Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-08-30 / 35. szám

EVANGÉLIKUS ELET Az irgalmas samaritánus Az irgalmas Samaritánusról szóló történetben (Lukács 10, 25—37) Jé­zussal háromszor találkozunk. Eldször: ő mondta cl ezt a történe­tet. 0 a Mester, a nagy Tanító, aki­nek bölcs szavát lesik hallgatói, ö az a Próféta, aki íiigy tanítja a népet, mint akinek hatalma van: »Hallotá- tok, hogy megmondatott a régieknek... Én pedig azt mondom néktekl« Barát és ellenség csüng a szaván; ezek, hogy tanuljanak, azok, hogy saját szavaival vessenek neki kelepcét. S mindezen felüt a farizeusok igazolva szeretnék látni Jézus szavai által is önmagukat, egész életüket, magatartásukat. Ók be akarják a törvényt tölteni, hogy ezál­tal »meglazuljanak« (29. versi) Is­ten színe előtt, s úgy vélik, hogy be is tudják azt tölteni. Ezért kérdezik olyan mohón: Kicsoda az én felebarátom?, mert kulcsot szeretnének a kezükbe kapni, ami nyitja a törvény ércajta- jénak titkos zárát. Utat keresnek a parancsolatok erdejében, amin bizto­san 6 lehetőleg kényelmesen be lehet jutni a mennyek országába. S Jézus átért mondja el nekik a példázatot, hogy megmutassa: nincsen ilyen út, amin az ember a maga erejéből eljut­hatna az üdvösségre. A törvény útja járhatatlan. A rablók kezébe esett ember alakjá­ban is Jézussal talá'kozunk. Az Isten Fiának egész földi életét meg lehetne írni ezen a címen is: aiki a rablók közé esett... Attól kezdve, hogy mennyei dicsőségéből a jászolbölcsö nyomorú­ságába leszabott s Heródes martaló- cai elöl kisdedként Egyiptomba buj­dosni kényszerült —, egészen addig, amint ott függ Jeruzsálem kapui előtt a szégyenfátn, két rabló között, min­denkitől elhagyatva, kigúnyolva és megvetve, az egész élete így telt el: mint aki a rablók kezébe esett. Bizony, nemcsak utolsó napjainak története szenvedéstörténet, hanem Passió volt az útja, amíg csak a földön járt. Ép­pen ezért fordult olyan nagy szeretet­tel a szenvedők, elnyomottak, kifosz­tottak, megsebzettek felé. Mindig ott található, ahol emberek az út szélén hevernek, sebekkel borítva, elhagyot­tan és elkerülve. Mi n den időkben azokban ölt testet Jézus, akik az em­beri lét peremén, kivetve temgiödnek: szegények, városzedők, betegek, »bű­nösök« voltak társasága e földön, az »igazak« bosszúságára. Ezért, ha el­kerülöd az ilyeneket — s az egyház Lucas Cranach, a reformáció festője hányszor elkerülte őket az idők folya­mán —, miagát Jézust kerülöd el. I<i tudja hányszor került már Jézus az utadba, a felebarát képében s a fele­barát igényével s te a pap és a lévita riadt és képmutató mozdulatával for­dultál el tőle. Pedig ez az, amit az Íté­letkor Jézus szómon fog kérni tőled: a pohár víz, a jó szó, a jó falat, a test­véri kéz és szív, amit kicsinyeiben Tőle matgától tagadtál meg (Máté 25, 31-46). A példázat legmélyebb titka azon­ban az, hogy az irgalmas samaritánus nem más, mint maga Jézus. Mert az 5 életét nemcsak az jellemezte, hogy a rablók közé esett, hanem az is, hogy: »Mindent jól cselekedett, a süketeket is hali ókká tette, a némákat is beszé­lőkké« (Márk 7, 37). Fáradhatatlanul járta Jézus az élet országút]át és se­gített, gyógyított mindenkit, válogn- tás nélkül. Igaza van az egyik éne­künknek (446. é. 4. v): »Ama Sama- ritánus te vagy óh Jézusom..« A nagy orvos, Ö, a gyógyító kéz & az irgal- masan hívogató szív: »Jöjjetek énhoz- zám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, én megnyugoszt- lak titeket.« Legnagyobb szeretettel azt a legmélyebb sebet gyógyítgatta, amit a bűn váiejott az életünkbe. A bűn-bocsánat olaja mindig készen volt nála a megtérő bűnös számára. Mind­nyájan bűn‘51 sebzett, út szélén he­verő, segítségre szoruló bűnösök va­gyunk s Jézus azért jött, hogy felemel­jen bennünket — ez ennek a példázat­nak a legmélyebb üzenete. Ez abból is kitűnik, hogy a farizeus azt kérdezte Jézustól: ki az én felebarátom? (29. v.) Jézus pedig a pályázat végén úgy adja meg a feleletet: Id volt a fele­barátja annak, aki a rablók kezébe esett? (36. v.): az, aki könyörült rajta. Az tehát először az én felebarátom, aki könyörül rajtam: Jézus, az irgal­mas Samaritánus. Először azt kell meglátnom, hogy segítségre van szük­ségem, bűnbocsánatból kell élnem. Csak ha ezt megláttam és engedtem., hogy Jézus segítsen rajtam, akkor indulhatok el, — de akkor persze ha­ladéktalanul el kell indulnom — a sa­maritánus útjára: arra a szolgálatra, hogy szeretetből és hálából segítsek mindenkin, akiit Isten utamba vezet. Csak akik irgalmasságot nyeltek, azok tudnak igazán szeretni. De azok biztosan tudnak. S ha nem tudnak — akkor még nem találkoztak Jézussal. BLUMHARDT JÁNOS KRISTÓF lelkipásztori leveleiből BÁTRAN IMÁDKOZZÁL Félénk lelkek gyakran aggályoskod­nak: vájjon szabad-e ezt, vagy azt a kérésüket Isién elé vinni? Az ilyen ag­godalmaskodásnak nincsen alapja a Szentirásban. Isten Ígéretei feltétel nél­kül szólónak, vagyis úgy, hogy nem kell sokat töprengenünk azon, hogy mit kérhetünk s mit nem: sőt a parancs . úgy szól, hogy minden kérésünket vi­gyük bizalommal Isten színe elé. Miért habozunk hát olyan sokáig, amíg az Atya elé merészkedünk? Vagy talán jobban tetszik az Üdvözítőnek, ha em­beri tanácsra hallgatunk, s mindent inkább megpróbálunk, semmint egysze­rűen kérnénk tőle? Hiszen, ha imádko­zunk, csak azt tesszük, amit nekünk az ür parancsolt s így nem vádolhatjuk magunkat vakmerőséggel. S talán at­tól félünk, hogy eddigi nehézségeink helyett valami még súlyosabbat ka­punk? Aki ettől fél, az úgy látszik azt véli, hogy a mennyei Atya csakugyan követ ád kenyér helyett s hal helyett skorpiót az 6 kérő gyermekeinek. Vagy azt véljük, hogy nem is szabad kérni a szenvedéstől való megszabadulást? Mintha bizony a szenvedés inkább hasznunkra válhatnék, mint a megta­pasztalt segedelem. Tudok esetekről, amikor a keményszívű emberek, akiket semmi szenvedés meg nem indított, a megtapasztalt segítségre tértek meg. Isten bizonyára nem akarja addig pró­bálni az embert, amíg megtanul kérni s mindenben reá bízza magát. Ezért hát kérjünk csak gyermeki lelkülettel, ez illik Jézus tanítványaihoz. Persze kér­jünk és ne követelőzzünk, ne akarjunk semmit kikényszeríteni, kicsikarni, ha­nem maradjunk szerények és lássék meg kérésünk hangján, hogy az esetle­ges elutasítást is jó szívvel fogadjuk. Kérjünk tellát s a teljesítést bízzuk az Urra, aki néha azt feleli, hogy ennek vagy annak a kérésnek a teljesítése nem válnék gyermeké javára. Készülj az ige hallgatására! Szentháromság után 13. Vasárnap. Lukács 13, 22—27. A keresztyén ember örök kérdése az, amit valaki feltett Jézusnak. Kik üd­vözölnek? Sok keresztyén biztos a maga dolgában, »üdvbizonyossága von« és talán »szeretelböU mások üd­vössége után érdeklődik Jézusnál, má­sok élete, mások üdvössége izgatja. Jézus nem felel egyenesen a kér­désre. Mégis mintha feleletében ez volna: Te úgy, ahogy vagy, nem üd­vözölhetsz. Kern elég arra jogot for­málni, nincs senkinek előre elkészíteti jussa hozzá. Pontosan az ilyen embe­rek előtt fog zárva maradni a szoros kapu. Miért? Azért, mert az ilyen ember biztos páholyban érzi magát az üdvösséget illetően, ahonnan már senki és semmi ki nem zökkenti■ Ahonnan nyugodtan figyelheti a többiek tülekedését és igyekezetét, hogy átmenjenek a szoros kapun. Éppen az ilyen keresztyéneknek szól Jézus válasza. Éppen az ilyenek felé sürgető, szinte unszoló a felszólítása. Senki nem érezheti magát biztonság­ban üdvössége felöl, ezért igyekezze- bemenni a szoros kapun. Iggekez­zetek, hogy ti is a kevesek közé tartoz­zatok, akik bemennek. Nincs megállapodott, befejezett ke- resztyénség. A keresztyén embernek állandóan úgy kell élnie, ahogyan Pál apostol mondja: »... azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.« Nem lehet kettős élete a keresztyén embernek. Egy Isten előtti étet és egy az emberek előtt. Egy hit-élet és egy hétköznapi élet. A kettőnek egybe kel­lett esnie. A Jézushoz való tartozást épnen a világban, az emberek előtt kell megmutatni és élni. Ott kell Így. kérni, hogy ne hamisságot cse'eked- iünk, hanem azt, amit Isten a keres?,■ fi,-én embertől megkövetel. A hitből folyó cselekedetekben megmutatkozott keresztyén élet az, amit állandóan él nie kell a hívőnek. Ilyen élet után senkit nem fog az Vr elutasítani azzal, hogy nem tudom, honnét valók vagytok, ilyen élet után az Ur beenged a szoros kapun az üd­vösségbe. Juhász Géza Most van kerek évfordulója annak, hogy rendkívüli alkotó mumta után, 1553-ban, négyszáz évvel ezelőtt, meghalt Cranach, a lutheri refor­máció nagy festőművésze. A német evangélikusok joggal ismertetik éle­tét, közük híres képeit, mert Cra­nach szétválaszthatatlánul a német reformációé. S mint igazi művész: része ő a német képzőművészetnek is. Hisz ami jó a résznek, jó az egésznek is. S Cranach a német egy­ség jelképe is egyúttal. Lucas Cranach 1472-ben született s nevét szülőhelyéről vette. Nem ismerjük mesterét, de tudjuk, hogy nem Nürnberg művészetének, hanem az úgynevezett »dunai iskoládnak a híve. Fiatal korában Grünewald, a német gótika mestere hatott tá. 1504-ben Cranach Wittembergbe köl­tözött s ott élte át Luther fellépését s mindazt a szellemi erjedést, amely a reformáció révén a német művé­szetre is alakító hatással volt. Ez a hatás pedig nem más, mint a realiz­mus megnyilatkozása a képzőművé­szetben. Az a nyugodt vonalvezetés, amely Luther irodalmi stílusát jel­lemzi, a világos, pontos, hibátlan né­met mondatfűzés szépsége ott lat­ható Cranach rajzain és képein is. Látnivaló, hogy a reformáció nem állott a képzőművészet útjába, sőt azt a fellegjáró s eltorzult gótikus formavilágból lehozta a földi forma­világba, kinyitotta a művészek sze­mét is, nemcsak az ocsúdó keresztyé­nekét. Ezt bizonyítja különben a magyar származású Dürer (eredeti­leg Ajtóssynak hívták a családot) és Holbein piktúrája is. Ez a két nagy német festő a reformáció tuda­tosította valóságot úgy fedezte fel, mint a festészet egyetlen szemléleti módját. Nem kétséges, hogy Cra­nach, Dürer és Holbein képei azért hatnak ma is frissen, hitelesen, ha arcképekről vagy életképekről van szó, mert realisztikusak. Lucas Cranach Luther leglgazibb hívei közé tartozott. Cranachnek, a művésznek köszönhetjük Luther Márton valamennyi hiteles arcké­pét, közöttük az 1521-ből származó híres rézmetszetet, amely a nagy reformátor legjobb, minden mást felülmúló képmása. Fejedelmi festő lehetett volna Lucas Cranach, ha ecsetjét és ónját áruba bocsátja; hívták a császárok, nem ment. Ott maradt Luther és Melanchton társa­ságában. 1508-ban úgy is megkapta Bölcs Frigyestől a nemességet, azóta használta képein mesterjelnek a szárnyas kígyót, címerének jelét. Wittemberg lakossága szerette és tisztelte a nagy művészt s éveken át polgármesterré választotta.: Cra­nach viszont tudta, hogy ecsetje az új forradalmas hit szolgálatában jó munkát végez majd. Képei, famet­szetei, apró rajzai futótűzként érvé­nyesültek a kor roppant találmánya: a nyomda révén. Wittembergben Cranach létesített nyomdát, amely ontotta a reformáció iratait, röplap­jait mind odaillő ízléssel és díszítés­sel. Cranach vigyázott rá, ne legyen hiba a legkisebb lapon se. így vált a művész munkája császári szobák he­lyett száz meg százezer ember szel­lemi táplálékává. Amikor a schmal- kaldeni háború éveiben harcolni kellett a császár ellen az elv és szel­lem fegyvereivel, Cranach rajzai kézről kézre jártak s forradalmasí­tották s elgondolkoztatták az igaz­ságról az egész német népet. Nem a wittemberg! nyárspolgárok kicsi­nyes ízlése, hanem a reformáció fel­szabadította őszinte realizmus ábrá­zoló ereje és akarata van ott Cra­nach képein. Össze sem lehet hason­lítani új művészetét azzal, amit a re­formáció előtt alkotott. Ez a nagy művész közvetve hatással volt a magyar művé­szetre is. A budapesti Szépművé* szeti Múzeumban több képe lát­ható, így a »Szent Katalin el­jegyzése«, a »Szerelmes öreg« c. nagy olajképei, sok metszete és rajza. Hogyan került ez az anyag hozzánk? A reformáció áradásával!‘, Cranach fametszeteit magyarországi; szárnyasoltárok festői is felhasznál-.' ták mintáknak. így aztán Cranach', alakjaival sűrűn találkozhatunk, fő­leg a felvidéki templomokban. S Cra­nach felfigyelt a Duna-tájról érkező hírekre. Akkor szúrta bele Magyar- ország testébe görbe kardját a tö­rök. Egész Európát szorongás fogta el; tudták, ez az ország mindenki védőbástyája. Cranach számos ké­pen, fametszetes újságlapón, röpirat- ban hívta fel a világ figyelmét ha- .. zánkra, a törökdúlésra s mutatott rá a reformáció által népében-nyelvé- ben újjáéledő magyar nemzetre. (S*> JÓ ESZTENDŐ DAN DESL1U Nagy lesz és bő az ősz szlnültig megtetézve! A hombár megtelik, ae úgy, hogy mind recseg s feszül — ! sorakoznak hasas hordók a szőllőprés körül s lengnek majd vig dalok az ajkakról a szélbe. Bojárok küszöbén szegény nem ált dadogva: juttat mindenkinek gyümölcsöt, búzát, kenyeret öléből ez az év o’y bőségesen elegei, mint sugarából a szivekbe, ablakokba. • Boldog jövőbe lát, Jövet itat a tarlón három legény, de úgy, hogy harsogót kurjantanak, Int feléjük szöllö-vivö szekérről lány-alak, nunt boglyák közt az ősz, oly szőkén és aranylón. . Illyés Gyula fordítása románból Istentiszteleti rend 1953. augusztus SO-án PESTI OLDALÚN: Deák-tér: d. e. 9 Sülé Károly, d. e. 11 Sülé Károly, d. u. 6 Zay László. — Fasor: d. e. VflO Cserháti Sándor, d. e. 11 Gyöngyösi Vilmos, d. u. 6 Cserháti Sándor. — Dózsa Gy.-út: d. e. VtlO Gyöngyösi Vilmos. — t)Ildi-út: d. e. ya10, d. e. II. — Rákóczl-út: d. e. 10 Szilády Jenő dr., d. e. %12. — Karácsony S.-u.: d. e. 10. — Thaly K.-u.: d. e. 11 Kemény Lajos, d. u. 6. — Kőbánya: d. e. %10 Koren Emil, d. u. 4 Koren Emil. — SImor-u.: d. e. *A 12. — Utász-u.: d. t. XU\2. — Zugló: d. e. 11 Muntág Andor. — Gyar- mat-u.: d. e. VtlO Scholz László. Rákos­falva: d. e. y212 Scholz László. — Fótl-út: d. e. 11, d. u. 7. — Václ-út: d. e. 8. — Új­pest: d. e. 10 Blázy Lajos, d. u. Vs7 Matuz László. — Dunakeszi-Alag: d. e. 9 Matuz László. — Vas-u. 2/c: d. e. 11 Szimonidesz Lajos. — Rákospalota MAV-telep: d. e. y29. — Rp. Nagytemplom: d. e. 10. Rp. öreg- templom: d. u. 3. — Pestújhely: d. *. 10 (szupplikáció) Ocsenáí József. •— Rákos­keresztúr: d. e. Vtll. — Rákoshegy: d. e. 9. — Rákosllget: d. e. 10. — Rákoscsaba: d. e. 9 Békés József, d. u. */»7 Békés József. — CJnkota: d. e. 9 (gyerm.), d. e. 10, d. u. Vi3. — Mátyásföld: d. e. '/jJ2. — Kerepts-KIs tarcsa: d, e. */»J0. — Pestlőrinc: d. e. 1!. — Pesterzsébet; d. e. 10. — Soroksár-Ujtelep: d. e. 9. — Kispest: d. e. 9, d. e. 10, d. u. 6. —■ Wekerle-tejep: d. e. 8. — Rákosszent­mihály: d. e. Vall» d. u. 5. BUDAI OLDALON: Bécslkapu-tér: d. ft. 9 Szépíalusf litván, d. e. 11 Várady Lajos, d, u. 7 Várady Lajos, — Torockó-tér: d. e. 8 Pcthő István, -r Óbuda: d. e. 9 Komjáthy Lajos, d. «. 10 Komjáthy Lajos, d. u, 5 Komjáthy Lajos. -* XII*. Tafcsay V.-u.t d. e. 9 Danhauser László, d. e. 11 Danhauser László, d. u. 7 Ruttkay Elemér. — Hűvösvölgy, Lelkésznevelő-Inté. zet: d. e. 10 Peihö István. — K«l«nföld: d, a. 8 Muncz Frigyes, d. e. 11 Muncz Frigyes, d. u. 5 Bottá István. — Németyölgyi-ít: <j. e. 9 (úrv.) Bottá István. — KíilsŐ-Kefenfflld: 1? Bottá István. — Csepel: d. e. II Brebovszky Gyula, d. u. 7 Brebovszky Gyula, — Buda fok: d. e. 10. — Nagytétény: d. e. Vi9. -, Kelenvölgy: d. e. 9. — Albertfalva: d. a. Vili. — Csillaghegy: d. a. V,)0. Giertz Bo: H9TBŐL ÉLÜNK Vászonkötésbén. Ára : 30.— Ft, Evangélikus Egyetemes Sajtó, osztály Budapest, VIU., Puskin-u. 12, Szombat esti közös imádságunk »IGAZ ÍTÉLETTEL ÍTÉLJETEK* Zakariás T, 4—10. »Mikor bőjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és hetedik hónapban ... avagy bőjtölvén, nékem bőjtölté- tek-é?« — teszi fel a kérdést Isten az önelégültségében megkeménye­dett szívű és magát tökéletesen val­lásosnak tartó nép felé. És a kérdés­ben benne van már a felelet. Isten nem gyönyörködik az önelégültség­ben és kereken visszautasítja az él­kegyességet. Nincs szüksége sem a böjtölésre, sem az önsanyargatásra, még kevésbbé aéra' a szemforgató kegyességre, amely önmagát ilyenek­VALLJUK MEG, hogy ml is na. gyón sokszor csak álkegyes­ségben élünk, csak ajkunkkal valljuk Istent urunknak is hiányzik életünkből Jézus Krisztus evangéliuma, amely szeretetteljes szolgálatra in­dít. ADJUNK HALAT Istennek azért, hogy igéjében újra és újra kel akarja Igazolni Isten előtt. Hanem megmondja, hogy mit cse­lekedjenek az Övéi: »irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon kiki a maga felebarátjával!* Isten előtt az a hit számít csak hitnek, amelyik a hívő egész életét átfor­málja és termékennyé teszi. Az az igazi hit, amelyik Istentől nyert sze­retettel tud fordulni a többi ember felé. Amelyik közösségformáló erővé válik és alázatosan tud szolgálni má­soknak- Ez az -az »igaz ítélet«, mely­ben Jsten gyönyörködik. világossá teszi számunkra azt, hogy milyenekké legyünk. KÖNYÖRÖGJÜNK igaz hitért, mely felebarátaink iránti ál­dozatos és kitáruló szeretet- ben nyilatkozik meg. Kérjük Istent, hogy tegye ilyenné a mi egyházunkat, hogy ál­dássá válhassunk népünk és az egész emberiség szolgá­latában. BIBLIA-O LVASÓ Augusztus 31. hétfő. Ez. 11:19—80., Itőm. 8:14. Istenfiúságunk záloga és bizonysága a vezérlő Szentlélek. Az Ó vezetésének való engedelmesség nem külső irányításnak, napi paran­csoknak való engedelmesség, hanem a megújult belsőből származó új cselekedet. (Olvasd még: Jakab 2:1—13. és Csel. 26:24—32.) Szeptember 1. kedd. Péld. 28:13., Rom. 6:12. A bűn uralmának az ember felett egyik legjellemzőbb megnyilatko­zása a bűntakargatás. A tőle való szabadulásé pedig a megváltás. N«m annak teregetése, hanem a bűnnek ellenségként való felismerése, s az ellene való világos és nyílt állásfoglalás, azaz harc. (Olvasd még: Mt, 10:40—42. és Csel. 27:1—13. Szeptember 2. szerda Dinlel 6:1#., II. Tlm. 1:13—14. Ismert Urunk főpapi imádságának könyörgése: »Nem azt kérem, vedd kt őket a világból...* A tanítvány feladata nem a menekülés a világból, hanem az evangéliom hitének megőrzése e világban. Dániel is egy a hitben járóknak ég bizonyságtevőknek feUegében, akik körülvesz^ nek bennünket. (Olvasd még: Zak. 7:8—14. és Csel. 27:14—28.) Szeptember 3. csütörtök. I, Mól 4;W„ Kőm. 13:]0. Kain testvérgyükosségátél kezdve a háborúk modern tömeggyilkof- ságéig minden gyilkosság és embertársunk ellen való cselekedet a sze­retet ellen való bűn. Az igazi szeretet ugyanis, amely a törvény össze- * foglalata, nem cselekszik a felebarát ellen gonoszt. (Olvasd még: II. Móz. 22:20—36. é3 Csel. 27:27—44.) Szeptember 4. péntek. Z»k, 8:23,. Ján. 12:21. A misszió igazi útja nem ez, hogy mi kérünk másokat, hogy Jézuson át istenhez vezethessük őket, hanem a*, hogy ők kárnak minket árié. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha emberek látják rajtunk, hogy vélünk van az Isten. (Olvasd még: Zsid; 2:11—18. és Csel, 28:1—10-) Szeptember 6. szombat. Jer. 24:7., Jón. 12:38. Jézus mérhetetlen szeretetből való cselekedete, melyből az emberi­ségért, értünk meghalt, a legnagyobb missziói erő, amely. egyedül-indít teljes szívből való megtérésre mindeneket, i (Olvasd még: Jer 23:13—18., Csel. 86:11—16. és JJeelt. 80:14—23.)­Szeptember 6. vasárnap. II. Sám. 6:22, Fii. 4:1 f. Csak az, aki teljesen hálás szívvel kitárulkoava ég megalázkodva tudja Isten kezéből venni az életszükségletre való javakat, nem veszti el hitét és biztonságát az »életsors« változásai közben. , »áníl BéU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom