Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-06-14 / 24. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET „Magyar hazánktól és népünktől sokkal bővebb ajándékozásban van részünk, mint amit megérdemlőnk“ — mondotta Hernády Nándor apostagi lelkész GYÜLEKEZETŐ HÍREK Június 14. Szentháromság után 2. vasárnap. Igék: d. c. Zsid. 12, 15—25, Mt. 23, 37—39, d. u. Ézs. 5, 20—24. Liturgikus szín: zöld. Országszerte folynak megüresedett lelkészi állások betöltésével kapcsolatos lelkészválasztások és lelkészbeiktatá­sok. Szinte minden vasárnapra esik egy vagy kettő. Egyházunk életében régen volt ilyen nagy mozgás és azt tapasz­taljuk, hogy mindenütt a gyülekezetek életének megelevenedése jár vele egvütt. Az apostagi gyülekezet ősz lelkipásztora: Bakay Péter, aki negy­vennégy esztendőn keresztül volt a gyülekezet lelkipásztora s időközben hosszú ideig esperes is. ez év tavaszán nyugdíjba vonult. Helyére a gyülekezet egyhangú döntéssel Hernády Nándort, a Déli Egyházkerület kerületi lelkészét hívta meg lelkipásztorának. Hernády Nándor lelkészi beiktatását különösen az tette emlékezetessé a gyülekezet számára, hogy a Deák-téri Lutheránia híres énekkarának harminctagú részlege utazott le az ünnepségre s a beiktatás előtti napon, június 6-án, este kétórás hangversenyt adott a templomban. A Lutheránia hangversenye felejthe­tetlen élménye volt a gyülekezetnek. Csodálatos volt az egyházi zene mély hatása a falusi gyülekezetre. A hívek áhitatos csöndben hallgatták az egy­másután felcsendülő Bach-, Weber-, Haydn-, Schreck-. Arokháti-, Gárdo­nyi-, Fasang-, Nyberg-, Kapi-, Haimos-, Händel- és Kikstatt-dallamokat a Lu­theránia énekkar és orgonán Weltler Jenő karnagy előadásában. M. Molnár Éva, Záhony János és Haraszti Ede szólókat énekeltek s az orgonakisérete- ket Weltler Jenő karnagy és Murányi Árpád látták cl. A hallgatóság végül is alig akarta elhagyni a templomot a műsor befejeztekor s az volt a köz­vélemény, hogy a hangverseny »rövid« volt. Június 7-ét. a lelkészbeiktatás napját is a Lutheránia énekkar részvétele szőtte át. A beiktató istentiszteleten, a paróchián tartott közebéden és azután tovább hangversenyezett a budapesti egyházi énekkar. Rendkívüli jelentő­sége volna annak, ha az ország első énekkara más gyülekezeteket is meglá­togatva, nemcsak Ízelítőt adna az egy­házi’ének és zene nagyszerű eredmé­nyeiből, hanem éppen olyan dús és tar­talmas műsorban szolgálna, mint most Apostagon tette. A lelkészbeiktató istentiszteleten a szolgálatot Sikter András, a Bács-Kis- kun egyházmegye esperese végezte. A beiktató szertartás után Hernády Nán­dor, az apostagi gyülekezet új lelkésze prédikált a vasárnapi evangéliumot úgy tolmácsolva, mint aki meghívott és hivó egyben. A szép igehirdetés után lelkészbeiktató közgyűlés következett, melyen dr. Rajnay Károly cgyházme- gvei felügyelő és Sikter András espe­res elnököltek. Hernády Nándor lel­készt és a lelkészbeiktató gyülekezetét elsőnek Dezséry László püspök üdvö­zölte, aki az egyházi munkában való lelkesedés kérdéséit vizsgálta felszóla­lásában s azt a kérdést vetette fel: ml az, amiért a mai egyház lelke­sedik, mihez adja a Szentlélek Úr­isten ma az Ö Lelkét az egyház­ban. Beszédében széles látóhatáron bonta­kozott ki a mai egyház szolgálatban való lelkesedése azoknak a feladatoknak végrehaj­tása közben, amelyeket az egyház éppen a mi nemzedékünkben ka­pott Istentől az egyházra, a hazára és a világra nézve. Az üdvözlések során Nagy Lajos helybeli református lelkész és a helybeli római katolikus plébános egyházaik üdvözleteit adták át, majd dr. Rajnay Károly egyházmegyei felügyelő és Sik­ter András beszéde után Kőhegyi Mi­hály apostagi presbiter köszöntötte a lelkészt és a gyülekezetét. A szomszé­dos Dunaegyháza lelkésze. Bakay Zol­tán a testvér-gyülekezetek üdvözletét hozta. Az üdvözletek során minden felszó­laló szólt a nyugdíjbavonult lelkész­ről: Bakay Péterről. Negyvennégy esz­tendős lelkipásztori munkája Aposta­gon mély nyomokat hagyott. Az apos­tagi gyülekezet rendezett, békés, egy­házi és nemzeti kötelességét egyfor­mán jól ismerő gyülekezet, mely új lel­készét a paróchía teljes renoválásával fogadta. A 18 ezer forintos paróchia- renoválást részben a Déli Egyházkerü­let segítségével hajtották végre úgy, hogy a paróchiát testvériesen megosz­tották a nyugdíjas lelkész és az új lel­kész között. A gyönyörű fákkal árnyas paróchia-kert igazi evangélikus gyüle­kezet testvéri együttlétének volt szín­helye az igen szép régi templom és a paróchia között. A hívek helyeselve emlékeztek visz- sza Hernády Nándornak, az új beikta­tott lelkésznek néhány mondatára, amelyeket az üdvözlésekre adott vála­szában mondott: »Isten nem úgy teremtette az egy­házat, hogy aranytálcán adja elébe a világ minden kincsét, de ma is minden nap megtapasztaljuk, hogy milyen gazdagon és minden szük­séget kielégítve tartja fenn Isten az ö anyaszentegyházát. Azt is hozzá kell tennünk ehhez a tapasz­talatunkhoz, hogy a világtól Is, ese­tünkben a mi magyar hazánktól és népünktől Is sokkai bővebb ajándé­kozásban van részünk, mint amit megérdemlőnk.« A hívek nagy öröme volt az igazi bizonyíték e szép egyházi ünnep belső lelki erejéről. A megbecsült magyar pedagógusok A nemzet jövője nagy részben az if­júság nevelőinek kezében van. Magyar- országon eddig az ifjúság nevelői vé­gezték is ezt a munkát áldozatos sze­retettel, de munkájukat dolgozó né­pünk állama értékelte először igazán. A felszabadulás óta másodszor ren­dezte meg a pedagógus napot, hogy ráirányítsa »egész dolgozó népünk fi­gyelmét a nevelői munka fontossá­gára és serkentse pedagógusainkat to­vábbi becsületes munkára, oktató-ne­velő munkájuk színvonalának állandó emelésére«. A pedagógus nappal kap­csolatban Darvas József közoktatás- ügyi miniszter szólt a pedagógusokhoz, Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke pedig »kiváló tanító« és »kiváló tanár« kitüntetést adott át 59 pedagó­gusnak. Tanítóságunk egykor igazán nehéz körülmények között, sokszor megalá­zóban végezte szolgálatát. Nem egy közülük bátor zászlóvivője volt né­pünk felemelkedése ügyének, már ak­kor, amikor ez bűn volt. Jutalmul akkor nvomor, háttérbe szorítás és kisemmi- zettség volt csak osztályrészük. Ma a pedagógusok feladata megsokszorozó­dott. Népünk az ő kezükbe tette le gyer­mekeinket, ifjúságunkat, és ők odaadó munkával dolgoznak azon, hogy gyer­mekeink felnőve a néphez hű. igaz új emberek legyenek, akik tovább vihetik és egyre magasabbra emelhetik né­pünk és az emberiség felemelkedésének zászlaját. A második ötéves terv során népünk kulturális programmja kiszéle­sedik. Ennek a tervnek a teljesítésében részük lesz az új nevelőknek, akik most már a nép és az állam szereteté- töl és támogatásától segítve végzik munkájukat. A »Nemzet napszámosai« ma már megkapják a jó munkáért meg­érdemelt jó bért és jutalmat. Az idei pedagógus