Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-06-14 / 24. szám

Nyikoláj metropolita, Fedett ne­vén Borisz Dorofejevics Jarusevics, 1892-ben született, régi pravoszláv papi családból. Apja k'vnói esperes volt. A fiatal Borisz apétervári teo­lógiai akadémián különös szeretettel foglalkozott egyházjoigal és egyház­történelemmel, s o/.’kbői a tárgy­körökből választott' teológiai dok­tori értekezésének témáját "Az orosz egyházi törvénykFés az 1649-i zsi­natig« címmel. Fedett források ta­nulmányozása után tárta fel az orosz egyházjog és eg'háztörténelem egyik, legfontosabb korszakát. Ezen a könyvén kivü számos egyházi folyó­iratban és óságban jelentek meg újabb és új°b kutatásának eredmé­nyei. Enne’ az értékes tudományos munkának köszönhette, hogy már 1915-ben eológiai előadó lett a péter- vári teo’B*3' akadémián. A Ncty Októberi Szocialista For- radain't közvetlen közelről szemlél­hette,1™11! pétervári lakos. 1919-ben arrl1nandrita rangot ért el, s az oroo nép 13. századi nagy hőséről, Ai<iszandr Nyevszklj-ről elnevezett k,ostor elöljárójává lett. Nemsokára r, a kitüntetés érte, hogy püspökké ett 1922-ben, harmicéves korában. A fiatal, tetterős püspök Pál apostol Timótheushoz írt I. levele 4. fejeze­tének 12. versét érezte magára vo­natkozónak: »Senki a te ifjúságodat Ünneptelen félévnek szokták nevezni. De helytelen ez az elnevezés, nemcsak azért, mert azt emeli ki, ami nincs eb­ben az időszakban, hanem azért is, mert azt a bériyomást kelti, mintha az egyházi év egymástól eltérő, sőt egy­mással ellentétes jellegű ünnepi és üji- fleptelen részre volna osztható. Mintha az egyház az első félévi nagy ünne­pekkel kapcsolatban elmondaná minden nagy és életbevágó mondanivalóját, _ s pünkösd utánra nem maradna más, mint a húsz és egynéhány szenthárom­ság utáni vasárnap szürke, jellegtelen egymásutánja. A valóság pedig éppen az, hogy az egyházi év az első vasárnaptól az utolsóig osztatlan egység, amely évről évre végigvezet az üd­vösség történetén s emlékeztet arra, amit Isten a világ megváltá­sára cselekedett és cselekszik. Adventtól karácsonyon, nagypénteken, húsvéton, mennybemenetel ünnepén át pünkösdig arról tesz bizonyságot az egyházi év, ami már megtörtént üdvös­ségünkre. Pünkösddel az egyházi év elérkezik az üdvösségtörléneti »má«-hoz s attól fogva arról szól, amit Isten ma cselekszik üdvösségünkre az Ur újra- eljöveteléig. Ennek az időszaknak tehát egészen új és életbevágó, mai és egy­úttal jellegzetes mondanivalója van. Ebben az időszakban, a szenthá­romság utáni vasárnapokon kell az egyháznak egészen a mindennapi életre vonatkoztatva elmondania, hogy mit jelent Krisztus világba- jövetele, szenvedése, keresztje, fel­támadása, urasága és a Szentlélek elküldése a mai egyház és világ, a hívők és nem hívők számára. Az egyházi év második felének ezt az üzenetét a vasárnapról vasárnapra felhangzó oltári és szószéki igék Isten hívásának nézőpontjából szólaltatják meg és foglalják egységbe. Isten hivó szava az az üdvösségtörténeti esemény, amellyel Isten ma üdvösségünket mun­kálja. Isten hív minket, megszólít, szó- baáll velünk, hogy megnyerjen minket és magához térítsen. Külön erre figyel­meztet minket az első öt vasárnap üze­nete: Figyelj a hívó szóra, mert isten hív minket. A következő négy vasárnap (6—9) arra emlékeztet, hogy a sötétségből vi­lágosságra hívattunk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy Isten az örök élet ígéretét adta nekünk a keresztség által, hanem azt is, hogy gyermekei vagyunk, mert Krisztussal van közösségünk. Csupa nagy ajándék. Amikor tehát Isten hívó szavával térít minket, nem kell attól tarta­NAGY PAPOK meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magavise­letben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.« Életerejét teljesen az egyház szolgálatába ál­lítva dolgozott, ritka munkabírással. Kiemelkedő teológiai és- egyház^, kormányzati munkája elismeréséül Nyikoláj 1935-ben érseki, majd 1941 márciusában metropolitai rangot ért el. Amikor 1941 június 22-én a né­met csapatok rátörtök a Szovjet­unióra, Nyikoláj éppen a legtöbbet szenvedett ukrán területek metro- politája volt. Tagja volt a német csa­patok gaztetteinek kivizsgálására ki­küldött országos bizottságnak, amely megállapította, hogy a sok egyéb borzalmas kegyetlenkedés között tüzelőfának vágták fel a kolhoz­parasztok szentképeit, templomokat alakítottak át kinzókamrává, má­sutt pedig istállóvá, szétzúzták a kegyszereket, szentképeket, oltáro­kat. A sok közül csak kiragadott példaként említjük meg, hogy rom­halmazzá változtatták Isztra város 1654-ben alapított "Űj-Jeruzsálem« kolostorát, Sztárica város 16. század­ban épült kolostorát és sok más mű­emléket jelentő egyházi épületet. Nyikoláj metropolita a sokat szen­vedett vidékek látogatása közben ezt. írta: "A nyugati vidék több helyén nunk, hogy életünket megfosztja értékektől s tartalmatlanná teszi, hanem éppen megtölti új tartalom­mal. Nyolc vasárnapon át (10—17) hal­lunk arról, hogy akiket Isten elhívott, azokat meg is igazította. A kegyelem­ből hit által való megigazulás fényét kell itt életünk valóságára vonatkoz­tatnunk. Nemcsak azt kell meglátnunk, hogy a kegyelemre mindig rászorulunk és hit nélkül nincs üdvösség, hanem azt is, hogy a hit által való megigazulásról szóló tanítás üres beszéd marad, ha Isten kegyelme és hitünk nem határozza meg mindennapi életün­ket, egész cselekvésünket, egymás­hoz, sőt még az anyagiakhoz való viszonyunkat is. Ezeken a vasárnapokon újra meg kell tanulnunk azt, amit a reformáció kora átélt és tudott, de mi elfelejtettünk, hogy a hit által való megigazulás ügye nem tudós elmélet, hanem mindennapi életünk legfontosabb kérdése. A következő hat vasárnap (18—23) elmondja azt, amit Isten tőlünk ke­gyelmes cselekedetei alapján joggal elvár: Járjunk elhivatásunkhoz méltóan! Hányszor hangzik fel ilyesféle figyel­meztetés az Ujtestámentomban! Nyil­vánvalóan szükségünk van rá, mért Isten kegyelmét szeretjük pihenő pár­nának használni, ügy gondoljuk, hogy megmaradhatunk a bűnben, mert Is­ten úgyis kegyelmes. Pedig Isten fél­reérthetetlenül követeli, hogy akiket gyermekeivé tett, azok járjanak új életben. Néhány rövid sző jelzi, hogy mit jelent új életben járni: szerc- tetben, munkában, megszentelt életben, hit harcában, megbocsá­tásban, két világ polgáraiként. Ebben az időszakban nem maradhat életünknek egyetlen területe sem, amely ne kerülne Isten életújulást követelő kegyelmének megvilágításába. Az utolsó négy vasárnap (24—27) összefoglaló témája: Célegyenest igye­kezünk a felülről való elhívás jutal­mára. A vég felé mutat, de megint azért, hogy Isten ítéletére gondolva még inkább nekifeszüliiink annak, amit Isten mai feladatként elénk ad. S ezzel az egyházi év második felének összefoglaló témája végső kiélezést kap. Ifi. Pröhle Károly személyesen volt alkalmunk megfi­gyelni ezt a hatalmas vallásos és ha­zafias felbuzdulást. A hivő lakosság azonnal a győzelemért imádkozott a templomokban, s a többi polgárral vállvetve, könyörtelen ellenállást ta­núsított az ellenséggel szemben.« Az az egyház, arrtely hazájával együtt ilyen sokat szenvedett a há­ború folyamán, elsőként állt a béke megvédésére irányuló mozgalom tá­borába, s oda elsőnek Nyikoláj metro- politát küldte, a haladó pravoszláv egyházi hagyományok egyik legkivá­lóbb képviselőjét. Nyikoláj metropolita béke melletti állásfoglalása szoros összefüggésben áll azzal a teológiai eszmélődéssel, amely az egész pravoszláv egyház életében végbement, s amelynek gyü­mölcseként jelentkezik a haza és az emberiség nagy ügyeiben való ke­resztyéni részvétel követelménye. Ö maga ezt így fejezi ki: "A keresztyéneknek el kell hárí­taniuk azt a kísértést, hogy az egyéni kegyesség szférájába zár­kózzanak. A mai körülmények között minden világtól elvonuló és elzárkózó magatartás nem egyéb, mint a Gonosz biztatása a szabad garázdálkodásra. Ma ép­pen az az egyház feladata, hogy tudatosítsa a felebaráti köteles­ségek teljesítésének szükségessé­gét a társadalommal, a hazával cs az egész emberiséggel szem­ben.« Nyikoláj metropolita élő hitből táplálkozó békeharca elválaszthatat­lan a hazának és az egész emberi­ségnek való szolgálattól. A Szovjet­unió egyházainak és vallási közössé­geinek 1952-ben tartott nagy - béke- konferenciáján erre nézve ezt mon­dotta: • . » - , . , / ‘ f • "A szovjet népek morális egysé­gének egyik tényezője az egyház hazafias összetartozása a szovjet néppel. Ml, hivő emberek részt veszünk hazánk életében és a békeharcban nemcsak mun­kánkkal és állami kötelességeink példás teljesítésével, hanem az­zal is, hogy hisszük a jó győzel­mét a gonosz felett, hisszük az igazságnak és a békének a végső győzelmét! Ez a hitünk hatja át törekvéseinket, amelyek legyőzik az emberi önzést, mert az önzés az oka mindannak, ami az egyik embert a másiktól elidegeníti. Az önzés hozta létre a társa­dalmi, gazdasági igazságtalansá­got és az önzés a táplálója a há­borúnak is. A békéért folytatott küzdelem minden vallás számára nélkülözhetetlen, mert csak így jöhet létre az az ember, aki küzd és dolgozik az igazságos életren­dért.« A népek egymáshoz való közeledé­sét és egymás melletti békés életét szolgálják a keresztyének akkor is, amikor imádkoznak a békéért: "A békéért való imádkozás a hívők hatalmas szellemi fegy­vere, amely szabad, önkéntes egységbe fonja össze azokat, akik akár templomban, akár ott­hon imádkoznak Istenhez a bé­kéért. Mert egyetlen cél, egyet­len kérés, egyetlen reménység ér­dekében kovácsolja össze a hívő­ket. A békéért imádkozó hívők egysége nagy erkölcsi erő, amely­ből nagy biztonságtudat és a bé­kéért való szorgos munka áldá­sai fakadnak.« Ennek az, áldott szolgálatnak a je­gyében járja Nyikoláj metropolita, mint a Béke Világtanács tagja az országokat, Európában éppen úgy, mint Ázsiában és ennek a jegyében jön most Budapestre is a háborútól oly sokat szenvedett orosz egyház főpapja, a béke világszerte ismert egyházi harcosa. Ottlyk Ernő Az egyházi év második fele A koreai fegyverszünet felé A Béke Világlanács, ha az események az egész emberiség várakozá­sának megfelelően alakulnak, világtörténelmi jelentőségű és horderejű győzelem tudatában ül majd össze Budapesten. Koreában 1953. június 8-án, délután 2 órakor Nam ír tábornok és William K. Harrison altábornagy aláírták a hadifoglyok hazatclepitésére vonatkozó egyezményt. Két esz­tendeje folyó fegyverszüneti tárgyalások utolsó számottevő vitás kérdése oldódott meg ezzel. Az egész világsajtó úgy ír, felelős kormányemberek úgy nyilatkoznak, hogy még ezen a héten aláírhatják a koreai fegyver­szüneti egyezményt. A világ népeinek hő óhajtása teljesül ezzel. A háború legizgalmasabb, legveszélyesebb és legszörnyűbb tűzfészke szűnik meg Koreában. A távolkeleti béke s ezen keresztül a világ békéje erősödik meg általa. Nem egyéb ez, mint a béketábor állhatatos küzdelmének nagy ered­ménye. Köszönhető ez a koreai nép hősies magatartásának és az egész emberiség iránti felelősségtudatának. Bizonyítéka a hatalmas kínai nép békeszeretetének. Hatalmas győzelme a Szovjetunió törhetetlen békeaka­ratának s mindezeken túl nem kis mértékben köszönhető egyszerű dolgozó emberek százmillióinak a földkerekségen, akik a legkülönbözőbb körülmé­nyek között, a legkülönbözőbb viszonyok között és a legkülönbözőbb po­litikai és világnézeti álláspontról hatalmas erkölcsi egységet alkottak a koreai háború megszüntetésének és a tartós béke megteremtésének érde­kében. A Béke Világtanács küzdelmének és józan, igazságos célkitűzései­nek ragyogó eredménye a készülő koreai fegyverszünet. A varsói II. Béke Világkongresszus, mely a Béke Világtanácsot létre­hozta, hirdette először, hogy Koreában meg kell szüntetni a háborút. A varsói II. Béke Világkongresszus ülése idején néhány hónapos volt a koreai háború s az egész emberiség feszült figyelemmel tekintett felé. Nőttön-nőtt a világ felháborodása az amerikaiak beavatkozása miatt és a világ minden táján értették az egyszerű emberek százmilliói, hogy a koreai háború, mint valóságos tűzfészek, lángbaboríthatja az egész távol- keletet, sőt az egész világot. A varsói gyűlésen a Béke Világtanács szüle­tésnapján hirdették ki hetven nemzet képviselőinek egységes állásfogla­lásából a koreai békéért megindítandó világraszóló küzdelmet. Két esz­tendő sem telt el azóta s a Béke Világtanács budapesti ülésén, — már a koreai fegyverszünet felett örvendezhetünk. Népek és békeszerető embertömegek nagy győzelme lesz ez s hálásak vagyunk Istennek, ha az egyházak állásfoglalása is hozzájárult a béké­nek ehhez a nagy eredménj’éhez. A Magyarországi Evangélikus Egyház megerősödve a békéért folytatott küzdelem szent meggyőződésében és a további küzdelem tiszta szándékaiban, ezekben a napokban együtt örül a világ emberiségével. A Magyarországi Ökumenikus Bizottság • nagyjelentőségű ülése A Magyarország! ökunémikus Bizott­ság június 5-én rendkívül jelentős ülést tartott, melyből kibocsátotta azt az üzenetet, amit az Egyházak 'Világta­nácsa második világzsinatának kiadott anyagához hozzászólásként küldött a magyar protestáns egyházak nevében. Hírt adtunk már arról, hogy az Egy­házak Világtanácsa 1954. nyarán az amerikai Evanstoneban tartandó má­sodik világzsinatának tanulmányi anyaga a múlt esztendő végén Magyar- országra érkezett, s ezt az anyagot a magyar protestáns egyházak elnöksé­gei egy hetventagú tanulmányi bizott­ságnak adták ki, hogy ez a bizottság készítse el a magyarországi protéstáns egyházak hozzászólásait. Hírt adtunk arról is, hogy ez a hetventagú tanul­mányi bizottság, mely nyolc albizott­ságra oszlott, hosszú, gondos előmun­kálat után háromnapos konferenciát tartott, melyen elkészítette az evan- stonei nagygyűlés anyagához a ma­gyar hozzászólást. A háromnapos ta­nulmányi konferencia eredményeit ez­után egy szűkkörű egyeztető bizottság vizsgálta meg, most pedig ennek az egyeztető bizottságnak a keze alól ki­került végleges szöveget a Magyar- országi Ökuménikus Bizottság elé ter­jesztették. A csaknem öt óra hosszat tartó nagyjelentőségű ülés a beterjesztett je­lentéseket elfogadta és elhatározta azok kiküldését az Egyházak Világta­nácsa központjának, Genfbe. A német és angol szövegben kiküldendő magyar jelentés már fordítás alatt van. A fő­téma és a hat altéma anyagához való magyar hozzászólás összesen körülbe­lül hatvan oldalt kitevő munkálat Az ökumenikus Bizottság ülésén dr. Vető Lajos püspök bibliaolvasása és imádsága után Bereczky Albert refor­mátus püspök elnöki megnyitóját hall­gatta meg. Az elnöki megnyitó kiter­jedt az év elején, Párizsban tartott nemzetközi értekezletre is, melyet az európai együttműködés ökuménikus bizottsága rendezett s mely éppen ezen a párizsi gyűlésen változtatta meg nevét úgy, hogy az ökuménikus jelzőt nevéből elhagyta. Bereczky Albert püspök beszámolója után Péter János püspök tartotta meg mély benyomást keltő beszámolóját' angliai útjáról, ottani igehirdető kör­útjáról és a skót református egyház zsinatáról, melyen részt vett s melynek átadta- egyháza üdvözletét. A tanulmányi bizottságok munkájá­ról szóló jelentéseket olvasták fel ez­után. A főbizottság jelentését »Krisztus a világ reménysége« címen Fekete Sándor esperes terjesztette be. A »Hit és Egyházalkotmányi« bizottság jelen­tését Bodonhelyl József, teol. tanár, az cvangélizációs bizottság jelentését Bé- keffi Benő esperes, a társadalmi kér­dések bizottsága jelentését Török Ist­ván teológiai tanár, a nemzetközi bi­zottság jelentését Kádár Imre sajtó­osztályvezető, a faji kérdéseket tár­gyaló bizottság jelentését Pákozdy László teológiai tanár, a laikus bizott­ság jelentését Finta István elnöki osz­tályvezető terjesztették be. A bizottsági jelentésekhez sok hoz­zászólás történt, melyeknek során evangélikus részről dr. Karner Károly teológiai tanár, Gyöngyösi Vilmos lel­kész, dr. Pálfy Miklós teológiai dé­kán és Dezséry László püspök szóltak az előterjesztésekhez. Az ülést Bereczky Albert püspök zárta be. Itt említjük meg, hogy időközben a magyarországi Ökuménikus Bizottság evangélikus képviselőit egyházunk ve­zetősége új kiküldésekkel egészítette ki. Evangélikus egyházunk képviselete a Magyarországi Ókunémikus Bizott­ságban jelenleg a következő: Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő, dr. Vető Lajos püspök, Dezséry László püspök, dr. Pálfy Miklós Teológiai Akadémiai dékán, Grünvalszky Károly egyetemes főtitkárhelyettes. Kemény Lajos pesti esperes, Németh Károly Győr-Soproni esperes, püspökhelyettes, Várady La­jos budai esperes, Major Béla osz­tályvezető, dr. Fekete Zoltán egyetemi tanár, a Pesti Egyházközség felügye­lője, Péter Lajos egyházi pénztáros, dr. Karner Károly teológiai tanár, ifj. Prőhie Károly teológiai tanár, Gyön­gyösi Vilmos/' budapesti lelkész, Ben­czúr László püspöki titkár, dr. Ottlyk Ernő teológiai előadó. BOLDOGOK A BÉKESSÉGRE IGYEKEZIK (Máté 5:9)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom