. A tervszerű munka Isten akarata szerinti munka. Magyar népünk évek óta tervsze­rűen munkálkodik. Ennek tulajdo­nítjuk országépítő sikereinket, azt, hogy eltűntek a romok, a háború romjai, hogy új, erősebb és szebb haza épül, hogy egész népünk élet- színvonala, szellemi és anyagi élete emelkedik. A tervszerű munka egyházunkban is szükséges és elengedhetetlen. A jó lelkipásztor és a jó gyülekezet tervszerűen dolgozik és tervszerűen él, Űjév küszöbén gondoljunk egy­házi terveinkre, s arra. hogy azokat miként tudjuk az újesztendőben megvalósítani! HANGSÚLYOZZUK, hogy az em­ber bizonyos mértékig ural­kodhatik az idő felett. De így van ez a teremtett világ minden dolgá­val. Számításainkba hiba is csúsz- hatik be, hiszen emberek vagyunk, tévedhetünk. Munka közben rájö­vünk ezekre a hibákra és kiküszö­bölhetjük őket. Azért, mert tévedé­sekre és hibákra is van kilátás, dő­reség lenne azt mondani, hogy in­kább nem csinálunk semmit, csak­hogy ne kövessünk el hibákat és ne tévedjünk. Ez lenne a legnagyobb hiba és a legsúlyosabb tévedés. Hit­iét, reménységgel, a javítás és ja­vulás mindenkori lehetőségében bíz­va s rá mindig törekedve, vállal­nunk kell az esetleges tökéletlensé­geket, hibákat, tévedéseket, ember- mivoltunk tudatában. Határt jelent idő feletti uralmunk­ban az is, hogy számunkra, embe­rek számára, nem adatott korlátlan idő, hanem csak véges idő: egy év, két év, hetven, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő... De éppen ez is arra serkent, hogy a nékünk adatott időt megbecsüljük s vele bölcsen gazdálkodjunk, A tervszerű alkotó munkát kor­látozhatja, akadályozhatja az em­beri gonoszság is. A népek terv­szerű építő munkáját különösen aka­dályozza és zavarja a háború s a há­borúra való készülődés. De a hábo­rúval sem vagyunk úgy, mint va­lami kikerülhetetlen sorscsapással. Megtanultuk, hogy a háború ellen is a siker reményében veheti fel a küzdelmet az ember s erről az ol­dalról is biztosíthatja tervszerű al­kotó munkájának sikerét. ISTEN KEZÉBŐL HITTEL VESZ- SZÜK az időt, az időnek azt a darab­ját is. melyet az 1954. esztendőnek nevezünk. Istentől vesszük, mint al­kalmat és lehetőséget. Űjesztendő küszöbén Arra nézünk, Akinek a születésétől számítjuk az időt, a mi Urunk, Jézus Krisztusra, Az emberi­ség időszámításának közepén Ö áll. Ez arra figyelmeztet, hogy neki köze van az időhöz, őt tartva szemünk előtt, bízó hittel, reménységgel né­zünk a jövőbe, az újesztendöbe s arra kérjük, adjon bölcseséget, erőt, egész­séget ahhoz, hogy tervszerű munká­val tudjuk formálni népünk és egy­házunk szebb jövőjét Dr. Vető Lajos A karácsony előtti vasárnapon mindkét püspökünk új templomot szentelt D. Dr. Veíő Lajos Nyíregyházán December 20-án fejeződtek be a nyíregyházi egyházközség fennállásá­nak 200 éves jubileuma alkalmával rendezett ünnepségek, a nyíregyházi szegényháztéri kis templom felszen­telésével, amit az egyházközség ima­házából alakított át templommá. D. Dr. Vető Lajos püspök Csákó Gyula püspöki titkár és Megyei- La­jos esperes, valamint négy nyíregy­házi lelkész kíséretében érkezett az új templomhoz, ahol Balczár István egyházfelügyelő, egyben a templom tervezője üdvözölte s adta át neki az új templom kulcsát. A püspök beszédében többek kö­zött ezeket mondta: »Istennek adunk hálát, amiért lehetővé tette, hogy ebben a hajlékban is imádhassuk őt, hallhassuk az Ö életadó beszédét, bűnbocsánatot nyerhessünk az Ö szent vacsorájában s egyáltalában részesülhessünk mindazokban a jó­téteményekben, amelyeket a hivő szívek számára az Ur egyháza nyújt. Emberi munka és emberi áldozat- készség is rejlik ebben az istentisz­teleti helyben, annak megújított for­májában, De ezért is Istennek va­gyunk elsősorban hálásak, mert Ö az, aki a bűnös embert újra meg újra alkalmassá teszi arra, hogy az Ö dicsőségére munkában, pénzben, fáradságban áldozatokat hozzon. Há­lásak vagyunk Istennek azért is, hogy olyan államban élhetünk, melyben vallásunk szabad gyakor­lata biztosítva van mindazok szá­mára, kik Istent félik és szeretik. Ez is Istennek kegyelmi ajándéka.-* Beszédét így fejezte be: »Istennek népe, ahogyan ide ma örvendező szívvel jöttünk be, és hálaadással vonultunk be ennek az istentiszteleti helynek a ka­puján,. járj ide ki és be minden­kor örvendezéssel s énekelj Neki vígan, szolgálj Neki örvende­zéssel és áldjad az Ö nevét min­denkor!" Felemelő ünnep volt, amikor a templomban és a templomon kívül szorongó tömeg örvendező éneke, majd az oltárnál álló püspök és hat lelkész ősi »Confirma Deus« felszen­telő éneke zengett. A templomszentelés után a nagy­templomban az ünnepi istentiszte­leten is D. Dr. Vető Lajos püspök hir­dette az igét, majd ünnepi közgyű­lés volt. Mindezeknek az alkalmak­nak különös jelentőséget adott az a körülmény, hogy régi püspöki szék­helyéről való távozása óta a püspök elsőízben látogatta meg volt gyüle­kezetét. Az ünnepi közgyűlésen Joób Oli­vér igazgató-lelkész olvasta fel a templom' létesítésének körülményeit és történetét s terjesztette elő az ünnepi határozati javaslatokat. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a hívek e kis templom céljára offertóriu- rnokon kívül 27.720 forintnyi össze­get adakoztak. A kis templom azon­ban e jubileumi megemlékezésnek csak egy része. A jubileumi ünnepi határozat alapján a gyülekezetnek sokkal nagyobb, jövőbe néző tervei vannak. A következő évek alatt több tanyai templomot, istentiszteleti he­lyet akar építeni a tanyavilágban. Margócsy Emil egyházkerület: fel­ügyelő örömmel üdvözölte a gyüle­kezet e nagyszabású tervét s rámuta­tott annak rendkívüli fontosságára. Az ünnepi közgyűlés kiemelkedő pontja volt, amikor Balczár István egyházfelügyelő az egyházközség nevében köszöntötte Vető Lajos püspököt abból az alkalomból, hogy a pozsonyi teológiai akadémia tisz­teletbeli doktorává avatta, valamint püspöki szolgálaténak ötéves jubi­leuma alkalmából. A püspököt ezen kívül Mcgyer Lajos Hajdú-Szabolcsi esperes és Dr. Kádas Miklós nyíregyházi re­formátus lelkipásztor is köszöntöt­ték. Dr. Vető Lajos püspök válasz­beszédében örömének adott kifejezést, hogy a nyíregyházi gyülekezet a jövő terveit kovácsolja. Ez az evan­géliumi magatartás — mondotta a püspök. — Beszéde további során örömmel tett bizony­ságot arról a reménységéről, hogy a Magyarországon és Csehszlovákiá­ban élő evangélikusok életében és egymáshoz való viszonyában új kor­szak kezdődik, olyan korszak, amely­ben keresztyénekhez méltóan test­véri szeretetben és barátságban fo­gunk épülni s egymás boldogságán munkálkodni és nyoma sem lesz annak az áthatolhatatlan válaszfal­nak, ami népeinket a múltban elvá­lasztotta. Örömmel állapította meg a püspök, hogy a magyarországi két protestáns egyház hazánkban meny­nyire testvéri egységben munkálko­dik s milyen hasznos segítséget nyújtanak egymásnak éppen a kül­földi .testvéri kapcsolatok létesítésé­ben és ápolásában is. A békemozgalom ügyét érintve, megemlítette a püspök, hogy a szlo-> vák evangélikus egyház alaposabb megismerése után teljesen értelmet­lennek tartja, hogy mi magyar és szlovák evangélikusak ne legyünk egymással jóban. Hálás vagyok Istennek azért — — fejezte be a püspök felszólalását — hogy ezt az ötéves jubileumot itt ünnepelhettem. A szívünket Isten iránti hálának a melege tölti el s úgy érzem, hogy itt vannak szívek, amelyek megértik a munkát, a kül­detést, amelyet Istentől kaptam. A gyülekezeti ünnepségek soro­zata templomi vallásos esttel feje­ződött be, amelyen a gyülekezet énekkara énekelt, Gáncs Aladár kán- tor-segédlelkész két Bach-művet orgonáit igen finom, művészi elő­adásban, Mcgyer Lajosné pedig Haendel: »Messiás« című oratóriu­mából énekelt áriát és Praetorius: »Im földre szállt Immanuel« című énekét adta elő, immár egész egy­házunkban ismert művészetével. Az oltári szolgálatokat Csákó Gyula püspöki titkár végezte. Vető Lajos püspök pedig előadást tartott. Joób Olivér D. Dezséry László Miszlán Miszla 1200 lakosú kis község^ tíz kilométerre Gyönktől. Az itt élő 91 lelket számláló evangélikus gyüle­kezet a gyönki egyházközség filiája. Szinte hihetetlennek tetszett, mikor Fábián Imre esperes a nyáron közölte a püspöki hivatallal, hogy a miszlai 91 evangélikus hivő azzal a tervvel foglalkozik, hogy rossz állapotban levő gyüleke­zeti házát lebontja cs helyébe új templomot épít mégpedig okjóber 31.-ig, a reformá­ció emlékünnepére. Augusztus 18-án már elkészült.a templom alapjának kiásása és az alapkőletétel ünnepére' meglátogatta a gyülekezetét Dezséry László püspök, hogy személyesen győződjék meg arról, vájjon nem kezdtek-e túlméretezett vállalko­zásba a miszlaiak. Ez alkalommal látogatott püspök először a miszlai gyülekezetbe. A gyülekezet ígéretet tett a püspöknek, hogy október 31-re elkészül az új templom, a püspök pedig megígérte, hogy amint el­készül a templom, eljön felszen­telni. A templom meg is épült a kitűzött időpontra, a felszen­telésre azonban csak december 20-án kerülhetett sor. »A győze­lem napja ez — mondta Kraehling Dániel lelkész a felszentelés ünnepi közgyűlésén, mikor megköszönte a helyi tanács, az egyházkerület, az egyházmegye és a környező gyüle­kezetek támogatását. — Nem a miszlai gyülekezet tagjainak a győ­zelme, hanem Istené, aki a hitet adta szívünkbe.« Érdemes néhány adatot felje­gyezni ennek a maroknyi gyüleke­zetnek az életéből. 1860-ban kisebb épületet vásároltak, iskolává alakí­tották és lévitatanítót hívtak. Nem­sokára felvetődött a templomépítés terve is. Az anyaegyház azonban, de a többi gyülekezetek sem törődtek sokat Miszlával. Egyedül Ruppert jegyző tette szíve ügyévé a temp­lomépítést. 1909-ben már a tervrajz is elkészült, de megvalósításhoz nem jutottak el. Sőt 1911-ben az utolsó tanító is elhagyta a gyülekezetét. A régi iskolaépületben egészen a leg­utóbbi időkig tartották az istentisz­teleteket. A gerendázat már rogya­dozott. Alá kellett támasztani a mennyezetet. Átépítés helyett azon­ban az új építésének vágya töltötte el a gyülekezetét. Május 18-án tar­tották az utolsó igehirdetést a régi épületben a 84. zsoltár alapján »Kí­vánkozik, sőt emésztődik lelkem az Urnák tornácai után . . .« Megkez­dődött a bontás, majd az építés. A régi épület téglái, használható fa­anyaga és padjai beleépültek az új templomba. Egy evangélikus építő­mester vezetése mellett a gyülekezet majd minden tagja kivette részét a munkából. A kétkezi munka mellett 5309 forintot adtak a templomépítés céljára. A napszámban végzett munka forintra átszámítva 9715 fo­rintot tett ki. A kis gyülekezet nagy példája ma­gával ragadta a környező gyülekeze­teket és az egész tolna-baranyai egyházmegyét. Kraehling Dániel so­rozatosan tartott igehudetést az egyházmegye .gyülekezeteiben és hamarosan 8365 forint gyűlt össze. Az egyházkerület 1500 forint, a gyü­lekezeti segély 3261 forint,•' egyhá­zunk sajtóosztálya 1000 forint ado­mánnyal segítette az építkezést. A templom olyan, mint ahogy me­sekönyvekben szokták rajzolni. Ked- vesen, hivogatóan áll egy kis halóm tetején. Tornyából a régi harang szava gyűjtötte össze december 20-án, csípős hidegű téli vasárnap reggelen az ünnepi gyülekezetei. A templom­kapuban a gyülekezet gondnoka fo­gadta a templomszentelésre Benczúr László püspöki titkárral együtt érke­zett püspököt. Egyszerű, kedves sza­vak keretében adta át a templom kul­csát. Az oltár előtt megszólalt a templomépííő Salamon imádsága. Efézus 2:19—22. alapján hirdette De­zséry püspök az igét: »... fölépíttetek az apostoloknak és a prófétáknak alapkövén, lé­vén a szegeletkő maga Jézus Krisztus ...« Igehirdetésében utalt a püspök arra az ígéretre, melyet az alapkő- letétel alkalmával kölcsönösen tet­tek. Ezt az ígéretet —■ mondotta —* tulaj donképpen nem is egymásnak, hanem Isten­nek tették mindketten. Istennek, aki csodálatosan vezeti a mi né­pünket és benne egyházunkat ezen a földön. Emlékeztetett arra, hogy a két há­ború mily sokat pusztított hitben és emberéletben egyaránt. »A német iga alól való felszabadulás után sokan különösen az egyházra néztek re­ménytelenül. Ki építi fel a romokat? Ki gondolta volna akkor, hogy Miszla, miután az ú. n. békeévekben nem tudta felépíteni templomát, 1953-ban építi meg? Isten csodála­tos tette ez és az is, hogy jólétét egyenletesen fokozó, reménykedő nép között mi magunk is remény­kedve nézünk előre egyházunk és népünk jövőjére. Milyen szép az, hogy Magyarországon az evangélikus egyház reménykedve szolgálhat Is­— Folytatás a 2. oldalon —» Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! (Zsolt. 90. 12.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom