Evangélikus Élet, 1953 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1953-01-18 / 3. szám

XVIII. ÉVF0LYAA1, 3. SZÁM

Egyes szám ára: 1 forint 40 fillér

1953. JANUAR 18.

SÜRGŐS ÉS ÉRDEMLEGES LÉPÉSEKET!

Az Indiai Lucknowban most tartotta gyűlését az Egyházak Világtanácsa hatvantagú központi bizottsága, amelyen a világ majdnem minden protestáns egyházának képviselői, köztük Péter János, magyar református püspök is részt vettek. A központi bizottság január 7-i teljes ülése egyhangú határozattal az alábbi táviratot intézte Lester B. Pearsonhoz, az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének elnökéhez:

Elnök ürl

Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága Lucknowban tartott ülésén engem, mint elnököt, megbízott azzal, hogy fejezzem ki önnek, mint az Egyesül' Nemzetek Szervezete közgyűlése etyőkének, mély aggodalmait a hatabbak versengő csoportosulásainak viszonyában beállott növekvő rosszabbodása felett, továbbá azzal, hogy felhívást intézzek az Egyesült Nemzetekhez. A gyűlést mélységesen aggasztja a meddőségnek az a széleskörű érzése, amely a nagyhatalmak kapcsolatait érintő növekvő keserűségből támad.

Amikor önhöz fordulunk, abban á meggyőződésben tesszük ezt, hogy nemcsak sok ország egyházainak delegátusai nevében szólunk, hanem az egész világ keresztyén közvéleményét fejezzük ki. Az Egyházak Világtanácsát mélyen érinti az a szenvedés és az a nyugtalanság, amelyet a ma pusztító háborúk támasztanak azokban a népekben, akiknek a földjén harcolnak és.akiket elsősorban érint a küzdelem. A gvüiés biztosítja Önt, Elnök Ür, afelől, hogy az általa képviselt emberek milliói vágyakoznak egy tisztességes béke után és imádkoznak azért.

A központi bizottság megbízott annak kifejezésével, hogy mennyire értékeli az Egyesült Nemzetek erőfeszítéseit, annak a kérdésnek megoldására, amely nyilván akadálya a koreai fegyverező net megkötésének. Fájlalja, hogv mindeddig egyetlen terv sem bizonyult minden fél számára elfogadhatónak.

A legkomolyabban felhívja az Egyesült Nemzeteket, hogy tartsanak ki a konfliktusnak egy olyan szerződés útján való megoldása mellett, amely biztosítani fogja a hadifoglyokat a kényszerű hazatérés, vagy a kényszerű visszamaradás ellen. A hazatelepítés kérdése esetleg nem az egyetlen akadálya a megegyezés létrehozásának a harc beszüntetésére és lehet, hogy más lépésekre is szükség van.

A központi bizottság ezért üdvözli bizonyos nagyhatalmak legmagasabb tekintélyeinek már kifejezett készségét az irányban, hogy személyes tárgyalásokat kezdjenek és bízik abban, hogy a sikeres megbeszélések lényeges előfeltételeit meg lehet teremteni. Azt a közvetlen célt, amelyért az Egyesült Nemzetek közbeléptek, elérték. Fennmarad a koreai kérdés rendezése Korea egyesítése és függetlenségének biztosítása révén.

A k»z>ponti bizottság távolról sem látja jelentéktelennek a nehézségeket. De meg van győződve arról, hogy a koreai vérontás megszüntetésének és nemcsak a koreai, de a széiesebbkörű kérdések megoldásának is egyetlen útja: a tárgyalások útján kötött megállapodás.

Éppen ezért mély felelősségérzet késztet bennünket, hogy felhívjuk az Egyesült Nemzeteket: legyen résen a konfliktus kiterjesztésének veszélyével szemben és lendületien tartson ki a tárgyalások előmozdításában mindaddig, amig csak eredményt nem érnek el.

Az Egyházak Világtanácsa központi bizottsága azzal is tisztában van, hogy a világ különböző részein, különösen Ázsiában, sok ország gazdasági nélkülözése hangosan követeli a figyelmet. Értékeljük a technikai ’ segélynyújtás és más humánus módszerek alkalmazásával az Egyesült Nemzetek útján nyújtott segítséget és sürgetjük a nemzeteket, hogy fogjanak össze és szánják oda erőiket a nélkülözés enyhítésére.

Hogy azonban a tágabb építő tevékenységhez hozzáfoghassunk, e súlyos és veszélyes órában sürgős és érdemleges lépéseket kell tenni a koreai holtponton való túljutás érdekében.

E szöveget másolatban megküldöm az Egyesült Nemzeteknél működő valamennyi delegáció vezetőjének és a főtitkárnak is. A központi bizottság mély tisztelettel küldi e felhívást az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének. >

A felhívást az Egyházak Világtanácsa nevében George Bell chi- chesteri püspök, a központi bizottság elnöke írta aiá.

Az esztendő első egyházi értekezlete a szeretetintézményekkel foglalkozott

Dezséry László püspök lapunk újévi számában »Evezz a mélyre« című cikkében tárta fel azokat a feladatokat, amelyek egyházunk előtt állanak az 1953. évben. Ezek között jelölte meg a szeretetintézményekkel való törődés: is.

»Az egyház szeretetmunkáját szervesen és mindenre kiterjedő figyelemmel kell megszerveznünk, beleértve ebbe szeretetintézményein- ket«

— írta a püspök.

Már január 2-án nagyjelentőségű értekezletre ültek ößsze az egyetemes egyház irodájában dr.Vető Lajos és Dezséry László püspökök, Csákó Gyula és Gádor András püspöki titkárok, Grünvalszky Károly egyetemes lő- titkárhelyettes, Várady Lajos esperes és Sztehlo Gábor lelkész, a szeretetintéz- mények gondnokságának ügyvivője.

Az értekezlet, órákon át tartó ta nácskozásban, foglalkozott egyházunk

Készülj az ige hallgatására!

Vizkereszt u. 2. vasárnap Máté 5, 17—19.

Mi keresztyenek az Isten akaróidnak szolgálatában állunk. Mégpedig cselekedettel és tanítással. De magunktól bizony nem szolgáljuk az Isten akaratát. Sőt, hűtlenségünk mentségére Jézus nevével is visszaélünk; azt állítjuk róla; hogy eltörölte a törvényt, ‘és ezt úgy értjük, hogy nem szükségek cselekedetekkel teljesítenünk az Isten akaratát. , .... .

Jézus azonban világosan tanítja, hogy ö betölteni jött a törvényt és a prófétákat, vagyis az írást. Ezzel az igével visszaállít bennünket az Isten akaratának szolgálatába. Valósággal visszakerget minket az emberek közé, a hétköznapba: menjetek, cselekedjétek és tanítsátok az Isten akaratát! Erre visszatérítésre naponként rászorulunk, mert nagyszerűen ér.ünk hozzá, hogy cselekedeteink gonoszságát és jó cselekedeteink elmulasztását, az Isten akaratától való beszédünk hamisságát

egeszseges a kérdést, már erről

készeik kezdeményezésére, módon oldották meg ezt (Lapunk eddig is közölt szóló tudósításokat s a jövőben is ad rendszere tájéozktatást.)

Egyházunk népének áldozatkészségére igen jellemző az 1952. offertórium. Előzetesen széleskörű sajtótájékoztatás indult meg az Evangélikus Élet hasábjain, majd püspökeink körlevéllel fordultak a 'lelkészekhez, hogy hirdetéseikben is hívják fel az oífertóriumra a figyelmet. Ennek következtében 22.600 forint folyt be, valamennyi offertórium között eddig a legnagyobb! Ez az összeg nem egyszerű statisztika, vagy az előkészület természetes magyarázata, hanem egy megújuló egyház életének és áldozatának biztató bizonyítéka.

Kétségtelen az, hogy a kisebb gyülekezetek aránylag nagyobb adománnya‘1 járultak az offertóriumhoz. Ha nem is tudunk részletes kimutatást közrebocsátani, mégis hadd emeljünk ki néhány gyüíekezetet biztatásul maguk és mások felé is. Nagymágócs 122 forint, Főt 380 forint, Baja 68 forint, Eger 84 forint, Luofalva 230 forint, Nagybörzsöny 238 forint, Sur 188 forint, Veszprém 219 forint, Sopron- bánfalvn 107 forint. Ajka 145 forint, Pusztaföldvár 155 forint. Csépa 20 forint, Pécol 79 forint, Tá]5Íósz©le 67 forint, Hernádvécse 47 forint oífertó- riumot küldöttek.

Az egyházmegyék közül aránylag a' Budai Egyházmegye áll első helyen, több mint 3000 forintos adakozással. Ugyanígy ért el kimagasló eredményt a Pesti Egyházmegye 3115 forinttal.

Megtörtént az offertórium 6zéíosz-. tása is. Kétharmadrész jutott az országos intézményeknek, egyhafrtlad- rész pedig a békéscsabai, balassagyarmati, nyíregyházi, győri, szarvasi, pécsi és budapest-zuglöi gyülekezeti otthonoknak.

Bizakodással és reménységgel tekintünk egyházunk ez évi feladatai felé. Éppen • a szeretetszolgálat az, amely .ebben erősít bennünket.

Egyházunk tagjai örömmel állanak minden ügy mögé, amely a megújulást, az életet, a haladást szolgálja, mert ezzel engedelmeskednek Istepnek.

Horváth András

Beszédes szobor

EGYHÁZAK A NÉPEK BÉKEKONGRESSZUSÁN

harcában mi, nyugati misszionáriusok legtöbbször az erőset és az elnyomót támogatjuk és ezt finoman »törvénynek és rendnek« nevezzük.«

Endicott mint szemtanú számolt be a brrktériumfegyverről. Felháborodással utasította vissza minden jóérzésű amerikai nevében a baktériumfegyver használatát.

A gyarmati kérdésről a következőket mondotta:

»Szeretnénk a mostani ázsiai és afrikai gyarmati rendszerek megszüntetését látni. Reméljük, hogy ez a kongresszus felhívással fordul majd az emberek lelkiismeretéhez és a gyarmatosító hatalmakhoz. Meg kell szűntetnünk a »bizalom« szónak használatát olyan valamivel kapcsolatban, amit tankokkal és puskákkal keil támogatni.

Ne beszéljünk többet a gyarmati népek fejlődéséről. Elmaradottságuk megszüntetésének útján az első lépés legyen számunkra felszabadításuk.«

Endicott beszédét a következőkkel fejezte be: »Ha mi, népek kezünkbe vesszük a béke ügyét és megvédjük, mint ahogv azt most tesszük, nem lesz szükség újabb háborúra. Védjük meg a békét olyan hathatósan, hogy az új háború lehetlenné váljék.«

MATE JANOS

veszprémi püspöki helynök, a magyar nép küldötte is felszólalt a konferencián. Felszólalása előtt átnyújtotta tlépek kongresszusának azt az albumot, mely 3340 magyar katolikus pap békelevelét tartalmazta. Felszólalása ban a következőket mondotta:

»Mint a magyar delegáció egyik tagja és a veszprémi egyházmegye római katolikus püspöki helynöke, 3340 római katolikus paptestvérem kérésének teszek eleget, amikor az 8 aláírásukkal ezt a könyvet átadom.

Ebben püspökök, kanonokok, teológiai tanárok, plébánosok, hitoktatók és káplánok határozottan állást foglalnak az egy és oszthatatlan világbéke szent ügye mellett. Mi, magyarországi katolikus papok ugyanis a mindennapi istentiszteleten mondott imáinkon kívül állandóan tevékenykedünk a béke ügyéért.

Ezt az aláírásgyűjteményt azzal a szándékkal adjuk át a Béke Világtanácsnak, hogy ezzel is elősegítsük a békekongre66zus minél eredményesebb működését. Isten áldását kérjük a népek béketörekvéseire, hogy az mi- eiőbbdiadalmaskodjék a gonoszság, a háború felett!«

Thorvaldsen híres Krisztus-szobra áll az otthonomban. Nagyon jellegzetes példány: . örökségképpen szállott rám, és a kezei sérültek. Szerencsére, nincsenek rajta nagyobb lubáf:; csak az ujjal, törlek te,, és azokat'is gondosan őrzöm. Egyszer időt kerítek rá és gondosan visszaragasztom a letört darabokat. Akkor aztán újra hibátlan lesz a gyönyörű mestermü.

Egy napon beszélni kezd a sérült szobor: Nem veszed észre, le szerencsétlen, hogy én a te keresztyéni séged példája vagyok. A te kegyességed is halott örökség csupán. Ne is áltasd magad azzal, hogy kicsi a sérülés és könnyen helyre lehet hozni! Gondolj csak arra, hogy az ujjak végében milyen fontos idegközpontok székelnek! Az embernek az ujjai a legérzékenyebb tapintószervek• A te heresztyénségedből is a legfontosabb hiányzik: a naponkénti kapcsolat a Megváltóddal, a Krisztus által Istenben elrejtett élet.

Később újra megszólalt a szobor: Tekints a karjaimra, ember! Még most is ugyanabban a helyzetben vannak, ki vannak tárva feléd — hogy téged is, így is keblemre zár. janak.

Kotimaan Joulu

„Az Úr ed erőt népének, az Ür megáldja népét békességgel“

(Zsolt. 29.1L)

A népek békekongresszusán részt vevő lelkészek közül J. Endicott kanadai lelkésznek és Máté János veszprémi püspöki helynöknek a beszédeiből közlünk részleteket mai számunkban.

ENDICOTT

igen figyelemreméltó felszólalásában többek közt a következőket mondotta: »A világon élő különböző rendszerek békés együttmunkálkodásáról szeretnék beszélni. Az együttAunkál- rodásnak ez az alapelve olyan észszerű és annyira szükséges a világ- >éke megőrzése szempontjából, hogy levelesünkben központi helyet kell :1 foglalnia.«

A továbbiakban az állítólagos keleti i'.dözésekről szólt és a következőket nondotta:

»Ami a keleten tapasztalható vallásszabadságot illeti, bizonyos illetékességei szólhatok. Húsz évig misszionárius voltam Kínában. Ott voltam a felszabadító háború idején is, és azután tértem vissza. Vallásszabadság van ott mindenki számára, aki a vallást nem használja fel bizonyos politikai céllal. Teljes tisztelettel kell megállnunk ezelőtt a tény előtt. A nyugati misszionáriusok legtöbb nehézsége a gyarmati és félgyarmati országokban abból ered, hogy a gyarmati népeknek szabadságért való

»igazoljuk«. Igen szépén tudunk beszélni a hitről, a kegyelemről, az engedelmességről. Persze igaz, hogy nem a cselekedeteinkért kapjuk bűneink bocsánatát és ebben az üdvösséget. De Jézus nem Is mondja azt, hogy az üdvösségünk. végett eselekedjük és ia- sítsuk az Isten akaratát. Azért kell cselekednünk a parancsolatokat, hogy teljesüljön az Isten akarata. Ne válogassunk hát a parancsolatok közt! Se az emberek közt, úgy, hogy egyesek felé megtesszük, amit Isten akar, mások felé nem! Se az idők és alkalmak közt! Es.ne is kérkedjünk soha, hogy mi engedelmesen. teljesítjük az Isten akaratát. Az Isten akaratát kell hirdetnünk, nem az engedelmességünket.

Egy a hirdetnivalónk! Jézus Krisztus, aki valóban engedelmes volt, és aki biztosíték, hogy nem múlik el az írás, amíg minden be nem teljesedik.

Sólyom Jenő

szeretetintézményeinek kérdésévé Már az a tény, hogy

az év első munkanapján a közegyházi kérdések közül elsőnek a szeretetintézmények ügye került sorra, mutatja a szeretetszolgálat országos jelentőségét. Egyházunk az elmúlt évben is csodálatos módon nyilatkozott meg az intézmények mellett.

Számtalan gyülekezet 1 és sokszá gyülekezeti tag felismerte, hogy az k ten iránt való szeretetet a felebaráto között kell megmutatni és ezért őrön mel hozott áldozatot mind a testileg szellemileg nyomorult gyermekek, min az egyház öregjei mellett.

Az értekezlet erre az áldozatra éni tette fel az intézmények 195,5. ev költségvetését. A várható bevételne nagy része csak egyházunk népétö várható. Ezt szolgálja az országo offertórium, amelyet ádvent első va sárnapján tartandó istentiszteletek a! halmával kell összegyűjteni. Számi tásba vette az értekezlet 3z egyén adományokat, amelyeket az orszás minden részéről önkéntes felajánlói küldenek mindig rendszeresen a gond nokságnak.

A döntő jelentőségű elhatározás azonban az, hogy minden gyülekezet vállaljon, anyagi képességei szerint, havi rendszeres adományt az intézmények javára.

Az értekezlet felhatalmazást adotl Sztehlo Gábor ügyvivőnek orra, hog} a gyülekezeti rendszeres hozzájárulások tervét összegszerűen készítse elő amely tervezetet az esperesek értekezletén, esétleg a lelkészi munkaközösségekben megvitatják életbeléptetés« előtti . ’ .

Az elhatározás kifejezése - gyakorlatilag annak az elvnek, hogy. az evangélikus szeretetintézmények - z egész egyház tulajdona és így mindenki sze- retetének terhe.

Egyházunk vezetősége nem szándékozott közteherként kiróni a szükséges összegétemért az intézmények fenntartása eddig is az ön- - kéntesség által vált áldottá.

Sppen ezért azt ajánlja, hogy a gyúle- cezeti hozzájárulás előteremtéséhez ninden gyülekezet keresse -meg a leg- negfelelöbb megoldást, ami több tornában is lehetséges. Mégis vannak gyülekezeteink, amelyek, többnyire lel-