nap is része volt ennek a megbecsülésnek. A pedagógusok ünnep­lése alkalmával mi is szeretettel gon­dolunk gyermekeink nevelőire és szív­ből kívánjuk, hogy jó munkát végez­hessenek. Spanyolország négyszáz évvel elmaradt Külföldi híradásokban gyakran ol­vashatjuk, hogy Sevilla érseke, Segura, kesereg a protestánsoknak spanyol- országi szaporodásán. Szerinte pro­testánsokat nem volna szabad meg­tűrni katolikus országokban. Segura kijelentései újabban az amerikai katolikusok körében éles bírálatban részesülnek. így pl. az »Indiana Catho­lic and Record« c. lap ezt írja: »a mi véleményünk szerint legjobb ideje megjegyezni, hogy Spanyolország a vallási türelem kérdésében felettébb kivénült módon gondolkozik. Legalább 400 évvel maradt el korunktól«. PESTI EGYHÁZMEGYE A pesti egyházmegye területén fekvő gyülekezetek részére a Diakóniai Osz­tály a fasori gyülekezetben tart dia­kóniai napot június 21-én, vasárnap. O. e. II órakor istentisztelet, d u. fél 7 órakor vallásos est a díszteremben. Kí­sérő számok keretében előadásra kerül Wislöff—Korén: Még ez éjjel elkérik a te lelkedet c. evangéliumi színdarabja. BUDAI EGYHÁZMEGYE Június 21-én, vasárnap a hűvös­völgyi Éelkésznevelo Intézetben dia­kóniai napot tart az egyházmegye. Délelőtt 10 órakor istentisztelet (Vá- rady Lajos esperes), utána bibliakö­rök. Délután előadások (Scholz László, Ferenci Zoltán, Sztchló Gá­bor). Az esti áhitaton igét hirdet Danhauser László. KÖBANYA Az elmúlt héten négynapos igchir- detö szolgálatot végzett a gyülekezet­ben Bácsi Sándor , pápai lelkész. So- rozata az imádkozásról szólt. Vasárnap Rákóczi Ferencről, mint a reménység emberéről. Délután szerctetvendégsé- gen »A szavak csodája« címen tartott előadást, példaképpen megemlítve az új bibliafordítás egy-két jelentősen szép részét. Mellette Turmezei. Erzsébet. So- koray Zsolt és Heiler Anna szolgáltak. GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE A lelkészi munkaközösség május 26-án Győrött megbeszélést tartott. A bevezető úrvacsoraosztás szolgálatát Bárány Gyula segédlelkész végezte. A munkaközösség Németh Károly espe­res elnökletével aktuális gyakorlati kérdésekkel foglalkozott, majd a zsi­nat által hozott új törvénycikkeket be­szélte meg, végül pedig az egyházi sajtó kérdéseire került sor. KECSKEMÉT A gyülekezet június 14-én iktatja hi­vatalába újonnan meghívott lelkészét: Veöreös Imrét. A beiktatás szolgálatát Sikter András, a Bács-Kiskuni evangé­likus egyházmegye esperese végzi. Az új lelkész életére és további munká­jára az Egyház Urának áldását kérjük. NYUGALOMBAVONULASOK. Bujdosó György miskolci, Szalay Mi­hály lovászpatonai, Tavassy Zoltán új- csanálosi, Biszkup Ferenc mezöberényi Ottmár Béla legendi, Szűcs Sándor mo­sonmagyaróvári és Baráth József mér- gesi lelkészek nyugalomba vonultak. Hálásan egyházunkban végzett hosszú és buzgó munkásságukért, békességet és Isten segítő kegyelmét kívánjuk mindnyájuk további életére. LUTHERÁNIA Június 22-én, hétfőn este 8 órákon4 a TJeafc-ten templomban a Luthera- nia Ének- és Zenekar bemutatja Bach: Magnificat című müvét. A szólót Molnár Éva, Sándor Judit, Remsey Győző és Littasy György éneklik. SARSZEN .'LŐRINC Június 14-én iktatják hivatalába Csepregi Béla új sárszentlörmci lel- Keszl. A beiktaías szertartását Fábián Imre, a Tolna »'aranyai egyházmegye esperese végzi, tz ú| lelkész, életére és további munkáján isién gazdag áldá­sát kéri. VECSÉS Pünkösd vasa maján bensőséges ünnepségen emlékezet „xeg a gyüleke­zet arról, hogy 30 y,e hirdette elő­ször Kulhy Dezső, ak.or missziói lel­kész, ma nyugalmazott püspök Vecsé- sen Isten igéjét. Nehéz utat leit meg azóta a dolgozó kisem írekből álló gyülekezet, míg egy isolate rémből kőtemplomába e'jutott. Az uP 20t> lé. lekből álló gyülekezet T7T4^;,r [rlXöT lomepuesoen mutálta meg élni. akarásai, templomát és lelki, ynbnsnl a háború elpusztította. Kön m g kö­zött emlékeztek vissza a hívei kedves kőtemplomukra, és hálát adtak Isten­nek, hogy a gyülekezet súlyos m.,rok- kantságából életre kelt: Isten igé, jQ. vább hangzik benne. 1946-ban Sva-, bál ja baraklemplomot kaptak. Itt joly vasárnap, hétköznap az istentisztelet:• bibliaórák, vallásos összejövetelek. istentiszteleten és az utána tartott köz gyűlésen részt vett Kuthy Dezső ny. püspök is. Mcglialottan kereste azokat a régi arcokat, akik harminc évvel ez­előtt a lelkekben fellángolt tűzre: Is­ten Szentlelkére támaszkodva meg­kezdték a gyülekezet építését. Ma a ve- vecsési egyház két szórványával, Üllő­vel és Ganz-kertvárossal a Budapest környékén élő évangélikusságot gyűjti össze. KISBABOT - BODONHELY Az egyházközség Ihász László nyu- galombavonulásával megüresedett lel­kész! állására Bárány Gyula répcelaki segédlelkészt hívta meg egyhangúlag. HALÁLOZÁS Dr. Kiss Pál, a marcalgérgetyi gyü­lekezet érdemes felügyelője 75 éves ko­rában elhunyt. Temetése Marcalger- gelyiben volt, nagy részvét mellett. Id. Farkas László, a vecsési egyház 12 éven át hűséges és lelkes gorídonka életének 79-ik évében elhunyt. A gyü­lekezel őszinte részvéttel temette Ve• esésen. ....................................................................................................................................................................................................................................................mi...........................................................................................................minima A vizsolyi biblia, a magyar reformáció zászlaja Rendkívül érdekes irodalomtörténeti monográfia jelent meg a ma­gyar könyvpiacon, Horváth Jánosnak, az irodalomtörténet egykori buda­pesti egyetemi tanárának, a magyar tanárok ismert nevelőjének könyve. A könyv címe: »A reformáció jegyében« (Akadémiai kiadó, Budapest, 1953.) Horváth János évekkel ezelőtt két hasonló terjedelmű könyvben megírta a magyar irodalmi műveltség kezdetét s a magyar irodalmi humanizmus ko­rát. Ebben a művében folytatja az időrendi sorban következő anyag feltá­rását és rendezését. A reformáció koráról szól, amikor végre a latin nyelv burkából kitör a magyar nép nyelve s irodalmi nyelv és a nemzet nyelve lesz belőle Forradalom zajlik le a magyar lelkekben, a természetes és kézenfekvő igazság győz. A magyar állam szétesik a török kard csapásai alatt, de a nyelv és irodalom újból összeállítja a magyarok egységét. A Luther és Kálvin reformja haladó diákjainkon, haladó értelmiségünkön keresztül eljut a néphez s a nép egyszerre csak visszhangként adja tovább. A török és Habsburg uralom ellenére új erőre kap a magyarság a reformá­ció révén. Horváth könyvének legszebb részei az egyes írókról írt arcképei. Itt tesszük közzé a könyvből azt a részt, mely a reformáció zászlajáról, a vizsolyi bibliáról és Károlyi Gáspárról szól. Károlyi Gáspár „Szent biblia" c. teljes bibliafordítása Vizsolyban 1590 júliusában jelent meg, ívrét nagyságban, három részre tagolva, két belső részébe az ó-, a harma­dikba az újszövetséget foglalva bele. Nyomdát épp e nagy mű ki­adása érdekében állíttatott Ecsedi Báthori István országbíró Vizsoly­ban, biztosabb helynek tartván azt a zavartalan munka számára Gönc­nél. Támogatta a kiadást Vizsoly ekkori földesura, Rákóczi Zsigmond egri kapitány, a későbbi erdélyi fe­jedelem (ő engedte át egy üresen álló elhagyott épületét könyvnyom­tatóház céljára), valamint Homon- nai Drugeth István zempléni főis­pán (Báthori sógora), mtg Mág-«sy Gáspár. Nyomdásznak Mantskovit Bálintot hívták meg GalgocróL Fz Lengyelországból jővén, már Semp- tén, majd Detrekőn Bornemisza Pé- ternek volt nyomdai segédje, fior- nemisza is tervezte vőif az egész bibliának egy könyvben kiadását, de korán (1585) meghalván, nem valósíthatta meg tervét. Károlyi patrónusai az ő egykori nyomdája egész felszerelését megvették, de új betűket hozattak Németországból s papíranyagot is onnan. így mégis az ő nyomdájából s az ő segédje keze alól került ki az első teljes biblia, a »Vizsoly!«, másfél évi mű­helyi munka eredményeként, körül­belül 700—800 példányban. Ez volt a század legnagyobb nyomdászati teljesítménye. Mantskovit segédje (utóbb veje), Kiősz Jakab 1597 ta­vaszán a nyomdával együtt Bárt- fára távozott. Vizsolyban a biblián kívül egy németből fordított Index biblicust is kiadott (1593). A biblia nyomtatása idején Szenei Molnár Albert, mint 14—15 éves gj^rmek, Göncön tanult, s gyakran járt át Vizsolyba Károlyi Gáspár izenetei- vel és leveleivel. Nem egyszer hallotta Károlyit felsóhajtani: csak az Isten addig éltesse, míg e bibliát kibocsát­hatja s kész lesz meghalni és Krisztushoz költözni. Ugyanő a fordítást előkészítő és for­dítás közben folytatott — többek közt szótári érdekű — tanácskozá­sokról is megemlékezik. A munka megkezdése 1586-ra tehető. Károlyi munkatársaként Pelei János gönci tanítót emlegetik, de nem elég biz­tos alapon. Életrajzírója, S. Szabó József inkább Thuri Mátyás szán­tói, Czeglédi János vizsolyi prédiká­torra, Huszti Imrére, Károlyinak gönci lelkésztársára, meg testvér- öccsére, a szintén képzett teológus Károlyi Mihályra gondolt. A fordí­tás nyelvének vizsgálata arra vall, hogy legalább hárman voltak se­gítőtársai. Nyelvi tekintetben az egész Ujtestamentum egységes rész­letnek látszik, tehát egyetlen for­dító műve lehet. De az Ötestámen- tumban is vannak ugyané fordítóra valló részletek. Három év alatt, egy ember képtelen lett volna az egész bibliát lefordítani, A mü ajánlása (a Magyarországon és Erdélyben levő urakhoz, nemesekhez, hívekhez és prédikátorokhoz) úgy is mint egy bibliafordítás hitbölcseleti meg- okolása, s úgy is, mint írásmű, kü­lön figyelmet érdemel. Gondolat­menete az emberi élet rendeltetésé­nek legtógasabb elméleti kijelölésé­től fokozatos közeledéssel jut el bibliafordítása személyes kérdéséig. Az ember teremtésének célja esze­rint az »isteni esméret«, de az ember magától képtelen volna arra, ha Isten maga nem ismertetné meg magát vele; »ő tanít minket ma­gára«: beoltotta magát az ember természetébe, s rányomta dicsősége jegyét a teremtett állatokra is. ... Nagy mulasztás, hogy mostanig nem fordították le nyelvünkre »egészben« a bibliát. Hibásak eb­ben a tanítók, de talán még inkább a »fejedelmek«: csak arra nem vi­seltek ezideig gondot, hogy a ma­gyar nemzetségnek sok szép és nagy dolgainak vagy cselekedetnek históriáját megíratták volna, holott nincsen e világop oly nemzetség, mely arra gondot ne viselne. »Most megy ki a teljes magyar biblia elő­ször, némely urak buzgósága és költsége által, ő, Károlyi, ezt a nagy munkát egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik neki a fordí­tásban segítségére voltak, közel há­rom esztendő alatt végezte el, oly buzgóságos szeretettel, hogy egy szempillantásig el nem unta. Rövi­den beszámol fordítói elveiről, el­járásáról, forrásairól, s az ajánlást lezárva, még az ON vasókhoz intéz néhány szót, »Szabad mindennek az Isten há­zába ajándékot vinni: egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drá­gaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyel­ven az egész Bibliát, melyet eleitől fogva sokan igyekeztek ofcrálni, de véghöz nem vihet­ték.« E szép nyilatkozat világánál egész gondolatláncolata úgy tűnik fel, mint egyúttal saját, munkára ser­kentő ihletének tudatosítása. Szent munka az övé, mert az emberi élet legfőbb célját, az Isten megösmeré- sét szolgálja Istennel való közvet­len érintkezésünk által. Magyar munka is, mert maga nemzetének adja kezébe az »isteni esméret« esz­közét: magyar Bibliát visz az Isten házába. ö teljesítette az egyik, a fontosabb feladatot, mit az ad­digi »tanítók« elmulasztottak; a másiknak, a nemzeti történet­nek a hiányát azonban szintén fájlalja, s nemzeti öntudatára vall, hogy ebbeli érzésének ak­kor ad kifejezést, mikor bibliá­ját viszi ajándékul az Isten házába. Heltai Chronicáját (1575) bizonyára ismerte, de mivel az csak 1526-ig halad, nem tekinthette már kielégí­tőnek. Az Ajánlás gondolatvilága nemcsak a jelzett ponton terjed túl a vallási, felekezeti érdek határán; megvan annak a maga művelődési és közelebbről, irodalomtörténeti, sőt irodalomelméleti érdekessége is. Mikor a Bibliát mindenek ol­vasmányává kívánja tenni, nem-» csak protestáns felfogást hirdet, hanem az írás-olvasás terjesz­tését szorgalmazza egyszersmind, ami viszont az iskoláztatást íeN tételezi. Mint említem, az Ajánlás a tar- talmin kívül alaki szempontból is figyelmet érdemel. Éppoly jeles írás­om az, mint a Két könyv, s Károlyi saját stíljét és modorát ezekből ítélhetni meg. Célja felé logikus le­vezetéssel, biztos, nyugodt léptekkel haladó értekezés az, feszesség és erőltetés nélkül, szép folyású, tiszta* világos magyar nyelven. Kétségte­len, hogy Károlyi Gáspárt a század legjobb prózaírói közé kell sorol­nunk, A vixsolyl biblia első kiadása hamar elfogyha­tott. Már 1596 és 1005 közt új ki­adás volt készülőben, de azt, nem tudni miért, nem fejezték be; Szenczi Molnár Albert job­bítva adta ki negyedrétű alak­ban (Hanau, 1608), 1500 példány­ban. majd, az elfogyván, nyol- cadrétüően, 1500-nál több pél­dányban (Oppenheim, 1612), ezt már magyarázatok nélkül Am­sterdamban; 1645-ben jelent meg az első oly nyolcadrétű ki­adás, melyhez Szenczi Molnár zsoltárai is hozzá vannak füg­gesztve. Nevezetes kiadás a vá- rad-kolozsvári (1661) nagy ív- rélü, melyhez még I. Rákóczi György rendeletére fogtak hozzá, s melyből az apokrif-könyvek már hiányzanak. Üjabb és újabb kiadásai sokat ja­vítottak az eredeti vizsolyi szöve­gen, behatóbb revíziója a Brit és Külföldi Bibliatársulat kiadásában 1908-ban s azóta nagyon sok lenyo­matban jelent meg. Erdős Károly számadatai szerint 1940-ig a teljes bibliát százszor, kü­lön az Újszövetséget hatvanötször nyomtatták ki magyarul.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom