Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-18 / 3. szám

% EVANGÉLIKUS ÉLET »»A Magyar Népköztársaságban az egyház virágzik és erősödik mindenütt, ahol az igét tisztán hirdetik“ — mondotta Vető Lajos püspök Budákégyvidéken Éppen tíz esztendővel ezelőtt szer­vezték meg_ a történelmi múltú budai egyházközség új lelkész; körét, a buda- hegyvidékit. A lelkész; kör gyüleke­zeti élete a németvölgyiúti iskolából indult el. 1943-ban választották meg az első lelkészt, Danhauser Lászlót, s azóta a gyülekezeti élet szépen indult növekedésnek Legnagyobb gondnak mutatkozott mindig a hiányzó istentiszteleti helyi­ség. Nyolc különböző helyen tartották a tíz év alatt igehirdetéseiket. Az istentiszteleti helyiség kérdése végül is most, mai formájában oldó­dott meg: emeletes épületben helyez­tek el mindent, kápolnát, lelkész!akást, irodát, egyházfi lakást, gyülekezeti termei Az elmúlt év decemberében a bu­dai egyházközség közgyűlése ünne­pélyesen kimondotta a budahegy- vidékl lelkész! kör önállósulá­sát. Miután mind a Budai egyház­megye, mind az Északi egyház- kerület elnöksége megadta hozzá­járulását, január 11-én, vasárnap, alakuló közgyűlést tartott az új egyházközség. Danhauser László lelkész, Igen szép­számú hivősereg előtt prédikált arról, hogy az egyház só és világosság a világban. Nem vagyunk-e egy régi ügynek haszontalan képviselői? — tette fel a kérdést a lelkész. Erre Isten az igében ad kijelentést: ebben a világban kell sónak és világosságnak lenni, vagyis önzetlenül szolgálónak láthatónak, Istent dicsérő jócselekedetekben gazdagnak lenni... Az ünnepi közgyűlésen dr. Kardos Ernő egyháziéi ügyelő adott hálát Is­ten vezetéséért az elmúlt évtized alatt, a lelkész ismertette az eddigi gyüle­kezet történetét, megválasztották az új tisztikart és presbitériumot, majd dr. Vető Lajos püspök köszöntötte a gyülekezetei. — Az egyház útja kes­keny út —- mondotta. — Ez az út a munka útja. Az egyháznak is meg kell tanulnia, hogy nem élhet az ősök mun­kájából, a másokéból, hanem csak a magáéból. A jövőt hitte! kell néznie s munkával kell elindulnia az új egy­házközösségnek is a szeretet és a békesség útján. Nyilvánvalóvá vált itt is, hogy a Magyar Népköziársaságb in az egyház virágzik és erősödik ott. ahol az igét tisztán hirdetik. Az egy­ház fejlődhet és fejlődik is. Az egyház fennmarad. Dezséry László püspök örömének adott kifejezést azért, hogy ő szentel­hette fel annakidején az új kápolnát, a végleges hajlékot, majd arra buz­dította a gyülekezetei, hogy bátran nézzen jövendője felé. Veöreös Imre, a Lclkésznevelő Inté­zet nevében, Várady Lajos esperes a Budai egyházmegye, dr. Szabolcska László a református teslvéregyház, Tamás László a hivek nevében köszön­tötték a gyülekezetét és jubileumát ünneplő lelkészét. A budai egyházköz­ség elnöksége, dr. Tomka Gyula fel­ügyelő és Sréter Ferenc lelkész meg­hatóan vett búcsút a budahegyvidéki testvérektől. Bizonyságot tettek arról, hogy a két Ielkészi kör milyen termé­szetes testvéri érzéssel intézte _ügyeit s azt kellett látniok, hogy az önálló­sulás Isten akarata volt,fannak fel­tételei »maguktól« teremtődtek meg­ÉBREDJ FEL, AKI ALUSZOL! Lezárult az egyetemes imahét Hét napon át a világ minden gyülekezetében, minden egyházi közösségében az Or Jézus Krisz­tus példázataiból ugyanazok az igék hangzottak el, melyek maguk­ban rejtik a világban soksok akolra szétbomlott egyház belső egységét. Az egyetemes tmaliét széles e világon az ébredés jegyé­ben zárult. Magyarországon az egyetemes imahét ökumenikus jeliegű, össze­fogó záró ünnepséggel a budapesti szabadságtéri református templom­ban fejeződött be, a református, az evangélikus és a szabadegyházak részvételével és a templomok zsú­folásig megtöltő gyülekezeteik kö­zös gyülekezetében. Dr. KISS FERENC Kossuth-dijas orvosprofesszor, a sza­badegyházak elnöke »Ébredj fel, aki aiuezol« címen az Efezusi levél 5. ré­szének 14. igehelye alapján tartott elő­adást az ébredésről. Előadásában a következőket fejtette ki: Nem élne a keresztyénség, ha időről időre lelki ébredések nem leltek volna. Voltak-e a magyar keresztyénség éle­tében lelki ébredések? A Szent István korabeli térítés nem volt ébredés és nem volt krisztusi misszió. Erőszakos, kívülről jövő, véres térítés volt. Az első ébredés volt Magyarorszá­gon a huszita ébredés. Ezt Marsigli Jakab pápai inquizitor vérbe fojtotta. A második nagy ébredés volt a re­formáció. A nép ébredése volti ez az ébredés. Ebből élünk mo6tanig. A re­formációt a 16—17. és 18—20. Száza­dokban hihetetlen elnyomás és szen­vedés követte. A XIX. század elején nagy csendesség volt, míg a század második felében jelent meg Hornya Mihály, a gyalogjáró nagy úttörő apostol. Az 5 nyomán két ébredési mozgalom fejlődött ki. Szabó Aladár református lelkipásztor egyházi tala­jon indított egyesületi ébredési moz­galma és a baptista ébredési mozga­lom. Az ! 920-as években indul meg ismét egy ébredési hullám. Edvin Orr ir evangélizátor rámuta­tott itt jártában arra, hogy sehol sin­csen ébredés, ahol imában nincsen ö6szeforrás. A Stewart-féle ébredés is ezért torpant meg. Korunk legnagyobb ébredési moz­galma a szovjetunióbeli ébredés. Ennek csodálatos oka az, hogy le­tették a felekezetieskedést és Bib­liát olvasva Imádkoztak. Csodála­tos hatalom van ebben, mely egy­ben a politikai lehetőségeknek nagy népi szabadságát is mutatja. Most, új reformációban van az egész világ protestantizmusa. Ez csendes reformáció, csendes ébre­dés. Tiszta evangéliumi eledelt és egymás közötti szeretetet és békét óhajt és követel a világ. A színes népeknek nem kell a fehérek ke- resztyénsége, mert nem kell nekik a fehérek feíekezetieskedésej nekik keresztyénség, ifjú egyház kell. Isten mindig a népre önti ki az ö Lelkét. Ez az igazi ébredés. Meg kell tudnunk azt is, hogy ma különösen csak a samaritánusi keresztyénségben ragyoghat fel Krisztus. Dr. Kiss Ferenc előadása után Dr. GYIMESI KAROLY evangélikus lelkész tartott igehirde­tést Lukács 15:11—32. alapján, a té­kozló fiúról szóló példázatáról. A két testvérben a meghasonlott emberiséget példázta az ige alapján, mely önössé- gének bűnében önmagában meghason­lott, egymástól is elszakadt, s akiket csak az Atya szeretete és egyetlen Fia, Jézus Krisztus békithet ki. A gyülekezethez FARKAS JÓZSEF ref. lelkipásztor szólt még és imádko­zott. A gyülekezeti énekkar énekszá­mokkal szolgált. A közgyűlés az Erős várunk és a Himnusz eléneklésével ért ^ véget. A délután folyamán keuT*« össze­jövetel keretében tettek bizonyságot gyülekezeti tagok arról, hogy milyen leiki emlékeik vannak a gyülekezeti életből, este pedig nagyszabású zenés áhítattal fejeződött bé az önállósulás első napja. Az új egyházközség jövőjéhez, a békesség útján való haladáshoz és szolgálatához sok áldást kívánunk Is­tentől. H. A. AZ ÚR NAGY KEGYESSÉGÉT.. Az ür nagy kegyeségét, Olt hívek, áldjátok; lóságát, bölcsességét, Jer, magasztaljátok. O minden időben Velünk számtalan jót let:, S atyaikép vezetett Az ó esztendőben. Istenünk nagy kegyelmét lói szivünkre vegyük, Keze miként áld és véd, Soha ne feledjük; Mert csak 5 általa Örülhetünk létünknek, Ha elfordul életünknek Elszakad fonala. 0 volt ki szent igéjét Köztünk megtartotta, Ifjak, vének elméjét Világosította. Táplált kicsinyt nagyot, Csapásoktól megvédett. Nyugalmat, békességet Hazánknak ő adott. Nagy irgalommal is bánt Velünk jó Istenünk Midőn vétkeztünk, megszánt S megbocsátott nekünk. Megtartott hatalma, Ha a bűnből megtérünk S nála kegyelmet kértünk, Készen volt irgalma. Buzgó haladásunkat Ne vesd meg jó Atyánk, Kedvelt áldozatunkat. Melyet nyújt szívünk, szánk A Jézus nevébenI Velünk lováb is jól tégy. Életünknek gyámola /égy Minden ínségünkben. Ez új évbén is minket, Te támogass, szeress; gyógyítsd meg sebeinket, Szenílelkeddel vezess. Hitben s szeretetben Adj álhatatosságot S egykoron boldogságot Az örök éleiben. KISS JANOS püspök. GYÜLEKEZETI HiREK Kővetkező vasárnap: Január 18. Vfzkereszt u. 2. vasárnap. !g€k( d. e. Zsld. 13:20-21, Máté 5:17—« A u. V.Mözes 30:11—15. Liturgikus szín: zöld. FELHÍVÁS A LELKÉSZI HIVATALOKHOZ! Az Evangélikus Napiár 1953-ból, kor­látozott mennyiségben még tudunk pót­lólag küldeni a lelkész! hivataloknak. Kérjük azokat a gylilekeze'eket, akiknek a küldött példányazám nem volt ele­gendő, postafordultával pótigénylést nyújtsanak be a kiadóhivatalnak. Közöljük egyben azt is, hogy az Út­mutató, 1953. előreláthatólag január vé­gén jelenik csak meg. A késlekedésnek nyomdatechnikai okai vannak. Kérjük testvéreink szives elnézését ezért. Evangélikus Elet Kiadóhivatal RÁDIÓS FÉLÓRA Január 18-án, vasárnap reggel há­romnegyed 10-től evangélikus vallá­sos félórát közvetít a Petőfi-rádiő. Igét hirdet dr. Pálji Miklós teológiai dékán. Énekel a Lulheránia énekkar, Weltler Jenő karnagy vezetésével. Ének: Kér. Enekeskönyv 15. sz. éneké­nek 1—4. verse. DEAK-TÉR Vasárnap, 18-án este fél 7 órakor szeretetvendégség lesz az egyházi épület dísztermében. Az előadást Ke­mény Lajos esperes, a gyülekezet lel­késze tartja. FASOR Január 18-án, vasárnap délután fél 6 órakor szeretetvendégség lesz a temjT* lom melletti egyházi epület dísztermé­ben. Előadást tart Sréter Ferenc buda­vári lelkész. Költeményei Dől erőad T őr­mezei ErzsébTT. Magánének és az éneickar szamán egészítik ki a műsort. Fütött terem. Híveinket szeretettel hív­juk erre az alkadomra. Január 5—10-ig a fasori gyülekezet is megtartotta az egyetemes imahetet. ANGYALFÖLD Január 4-én szeretetvendégség volt Kajos János és ifj. Rlmár Jenő lelké­szek szolgálatával. CSABACSOD Január 6—11. között Józsa Márton szolgálatával sorozatos igehirdetést tartwtak. EGYETEMES IMAHÉT Orosháza, Szarvas, Gádoros ég Csor- vás a református testvéregyház hí­veivel együtt tartották meg az egye­temes imahetet. A lelkipásztorok fel­váltva szolgáltak. RÁKOSPALOTA Folyó hó 16—18-án sorozatos elő­adást tart Rejtő Mária. 18-án délután 4 órakor szeretetvendégség lösz. Teológiai tanáraink készek arra, hogy tudományos munkásságukat az éld egyház és a gyakorló lelkészek szükségleteihez igazítsák Püspökeink és közvetlen munkatár­saik egésznapos értekezletet tartottak a Teológiai Akadémia tanáraival és megvitatták az Akadémia és Lelkész- nevelő Intézet 1953. évi feladatait és viszonyait. Az értekezlet legjelentősebb rész­lete az volt, hogy a teológiai tanárok beszámoltak most folyó tudományos munkásságukról és vázolták tudományos munkatervü­ket. Ez igen jelentős újítás egy­házunk életében és összefügg Dezséry László püspök újévi ve­zércikkével, melyben a Teológiai Akadémia tudományos munkájára vonatkozólag ezt írta: »Tantárgy­ról tantárgyra kell elérni az egy­házi tanítás tudományos színvona­lát, a tanítás megbízhatóságát, al­kalmazhatóságát mai életünkre.« A püspök az egyházi munka pro- grammtervének ezt a részletét egész egyházi vezetőségünk azon célkitűzé­sére alapozta, hogy egész ielkészi ka­runknak segítségére siet a korszerű tanítás kialakítása érdekében, melynek legfontosabb előfeltétele a Teológiai Akadémia tudományos munkássága. Egyházunk vezetőségének ez a terve viszont szoros összefüggésben van lel­készeink és gyülekezeteink követelé­sével, hogy országos közös fáradozás­sal alakítsuk ki egyházunk korszerű mondanivalóját és igehirdetésünk tisztaságát és igazságát az Ágostai Hitvallásnak megfelelően, mindenna­pos célkitűzésének tekintsük. Az evan­gélikus egyház, melynek Luther Már­ton volt legnagyobb tanítója s mely egész történelme folyamán arra hivat­kozhatott, hogy tanításának igeszerű- ségc cs tudományos színvonala a többi egyházakéhoz képest világitolt, elsőrendű fon las ságet kell tu'ajüonít- son Teológiai Akadémiájának. A múltban teológiai tanáraink ína­guk keresték meg tudományos mun­kásságuk tárgyát s e munkásságuk eredménye sokszor nem volt össz­hangban azzal a szükséglettel, ami a lelkész! munka közben mutatkozott. Lelkészeink és gyülekezeteink tag­jai mostanában meg tudják jelölni és meg Is jelölik a teológiának azokat a pontjait, ahol tudományos segítséget kérnek. Ezeken a ponto­kon ébrednek most felelősségre teológiai tanáraink és készek arra, hogy tudományos munkássá­gukat az élő egyház és a gyakorló lelkészek szükségelteihez igazít­sák. Egyházunk vezetősége azon van, hogy teológiai tanáraink tu­dományos munkaterve átgondolt legyen és minél hamarabb nyújt­son konkrét segítséget a gyakor­lati egyházi munkának. Az értekezlet igen behatóan tanács­kozott a Teológiai Akadémia és a Lelkétszevelő Intézet kapcsolatáról s irányelvül szabta azt, hogy a Lelkész- nevelő Intézet a Teológiai Akadémia hatáskörébe tartozik s annak van alá­rendelve. Ennek az irányelvnek je­lentősége elsősorban abban mutatkoz­hatni meg, hogy a ielkésznevelés szol­gálatában álló két intézetünk tanitó- ég nevelőmunkáját a mainál sokkal jobban összehangolják s a Teológiai Akadémia minden tanárának szerepet juttassanak a Lclkésznevelő Intézet munkásságában. Igen eredményes megbeszélés folyt egyházi helyzetünknek meg­felelő lelkészneveíésl célok megje­lölése érdekében. Püspökeink és teológiai tanáraink együtt keres­ték .népünk mai szolgálatára alkal­mas új lelkésztipus vonásait és konkrét nevelési célokat tűztek ki ennek a lclkésztípusnak kialakítása érdekében. Az értekezlet egyházunk lelkész- utánpótfásának kérdését vizsgálva, lelkészutánpótlásunkat megfelelő­nek találta, de megállapította, hogy bár az összlétszám elegendő, az évfolyamok közötti létszám­megoszlás igen egyenetlen. Ezért távolabbi célúi tűzte ki, hogy évről évre gondoskodik arról, hogy telkészutánpótlásunk az évfolya­mok létszámát tekintve is egyen­letesen alakuljon ki. Nyomatékkai nyilatkoztak arról, hogy egyházunk egész népének igen nagy áldozataiból fenntartott lelkésziképzé- sünk úgy folyjék, hogy az egyház anyagi áldozatai méltó fiatalemberek felnevelésére fordittassék. Az értekezleten örvendetes beszá­moló volt arról, hogy a teológiai tanárok mindig job­ban egybehangolják munkásságu­kat s a püspökök megállapították, hogy különösen a nagybudapesti és környéki egyházi életre, vala­mint a Ielkészi munkaközösségek életére igen jó hatással van az, hogy a teológiai tanárok oly sok gyülekezeti szolgálatot vállalnak. Teológiánk Budapestre helyezése eb­ből a szempontból igen üdvös hatás­sal volt egyházunkra cs már ma lát­ható, hogy evangélikus egyházunk és annak a Teológiai Akadémia máris sokkal életszerűbb kapcsolatban van, mint volt a soproni határszéli elhelye­zésben. Nem kétséges, hogy az elmúlt esz­tendőben nagy lépéseket tettünk az igazi, egyházi Teolőgiai Aka­démia kialakítása felé. Bizonyos, hogy Isten továbbra iß ezt kívánja tőlünk! Az értekezlet, pulit hasonló értekezletek sora követ majd, szintén jelentős határköve volt ennek a fejlődésnek. CINKOTA Az Iszákosmentő Misszió a dnkotal gyülekezetben tartotta csendes napját Frrenczy Zoltán és dr. Szalag Károly szolgálatával. BÉKÉSCSABA Január 9-én Békéscsabán tartottá* á megyei lelkésztalálkozót (ilmbcmuta- tással és előadásokkal. Előadók: Aranyi József esperes és Sallay Gergely refor-' mátus lelkipásztor. AMBRÖZFALVA Január 3-tól 5-ig Józsa Márton lél* kész szolgált a gyülekezetben esti összejöveteleken. MEGHÍVÓ Az Evangélikus Egyetemes Egyház »Jó Pásztor« szolgálata 1953. január 18-án, vasárnap este 6 órakor 6zeretet- vendégséget tart az Evangélikus Egyen femes Egyház Luther Márton Irttéze* tében. ( Budapest, VIII., ÜHői-út 24., I. emelet.) Előadást tart Groó Gyula lelkész, a Protestáns »Jó Pásztor« Alapítványok elnöke. HAZASSAG Ifj. Molnár Sándor és Molnár Elza 1952. december 20-án, Soboron há- zasságot kötöttek. A Ielkészi szolgála-1 tot Ilülvely Sándor pécsi segédtelkész végezte. 3íi oatt ffiaice&cu? Tanuljuk meg s ne feledjük el ezt a román nevet: Nicolae Balccscu. Petőfivel és Kossuthtal együtt jelenik meg előttünk az ő neve is, aminj for■> dúl a nemzet emlékező barázdája a Dunatáj nagy erőfeszítése, a sza­badságharc felé. Nemrég múlt száz éve annak, hogy Balcescu fiatalon, alig túl a harmincon, száműzetésben meghalt. Neve magyar és román hi­dat jelent, egy múltbéli szép barátság got. tehát hagyományt a jelen szá-. mára. Az ilyen hagyományokra ne­künk szükségünk van, dehogy feled- hetjük el őket. ■; Balcescu azok közé tartozott száz esztendővel ezelőtt, akik mint romá-i nők az európai szabadság ügyének tartották a magyar szabadságharcot. Azért síkra szállott saját népe elfo­gult s vak nacionalistái eUen is, hogy az erdélyi románságot a magyarság­gal kibékítse. Balcescu volt az, aki Avram Jancu, a románok felkelő ve­zére és Kossuth Lajos között békét közvetített. Szegeden 1849 július 14-én szerződést kötött Balcescu a magyar, kormánnyal az erdélyi románok nem- zell s népi követeléseinek elismerése alapján. Szerződést kötött egy román légió felállítására nézve is. Ebben a szerződésben az ált, hogy »ügy a ma­gyar, mint a román nemzet helyzeté­nél, érdekei azonosságánál, de küld* nősen azon veszélynél fogva, mely mindkettőjüket fenyegeti«, a közös szabadság védelmére ragadja kezébe a fegyvert. Ha akkor sikerül a cár hadát megállítani, a Dunavölgyének történetében egyszázaddal korábban támad fel a nép s veszi kezébe dot­f ainak közvetlen intézését. A békítési isérlet azonban elkésett, Paskieaics csapatai már behatoltak Magyar- ország testébe. A szabadságharc után Balcescu a száműzetésben, akárcsak Kossuth, ki­dolgozza egy dunai konföderáció terJ vezetet s együttműködik Kossuth emigrációs csoportjával, ügy hal meg, tüdőbajban, fiatalon, hogy a ma-, gyár-román barátságot és együvé- tartozást hagyta testámentomkéni ba* rátáira és népére. Érdemes e kiváló s tLsztajellemü román politikussal és tudóssal köze­lebbről is megismerkedni. J. Tóth ZoU tán. kitűnő történetírónk tavaly könyvet írt róla s közötte benne mind­azokat a dokumentumokat, amelyek a szabadságharc legérdekesebb s leg-1 sorsdöntőbb szakaszán születtek. Bal- cescu jól látta, hogy a nép felszaba­dítása s a földosztás nélkül nincs po­litikai szabadság s nincs szilárd bizj tonság a Duna völgyében. Száz év távolságából szikrázva jelenik meg Kossuth mellett a román Balcescu képe. Szavuk s hangjuk is eggyé vá­lik. Egyetlenegy hagyománnyá s üze­netté. __________ (Sr.) Aki nem akar látni, azon a na­gyító sem segít. * A* erkölcs erősebb a jognál. Szólásmondás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom